Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-12 11:32:29
 ÚJ
>Assirra Rakan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Útban Arthenior felé//

*Amikor a lány kérdőre vonja egy kicsit megnyugszik.*
- Vérfarkasok. Este hallottam őket, amikor már aludtál, a hangjuk a hegyek felől jött, nem voltunk veszélyben. Azóta viszont könnyedén beérhettek az erdőbe.
*A legtöbb városi embernek a vérfarkasokról a rengeteg mendemonda jut eszébe, amikkel a kisgyermekeket ijesztgetik, de Assirrának már volt egyszer dolga velük, és az éppen elég volt hozzá hogy komolyan vegye a helyzetet.*
- Ha megtámadnak, nekünk végünk. Nem okosabbak, mint egy állat, amennyire én tudom sosem voltak emberek, és a kard is ugyan-úgy viszi őket, mint az ezüst, egyszerűen hatalmas, lelketlen vérszomjas dögök, legalább annyira erősek, mint egy medve. Majdnem meghaltam, mikor úgy egy éve rátámadtak a karavánra, amit kísértem. Fényes nappal törtek ránk, és ha két lábra álltak, elég magasak voltak hozzá, hogy a lovak nyakát is át tudják harapni. Egy fedett szekérben éltük túl, alig maroknyian, több órán át próbáltak betörni. Mikor elmentek, jó ideig még remegni sem volt erőm. Nem szeretnék összefutni egyel sem, főleg nem kinn a fák között.
*Assirra azóta tiszteli az erdőt és sosem alszik túl mélyen. Amikor véget ért a mészárlás a lovakat behúzták magukkal, de a vérüket nem itta be a föld. Borzalmas látvány volt, ami sokszor kísérti álmaiban. Remélte a vadászt otthon találják, persze nem volt ritka, hogy napokra elmenjen, de a farkasok vérfagyasztó hangjára biztosan ő is elindult visszafelé.*

1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-11 20:08:00
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Lépteit elvezeti ugyan a tó partja mellől, de azok nem viszik túlzottan messzire. Az éjbe burkolódzó sötét erdő magával ragadja az egyébként is sötét lelkületű lényt. A fák között aligha tesz meg száz métert, megáll. Vöröslő tekintetét az égre emeli. Igyekszik kiszűrni annak hollétét a lombokon átszűrődő holdfény segítségével. Ő csak ezt a fényt kedveli. Az éjszakáét, mi teljesen más színt bocsájt a világra, mint az átkozott napé. Karjait széttárja, fejét hátra veti, arcát a gyengén átszűrődő fényben fürösztve. Szemeit néhány pillanat erejéig lehunyja, hogy könnyebben figyelhessen környezetére. A békéltető zajokra, mik arra ösztönzik, hogy tovább maradjon ezen a remek helyen. Az állatok sem ártanak neki. Egy-egy neszt hall, apró paták, tappancsok puffanását, cserjék zörejét, vagy éppen gallyak reccsenését. Mindez mellé olykor a száraz avar sercegése is társul, tökéletesítve az egyébként is üdítő összhatást. Nincs is szüksége másra. Csak erre a cseppnyi nyugalomra ahhoz, hogy megfeledkezzen az iménti kellemetlenségről. Arról az untató nőről, aki nemhogy ostoba, de gyenge is. Nem tud ellenállni egyetlen apró kísértésnek sem. Ráadásul gondolkodás nélkül vágja magába a tőrt, mit sem törődve a lehetséges következményekkel. Ha ez nem lenne elég, bár ő könyörgött a segítségért, a hála igencsak elmaradt. Xares hiába segített fajtársán, idejének fecsérlése feleslegesnek bizonyult, rögtön akkor, mikor az a némber lábra kecmergett. Akkor pedig végképp, mikor úszni támadt kedve a kietlen erdő közepén. Az, hogy ily módon igyekszik erősnek mutatni magát, még szórakoztató is lehetne, ha előtte nem eme bestiának kell megmentenie a gyenge életét. Egyszerűen nem tud kiigazodni az ilyesfajta vadak eszmefutásán. Oly kuszák az elméjük által mutatott szálak, hogy az borzalom. Pedig ő sem egy egyszerű elme. Sokat lát, mit mások tekintete nem, ugyanakkor az ostoba, gondolkodás nélküli cselekvésnek nem lát jóhiszemű végkifejletet. Például máris lehet venni iménti társaságának esetét. A nő, kit egy állatnál nem becsülnek többre, s nyíllal vadásznak rá a vadászok, hogy később az elejtett teremtmény sötét trófeáját lebegtetve fejük felett valami nagynak vélt dolgot mesélhessenek a kocsmákban. Sokat nem tud ugyan a sérülés eredetéről. Legalábbis az első sérülés eredetéről, de a két lábú lényeket ismerve bármi is legyen az ok, a vége csak a fellengző dicsekvés lenne, semmi több. Észre sem veszi, hogy gondolatai lassan a miérteket kutatják. Nem a célszemély az érdeklődést felkeltő tárgy, hanem a célzó, ki a nyilat lőtte. Annak oka, hogy miért is kell egy gyenge vadra vadászni, miközben sokkal nagyobbak, szebbek, erősebbek járják a világot és talán ezen erdőt is.*

1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-11 18:36:27
 ÚJ
>Yinash Eoda avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Minél mélyebbre megy az erdőben, az annál sűrűbb lesz. Szerencsére a lány eddigi élete során nagyon sok időt töltött erdőkben, és nem egy volt ilyen sűrű, mint ez. Így különösebb nehézséget nem okoz neki a haladás. Néha-néha azért megbotlik egy a földől kiálló gyökérben, de más nehézségbe nem ütközik az út során. Már egy ideje sétál, mikor kezdi azt hinni, hogy körbe-körbe halad, de ekkor észrevesz maga előtt, nem is olyan távol, a fák után egy tisztást. Megszaporázza lépteit, ennek köszönhetően mielőtt még eléri az erdő szélét, sikerül egyet orra buknia, de nem esik komolyabb baja. Leporolja magát, majd kilép a tisztásra.*

1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-11 15:22:43
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Útban Arthenior felé//

* Gyorsan haladnak, mivel nem nagyon állnak meg. Az ételt is menet közben eszik. Nolie-t zavarja a rohanás, mivel a lába megint elkezd sajogni, de nem annyira, mint az előző út során. Nem nagyon érti, miért sietnek, de nem szól semmit, gondolja, hogy a férfinak biztosan meg van az oka, arra, hogy igy siessenek. Az út során nem beszélgetnek, ezért van ideje egy kicsit gondolkodni, ami nem történik meg, mivel eszébe jut valami.*
~ A fenébe, ott hagytam a köpenyem a táborhelyen. Ez persze az erdőben nem olyan nagy baj, de ha kimegyünk innen, akkor mivel takarom az arcom. Kéne egy újat szerezni valahonnan.~
*Egy idő után azonban elterelődnek a gondolatai, mert észreveszi, hogy Assirra kissé ideges, ami az út során csak fokozódik benne. Többször is meg akarja kérdezni az idegessége okát, de egyszer sem teszi meg.
Végül, egész napi gyaloglás után megpillantják a kis vadászkunyhót. A lány látja, hogy társa határozottan az épület felé megy, ezért tudja, hogy végre megérkeztek. De mielőtt bemennének elkapja a sötételf csuklóját, megállásra kényszeriti és felteszi a már régóta érlelődő kérdést.*
- Assirra, nem akarok bizalmatlannak tűnni, de látom rajtad, hogy valami nem tetszik neked és mivel nem közölted az okát muszáj rákérdeznem. Miért rohantunk ennyire? Történt valami?
* Beszéd közben sem engedi el a másik csuklóját és kérdő tekintete szinte szikrákat szór.*

1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-11 14:18:07
 ÚJ
>Assirra Rakan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Útban Arthenior felé//

*A következő órákat gyaloglással töltötték, Assirra lassan annyira ideges lett, hogy az ebédet is csak menet közben ették meg, és nem álltak meg pihenni, csak amikor már egyikőjük sem bírta. A végeláthatatlan erdőben lehetetlen volt megmondani mennyit haladtak. Assirrának meg volt az oka rá, hogy ennyire siessen, nem akarta Nolie-t megijeszteni, szóval megtartotta magának. Ha elérik a házat, akkor már biztonságban lesznek. Beszélgetni egyikőjük sem tudott ilyen tempó mellett, egy idő után csak a lépéseikre figyeltek.*
~El kell tűnnünk innen!~
*A délután nagy részét gyaloglással töltötték, a nap mégis lenyugvóban volt mire odaértek a vadászkunyhóhoz. Assirra megkönnyebbült. Egyetlen vadász persze nem tehet sokat, de ha elmeséli az előző éjjel történteket biztosan tudni fogja, mit kell tennie. Mindketten kimerültek és koszosak voltak, Assirra egy ideje alig érezte a lábát, de a cél legalább közel volt. Még kimászhatnak ebből.*

1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-10 12:53:52
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Útban Arthenior felé//

* Nem szokott hozzá, hogy mások keltsék, ezért igen meglepődik, mikor megérez egy idegen kezet a vállán. Lassan felemelkedik az ágyban. Sosem szeretett korán kelni, pedig általában megkövetelték tőle. Látja, hogy Assirra már össze is pakolta a függőágyat, de neki még nincs hozzá ereje. Lassan odamegy a másik mellé és leül, hogy elfogyassza a kezébe nyomott húst. Nem esik neki jól az étel, de tudja, hogy szükség lesz az energiára, ezért megeszi. Közben a férfi el mondja neki, mit tervez a napra. Nolie-nak nincs ellenére a gyaloglás most, hogy visszatért az erő a lábába.*
- Felőlem indulhatunk, csak még össze kell szednem magam.
* Mondja félálomban, majd feláll, hogy kinyújtóztassa tagjait. Először teker egyet, kettőt a nyakán, majd kiropogtatja a hátát és a végtagjait. Elég rossz hangokat adnak, de megkönnyebbült érzés árad szét benne, mikor végez. Aztán nyújtózik még egy nagyot és elmosolyodik.*
- Ez jól esett. Most már mehetünk.

1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-10 11:24:38
 ÚJ
>Assirra Rakan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Útban Arthenior felé//

*Assirra a nappal kel, ám néhány pillanatig azt hiszi, még mindig a kikötőben van. Összerázkódik, ahogy a hűvös reggeli szél keresztülfúj a fák törzsei között, majd nyújtózik egyet.*
~Nem jövök ki jól a reggelekkel.~
*Lassan, morgolódva kikászálódik a függőágyból, és gépiesen, félálomban elcsomagolja. Maradt még sült hús az előző estéről, és fa is, elég hogy valamennyire felmelegítse. Lassan odacsoszog Nolie-hoz és a vállára teszi a kezét.*
- Nolie, kelj fel, reggel van.
*A lány mozgolódni kezd, ezért elindul vissza a tábortűzhöz és megnézi a húst. Ahogy társa kifordul a függőágyból, és szintén holtfáradtan leül mellé, odanyomja a kezébe az egyik szeletet, és nekilát a sajátjának. Evés közben végiggondolja az útvonalat még egyszer, csak hogy biztosan ne felejtsen el semmit. A napkelte irányába kell haladjanak, utána egy domb és a tetejéről látniuk kell a vadászházat. Ha szerencséjük van, akkor rendes ágyon aludhatnak, a széltől védve. A vaddisznó bőrével nem tud mit kezdeni, ezért azt nekiadja majd, a tudása a nyúzásig terjed.*
- Ha még ma el akarjuk érni a kunyhót, amiről beszéltem, akkor egész nap gyalogolnunk kell majd. Menni fog?
* Még azt sem tudta, hogy neki menni fog-e. Éjszaka azonban borzalmas dologra ébredt, amiről nem akar a lánynak szólni, de ha lehetne, futva indulna tovább.*

1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-10 10:12:40
 ÚJ
>Beris Thiorryn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Dawn cuppanósát és szavait az italra vonatkozóan egy meleg mosollyal viszonozza, és ugyanez lesz a jutalma a lánynak amikor a férfit béklyóitól megszabadítja.*
- Egyet? Egy egész hordót!
*Az arcán csattant puszi és az ital gondolata erőt önt Beris-be - bár korán sem eleget hogy legyen mersze eszetlenül szembeszállni a fenevaddal.*
- Hűha.
*Kikerekedő szemekkel és e szóval válaszol a pikkelyes képű kényelmetlen figyelmére. Biza ez nem a játékosabb fajtából való jószág. A tekintette valósággal átszúrja Beris-t, ezért nem várja meg, míg fogaival is hasonszőrűen cselekszik. Egy elegáns mozdulattal sarkon fordul és nyakába kapja Dawn-t, mielőtt a lány a lángok martalékává válna, mint ahogy az történt a tétovázó öreggel is talán. Csörtetve lohol a város felé, Marin-t követve, minden nehéz léptét nagy szusszanás kíséri; nos, igen, kissé jobban eltunyult manapság a kelleténél. Két lihegés közt egyszeriben csak eltűnik az eddig követett hát tulajdonosa és ugyanekkor eltűnik Beris talpa alatt a talaj. Akik rendszerint a pohár fenekére néznek, bizony gyakran puszilják meg a földet (még ha nem is puszipajtások). Mivel jó párszor megélte már ezt, így most is talpra szökken - bár általában nem ilyen sietős. Az esést követően gyors válasszal szolgál a lánynak, amiben erősen érződik férfiú büszkesége. Valószínűleg ugyan ez lenne a válasza akkor ha is, ha fenevad épp a lábát rágná csontig.*
- Nem, jól vagyok. És te? Az öreg szerintem épp a délutáni teáját szürcsöli. A másik meg...
*A mondatot hagyja befejezetlenül lógni a levegőben, hisz egy gyors pásztázás után sem látja Marin-t. Közben hátrapillant hogy mérlegelje jelenlegi helyzetüket. Megragadja tulajdon csizmáját (ilyen jól szolgálaló surranót nehezen találna másikat), hisz még szüksége lesz ha tovább kell iszkolniuk a város felé.*

1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-09 17:18:30
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//A szivárványon túl//

*Egészen felvillanyozza, hogy ügyeskedése sikerrel jár, nem merte volna elhinni, hogy ujjai nem mondják fel a szolgálatot, de mégis minden jól sült el, még egy tőrt is kap, miután reméli, Marin magához vette a kardot. Nem foglalkozik most azzal, hogy vékony csuklóiba életet leheljen, Berisért kiált, reméli, hogy a férfi odajön hozzá, így egy mozdulattal vághassa el a kötelékeit.*
-Apóka, jöjjön onnan, meneküljön!
*Amekkora szíve van, lehet, hogy képes lenne lenne az öreghez odamenni, de Beris felkapja, és vele rohan tovább. Annyira meglepődik, hogy csak kapaszkodni és pislogni van ideje. Sok mindenre számított, de erre éppen nem. Nem mintha ellenére lenne, dehogy is, bár ha a férfi keze el találna tévedni, akkor fog sötét pillantást kapni. Épp egy sárkány elől menekülnek, de mintha ez a szituáció elvenné a helyzet súlyosságát. Ejnye... Össze kell szednie minden komolyságát, mert ahogy hallható, a veszély nem múlt el, inkább egyre csak közeledik.
Felajánlaná, hogy tud ő futni a saját lábán is, úgy talán gyorsabban is haladnának, amikor váratlan dolog történik: eltűnik a szorításából Beris, és a földön landol. Halkan felnyög, miközben ülő helyzetbe tornássza magát, fájdalmasan tapogatja az oldalát, mert bár szerencséje volt, hogy nem esett a tőrbe, azért nem volt ez kellemes találkozás. Azt az élményt, hogy mintha a haját piszkálta volna valami, inkább szándékosan figyelmen kívül hagyja, biztos csak a menetszél, netán egy útra belógó ág, amire korábban nem figyeltek fel. nem lehet más magyarázat, nem is akar másfélét.*
-Megsérültél?
*Nem kell sok, hogy újra hős lovagja oldalán legyen, ha kell, akkor tőle meglepő erővel segítve talpra. Amíg Beris kicsit összeszedi magát, addig ő élénken figyel arra, amerről jöttek, kutatva az utat egyrészt, hogy mi okozhatta az esésüket, másrészt a távolt, hogy látja-e a sárkányt közeledni.*
-Vajon a többiek rendben vannak? Mi lehet az öreggel?
*Épp csak egy szempillantásnyi időre engedi meg magának az aggódást a többiekért, de ha úgy alakul, akkor nem lesz rest loholni tovább, hátha el tudják kerülni a méretes fenevadat. Mi lesz, ha a városig követi őket? Annyi biztos, hogy onnantól legalább nem az ő dolguk lenne megvívni vele, hanem feltehetően a városőröké, mágusoké, míg ők csendben lapítanak. El kellene érni a várost... A tőrt felkapja, hogy fegyverük legyen, majd kérdőn Berisre pillant, hogy meneküljenek-e tovább.*

1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-09 11:37:33
 ÚJ
>Nazrat Warlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Családban marad//

*A penge könnyedén célba ért a nő testében, csak szétroncsolódott, törött bordákat, és egy élettelen szívet hagyva maga után, ami már többet nem fog vért pumpálni a szerteágazó erekbe. A munka sikerrel a végéhez ért, a bérlő halott, és sikerült összeszedni egy kis aranyat is. ~Most egy időre megvan a napi pia adagom. Na ezért sem kell aggódni.~ Hihetetlen, hogy még most is csak az alkohol jár az eszében, de hát mégis Ő Nazrat, nem sokat várhat el az ember tőle. De egy valamit talán mégis, ha jól megfizetik bármeddig képes elmenni, hogy teljesítse megbízását, vagy ha lehetetlenre vállalkozott volna, hát keres másik utat a pénz szerzésre, hasonlóan a mostani esethez is. A kincsszerzés végeztével a férfi az ablakot választja menekülési lehetőségként, szintúgy mint az éjbőrű. A landolásnál semmilyen baki nem jelentkezik, az akadályt sikerrel vette, és még őrök közé sem esett, egész szerencsés terv volt ez. El kell ismerni a hófehér tincsek okos fejet rejtenek el, még ha Naz nincs is igazán kibékülve azzal a buksival. Mondjuk egy gyilkossági kísérlet után ki lenne az az őrült ki csodálná merénylőjét éles eszéért, vagy ebben az esetben csinos fenekéért. Igaz a meláknak igen merésznek, vagy bolondnak kell lennie, hogy egy ilyen kígyóval együtt dolgozzon, és még a formás hátsókat is sokszor látványosan bámulja.
A földet érés után a penge visszakerül a helyére, hogy ne hátráltassa a csendes, mégis gyors mozgásban a céljáig. Ebben az esetben egyelőre a kerítésig. Innen már a kijutás simán megy, erős karjával felhúzza magát, lábait pedig átveti csicsás szerkezeten. Már kint is van, ahol mint aki csak éppen sétálgat nyugodtan elindul a távolba. Még maga sem tudja merre van, de most az egyszer jól jön egy társ, ki jól ismeri a város összes sikátorát. Luna méregzöld szemei világítanak a sötétben, a Hold ragyogó sugarainak hála, és lép ki a sötétségből. A fekete sörényű megtartja a két karnyújtásnyi távolságot, nem akarja itt, a nyirkos kövezeten végezni.
Talán megismerkedésük óta értenek valamiben egyet, Naz csak bólint a sürgetés, minél távolabb annál jobb alapon. Nem szeretné, hogy egy buta veszekedéssel elszálljon a piaaranya, vagy börtönbe zárják, a rabok nem kapnak alkoholt. Ha már alkohol... majdnem elfeledkezett az egészen idáig kezében szorongatott, a kezére tapadt vértől mocskos boros üvegről.*
-Kár lenne rohadni hagyni valami olyan ficsúr polcán aki úgy sem iszik belőle egy kortyot sem.
*Most inkább magához beszélt, de könnyen meghallhatja az elől haladó nő is. Az üveget az orrá elé emeli, és kicsit megrázogatja. Nem sokat lát a homályban, de az italt nem is nézegetni kell. Nem vár addig míg megállnak valahol, felbontja a száját, és belekortyol.*
-Elmegy.
*Újabb megjegyzés a nedűvel kapcsolatban, majd újabb korty, és így megy ez egész úton. Igaz később már a megjegyzések is lemaradnak. Egy ideig csak szótlanul sétálnak a céljuk felé, meg pár épületet megmásznak, persze a mászáshoz is akad mindig megjegyzése, és ez már talán idegesítheti is kicsit a társát.*
-Most mi a halálba kell itt mennünk, csak nem eltévedtünk? Azt hittem tudod az utat!
*Ilyenkor olyan szívesen vágna hozzá valami gúnyos becenevet, de akkor minden bizonnyal még eddig sem bírná ki a szájhőst, ki az alkohol hatására csak még többet panaszkodik, egy ideig. Már alig maradt az üvegben valami, mikor az erdőbe érnek, és újra beszélni kezd.*
-Olyan feneked van mint egy szajhának! Formás, és most úgy meghágnám! Na meg azok a csecsek. Áh, gondolom nem egy férfi mondhatja el magáról, hogy megkóstolt.
*Úgy tűnik az alkohol hatása ezt váltja ki Nazratból, bár mivel már egészen megszokta ezt az enyhe émelygést érzékei nem tompulnak el annyira, hogy ne legyen elővigyázatos.*
-Mi a fenéért hagytál életben, Luna!
*A nevét hosszan megnyújtja, hogy gúnyosnak hasson.*

1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-09 06:44:07
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

*A férfi kiszülődését látva kiúszik a partra. A hajából kicsavarja a vizet és a tűzhöz sétál. Hirtelen megcsapja a magány. Nem bír a vörös szemek hiányában lenni. Szeretné még látni azokat. A tűzet szakszerűen eloltja és a hím után néz. Majd visszanéz az utolsó elhunyni készülő parázsra. Rárúg egy kis földet és nem tudja mit kezdjen magával. Szeretne a másik után menni, de az a férfinak a gyengeségét mutatná. De hisz mindennel azt mutatta. Bármit is próbált cselekedni, semmi se keltette fel a másik érdeklődését. Bármit is tett gyenge volt a másik szemében. Talán az túl sokra képzeli magát. Ezekkel a mondatokkal feltüzelve indul a férfi után. Bár az kevés nyomot hagy maga után, szerencsére azért kiszámítja merre mehetett. Szeretne beszélni a hím fejével.*

1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-09 02:32:37
 ÚJ
>Nolie Piwerd avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102

Játékstílus: Vakmerő

//Útban Arthenior felé//

* Hosszan beszél, így gyorsan telik az idő. Mikor befejezi Assirra rövid hallgatás után válaszol. Nem nagyon érti, amit mond, csak szerényen bólint. A férfi közben kettészed egy zsákot, majd elmondja minek kell. Nolie nem tudja olyan gyorsan felkötni, mint a másik, amiben fájó lába is szerepet játszik, de lassan neki is sikerül. Leveszi a csuklyás köpenyét, összehajtja, majd az ágyba feküdve lerakja a függő alá. Örül hogy végre pihentetheti a lábát és egyéb sajgó testrészeit. Becsukja a szemét.*
'' Ennél jobb társat keresve se találtam volna.''
*Gondolja mosolyogva, mikor végiggondolja az elmúlt nap eseményét .*
'' Szerencsém van, hogy egyáltalán velem tart, szerencsém van, hogy férfi, méghozzá sötételf. Ha nagyon kell, akor tudom a segítségét kérni. És még beszélgetni is lehet vele rendesen. Persze alakulhatott volna teljesen másképp is...''
* Nem jutott tovább a gondolatban, mert lassan elnyomta az álom.*

1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 21:40:51
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*A némber egyik pillanatról a másikra változik. Ez várható volt, hiszen korábban igencsak elgyengült. Most viszont, hogy a gyengeség forrása dühöt szított, igyekszik erősnek látszani. Pedig ha tudná, hogy mily gyenge teremtés ő, ahogyan a férfi maga is, annyi különbséggel, hogy kevésbé mutatja. A másikon viszont időről-időre megmutatkoznak az észrevehető jelek, mint például az, hogy a végén már nem lett volna szükség kezekre sem, hogy a vörös tekintet rabul ejtse őt. Ha nem ilyen állapotban találkozott volna a hímmel, most másként lenne. Akkor Xares nem finomkodna, hanem elvenné azt, mi szerinte őt illetné. Persze mindez akkor lenne valós, ha még érdekelné a nőstény. Érdeklődése azonban elszállt, ahogy a hal is hamarosan eltűnik ajkai közt. Lenyeli az utolsó falatokat, mit sem törődve a másik kirohanásával. Még mulattatja is az eset. Némileg.*
- Nemrég még az a vér ösztönzött arra, hogy sebet ejts magadon. *jelenti ki ajkán elégedett félmosollyal. A nő úgy tűnik jól van. Mintha kutya baja sem lenne, pedig nemrég még ülni is alig bírt. Mire nem képes a gyarló érzelem? Olyasféle erőt ad, melyet a puszta akarat képtelen. Erősebbé tesz, főként a düh, vagy a kétségbeesés, mely a magatehetetlenségből fakad. Ez ad erőt olyan dolgokhoz, melyekre másként nem lennénk képesek. Mint például néhány komolyabbnak ígérkező sebbel úszni menni. Ehhez azonban köze van nagy mértékű ostobaságnak is. Hiszen a víz átáztatja a kötést, lemossa a gyógyfüveket, ezzel tönkre téve mindent. Minden esetre most már szabad. Nem köti ostoba falkabarátsága, s az sem, hogy köpenye foglalt lenne. A némber ugyanis volt szíves elhagyni azt. A férfi fel is kel, a köpenyt vállára teríti, némi alaposnak mondható rázogatás után. Holmiját, mi egyetlen apró táskában elfér, vállára akasztja. Kardja oldalán pihen, így azzal nem kell foglalkoznia. Ellenőrzésképp megsimítja markolatát. A tüzet égve hagyja. Nem tudni, hogy akar-e még melegedni a vidáman lubickoló. Ő azonban nem látja értelmét maradni. Most, hogy minden összekészítve, vet még egy utolsó pillantást a gyengére, ki most próbál erős lenni, ostoba mód. Szavát már nem hallani, nem is formál egyetlen hangot sem, csak csizmáinak homokkal való érintkezése hallatszik. Addig, míg el nem éri az erdő szélét. Ott átvág a bozóton és nincs más hátra, minthogy útját valamerre elvezesse, tovább keresve azt, ki egyszer talán felszabadítja sanyarú, rabszolga mivoltából, hogy egy nagyobb kegyben részesülő óhajteljesítő legyen belőle.*

1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 20:59:06
 ÚJ
>Assirra Rakan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Útban Arthenior felé //

*Aki a kikötőkben sokat időzik, az sok rémes történetet hall. A világ minden pontjáról érkező csőcselékkel találkozik, akiknek nehéz a lelkük a rengeteg bűntől, amit elkövettek. Hogy egy lány ne találja önmagát, és ezért elszökjön otthonról, elég értelmetlennek tűnt. Lehet, hogy Assirra, aki elfelejtette a családját, sosem értheti meg mit érez Nolie.
- Minden egyes érző lény szenved életében, de végső soron el tudja dönteni, hogy mennyire veszi kézbe a sorsát. Mindenesetre bátor dolog volt csak úgy felpattanni egy hajóra.
* A tűzből parázs lett amíg a lány beszélt, és a férfi már érezte, hogy a szemei elnehezednek.*
- Én azt mondom itt az idő, hogy eltegyük magunkat holnapra. Nem hallottam farkasokat, szóval megleszünk tűz nélkül is.
*Elővesz egy hosszú zsákot a csomagjából és a felénél a varrás mentén kettévágja, majd az egyiket odadobja a lánynak.*
- Kösd ki két fa közé, hogy ne faljanak fel a bogarak reggelre.
*A sajátjával hamar elkészül, leveszi a táskáját és felköti a fa törzsére majd a kardjával a kezében befekszik a függőágyba.*

A hozzászólás írója (Assirra Rakan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.08 21:00:11

1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 20:07:14
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

*A férfi szavai feldühítik. Az a vörös szempár, rávette a hülyeségre. Utálja magát ezért.* ~ Hogy lehetek ilyen gyenge?~ *Nem törődve a sebeivel. az akaratából rőt nyerve áll fel és kitépi szinte már a kést magából. A vért lenyalja a pengéről és belevágja a földbe. Elkapja a felé repülő kendőt. Egy pillantást vet a másik vérétől mocskos rongyra.*
-A te véreddel mocskolt kendőt tegyem az én tiszta vérrel áztatott sebemre?-*Azzal a rongyot a tűzbe dobja. A vízhez sétál és belegázol, hogy pont a víz ellepje sebét. Alaposan kitisztítja és várja, hogy a hideg víz csökkentse a fájdalmat.A fekete harisnyájából leszakít egy darabot és beköti a sebet. Még beljebb gázol a vízben. A körötte úszkáló halakat szemléli. Szereti azokat a fénye pikkelyeket. Nem csodálja sokat őket. Felfekszik a víz tetejére. Hagyja, hogy a hullámok lassan ringassák a testét. Ez megnyugtatta. A hideg a seblázát is lassan elkezdte levinni. Néha sóvárogva nézett másikra. Beszélgetőpartnert remélt benne. Meggondolta azt is, hogy kimegy és leül mellé, de félt a vörös szemektől. Félt, hogy újra hülyeséget tenne azok foglyaként.*

1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 19:39:10
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Az ujjak nem eresztik az arcot. Csak tartják a vörös szempár előtt, elkerülhetetlenné téve az egyébként is elkerülhetetlent. A hím tökéletesen tisztában van cselekedeteivel. Tudja azt is, hogy nem kellett volna úgy cselekednie, ahogy. A másik szemébe nézve látja a szinte már révülethez hasonló érzést. A rabságot, melynek láncait most egyetlen férfi ragadja meg, hogy kedve szerint játszadozzon foglyával. A játéknak még nincs itt az ideje. Nem, amíg a préda ennyire gyenge. Annak ellenére, hogy hogyan viselkedik, tudja, hogy milyen állapotban volt és lehet most a nőstény. Erősödnie kell, nem fáradnia, márpedig valószínűleg az éjbőrünek csupán gondolataitól is kimerülne. Ilyen kockázatot és időpazarlásra szolgáló okot igyekszik elkerülni a farkas, ki már így is túl sokat segített kivetett fajtársának. Annak, ki jelenleg nem farkas, hanem egy gyenge nyúl csupán az ordasok között. Mikor meghallja a fém lágy érintkezését a bőrrel, egyetlen vonása sem rándul. Látta, hogy a némber matat valami után, várható volt, hogy a kés az. Még akkor is, ha arra nem számított, hogy a penge hamarosan az ostoba lábában fog kikötni. Kezét hagyja a tőr markolatára vezetni. Természetesen csak a szabadot, nem azt, mivel a másik torkát fogja. Azt nem hajlandó mozdítani. Ujjait készségesen hajlítja a nekik szánt tárgy köré. Nem ellenkezik, de nem is tesz semmi egyebet azon kezével. Közelebb hajol a nőhöz, olyannyira, hogy leheletük érje a vele szemben lévőt. Szemeiben egy pillanatra kérdés jelenik meg.*
- Megint könyörögni akarsz? *kérdi szenvtelen arccal. Tekintete visszaváltozik érdektelenné. A hirtelen lángolás elvész belőle, ahogyan testéből az apró kíváncsiság is. Csalódottságot érez. Azt hitte, a béna csak sérülése miatt az, holott úgy veszi észre, nem így van. Gyengeségében még arra sem kész ügyelni, hogy hol vagdossa magát. Sőt, annak sem tudott ellenállni, hogy megtegye, pedig semmiféle ösztönzést nem kapott a látottakon kívül. A hím esete más, az ő karjába már így is acél fúródott, mit sem változtatott a tényen az, hogy tovább húzta a penge élét. Az ujjak ezek után eleresztik a markolt fegyvert, ahogy a torkot is. Xares eltávolodik, mit sem törődve a másikkal, majd csizmáihoz lép és lábára ölti azokat. A tűz túloldalán foglal ismét helyet. Karjáról leszedi a kötést és összegyűrve azt átdobja a tűz felett, elég magasan ahhoz, hogy ne kaphasson lángot.*
- Lásd el a sebed. *mondja érzelemmentesen, ezek után pedig egy halat kezd el enni.*

1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 19:05:36
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

*A hím cselekedete láttán szemei elkerekednek. Régen látott már ilyet egy másik társától és ő is kipróbálta, de a munkája miatt le kellett szoknia e káros élvezetről. Ahogy végignézi a másik kis rituáléját újra kedvet kap hozzá, de a férfi túl hamar beköti a sebét így már nem akarja odavonszolni magát. Helyette az sötételf jön hozzá. Hirtelen éri a másik közelsége. A vörös, gyűlölettel teli szempár teljesen elbűvöli.*
-Sokat ártott az a könyörgés a lelkivilágomnak.-*Keze a penge után kutat. A régi vágyak egyre jobban felélednek benne, Nem bírja visszatartani. A tőrt megtalálva felemeli és a saját combjába szúrja. Arcán nem jelentkezik egy fájdalomra utaló jel sem. A férfi kezét megfogja és a tőr nyelére helyezi, de szemeitől nem tud szabadulni.*

1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 18:39:31
 ÚJ
>Luna Dephensis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Családban marad//

~ Megerőszakolni? Hát persze.. Úgy tűnik, semmit sem tanultál a legutóbbi alkalomból. ~ *gondolja magában, miközben otthagyja a férfit, saját áldozatához indulva. Ha a helyzet nem kívánná meg azt, hogy minél hangtalanabbak legyenek, már rég kinevette volna. Erre viszont egyébként sincs idejük, mivel az őrök hamar fel fogják fedezni, hogy betörtek a giccses épületbe. Ami persze rájuk nézve nem valami jó hír, hisz az ő dolguk lett volna az, hogy ezt megakadályozzák. Bár talán jobb is, hogy nem akadtak a behatolók útjába. Így, ha munkájuk nem is, de legalább szánalmas kis életük megmarad.
A ház urával nem sok gondja akad, önszántából lép vissza szobájába, beengedve gyilkosát. Még ha talán ez a pénzeszsák nem is látná be, mivel az ilyen keservesen ragaszkodik undorító életéhez, de mégis, mennyivel szebb, ha a halál egy csinos nő formájában érkezik, és ragadja el pillanatok alatt szinte gyengéden, kegyesen, mintha hosszú, kínokkal teli idő alatt venné el életét egy kíméletlen betegség.. A mélységi gyorsan ontja ki az alak életét, majd szedi össze a fellelhető értékeket. Az ablakon könnyeden távozik, hozzá illő földet éréssel. Mint ahogy azt sejtette, minden ostoba már rég a ház belsejében rohangál, kétségbeesetten keresve a párost. Szegények, valójában még azt sem tudják, hány embert kellene keresniük.
Hangtalanul szeli át a ház udvarát, átugorva a kerítésen, és bevetve magát a sötét zugba, ahonnan az éjszaka folyamán megfigyelték az épületet. Nem sokkal utána távozik a férfi is egy ablakon, ugyan azt a megoldást választva, mint Luna. Remélte is a nőstény, hogy a melák nem lesz olyan idióta, hogy azt higgye, a kimenetel is olyan könnyed volna, mint a bejutás, ha a hátsó ajtót választanák. Reméli, jó munkát végzett a másik is, bár pontosan még nem tudja azt sem, hogy saját magának mekkora összeget sikerült elemelnie a szobából. Arra viszont még lesz sokkal jobb alkalma is, hogy ezt megszámolja. Amint a férfi is a díszes kerítésen kívül tartózkodik, néma léptekkel kiválik sötét rejtekéből, és egyenesen a másikhoz sétál. Nem lepné meg, ha az most akarná megölni, hogy fogja a nő által összelopott összeget, és a magáéhoz csaphassa. Főként, hogy ez saját fejében is megfordult. Viszont ha itt helyben ölné meg, akkor tudnák, hogy rajta kívül egy másik gyilkos is akadt. Ez pedig nem biztos, hogy előnyükre válna. Addig jó, míg egy emberre számítanak, így amíg párban maradnak, talán kevésbé lesznek gyanúsak.
Méregzöld íriszei figyelmesen követik a hím minden mozdulatát. Pár méterre áll meg tőle, és csak egy rövidke mondatott szán neki.*
- Tűnjünk el! *azzal el is indítja lépteit, minél sötétebb utcákra tévedve, egyenesen a sűrű erdő irányába. Figyel, hogy egy apró nyomot se hagyjon maga után. Ha kell, megmászik néhány épületet, ezzel összezavarva azokat, kik hamarosan felkutatásukra indulnak, ha már megbizonyosodtak arról, hogy senki ellenséges nem tartózkodik a házban. A rémült sikolyok még megütik fülét a távolból. Már egész mesze járnak, és még csak most akadtak rá a hullákra. Gyorsabbra számított.
A piactér ilyenkorra már rég kihalt, a kofák hazavitték el nem adott portékáikat, hogy mikor virrad visszajöjjenek, és ismét megpróbálják rásózni valakire. Persze akadnak itt hasznos dolgok is, napfelkelte után. Szinte suhanva szeli át az üres teret. Lélektükrei állandó figyelmet szentelnek a társának. Na nem azért, mert ne volna jobb bámészkodni való! Pillanatok alatt hagyja maga mögött ezt a helyszínt is, és a következőn sem időzik tovább. Ha a helyzet nem olyan volna, akkor szívesen vizsgálná meg a különféle fegyvereket, melyek a kovácsnál fellelhetőek. Szereti az éles pengéket, és ha kedvére valót talál, nem rest bővíteni egyébként sem kis méretű fegyverarzenálját.
A műhelyet elhagyva végre beveti magát a sűrű erdőbe, minek csendje, és örökös nyugodtsága az, amit mindig is kedvelt. Itt, ha nem is hosszú időre, de elfelejtheti gondjait, szívének sebei sem lüktetnek talán oly erősen. A fákat, állatokat nem érdekli, ki ő. Bárki legyen is, és bármit is tesz, ezek a lények nem mondanak ítéletet róla. Most azonban nem szabadulhat meg tetteinek egy falatnyi súlyától sem. Mellette lépked a sötét hajú, kinek jelenléte egyszerre emlékeztető is, mint ahogy a szinte még meleg vér is, ami kezéhez tapad.
Lábai alatt halkan, szinte némán roppannak össze a levelek, ahogy egyre beljebb veti magát a sűrűben. Lehet jobban tenné, ha egy időre elhagyná a várost. Talán visszamehetne a kikötőbe. Igaz, neki teljesen mindegy, hol van. Bárhová mehet, helyet úgy sem talál magának ebben az átkozott világban. Ha volt is valaha neki, megfosztották tőle, amikor Ő eltűnt. Nevét még csak gondolatban sem képek kimondani. Akárhányszor megteszi, úgy érzi, hogy újra és újra tépik ki szívét testéből, holott azt már rég elragadták tőle.
Némán teszi meg a métereket, arcán most is, mint mindig, ridegség ül. Sötét valója szinte egyé válik az éjszakai erdő homályával, csupán zöld szemei azok, melyek élénken villódzanak. És persze hófehér haja, ami vízesésként omlik le vállán, egészen csípője alá, s melyen olykor megcsillan a hold sápadt, ezüstös fénye, ha sikerül betörnie a dús lombkoronák között. Egy szót sem szól, ameddig a másik nem mond megint valamit. Bár talán nem ártana egy kis víz, melynél lemoshatja a kecses kézen száradó, ragacsos, vörös életet, és amivel pengéjét is megtisztíthatná a mocsoktól.*

1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 18:27:11
 ÚJ
>Xares Dhel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Karjába hálakés fúródik. Ennél nagyobb köszönetet nem is kaphatna, ugyanakkor még ez sem éri el a kívánt hatást. Az a feltörekvő érzés, mi egykor ilyenkor szívébe mart, nem jelenik meg. Annak csak halvány mása ez, mi talán még árnyékának sem igen nevezhetné magát. Kellemes érzés volt testével felfogni a pengét, nem vitás. Ugyanakkor többre számított. Oly érzelmekre és örömre, mi elbódítja, révületbe ejti, s nem tudna utána mást mondani, csak hogy tegyék meg még egyszer azt, mi ezt kiváltotta. Talán a kés tulajdonosával van gond? Igen, minden bizonnyal, hisz' a hím szemében nem több ő egy gyenge farkasnál, kit talán falkája is magára hagyott. Vagy nem vették be egyetlen falkába sem, ez lenne második tippje. A támadásnak azonban következménye is van. Most, hogy eszközt kapott kezébe, pontosabban alkarjába, ráadásul már így is vérzik, nem tud ellent állni a késztetésnek. Sötét ujjai a kapott tőr markolatára fonódnak. Ahelyett azonban, hogy egyszerűen kihúzná az eszközt, kicsit kijjebb húzza, majd végighasít vele alkarján. Mindezt úgy, hogy élvezettől lángoló tekintettel néz, át a tűzön, egyenesen a némber sötét szemeibe. Karját ezek után ajkaihoz emeli és izzó szemeit le sem csukva, tovább meresztve a másikra nyújtja nyelvét és lenyalja saját vérét tagjáról. Mámorító érzés keríti hatalmába, mikor saját vére szájába kerül. Érzi annak édes, ismerős ízét. Többet akarna belőle, még és még, de meg kell állnia. Az öröm egyetlen pillanat alatt válik ismételten dühvé és keserűséggé, miként a folyékony élet utóíze semmivé foszlik. Rövid vidámság volt ez, de nem tud mit tenni. Széttépett ingének megmaradt darabját körbetekeri a saját maga által növelt sérülésen, miután bekente azzal a péppel, mivel a beteg kínját is ellátta. Előtte némiképp fel kellett vizeznie, hiszen az anyag már kiszáradt a tűz mellett. Ez azonban nem okozott neki gondot.
A művelet után lábra áll. Nadrágjáról lesöpri a homokot, mi még vizes mivoltában került rá. Nem megy messzire most sem. Csak a lángokat kerüli meg, hogy leguggolhasson az önmagát feltornászó mellé. Kezében ott az imént kapott ajándék. Szívesen megtartaná, de az nem az ő családjához tartozik, így semmi hasznát nem venné. Lehet, hogy pont emiatt volt elenyésző az iménti a várthoz képest? Az eszközzel lenne a gond, nem is a használóval? Szívesen kipróbálná, de nem ezzel a személlyel, kit méltatlannak tart rá.*
- Köszönet a nagyszerű háláért. *szólal meg mély hangján, a tőrt pedig egyszerűen visszanyújtja tulajdonosának, pengénél fogva. Mielőtt azonban elvehetné, elejti a fegyvert. Ujjai az éjnő nyakára fonódnak álla alatt és úgy húzza magához közelebb az arcot, hogy bele nézhessen egész közelről a gyűlölködő szemekbe.*
- Túlságosan erősnek képzeled magad ahhoz képest, hogy nemrégiben még a lábam előtt könyörögtél. *világosítja fel teljesen nyugodtan. Talán még némi élvezet is megbúvik tekintetében, hála a durvaságnak, mellyel igyekszik ugyan finoman bánni, de nem szándékszik lemondani róla.*

1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-08-08 12:39:37
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

*Először a hím kicsit se ügyel a segítségkérő szavaira. Ez felettébb bosszantja, de elhatározza, hogy még vár egy kicsit aztán maga megy a tűzhöz. Nem akar a másik fél segítségéből amely szinte már nem is az. E gondolkodás közepette lép hozzá a férfi felveszi majd ledobja. Ez a ledobás nagyon felbosszantja. Az idegei pattanásig feszülnek és egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne támadjon. Előveszi dobókését és a férfi karjára céloz.*
- Köszönöm a segítséget, de ha ennyire nem tisztelsz akkor inkább nem kérek több segítséget! Én se vagyok egy szelíd fajta, de még se bánnék így veled hasonló helyzetben!-*Csak enyhén emeli fel a hangját, annyira hogy az keménynek hasson. Kiabálni nem szándékozik. Csak egy kicsivel több tiszteletet várna a másiktól. Egy halért nyúl és úgy dönt nemérdekli a fájdalma felül. Ezt egy perces kínlódás után tökéletesen véghez is viszi. A halhoz nincs sok kedve már, de ha már ennyit dolgozott vele a másik akkor megeszi.*
-Tudod, azért örülök, hogy egy fajtársam talált meg, ha még ilyen komor is.-*Mélyen azért tetszett neki a másik viselkedése, de ezt képtelen beismerni magának. Ő magányos farkasként járja a világot és csak kevés fajtabelivel áll szóba barátságból. Más fajúakkal való barátkozás nála szóba se jöhetne. Próbálja úgy mérlegelni a másikat, Hogy némi barátságra való hajlamot érezzen iránta és ezt meg is találja magában, csak a másik elég nehéz esetnek látszik.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257