//Felkészülés a télre – Az első fuvallatok//
*Az eredeti végcéljuktól hónapok óta eltértek, de ez nem az ő hibájából fakad. Egy levél érkezett a tengeren túlról, mi megváltoztatta a férfi célját. S ha már megígérte neki, hogy elkíséri ibolyaszemű barátnőjéhez, tartja a szavát. Nem az a fajta elf, aki megszegi ígéreteit. Mindazonáltal igen élmény dús hónapok állnak mögöttük. Solaroson előtte ülő harcos még mindig keveset beszél, akkor is csak tőmondatokban. Hosszabban csak akkor szólal meg, mikor épp kérdez, vagy tudatnivalója van. Ezt őt egyáltalán nem zavarja, teljes mértékben kompenzálja szakadatlan locsogása, a számára egyáltalán nem érdektelen témákról.
A levelek már rég lehullottak a fákról, a szél egyre csípősebb, ruházatán mégsem változtatott semmit. Nehezen érzi meg az időjárás adta különbségeket. Rövid élete alatt a teleket mindig a térdig érő csizmájával, combközépig érő szoknyájával, a lengének tűnő felsőtestét takaró darabbal, s a hosszú kesztyűjével vészelte át. Meglehet, hogy az előtte ülő férfi számosszor próbálkozott köpenyének átadásával, vagy legalább az éjszakai betakarásával, ám most makacs falba kellett ütköznie, mivel egyszer sem volt hajlandó azt elfogadni. Már csak avégett sem, mert tudja, hogy a jég kék szemű, komor férfi, ember. S mint olyanok igen érzékenyek az időjárás változásokra.
Fürkészve figyeli az erdei változásokat, s annak szépségeit, amit sokan nem látnak meg, miközben egy kellemes dalt dúdolgat halkan. Nem fárasztja feleslegesen a férfit, ez a nap a szokottabbnál is hidegebb. A nővére azt tanította, hogy a meleg, érzéki dalok, a fázókat is felmelegítik, s ebben reménykedik most is.
Dalolásában a fiú szavai akasztják meg. Fejét kissé félrehajtva figyeli a tájat, majd szimatol bele a levegőbe. Fülei is megmozdulnak, hogy figyelje a zajokat, s hogy egyáltalán hall-e valamit a város környékéről.*
- Ha ebben a tempóban haladunk, s nem állunk meg, akkor talán hajnalra szerintem odaérhetünk. De véleményem szerint nem árt, ha pihenünk, Solaras egész nap úton van, mindkettőnkkel. Vagy ezt a tempót mellette fel tudom venni, s őt sem terhelem, én is mozgok egy keveset.
*Magyarázza a másiknak, miközben a közelben lévő zajokat figyeli. A tél közeledtével az erdőlakók megritkultak, részben melegebb területekre vándoroltak, részben levadászták őket. Tudja, hogy ez a természet rendje, sokszor mégsem tudja elfogadni, hiszen azok az állatok még egészségesek, s élhetnének. Mély sóhaj tör fel belőle, amit a férfi nem érthet, vagy ha válaszolt neki, akkor az ő szavaira értheti sóhaját.*
- De ha kint maradunk, érdemes lenne, valami értelmeset is enned ma.
*Fűzi hozzá, s kivételesen nem locsog mellékes dolgokat a témába.*