*Kérdése, úgy látszik betalált, hiszen a reggeli nyomott hangulat és nehéz kelés következtében pár dolog elfelejtődött, így míg Quae visszasiet a fogadóba, addig Mordach nekitámaszkodik a falnak, s elkezdi falni reggelijét, ami valami húsos, zöldséges összeeszkábált valamiből áll... Fejben közben tervezgeti az útvonalat, s próbálja feleleveníteni azt a rozzant térképet, ami a táskájában pihenget. Egy bizonyos pontig zökkenőmentes lesz az út, azonban egy kiégett tölgyfától már nem ismeri a vidéket. Ez a tény azonban sosem hátráltatta, hiszen fő vadász elve sosem a terep tökéletes ismerete volt.
Hosszú percek telnek el, s mire az utolsó falat is lecsúszik torkán, az ajtó nyitódik, s a hölgyemény már ott is terem mellette, egy igen szép fegyver társaságában. Bár Quae teljesen meg van győződve arról, hogy a fegyverek inkább férfiasabb külsőt kölcsönöznek neki, Mordach számára ez az új fokos inkább komolyabb, és nőiesebb formát ad neki.*
- Nem semmi... *lép közelebb hozzá, s alaposabban szemügyre veszi* Ennek még az előszele is halálos!
*Vigyorodik el, majd lábait beizzítja, s megindul az erdő felé, oldalán a bájos hölgyeménnyel. Ígéretesnek tűnik az út, főleg, hogy Quae is vele tart. Bár eredetileg magányos vadászatot tervezett, de egy ilyen hölgy társasága szinte nélkülözhetetlen!*
- Azt hiszem, valamit kihagytam... *pillant oldalra* Ugye említettem neked, hogy az ottani vadászoknak is feltűnt a lény. Valóban rettegésbe tartja a falusiakat, és hát... a héten egyet széttépett közülük, többeket pedig megsebesített. *elhallgat, várva a kellemes vagy kellemetlen reakciót* Így azt kell mondjam, nem lesz éppen veszélytelen - a lakosok már alig mernek kimenni házaikból, s az éjjelek rettegéssel telnek el. A búvóhelyéről senki nem tud semmit, a rémhírek viszont már bőven terjednek. Valaki azt mondja, hogy a túlvilág mély bugyraiból jött elő a lény, mert a falu vétkezett, s őt küldték, hogy büntesse meg a lakosokat. Valaki azt mondja, hogy ez a teremtmény csupán egy balul elsült varázslat maradéka. Minden esetre bármi is legyen, szeretnélek megkérni arra, hogy ne nagyon menj el tőlem messzire.
*Kissé rejtelmesebben beszél, aminek meg is van az oka. Quaenek minden bizonnyal feltűnhetett már, hogy az ottani vadászok nem tudták elkapni a lényt, s a távolból csupán egy ember, Mordach segítségét kérték... Ennek oka természetesen van, de erre elég akkor kitérnie, ha a hölgyemény rákérdez. Addig fedje a homály...
Miközben beszél, nem tudja megállni, hogy ne pillantson olykor a hölgyemény felé, hol lopva, hol pedig nyíltan felé fordulva. Feltűnik neki az is, hogy tekintetük szokatlanul sokszor találkozik, ennek azonban semmi pénzért sem adna hangot! Katasztrofális következményei lehetnek annak, ha a vörös tudtára adja Quaenek, hogy bizony észrevette érdeklődő pilláit! No meg ezt a hölgyeményt úgy vette észre, hogy a rejtettebb cselekedetek sokkal jobban foglalkoztatják, mint a konkrétan kimondott szavak.*
- Te jártál már amúgy ebben az erdőségben, vagy teljesen ismeretlen számodra? Mert ha az utóbbi áll fent, akkor még jobban nem szeretném, ha elmennél mellőlem. Felelősséggel tartozok, s vigyáznom kell rád. *pislog felé vigyorogva* Tudom, hogy ez büszkeségromboló, de sajnos el kell fogadnod, mert e mellől nem tágítok.
*Bólint határozottan, szinte ellentmondást nem tűrően, majd az erdőhöz érve beveti magát a rengetegbe. Itt az elején még több helyen van kitaposott út, így a tóig igyekszik azt követni. Kellemes idő van jelenleg a fák közt, enyhe hideg és meleg keveredik, s egyszer a nap sugarai áradnak szét a lombkoronában, másszor pedig felhők takarják ki. Egy negyed órás séta után végül megérkeznek az apró, szép tiszta vizű tóhoz, ahol Mordach megáll, s leteszi táskáját.*
- Nos, hölgyemény, mi legyen? Kapok engedélyt a mártózásra?
*Majd lelkesen mutogat a minden bizonnyal kellemes hőmérsékletű víz felé, invitáló ábrázattal, hiszen ha már csobban egyet, nem éppen egyedül kellene! Felfrissülhet tőle, no meg a fontosabb, fel is ébred még jobban.*