//Lorsan és Nitta//
*Elmosolyodik, picit el is pirul.*
– Máskor, úgy inkább *helyesel végül.
Nincs ugyan hozzászokva, hogy férfiakkal évődjön, de Lorsan más, és valahogy ez olyan könnyedén jött, szinte természetesen.
Valaha persze nem volt gondja neki sem az ilyesmivel, csak az utóbbi nyolc évben, és amíg nyolc év egy elfnek talán nem olyan hosszú idő, bár ezt ő biztosan nem tudhatja, addig Nitta életének majdnem a harmada, és ezzel együtt az egész eddigi felnőtt élete.*
– Ezek szerint van benne igazság is? A szemek elárulják a támadót? Vagy csak bizonyos esetekben? De igazad van, edzés közben talán jobban megmarad a lecke. Ezen kívül most olyan békés, nyugalmas minden, most valahogy nincs kedvem harcol beszélni.
*Tudja, hogy a harc, a küzdelem nem kedv kérdése, hanem szükségszerűségé, de a mai nap olyan jól alakult eddig, csendes volt, és mégis izzó, és valahogy a harc vagy annak emlegetése feldúlná, és rontaná a jelen hangulatot.
Különben is, holnap vadászat, a kiképzés csak utána folytatódik.
Amíg Nitta elkészül lefekvéshez, látja, hogy Lorsan is ugyanezt teszi. Illetve nem sokat lát, árnyakat jobbára, de elég jól maga elé tudja képzelni az elfet, hiszen úsztak is már együtt a tóban, de ha az az emlék halványult volna, akkor van friss is, hiszen Lorsan a masszázshoz is levetkőzött.
Nitta elgondolkodva bambul a vesszőfal felé fordulva, majd halkan sóhajt.
Aztán újra sóhajt, mikor egymáshoz bújnak, és Lorsan átöleli.*
– Neked is.
*Bár azt hitte, hogy egész éjjel le se fogja hunyni a szemét, Nitta mégis könnyedén alszik el, és csak hajnalban ébred meg, nem tudja mire, talán Lorsan egy apróbb mozdulatára, esetleg egy szusszanásra, nem tudja.
A feje az elf vállán.
A lány elmosolyodik, épp csak megemeli a fejét, pislog, majd a férfi arcát nézi a félhomályban.*
~Jó meleg van itt a takaró alatt, kint meg hideg. Ha nem kellene vadászni menni, órákig tudnék még itt heverészni. Bár ne kellene felkelni!~
*A valóság persze nem hagyható figyelmen kívül, a lány is tudja, hogy nincs sok idejük, azt viszont ki szeretné használni, felkönyökölve és részben Lorsan mellkasán támaszkodva figyeli a szerinte még alvó férfit.*