Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 00:33:01
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*Arsenor eredetileg nyugtatónak szánt szavai meglepő reakciót váltanak ki a lányból. A könyörgő tekintet szinte Arsenor szívéig hatol. Most már biztos nem fogja magára hagyni a lányt. Minden erejével védelmezni fogja. Megnyugtatólag megsimítja a lány arcát és úgy folytatja.*
-Semmi baj. Nem foglak magadra hagyni.
*A lány tekintetének hatására Arsenor dühe szinte semmivé vált. Most a legfontosabb számára az, hogy a lány biztonságban legyen. A helyzet majdnem olyan mint mikor a másik lánnyal találkozott itt az erdőben. Ő sem akart egyedül lenni csak akkor nem voltak egy száll fehérneműben.*
~Csak a fejeknek ne legyen bántódása.~

2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-14 00:01:43
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*Érzi a hátán a férfi simogató kezét mellyel nyugtatgatni kívánja. Átkozza magát amiért ilyen szerencsétlen. Soha semmi nem jön neki össze és még magát se feltétlen tudná megvédeni, nemhogy másokat. A rsenor szavaira fölkapja a féjét.*
-Ugye nem akar magamra hagyni? *Szeméből tisztán látszik az ijedség, mellyel a férfira mered könyörgően. Fegyvertelenül teljesen védtelen, főleg úgy hogy még a ruhája sincs rajta csak a fehérneműk.*
-E...elfér maga is abban a szobában, csak kérem ne hagyjon így magamra! *Szemeit idegesen törölgeti, s csak remélni tudja, hogy a férfi egyelőre vele marad.*

2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 23:29:28
 ÚJ
>Dongnor Arsenor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Erdei találka//

*A lány nem bírja tovább elsírja magát. Arsenor csak öleli és simogatja a hátát. A lány mondatára elmosolyodik.*
-Az jó. Lesz helyed. Én a fejekért kapok majd valamennyi pénzt a fogadóban. Nincs semmi baj.
*A hangját próbálja a legkedvesebbé tenni ebben a helyzetben. Pedig egyáltalán nem ilyen hangulatban van. Ideges. Nagyon ideges hisz ha a lány helyett valaki gyakorlottabb személy lett volna vele akkor nem történik ez. És magára is ideges hisz figyelmetlen volt. És végül az egész világra ideges hisz már rég nem tudott lepihenni. És ez a nap pedig olyan mintha az egész világ ellene fordult volna. Arsenornak szinte már fáj, hogy visszafogja magát és ahelyett, hogy őrjöngjön a helyett a lányt nyugtassa. És mégis ezt teszi.*

2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 23:18:05
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Az elfek nyilaitól… //

*Kissé fanyar mosoly költözik ajkára. Végül is, nem érzi, hogy akkora hibát követett volna el, mikor a másikat „otthonába” hozta. Elég kétséges volt, hogy jól jár-e el, de eddig még a nőstény nem cáfolt rá megelőlegezett bizalmára.*
- Nos… Amikor hozzáfértem, akkor a legjobbak voltak - *jegyzi meg, vállát megrántva, mint akit nem is érdekel igazán a kérdés. Pedig maró emlékek hada rohamozza meg. A kéjenc ujjak, melyek csípője után kapnak, a fájdalmas felismerés, hogy itt is csak kihasználnák.
Kissé megrázza a fejét, hogy elterelje gondolatait, és újra forgat a nyúlon, hogy egyenletesen süljön.
Érdeklődve hallgatja a másik nőt, ahogy értekezni kezd a csapdák elhelyezéséről. Szeme mohón csillan fel, majd halkan megszólal.*
- Én vadcsapásokra helyeztem. Víz közelébe. Vízre mindenkinek szüksége van… - * jelzi a könnyed logikát döntése mellett.
A nő álláspontja érdekes újdonságot hoz mindennapjaiba: hogy sokan hagynák el az erdőket? Erre nem is gondolt eddig tendenciaként. Emlékszik, hogy sok új arc érkezett az udvarba. Így utólag visszatekintve, valahol igaza lehet a másiknak. Egyre többen és többen csoportosultak a kultúra eszménye alá, és hagyták hátra, ami valójában az övék volt.
Nem kíván rákérdezni a nő utazásának miértjére. Nyilván megvan az oka, hogy titokban tartsa a célját, ahogy neki is megvan az oka, hogy eltitkolja származását. Ám érdeklődve hallgatja a történetet egy olyan társadalomról, melyről sosem hallott, melyet sosem tapasztalt meg.
Libabőrös lesz, így inkább közelebb húzódik a lángokhoz, és néhány ágat vet rájuk. Ismét megforgatja a nyulat, és elgondolkodva figyeli annak lassan piruló bőrét.
Érdeklődve néz a felé nyújtott iszákra. Először nem érti a gesztust, majd lassan ráébred annak egyszerű, mégis természetes, őszinte mivoltára. Óvatosan veszi el a nőtől, ajkára halovány mosoly költözik, és biccent.
Ő maga is meghúzza, és meglepve tapasztalja, hogy nem alkohol folyik a szájába, hanem víz. Kellemes, finom víz. Megkönnyebbülten kortyol egy nagyot, de nem kíván udvariatlan lenni, így egyhamar vissza is nyújtja a kulacsot.
Kézfejébe törli száját – hogy ezért mit kapna otthon! – majd zavartan felnevet a nő kérdésére.*
- Nos. Leginkább a környezet, ahogy te is említetted - *próbál kitérni az egyenes válasz adása elől.* - Fogalmazzunk úgy, hogy nem éreztem magam jól az „otthonomban”.
*Fordít egyet ismét a nyúlon. Lassan átsül, és fogyaszthatóvá válik. A szív és a máj a vendégé, azok a legfinomabb falatok. A többin majd megosztoznak, igazságosan.*

2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 23:02:40
 ÚJ
>Lianne Walessor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

// Az elfek nyilaitól… //

*Könnyed megnyugvással veszi tudomásul, hogy fajtabelije viselkedése egész más lett. Nyitottabb, érdeklődőbb, mint korábban. Talán a jelenlegi lakhely biztos menedéke az, aminek ez köszönhető, vagy csak, hogy látja a lányon, hogy egy ártalmatlan balfék, mindenesetre örül neki.
Amikor pedig azt hallja, hogy a másik inkább az erdőben nőtt volna fel, fel is kacag kissé.*
- Hát, akkor jók lehettek a könyveid. Nekem sok időbe tellett, mire kitapasztaltam, hogy hova tegyem a csapdákat. Emlékszem hetek teltek el úgy, hogy mindenki vitte haza a prédákat, az én csapdám meg üres volt. *Mosolyog tovább a történet közben.* - Kilestem a többieket, hogy ők hova teszik. Aztán megfigyeltem, hogy miért pont oda és rájöttem, hogy azért nem sikerült elkapnom egy állatot sem, mert én csak arra figyeltem, hogy az odújuk közelében legyen, arra nem, hogy a táplálékuk közelébe helyezzem. *A végén széttárja a kezét.* - Bár, ha nekem is lett volna könyvem, lehet megspóroltam volna vele az időt. *Dörzsöli meg kissé a tenyerét a lángnyelvek hevében. A sülő hús illata lassan az orrába fészkeli magát, hogy tovább korbácsolja az éhségét.* - De jó látni, hogy valaki inkább a városok felől jön ide, s nem azt tapasztalom, mint egyébként mindenhol, hogy erdőlakók százai költöznek be nyüzsgő förtelembe. *Mondja egy enyhe undorral a hangjában. Csak feltételi ugyan, hogy a nő is városból jött, de szavai valahogy ezt sugallták felé. Igaz, nemesi származását nem sikerül lelepeznie, de ez inkább annak köszönhető, hogy ritkán találkozott magas rangú egyedekkel, s ha így is történt nem igen foglalkozott vele. Ahonnan ő jött, ott nincs ilyen társadalmi tagozódás. Voltak ugyan rangosabbak, de azt inkább a tisztelet jelentette, mintsem a vagyon, vagy a származás.*
- Hát igen. S még mindig ott élnék, ha nem lenne ez a keresősdim. *Száját ingerülten húzza félre és sóhajt egyet, de amint az otthona jut eszébe rögtön felvirul az arca.*
- A Wegtoren környékén elterülő erdőkben éltem. Ami, hát... nincs közel. Ott több elf közösség is van, egy ilyenhez tartoztam én is. Vadászás és erdőjárás. Ennyiből éltünk. Talán egyszerűnek hangzik, s nem is túl izgalmasnak, de nem ért annyi negatív behatás sem, mint az elmúlt évek alatt, bármerre ahol jártam. *Kis merengés, előkapja a táskájából a kulacsát, majd jól meghúzza a vizet és a nő felé nyújtja.*
- Ha nem vagyok tolakodó... Mi vesz rá valakit, hogy beköltözzön az erdőbe? Mert mint mondtam, elég szokatlan ez számomra. *Kíváncsiskodik kicsit, talán ha ő elkezdett így mesélgetni a szöszi is nyitottabb lesz, ha csak nem rejteget valamit, vagy csak egyszerűen nem tartozik rá. Végül is még csak most ismerte meg.*

2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 22:48:38
 ÚJ
>Sanzca Lorye avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Erdei találka//

*Miután látja, hogy a tolvaj ellen Arsenor se tud semmit csinálni, még jobban magába fordul, de még halkan kinyögi, amit ebben a helyzetben megtehet.*
-Kivettem egy szobát...ma... ma éjszakára a Pegazus fogadóban...A kulcs az egyik bokor alatt van a Holdudvarban...az utolsó szoba...belehet mászni a Holdudvarról. *Ennyit tud adni. Nyúlna amulettjéért, mely midig ott lógott nyakában, de az a szemtelen idegen, rongyos tolvaj azt is elvitte zsákmány gyanánt. Az első könnycseppet hamarosan kettő követi, majd magzatpózba gömbölyödve hajtja fejét továbbra is az ölébe, néma sírásba kezdve. El sem tudja képzelni, hogy egy ártatlan fürdőzésből, hogyan jutottak el idáig. Tudja jól, hogy hogy történt, de a két pont között hatalmas a távolság. Új tervet kell szőnie, mivel annyi év munkáját percek alatt sikerült sárba tipornia egy jöttment senkinek. Ezzel a kérdéssel azonban ráér majd akkor foglalkozni, ha lesz rajta ruha, s tiszta fejjel néz a dolgokra. Most azonban úgy érzi ki kell magát sírnia.*

A hozzászólás írója (Sanzca Lorye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.13 22:53:03

2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 22:16:52
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Az elfek nyilaitól… //

*Elégedett a ténnyel, hogy kellőképpen meg tudja vendégelni a másik elfet. Kissé meg is könnyebbül. Saját otthonában ez az egyszeri, szinte paraszt-lét szinte sértésszámba ment volna. Hogy talált valakit, aki hasonlóan kellemesen értékeli az erdő magányát teljesen új élmény számára. Kissé talán felvillanyozó is.
Hogy az elf miként alkalmazza az íját, arra valamilyen szinten odafülel, hisz nem szeretné egy fizetett gyilkossal szembetalálni magát, ám ahogy a nő eddig megnyilvánult, erre vajmi kevés az esély.
Mozdulataiból azért látszik, hogy nem túl gyakorlott, de boldogul. Ez sok mindenre igaz jelenlegi életében. Az előzőben még ennyire sem ismerte ki magát. A sok nemesi, csillogó palota, az intrika, a csalfa mosolyok, a hazugságok. Sosem voltak társai, sosem voltak barátai. Gyűlölte ezt az életet. És most…
Most valamilyen szinten örömmel tölti el, hogy a vendég számára kedves módon sikerül őt fogadnia. Rosszul érezte volna magát, hogyha a másik állatszeretetből nem enne húst, példának okáért. Az ilyenfajta radikalizmust mindig károsnak tartotta, de így vendégszeretete célba talál, és ez számára is meglepően kellemes érzés.
A nyúl nyársra kerül, és lassan forgatni kezdi a tűz cirógató lángja körül. A vékony zsír lassan csepegni kezd, sercegve éleszti a tüzet.
Immár érdeklődve hallgatja vendégét. Fél szemét azért ő is a lovon tartja, bár nem az ő felelőssége. Nem venné szívére, ha még egy patás elveszne.*
- Megértem - *nyugtázza a nő szavait. Ő nemesi kúriákban nevelkedett, és gyűlölte, teljes szívéből.* - Én… nos… én még tanulok itt élni. De örömmel tölt el.
*Válaszolja őszintén, de tömören, kizárólag a tényekre hagyatkozva.*
- Sokat… olvastam az erdei létről. Próbálom ezeket az alapszabályokat alkalmazni. De, a tapasztalat sokat segít. Ha itt nőttem volna fel, szerintem sokkal kellemesebb életem lett volna - *nevet fel kissé keserűen, majd legyint vendége felé, és lassan megforgatja a sülő nyulat a nyárson.*
- Te erdőben éltél? Merre? - *teszi fel a kérdést, mintha teljesen lényegtelen lenne.
Hisz elvileg lényegtelennek is kellene lennie, de az elf talán tapasztaltabb olyan dolgokban, melyeket ő csak most próbálgat, most él meg saját bőrén. Előre fél a téltől. Tartósítania kellene a húst, készleteket felhalmoznia…
Nem kívánja azonban ezekkel a kérdésekkel társát lerohanni. Még nem. Talán. Ha eléggé megbízik benne…*

2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 21:46:48
 ÚJ
>Lianne Walessor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

// Az elfek nyilaitól… //

- Öhm *Szólalna meg, amikor útitársa beleveti magát a sötétbe. Megáll egy helyben, fogja a kantárt és hallgatózik a sötétben.*
~Lehet, hogy nem csak én hibbantam meg az egyedülléttől?~ *Ráncolja meg homlokát. Nem megy utána, egyrészt valamiért engedelmeskedik a parancsra, talán ez az egyik negatívuma az Ehnadios mellett töltött éveknek, másrészt pedig esze ágában sincs itt hagyni a lovat, így hát vár. A hangokból ítélvén nem ment messzire, így hát csak nem ostoba, az a félmosoly pedig biztos jelentett is valamit. Amint visszatér a nyúllal a kezében elismerően bólint egyet, miközben szájszélei is óvatosan felfelé ível.*
- Remek. *Hangja árulkodhat róla, hogy nagyon is remeknek találja a dolgot, ugyanis az evés az, ami többnyire kimaradt napjaiból. A kies pusztákon nem igen lelt állatra, így gyakran csak bogyókon élt, ezért hát a hús gondolatára rögtön felcsillan a szeme.*
- Helyes. *Folytatja az egyszavas megszólalások diadalát.* - Hasonlóképp vagyok vele én is. *Teszi hozzá, bár azért ez nem teljesen igaz, de hosszabb kifejtésbe nem szeretne most belemenni még.
Ahogy megérkeznek a helyre, rögtön elengedi a jószágot. Nem köti ki sehova, úgysem kóborolna messzire és nem is híve ennek. Ha el akar menni, hát elmegy, ha nem akkor vele marad. De tapasztalatai az utóbbi felé sodorják.
Ő maga megáll és felméri a környezetét, amennyire a éj sötétségben ezt fel lehet. Lassan forgatja a fejét, amíg a nő tüzet fabrikál,aki láthatóan otthonosan mozog az erdőben, talán régóta itt is él. Közelebb lép a nagy fához és ráteszi egyik kezét, majd elmosolyodik. Régi és hasztalan szokása, de mégis mindig késztetést érez rá. Így közelebb érzi magát a fához, legalábbis ezt érzi.
Lassan megfordul és a szőkeséghez lép, hogy közelebb legyen a tűzhöz. Leül, majd csendben nézi, ahogy a másik a vacsorát belezi. Talán, ha egy afféle városi kis nemes lenne el is borzadna a látványon, hiszen az affélék készen kapják az ételt, míg az ő fajtája, s láthatóan a szembe ülő is, két kezével küzd meg az ételért. Ezekből sokat le is tud vonni, ám egyelőre nem szól, csak amikor a nő kérdez tőle, ami meglepi. Kissé el is kerekedik a szeme, hogy érdeklődést tapasztal az elf felől, de nem bánja, végre társalogni is tud.*
- Elég régóta ahhoz, hogy ne is emlékezzem rá, hogy mióta. *Néz a zöld szemekbe beszédje közben.* - Olyan tíz évre tippelnék. Ötig tartottam számon, hogy miként változnak az évszakok, majd nem törődtem vele. *Immár inkább a tűzben forgó nyulat nézi és ismét megered a nyelve.*
- Bejártam az összes várost, s most ez következett, de láss csodát, mégis az erdőben kötöttem ki. Jobban vonzz ez, mint a nyüzsgés és forgatag. *Apró kis mosollyal mellékeli szövegét.*
- S mondd, te... régóta élsz itt? *Néz körbe.* - Mármint az erdőben, a városi forgatagtól távol. Úgy tűnik igen rutinosan mozogsz és a csapdából ítélvén, amibe a leendő ételünk belefutott, igen jól ismerheted, ha tudod, hol kell őket felállítani, melyek a legjobb helyek. És ezt a helyet is gondosan választottad ki. *Adja le a rövid helyzetértékelést.* - Esetleg, itt is nőttél fel? *Dob fel egy újabb kérdést, s míg a választ várja szemei a szürke hátast kutatják a fák között a tűz fényének segítségével, bár nem látja, de hamarosan hallja, ahogy Sirion patái a már megszokott nyers erővel roppantják össze az apróbb ágakat, így tudja, hogy legalább a közelben maradt.*

2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 21:08:37
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Az elfek nyilaitól… //

*Az út kellően kanyargós, de nem kétli, hogy egy magafajta könnyedén megjegyzi, hogy merre tartanak a fák között. Léptei könnyedek, csupán a nyilak ütemes rázkódása tegezében az, ami elárulja, merre lép.
Hallja ő is a motozást az avarban, és megtorpan egy pillanatra. Körülnéz, hallgatózik, majd útitársa felé fordul.*
- Várj itt - *ajkára talán először halovány mosoly költözik, ahogy tegezést megfogva, hogy a vesszők ne csörögjenek benne, beveti magát az erdőbe.
Nem messze attól a ponttól, ahol a nő és lova álldogál, a cserjék sűrűjében rejtette el az egyik hurokcsapdáját.
Ahogy széthajtja a sűrű bozót ágait, meg is pillantja a nyulat, mely a csapda fogságába esett. Elégedetten nyúl az egyik vessző után, megragadja a nyúl grabancát, és nyaki ütőerét metszve kivérezteti. Nem szenved soká.
Hamar leakasztja a hurokról, újra elrendezi a csapdát, majd visszaindul vendége felé. Könnyed huhogással jelzi, hogy visszatér az ösvényre, kezében a nyulat tartva.*
- Lesz vacsoránk - *jegyzi meg egy kissé ízetlen mosoly kíséretében, majd övére akasztja a zsákmányt, és folytatják útjukat a táborhely felé.*
- Vadászatra, főként - *neveti el magát, némi reszelős, érces könnyedséggel, de érezhetően őszintén.* - Ám, nem vagyok rest megvédeni magam…
*Oda is érnek, viszonylag hamar, legalábbis számára úgy tűnik. Egy ősöreg, terebélyes fát szemelt ki magának, melynek ágait befonta a vadszőlő, így könnyedén fel tud rá mászni.
Alatta avarba rejtett tűzhely, melyet pár mozdulattal tár fel, és már hozzá is lát a tűz meggyújtásához.
Apró ágakból kupolát emel, fölé vastag ágakból tornyoz máglyát. Nem sokkal később élénken pattog a tűz, ahogy a mély avarban, a tölgy lombkoronája alatt hellyel kínálja vendégét egy mozdulattal.
Egy törött vessző maradék hegyével kezdi elkészíteni vacsorájukat. Megnyúzza a nyulat, bár kissé hosszas a folyamat. Magának kellett kitapasztalnia a mesterség minden fogását, ám mostanra egészen jól boldogul. Kizsigereli, a bensőségek egy részét eltemeti, másik részét, így a májat, és a szívet a nyúllal együtt faragott nyársra tűzi, és sütni kezdi.*
- Régóta vagy úton? - *érdeklődik, hisz immár otthon van. Nyugalma is helyre állt, nem kell már a város borzasztó forgatagától tartania. Sem a benne rejlő honiaktól. A lány pedig nem honi. Ez mindenképpen előnyös számára.*

2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 20:50:05
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*A köpcös férfi olyan magabiztossággal halad keresztül az erdőn, mint akinek nincs mitől félnie. Sokan beképzeltnek tartanák a magabiztosságát, hiszen látszólag fegyvertelen és egyedül van. Bármi megtörténhetne az erdőben, anélkül, hogy bárki megmentené. Igaz, hogy a férfi látszólag fegyvertelen, de a lángot tartó bot talán elég figyelmeztetés az óvatlanoknak, hogy mágiahasználó. Látszólag nincs nála fegyver, de vajon ki tudja, hogy mire képes.
Ha lát valaki egy harcost egy nagy pallossal, akkor sejtheti, hogy nem a kifinomult technikájára fog hagyatkozni, hanem a kivételes erejére. De vajon egy mágus ugyan úgy felmérhető külső alapján. A válasz egyértelműen igen, de csak egy másik mágia használó számára, vagy aki elég energiát áldozott arra, hogy megismerje őket.
Argus magabiztosan halad, a célja felé. Nem fél a banditáktól, vagy haramiáktól. Elveszik a pénzét, ami nincs? Megölik? A haláltól nem fél, hiszen tudja ő addig él, amíg be nem teljesíti a feladatát.*

2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 20:36:00
 ÚJ
>Lianne Walessor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

// Az elfek nyilaitól… //

*Egyik lába követi a másikat könnyű súlya alatt. Könnyeden, ahogy mindig is, külön ügyelve, hogy csizmája talpa elkerülje az alá kerülő ágakat, mielőtt azok recsegve összeroppannának. A másik továbbra is csendes, nem tűnik a szavak "elfének", bár igazság szerint ez nem igen zavarja. Olykor egy pillanatra azonban eltűnődik, hogy vajon a természet szülte így őt a világra, avagy valami következtében kényszerültek hangszálai a ritkás megszólalásra. Az is meglehet persze, hogy nem szeret idegenekkel csevegni az éjszaka közepén, főleg, ha azoknak sikerült magukat lejáratni, mint most neki. Gondolatban ismét csak megrántja a fejét, ha már így történt, akkor így történt.
A jókívánságra bólint egyet, most úgy tűnik sikerült neki is véglegesen elcsendesednie, miután zavartságából kilépett és elfogadta, hogy mégsem ő lehet a kiszemelt. Igaz még mindig megvan a lehetősége, de ezzel már nem szeretne foglalkozni, ha ő Fen, hát így járt. Majd halad tovább, hiszen rajta kívül vannak még négyen. Talán velük könnyebb lesz. Ki tudja, talán az Éliya nevű tündér leányt könnyebb lesz megtalálnia, s beszél is majd eleget, ahhoz, hogy világosabban lásson.
Közben elérkeznek a tópartra. Ennek kimondottan örül, bár már a főtéren megitatta az állatot, Sirion mégis úgy indul meg a tó felé, mint ha napokon keresztül szomjaztatta volna. Hagyja, hogy a szár lassan kicsússzon a kezei közül és a ló is tehesse, amire éppen szüksége van. Legyen az ivás, vagy egy kis legelészés. Addig is csendben van, amit ki is élvez egy pillanatra. Végre van egy kis otthonérzete. Időtlen idők óta járja az utakat, mióta az erdőt otthagyta, megjárta a városokat is, aludt fogadókban, utak mentén, de sehol sem érzi olyan jól magát mint a lombok, törzsek, s az avar gondos őrizetében.
Közben persze a szőkeség is csendben van, csak annyit jegyez meg, hogy merre tartanak. *
~A túlpart... ~ *Ismétli magában a szavakat és elnéz arra, amerre az elf ujjai is mutattak. Sirion lassan befejezi éjszakai lakomáját és visszatáncol gazdája mellé. A lány egy félmosollyal tapasztalja, mennyire egymáshoz szoktak a hosszú idő alatt, bár még mindig lóról van szó, s nem kutyáról, de a kanca olyan kezes lett mellette, mintha mégis csak egy kis kedvenc lenne. Ismét megfogja a kantárt és követi a másikat. Nincs ellenére a séta, bár jobban értékelné, ha többet látna, s nem a fülére lenne kénytelen hagyatkoznia. Napközben egyébként is többet is lát a számára még ismeretlen tájakból.
Agyban próbálja megjegyezni a bejárt utat. A tóvégén jobbra, be a fák közé. Lábai kissé lelassulnak, ahogy megérzi, a talajszint emelkedést, de ugyanazzal a kifejezéstelen arccal követi a másikat. Nem tart tőle. Hiszen miért is kellene? Ő akaszkodott a nyakába, s láthatóan a másik ezt nem vette túl nagy örömmel.
Előrepillant a lányra. A sötétben megvillan annak nyila, s már éppen szólalna is meg, mikor fülébe különös messziről érkező hangok érkeznek, így ajkai összezárulnak, lépését lelassítja és fülel. Valaki, vagy valami járja még az erdőt a közelben rajtuk kívül, ebben egész biztos. Abban pedig úgyszintén, hogy a másik is hallja ugyanezt.*
- Talán farkasok... *Tippelget csendben, de a nő számára még hallhatóan.* - Vagy csak egyéb vándorok. *Mondja tovább, de igazából ismét csak hangosan gondolkodik, ahogyan azt már megszokta. Ennyi idő magány után, jól esett néha valami hangot is hallani, még ha az a sajátja is volt.*
- Mondd, csak vadászatra használod az íjad, vagy az olyan betolakodók ellen is, mint én?*Kérdezi kissé elviccelvén a kérdést, ami még őt is meglepi.* - Csak, mert nem szeretnék lyukas fejjel lefeküdni aludni. *Teszi hozzá a tőle oly szokatlan szavakat. Kérdően pillant a lovára és kezd benne biztos lenni, hogy meghibbanhatott.*


2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 18:50:28
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

*Az erdő meglehetősen új élmény minden alkalommal. Persze nagyon megnyugtató, ha valaki győzködi magát, hogy a farkasok nappal nem támadnak, mindössze annyi a gond, hogy ez nem feltétlenül igaz. Ha például a gnóm vérezne, valószínűleg gyorsan feltűnne egy pár példány, hogy ízletes húsán lakmározzanak. Igazából amióta el kellett töltsön két teljes napot egy fán a farkasok miatt, azóta nem szívleli őket, és ez az emlék minden alkalommal megjelenik előtte, amikor az erdőben van. Persze most rögtön hozzápárosul az is, amikor a folyóparton ébredt, teljesen sárosan. És véresen... Igazából a jótét lélek leemeli a fáról, és Artheniorba hozza dolog az elején még hihető volt, de most már kevésbé. Nem, ott valami másnak kellett történni, nem teleportál csak úgy valaki egy fáról a hozzá legközelebbi (de igencsak távoli) városba. Illetőleg annak a városnak az átellenes felébe. Valami gyanús volt mindig is ebben a történetben (teljesen nyilvánvaló okokból), és a gnóm nem tud jobbat kitalálni, mint hogy emlékezetkiesése van. Egyszerűen dolgokat elfelejtett. Ha ez igaz, akkor biztosan önerőből menekült meg a farkasok elől, és jött a városba, ráadásul akkor valami történt vele, ami miatt a folyópartra került véresen. És nyilván ennek a tündérnek a keze lehet benne. Azt nem állítja, hogy a tündér verte össze, majd lökte a folyóba, de előtte bezúzta hátulról a koponyáját, hogy biztosan meghaljon... Egy tündér nem lehet ilyen erős. Na de akkor miért nem látta azóta azt a tündért? Lehet meg kéne keresnie... Ha valóban igaz, amit a templomról álmodott, vagy amire onnét emlékszik, akkor ők a tündérrel a templomban is voltak (ez persze megmagyarázza az ott talált batyut is), és onnan jöttek a folyóhoz... Hát igen, problémás egy dolog ez, de mindenképpen meg akarja keresni azt, aki miatt ilyen csúnya sérüléseket szenvedett, és aki miatt kis híján meg is halt. Vagy a tündér áll a dolog mögött, vagy meg tudja mondani, ki áll a dolog mögött. Tehát miután a kúriát meglátogatta, talán el is megy a templomba, hogy utánanézzen a dolognak... Elvégre, egy darabig jobb dolga úgysem lesz. És a könyvtárban is szeretne egy kicsit kutakodni, tehát duplán indokolt lesz tennie egy sétát a templomba. No de csak szépen sorjában, először ki kell vergődjön az erdőből, és eljutni a gazdagnegyedbe, ott megtalálni az utcát, ahol a kúria van... Igen, akadni fog még dolog bőven a templom előtt.*

2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 16:09:25
 ÚJ
>Bryande Dhorgetor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Új kezdet//

* A fogadóból kiér az erdőbe. Na, ez a hely már jobban tetszik neki, mégsem örül annyira. ~Hol a francban tértem le az útról?~ Nem érti, hogy a fenében került ide ki, mikor a műhely felé indult? Na, erről ennyit. Tesz még egy utolsó próbát, visszafordul, de nem arra az útra, amin jött, hanem egy másikon. Talán ez az út már a műhelybe fog vezetni. Nagyon reméli, mert nem akar egész álló nap ebben a szűk kis városban bolyongani, mint holmi kerge tyúk. *

2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-13 13:42:44
 ÚJ
>Amine de Niiso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő Átka //

*A fiú eddigi viselkedését látva attól nem tartott, hogy esetleg elutasítaná a segítséget, bár jelen pillanatban a fiatal nőstényke fejében nagyon sok minden plusz rossz és negatív dolog fordul meg. Inkább csak azért bizonytalan vele kapcsolatban, mert nem tudja, hogy mennyire ijeszthették meg őt a történtek, meg persze még elég kevés tapasztalattal rendelkezik a felszíniekkel kapcsolatban.
Fájdalmasan felszisszen a kötözés közben ahogy az anyag a sebéhez ér, de már mozdulatlanul tűri. Csak szabad kezével törölgeti az arcát, hiába mossa el a víz a könnyeket, ez valahogy már ösztönös mozdulat. Legalább ez az egy előnye van annak, hogy víz alatt vannak, csak a szeme pirosságából lehet az ő sírására is következtetni. Vagy még a szipogásából.
Az ölelés nemvártan érinti, egy pillanatra még a lélegzetet is belé fagyasztja annyira meglepi, de talán pont erre volt most szüksége, hogy valami úgy mondván fejbe vágja. Nem tolja el magától, hanem viszonozza az ölelést. Nem szereti ha a családján kívül bárki idegen hozzáér, főleg ha felszíni az illető, ez most viszont meglepő módon kivételesen jól esik neki.*
- Köszönöm. *Mosolyog hálásan a fiúra mikor az elengedi.* Sajnálom, mindjárt összeszedem magam. *Törli meg még egyszer a szemét, nem mintha a víz hagyna rajta bármit. Ez a kis meglepettség kellett most neki, hogy kicsit észrevegye magát.
Legszívesebben azonnal menne vissza a városba, nem pedig itt azokhoz a roncsokhoz, de nem sok választásuk van. Már csak azt nem érti, hogy ha azonnal betalálta őket két ilyen dög, akkor most hol van a többi? Van rá bármi esély, hogy összesen csak kettő volt belőlük ezekben a vizekben, és az a kettő azonnal betalálta őket? Ez így egyáltalán nem stimmel, ezzel az egész hellyel semmi sincs rendben.
Ez már csak fokozódik mikor megérkeznek a főtérre, és egy hasonló hal kerül elő, csak ruhában. Ahogy közelebb érnek és meglátja, arca mérges-sírós grimaszba borul ahogy a halat figyeli és hallgatja.*
- Ha annyira vártatok, akkor megfékezhettétek volna azt a másik kettőt! Mik voltak azok, és miért támadtak?! *Hangjában hiába hallani a mérget, elcsuklik és megint tisztán hallani a gombócot a torkában. Ezek is halak, azok is azok voltak, így erre a ruhás bagázsra csak úgy tud nézni mint akik őket árulták, vagy árulják el.
A mozgó kéz látványán a macska és a beszélő halak után már igazán nem lenne szabad meglepődnie, mégis hirtelen éri a földön mozgó kéz látványa.*
- Meg tudod gyógyítani a sérült kezeket? *Kapja ismét a hal irányába nagy türkiz szemeit, mikbe némi remény csillan. Máskülönben nem igazán tudja, hogy miért is kellene az ébenhajúnak sietnie, és ha esetleg helyre tudja hozni a sérüléseket, talán az ő kezét is meg tudja gyógyítani. Persze nagy az esélye, hogy csak ő próbál mindenben valamiféle segítséget látni, így a hal válaszától függően, hogy ha marad, akkor csak egy futó pillantást vet a helyre, aztán már ő inkább leguggolva várja a férfi visszatértét. A padok látványa igencsak hívogató lenne most a számára, még mindig émelyeg ettől az egésztől amibe a vérveszteség biztos rendesen beleszólhat, de a pataki incidens után a többieken kívül nem hajlandó semmit és senkit sem megközelíteni, sem pedig hozzáérni. Így csak rosszallóan figyeli ahogy az egyik férfi (Daranel) úgy dönt, hogy felfedezi magának a helyet, vagy csak egy házat néz meg. Akármelyik is, ő nem akar a többiek közeléből elmozdulni, akkor már több gondja talán nem lesz.*

2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:33:05
 ÚJ
>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Drawar Agen//

-Induljunk. *Nyugtázza, majd otthagyva az ivászat-az-eszméletlenig-tervet, követi a törpét ki a fog-adóból, át a holdudvaron, az erdő felé. Örül, hogy az a pár sör nem bontotta meg egyensúlyérzékét, mi több, valószínű a segítségük nélkül semmi esetre se tudták volna kimozdítani, főleg nem egy farkasvadászatra.*
-Nagy ágak… Veled egymagasságúak… Olyanok, mint az ott… Nem göhrbe, nem korrhadt, nem száhaz. *Szúrja ki magának a lényeget, majd felveszi az első hasonlónak tűnő botot, amit talált: ~Kicsi. Nem is hasonlít. Görbe. Száraz.~ Majd csalódottan eldobja. Lehet ez bonyolultabb, mint amilyennek tűnt? Vagy csak keresni kellene tovább? Végiggondolta a fáról való letörés lehetőségét, miközben a legközelebbi fákat mérte végig. Eszébe jut közben, hogy részben azért sem vállalta a fáról való lövöldözést, mert nem valami jó a famászásban – bár néhány üldöző lándzsa, és az azt működtető személyzet által nyújtott motiváció lehet, hogy meghazudtolná ezt. Lát éppenséggel egykét megfelelőnek tűnő ágat földközelben, de meg van-e az ereje, (illetve kedve – ugyanis ez még ma is nagy szerepet játszik nemesünk döntéseiben) hogy puszta kézzel letörje a fáról? Ezek a világi problémák… Úgy dönt, egyelőre nem próbálkozik, inkább a földön keres megfelelő ágakat, ahogy tovább indul befelé az erdőbe.*

2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 21:50:19
 ÚJ
>Assim Lassesi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//A Vörös Királynő Átka//

*Kábultságából az téríti többé-kevésbé magához, amikor Mortar hozzá lép, és eltépi az ingét. Nem ellenkezik, mert még ő is felfogja, mire kellhet a ruhája. A férfinak nem is kell a fogai segítségével széttépnie, mert Assim ebben, sőt, a kötözésben is segédkezik. Lehet, hogy nem nagymestere a gyógyításnak, de a sebkötözéssel azért elboldogul.*
Hagyd csak *feleli Aminénak, amikor a nő megkéri, hogy tépjen le egy darabot a kötényéből.* Ennek már úgyis mindegy.
*Leveszi azt, ami az ingéből megmaradt, és a mélységi kezét is bekötözi. Igyekszik úgy csinálni, hogy rögzítse is valamennyire, hátha nem fáj majd annyira, ha nem mozog annyit. A könnyeket látva egy hirtelen ötletnek engedve megöleli a lányt.*
Minden rendben lesz *mondja neki, majd elengedi, hogy elindulhassanak a roncsok felé.
Látva, hogy Ryliel bizonytalanul lépked, hozzá is odalép, és megérinti a karját, hogy felhívja magára a figyelmet.*
Jól vagy? *kérdezi. Tény, hogy nem az elf nő sérült meg súlyosan, de ha neki is segítségre van szüksége, Assim neki is szívesen segít. Drophius erre mondaná azzal a furcsa mosolyával, hogy "az a jó szíved visz majd a sírba, Assimom".
A roncsokhoz érve újabb dolgok tűnnek elő, amikre csak rácsodálkozni lehet. Ezek a különös halak legalább nem tűnnek harapósnak, és ez máris vonzóbbá teszi ezt a helyet, mint ahonnan eljöttek.
Assim ijedtében megrezzen, amikor a kéz elindul a földön, aztán kicsit aggódva néz a távolodó Mortar után. Reméli, hogy segítenek majd rajta... de mi van, ha nem jön vissza többé?
Szívesen tartana Daranellel a felfedezésben, de nem akarja magára hagyni a két istápolásra szoruló nőt, így ha ők nem mennek, ő is marad. Ha azonban ők az íjász után indulnak, ő is így tesz.*

2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 19:30:38
 ÚJ
>Azin Namak Kalesaj avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Enoka és Celtnia//

*A lány aprócska lépteit is meghallotta, akkor pedig a vészjósló női hang hogy ne jutott volna el füleiig? Lassan elengedi a leveleket és gallyakat. Helyette inkább hullámos kardjához nyúl, és felegyenesedik.*
-Kár lenne a lány torkát elvágnod. Nem érnél túl sokat vele, ha a pénzére fáj a fogad. Ha viszont más az ami kell neked, áruld el mi az! Értelmes lények vagyunk, meg tudjuk beszélni.
*Hangjában a félelem, vagy meglepettség halvány jele sem érződik. Higgadtan, és nyugodtan tesz egy lépést a két nő irányába. Kezét, köpenye alatt tartja kardja markolatán.
Ez a nő... Valószínűleg tapasztalt bűnöző. Láthatatlan, mi? De nem hallhatatlan. Ez persze nem javít a férfi esélyein, de ha lehet, Azin inkább kerüli a balhét. Nem szeretne bajt hozni Enoka fejére.*
-Az isten szerelmére...
*Sziszegi, ahogy megpillantja a lányt, támadója karmai között.*
-Ha így szorítod csak megfojtod. Elengedheted, nézz rá! A riadtság a legkisebb hangot is benne tartja. Nem fog "visítani", ha ettől tartasz.
*Sose látta még a nőt. Nem tudja mit akarhat, de sejti. A gondolat nem borzolja fel különösebben kedélyeit, de ha az arra számít, hogy Azin földre rogyva zokog majd az életéért, hát csalódni fog.*

A hozzászólás írója (Azin Namak Kalesaj) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 19:40:56

2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 19:20:07
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// Enoka és Azin //

*A nő rendkívül együttműködőnek bizonyul, legalábbis nem próbál meg befogott szájjal sikítani... Illetve Caletniának van egy olyan érzése, ha próbálkozna, azt ő érezné, tehát vélhetően akkor se sikított volna, ha nem a szájánál kapja el. Okos kis nőcske, az egyszer biztos. Már csak az a kérdés, a kis barátja is ilyen bölcs-e? Megindul a séta a sötételf felé, vissza a tisztásra, talán az elf is így tervezte... ezért vette le a cipőjét, hogy oda settenkedjen, és megijessze? Hát, garantáltan meg fog rémülni, az biztos...*
- Kapsz némi beszédszabadságot, de nem azért, hogy visszaélj vele *súgja halkan a lány fülébe, és keze lecsúszik a lány torkáig, hogy alkarral elölről átfogja azt, míg oldalról továbbra is ott a tőr hegye a nyak oldalsó felső részén, hogy ha a lény visszaélne a beszéd jogával, akkor azonnal kiolthassa az életét. Csak azon aggódik, nehogy most kerítse hatalmába a vágy az élet kioltására, mert akkor bizonyosan elborult elmével fogja tövig nyomni a tőrt az elf nyakába, ami pazarlása lenne a zsákmánynak. Mikor kiértek a tisztásra, azonnal meg is szólítja a sötételfet, aki még most is háttal áll nekik (nyilván azt hitte, csak a lány jön).*
- Üdvözletem *mondja nem túl hangosan, de a mélységieknek állítólag jó a fülük. Bár ebben a városban még nem ölt sötételfet, de egyszer ezt is el kell kezdeni* Ne csinálj kérlek semmi butaságot, az egészen bizonyosan a hölgy halálával járna *eközben jobbjával enyhén erősebben szorítja a lány nyakát, hogy az ne csak a szabadulással ne próbálkozzon, de még enyhén kapkodja is a levegőt, hogy a mélységi láthassa: nem tréfál.*
- Melyikőtök élete a fontosabb neked? *teszi fel a valószínűtlen kérdést* Még ne válaszolj, gondolkozhatsz, miközben megszabadulsz minden fegyveredtől. Szórd be őket a tó közepére, lássam, ahogy repülnek, és halljam, ahogy csobbannak *adja ki az utasításokat* Vagy ne tedd, és akkor tőrt állítok a hölgy nyakába *majd ha a férfi ért a szép szóból, és elkezd megszabadulni a fegyvereitől, akkor a nőnek is feltesz egy kérdést:*
- Neked van fegyvered? *újra jól magához szorítja alkarjával, mintegy jelzésként, hogy ne próbáljon meg hazudni, nem szeretné az életet is kiszorítani belőle. Ha pedig a mélységi végzett a fegyverek kidobálásával, akkor újra felteszi kérdést:*
- Nos, ki a fontosabb? *persze amennyiben a sötételf nem akar megszabadulni a fegyvereitől, úgy Caletnia kénytelen lesz valóban kioltani szegény lány életét, hogy aztán minden zavaró tényező nélkül küzdhessen meg a férfivel*

2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 18:55:19
 ÚJ
>Enoka Dynrys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Azin és Caletnia//

*A settenkedésnek hamar vége szakad. Még szinte a távolságot nem is csökkentette, mikor ujjak fonódnak szája köré, s torkán megérzi a jéghideg penge érintését. Visítani? Esze ágában sem lenne visítani, már csak azért sem, mert a riadalomtól egy hangot sem lenne képes kipréselni a torkán.
Túl szépnek ígérkezett az este, várható volt, hogy valami balul fog elsülni. De az, hogy ez egy nő képében érkezik el, aki az életére tör, azt rémálmaiban sem gondolta volna.
A gondolatok cikáznak a fejében. Terv. Talán valami csekély esély a kiszabadulásra, hogy időben figyelmeztethesse Azint. Nem. Óriási butaságot csinálna azzal, ha most elkezdene meggondolatlanul hősködni. Ez már csak azért is nehéz lenne, mert a penge oly szorosan feszül bőrének, hogy egy rossz mozdulat és a puha bőrt gond nélkül nyesné át, kioltva a lány életét. A terveiben pedig a korai halál egyáltalán nem szerepelt.
Nem tud mit tenni. A lefizetés fölösleges lépés lenne. Jutott már útonállók kelepcéjébe, és azok azonnal a tudtára adták, hogy az aranyára áhítoznak. Talán az egyik szerető? Kétli, hogy Azin ennyire vérmes nőt választott volna magának az éjszakák eltöltésére. Hiszen inkább úgy tűnik Azin a vadász, de emellett az idegen mellett kétli, hogy ez a felállás lenne érvényben.
Ahogy megindulnak még szinte a nyelést is visszatartja. Elsőnek inkább készséges és nem tiltakozik. Amúgy sem egy harcos típus, de jelenleg, amíg egyedül van a helyzete kilátástalan. Könnyű prédának számít az erdőben, főleg, hogy volt még olyan ostoba, hogy Azintól is eltávolodott. Ennyi ész már szorulhatott volna belé. Egy erdőben az éjszaka közepén. Ketten, majdhogynem fegyvertelenül. Ha nem is rögtön egy késes nőszemélyre gondolt volna, azért a vadállatokkal számolnia kell volna. De a szenvedélyes pillanat hevében ki az, aki a holdfényes, fák között töltött este helyett farkasokon és más vadállatokon elmélkedik? Az pedig, hogy számításba vegye, esetleg egy idegen az életére is törhet távolról sem fordult meg a fejében.
Már alig választja el távolság a férfitól. Reméli, hogy amaz nem fagy le úgy, mint maga a lány, s nem fog ő sem ostobaságot csinálni. Ha valami ma történne bármelyikőjükkel is... Képtelen lenne túlélni a tudattal, hogy ez annak a hibája, hogy felelőtlenül elkódorgott a férfi mellől.*

A hozzászólás írója (Enoka Dynrys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.12 19:04:34

2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-12 18:08:22
 ÚJ
>Azin Namak Kalesaj avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Enoka Dynrys//

-Kedvesem, én egy ötételf zenész vagyok. A fülem jobb mint bárki másé.
*Motyogja halkan, szinte már magában, hogy a közelgő vadmacska meg se hallja. Tovább bővíti a kezében gyűlő botok csoportját, és úgy dönt, hagyja a lánynak, hogy kiélje magát. Úgy tesz, mintha észre sem venné a közeledő léptek alig észlelhető neszét. Nyugodtan gyűjtöget, gyanútlanul, és védtelenül gallyakat, és néhány levelet gyújtósnak.
Persze már érik a haditerv fejében, mit lép majd a lány támadására. Lassan leteszi a tüzelőt egy kupacba, és rendezgetni kezdi, persze csak azért, hogy szabaddá tegye kezeit. Vajon elég meleg a tó vize egy kis fürdőhöz?*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257