//Ez egy rablótámadás//
*Semmi sem nyeri el a fickó tetszését. Nincs mit tenni. El fogja vinni valami barbárokhoz rabszolgának? Hogy aztán egy olyan társaság padlóját mossa, akik kutyába se veszik majd? Na, azt nem. Muszáj meglépni, de most azonnal.
Tétovázik. Nem tudja, hogy miként legyen. Elrohanhatna, de valószínűleg akkor nyilat kap a tomporába, ami meglehet, hogy mérgezett. Lehet, hogy megöli, lehet, hogy csak elaltatja és akkor hol tér magához? A barbároknál. Az is lehet, hogy el tudna szaladni úgy, hogy a férfi ne lője le, de akkor mit ér vele? Az erdő közepébe rohan, és nem keveredik ki onnan többé, vagy az is lehet, hogy pont annak az erődnek az ajtajáig megy, ahová ez akarja vinni. Milyen kínos lenne. Végül úgy dönt, kinyilvánítja nem tetszését.*
- Nem szeretném ezt a rabszolgásdit.
*Azzal visszaveszi az amulettjét és a kendőt, keresztbe teszi a karjait. Már nem tettet félelmet, mi értelme? Egyszerűbb lesz, ha a férfi megöli. Úgy sem ragaszkodik az élethez. Másrészről viszont, ha valóban van a másiknál valami altató főzet, akkor biztos benne, hogy elkábítja, sőt még át is kutatja a testét. Így megtalálja az erszényt, a tőrt, elveheti a dohánytartó táskáját és még pénzt is kaphat a teste után, ha eladja rabszolgának. Azt azért mégsem kéne hagyni.*
~Tudtam, hogy a fogadóban kellett volna maradni! Segíts már hallod!~
*De senki sem válaszol. Fenébe, ebbe is. Most mi lesz? Mi a búbánatot kéne tennie? Rántsa elő a tőrét? Szaladjon? Ugorjon rá a férfira? Talán leteperhetné, mielőtt kilövi azt a vackot. Talán ha először oldalra szökkenne és utána vetné rá magát. Ha a lantja nála lenne, legalább kivéthetné azzal a nyilat. Fene essen bele! Talán egy fa menedék lehetne. Talán, talán, talán… Folyamatosan csak talán ideje valamit csinálni is!*
- Nem beszélhetnénk meg? Mi lenne, ha egyszer az életben jófiút játszana és utamra engedne… Ugyan már! Ha letenné azt az íjat, az nagyszerű lenne.
*Valami azt súgja ez nem fog beválni. Mindenesetre meg kell próbálkoznia kicsit húzni az időt. Szinte minden eshetőséget kivesézett már. Egyetlen választása maradt, ezeken kívül. Elindul arra amerre a férfi bólintott és útközben elkavarodik, mondjuk egy lejtőn legurulhat. Egy lyukba is bele ugorhatna, de félő, hogy megeszi egy óriáspók. Azok aztán az undok teremtmények.*
- Tudja mit? Legyen úgy, hogy én most szépen elindulok, arra amerre maga szeretné, cserébe pedig ön, drága úr, leteszi azt a fegyvert, hiszen én sem fogok önre semmi éleset.
*Azzal a lehető leglassabban araszolni kezd, hátat fordít a férfinak, de fordulás közben felteszi a kezét, hogy a férfi jól lássa, nem akar semmi rosszat. Ha egyszer elteszi azt a szart, több esélye lesz elrohanni, elbújni, vagy egyszerűen hasba rúgni az útonállót.*