//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Az egyszavas válaszból nagyjából sejti azért, hogy Morfiusz meglehetősen szkeptikusan áll a kísérlethez, és nem igazán hisz a sikerben. Shya maga sem tudja biztosan, hogy mennyire lesz hasznos a dolog, abban biztos csak, hogy ha a férfi bízik benne, akkor meg tudja tanítani ugyanarra a mozdulatra, amit mutatott neki, mielőtt elhagyták volna a szállásukat Artheniorban.
Morf nyugtató mondatára bólint, majd komolyan felel.*
– Rendben van, hiszek neked, te jobban ismered a helyet.
*A kérdésen elgondolkodik, majd megcsóválja a fejét.*
– Nem hiszem, illetve nem hiszem, hogy beavatkozna. Ha az lett volna a szándéka, már megtette volna. Gondolj bele, a szüretnek vége lett már az ősszel, az egész telet veled töltöttem és a tavaszt, az egyensúly hónapjait, és most a nyár is eljött. Papa pontosan tudja miféle élőholt veszedelem érkezett a délvidékre, ahogy mi hallottuk a híreket, biztosan ő is, és szerintem örül is, hogy nem vágtunk bele a veszélyes útba. Bár szívesen mentem volna, tudod. De lényegében, ő szerintem tudja, hogy így legalább a hadi veszély nem fenyegetett. Ugyanakkor azt el tudom róla képzelni, hogy ha az útja valahol keresztezte a mienket, akkor utánunk érdeklődött, szerintem ez normális, de azt nem vettem észre, hogy a nyomunkba eredt volna, vagy követett volna. De jeleket sem hagyott. Hát ennyi. Nincs semmi gond szerintem.
*Shyahar tekintve azt, hogy a nagyapja fejvadász, Morfról meg pontosan tudja, hogy mesteri tolvaj, úgy érzi, ebben a kérdésben jár a kissé bővebb magyarázat. De azt komolyan úgy gondolja és érzi, hogy a papájától nem kell tartaniuk.
Morfra pillant, már amennyit lát ebből a szögből az arcából, ami leginkább csak az arccsontja íve, az orra, a szeme és a szája sarka, már ha előrehajol a lány a férfi válla felett, látja a kis félmosolyfélét, és halkan elneveti magát.*
– Szerintem papa kedvelne téged.
~Meg ezt a rejtekhelyet is.~
*Shya erről is meg van győződve, ahogy lent álla a földalatti szobácskában és felméri annak nagyságát és berendezését. Majd figyelmesen hallgatja Morf tájékoztatását a vízfolyásokról.*
– Végtére is logikus, itt jobban rejtve van, és ha tervben van, hogy erre jössz, tudsz elég ivóvizet vagy ellátmányt hozni, főleg ha nem kell egy ilyen nehéz sózsákot cipelned a hátadon, mint amilyen én vagyok.
*Morfiusz ajánlatára a lány szemében öröm csillan.*
– Tudtam én, benned ott van mindig Morftulius lovag is. Örülnék, ha majd elmennénk oda, amint javul a bokám, vagy akkor folytathatjuk is az utat, ha szabad még a kikötő felé.
*Mindig ott van a ha, nem azért, mert Shyahar változtatgatná az elképzeléseit, vagy meggondolná magát, vagy visszavonná a szavát, egyszerűen a körülmények teszik, a háborús helyzet, mert azért a lány nem bolond, nem gyalogol csak azért bele a vészbe, mert nincs jobb dolga, vagy mert vak és süket a világ dolgaira és a hírekre. Erről szó nincs. Szeretne eljutni a kikötőbe, a Mágustoronyba, meglátogatni a nénikéjét, élvezni a Tündérkert csodás szépségét, megmutatni mindezt Morfnak is, de nem minden áron.
Shya nem bolond.*
– Szóval két adományozó kedvű fickó…
* A lány kis mosollyal csóválja a fejét. Majd bólint.*
– Ez így jól hangzik. Szerintem jobb lesz itt kint, mint a fogadóban. Valami nagyon nem stimmel a városban, azok a mérgezések… *A lány a fejét csóválja.* Azt hallottam nyomoznak már utána, az meg sose jó, ha valakik csak úgy vaktában kutakodnak, ugye?
~Még képesek és Morfiusz Rarrkon ügyeibe botlanak, bár a nyakam tenném rá, hogy a vizet nem ő mérgezte meg. Ilyet sose tenne. Morf széltoló, de nem gonosz és főleg nem kegyetlen.~
*Shya némi erőfeszítéssel, kapaszkodva és a botjára támaszkodva feljut a felszínre, Morfra mosolyog, egyszerre büszkén, és bizakodón.*
– Igenis, uram, ígérem, nem csavargok el és nem is kezdek kiáltozni, hogy idevonzzak vadidegeneket. Jókislány leszek! *jelenti ki nagy elánnal és felmosolyog Morfra.*
– Köszönöm *teszi hozzá már sokkal inkább a saját hangján, komolyan.* Várlak vissza! Vigyázz magadra, kedvesem!
~Amíg oda lesz, szedek nadálytövet, meg kicsit talán sikerül rendet is tennem, hiszen két óra oda, annyi vissza is, meg a csapdák, idő, amíg Morf visszaér.~
*Shya halkan sóhajt.*
~Alig indult el, már várom vissza. Nem éri baj, csak nem. Visszajön.~
*Shya azért, hogy ne azon agyaljon mi minden történhet, tevékenykedni kezd, olyan leveles ágakat keres, melyekkel kicsit összeseperhet odalent, a bokája miatt a botjára támaszkodva lassabban mozog, de azért boldogul. Apránként. Lassacskán, és közben telik az idő, órák futnak tova.*