-Ork?
*Egyszerűen átmegy rajta a hideg, vagy nem is tudja, hogy fogalmazza ezt meg. Hidegrázás? Egyszerűen megborzong, s egész teste megremeg egy pillanatra.*
- Csúnya szó, s a név árulkodó, milyen zord dolog lehet az.
*Soha életében nem látott még orkot, reméli nem is fog. Csupán rémmesékben hallott még róluk, s ahogy azok leírták, el tudja őket képzelni: Talán még rondábbnak, mint valójában. S lehet, hogy csak ő gondolja így, de a külső árulkodó. Nem is elsősorban a szépség, az ápoltság, a stílus a legfontosabb, de az elfek általában gyönyörűek, s ritka is, hogy egyikük rossz útra tér - legalábbis hősünk ilyennel még nem is találkozott, persze ő naiv, romlatlan egy teremtés - még.*
- Orkok? Erre? Hát nincs, mi szent számukra? Hogy gyalázhatják meg az erdő éjszakai nyugalmát?
*Hangnemén is látszik, mennyire lenézi e fajt, mennyire nem érti, miért lehetnek itt, miért nem vadásznak rájuk a város környékén. Artikulációja ezt tökéletesen tükrözi, a szép tünde nyelvet most egészen a torkában beszéli, több torokhanggal, ilyet szokott ilyen állapotban. Talán most először nem vidám találkozásuk óta.*
- De felejtsük most el 'őket' *- szól, rendesen megnyomva, vagy talán épp elhalványítva az utolsó szót. S komolyan is gondolja, bizony, nem felejtette el, de kitúrta most elméjének egy távolabbi zugába, hogy most ne befolyásolhassa őt. Arcán mosollyal fogadja az erdőt, lehajolva, séta közben leoldja saruját, s bedobja batyujába. Neki ez egy szokása, egyszerűen nem szeret cipőben lenni.*
- Nálunk sosem kellett hordani cipőt, ilyen a fajtánk, meg is keményedett az idő során a talpam, hozzászoktam, de az emberek által készített köveket gyakran felforróítja a nap, no meg a sok szemét is - erre kénytelen vagyok ezt az egyszerű sarut felkapni.
*Panaszolja vidám hangvétellel, nagyokat szippantva a levegőből, pillanatra megrázza a haját, s most elő is kerülnek, szép, hegyes fülei, mintha csak erre vártak volna, eltűnt a város zaja, immáron csak a szép csicsergés. Az egész fiú kivirult, hiszen otthon érzi magát.*
- Persze, hogy jól fogjuk magunkat érezni.
*Összecsapja a kezeit játékosan, és körbekémlel*
- Na, merre vannak azok a tündérek?
*Nevet fel egy pillanatra, s kérdőn néz Alinarra, merre tovább, ő még alig néhányszor találkozott ennek az erdőnek a fáival.*