// Yelane //
- Hozzászoktam a fájdalomhoz. * Feleli furcsán szelíd mosollyal. A fáradtság, és az a furcsa, kellemes érzés, hogy valaki segíteni akar neki, egész hamar elűzi belőle a bizalmatlanságot. Végül is, mi veszteni valója van? Ha meg akarja ölni, talán elmenekül, talán nem. Ha nem sikerül elmenekülnie, hát meghal, de ez minden bizonnyal hamar bekövetkezne akkor is, ha szökése sikerrel jár, hiszen sebei nehezen gyógyulnának, ha nem hamarabb elfertőződnének, ami előbb vagy utóbb a halálát okozná. Végül is, ez egy jobb lehetőség. Átadja hát magát a nő gondjaira, ha már úgy erősködött, hogy ellátja a sebeit. *
- Nincs késem, csak egy hosszúkardom. Bár, ahogy látom, az neked is van. * Jegyzi meg, miközben fájdalmas, mégis amolyan kisfiús, csibészes mosollyal hátrapillant a válla felett. Bár az öv jó ötletnek tűnik. * - Rendben van. * Bólint rá az ötletre, majd előre fordulva kihúzza fekete, selyemszerű anyagból készült nadrágjának övét, és összehajtja. Lefekszik a földre, tekintve, hogy talán úgy jobban hozzáfér a nő a sebhez, mint amúgy, ültében vagy álltában. Épp akkor harap rá az öv anyagára, mikor a félvér felnyitja a sebeit. Ezt egy hangosabb, ámde fojtott nyögés-hördülés kíséri, de a harapással lassan úrrá lesz a fájdalmán.
~ Nem cicózik, a rosseb essen belé! ~ Fintorogva tűri a cseppet sem gyengéd kezelést, bár ostobasága után, sérüléseivel együtt talán még úgy is érzi, megérdemli még a ballépés utószeleként ezt a „kis” büntetést. Mikor végre a tűhöz és a cérnához érkeznek, akkor már az övet is kiköpi a szájából, hisz ez már semmiség az eddig tapasztaltakhoz képest. Pár pillanatig még fekszik, miután Yelane bekötötte a sebeit – a fájdalom múlik, tompa lüktetéssé redukálódik, ami igazán kellemes érzésnek mondható a sérült Brenden számára. Lassan térdre kecmereg, majd a kezébe veszi a „fél-ujja-nincs-meg” fekete ingjét, s ujjával átnyúl a hátulján lévő, nyíl ütötte lyukakon. Legörbülő ajakkal konstatálja, hogy a szüleitől örökölt, különleges ruhadarabon „gyógyíthatatlan sebet” ejtettek a nyilak. De varrogatással most nem igen foglalkozna, inkább visszaveszi az inget. Ruhájának hiányzó bal karján most tűnik fel a furcsa különlegesség – karjára, a válla közelében hasonló, fekete anyagból készült kötés van kötve, ám nem úgy tűnik, mintha sebet takarna. Talán valami karszalag, vagy hasonló? Ki tudja.
Brenden szép nyugodtan figyeli egy ideig a nőt, szimplán bólintva, mikor az biztosítja, hogy majd a füleit is ellátja. Úgyszint’ fekete anyagból készült maszkját a kezébe veszi, végül csak ledobja a tűz, s az ott heverő kis táskája mellé. Kicsit közelebb ül a nőhöz. *
- Ha szükséged van segítségre, csak mondd, hogy mit tegyek. Hálás vagyok, amiért segítesz rajtam.