//Irsneld//
*A felajánlása elfogadásra kerül, legalábbis számára ez így néz ki. Időt és energiát spórolt meg a nőnek, nem kellett a ruhával vacakolnia, mert már készen állt az anyag a műveletre. Szépen méretre vágva. Teljesen pozitívnak tűnik neki minden, amíg végül lehasításra nem kerül a darab a ruhájából. Először azt hiszi, hogy egy guriga nem volt elég, de szerencsére addig nem jut el, hogy említse, volt még ott a szütyőjében kettő. Eljut a tudatáig, hogy a kötögetésnek már vége, szóval a vágás minden bizonnyal valami... ijesztő jelentést takar. Valami rosszat tett, de... azért szerencsés, mivel a penge ugyanígy végighasíthatta volna a lábát, vagy valami más fontosabb részét. Kicsit gondolkodik, hogy vajon érdemes lenne-e bocsánatot kérni, de végül a nem mellett dönt, mivel abban sem biztos, hogy mit követett el, így talán csak még rosszabb vége lenne.*
- Bocsánat, igazad van, rossz ötlet volt *feleli, elvégre tényleg, mit is tudna ő ajánlani? Még... még talán az entitás sem tud semmi használhatót, és talán... talán Lorew tényleg meg fog halni. Nem, ebbe bele sem akar gondolni, ha meg akarta volna ölni, megtehette volna, bármi legyen is a körítés. Ellátta a sebét, tehát nem akarja megölni, élve kell neki, akkor viszont talán pont az entitás vezette volna hozzá? A kérdésre, miszerint hová mennek, egy meglehetősen kurta választ kap, melyet elsőre kis híján félre is ért. Utasításnak tűnik, ami távozásra szólítja fel, viszont a kis helyreigazítás (vagy rántás, ha úgy tetszik) rávezeti a mondat valódi értelmére. Bárhová. Ebben az esetben...*
- Esetleg... mit szólsz a tisztáshoz? *nem is olyan egyszerű gondolkodni, miközben igyekszik sérült lábbal követni a nőt, aki néha még rá is segít a műveletre, ennek hatására azonban Lorew többször kis híján újból vízszintesbe kerül. A tisztásnál jobb ötlete így aligha lehetett, bár ott meg... ott van az egész rend, és igazán nincs kedve a sérülése mellé még őket is elviselni. A templomot kellett volna mondania, az abból előtörő csóva, meg a... A következő pillanatban a nő kérdése szakítja meg az amúgy is eléggé kacifántos gondolatmenetet.*
- Nos... *igyekszik összekaparni mindent, amit tud* Ugyebár most tombol a háború, az élőholtak próbálják elpusztítani az élőket, és... Úgy alakult, hogy az élőholt seregek vezére kapcsolatba lépett velem, és... Éppen híveket keres... segítőket, akik segítik a győzelme elérésében, cserébe pedig az új világ kapujának kulcsát ajánlotta. Öröklét és hatalom, mindez a sötét oldalon. Ha esetleg... mármint tudom, hogy az elfek amúgy is sokáig élnek, de ha esetleg... örökké szeretnél élni, és... hatalomra vágynál, mármint még nagyobb hatalomra, egy világra, amely a lábaid előtt hever, akkor... talán mindenképpen életben hagyhatnál legalább addig, amíg újra kapcsolatba nem lép velem az entitás *nagyjából ennyi lenne, majd bevillan neki, hogy ez így még nem túl... meggyőző* És... nagyon hamar kapcsolatba fog lépni velem. Még ma. Biztosan.
*Mert azért életben hagyni azért, hogy majd valamikor talán valami kapcsolatba lép vele, az nem hangzik túl biztatónak, de talán a leszűkített időkeretre még hajlandó a nő az öröklét lehetőségéért cserébe.*