//Felkészülés a télre//
*A többiek érkezete után nem mutatkozik be. Nem illetlenségből, de az itt lévők nagy részét, látásból ismeri, habár a nevüket nem tudja. Ez nem is meglepő, lévén, hogy a nehezebb neveket nem is képes megjegyezni, csak sokadjára. Ha sikerül. Akiket meg nem ismer, azoknak meg egyszerűen csak elfelejt köszönni, hisz a szagtalanító növény felkutatásval van elfoglalva az éj jótékony takarásában.
Nem csalódik, mikor a fiú heves ellenkezésbe fog, mikor segíteni próbál rajta. Igyekszik lefogni, vagy legalább egy helyen tartani a fiút, hogy a hajába törje a szúrós, hálátlannak tűnő, ám annál hatásosabb növényt. A kis elf szitkozódására, csak kedves, továbbra is nyugodt hangon válaszol.*
- Csak egy kis ideig szúr. Utána nem fog a hajad ilyen illatokat kiáramoltatni. Te is elf vagy, a te érzékszerveid is érzékenyek erre. Neked tesz a legjobban jót, ha hagyod magad. Nemsokára jobb lesz.
*Hangja halk, ám dallamos. Igyekszik megnyugtatni a kisfiút. Ha valaki megnézné az ő kezeit, láthatják, hogy a lánynak bőre csupa piros, s kiütésekkel teli. Az agresszív növény az ő bőrét sem kímélik, bár egy hangja sincs erre, ő csak segíteni próbál a csöppségnek.*
- Ha a folyó a közelben lenne, akkor a tűz felett, valamiben megfőztem volna, úgy is jó lett volna. De hát se folyó, se edény, így rögtönözni kellett.
*Mosolyog Zefre barátságosan, majd kiütésekkel teli kezével annak arca felé nyúl, hogy a kibuggyanó könnycseppet letörölje. Majd, ha mellette marad, akkor átkarolja annak vállát, mintegy magához húzva.
Tekintete arra vándorol, akinek Zef az imént tett megjegyzéseket. Csak értetlenül pislog, nem értvén, hogy mire céloz a fiú, de betudja, hogy most a fejbőrét éktelenűl csípi a csalán. Reménykedik, hogy a többiek is betudják ennyiben.
A vezér hívásának, most nem tesz eleget. Igy sincs messze tőle, s a könnylábas szemű fiút sem hagyná mmost itt magára. Ha már árulónak lett titulálva. Fejét félrehajtva hallgatja meg a hozzá intézett kérdést.*
- Nem értünk el délre. Váratlanul vissza kellett fordulnunk, más dolgokat elvégezvén előbb. Most indultunk vissza, bár ilyenkor nem a legbiztonságosabb hajóra szállni. De én csak kísérek.
*Mosolyog továbbra is szüntelenül, majd tekintete az ébenfekete hajú harcosra vándorol. Barátságosan mosolyog rá.*
- Rendben. *Felel egyszerűen az együtt őrködés felvetésére. Nincs ellenvetése az ötletre, s több szem többet lát egyébként is.
A továbbiakban félre hajtott fejjel hallgatja az ötleteléseket, köztük is a törp elméletét, bár érdemi hozzászólást nem tud tenni. Ő maga nem az a vadászós fajta, nem tudja, hogy ezek hogy is mennek. Csak az biztos, hogy nem tudják merről jött annak A valaminek a hangja, s hogy merre is induljanak el. S ha szétválva keresik, abból baj is származhat.*