Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 227 (4521. - 4540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

4540. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 18:05:57
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Isurii, Eralil //

*Ha igaz amit a férfi mond, akkor joggal lehet magára büszke. Nem kevés időt és pénzt áldozhatott a tanulásra, vagy igazán szerencsés amiért kiváló mestere volt.
Teljesen egyértelmű, hogy olyan választ kell adnia, amilyet a férfi hallani akar és nem azt, amit valójában gondol. Megfogadja a tanácsát és ügyelni fog erre, még biccent is.
Nem meglepő, hogy érdekli Eralilt kinek és milyen cél elérése érdekében adja át a tudását, hiszen a nagy hatalom még nagyobb felelősséggel jár. Rossz kezekbe kerülve katasztrófához vezethet, bár nem az említett két ággal lehet a legnagyobb puszítást véghez vinni, azért akadnak ügyes trükkök az alapvetően segítő és támogató, gyógyító víz- és levegő ágakban.*
-Miért szeretnék erős és önálló lenni, miután egész eddigi életemben másoktól függtem?
*Teszi fel magának a kérdést saját nyelvére fordítva azt és komolyan elmereng egy kis ideig, noha a választ már akkor tudta, mikor a másik még be sem fejezte a kérdést.*
-Meg szeretném védeni vele magam és az enyéim. Tanítanám a gyógyítóinkat, hogy gyorsak és hatékonyan legyenek. Nem tudom mit tudsz rólam, vagy rólunk Namos mester, de hosszú évekig nélkülöztünk és vándoroltunk. Mai eszemmel megmenthettem volna sokat azok közül akik a megfelelő gyógynövények, ellátás hiányában hulltak el. Enyhíthettem volna a kínokat, amit méltatlanul kellett elszenvednünk. Akkor ez nem állt hatalmamban és most is korlátozottak a lehetőségeim, de elszánt vagyok. Elszánt és kitartó.
*Szegezi komoly pillantását a férfire és tényleg: semmi valótlan állítás nincs azokban, amiket elmondott, akár belekukkanthat gondolatai közé is a másik.*

4539. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 17:49:10
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Isurii, Eralil //

*Biccentéssel adja a lány értésére, hogy rendben van, ez nem probléma, mind a víz, mind a levegő ágon képes lehet újat mutatni a nőnek.*
- Nos, vízből mindent meg tudok tanítani, amit Lanawin mesterei tudnak. Levegőből csak a legerősebbeket nem ismerem, de anélkül is elég elől járok. *Hangjában érződik a büszkeség, de nem az önteltség. Egyszerű ténykinyilvánításnak fogja fel ezen mondatokat.* Még mielőtt nagyon belevágunk, és még mielőtt elmondom, milyen két út van a taníttatásodban, egyet kérdeznék. A választ alaposan gondold át. *Figyelmezteti a lányt. Nem fenyegetően, bár némileg talán az is kiérződik, inkább amolyan "jótanács, fogadd meg" módon. Megvárja, míg a másikon látja, megértette a súlyát a kérésének, vagy biccent, vagy csak a nézéséből, figyelméből próbálja ezt leszűrni. Ha megkapja a jelet, folytatja.*
- Mire kívánod használni a megszerzett tudásod? Mi a célod vele? *Valójában két kérdéd, de ugyan arra próbál mutatni, egy fontos dolog kiderítése a lényeg: a másik célja.*

4538. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 17:29:32
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

//Isurii, Eralil, Kagan//

*Csak magában somolyogva hallgatja az eszmecserét. Ezek a városi népek szinte már naiv pozitivizmussal tekintenek a világra. Meglehet, az a szerény szelet, melyet ismernek belőle okot adott erre, az Isu által ismertben már rég meghaltak volna ha az erősek a gyengék életben tartása végett küzdöttek volna. Vegyük csak azt az egyszerű -és életszerű- helyzetet, hogy van egy lábos étel, amelyből 5 embert lehet jóllakatni. Erre az adagra jut 4 harcos, 2 vezető és 5 szolgáló, asszony, gyermek. Kérdés: hogyan osztod fel? Természetesen a harcosok és vezetők kapják a legtöbbet, hogy erősek maradjanak, majd a maradékot elosztják a maradékon. Miért? Mert ha az erős a gyengét maga elé helyezeti ő maga is azzá válik és nem lesz egy valamire való sem közöttük aki megvédhetné őket. Ellenben ha az erőst táplálják a gyengék rovására még mindig biztonságban tudhatják azt a keveset, aki végső soron megmarad, mert érdemes rá. Mert elég szívós, elég leleményes, vagy elég szerencsés.
Megkockáztatja, hogy Eralilnak nincsenek hasonló emlékei, így csak az ő fejében játszódik le ismét a jelenet, s talán Kaganéban, aki maga is elvesztette fattyait a vándorlás keserves időszakaiban.
Visszatérnek a mágiához és a párbajhoz végül, Kagan pedig kettesben hagyja őket.*
-Köszönöm. Reméltem is, hogy sikerül megszorongatnom.
*Neveti el magát. Nem voltak vérmes reményei mikor megtudta, hogy a tűz ággal fog szembekerülni, de azért minden tőle telhetőt megtett, hogy ellenfelének ne legyen könnyű dolga és úgy fest sikerült neki.*
-Nem rossz tipp, de most hogy vége a párbajnak bevallom töredelmesen, csak érintőlegesen foglalkoztam eddig vízmágiával.
*Fő profilja ugyanis a Holdmágia.*
-Levegő mágus szerettem volna lenni, de nagyon úgy tűnik félresiklott valami. *Mosolyog a férfire, de nem teszi egyértelművé mire gondol.*
-Így igen, víz és a levegő varázslatok érdekelnének.
*Megtisztelő lenne, ha akárcsak a második legerősebb mágus címet is birtokolhatná, de a párbaj állása szerint még a legjobb háromba sem került be, ám ha Eralil segíti őt céljai elérésben, akkor számíthat Isu segítségére is ha fordított esetben szüksége lenne rá.*

4537. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 17:03:55
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

//Isurii, Eralil, Kagan//

*Ő ugyan nem ezt mondta, de most nem akarja kioktatni Eralilt, mi a különbség az életben hagyni és az életben tartani között. Akár véletlen a félrehallás, akár szándékos, a vezér ezúttal nem akad fenn rajta. Szerencsére nem mennek bele a hulladék-kezelés kérdéskörébe, így nem kell vitatkozniuk azon, miért ostobaság erőseket áldozni a semmire se valók védelmében.*
- Ezt örömmel hallom. *vigyorog a mágusra, mert kellemetlennek találná, ha bármije is felgyulladna. Több ideje azonban nincs a barátkozásra, mert rendeznie kell lovagjait; szerencsére Eralil is szívesebben térne vissza a politika és üzlet talajáról a számára kedvesebb és ismertebb szakmai kérdésekhez, mint minden tudósember. Azt már önmagában is sikernek könyveli el, hogy rávette a mágust: összetett mondatokban kommunikáljon.*

*Mivel Isurii és Eralil lassan rátérnek a számára már kevésbé érdekes technikai és egyéb részletek megtárgyalásához, biccent a mágusnak, rámosolyog Isuriira, aztán fordul, hogy előkerítse csapatait. Hamarosan folytatódik a tusa, és a harci vetélkedésre állítólag fogadni is lehet; mintha látna is a tömegben néhány ilyen jellegű fickót, akit ősi néven baúck-mach-aer-nek is hívnak a szerencsejáték-függő elfek.*
- Jane! * integet a kis félvérnek, beszédes mozdulattal kérdezve, hogy mi tart már ilyen sokáig?*

4536. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 16:53:27
 ÚJ
>Nimue Sailimiel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Caleth//

*Természetesen a férfi szavaiból leszűri, hogy ő volt az a kaland annak a nőnek az életében. Nimue úgy véli, ha nem éppen Caleth-tel akad össze a Niselle nevű nő, akkor valaki mással lépett volna le előbb, vagy utóbb a férjétől. Vannak asszonyok, akiket hajt a vére, s nagyon úgy tűnik, hogy ez az asszony még az átlagosnál is jobban ilyen volt, hiszen ahogy mondani szokták, nagy kanállal falta az életet.
A következő szavakat finom mosollyal ajkán hallgatja, majd aprót bólint.*
-Igazat kell adnom neked, hiszen ember vagy, másként látod. S be kell valljam, magam is úgy gondolom, hogy a semmittevés felesleges pazarlás. Minden lény, aki valamennyi értelemmel bír azért születik, hogy tegyen valamit. De semmiképpen sem olyan gyorsan, mint ahogy azt a te ismerősöd tette. Tudod, mi hajtja a művészeket és tudósokat? Hogy nyomot hagyjanak maguk mögött, hogy nevüket felírják a történelem lapjaira, s elmondhassák, tettek valamit a világért. Persze, hasonló kényszer vezérli azokat a hódítókat is, kik hatalmat kívánnak a kezük közé kaparintani. Hiszen ők sem akarnak mást, mint nyomot hagyni maguk után. És persze, mindazok, kik nem lesznek híresek, vagy hírhedtek, attól még ők is tenni szeretnének. Számukra olykor ez a "tevés" nem jelent mást, mint családot alapítani, nemzeni pár gyermeket. Mások vagyunk, ahányan, annyi félék, s mindőnknek mások az elképzeléseik a jó és kevésbé jó életről.
*Válaszként ennyit szán ehhez a témához, ám amikor a férfi származása felől érdeklődik, akkor halkan felkuncog.*
-Való igaz. Nem artheniori vagyok, de nem messze innen születtem, és éltem idáig. Kicsit észak-nyugatra a várostól, az erdőben, egy kisebb elf közösségben. Nem tudom, máshol mennyire fura ez a hajszín, de tény, hogy nálunk sem található túl sok. Apám északról vándorolt le, valahol Lichanek magasából, vagy még feljebb, s feléjük nem volt ritka ez a hajszín. Legalább is anyám ezt mondta.

4535. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 16:31:25
 ÚJ
>Eralil Namos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Isurii, Eralil, Kagan//

*Valójában Eralil tényleg sokat látott, de testközelből még nem találkozott mesterkarddal. Így azért valamilyen szinten érthető, ha nem is ismeri fel. De legalább már hallott róla. Így mikor Kagan megemlíti, hogy pontosan mi is az, elismerően hümment egyet egy bólintás kíséretében. Majd figyelmesen hallgatja a további szavakat.
Valójában tisztában van vele, hogy többek szemében lehet nem kívános élete és jelenléte. De azt nem tudta, hogy már fel is fogadtak embereket a piszkos munka elvégzésére. Bár igazán sejthette volna.*
- Kedves tőled, hogy életben kívánsz hagyni. *Mondja szórakozottan. Talán némi gyúny, de inkább csak vicceskedés bújik meg a mondat mögött. Utóbbit erősítve teszi még hozzá: * Én sem szívesen bántanálak. *Mosoly is megjelenik az ajkán. Ami némileg lelohad, mikor a vezér arról beszél, hogy a gyengés és ostobák halált érdemelnek - a hűtlenekkel és romlottakkal egyet ért viszont -, mert Eralil fejében ezen személyeket inkább védelmezni, velük korrektül, kegyelmesen bánni kell. De nem oszthatja mindenki ezt az álláspontot természetesen, plusz a vezér valószínűleg nem mészárlásról, hanem inkább a természetes szelekcióról beszélél, így annyira nem probémás a dolog.*
- Nos, akkor ebben a jövőben térjünk át az üzletre. *Hangzatos szavakat mondott a vezér, a szónoklat a helyén volt, de Eralil számára a fele csak ürs fecsegés. Ő is a lényegretörő egyszerűség híve, mint a legtöbb mágiával és tudományokkal foglalkozó. Tekintete Isuriira vált.*
- Nos, köszönöm a gratulációt. Ügyesen küzdöttél, volt pillanat, amikor hirtelen nem is tudtam mit csinálni. *Tér vissza a korábbi gratulációra. Igaz, nem tartott sokáig áthidalni, de tényleg volt ilyen eset.* Milyen mágiákkal szeretnél foglalkozni? Van tűz, víz és levegő a repertoáromban. Ha tippelnem kéne, a víz a választásod. *Mosolyog bíztatóan a lányra. Egyelőre nem fejti ki, hogy milyen rendet kíván létrehozni, az egy második opció. Bár jó lenne, ha a második legerősebb mágust is maga mellett tudhatná a kis ötletében és elképzelésében, ugyanakkor a másiknak ehhez egész életét hátra kéne hagynia, így majd egy picit alkalmasabb ponton hozza fel ezt a témát.*

4534. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 15:22:05
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

*Svir meg, nos Svir meg most nem pálinkázik. Még szerencse, hogy a Rynizz-Twini páros hajlandó inni helyette is a szeszből, méghozzá már-már nem is emberes, hanem egyenesen törpéknek való mennyiséget. Na persze összesítésben még nem nagy szám az elfogyasztott mennyiség, de ezt a gyorsaságot a legnagyobb korhelyek is értékelnék. Hiába, egyesek bármire képesek a szerelemért!*
- Az ujjad hegyét sem érdemelné meg, nem bizony. *Lelkesen csatlakozik a licithez arról, hogy mennyire nem érdemli meg a tusa győztese, hogy Rynizz közelében legyen, aki csak azért nem nyerte meg a dobogú mindhárom helyét a szépségversenyen, mert mert nem rendezték meg a versenyt. De ez volt a helyes, a bölcs döntés, egyszerűen gonoszság lett volna versenyezni hagyni a kevésbé szép, a versenyen teljesen esélytelen lányokat és asszonyokat.*
- Ha te mondod, akkor elhiszem. De senki másnak. *Így is tesz, nem firtatja tovább a hízelgést. Ha nem történt meg, akkor nem történt meg, legfeljebb esténként majd álmodik arról, hogy e földöntúli teremtmény megteszi.*
- Jobb később, mint soha. *Mondja, mintha ennek köze lenne bármihez is, ami itt az elmúlt percekben elhangzott, de az az érzése, hogy ezt úgyse veszi majd észre kedvenc asztaltársasága. Amíg Rynizz Twini csodás testéről regél, addig kortyol a borából, nehogy azt mondhassa bárki is, hogy leitatta a sötételfet. Csak együtt italoztak kicsit, ki többet, ki kevesebbet. A vágykeltő karmolásnál viszont betelik az a bizonyos pohár, elfordítja a fejét és kiköpi a bort, ami éppen a szájában volt.*
- Bocsáss meg, csak szörnyű ez a bor. Jobb, ha meg se kóstolod, inkább itt van még egy, tessék. *Amíg szövegel, addig kitölt még egy adagot Rynizznek.*

4533. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:17:16
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Kalisthe Elawin, Vaslábú Argus//

*A lény hamar konstatálja, hogy kissé különös beszélgetőpartnere vajmi keveset tudott csupán értelmezni a hosszú magyarázatából, mely a nemek közti különbségeket hivatott volna megértetni a barbár leánnyal. Persze hogyan is várhatna tőle könnyed megvilágosodást, amikor ezen igazságtalan mércét még maga sem érti teljes mértékben? Nyilván, a férfiak testfelépítése jobban hozzátesz a kardforgatáshoz, a kemény munkához, azonban ettől még nem lesznek a nők ostoba babuk, akiknek fölényesen parancsolgathat az "erősebbik" nem. Az más kérdés, hogy az ezüst-szőke fúria alapjáraton nem állja, ha bárki utasítgatja, annak ellenére sem, hogy a móka érdekében néha kénytelen megjátszani az alázatos kis csitrit.*
- Mint mondtam, ne akard tudni, miért, pusztán fogadd el. *Jegyzi meg "nyugtatásként", noha alig tudja megállni, hogy bársonyos ajkaira ne költözzék széles mosoly a lány felől érzett, egyre növekvő düh jelenléte végett. A haragvás ismerős vendég Dayria bensőjében, ha nem állandó, így igazán örömmel tölti el a tény, hogy Kalisthében is sikerült lángra lobbantani a gyűlölködést a férfi nem irányában. Talán így még szórakoztatóbb lesz a közös kis vadászatuk, csak bírja kivárni...
A mocsárhajú újabb kérdése azonban könnyedén kiszakítja számító kis gondolatainak örvényéből, amint akarva vagy akaratlanul, de újabb lehetőséget göngyölített a lény elé.*
- Hogyne... De ahhoz meg kell dolgozni, persze, ebben is segíthetek. *Ajánlkozik fel önzetlenül, barátságos mosollyal az ábrázatán, pedig legbelül igen csak izgágává válik a megannyi eshetőség végett.
Kalisthében akad valami egyszerű letisztultság, valami veleszületett elfogadás a természet rendje iránt, mely akkor sem inog meg, ha épp brutális és az itteniek szemével bűnnek titulált cselekedetről vagyon szó, mint fajtársakat enni a szükség pillanataiban, netán gyakorolni az elejtésüket, ha egyszer valóban rákényszerülnének. Hazugság lenne azt állítani, hogy a fúriát lenyűgözte a mocsárhajú, ám tény, hogy sok-sok lehetőséget lát benne. Ezt a lányt még nem érték el az itteni kultúra mocskai, a gyilkosság iránti közönye pedig kapóra jön, ha netán önmaga képére óhajtaná formálni. Enyhén bele is borzong a gondolatba; milyen csodálatos is volna, ha a mocsárhajú is a dühét használná a szükség helyett, ha az elcsepegtetett kis igazságtalanságok végül fekete fátyollal ölelnék körbe a lelkét... Nem szükséges mindenkit megölni ebben a világban, a szájízének megfelelően formálhatja, amennyiben ki tudja emelni a Kalisthéhez hasonlatos egyéneket, s valami sokkalta szebbé varázsolni őket, kibontakoztatni valódi ösztöneiket az émelyítő máz fogságából...
~Gyönyörű.~
Könnyed sóhaj andalog tova a szépség puha ajkai mögül, mintha csak a tavaszi, derült időt élvezné, s a fák felfrissült illatát, amint a természet szívének lüktetését követvén rügyezésnek indultak, pedig a sötétbe boruló világ gondolata inkább játszik a kedvére.
De hát minden jónak egyszer vége szakad, na nem mintha az Argussal való megismerkedés oly borzadalmas volna... Ó nem...
Kezdeti tartózkodásának és óvatosságának takarásában eleinte fel sem fogta, miféle érzések szabadultak fel egy lágy érintés nyomán bemutatkozásaiknak végett, pedig nagyon is ismerős "illatok" ezek. Alig fogantak meg elméjében a Kalisthe kibontakoztatásáról szőtt gondolatai, újabb elveszett bárány keveredik elé. Bizonyára a mai a szerencsenapja, csak győzze kivitelezni méregtől terhes elképzeléseit, persze nyilván nem egyik percről a másikra fogja megfertőzni a világot.*
- Ez esetben megfelel, ha csupán Argusnak nevezem? Bár tiszteletemmel továbbra is adóznék, kellemetlen helyzetbe sem kívánom Önt sodorni. *Magyarázza kedvesen, még ha arcának játéka pusztán mesterkélt, automatikus mozzanatok.* Tudja, minden nézőpont kérdése. Az a megannyi határ és szabályozás... Legtöbbször a gyengék félelmeinek kivetülései csupán, minek után nincs más eszköz a birtokukban önnön biztonságuk fenntartásához. Aki sok italt fogyaszt, azt az ital irányítja, de Önt is a mágiája irányítaná, ha kihasználná az erejét? *Kérdezi érdeklődően, mint aki tényleg egyszerűen csak kíváncsi a férfi válaszára, s véletlenül sem kívánná benne elültetni a kétkedést. Persze tudja, a bölcs lényeket nem olyan egyszerű megvezetni, ám a próbát mindég megéri.
Mindenesetre ő is Kalisthe felé fordítja a figyelmét ezután, noha szürkéskék lélektükrei hamarost visszatalálnak Argushoz.*
- Ha elmondanám, már nem is volna oly különös, nemde? *Mosolyodik el, miként szemeiben halovány játékosság csillan.* Szívesen meghagyom Kalisthének a szót, ám annyit elárulhatok, hogy mindeddig elzártan élt az általunk ismert világtól.


4532. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:12:05
 ÚJ
>Morwon Loree Dedion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Harci Torna//

* Ahogy várta. Az ork egyiküket sem akarja tovább fárasztani, hiszen az eredmény már igencsak egyértelmű volt. Azért kitartóan harcolt, az biztos és szerencse, hogy nem élesben ment ez az egész, mert mindketten szerezhettek volna jó pár sérülést. De így csak Morwon, ő is egy kisebb horzsolást mindössze. Mikor a másik távozik ő is lesétál a pályáról és ha kap valami ápolást, ha nem, nem foglalkozik vele, csak mordul egyet, ha valaki megpróbálja esetleg bekötözni a kis horzsolását, mely tényleg elhanyagolható. Ha azon múlna, hogy nyer majd, vagy nem, akkor bizonyára hagyná, de nem azon múlik. Nyerni akar a következő ellenfele ellen, aki történetesen Harath lesz. Persze ez csak játék, így nem veszi annyira komolyan, mintha élesben menne, de azért valamit jó lenne mutatni azon kívül, hogy egy ork nőt legyőzött, azt is úgy, hogy kifárasztotta. *

4531. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:07:20
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Nerilil Anywor//

*Látja, hogy Nerililen már kezd hatni a rum jótékony hatása. Aljas vigyor költözik arcára, ahogy a megszédült lányt nézi. A fejrázás bizony nem egészséges, ha kellően ittas az egyén.*
- Lesz még ennél rosszabb is.
*Csapkodja meg Nerilil hátát, mintegy bizakodásként. Nem feltétlen ez a legmegfelelőbb vígasztalás számára – már ha persze kér ebből – de ő azért mindent megtesz. A félreértésre oldalra hajtott fejjel hallgatja a magyarázkodást. Szemöldökét összevonja, ahogy koncentrálni próbál.*
- Azért nem árt, ha a való életben is megvannak ezek a tulajdonságok, ha nagy, vagy akár kis tetteket akarunk végrehajtani. *Vigyorodik el.* - De jól beszélsz, lány. A mesék hősei a lényegek, minden más csak körítés. Mondjuk épp ezekben a körítésekben van a lényeg. Nem az a fontos, egy mesénél, vagyis én sose így értettem, hogy mit ér el a „hős”. Hanem, hogy hogyan. Bár meglehet, hogy én más meséket hallgattam, mint te.
*Igazándiból nem is mesék voltak, hanem valódi történetek, némileg kiszínezve, ahogy azt egy sokat látott kalóz banda ki tudta.
Vörike bosszankodása csak még jobban vidítja. Tetszik, hogy a lány, most nem mer odamenni hozzájuk. Úgy tűnik, a szöszi lefoglalja, így szemtelenségük határtalan lehet. Ameddig küzd. Amint vége a párbajnak iszkolhatnak is el. Vagy jobb foglalatosság felé nézhetnek, amibe ha beleszól, megregulázhatja. A lényeg csak, hogy ellene fordítsa a helyzetet. Egy álnok mosolyt küld Dyni felé, ahogy gondolatai e körül forognak. Nem érti miért, szeret játszani a lánnyal, de sajnos ez az érzés kölcsönös.
Ám a mellette ülő elfszerűség szemtelensége úgy tűnik tényleg nem ismer határokat. Szemeit kikerekítve, vigyorogva szemléli akcióját, amiért újra kacagás fogja el. Ha eddig csak szemtelen, idegesítő és alávaló hosszú fülűekkel találkozott, úgy tűnik, most megtalálta ezeknek az ellenpéldáját. Rég volt, már hogy ennyit nevetett egy huzamban. Majd újra Vörike felé néz, s karjait tárja szét, hogy bizony, a rum minőségében újra nincs csalódás.
Fetrengő nevetésében, egy pillanatra felkönyököl.*
- Közös vonás? Abban ugyan mi a móka? *Vigyorodik el.* - Minél különböznek, az emberek egy társaságban annál jobban összekovácsolódhatnak. *Bár meglehet, hogy ez most hirtelen homályos fogalmazás.* - Vagyis úgy értem. Vannak különböző személyek, teljesen eltérő személyiségekkel. Ez a legjobb. Hiszen az egyik ember, egy dologról teljesen mást feltételez, mint egy másik. Így ha fejüket összedugják, meglehet a lehetőség, hogy egy tökéleteshez közeli állapotban lévő dolgot hoznak ki belőle. Az ugyanolyan emberek, egy társaságban csak punnyadtá teszi az embert, nem készteti komolyabb gondolkozásra, rivalizálásra, hogy ki is a jobb. Ha érted mire gondolok, de úgy tűnik, megint nem.
*Az, hogy a rum beszédessé tette a lányt, csak ismét jót derül.*
- Nem hinném, hogy csak a rum a hibája. *Vigyorodik rá.* - Még ha nem is vagy beszédes, már ivás előtt is sokat beszéltél. Inkább csak „magányos” voltál *Teszi idézőjelbe kezeivel is a szót.* - Nem volt egy értelmes ember sem, akivel szót válhattál. Hidd el, átérzem, én is ezt éreztem, mielőtt találkoztam volna veled.
*Noha ezzel az előbbi szavait hazudtolja meg, ám hangjából némi irónia kihallatszik. Újra a füvön fetrengve, röhögve, könnyei csorogva, melyek természetesen a feketével kihúzott szemét elmaszatolják, hallgatja a lányt. Hirtelen merevedik meg hátán, ahogy meghallja a történteket. Nem ismeretlen számára. Számtalanszor volt hasonló példa erre, s mindig is utálta, ha más gyerek jön a hajóra. Szentül hitte, hogy az ő helyét akarták elfoglalni. Vagy elvinni, mert számtalanszor próbálták elvinni a hajóról. Ha fele annyira sem lettek volna Társai szemfülesek, tán most sem lenne itt. Vagy igen, de ki tudja, hogy milyen köntösben.*
- Azt hittem, hogy egy újabb ribanc vagy, aki a helyemre pályázik. *Ad hangot gondolatainak, ahogy egy meleg, ám szomorú mosolyféle kerül arcára. Tekintete hirtelen vált komollyá, ahogy visszaemlékszik, s nem csak erre az egy esetre. Sóhajtva ül fel, s nézi a kezében az üveget. Térdein támaszkodva lóbálja azt, ám most nem iszik belőle. A Kapitány kedvenc itala volt, miatta szokott rá. S mint oly sok mindenben, ebben sem tévedett az ízlése.*
- De azért a pofont megérdemelted. Babráltad a hajó fenekére nyíló ajtót. Azt senki sem babrálhatja. Ha más vesz észre, hidd el, hogy kezed vágják. *Vigyorodik rá. Majd megdörzsöli a hajtépés helyét. Bár régen volt, szinte az összes verekedésének a helyét fel tudja idézi, még a fájdalmakat is, amit akkor érzett. Nem kellemes tulajdonság.* - Igazából, próbáltam elhitetni a Kapitánnyal, hogy az eset valóban megtörtént, de valamiért nem akarták a kezed vágni. *Fintorodik el.* - Akkor utáltalak meg végképp, azt hiszem. De csak úgy néhány napra, mert amint kihajóztunk, máris elfelejtettelek. Bocsi. Sok féle emberrel megfordultam.
*A következő kérdés, ha az emlékek nem is, de ez, késként hat a szívének. Nem esik nehezére az apja halálról beszélni. Hamar feldolgozta az esetet, mi több. Mindig is úgy élte, hogy már rég meg kellett volna halnia. Így is tovább élt, mint egy átlagos, becstelen, sötét lelkű, gyermekdi kalóz. Kinek a nevetés volt a legfontosabb az életében, ám ha társai veszélybe voltak, kérdés nélkül, azonnal, ő volt az első, aki harcba indult értük.*
- Meghalt. *Közli rideg hangon.* - Megölte egy rivális kapitány. A féltékenység nagy úr a tengeren. Ha nem vigyázol, bármikor utolérhet. A Kapitány akkor nem vigyázott.

4530. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-04 14:06:50
 ÚJ
>Organthela Freyai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Dyntina//

*Aggódva harap alsó ajkának szegletében, ahogy hallgatja a lány szomorú esetét, a sebekkel kapcsolatban. Addig-addig rágcsálja cseresznyeszínű, vértől duzzadt ajkát, míg végül eszébe ötlik valami. Mintha villám csapta volna meg. Arca hirtelen derül fel, s egyik kezét, mutató ujját felfelé tartva nyitja szóra száját.*
- Megvan! *Lelkesedik, talán kissé intenzívebben is, mint azt kellene.* - A minap, vagyis nemrég, a tisztáson jártam. Nem is ez a lényeg.* Legyint kezével.* - Vagyis csak részben lényeg. Ott találkoztam egy lánnyal, aki segített egyszer, vagyis a minap, a társam sebeire gyógyírt találni. Nem mintha nem lenne megannyi mágia, és különféle itókák, amik ebben segíthetnének. A Templomban amúgy is értik a dolgukat az ott dolgozók, de inkább az motivált, hogy nem tudtam mit segíteni neki. Vagy rajta. *Gondolkozik szavain. Úgy tűnik, kellően kipihente magát ahhoz, hogy újra, szóáradatok törjenek fel belőle, amit talán senkit sem érdekelnek.* - Szóval. Vittem nekik, egy rakás sárkányfogat. Ez egy növény. Gyógynövény, s a szerzetesek készítettek belőle megannyi gyógyhatású italt. Kenőcsöt. *Miközben magyaráz lázas keresésbe kezd. Mivel nincsen táskája, csak övére csatolhatta a kis üvegecskét, amit szinte örömmel nyújt át a lánynak.*
- Nem tudom, hogy meginni, vagy rákenni kell-e. De egyik sem árt. Nincs benne olyan anyag, ami gyomorbántalmakat okozna, s külsőleg sem tesz kárt a bőrben. S talán mindkettő is kell, hogy a jobb hatást elérjük vele.
*Mosolyog a lányra egyszerre vidáman, s bizakodóan. Majd csak újra legyint a lányra.*
- Persze jól vagyok. Csak egy kicsit sajog az oldalam, vállam, és egyéb eltalált testrészek, de semmiség. Volt már rosszabb is. Jobb, mintha katicákat hánynál. *Neveti el magát.* - Legalább is kellemesebb.
*Zöld íriszei szinte egyik pillanatról a másikra vidultak fel, s sugárzanak boldogságot. Jelen pillanatban jól érzi magát, a lány társaságában is. Az újabb magyarázatra fejét újra félrehajtja, úgy hallgatja. Szőke tincsei lassan megszáradnak, s lágyan omlanak épp arra az oldalra, amelyre billenti fejét.*
- Nem épp etikus támadás, ez tény, viszont hatásos. Ha nem figyelnek oda. De ezek szerint te ebben már kellő tapasztalattal rendelkezel. Megkérdezhetem, hogy mi a foglalkozásod? Tán te is kardforgató vagy? Avagy zsoldos? Katona? Harcos? Bár azt hiszem, ez a kettő ugyanazt jelenti. Meg az első is apellál a többire. *Húzza össze szemöldökét. Ismét hamarabb jár a szája, mintha gondolkozna, s ezért is hat úgy, hogy kissé többet beszél a kelleténél. Őszinte kíváncsisággal a tekintetében fürkészi a vele szemben hol ülő, hol fekvő lányt. Érdeklődése valódi, s semmilyen hátsó szándékot nem rejt magában.
De úgy tűnik, hogy a lány nehezen tudja megemészteni, hogy elvettek tőle valamit. Ahogy a páros felé néz, próbálja kiszűrni, hogy mi lehet az. Egy üveget lát. Tán víz? Vagy olyan forma ital, amit még a fogadóba ivott, mikor először látogatott oda?*
- Nem lehet, olyat venni, amit elvettek tőled, itt? *Kérdi kíváncsian.* - Mármint, ha lehet, akkor nem kell bosszankodnod, és akkor…
*De mondatát nem fejezi be. Nem tudja, hogy mit is akart volna ebből kihozni. Igazából csak azt, hogy valamiért úgy érzi, hogyha valakit bánt valamit, azt meg akarja oldani. Sokszor belefut ebbe a hibába, s legtöbbször megjárja. S inkább nem is erőlteti. Hacsak Dyntina nem szeretné.*
- Erion? *Ejti ki úgy a nevet, mintha ismernie kéne. De egyáltalán nem tudja, hogy ki az. S ehhez fejét is megrázza. Ez esetben nem okozott kellemes csalódást a véletlen. De hát, nem is ismerheti mindenki a másikat, bárki által. Ahhoz nem kicsi a világ, s szemlátomást másról is van témájuk. S amúgy is, sose árt egy kellemes és új ismeretség a lelkeknek.* - A kovácsé? Az elfek remek fegyvereket tudnak készíteni. S ez egy igazán bölcs gondolat is volt az apjától.*Mosolyodik el újra barátságosan. Ujjaival akaratlanul is kardjának markolatával játszik, amit nagyapjától örökölt. S amit készül is bevinni a kovácshoz, hogy egy kicsit megélezze, s rendbe tegye.*
- Azért azt nem mondanám, hogy az állatok nem gondolkodnak. Ha megérzik a veszélyt, az ösztöneik… Na jó az ösztön s nem gondolkozás. De ki tudják használni a remek adottságaikat, amik egy ember nincs, mint a karom, vagy az aggancs, vagy az éles, szinte tőr szerű farkak, éles fogak. Egy ember nem mindig olyan veszélyes, mint egy állat. De ez csak az én véleményem erről. *Mosolyodik továbbra is
Annak örül, hogy a lány nem haragszik rá, sőt mi több, még nevet is a dolgon. Kevés ilyen egyénnel találkozott, s jó látni, hogy vannak olyanok, akiket ez nem túlzottan érdekel. Egy hálás mosolyt intéz Dyntina felé.*
- Annak valóban semmi értelme sem lett volna. Egy harc legyen harc, ne pedig, hogy csak úgy tegyünk, mintha harcolnánk. Nem hinném, hogy ezt az eseményt arra találták volna ki, hogy a harcosok által gúnyolják ki a küzdelmeket. Véleményem szerint, ha ez még csak egy torna, életlen fegyverekkel, akkor is komolyan kell venni. Legalábbis annyira, amennyire harcosnak is érzed magad.
*Szavai, bár kedvesen csengnek, mégis a rideg őszinteség beszél belőle. Nem játékként fogta fel a küzdelmet, hanem valódi harcnak. Azért jött ide, hogy kipróbálja magát, s hogy tudja, merre kell fejlődnie. Ezért jött ide, s erre a választ most meg is kapta, a lánynak hála. Tudja mostmár, mi lesz a teendője az elkövetkezendő időkben.*
- Bizony, abból lehet a legtöbbet. *Mosolyodik, lelkesedését újra visszanyerve. No nem mintha tudná, hogy mi is a veszteség, hiszen nagyobb veszteséget nem élt még át. Vagy ő nem úgy tekintette a veszteséget, mint más emberfia. A nagybátyja nemrég halt meg. Mégsem érez szomorúságot emiatt. Tudja, hogy ez az élet rendje, s mindenkinek eljön az ideje. Keseregni az elmúláson haszontalan számára, inkább az élők, akik fontosabbak, s inkább ők azok, akikért él.*
- Igen, s úgy tűnik, hogy ez a harcos számomra, most te voltál. De ígérem, ha jövőre is megrendezik ezt a versenyt, akkor egy évig folyamatosan fejlődni fogok, s remélhetőleg akkor is megküzdhetünk egymással. *Kezeit ökölbe szorítva lendíti meg maga előtt, mintegy biztatás és ösztönzésképen magának.
Darel említésére a lány reakciója meglepi. Nem érti, hogy mire is akar ezzel célozni, így jó szokásához híven tova is lendül a dolgon. Vállait megvonva konstatálja Dyntina szavait.
A hely említésére heves bólogatásba kezd, s mintha egy kislány ülne a vörös hajú lánnyal szemben, úgy hallgatja szavait. Ritkán járt el otthonról, mégis számára, akkor a Kikötő volt a leglátványosabb, a legmozgalmasabb, s a legérdekesebb hely számára. No meg persze a hajóút.
A lány megakadásán elneveti magát.*
- Pedig szerintem azok a legjobbak. Igaz, még csak egyszer ültem egy nagyobb hajón, de akkor hatalmas viharba keveredtünk éjszaka. Még kisebb voltam. Méteres hullámok csapkodták a hajót. Nagybátyjám sápadtan kapaszkodott a kötelekbe, nehogy elsodorja egy-egy hullám, de ha jól emlékszem, akkor a legénység többi tagja is így tett. Én meg rohangáltam a fedélzeten, s élveztem, ahogy a hullámok átcsapnak rajtam, s próbálnak a hajó fedélzetéről letaszítani. *Meséli egyre nagyobb lelkesedéssel hangjában.* - Noha, mindig az utolsó pillanatban kapaszkodtam meg valamibe, s másztam vissza a hajóra, de attól még számomra egy hatalmas élmény volt az.
*Fejezi be meséjét. Az, hogy a legénység, s hogy nagybátyja a vihar miatt, vagy az ő esztelen rohangálása miatt volt –e sápadt azt nem tudja. Soha nem mondták meg nekik, a hajó legtöbb személye örültek, hogy másnap épp kézzel, s lábbal, no meg élve jutottak el a partokig.*
- Rumos? Az mi? *Hajtja félre fejét. Kettőt pislog, szinte gyorsan egymás után, hogy értetlenségét fejezze ki a dolog iránt.* - Mi az a rum? *Teszi fel az ártatlan kérdést is. Az invitálásra szemei kikerekednek örömében. Arca felderül – ha eddig nem is hitték, hogy jobban felderülhet egy arc, most az is megtörtént – szemei csillognak. Széles mosoly költözik arcára, úgy tekint a lányra.* - Tényleg? S hova tartatok? *Ám a kaján vigyort ismét nem tudja helyre tenni. Újra értetlenség költözik arcára, s óvatlanul is Darel felé pillant. Majd vissza a lányra. Majd újra Darelra. Egy kard lóg a hátán. *
- Igen harcos. *Ejti ki bizonytalanul a szavakat. Nem tudja, hogy milyen választ várt is tőle Dyntina.* - Hogyan? Tavaly volt egy fesztivál kora nyáron. Az egyik ékszerész standnál nézelődtem, mikor hirtelen tőlem kért tanácsot egy nyaklánc ügyében. *Neveti el magát.* - Akkor elegyedtünk szóba, aztán kiderült rá, néhány pillanatra, hogy van egy közös ismerősünk. *Mosolyodik el, lágyan, ahogy barátnőjére gondol.* - Utána a tisztáson találkoztunk, s megígértem, hogy elkísérem a Kikötőbe.

4529. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 22:42:47
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//

//Moon//

-Jaj nem dehogy is! *emeli maga elé kezeit Worenth, mert valami tévedés történt.* -A ki mit tud-ra mondtam, hogy akartam nevezni, és még utána is néztem, de nem jutottam volna el oda. Harci torna? Ugyan már. *legyint egyet.* -Az nem nekem való. *mosolyodik el, persze nem törvényszerű, hogy egy mágus nem tud fegyvert forgatni, de Worenth ebben tényleg nagyon béna meg kell hagyni.*
-A tőr, de csak azért, mert könnyen tudok vele szalonnát vágni, vagy krumplit pucolni. *újabb nagy mosoly.* -Nem tudom forgatni, csak annyira, mint bárki más, de végszükség esetén jól jöhet. Neked a tőr így a kedvenced, vagy valami más? *érdeklődik a holdmágustól, majd a következő kérdésre válaszol.*
~Jó kérdés.~
-Hát így hirtelen látatlanba az ork-ra tippelnék, mert ők keményebb harcosok mint az óriások, legalábbis szerintem.
*Óriásokból van sok jámbor lélek, aki a légynek sem ártana, az orkok soraiban viszont nem nagyon van olyan, akiket ezzel lehetne jellemezni.*
-Nézzük meg persze, te kit mondasz? *nézi közben a harcot, tényleg elfáradtak már mindketten ez látszik is, illetve az is látszik, hogy gyakorlófegyvereket használnak.*
-Akkor már értem a dolgot, én is inkább vele lennék, mint ellene. *mondja, és a legkevésbé sem lenne most az ork nő helyébe, mert egy óriást még varázslattal sem lenne egyszerű megállítani, csak feldühítené még jobban, és akkor jaj lenne szegény fejének.*
-Nézd már. *mutat a párbajtérre, nem mintha Moon nem látná. Az ork nő leballag, és szépen elkezd elfelé sétálni, látszólag feladta a harcot.*
-Feladta, de biztosan tudja, mit csinál. Lehet, hogy féltette már az egészségét vagy csak rájött, hogy nincs értelme tovább küzdeni, és belátta melyikőjük az erősebb. *néz még utána, majd az óriásra pillant.*
-Szeretnéd üdvözölni? *kérdezi a sötételfet.* -Legalább megtudnánk, mennyi van még hátra a harci tornából. *amiről fogalma sincs a hórihorgas mágusnak.*

4528. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 20:22:43
 ÚJ
>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*Ismét Artheniorba érkezik. Az első dolga nyilvánvalóan az, hogy hazamegy családjához. Úgy gondolja, ennél biztosabbat vagy egyszerűbbet nsm is tehet. Vágyik egy kis pihenésre az ismételt nagy utazás után, ezen kívül hiányoznak neki szülei, családja. Így hát a szegénynegyed felé veszi az irányt, szapora léptekkel indul meg az erdőszéli tisztás felé, hogy arra, bár picit kerülve, de a folyóparton majd a temetőn át menjen haza. Maga sem tudja pontosan miért erre kíván menni, de lába erre viszi. Az erdőszéli tisztás pedig sosem egy rossz választás egy tündér számára.*

4527. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 20:18:18
 ÚJ
>Yüger Garakh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Harci Torna//
//Morwon vs Yüger//

*Az ütés talál, de túl gyenge, nem hiába válogatta meg eddig az ellenfeleit, most erre nem volt lehetősége. Fúj egyet, majd mérlegeli a helyzetet, egy támadásra még van ereje, de akarja ezt? Nem.
Megforgatja a pallost a levegőben, majd egy határozott mozdulattal a földbe szúrja. Egyik keze csípőjén nyugszik, míg másik a markolaton pihen. Egy pillanatig marad így, majd hátat fordít ellenfelének és lesétál a pályáról. Int a versenyt felügyelőnek, hogy jelezze, feladta.
Oda andalog az igazi fegyveréhez, felölti maradék vértjét, s szép lassan fáradtságát visszafojtva egyenes háttal a fák között tűnik el. Lihegésének akkor enged már, ha bebizonyosodott, hogy senki nem látja.*

4526. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 19:39:02
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

// Tavaszünnep//
// Nadae Eilwen//

* A lány bár kacag, de lehet érezni, benne a keserű fájdalmat, mely Nerilil számára ez azt jelenti, hogy olyan vízre evezett, mely a Gyöngy hajút érzékenyen érinti. Csak remélni meri, hogy nem fullad át zokogásba, de nem Nadet nem abból a fából faragták. Magában bólint, miközben Nad kérdéseire megrázza a fejét, kicsit szilajabbul, mint szerette volna. Bele is szédül kicsit a feje. ~ Átkozott rum. ~ Pislog párat, hogy ne legyen annyira zavaros a kép, s a gondolatok a fejében. Mikor már úgy érzi, hogy helyre állt a rend, a lányra néz ismét. *
- Nem, meg lehet kicsit félreértettél. Pont, hogy úgy gondolom, van valami mögötte, lennie kell valaminek. Mert színesíteni, elvenni vagy éppen hozzá toldani bármit lehet. De a hős a történet nem változik. Az erő, ügyesség, ravaszság és ki tudja még mi, csak tulajdonságok, melyek segítik harcos céljai elérésében.
*És ahogy elnézi a Dyntikét, a szemtelenkedésükkel, igen csak penge élen táncolnak. Valószínűleg neki most egy cél lebeghet a szeme előtt, hogy kifordítsa, mindkettőjüket a bőrükből s ki tegye száradni a napra. Hogy ebben, milyen tulajdonságok segítenék vagy hátráltatnák, nem tudni. Viszont a rum, igen csak is a rum lehet az oka, nem hagyja nyugodni. Így hirtelen ötlettől vezérelve összecsücsöríti ajkait, ujjait az előtt összezárja. Cuppant egyet s ezzel egy időben ujjait is szétnyitja. Ez tipikusan az a mozdulat mellyel valaminek a tökéletes ízét akarja kifejezni az ember. Majd hüvelykujját az ég felé fordítja, hogy a lány biztos legyen abban, hogy a rum kitűnő. A csapat jellemzésén felkacag. Általában társairól az ember csak jót mond. Ma már Nad többször tett tanúbizonyságot arról, hogy őt nem lehet az általánoshoz sorolni. *
- Hát olyanokat, akikkel több a közös… * itt egy kicsit elgondolkodik. * - … vonás. Nem vagyok én annyira merev, mint amilyennek látszok. Na, jó ennyire beszédes sem. De jó párlat ez itt. * csukja be egyik szemét és néz bele az üvegbe, hogy megnézze, mennyi az annyi mely így megoldotta a nyelvét. Lebiggyesztett szájjal, akár egy durcás kölyök, veszi tudomásul, hogy nem sok. Ha már így alakult, inkább kortyol még egyet, kutya harapást szőrivel. Nincs miért, de már önmagától is mosolyra húzódik ajka. Ez a mosoly csak még szélesebb lesz s végül gyöngyöző nevetéssé alakul, mikor a kalózka a földön hencseregve, örül saját és Nerilil aljaskodásának. Homlokát kézfejének támasztja, s úgy vihorászik. Nincs mit tagadnia, pityókás hangulatában van. *
- I-ig-igen. * levegő után kapkodva válaszol, s töröl ki egy könnycseppet a szeméből. Mélyet sóhajt, hogy folytatni tudja. *
- Egy gonosz törpe. Sutyó kölyök voltam még, s ha az Öregnek, jó napja volt elvitt ide-oda. Na, mondjuk ez inkább akkor volt, mikor nem vette azt a fejébe, hogy ráér még engem tanítgatni. Egy ilyen alkalommal egy hajóra vitt. Mi dolga volt, már nem is emlékszem. Mondjuk, akkor hallottam először a találós kérdésedet is. Ámultam, a nagy és szőrös emberek láttán, akik vidáman üdvözöltek minket. Emlékszem a harmonikásra, aki valami pattogós dallamot játszott, a füstre, a rumszagú leheletekre, ahogy körbe ajnároztak, s a pofazacskómat csipkedték. * kicsit félre húzza száját, s tenyerével megdörzsöli arcát, mintha nem épp kellemes emlék lenne. * - De engem egy hozzám hasonló kis lány foglalkoztatott, aki éppen, hogy felérte az asztalt s nagy boci szemekkel bámult. De mire megunták, hogy körbe adogassanak, mint a véres kardot, addigra el is tűnt. Hittem még akkor a meséket, mely tengeri szellemekről szóltak, s azt hittem ő maga is az a sok fityfenével a hajában. * félre sandít a lányra, hátha látja felfedezni szemében, hogy emlékszik maga is a történtekre. * - Álnok kis bestia, elcsalogatott a hajón, hogy aztán rám ijesszen. Visítva rohantam, vissza, a kártyázó, mulatozó társasághoz. Azok meg azt hitték, hogy támadás érte a hajót, s közben pedig csak a Kapitány lánya volt.
- Emlékszel? * néz, a lányra arcán mosollyal hisz már csak mulat az egészen, hogy így becserkészték.*
- Azt hiszem, akkor kaptam az első pofonomat tőled, de valami olyasmi is rémlik, hogy egy marék hajat én is begyűjtöttem . És mesélj, hogy van apád?


A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.03 19:42:26

4525. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 18:29:36
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//
//Lovaggyűjtögetés//

*Amíg oda nem érnek a lovaghölgyhöz, Jane egy egész meglepő dolgot tapasztal. Ahogy a kolosszus tenyere csattan egyet formás fenekén, felsikkant majd kacarászva folytatja útját ennyiben hagyva a pálinkakóstolgatást.*
-Megegyeztünk. *Kacsint az emberóriásra. Úgy tűnik, előbb-utóbb megkapja, amit akar, nem bánja a várakozást sem, amíg meg nem kezdődik a második kör. Kíváncsi, ki lesz a kolosszus új ellenfele, bár sejtése szerint a zöldbőrű-óriás páros győztesét teszik be mellé. Legalábbis így lenne logikus a félvér szerint.
Moranshe kicsit nehezen áll fel teljesen magától, amit Jane egy elismerő mosollyal és biccentéssel díjaz.*
-Ugyan. *Legyint. Igazából a lovaghölgy is beláthatná, hogy nem igazán volt esélye a kolosszussal szemben. Inkább örülhetne, hogy megúszta ennyivel. Nehéz ellenfelet kapott.*
-Az a lényeg, hogy egyben vagy. A sebeid pedig begyógyulnak.
*Még egyszer rá mosolyog, majd a szürke szerzetre vándorol tekintete.*
-Egy másik lánnyal fogadunk, hogy a döntőben ki győz majd. Én nyilván Gabrienre fogadok. *Mondja ki a nyilvánvalót, majd folytatja.* -Ha akarsz, szállj be te is ha végre eljutunk odáig. *Mert bizony vannak harcok, amik tovább tartanak mint ami szórakoztató.* -És te is Moranshe... bár nem tudom, miért akar Kagan összehalászni titeket.
*A kolosszus kérdésére kicsit kihagy az agya, elmerül az olvadt arany tekintetben félszeg mosollyal ajkain, majd egy pillanat múlva összekapja magát. Szelíden pislog fel a szívének kedves arcba, miközben szóra nyitja száját.*
-Dehogy. Véletlen volt. *Mondja őszintén.* -Biztos a fájdalomcsillapító hatása, hogy mellébeszélek. *Bocsánatkérően elvigyorodik, majd egy ténnyel is megtűzdeli állítását.* -Nem azért akarok rád fogadni a döntőben, mert kiesel a második körben.
*Szívesen suttogná a szavakat egyre közelebb hajolva, de be kell látnia, hogy itt nincs helye az effajta viselkedésnek. Hátrébb ugyan nem lép és tekintete sem lesz kevésbé kihívó, ha a lovagra néz, de igyekszik viselkedni.*
-Először Khant kell megkeresni. *Felel Moranshe kérdésére még mindig Gabrienen tartva tekintetét. A következő szavakat viszont már hozzá is intézi.* -Nem láttad merre ment a barátod?
*Ezután körbepillant, hátha meglátja a zöldszemű férfit, de túl alacsony ahhoz, hogy messzire lásson. Kagan közelében nincs, a lovaknál szintúgy nem látja, ahogy a harctér környékén sem. Minden jel azt mutatja, hogy máshol tartózkodik.*
-Talán visszament fánkot enni.
*Ha többen támogatják ezt a feltevést, akkor megindul arra. Etheát még nem lenne jó ötlet összeszedni, mivel járása nehézkes a sérüléséből adódóan. Addig vigyázhat rá Harath.*

4524. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 18:21:35
 ÚJ
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

//Isurii, Eralil, Kagan//

*Volt egy olyan sanda gyanúja Isunak, hogy fivére nem készül lemészárolni senkit a városi ünnepen, ilyen sok szemtanú előtt. Ugyan eddig egyet sem látott, de biztos benne, hogy abban az esetben a városőrség is ideteleportálna mielőtt annyit mondhatnának: bakfitty!
Ezért nem is kezdett el sipákolni, vagy bármiféle lányos meggondolatlanságot tenni, mikor előkerült a kard. Csak nézett, mint a vett malac.
Szeretné magát csatamágusnak hinni, így fejben lepörget pár eshetőséget, míg Kagan kifejti elgondolását, de a csata elmarad, csak mágusok maradnak. Szerencsére.
Pedig bizonyítana már - most nem sikerült a legfényesebben, bár érzése szerint helyt állt és méltó küzdelmet harcoltak meg a tűzmágussal.
Büszkén húzza ki magát Kagan mellett, annak szavait hallva.*

4523. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 17:35:26
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//
//Worenth//

* Csodálkozva néz a mágusra. Erre nem számított.*
- Szerettél volna jelentkezni a harci tornára? *kérdezi mosolyogva *Ez igen meglepő, bár mint mondtam én is hamarabb kezdtem el a tőrrel harcolni mint mágiát tanulni. Mi a kedvenc fegyvered? *kérdezi miközben megállnak az ork és óriás páros előtt. Nem lép túl közel hozzájuk, sőt még ha lehet az első sorba sem furakodik be, nincs rá szüksége. Mondhatni hátulról is jól látja Morwon alakját.*
- Már igen csak a tusa végén lehetnek. *szól elgondolkodva. Látni mindkét harcoson a fáradtság felismerhető jeleit. *Mit gondolsz az ork vagy az óriás győz? *kérdezi bár a maga részéről már csak elvből is az óriásnak drukkol. Az orkokat sohasem állhatta.*
- Csak ezt az egy tusát várjuk végig. *mondja miközben előrébb lép néhány lépéssel, hogy lássa ha valami érdekes történne, de úgy tűnik az óriás most kivárásra játszik, figyel és védekezik. Ez is egy jó módja lefárasztani az ellenfeleit.
Természetesen a többi harcosra is kíváncsi, talán főleg az ő végső csatájukra de ha Worenthnek véletlenül nem volna a férfias erőfitogtatáshoz türelme az sem nagy gond, akkor ténylegesen tovább is állhatnak. Azért még egy apró titkot megoszt alkalmi fesztiválpartnerével.*
- Ő volt az az óriás aki a Toronyba akkor régen elkísért. *mondja mosolyogva és figyeli miként lép most az ork nőstény.*

4522. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 17:24:18
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Tavaszünnep//

//Isurii, Eralil, Kagan//

*Savanyú képpel pillant Eralilra, majd halkan felsóhajt. Kicsit nehéz a beszélgetés ezzel a fickóval, mert általában egy jó eszmecseréhez két fél kell.*
- Az. *villantja meg a fényt a pengén, majd mosolyogva pillant végig a kardon.*
- Egy mesterkard, Eralil Namos. *úgy tesz, mintha nem vette volna észre a mágus két méteres, meglehetősen sietős távolságtartását, amit némileg indokolatlannak, de legalább kellően óvatosnak tart.*
- Ha meg akarlak ölni, mágusmester, nem itt, és nem így csinálom. *int körbe szabad kezével, miközben visszateszi a fegyvert a hüvelybe.*
~ Azért jó tudni, hogy te is félted az irhádat. ~ *ezek után gondolatait a témára irányítja, mert gyorsan akar végezni.*
- Húgomnak tanítást ígértél, és hogy lásd, nem vagyok sem hálátlan, sem fösvény szívű, megosztom veled én is tudásom. Városod nagyjai, vagy legalábbis... hatalmasai közül valaki, vagy akár több is, holtan akar látni, Eralil Namos. *folytatja korábbi, Artheniorról szőtt gondolatmenetét halk szavakkal. Közben a férfi arcát fürkészi.*
- Zsoldosokat, idegeneket bérelnek, főleg olyanokat, kik nem ismertek erre... és nem ismerik a veszélyeket, melyeket magukra vállalnak a küldetéssel. *azóta már tudja, átverték azzal az ötezer arannyal, ha figyelembe veszi, kik vannak még a listán. Önmagában Eralilért is kevés lett volna. Ezért még alkalomadtán kicsontozza azt a fickót, ha megjelenik újra - ugyanis még ötezer arannyal elszámolni valójuk van.*
- Én azonban, ki nem hajlik meg a Város dekadenciája előtt, azt akarom, hogy életben maradj. *vigyorodik el.*
- Egyrészt, hogy tanítsd a húgom és talán még egy-két arra érdemes törzstagom. Másrészt mert... az én világomban a martaléknak, a gyengének és az ostobának, a hűtlennek és romlottnak jut osztályrészül a halál, és nem azoknak, akiknek az szellemek az uralkodás jussát ígérték. Látogass majd el Amon Ruadhra... *hunyorít a férfire.*
- Meglátod, egész más világ az. Az a jövő. *hangzatos kijelentések, persze, de egy mágusnak ne legyen problémája a nagy szavakkal.*

4521. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-04-03 16:26:13
 ÚJ
>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Tavaszünnep//

*Twini sosem pálinkázott még, és Rynizz sem az utóbbi két évben. Ez egészen biztos. Önszántából most sem tenné, de ha Svir ezt látja jónak, gondolkodás nélkül belemegy. És végül is beigazolódni látszanak a férfi szavai, a harmadik pohárka után valóban eloszlik tehetetlen szomorúsága, és ismét sokkal reményteljesebben látja helyzetét.*
-Tökéletecen igaz!
*Éled benne a felháborodás.*
-Éc kezet kellett volna cókoljon. Amit nem hagytam volna, mert egy igénytelen dicnó.
*Bólogat saját szavaira nagyokat.*
-Nem méltó hozzám. Éc nem érhet fel Hozzád.
*Vet ábrándosan szerelemes pillarebegtetést Svirre.*
-Nem hízelgéc!
*Sipítja nevetve, játszi felháborodottsággal.*
-Ez a zigaccág. Bizony.
*Kacsit a férfire, úgy fest az ital csak a kisasszony illemtudását oldja, egyéb problémáin nem segít.*
-Cerintem már kécő.
*Vihog és lépne közelebb, valóban elérve, jócskán meg is haladva a becsiccsentés határát. Botlik, bukdácsol, majd Svir karja után kapva nyeri vissza egyensúlyát, és fogja meg az újabb kupicát, engedve a férfit el.*
-Bocika.
*Már emelné is ajkához a szeszt mikor éri kedvese kérdése, s a poharat visszaengedve ad választ.*
-Jaj, te olyan jó vagy. El nem mondhatom mennyire hálác vagyok ezért.
*Reflektálja le a segítő szándékot, és emeli újra a kupicát, majd vihogva kap észbe, hogy a kérdésre meg nem adott választ.*
-Bezárta egy gonoc varácló a lelkem, ebbe a tectbe. Már két éve.
*Bólogat, és dülöngél egyszerre, megint indul a szesz festett ajkai felé, de ismét szavai szakítják félbe útját.*
-Igazából cőke vagyok, hoccú hullámoc hajú, zöld cemű, fehér bőrű, még cak becédhibám cinc. Vicont vannak cép kerek melleim.
*Simít végig az említett testrészen és dob be egy kihívó mosolyt szavai után, közelebb hajolva folytatja.*
-Éc ami a combjaim között van, az több, mint mecéc.
*Nyúl baljával szoknyája elejéhez, és karmolja végig saját combját, véleménye szerint roppant vágykeltően.*
-Ájultan hulltak el tőle a magadfajta döglectő pacikák.
*És dönti be végre az italt, kicsi krákogás, tekintete elhomályosul, majd húzz ki magát, és csábosan tekint Svirre.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257