Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 259 (5161. - 5180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5180. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 18:12:59
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*A lány szavaiból Faerum még ki tudja venni, hogy továbbra sem változott a véleménye az emberekről.*
~Majd meglátod még. Nekem is sok időbe tellett~
*A céljaival a lány is egyet ért. Ennek pedig örül.*
-Én is így gondolom. Örülök, hogy te is így látod. A te életednek van célja?
*Az utolsó kérdést csak úgy mellékesen felteszi.*
~Mikor én annyi idős voltam akkor nekem még nem volt. Csináltam amit akartam és amit úgy láttam, hogy jól csinálom. Jó lett volna ha már akkor valami cél lebegett volna előttem. Bár a célok is olyan dolgok amik nem biztos, hogy az eredendő törvények között szerepelnek. Milyen céljai lehetnek egy állatnak például. Ezen még nem gondolkoztam. El ne felejtsem.~
*Előveszi a jegyzeteit és fel is írja.*

5179. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 16:13:13
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Gyűjtő akció//

*Mosolyog szerényen a dicséretet hallva.*
-Tudod én már sokat szedtem. Ha a fán látod egyszer többet nem tudod eltéveszteni, mert azonnal felismered. Ilyen még csak hasonló sincs más az erdőben, szóval neked is elég megnézni és nem tévesztesz többet. Tudod ez a virág egészen vékony szirmú, olyan mint egy fátyol.
*A fa előtt állva már nem tűnik olyan jó ötletnek, hogy nem hoztak segítséget. Nagyon igyekszik meggyőzni magát, hogy Res igenis olyan jól mászik, mint mondja. Belül persze összeszorult szívvel gondol rá, hogy mindjárt veszélyes magasságokban látja. Úgy tűnik kissé feszült mosolya nem sikerült meggyőzőre, mert a tündér elé lép és nyugtatja.*
-Jó...
*Mondja meglehetősen bizonytalanul és nem is nagyon tud, mit hozzátenni. Az, hogy Res nagyobbat is eshetett már nagyobb fára is felmászhatott már most egyáltalán nem nyugtatja meg. Kicsit szégyelli, hogy nem ő készül felmenni a fára mégis őt kell nyugtatgatni. A barna szemek egyenesen ránéznek és ő nagy levegőt véve bólint egyet a biztató szavakra. A vállához képest nagy tenyér érintése nyugtatóan hat és egyszerre nyugtalanító is lesz tőle legbelül. Egyik kezével Res csuklójára fog erősítés képen.*
-Akkor vigyázz nagyon és kapaszkodj erősen.
*Mondja halkan az utolsó jó tanácsokat a mászás előtt. Nem akaródzik elengedni a kezet, amin az övé nyugszik, így megvárja, hogy Res húzódjon el, de mivel nem teszi a kis szünet kezd nagyobb lenni. Eszébe jut, hogy lehet meggondolta magát közben, de mielőtt bármit szólna végül a kéz lecsúszik a vállairól, így az ő keze is elválik. Mikor Res végül nekirugaszkodik nyel egy nagyon és a szemével fixírozva igyekszik extra adag erőt küldeni felé telepatikusan, hogy ne essen le. Szerencsére nemsokára sikeresen eléri a virágokat.*
-A fej alatt elég!
*Válaszol egy kicsit megkönnyebbülten, bár tudja, hogy még lefelé is ugyanaz az út visz, majd, de a felén már legalább túl vannak. Olyan érzés kerülgeti, mintha ő is odafent lenne a fán és tudja jól, ha barátja megüti magát, vagy megsérülni neki is pont annyira fog fájni, mint neki, ha nem jobban. Ami ezután jön azt valóban riadtan fogadja. Res elkezd a fák között szinte akrobataként ugrani és lengeni, neki legalábbis így tűnik. A szája elé kapja a kezét, amikor látja a mozdulatokat és riadtan nyílik tágra a szeme.*
-Az nem számít csak vigyázz!
*Mikor átfordulva kezd lógni és felé nyújtja a virágot megcsóválja kicsit a fejét és felrugaszkodva pont eléri a felé nyújtott virágokat, aztán a felszólításra odébb áll és végignézi az akrobatikus landolást is. Mivel egy ideje folyamatosan ijedt most nem érzi meg különösebben a kockázatos földet érés riadalmát. A megkönnyebbülés úgy árad szét a lelkében, mint a kiáradó patak egy kiadós több hetes esőzés után.*
-Ó te...
~... felelőtlen, meggondolatlan, óvatlan, mindenkinél ügyesebb és jobb, csodálatra méltó Tündér!~
*Res nyakába ugorva szorítja meg karjaival, a megkönnyebbüléstől hajtott örömmel, közben a virágokat szorongatva, aztán hirtelen feleszmél és elengedi.*
-Ügyes voltál, de azért nem muszáj ennyire látványosan leszedni, ha kapaszkodsz és óvatosan ereszkedsz le akkor is nagyon ügyes.
*Mosolyog rá kedvesen és a győztesnek kijáró áhítattal pillant rá.*
-Azt hiszem ott is láttam még.
*Mutat egy másik fára, ami valamivel odébb esik és ágai között a zöld levelekből könnyedén kivehetők a lila színű fátylak.*
-Ezek is magasan vannak. *Kicsit morcosan néz a fára, mintha ő tehetne arról, hogy megint csak nagyot kell mászni érte, hogy elérjék a növényeket. Az előbbi bemutató után már nem kételkedik benne, hogy Res felmászik, de nem tudja nem dobogó szívvel várni a következő gyűjtési manővert. Mikor ő mászott fel akkor nem tűnt ilyen veszélyesnek ez. Igaz ő sok fát talált, amin szerencsére az alsó ágakon is talált virágot, de azóta biztos sokan jöttek errefelé szedni, mert most mindegyik elég magasan van. Ha beljebb mennének talán lenne alacsonyabban is, de oda nem nagyon szokott merészkedni, mert arra már tényleg áthatolhatatlanul sűrű az erdő. A fán felfelé nézve, kicsit megint torok szorongató érzése támad.*
-Nem kell, azért annyira ugrálni, mert nem ér annyit, hogy leess. Talán ez elég lenne, amit idáig szedtünk.
*Érinti meg a táskát, ahová az előző adag virágot már eltette. Képes meggyőzni magát, ha valaki nem szembesíti a ténnyel, hogy ez bizony még kevés.*



5178. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 08:33:24
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*A tündér sosem találkozott még olyan kétlábonjáróval, mint ez az ember, így valóban kötődik hozzá egy kissé. Mint az az állat, amit megetetsz és megsimogatsz. S mivel a lány nem olyan állat, aki megharapná a kezet, mely enni ad, ezért a kötődése is érthető.
Fészkelődni kezd, miközben hallgatja az ember szavait. Lábait összefonja, s sapkáját az ölébe teszi. Egyenes háttal, karjait a fejfedőre téve figyel tovább. Napsárga szemei csillognak az emberre. Mikor gondolkodik tekintetét is elvonja, s a földre siklik szeme, de nem látja azt ahová néz, csak néz.*
- A türelmed legendásnak mondható. *Néz fel ismét.* Nem mindenkinek lenne ennyi lelki ereje azokhoz. *Hangjából nem tudja száműzni a megvetés sugallatát. Valóban úgy gondolja, hogy ilyen feladat ellátásához tengernyi türelem kell és szikla kemény lélek.*
- Valójában, igen. Az életnek kell, hogy értelme legyen, s ez nemes cél, amit képviselsz. *Mosolyodik el, majd felvonja a vállát. Mi nemesebb lehet a természet és a fajok egyensúlyba hozatalánál? De hogy ezt egyetlen, rövid éltű ember harcolja ki, az igazságtalan. A lány nem meri megkérdezni, hogy eddig hányan voltak, akik követték tanait, mert fél, hogy nem fog tetszeni a másik válasza.*

5177. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-13 00:12:42
 ÚJ
>Resalth Loban avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Gyűjtő akció//

*Ahogy a piromkodó tündért figyeli, gondolatai a kedves mosoly körül forognak, mintsem a szabadkozó szavak körül. Mikor a szájába harap, Res szeme megakad az apró aranyos fog hegyeken. Pár pillanat csak, de valamiért megragadja őt a látvány. A bamba mosolyból a felkiáltás zökkenti ki.*
-Négy türkiz virágot láttam idefelé, de amilyet kerestünk pont nem láttam. Jó szemed van.
*Az utolsó lehangoló "az sem az" után már nem is volt olyan lelkes, és inkább az erdő veszélyeit igyekezett szemmel tartani, szerencsére sikertelenül. Lina után szalad, hogy ő is mihamarabb odaérjen a keresés tárgyához, habár csak néhány lépés volt mindösszesen.*
-Másztam már ennél cifrább dolgokra is.
*Nyugtatja a lányt, majd rövid helyzetfelmérés után folytatja.*
-Amúgy sem szeretném, hogy elbénázzak valamit és te ess nagyobbat.
*Néhány lépést tesz hátra, hogy neki tudjon futni a fának, ekkor látja meg a lány kevéssé őszinte mosolyát. A rajtpózból felemelkedik és odalép a lányhoz. Kezeit a tündérvállakra teszi, kissé elfordítja a fejét és mélyen Lina szemébe néz.*
-Ha ez megnyugtat, magasabbról is estem már. És nem lett bajom.
*Játékosan mosolyog, mint aki pontosan tudja, hogy ez a legkevésbé sem megnyugtató kijelentés. Komolyabb tekintetet ölt magára, és ténylegesen igyekszik megnyugtatni Linát.*
-Nem lesz semmi baj. Ígérem.
*Néhány másodpercig csak áll ott, nem fűlik a foga ahhoz, hogy hátralépjen, de ha érzi, hogy kellemetlenné válna a helyzet, elhátrál. Néhány lépés távolságból nekiered, és felrugaszkodik a fa törzsén, meglepően magasra. Néhányszor fel tudja rúgni magát, mielőtt elfogy a lendülete, onnan pedig az első ágak már csak néhány kúszásnyira vannak. Ahogy felkapaszkodik a vastagabb alsó ágra és felhúzza magát, megcsodálhatja a virágokat közelebbről is.*
-Nagyon szép virágok. És honnan tépjem le? A fej alatt vagy a tövénél?
*A válasznak megfelelően jár el, és az első virágot gyorsan és egyszerűen megkaparintja. A második már macerásabb, de óvatosan leguggol az ágon, ahonnan kicsit messzebbre kell nyúlni, hogy elérje a türkiz szirmokat. A harmadikat újra felkutatja a szemével, az ezzel ellentétben egészen magasan van. Óvatosan elengedi a szomszédos ágakat, és elrugaszkodik a talajául szolgálóról. Egy lélegzetvétel múlva fél kézzel megkapaszkodik egy felette kanyargó ágban. A másik, jelenleg is két virágot hordozó kezével a harmadikért nyúl, kis lendültet kell ugyan vennie, hogy elérje, de két lökés múlva már meg is markolja. Még lóg fél kézzel a fentebbi ágon, mikor a -Res feltételezései szerint- magát halálra aggódó lányhoz szól.*
-Upsz, ezt egy picit meggyűrtem.
*Ahogy alábbhagyott a testének ingása, leereszti magát és sikeresen landol a korábbi ágon. Leereszkedik, térdhajlata közé fogja azt, és fejjel lefelé átfordul. Széles mosollyal üdvözli Lina ibolyaszín tekintetét, és felé nyújtja a virágokat. Ránézésre éppen eléri, ha szökken egyet a lány, de az is lehet, hogy elmérte a magasságot, ez esetben óvatosan ledobja neki. Miután a lány átvette a virágokat, Res pedig a feltételezhető kioktatást a biztonságos fára mászásról, amit egy hangos kacajjal fogadna, ennyit válaszol csak.*
-Vigyázz csak egy picit.
*Ha a lány arrébb állt, gyorsan lendületet vesz, és lábát kinyújtva elengedi az ágat, és átfordulva a földön landol, egészen mélyre guggolva, kezével megtámogatva az esést. Felkel, megfordul a háta mögött álló lány arcát felkeresve, majd bűnbánóan ránéz, és várja a mutatványt illető reakciót.*

5176. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 21:30:28
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Faerum Nook//

*A lány kedves szavai jól esnek az öregnek. Igaz csak nemrég találkoztak, de mégis hamar közeli viszony alakult ki köztük. A kérdésektől Faerum nem szomorodik el. Egyszerűen megrántja a vállát és válaszol.*
-Nem az a lényeg, hogy hányan neveznek bolondnak hanem, hogy hányan gondolkodnak el azon amit mondok. Ha egy embert sikerül a természet szeretetére és az ősi törvények betartására ösztönöznöm akkor már megérte elhagynom az otthonomat. Tudod az én koromban az ember már érzi az öregséget és nem lehet elmenni mellette. Ha meghalok akkor úgy halok meg mint egy bolond öregember és nem úgy mint egy ismeretlen remete ha ezzel egy kicsit is tehetek a gondolkodó fajok és a természetért. Te nem így gondolod?

5175. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 20:29:08
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Gyűjtő akció//

*Megnyugodva veszi tudomásul a dorombolást Res felől. Most már biztos az új ruha vétele, de előtte meg kell találni a növényt. Meglepve néz rá, mikor úgy érzi aggódva szól.*
-Persze nincs mitől félnünk itt! Én tényleg számtalanszor jártam már az erdőt. Igaz nem jöttem gyakran egyedül, de volt, hogy még itt is aludtam egy faágon. Kicsit kemény volt ágynak, de azért jól aludtam végül.
*Bizonygatja az igazat, amit tökéletesen el is hisz. Felcsillan a szeme mikor kiderül, hogy Res jól tud fára mászni.*
-Igazán? De jó! tudod ezek, azért többnyire elég magasan vannak. A múltkor is egy magas ember segített, de most nincsen rá szükség, mert te itt vagy most már mellettem.
*Kicsit elpirul az utolsó szónál és gyorsan hozzáteszi.*
-És tudsz nekem segíteni, igen az jó, hogy tudsz segíteni meg az is, hogy találkoztunk, meg persze az is, hogy tündér vagy és kicsi, mint én.
*Zavarában egy kicsit beharapja a szája szélét és kezdi magát elég butának érezni, hogy mindig olyan jön ki a száján, amit nem gondol végig, de mielőtt tovább szabadkozhatna az egyik fára pillantva meglátja a lilás fátyolt, amit keresnek és mindent feledve zavarából, lelkesen kiált fel, megfeledkezve arról, hogy az előbb pont ő mondta, hogy jó lenne csendben maradniuk.*
-OTT VAN! RES NÉZD OTT LÁTOK, HÁROM IS NŐ AZON FÁN!
*Nekiiramodik futva, hogy úgy libbenjen sebesen a három fával előrébb növő nagyobb lombozatú fához, aminek a két alsó ága után a felső ágakon valóban van a virágból.*
*Felemeli a fejét, aztán kicsit bizonytalanul néz a vörös hajú tündérre.*
-Biztos fel tudsz mászni? Elég magasan van. Talán, ha a válladra állok elérem az alsó ágat és onnan már nekem könnyű lesz.
*Igyekszik, hogy ne legyen a hangjában az aggodalom amit érez. Ha Res egyedül próbál felmászni a fatörzsön az ágig sokat kell kapaszkodnia és nem szeretné, ha baja esne, de nem szeretné megsérteni azzal, hogy nem bízik a famászó képességében.*
~Fő a bizalom!~
-De, ha egyedül mennél, akkor itt várlak lent.
*Mondja, mintha valami más terve lett volna, persze nem volt és még egy mosolyt is erőltet magára. Kérdőn néz a barna íriszekbe és várja, hogy mit szeretne, hogyan legyen tovább.*

5174. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 19:16:04
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Elmosolyodik kedvesen, majd őszintén feltekint sapkája alól, ami kicsit előre csúszik ezért meg kell igazítania. Jobbjával hátra is tolja, majd úgy dönt, inkább leveszi, mielőtt több bosszúságot okoz. Szőke haját megborzolja, fejbőrét megvakarássza. A bőrsapka alatt, kicsit megizzadt. A sapkának a szélét jobbjában tartva lógatja le a lábához.*
- Olyanok, mint te akkor is túl hamar tűnnének el ebből a világból, ha ezer évig élnének. *Oldalra biccenti a fejét, s mosolyog, szelíden. Majd hallgatja tovább az ember történetét. Elgondolkodik közben azon, hogy miként reagálhatnak azok, kiknek Faerum mesél. Nem tetszik neki, ami az eszébe jut.*
- Kevesen hallgatnak meg? *Kérdezi érdeklődve, ám egy kis csalódottság van a hangjában.* Mintha ezt mondtad volna. Nem néznek furcsán emiatt? Nem akarnak bántani?
*A tündér szerint sokan vannak úgy, hogy a legártatlanabb szándékot is fenyegetőnek élik meg, s ezért védekezésbe kezdenek. Ez úgy jelenik meg, hogy bele kötnek abba aki csak ismereteket akar megosztani velük, s még csak nem is rájuk tukmálni akarja. Ezek a lények - legyen ember, elf vagy akár tündér - félnek. Nagyon félnek attól, hogy valaki ki akarja őket mozdítani a kényelmes burkukból, s fel akarja nyitni a szemüket olyan dolgokra, amiket nem akarnak látni, amikről nem akarnak tudni.
Sapkáját gyűrkészi kezében, miközben agyában a fogaskerekek kattognak. Elképzeli, hogy ő hogy viselkedne, ha valaki a városban, mondjuk örökbe fogadná. Legyen az gazdag vagy szegény, saját maga szerint ő sem tudna megmaradni ott. Hiába ítéli el őket, maga sem tudna nyitott lenni az ő világuk felé, hogy várhatná el, hogy a többiek nyíltak legyenek a saját nézeteire. Ahogy elnézi az idős embert, ő képes arra, hogy nyitott elmével álljon a városiak elé. S ezt irígyli.*

A hozzászólás írója (Virachii Vhetani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.12 19:38:09

5173. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 19:07:01
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*A lány elítéli az embereket és ezt Faerum tökéletesen meg is érti. Ő is egyetért azokkal amiket a lány mond, de ő úgy gondolja, hogy ezen változtatni kell. Azon, hogy a jók mindig túl hamar mennek el nevet.*
-Sokat éltem én már. És meg is értettem miért.
*A következő kérdésen mosolyog.*
-Mesélek nekik. Elmesélem nekik milyen itt lenni és mi a különbség a város és az erdő között. Tudod ez nekik újdonság. Például, hogy nekem elég volt egy barlang és egy folyó sok évig. Ha vadásztam akkor azért öltem, hogy én túléljek és nem többért. És tisztában voltam azzal, hogy lehet, hogy egy nap engem is ugyan ezért megölhetnek. Ez a törvény és ezzel együtt kell élni. Az nem megoldás, hogy minél több vadállatot megölök mert azzal a természet visszavág.

5172. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 18:36:20
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Felemeli a fejét, amikor hallja, hogy az ember megint megszólal. Figyeli szavait és megdöbben.
Nem haragot érez a városi népek – s úgy minden nép – iránt, csalódottságot és végtelen szomorúságot, ezért hagyja őket maga mögött, s ez elég ahhoz, hogy ne is akarjon visszafordulni. Na, de ez az ember, egy a társai közül, mégis másmilyen, megdöbbenti. Ő ennyi idő után sem fáradt bele a többiek önzésébe, s gonoszságába. Az is lehet, hogy azok a hosszú évek, miket egyedül töltött segítettek abban, hogy türelmesebb legyen.*
- Azok ott mindent úgy vesznek, mintha a mindenség nekik teremtette volna. *Válaszolja, amúgy mellékesen. Arra gondol, hogy mélységesen elítéli, amit azok ott város néven felhúztak maguknak, néhányat még fallal is elkerítenek. A tündér gondolkodása szerint mindenért hálát kell adniuk a természetnek, és engedélyt kell kérniük, ha be akarnak lépni a földre, legyen az város, vagy erdő.*
- Ezek a népek már elfelejtették ezt és azt hiszik pénzért, vagy gyilkolással kisajátíthatnak mindent. Azt hiszik, elfoglalhatnak mindent, ami megtetszik nekik.
*Most már kicsit bosszús tekintetét emeli fel az emberre, de hamar meglágyulnak arcvonásai, sőt kicsit aggódóbbá válnak, mikor Faerum megemlíti azt, hogy nincs sok ideje már ezen a világon. Elszomorodva szegi le a tekintetét. Látja ő, hogy az ember öreg, de nem hajlandó elfogadni az ilyen beszédet.*
- A jók mindég túl hamar mennek el. *Megrázza a fejét, még nem akarja eltemetni az öreget, hiszen az látszólag nem úgy néz ki, mint aki minden pillanatban fel akarná dobni a pacskert.*
- S mit szoktál nekik mondani? *Emeli fel ismét tekintetét, egy kedves mosoly keretében.*


A hozzászólás írója (Virachii Vhetani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.12 18:45:49

5171. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 16:33:12
 ÚJ
>Resalth Loban avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Gyűjtő akció//

*Res csak egy mosollyal nyugtázza a kérést, és türelmesen megvárja, hogy a lány mindent elintézzen ami eszébe jut. Később az erdőben Lina minden szavát csendben issza.*
-Mhm, türkiz virág. Nyitva tartom a szemem.
*Valójában fogalma sincs, hogy mit keres, így bármi türkizre rámutat, ami szembe jön velük, és még ismeretlen a formája, és egészen véletlen pont egy fán nő. Váratlanul a lány megáll és magának követeli Res figyelmét.*
-Tudod én-
*De a lány csak mondja tovább. Az "Ugye, hogy nem?" kérdésre Res halk, mély, doromboló hangot válaszol.*
-Oké, oké.
*Mosolyog vissza a lányra.*
-Akkor keresünk valamit.
*A viszonzás felvetésére lelkesen és határozottan válaszol.*
-Abban biztos lehetsz!
*Az erdő egyre sötétebb. Már-már mintha alkonyodna, pedig még dél sincs. Az erdő megítélésére, és főleg mélységiek említésére végigfut a hátán a hideg.*
-Biztos jó ötlet ez?
~Nem tudom, hogy meg tudlak-e védeni.~
*Egyre intenzívebben keresi a türkiz virágot. Néhány baklövés után inkább a környezetét kezdi aggódva figyelni.*
-És te erre szoktál járni egyedül?
~Nem jöhetsz többet ide egymagad, mostantól mindig jövök veled. Ha akarod, ha nem.~
*Oldalra tekint alig észrevehetően a fákat kutató Lina felé, egy halk sóhaj kíséretében folytatja a gondolatot.*
~Ugye akarod?~
*Ebbe a gondolatba egy sokkal kellemesebb módon borzong bele, mint korábban. Gyorsan kihúzza magát, összeszedi a gondolatait és eltereli a szót.*
-Egyébként egész jó vagyok fa-, és bármi más- mászásban.
~De hülye vagyok. Mit beszélek? Na mindegy, most már kimondtam.~
*Miután megostorozta magát a meggondolatlan kijelentésért, figyeli, hogy a tündér mit reagál.*

5170. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 12:04:05
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*Faerum-nak sokszor inkább a szerencsén múlott a túlélése. De az erdőben ez a normális. A lány reakciója nem lepi meg. Azonosan gondolkoznak.*
-No no no.*Csitítja egy kicsit.*Ennyire azért ne ítéld el őket. Mélyen belül ők is olyanok mint mi ketten csak a természet ellen való lét során elfelejtették azokat a szabályokat amiket nagyon sokáig mindenki természetesnek vélt. Az egyik és legfontosabb ilyen a társas ösztön. Ez már az állatokban is megvan. Ezért vannak farkas falkák, marha csordák és madár párok. Te is ezért követtél engem. Nincs olyan lény aki a teljes magányt képes lenne elviselni semminemű társaság nélkül. A városok is eredetileg ezért alakultak ki. De mára inkább az ellentéte valósul meg ott a természetes ösztönöknek. Ezért vannak olyanok akik pénzért embert ölnek, nem bírják elviselni a társaságot mégis kocsmákba és kuplerájokba járnak és a többi. De több dolog is van amiről lehetne beszélni és a természetes rend ellen való. Ilyen a kapzsiság, lustaság, zárkózottság és az irigység. Én pedig a természetes törvényeket szeretném megismertetni velük. Igaz csak kevesen vannak akik végighallgatnak, de az ha egy ember is megért amit mondok és megváltozik számomra sikert jelent és megérte elhagynom az erdőt. Ezért ezt a kevés időmet ami még van erre szenteltem.

5169. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 11:44:33
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Gyűjtő akció//

*Res kisegíti a tétovaságából szerencsére, így elköszön udvariasan ő is.*
-Igen, akkor mi mennénk. Egy nagyon fontos dolgot kell elintézünk, de sietünk vissza.
*Indul meg ő is kifelé. Persze megint azt érzi udvariatlan dolog egy pár bevezető szó után már el is menni, de megígérte az új ruhát Resnek és ha nem indulnak el a végén még egy nap eltelik anélkül, hogy lássa elegánsan felöltözve és az mindennél rosszabb lehetne. Legalábbis most úgy ítéli meg az udvariaskodásnál fontosabb és Rol kitűnő házigazda, biztos tudják őket kicsit hiányolni.*
-Akkor nemsokára visszajövünk.
*Mosolyog a házban maradókra még egyszer az ajtóból, aztán tündértársára is és vele együtt veszi az irányt kifelé. A szobából kiérve még egy kis türelmet kér Restől és beszalad a szobájába biztonságba helyezni a kis csörgődobot az asztalon és felvenni a bőrtáskáját, amire szükség lesz, aztán szalad vissza hozzá, hogy kis lábain máris az erdő felé vegyék az irányt, ott is a szokott helyére. Nem egyszer járt már az erdőben és pontosan tudja hol keresse a lila virágot. Most nem gondol bele, hogy mind a kétszer csak segítséggel tudott felkapaszkodni a magas fákra érte, valahol sejti, hogy képesek lesznek begyűjteni együtt. Igazából az a tény, hogy Ressel lehet több, mint magabiztossá teszi és vidámmá.*
-Tudod, a növény ami, majd kell, azt úgy nevezik Észak reménye. A fákon szokott lenni az ágain, olyan halvány türkiz színű és nagyon szép.
*Ecseteli lelkesen, hogy mit is kell, majd szedniük.*
-Tudod azért szeretik, mert a sebeket nagyon jól gyógyítja. A vajákos asszonyság már máskor is vett tőlem.
*Mondja, aztán kicsit megtorpan és nagyon komolyan néz a tündér fiúra.*
-Amit a házban mondtál, azt ne gondold, hogy olyan vagyok, aki nem vesz új ruhát egy bajba került fajtársának, aki ráadásul a barátja. Ilyennek látszom?
*Kérdezi kihúzva magát és felemelve orra hegyét, majd egyik és másik oldalra is forgatja a fejét, majd ibolyáival újra megkeresi a kedves barna tekintetet.*
-Ugye, hogy nem! *Mosolyodik el*
-Nekem nem kell az arany most, igazán nincs szükségem rá. Mindenem megvan és most, hogy Rolnál vagyunk aggódnom sem kell semmin. A ruhát mindenképpen megvesszük neked és megsértesz, ha visszautasítod. Nem fosztasz ki, mert természetesen, ha nagy bűvész leszel és rengeteget fizetnek neked a nagyurak csak, hogy láthassanak, akkor majd veszel nekem te is egyet. Egy szép fehér tüllöset, amin kis virágok vannak és csillogó kövek.
*Túlozza el direkt a viszonzást, persze azt gondolja, hogy addigra már úgyis megfeledkeznek erről mind a ketten, de most jól hangzik és nem akarja, hogy Res egy pillanatiig is rosszul érezze magát a ruha miatt, azt meg végképp nem, hogy ne fogadja el. Ő elhatározta, hogy új ruhában tér, majd vissza a házhoz és ha benne munkál a jó szándék, hát igen nehéz attól bárkinek is megmenekülni. Az erdőbe érve eljutnak az ösvényig, ami beljebb a fák közé vezet, egy kicsivel sűrűbben benőtt részen. Látszik, hogy az aljnövényzetet már kijárta egy kicsit, persze nem csak egyedül. Páran már biztos tudják, hogy itt érdemes a növényeket keresni.*
-Erre kell menni.
*Mutat rá a kitaposott ösvényre, aztán megy is előre, miközben a fák ágait szemléli. Nem gondolja, hogy az ösvény elején találnak, ahhoz beljebb kell, majd menniük, mert a jól látható helyekről már mind begyűjtötték mások a növényeket. *
-Remélem nem baj, hogy beljebb kell mennünk. Azt mondják veszélyes itt az erdőben, de azt hiszem, ha csendesen leszünk nem történik semmi baj. Tudod legutóbb is minden rendben volt. Ugyan találkoztam két sötételffel, de a kettő közül legalább az egyik nagyon is kedves volt.
*Nem biztos benne, hogy tényleg így volt, de végül is nem volt oka félni tőle és ez a lényeg. Magát is meggyőzi, hogy a veszélyes erdőben elég hallgatni, ahhoz, hogy minden bajt elkerüljenek, végül is riadtan nem olyan kedélyes, inkább úgy dönt nem fél.*

5168. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-12 10:56:47
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Ahogy válaszolt a kérdésre, s feltette a sajátját, már nem keresgél tovább elméjének sötétjében. Nem tesz jót sem lelkileg, sem testileg, ha elkezd kutatni, még a végén találna valamit, ami nem tetszene neki.
A tündérke szerencsésnek mondhatja magát, hogy ezúttal nem egy rossz akaróba futott bele. Sokan vannak, önző lények, akik azzal erősítik meg tekintéjüket, hogy eltapossák a gyengét. De bármennyire akarná a tündér, hogy a jók legyenek többségben, ő is belátja, hogy nem az a természetes viselkedés. Hiszen az állatok, még a növények is kihasználják és kizsigerelik egymást, hogy életben maradjanak. A lánynak vagy megerősödnie kell, vagy menekülnie.
Sárga szemeit kerekre nyitva figyeli a férfi szavait. Először lenyűgözőnek találja, hogy ilyen sokáig képes volt idekinn élni, feladva kényelmet, anyagi vagyont, s mások társaságát. A kicsi megtudja érteni, számára a legnagyobb kincs az egyedüllét és a természet közelsége.
Aztán mond valamit az ember, amit nem ért, s nem által meg is kérdezni.*
- Mit tanultál? *Teszi fel a kérdést, majd szinte rögtön a másikat, a fontosabbat.* Mit tudnál tenni értük? Azok mind önzőek, nekik semmi sem szent. Az ő hálájuk mindég csak fájdalmat okoz. *Mondja, miközben befejezi az utolsó falat kenyeret is, felhúzza térdeit és átkarolja őket, majd a fejét is ráhajtja, mint aki rossz emléket akar elnyomni.*

5167. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-11 14:46:16
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

~Ez a tipikus emberi viselkedés. Egyből nekiesünk a gyengébbnek. Lehet egy tündér, egy fa vagy bármi amiről úgy gondoljuk gyengébb nálunk és ez által mi rendelkezünk vele.~
*A kérdésen sokat gondolkozik a lány.*
~Nem itt született. Talán történt vele valami és arra nem szeretne emlékezni. Jobb ha nem zargatom.~
*A kérdésen ő nem gondolkozik egyből válaszol.*
-Már nem, de sokáig igen. Én magam jöttem ide a többi ember elől. Az a barlang amiben laktam nagyon messze van innen, de ott éveket töltöttem. Ott is őszültem meg. Volt a közelben egy patak és egy farkast is magamhoz szoktattam. De most már a városban lakok. Ott nagyobb szükség van arra amit itt tanultam.

5166. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-11 11:57:29
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Ahogy meghallja a férfi nevetését, ő is kuncogni kezd. Szimpatizálni látszik az emberrel, csak úgy, mint egy állat, amikor megbizonyosodik róla, hogy az ember nem akarja bántani, sőt segíteni akar neki. Ám amikor folytatja azt amibe bele kezdett, már nem nevet ő sem. Szomorú ez, rá nézve, s a legszomorúbbakat még el sem mondta. Nem emlékszik ugyan megpróbátatásaiból szinte semmire, de a kézzel fogható bizonyíték a hátába ágyazódva kegyetlenül mered az égre, még ha nem is látszik. A levágott - letépett - szárnyai.
Elmosolyodik, a férfi szavain, majd elgondolkodik a válaszon.*
- Már egy… ideje. *Mondja, bátortalanul, majd pár pillanatig csendben marad, hogy összeszedje a gondolatait. A kenyér végét egyik kezében szorongatja.*
- Évek talán, nem tudom, de… *Homlokát ráncolja agyának erőltetésétől. Pár ártalmatlan kép villan fel az elméjében, nagyrészt, ahogy rovarokra vadászik és fákon, bokrok alatt, vagy elhagyatott rókalyukakban alszik, vagy bogyókat eszik. Aztán elkezdődnek a rossz emlékek, amikor emészthetetlen, mérgező gombát evett és napokig szenvedett egyedül, vagy amikor olyan barlangba mászott be melyben vadállatok éltek, amit alig úszott meg ép bőrrel.*
- Igen. *Harap bele a kenyérbe.* Itt vagyok már egy ideje, de nem emlékszem mióta. *Vagy csak nem akar arra a napra emlékezni.*
- És te? *Mosolyog fel, tele szájjal.* Te is itt élsz?

5165. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:44:19
 ÚJ
>Yunaleea Delsaraan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Megöhr//

*Csend. Végre a jól megérdemelt, kellemesen simogató, nyugtató csend. Az öreg nyilván a hallottakat érleli magában, s reakcióra készen zakatolnak vén agytekervényei. Yunát ennek ellenére mégis csak az az apró tény érdekli, hogy végre, egy ideig legalább csendben haladnak.*
-A városiak, mit nem mondasz?
*Fordul fél szemmel a férfi felé, s bíbor íriszei halott vértócsákként merednek most szemgödréből. Ajka is alig nyílik el, éppen csak annyira, hogy a szavak hallhatóak legyen, s hangsúlya is éppen csak annyira változik, hogy abból a vénség érezze, mennyire nem érdeklik a mindenféle titulusok. Yuna is aggathatna magára félszázat, minden valószínűség szerint pedig a "bolond", az "őrült", a "halott", de még lehetséges, hogy ennél cifrábbak is tökéletesen hangzóak lennének a fakószőke lánykára. Már amennyi lányság maradt benne, ha valamiféle skálán akarjuk mérni, hogy egy emberben (avagy egyéb lényben) mennyi emberi, mennyi női dolog marad egy olyan esemény után, amit Yunának át kellett élnie. A félvér kérdése olyan hirtelen éri, amelyre való meglepődöttsége még őt magát is meglepi, hiszen ki gondolta volna, hogy a semmiből, csak így hirtelen előtör egy ilyen kérdés. Ölt-e már embert? Nem, a válasz egyértelműen nem. Evett már embert, eltévelyedett vándor oszló csontjairól rágta le a húst, de nem, az ő kezéhez ennél több vér sosem tapadt.*
- Nem vagyok gyilkos, félvér. Nem öltem meg senkit.
*Morogja érces hangján, mely olyan tónussal zeng fel, mintha kardok pengéje csúszna el egymáson fájdalmas hangon.*
- Nem kéne hinned mindenféle városi legendának, Vénséges. Különben még a végén el fogod hinni, hogy egyszer megnyílik az ég és tüzes eső borul mindazokra, kik alatta élik pór életüket.
*Ezúttal nagyon enyhén, amennyire rekedtsége engedi, megemeli a hangját, és valami olyasféle hangszín vegyül hangjába, mint mikor a prédikátorok magyarázzák téziseiket a városok főutcáin. Ki tudja, hogy mit éreznek ezek, mint ahogy, ki tudja, hogy hol hallotta az idióta emberölős mende-mondáját az öreg. Yuna ezt a kérdéskört végül egy fáradt fejcsóválással és egy még fáradtabb sóhajjal zárja le. A tisztás gondolatára viszont valamelyest életszerűvé válnak vonásai, vérszín lélektükreibe egészséges fény villan be, s talán arcának vonalai is lágyabbá válnak. Ott majd meditálhat egyet, talán kap néhány percnyi nyugalmat az öregtől, hogy egyedül legyen gondolataival, és a hörgő hanggal a fejében, hogy aztán a nyugalmas meditációt követő, viszonylag élő lány képes legyen majd elvegyülni a városban. Nem mintha olyan szörnyen könnyű lenne számára utóbbi tevékenység, elvégre aki ránéz, egy mocskos, mosdatlan, megtépázott lányt lát maga előtt, aztán ki tudja, lehet, hogy még a fogadóba se engedik be, vagy odabenn lefogják és egy kád vízbe nyomják, mielőtt akár csak kilétét megkérdőjeleznék.*
- Megoldom az evést, ha mást nem, majd lopok valahonnét...
*Morran fel újra, de egyébként enyhén megcsóválja fejét, hogy nem, nincsen pénze. Egyébiránt tudvalevő, hogy talán valamiféle aranytallért találna tépett ruhájának valamelyik maradék zsebében, de hát azokkal legföljebb annyit érne, hogy ne dobják utcára, de egy ágyat, avagy egy kenyeret már bizonyosan nem volna képes szerezni belőle. Éppen nem bukkan még ki az erdőből, de már látja a végét, ahol a sűrű lombokat és hatalmas fák törzsének homályát megtöri az éltető napfény.*
~Ez fájni fog, kislány.~
*Morran fel a hörgő hang, és arra gondol, hogy mennyire fogja az erős világosság bántani az érzékeny bíbor tekintetet.*

A hozzászólás írója (Yunaleea Delsaraan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.10 17:53:25

5164. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-09 12:21:12
 ÚJ
>Faerum Nook avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Virachii Vhetani//

*Faerum nem tud sokat a tündérekről. Sőt elég keveset tud a fajokról általában. Az elfekről tudja, hogy hosszú életűek és egyszer volt egy városukban. Egyébként nem tud a fajokról sokat. Egyedül az állatokról. A lány válasza meglepi és kicsit el is neveti magát. Bár a folytatás már nem ilyen vicces. Kezd rájönni, hogy a lány nem a szüleit hagyta el és ezért van az erdőben.*
~Óh te ártalmatlan lénye a természetnek. Ilyen sokat kellett élnem, hogy láthassalak.~
-Igen tudod egyszer te vagy aki segítesz másokon, másszor pedig te vagy akin segítenek. De ha nem akkor is megéri mert tudod, hogy te segítettél. Mióta élsz az erdőben?

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:01:18, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (fojtat helyett folytat).

5163. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-08 22:39:02
 ÚJ
>Virachii Vhetani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Faerum Nook//

*Az ember gyanúja – miszerint a tündér eltévedt a szüleitől – teljesen helyénvaló lett volna húsz évvel ezelőtt. Köztudatban a tündérekről ama hit él, hogy a varázslat útján született lények hosszú ideig fejlődnek, s sokáig élnek. Így tehát egy tíz éves tündér nincs egy tíz éves gyerek szintjén, egy húsz éves, ki már fiatal felnőttnek számítana, is jócskán benne van a gyermekkorban. A lány maga negyven évével már a kifejlett példányba sorolható, éppen hogy. Ám fele ennyi idősen berögzült, ama kényszer képzete, hogy még gyermek, ám szülei nincsenek. Ritkán viselkedik korához méltóan.
Miközben teli szájával, a kenyérrel próbál megbirkózni, kerek szemekkel figyeli, ahogy Faerum jegyzeteibe körmöl. A tündér arra gondol, hogy vele kapcsolatos dolgokat írt le, de még nem szólal meg, esetleg, ha még egy dolgot leír majd a férfi, akkor megkérdezi mi az, amit oly serényen firkál.
Eltűnődve hallgatja a kérdésére kapott választ. Ritka az, hogy bármiben is a logikát keresse, de most el kell ismernie, hogy ez bizony logikus. Netán, ha kirontana a vadonból egy warg falka elkiálthatja magát, miközben az egyik elragadja, hogy Faerum, segíts! Sokkal szebb, mintha azt mondaná, Hé, ember, ments meg! Halványan elmosolyodik önnön ostobaságán, majd felfigyel a kérdésre, melyet a férfi feltett. Már szóra nyitná a száját, de félúton becsukja és elgondolkodik. Nem harap addig új falatot, míg meg nem adja a választ a kérdésre.*
- Cicukám… *Ejti ki a szót, mi után végig gondolta az orkkal való jelenetet a tisztáson. A nőstény így szólította.* De nem szoktak szólítani, zavarni szoktak. *Vonja meg a vállát, s szomorúan a földre vetül a tekintete.*
- A tündérke mindég útban van, s sosincs senki, aki csontot dobna neki. Kivéve persze…
*Felemeli a fejét a férfi arcát fürkészve és kedvesen elmosolyodik.*
- Kivéve persze Faerum.
*Meg akarja jegyezni ezt a nevet, hiszen a név gazdája oly jó volt hozzá.*

5162. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-08 02:39:26
 ÚJ
>Seirye Ascyralea Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

* Halkan csattan az ostor és a hintó újra megindul. Lassan letérnek a macskaköves útról, hogy egy keskeny, de kitaposott ösvényre térjenek rá. Ha eddig még kényelmesnek is volt mondható a kocsikázás, addigra ez teljesen elvesztette élvezeti értékét. A föld melyben rendszerint vannak konok fűcsomók, s mélyedések olyanná teszik az egész utat, mint egy rémálom. Bánja már, hogy nem inkább lovat szereztetett a kölyökkel vagy indult el gyalog, majd utána hozták volna a csomagjait. Gyomra és feje is összerázkódott már. Az ajtóba kapaszkodva próbálja magát stabilan tartani, kisebb-nagyobb sikerrel. Hátra dőlve a piros bársonyú ülésen, mély levegőket véve próbál úrrá lenni magán. Valami földalatti hernyó vájta lyukba gördülhettek bele biztos, mikor helyből repül egyet a kocsi teteje felé, lefejelve azt. Fejéhez kapva jajdul egy nagyot. Pont ez kellett még neki. Épp zavaros volt már eddig is látása, nem kevésbé gondolatai is. *
- Hogy az any…
* Kezd bele a szitkozódásba, de a szó végét elharapja, nem illik, egy nemeshez, hogy így beszéljen, ha még egyedül is van. Közben már átdőlt a kocsi másik oldalára, a lebbenő függönyön át látja a Kovácsműhelyt, s a mellette elhaladó utcácskát. Pont ez kell neki, ahol levághatják az utat. *
- Forduljon le ott_ a kovácsnál, _még mielőtt kirázza belőlem a szuszt.
* Hangja meggyötört, de még van benne annyi erő, hogy a bakon ülő meghallja, s irányt változtasson. *


A hozzászólás írója (Seirye Ascyralea Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 02:40:09

5161. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-08-07 22:47:01
 ÚJ
>Lahut Seii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Sétált egy feleslegeset az erdőben, de nem bánja. Élvezi hogy senki nincs aki elvárásokat állítana vele szemben, vagy feladatokkal traktálná, és aludnia is csak akkor kell amikor szeretne. Azt meg pláne hogy felkelnie akkor kell amikor csak szeretne. Végtelenül hálás az embereknek akik felnevelték, de sokkal kellemesebb ez a szabad élet. Azt leszámítva hogy valahonnan pénzt kell majd szereznie hogy szállást és ételt kapjon. Végső soron el lenne ő a vadonban is, éhen legalábbis nem halna az biztos, de túlságosan hozzászokott már a kényelemhez. Könnyedén visszatalál a kovácsműhely mellé ahonnan indult.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257