Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 295 (5881. - 5900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5900. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-05 09:54:34
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//

*Úgy elszaladt ez az egy nap, mintha nem is lett volna. A Rőt valahogy mégis hálás az eseménytelenségéért. Hosszú idő óta most fordult elő először, hogy nem rágta semmiféle konfliktus. Azért meg különösen hálás volt, hogy egy rövid időre távol tudhatta kettősüktől a kisasszonyt, akiből csak úgy süt az ellenszenv Yeza felé. Valamelyest aggódik is emiatt, hiszen, bár Tylen úr akaratát és elhatározását mintha törhetetlen és hajlíthatatlan anyagból edzették volna, eljöhet még az idő, amikor sarokba szorítják a feltétellel: Yezának mennie kell. A Rőt persze akaratlanul is elvigyorodik már a gondolatra is. Szeretné ő látni, mikor az ifjú Thalamarrt valaki sarokba szorítva próbálja kényszeríteni valamire! Aztán a mosolygás le is lohad az ajkáról, mert ugyan a kényszernek bizonyosan ellenáll a férfi, de a családja méltán veszett hírű. Az üzlet az üzlet. Ha az egyezség feltételei jók, Yeza sem lesz több, mint alku tárgya.
A sötét gondolatokat egy sóhajjal igyekszik elhessenteni. Az ilyen nagyívű sóhajtozás viszont nem barátja a sérült bordáknak. A Rőt grimaszba fojt egy nyögést. Felsőtestét szoros gyolcsba pólyálta, de így is épp elég kellemetlen minden mozdulat. Azt nem tudja, hogy miatta van-e, vagy más okból, de ezúttal nem sietnek. A hátasok lépésben baktatnak egymás mellett, ő pedig inkább nem szólal meg, mert ha valami olyat találna mondani, valahogy biztosra veszi, hogy az úr nyomban vágtába ugratná a lovát.*

5899. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 21:26:55
 ÚJ
>Breon Worubell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*A férfitől részletes útbaigazítást kap, aminek örül... Úgy, ahogy... A barlangok kényelmesebbek, és igen, ennél finnyásabb ne is legyen az emberfia. Elvégre nem páholyt áhított, hanem barlangok. Nem tudhatta, hogy az nincs a közelben.*
- Gondoltam, hogy fenntartjátok a kezdeményezést jogát. Ámde, hogy szavad ne legyen; Breon vagyok. És nem vagyok holmi rabló, a segítőket inkább becslem, mint meglopom. Nálam sincs sok ellopható dolog, hacsak valakinek nem kell egy jó csizma. És igen, kegyetlenül el vagyok tévedve.
*Egy kicsit elgondolkozik. Nem zavartatja magát a másik férfiú stílusán, és hiába használják elrettentésképp a boszorkány jelzőt, Breon ártatlan kis lelke úgy gondolja, hogy ez csupán egy aranyos becézése a lánykának.*
- Felkeltette az érdeklődésem az a hely, amiről szó volt. Synmira, ugye? *Jobb kezével az állán kiserkent borostát simogatja.* - Az igazat megvallva, el kéne egy kis munka. Netán... Táborverés után magatokkal vinnétek? Talán találnak nekem valamit, amiben a hasznukra válok.
*Na igen, jelenleg pénzhiányban szenved, tényleg kéne neki egy kis pénzszerzési lehetőség. Ha más nem, legalább egy állandó lakhatás, a munkájáért cserébe. Az arany csupán plusz juttatás lenne, a fő szempont a fej felett leledző, ominózus fedél.*
- Nem látok okot, hogy ne bízzak. No, akkor, keresünk táborhelyet? Megpróbálhatok keríteni valahonnét száraz rőzsét, hogy legyen melegünk.


5898. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 12:02:37
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Feltűnik Nittának, hogy Lorsan gyanúsan csendesen mered a tányérjába, szemöldökét finoman ráncolva kérdőn hajol hozzá kicsit közelebb, közben kiveszi az ujját a szájából. Legszívesebben megkérdezné, hogy minden rendben van-e, de azzal, úgy érzi, csak a saját hibájára hívná fel még jobban a figyelmet. De aztán konstatálja, hogy a férfi ugyanúgy kitörölte a tányérját, ahogy ő, ezzel tehát nem lehet probléma.
És aztán leesik neki, ahogy korábban is, és érzi az arca és a nyaka is egyre melegebbé válik, biztos jeleként annak, hogy elpirul.*
- Nos, igen. Hm. Igen. Látom *sikerül kinyögnie, tőmondatokban.
Nitta mohón kap a lehetőség után, hogy csinálhat valamit. Igen, rendet kell tenni, figyelni a tányérokra, a maradékra, a mécsesre, hogy hova teszi, amíg letörli az asztalt. Teljesen mindegy, hogy mivel, de valamivel legalább elfoglalhatja magát, és nem kell talpig zavarban ücsörögnie, immár pontosan tudva, hogy mit is művelt már megint, és az hogyan hat még egy legendásan nagy önuralommal rendelkező elfre is. Néha. Alkalomadtán.
Nitta megtisztogatja az edényeiket, kevés vizet használva elmosogat, bár a nagyját kitörölgették, és már pakol, mikor Lorsan hangja magához téríti a merengéséből.*
- Igen, persze, öntsd csak bele mindet! *feleli azonnal, és a szája megint gyorsan jár, mert igazából akkor koppan le neki, mit is mondott, mikor meghallja a víz zubogását.*
~Az összes víz, nem csak a fele. Mind. A dézsában.~
*Nitta a dézsára bámul, majd pislog kettőt, aztán Lorsan felé fordul, aztán nagy levegőt vesz és elmosolyodik, talán kissé bizonytalanul az elején, de utána egyre szélesebben.
Odalép a ládához, aminek a tetejére a szappant készítette, a kezébe veszi az illatos kis tömböt, majd Lorsan orrához emeli.*
- Szerintem finom. Egy ideje már dugdosom. De ha nagyon nem bírod az illatát, vagy úgy véled, magadon nem bírnád, akkor mondd meg nyugodtan.
*Úgy érzi, ennél bátrabb már úgysem lesz soha, legalábbis nem úgy, ha ma, most, megfut. És nem is akar menekülni.*
- Hajat is moshatunk vele, már elég meleg van idebent *veti fel, és tényleg melege van. Bár gyanítja erről nem egyedül a házikó hőmérséklete tehet.
Nitta lehajol, ujját a dézsában lévő vízbe dugja, az is meleg, de már nem forró.*
- Jó nagy dézsa, ne hűljön ki...

5897. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-04 09:45:08
 ÚJ
>Tylen Thalamarr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Hazafelé//

*Élvezettel fordítja arcát a reggel első, igazán erős napsugarai felé. Persze csak hit és beképzelés, hisz csípős a korai levegő, még is élvezet a napsugár, könnyű hinni, hogy az melengeti arcát, simogatja, mint egy kedves barát.
Lova, mintha csak tudná, merre mennek, végül is, tán egy napja sincs, hogy errefelé jöttek, irányítás nélkül baktat, hátán lovasával.
Napfürdő után maga mellé pillant, kíváncsian, kísérője mennyire bírja a lovaglást, vagy mennyire adja jelét az ellenkezőjének. Nem mintha a tegnapi támadása olyan súlyos lett volna, még is tudja, a lovaglás most nem élvezet. De kellett ez, látnia kellett, mire képes a lány, és annak is meg kellett tanulnia, mit lehet és mit nem.
És most csendesen baktatnak vissza, tán téma nincs, talán csak kedvük beszélgetni. Talán az órai korai, noha éjjel nem dajdanozott egyikőjük sem. Meglehet, a hírek foglalják gondolataik, a kellemetlen előérzet kígyója fojtja el hangjuk.*

5896. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-03 19:05:59
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* A megmaradt szafthoz ő is lepénykenyérrel lát neki, így hát cseppet sem zavarja, hogy Nitta is hasonló módon végzi be vacsoráját. Persze a látvány, miként az ujjait is használja, khm, szóval a tányérjára mered és lassan nekilát összepakolni. Most nem igazán tudja eldönteni, hogy Nitta szándékosan ingerli, vagy ez is csak az önfeledt étkezés része? S persze mikor a tegnapi együtt alvásra terelődik a szó, Nitta némileg félreérti, amit mondani próbál. Bár csak az elején, mert a meglepett, elkerekedő szemek elárulják, hogy leesett az a bizonyos gyümölcs és koppant egy nagyot. Jó nagyot ami azt illeti és a megszeppent izé szó használatán már elvigyorodik. Mert hát, ez az izé olyan praktikus és vicces szó. *
- Önuralomban világelső vagyok. Általában.
* Feláll és össze szedi a tányérokat, bár biztos abban, hogy Nitta segíteni fog a rendrakásban. Nem mintha az erdőben folyton össze szedte volna maga után a hullott leveleket, mert olyan rendmániás lenne. De egyrészt az otthonukban vannak és ezt renddel tiszteli meg. Másrészt pedig mindent rendben és "tisztán" hagy maga után, ha máshogy nem, hát tűzzel tisztogat. Megnézi most már a vizet is, amit eddig melegített a fürdéshez, ujját beledugva felszisszen és egy-egy rongydarab segítségével félrehúzza, majd le is emeli és a dézsába önti a gőzölgő vizet, majd a másikat is. *
- Szerintem a megmaradt hideget hozzá lehetne önteni, mert ez egyhamar nem hűl meg. Úgy nézem elég is lesz a mennyiség a fürdéshez.
* Még néhány dolgot elpakolászik és az ágyakról áthozza a dézsához a két törülközőt, amit már Nitta oda készített. Ugye, a dézsánál lesz majd rá szükség. Közben azért figyeli, hogy Nitta mit ténykedik. Nehogy épp akkor próbálja magához ölelni, amik a tálak vannak a kezében, vagy valami egyéb törékeny. *
- Szóval, levendulás szappan...

5895. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-03 12:31:18
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Mit sem számít neki, hogy sután hangzanak-e a szavak, hogy nem cikornyás Lorsan beszéde. Ez nem lényeges. A ruhák, az ékszerek sem lényegesek. Nem mintha nem szeretné a szép holmikat, hiszen nőből van ő is, de megtanulta már, hogy van ami többet ér az aranynál.
Ugyan mire ment volna Nitta pár ékköves lánccal meg függővel? Mire ment volna a selyemmel és a csipkével? Mit ért volna mindez, ha közben nincs otthona, ha nincs biztos helye, ha a férfi csak pár éjszakára akarja, ha csak szép, de könnyű szavakat mond?*
~Semmit. Csak talmi csillogás lett volna.
Így minden egész más. Amit kaptam nem csak egy ház, hanem otthon. Tele lélekkel és, nos, igen, csak a vak nem látja, hogy ez Lorsannak is éppen annyira fontos, mint nekem.~
*A lényeg pedig éppen ez, Nitta már egy ideje érzi, szavak hiányában is, hogy ami köztük van az már több mint csak két véletlenül egymás mellé sodródott ember, illetve elf és ember, laza kapcsolata. Sőt! Már jó ideje érzi, illetve tudja.
Ha Lorsan most egy szót sem szól, akkor is tudta volna, de így még jobb. A szavakat kincsként őrzi majd az emlékei között. Kétséges, hogy valaha elfelejtené ezt az estét.*
– Rendben. *Nittának nem esik nehezére egyetértenie. Észreveszi a férfi mosolyát is, és visszamosolyog.
A pörkölt pont olyan lett, ahogy szereti, és a kenyér mellé még langyos.
A végén a lány nem éppen úrilányosan de kitunkolja a szaftot, egy falat kenyérre még a tányért is kitörli, majd lenyalogatja az ujjait.
Akkor veszi észre magát, mikor éppen a mutató ujja van a szájában, megdermed a mozdulat közben és Lorsanra néz a pillái alól.*
~ Vajon megbotránkoztatom, vagy inkább örül, hogy ennyire ízlett a főztje?~
– Valóban jó érzés volt *ismeri el, majd kissé magasabbra szalad a szemöldöke, hogy a férfi a kényelmetlenségről beszél.* Jaj, sajnálom. Alig hagytam neked helyet, ugye? A páros ágy azért szélesebb lesz. Meg kispárnaként is használtalak, elnyomtam a karod, ugye? És egyébként is…
*Aztán Nitta megdermed, és kerekre nyíló szemekkel néz Lorsan halványzöld szemeibe.*
– Izé…
*Tudja, hogy nem épp értelmes megnyilvánulás ez, de hirtelen nem jut eszébe semmi épkézláb kifejezés.
Mert bár a nyolc éve történtek után nem érintetlen, és bár szerencsére még korábban voltak kellemesebb tapasztalatai is, azért azt nem lehet mondani, hogy annyira járatos lenne a dolgokban. Viszont azt sem, hogy tudatlan.
A pillantása Lorsan arcáról lefelé vándorol, az elf nyakára, a mellkasára, majd még lejjebb, bár az asztal lapja most takarja a férfit.*
– Hm. *Nitta láthatóan nyel egyet.* Gondosan titkoltad *jegyzi meg az ajkát beharapva, aztán újra Lorsan szemébe néz egy szívdobbanásnyi időre. Majd óvatosan elmosolyodik.*

5894. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-02 20:15:34
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Így hát szó-szót követ, amik bár szerinte sután hangzottak, mégis elnyerték Nitta tetszését. Egyszerű lány és talán pont nemesi származása miatt. Hiszen tudja, hogy az ékszerek és a szép ruhák a leggyakoribb hamis ajándékok. Ő házat épített, igaz ebben volt segítségük. Harcolni tanítja Nittát, vadászik. Vigyázz rá és igyekszik megszerezni mindent, amire a lánynak és kettejüknek szükségük lehet, egy normális életet próbálnak kialakítani, s ha lassacskán is, de sikerülni fog. Érzésein kívül még ezeket tudja adni számára és Nitta olyan, hogy múltja miatt többre is fogja értékelni. Szándékai pedig láthatóak mozdulataiból és öleléséből, csókjából. *
- Az illata jó lett és szerintem ízre is finom. Együnk előbb, utána egy kis ejtőzés után jöhet a szappan és bármi más. Tegnap jó volt aludni veled, hogy magamhoz ölelhetlek, megnyugtató érzés volt.
* Köhint egyet, ahogy eltakarja száját, bár azért látszik valami a mosolyából. *
- Bár nem mondom, más okból kényelmes és kényelmetlen is volt egyszerre. De úri-elfként azon átsiklottam hamar.
* Folytatja a levest és ha Nitta is végzett tányérjával, akkor elengedi a kezét és szed a pörköltből. *

5893. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-01 16:12:15
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Úgy gondolja, Lorsan elgondolkodó tekintete a vadászatnak szól, és az egyre inkább befogó téli időnek.
Nitta is eltervezi magában, mi mindent kell tennie, rőzsét gyűjteni, vizet behozni, mert ha hó esik akkor nehéz eljutni a forrásig, aztán a szénát is át akarja forgatni, átlevegőztetni, hogy Szelídnek és Idának nehogy dohos takarmány jusson. A házzal nincs sok gond, jó meleg, és nem hatalmas, hogy sok idő legyen rendbe tenni, bár egy gyékényt vagy talán többet is sző majd a tó partján növő sásból és nádból. Jó meleg is lesz, meg az ajtón belül a behordott sarat is megfogja. *
– A nád is… *kezdené, de Lorsan beelőzi, és utána már szó szót követ és nem is tudja hogyan, hiszen annyira magától értetődő és olyan természetesen jön, de máris arról beszélgetnek, mit is jelent nekik a másik.
Azt persze észrevette, hogy a férfi kedveli, bolond is lenne, ha nem tűnt volna fel neki, ahogy észrevette a pillantásait is, már nyáron is, mikor a tóban fürödtek, és a csókjai édesek voltak, gyengédek.*
– Valóban megkedveltem. Nem az a bájolgós fajta, de én jobban szeretem az őszinteséget. Különben pedig igenis kedves, ha jobban megismeri az ember, beszélgettünk amíg a városban jártál, és ő meg, nos levonta a megfelelő következtetéseket.
~Pedig Bry orra előtt nem is enyelegtünk, sőt, akkoriban úgy máshogy sem Az első igazi csók is talán akkor volt, mikor a biztatására átöleltem Lorsan mikor megérkezett. Végül is az is adott egy lökést a dolgoknak.~
*Nitta kedvesen mosolyog, de aztán elkerekednek a szemei, a szája elnyílik, és úgy bámul az elfre a mécses táncoló lángjánál.
A szoba meglódul körülötte, és tudja a világ már nem olyan mint volt akár csak egy perce is. A halványzöld szempárba néz, megnyalja a szája szélét, görcsösen nyel egyet.
Ujjaik összefonódnak az asztal lapja felett, és Nitta most gyengéden megszorítja a férfi kezét, aztán pislog párat, hogy visszafojtsa a kibukkanni akaró könnycseppeket, végül felragyog a mosolya.*
– Nem jött sután. Gyönyörűen mondtad *suttogja, de aztán összeszedi magát, jobban a hangjára talál.* Én is… én is szeretlek.
*Aztán bólint, nem húzza vissza a kezét, inkább átveszi a baljába a kanalat.*
– Túl finom a leves, hogy kihagyjam.
*Ahogy nem akarja kihagyni az őzpörköltet sem, már csak azért sem, mert Lorsan neki akart vele kedveskedni.*
– Az a szappan nem szalad sehova, őrizgetem már egy ideje, hogy hátha… Tehát előbb megkóstolnám a pörköltet, az illata éhessé tesz.

5892. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-01-01 13:35:05
 ÚJ
>Jelahan Ijaaz avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Karaván úton (újra)//

*Egy éjszakát töltenek el mindannyian a rezidencián. Az ott lakó öreg kertész, aki majdnem olyan vén, mint maga Jelahan, elmondja nekik, hogy a Nagyasszony és a háznép kiköltöztek a majorba. Jelahan maga sem érti igazán Nivere hirtelen döntését, de ahhoz nincs joga, hogy kritizáljon.
Végül a szekérrel, és saját cókmókjukkal megindulnak reggelre virradóan. Nem sietnek, így elképzelhető, hogy valamivel hosszabb lesz az út, mint félnap. Addig is van idő gondolkodni.
Lassú ügetésben léptet a szekér mellett, kicsivel Lia és Rendoll háta mögött, s akaratlanul is fültanúja lesz beszélgetésüknek. Mosoly kél ajkain, ahogy a két fiatal saját jövőjét tervezgeti. Kicsit talán irigyli is őket, hiszen most értek életük elejére, még előttük a sok-sok élmény. Míg az övé már lefelé áldoz. El kell ismernie, megöregedett.*

5891. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 23:15:29
 ÚJ
>Norke Steyhn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Második szál//
//Sayua, Breon//

– Persze, hogy te, vöröske. Engem is megbabonáztál *teszi hozzá, és a lányra kacsint.
Aztán az idegen fickó motyogására felvonja a szemöldökét.*
– Igazság szerint azt hiszem, Arthenior van közelebb, ámde a folyó baljósabb oldalán vagyunk. Főleg. Szóval…
*Norke az idegenről Sayuára néz.
Igazság szerint ők ketten akár le is léphetnének, ugyanakkor a fickót totál egyedül hagyni valahogy nem tűnik tisztességesnek, hiszen a fickó, hát, így elsőre kissé elveszettnek tűnik. Minden tekintetben.*
~Barlang. És még mi nem kéne?~
– Barlangból legközelebb a Krenkataur van, de az is nagyjából háromnapi járás, és amúgy nem erőltetném. Nincs jó híre. Meg állítólag nem is lakatlan. *Norke megvonja a vállát.* Szóval, a boszorkánynak van igaza. Sziklakiszögelések, kidőlt fák alja, mélyedések, ennél többre ne számíts!
*Sayua mondatára egy félmosoly jelenik meg a szája sarkában, leveszi a köpenyét és a lány vállára teríti. Mivel a lány alacsonyabb, így sikerül majdnem a bokájáig beburkolnia.*
– Jobb? Legalább kicsivel?
*A kedvese bemutatkozik, de Norke a másik fickót nézi.*
– Tehát javaslod? De azért nem a neveddel nyitsz. Nem mintha annyira számítana. Nincs mit elrabolni tőlünk. Próbálkozni meg nem érdemes. Mert teljesen mindegy, rabló vagy-e vagy mágus, a lényeg, hogy halovány elképzelésed sincs arról, hogy hol vagy. Hacsak nem tévedek hatalmasat, ez a helyzet, barátom *Norke kicsit megnyomja az utolsó szót.* Innentől a te dolgod, bízol-e.
*Norke gyengéden és finom mozdulattal fogja át a jobbjával Sayua vállát.*
– Keresünk egy jó helyet, kicsim?

5890. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:47:32
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Még az első hó előtt újabb vadászatra kell mennie és legalább két nagy vaddal visszatérni. Azt már most tudja, hogy ehhez idő kell és hogy Nittát inkább nem viszi magával. Lehet, az majd bele fog telleni majd pár napba. Tudja, most szerencséjük volt és nem lesz mindig mázlijuk. Mert ilyen az élet. De most nem foglalkozik a vadászattal, azzal ráér holnap foglalkozni. Most inkább Nittával foglalkozik. Bolondozik és hát, utána próbál udvarolni a maga ügyetlen módján. De Nitta szavai megnyugtatják, na meg a pirosság az arcán. Kicsit arrébb tolja a tányért az asztalon és megfogja Nitta kezét. Próbálja a tekintetét is elcsípni és ez sikerül is. *
- Bry éles szemű óriáslány és úgy vettem észre, hogy azalatt a pár nap alatt megkedvelted.
- Én meg, nos, khm, szeretlek. Nem vagyok a szavak embere, szóval elnézésedet kérem, hogy ilyen, sután jött, amit mondtam. Sok év az erdőben, ugye, sokat rontott a beszélőkémen.
- A levendula illata pedig nem zavar, de előbb együnk.
* Hát igen, előbb enni kellene, utána meg majd, lesz valami. *

5889. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 18:33:17
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
// Két hét elteltével //

*Az idő elteltével Rodwen lábán ejtett seb rengeteget javult, és ez szemmel láthatólag is meglátszik. Most már normálisan tud járni, és akár egy keveset kocogni is, ha arról van szó. Amint az Arctalan visszaért, és a Hatalmas végighallgatta beszédét, egyre inkább kezdi elhitetni magával, hogy nem is akar neki rosszat, egyre nagyobb lehetőséget lát abban, hogy jó pajtások lesznek még az idő múlásával. Időközben azt érzi, hogy megbízhat benne, bármiről is legyen szó.*
-Tudod, jó látni egy ilyen magadfajta sötételfet a környéken. Régóta nem találkoztam senkivel, a fajunkból, lehet ennek köszönhető, hogy akkor este nem mentem Neked. *elmosolyodik, miközben folytatja mondanivalóját.*
-Mindenesetre köszönöm, hogy elláttad a lábamon ejtett vágást is. Úgy érzem, hogy már nagyon kevés kell ahhoz, hogy teljesen beforrjon. Amikor lépek, már nem is fáj, sőt! Talán még kocogni is tudnék, de a lényeg hogy a járás megy! Jót tett neki a sok pihenés, és ugyebár a Neked köszönhető trutyi! Vagy mi volt az. *mosolyog, miközben rátér a továbbhaladásra.*
-Úgy gondolom, hogy elindulhatnánk Arthenior város irányába, és ha lehetséges, akkor én is az éjszakát szavaznám meg, utálok más fajokkal egy légtérben lenni, főleg ha sok van belőlük, és még hozzám is érnek! Ki nem állhatom, mikor hozzám érnek, egyből fel tudnám őket lökni. Sőt. Sok esetben meg is teszem, még ha csak elém állnak is. *meséli, miközben látja hogy társa is indulásra kész, és ahogy megindul, a Hatalmas is gyorsabb léptekkel közelít a város felé.*

5888. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 18:11:23
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //
// Két hét elteltével //

* Az idő múlásával egyre jobban felélik a készleteiket, persze nem egészen az Arctalan az okozója ennek, hiszen Ő kis étellel is beéri akár hetekig, inkább társa gyors felépülése miatt megy ki minden nap újabb s újabb vadásztúrákra a sűrű erdő rengetegébe, melyet már egyre jobban s jobban kiismert a sötét az itt töltött napok alatt. Talán végre itt az idő arra, hogy továbbállhassanak Arthenior városába? Rodwen sérülése remek iramban javul, s a Vérfű főzet is rengeteget segített a seb gyógyulásában, hacsak nem a közösen eltöltött lakmározások töltötték fel energiával a nagy termetű sötételf harcost. Nem is igazán fontos, a lényeg nem az, hogy mi okozta a a javulást, hanem az, hogy rendkívül gyorsan végbe ment a folyamat. A sötét éjszaka leple alatt (ahogy már azt tőle megszokhatta bárki is, aki kicsit is ismeri) közelíti meg a tábort, reméli, hogy barátja nem kószált el túl messzire tőle, hiszen úgy hiszi, hogy még a ma éjszaka folyamán elindulhatnak az Artheniorba vezető kalandos útjukon. Talán tényleg így lesz végre... Ha, a sötét nem találja a táborban a barátját, akkor leheveredik egy fa tövébe, s megvárja az érkezését, de ha ott találja, akkor rögtön odasietvén meg is szólítja Őt. *
- Oh, hát itt vagy! Azt hiszem, hogy készen állsz az indulásra. Az éjszaka leple alatt hagyjuk el a tábort, pár óra alatt be is érünk a városba, ha minden igaz. * Beszéd közben el-el pislog az általa kitaposott ösvényre a hátuk mögött. * Remélem, hogy nincs problémád ezzel, mondjuk ha van is, az igazat megvallva hidegen hagy, hisz rám vagy utalva jelenleg, s nélkülem nem igazán fogsz kitalálni innen, pár nap alatt sem, nem hogy pár óra alatt. * Teszi hozzá gúnyos mosollyal az arcán a sötét. *
- No de, tényleg szedelőzködj, és végre pörgessük fel kicsit az eseményeket, Wilfredet amúgy is jobb lesz az éjszaka megközelítenünk, hiszen nappal mindig a város utcáit járja, s elég megtalálni. Na aztán, ha még meg is találnánk, szegény ember elég paranoiás lett az utóbbi telek óta, s a házát már csak fizetett zsoldosok kíséretében hivatott elhagyni. Ilyenkor este azonban csak egy őrt állít az ajtajához, akin könnyen átjuthatunk. * Mosolyodik el az utolsó szavain ismételten a sötét, mostanra már sokadjára, ami elég meglepő, hiszen általában nem szokott ilyen örömteli kedvében lenni. Talán a két hétnyi semmittevést követő kalandok izgalma teszi ezt vele, vagy csak az, hogy meglátogathatja egy régi ismerősét Artheniorban. Akárhogy is, azt megfogadja, hogy Rodwennel többet nem oszt meg arról a bizonyos Wilfredről, amíg nem érkeznek meg a városba. Elég nagy harcos a barátja, s annál bátrabb is, de az Arctalan ettől függetlenül sem szeretné megkockáztatni, hogy az esélyei elszálljanak a vele folytatott együttműködésre pár elejtett mondat hallatán. Nem hazudik barátjának, szimplán nem tér ki minden részletre, de jobb is, ha az úgy hiszi, hogy tényleg egy barátját mennek meglátogatni a városba. Miután a barátja is készen áll az indulásra, megindulnak az ösvényen, Arthenior irányába, régi táborhelyüket hátrahagyván. *

5887. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 17:42:28
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //

*Meghallgatva az Arctalant, amint elérik a "táborhelyüket", megfogadja tanácsát, és lepihen az egyik fa mellé, ahol némi bokor ágai adnak neki takarást. Ahogy leült, hátranyúl a hátához, és először pallosát letámasztja, testközelbe, hogyha elfajulna a dolog, azonnal odakaphasson érte. Amint ezt megtette, a kerek acélpajzsot veszi le magáról, és teszi a földre, mellé, amin fejét támaszthatja, miközben pihen. Az övét szintén lecsatolja magáról, amin elhelyezkedik néhány dobókés, és az egy pár dobócsillag, ezeket szintén lehelyezve ülésből lemegy fekvésbe, fejét ráhajtja pajzsára, és egyik kezét az övben található dobókésre helyezi. Ahogy világosodni kezd az égbolt, Rodwen egyre nagyobb álomba merülne, ha nem csapná meg a fülét egy zaj a közelben. Ahogy ezt meghallja, félkómás fejjel fel ül, majd dobótőrét megmarkolva felveszi azt a földről, és körültekint. A hajnal árnya alatt ugyan még nem nagyon lát semmit sem, csak egy iszonyatos bűz kezd el áramlani a levegőben. Ahogy ezt megérzi, egyből gondolata támad, hogy mi is lehet az.*
~Vajon egy döglött állat tetemét hordhatja magával valami másik fenevad?~
*Ettől a gondolattól hirtelen eluralkodik benne némi félelem, és egyben bátorság is. Meg szeretné tudni mi az, de társa korábban már megkérte, hogy maradjon itt pihenni. Ahogy ez eszébe jut, vállat von, majd szépen, lassan, körbetekintően lehajtja fejét a pajzsra és ismét álomba ringatja magát, miközben a dobótőrt még mindig erősen markolja, készülve bármilyen külső támadásra, amely érheti a hajnal folyamán. Ahogy telik az idő, a Hatalmas is kisebb álomba borul, és a társától szerzett seb is kezd regenerálódni.*

5886. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 16:57:51
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //

* A sötét, igaz alig-alig kivehető, de mégiscsak mosollyal az arcán kezdi monológját. *
- Köszönöm a kedves szavakat, és remélem, hogy ténylegesen érdemben segíthetünk egymásnak. Úgy gondolom, hogy egységben az erő. * Reagál újdonsült útitársa akár kedvesnek is mondható -legalábbis az eddigiekhez képest- szavaira. * Ha tényleg ily híján vagy az aranyban, akkor minden bizonnyal jót tenne számodra is egy kis plusz betevő, hm?... * Vetíti a mellette menetelő társának félig kérdésnek hallatszó, de nem kimondottan kérdésnek szánt félmondatát. A sötét szinte már biztosra veszi a társa válaszát, szóval inkább nem is várja meg azt, hanem folytatja a főképp magának szánt elmélkedését. Ha esetleg a társa megpróbál válaszolni, mielőtt az Arctalan folytatná a szövegelést, akkor természetesen elnézést kér, hiszen a társaival szembeni jó modorból sosem szenvedett hiányt, sőt, ha valakit esetleg méltónak talál arra, hogy meghallgassa a kis belső monológjait, amik általában egyes egyedül magában, vagy maga és a fák között szoktak lejátszódni, akkor azt igen is megbecsüli, mindazonáltal most már túlságosan is belelendült az elmélkedésbe, hogy bárki is félbeszakítja, úgyhogy csak folytatja a beszédet. * Nosza, nekem is. Ha úgy gondolod, hogy az a munka, amit említettem Artheniorban érdekelne, akkor miután felépültél, közösen ellátogathatunk a jó öreg Wilfred "barátomhoz". * Mondja látható vigyorral a képén az utolsó egy-két szó elhangzása után. * Aztán, ha minden jól megy, talán még meg is gazdagszunk, huh... * A beszédben elmélyülten észre sem vette már az Arctalan, hogy lassan pirkad körülöttük az ég, ennyit meneteltek volna? Vagy csak kizökkent az éjjel az időérzékéből, s valójában több órát elvesztegetett volna a sátránál ücsörögve? Mindegy is, hiszen az volt a cél, hogy az éjszakát megússzák, és ez így is történt. Ezután már csak jó, vagyis inkább, ha nem is jó, de jobb dolgok történhetnek a sötéttel. Sosem volt az a társas típus, de úgy tűnik, hogy már tényleg szüksége volt arra, hogy valaki meghallgassa a gondolatait. Néha azért még megbotránkoztatja az a gondolat, hogy a nagy melákot csak beképzeli magának, s valójában teljesen elvesztette az eszét az erdő rengetegjében, mint az már megtörtént vele egyszer-kétszer, de mindazonáltal reméli, hogy ez nem így van. Talán a dolgok most végre jobbra fordulnak körülötte, talán végre most lelhet egy kis megnyugvásra annyi idő után, amit bujdosással töltött remeteségbe vonulva. A sötét nem is agyal többet ezeken, inkább megrázza a fejét, s társa felé fordul. *
- Tudod mit? Itt már szerintem megállhatunk. * Mondja a maga magabiztos hangnemében a sötét. * Esetleg ki is pihenhetnénk az éjszaka fáradalmait. Feküdj csak le, helyezd magadat kényelembe, én meg körbenézek a környéken, hátha fogok magunknak egy kis Gwuffot, vagy valamit, amin rágódhatunk, amíg felépülsz addig, hogy tovább állhassunk ebből a szegmensből. * Az Arctalan hangján hallható a bizonytalanság, annak ellenére is, hogy azt a legjobb tudása szerint próbálja leplezni. *
- Még nem igazán jártam be az erdő ezen részeit, de ne aggódj, vissza fogok találni. Nyomkeresésben sosem voltam olyan rossz, majd szórok morzsákat. * Mosolyodik el, miközben lassan eltűnik az erdő rengetegjében, sebesült "barátját" hátrahagyván. Ha esetleg megpróbálja az Őt követni, akkor megpróbálja visszaküldeni, miszerint pihentetnie kell a lábát, s a Gwuff vadászathoz nem elég gyors, főleg a jelenlegi állapotában, ha viszont társa megfogadja tanácsát, és hátramarad, akkor mielőtt még teljesen eltűnne a fák árnyékában, int felé egyet, jelezvén távozását. *

5885. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 16:51:09
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta//

*Látja rögtön, hogy máshogy néz ki a házikó belseje, és számított is rá, de mégis más, hogy már nem csak elméletben esik róla szó. Hálás azért a pár percért, amit egyedül tölthet, amíg végiggondolhat mindent, de még saját magát is meglepi azzal, hogy alig egy-két perc alatt nem csak megbarátkozik a helyzettel, de úgy érzi, hogy így a helyes, a jó.
A dézsára pillantva még egy dolog eszébe jut, egy dugdosott kincse, a finom levendulaillatú szappana, amit hétköznapokon nem szedett elő.*
~A levendula nem rózsa, az olyan illat, amit még egy férfi is használhat. Jó lesz. Hacsak Lorsannak nincs vele gondja, de az majd kiderül.~
– Még hogy menthetetlen! Lorsan, ez remekül néz ki, és az illata is étvágygerjesztő. Nem hiszem, hogy az ízével ezek után gond lehetne.
*A zsákmány kérdését átgondolja, de aztán aprót bólint.*
– Igazad van, még egy-két nagyobb vad, és tavasz közepéig nem lesz semmi gondunk. De akkor talán még a hó előtt kellene megejteni az újabb vadászatokat, feltéve, hogy tudjuk tárolni a húst. De felfüstölve, ha fagy, akkor a padláson is lehet, vagy egy részét lesütve, zsír alatt *veti fel.
De aztán már kacag, mert Lorsan olyan kedvesen bolondozik.
A szépséges jelzőnél meg azt érzi, hogy egyre melegebb az arca, biztos jeleként annak, hogy pirul. Nem próbálja elrejteni, ez most nem az a perc, hogy rejtőzködjön a férfi elől, most szeretné, ha látná őt, azt, hogy számít neki, amit mond róla, amit tesz érte.*
– Igazán köszönöm, uram *felel mosolyogva.
Kanalaz a levesből, és tör mellé a kenyérből, még mindig úrilányos modorban, de a halk jóleső nyöszörgés, ami a finom ízt érezve szökik ki az ajkai közül, már végletesen őszinte, hiszen a nemesi asztaloknál az ilyesfajta tetszésnyilvánítás nem volt kívánatos.*
– Nagyon finom, vérré válik bennem *válaszolja arra, hogy jólesik-e neki az étel, majd elkomolyodik.* Jól látod. Ez többet jelent, mint valami bross, vagy egy selyemkendő. Nem mondom, hogy az nem lehet szép ajándék, de igazán elég hozzá pár arany, ehhez viszont minden nap teszel valamit.
*Nitta leteszi a kanalát, nem azért mert nem finom az étel, hanem mert előrenyújtja a kezét, át az asztal felett, hogy Lorsan megérinthesse.*
– Több, igen *mondja halkan, de érthetően, és közben tekintetet a halványzöld szempár pillantását keresi.* Bevallom neked, az igazság az, hogy Bry előbb észrevette, mint én magam. Mikor a városba mentél, annyira vártalak vissza, hiányoztál. Akkor mondta, hogy úgy látja, nagyon várom a páromat, szerintem csak valami zavaros dadogásra futotta tőlem válaszul, de igaza volt.
*Nitta elpirul, és finom megszorítja Lorsan ujjait.*
– Szóval igen, igen, elfogadom, elfogadlak. Ez se jó szó!
*A lány elmosolyodik, kipirult arca ragyog a mécsesek fényében.*
– Meleg otthonunk van, igazi jó hely, de miattad az. Ajándék, hogy beléd botlottam a Fürdőház előtt.
*Nitta önkéntelenül is a fürdődézsa felé pillant.*
– Jut eszembe, szereted a levendula illatot? Úgy értem, nem gond… szóval magadon is? *Picit zavarban van, de a kérdést vissza nem vonná semmi pénzért, és az elhatározását sem másítaná meg, hacsak Lorsan nem akarná máshogy.
Bár éppen nem biztos benne, a férfi ért-e a finom célzásból, vagy ki is kell fejtenie a dolgot, de nem fordul el. Lorsantól sosem, előle nem akar rejtőzködni.*

5884. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-31 16:00:30
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen, a Hatalmas //

-Először is, elmondanám Neked, hogy én egy megbízás céljából kerültem ide, hisz a régi lakhelyemről eljöttem, édesapám inkább a bátyámmal töltötte az időt, mint sem velem is foglalkozott volna. Ők mind a ketten a tudós életet választották, nem is értem. Hogy bír valaki ilyen okoskodó munkát választani, és ha a baj van? Mivel védi meg magát? Én az ilyen embereket nyámnyila, puhány semmirekellőknek nevezem. *meséli, miközben tekintetén látszik, hogy egyre kiborultabb, és dühösebb az elhangzottak miatt.*
-Na tehát ott tartottam, hogy eljöttem az otthonomból, és gondoltam keresek magamnak munkát. Mindig is inkább a harc érdekelt, az hogy másnak árthassak. Idővel találkoztam pár személlyel akiktől megbízásokat kaptam, és ennek örömére tudtam magam eltartani. Ez sajnos nem így van már pár hete, az aranyaimat megszámolgattam, és egyre inkább csak fogy, de munka az sehol. Vagyis lenne, de nem fogok mondjuk kapálgatni, meg gondozni az öregebb réteget. Tudod mikor. *mondja, miközben a földre köp egyet, és elmosolyodik az Arctalan felé.*
-Hozzám ezek a dolgok nem állnak közel, már ha érted, hogy mire gondolok. *gonoszan elmosolyodik, miközben lassú léptekkel járják az erdőt, a talajon hempergő kavicsok jobbra-balra mozognak, zörgést hagyva maguk után. Amint végighallgatja az Arctalant, máris reagál rá.*
-Barátom, nem fogja elvágni Neked senki sem a torkodat, azt én garantálom. Akármennyire is rosszban vagyunk, a saját fajomat nem engedem némi semmirekellő alaknak, hogy bántalmazzák. Amíg melletted vagyok, számíthatsz rám, hidd el, nem ma kezdtem a szakmám, és aki idetalál, arra lassú, és fájdalmas halál vár, kínok közt fog meghalni. *mondja, miközben gonoszan rámosolyog társára, és várja válaszát az elhangzottakra.*

5883. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 21:33:21
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta//

* Hirtelen kicsit sok lett a változás, bár az ágyat már megbeszélték tegnap, hogy egymás mellé fogja tolni. Azért így ténylegesen is látni más a dolog. De este kényelmesen el voltak egy ágyon is, noha ő jókorára megnőtt. Így mégis csak kényelmesebb lesz és mindkettőjüknek, remélhetőleg, jobb is. Egy kis időre magára hagyja Nittát, legalább addig egymaga "mérheti fel" a változást. *
- Eddig csak magamra főztem, amit főztem. Az is kevesebb volt ugye, de úgy látszik megmaradt néhány recept a fejemben és el tudom készíteni. Nem vagyok menthetetlen szakácsnak sem. Az őz pedig igen, sokáig elég lesz. De azért még egyszer-kétszer jól jönne hasonló méretű zsákmány a tél miatt. Ha túl nagy lesz a hó, nehezebb lesz az én dolgom is.
* Méteres hóban már biztosan nem fogja magával vinni a lányt vadászni. Az még számára sem egy könnyű meló. Amíg kifelé tart, ezt is átgondolja magában, majd vált néhány szót a lovával. Jó hely ez itt és apránként össze is gyűjt majd mindent, ami a teljes kényelemhez és otthonérzethez kell. Majd Nittának is jól fog jönni egy saját ló. Mikor visszatér, Nitta csak áll és nézi a terülj-terülj asztalkámat, amit összevarázsolt estére. Ekkor kapja el derékon és csókolja meg. Játéka sikerül, Nitta nevet. S hasonlóan hozzá, eltúlzott, mókás mozdulatokkal köszöni a vacsorát. *
- Örömmel, szépséges hölgyem. Örömmel.
* Szed mindkettejüknek a levesből, persze először Nittának és utána csak magának. Leül ő is és vesz egyet a lepényből. *
- Reméltem, hogy jól fog esni. Ajándékokat nem tudok neked venni, hát legalább egy finom vacsorával, khm, udvaroljak neked. Apróság csak, de úgy érzem, számodra fontosabbak ezek a dolgok, mint, mondjuk egy ékszer vagy hasonló.
- A ház és minden más. Szerettem volna, ha ténylegesen biztonságban érzed magad, hogy meg van mindened és hogy együtt tesszük otthonosabbá ezt a helyet. Persze mondtam már korábban is, hogy kedvellek és tudom, hogy ez kölcsönös, és hát. Egyre inkább érzem azt is, hogy ez már több annál. Nos. Nem is nagyon vagyok a szavak elfje, úgyhogy, ez a vacsora amolyan, udvarlási kísérlet. Ha elfogadod annak?
* Sután teszi a szépet, próbálkozik. Ennyi év kihagyása után nem megy valami jól, de talán Nitta elnézi neki. *

5882. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 21:02:57
 ÚJ
>Otiian, az Arctalan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

- Ha hiszed, ha nem, már jó ideje letértem arról az ösvényről. Eddig csupán bujdosásban éltem, s az időm nagy részét vadászattal töltöttem. Jó kis hobbi, ha úgy vesszük, de megélhetésnek nem mondanám. Legalábbis ezeken a területeken nem fogsz túl ritka vadakat. * Mosolyog rá Rodwenra beszéd közben. * Szóval Rod... Értem. Te már tudod, hogy Engem mi hozott ide, no de Te hogy kerültél erre a senki földjére? Tényleg nem sokat látok a mi fajtánkból errefelé. * Végighallgatja Rodwen mondanivalóját, történetét, majd végignéz a táborban. *
- Ma már mindenféleképpen tábort kell bontanunk. Tudom, hogy valószínűleg eléggé érzékeny még a sérülésed, de tovább kell haladnunk, majd hajnalban alszol egy keveset, ha akarsz, de mozgásban kell maradnunk. Nem szeretném, ha alvás közben valami nyomorult bemerészkedne a táborunkba. Ha felépültél, lehet tudok neked valami munka féleséget ajánlani, ugyanis vissza készülök a régi szakmámba. Ez a kis csetepaté felelevenítette bennem a régi emlékeket, és nem mondhatom, hogy nem esett jól egy kis izgalom, így a szürke hétköznapokba, haha. * Kacag fel a sötét. * No, de remélem nem válik mindennapivá túlzottan. * Teszi hozzá mosolyogva. * Nem szeretek az életemért bujdosásba vonulni, de ha szükséges, akkor szükséges, nincs mit tenni túlzottan ellene. Mindazonáltal, nem árt, ha néha elvonulok a természetbe, jót tesz a fejemnek. Nem szeretek erről beszélni... * Húzza a szája szélét az Arctalan, majd Rodwen felé fordulva biccent egyet. * Azt hiszem, ideje indulnunk. Hagyd a felszerelést itt, majd tábort verünk valahol máshol, de jobb, ha azt hiszik, hogy itt éjszakázunk... Túl feltűnő lenne, ha mindenestül eltűnnénk egyről a kettőre. Rögtön utánunk jönnének, és igaz nehéz követni a nyomokat éjszaka, de nem szeretném megkockáztatni, hogy az éjszaka megpróbálja átvágni valami bolond a torkomat, amíg aludni próbálok. * Ezzel megindul beljebb az erdőbe, néha-néha meg meg állva, hogy társa tudjon vele a sérült lábával is lépést tartani. No meg, hogy el ne tévedjen az erdő sűrűjében, hiszen itt már eléggé nehéz egyedül tájékozódnia egy olyan embernek, aki nem töltött elég időt egyedül a természetben, no meg főleg annak, aki nem ért a fák nyelvén. Mindkettejük szerencséjére ezzel a sötétnek nincs problémája. *

5881. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-12-30 19:53:42
 ÚJ
>Rodwen, a Hatalmas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Otiian, az Arctalan és Rodwen Magnus //

*A fa tövében elkezd elmerengni, hogy mi is az élete értelme, és mi a célja, miközben az Arctalan megkérte arra, hogy őrizze az erdőt. Idővel, ahogy kilép a sátorból a gyógynövényekkel, rápillant, majd kicsit elmosolyodik annak láttán.*
-Szerencséd, hogy ellátod a sebem, Te Arctalan! *mondja picit ironikusan, miközben elneveti magát mély hangján.*
-Egyébként szeretném megköszönni azt, amit most teszel értem. Kevés társam lenne erre képes, vagy nem is tudom. Lehet már nincsenek is rajtunk kívül többen errefelé. Én sem vagyok ám ilyen mogorva, mint aminek megismertél, kivéve a sötételfeken kívüli fajokat. A mi fajunkon kívül az összes többit gyűlölöm, meg tudnám ölni őket mikor meglátom, hogy egy másik fajcsoporttal találkozom. *mondja, miközben az Arctalan szeméről le sem veszi a tekintetét, akiben egyre inkább kezd megbízni, de még nem biztos semmiben, és alapos megfigyeléssel teszi próbára.*
-Egyébként Rodwen vagyok, ha már kérdezed. De csak Rod-nak szólíts, kérlek, nem szeretem annyira használni a teljes nevem. *mondja, miközben megpillantja az Arctalan igazi arcát, majd a fejében megszólal egy gondolat, hogy csak úgy nem venné le a csuklyáját, ha nem bízna meg Rodwenben. *
-Tudod, azt hittem hogy ma este nagyobb sebekkel térek vissza a menedékembe, de nem így lett. Mondjuk nem tudom ki győzne egy párharcban, Te, vagy én? Tudja a fene, de nem is érdekel, csak köszönöm hogy elláttad a sebem, amit okoztál. *mondja, majd az utolsó pár szaván elmosolyodik. *
-Azt hiszem még maradok pár napig, és indulok tovább az utamra, mert valahogy sehogy sem boldogulok annyira. A pénzem is rohamosan kezd fogyni, semmi munkát nem találok errefelé. Te mivel foglalkozol jelenleg? Csak éled a mindennapjaidat, vagy még mindig orgyilkos vagy, és pénzért csinálod? *mondja, miközben kíváncsian várja a társa válaszát.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257