Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-18 22:20:32
Üzenet elküldve: 2014-05-18 22:20:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Este felé...//
* Hosszú séta után érkezik az erdőbe. Nem a város felől jött, de ez most nem is fontos - csak az, hogy itt van. Már egy ideje besötétedett, ám ez a villogó szemű orknak nem akadály. Pár óra alatt hozzászokott szeme a sötétséghez, s az eget pettyező megannyi csillag nyújt némi fényt, hogy ne kelljen Gha'arrosh-nak teljes homályban botorkálnia. Nem mintha fények nélkül sokkal sötétebb lenne, de azért mégis...
~ Ideje tábort verni. ~ Ötlik fel az orkban. No ez annyira nem egyszerű, még úgy sem, hogy vacsorája is lenne, ha sikerülne tüzet raknia. Pár órája fogott két nyulat, ami még egy magafajtának is némiképp laktató vacsora lenne. Azonban, kellően biztonságos hely hiányában veszélyes lenne bárhol is megtelepeddni. Legalábbis az ösztönök ezt diktálják. Még napfényben kellett volna biztos helyet keresnie, s ezért korhollja is most magát. Túlságosan elidőzött talán a gondolataiban, midőn az erdőben sétálgatott, hogy végül hopp! Ráborult a setét éjszaka, s ezt a hibát már nem javíthatja ki.
~ Mindegy is. ~ Dönti el magában. Út közben innen-onnan felszed gallyakat a földről, amivel majd tüzet gyújthat. Jobb híján egy nagyobb fa tövében telepszik le. Nem elf ő, hogy fára másszon, még ha ott biztonságosabb is lenne. El is fintorodik ezen gondolatra, majd kis rakásba rakja a fát, és két kővel tüzet csihol. Elég kényes feladat így, a sötét fák között, de a próbálkozás meghozza a várt eredményt, s fél óra múlva már fényben úszik az őt pár méteres körzetben körülvevő, sötét erdő. Hálát ad magának, hogy nem egy olyan helyet talált tábortüzének, ahol sok a száraz avar, másképp ostobasága igen nagy erdőtűzhöz vezetett volna. Előveszi hosszútőrét, és elkezdi megnyúzni a nyulakat, majd két botra szúrva a húst, sütögetni kezd. Erre már igazán kiéhezett, napok óta nem volt fogása, a város pedig messze volt ahhoz, hogy még egy éjszakát étlen töltsön. Persze ezúttal nem merül el túlságosan gondolatai kavalkádjában, sem a sütögetés, és a majdani szegény, ámde rég várt vacsora örömében. Tekintetét a fákra függeszti, hisz ki tudja, mi lapul a bozótosban. *
* Hosszú séta után érkezik az erdőbe. Nem a város felől jött, de ez most nem is fontos - csak az, hogy itt van. Már egy ideje besötétedett, ám ez a villogó szemű orknak nem akadály. Pár óra alatt hozzászokott szeme a sötétséghez, s az eget pettyező megannyi csillag nyújt némi fényt, hogy ne kelljen Gha'arrosh-nak teljes homályban botorkálnia. Nem mintha fények nélkül sokkal sötétebb lenne, de azért mégis...
~ Ideje tábort verni. ~ Ötlik fel az orkban. No ez annyira nem egyszerű, még úgy sem, hogy vacsorája is lenne, ha sikerülne tüzet raknia. Pár órája fogott két nyulat, ami még egy magafajtának is némiképp laktató vacsora lenne. Azonban, kellően biztonságos hely hiányában veszélyes lenne bárhol is megtelepeddni. Legalábbis az ösztönök ezt diktálják. Még napfényben kellett volna biztos helyet keresnie, s ezért korhollja is most magát. Túlságosan elidőzött talán a gondolataiban, midőn az erdőben sétálgatott, hogy végül hopp! Ráborult a setét éjszaka, s ezt a hibát már nem javíthatja ki.
~ Mindegy is. ~ Dönti el magában. Út közben innen-onnan felszed gallyakat a földről, amivel majd tüzet gyújthat. Jobb híján egy nagyobb fa tövében telepszik le. Nem elf ő, hogy fára másszon, még ha ott biztonságosabb is lenne. El is fintorodik ezen gondolatra, majd kis rakásba rakja a fát, és két kővel tüzet csihol. Elég kényes feladat így, a sötét fák között, de a próbálkozás meghozza a várt eredményt, s fél óra múlva már fényben úszik az őt pár méteres körzetben körülvevő, sötét erdő. Hálát ad magának, hogy nem egy olyan helyet talált tábortüzének, ahol sok a száraz avar, másképp ostobasága igen nagy erdőtűzhöz vezetett volna. Előveszi hosszútőrét, és elkezdi megnyúzni a nyulakat, majd két botra szúrva a húst, sütögetni kezd. Erre már igazán kiéhezett, napok óta nem volt fogása, a város pedig messze volt ahhoz, hogy még egy éjszakát étlen töltsön. Persze ezúttal nem merül el túlságosan gondolatai kavalkádjában, sem a sütögetés, és a majdani szegény, ámde rég várt vacsora örömében. Tekintetét a fákra függeszti, hisz ki tudja, mi lapul a bozótosban. *
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-18 21:25:45
Üzenet elküldve: 2014-05-18 21:25:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr, Din'tari Shimaz//
*Az apró kis közjáték, amelyet csobbanásával véletlenül zavart meg, különösen kedvére van a lánynak, magában kuncog, hogy legalább nincs egyedül furcsaságával, elvégre Eidan sem éppen a szokványos módon mutatkozik be. De jobb is ez így, feleslegesen próbálnák elhitetni az elf fiúval, hogy teljesen biztonságos talajra lépett, és talán kíváncsibbá is teszi, ha a maguk titokzatos, elegáns, és mégis közvetlen módján közelítik meg őt. Tetszik neki a fiú zavara, meglehetősen jót tesz hiúságának, még ha eredetileg nem is az volt a célja, hogy ezt elérje. Persze lehetséges, hogy nem egyedül az ő bájai váltották ki ezt a reakciót a fiúból, de cseppet sem zavarja a tény, hogy Eidan is csatlakozott a játékhoz. Olyan ez, mintha valamiféle keringőt járnának, vagy mint egy tánc a tábortűz körül, minél többen csatlakoznak, annál mulattatóbb.*
- Hosszú utat tettél meg, de szerencse kísérhetett utadon, ha egyből ilyen gyönyörű helyre találtál. Azonban azt hallottam, hogy éjszakánként veszélyes ez az erdő, így jobban is teszed, ha velünk tartasz.
*Melegen mosolyog a fiúra, majd a beszélgetők mellé lépves simítja meg Shimaz kobakját.*
- Remélem nem ijesztettünk meg nagyon, kissé heves tudok lenni, ha rossz pillanatban kapsz el.
*Tekintve, hogy kérdését inkább Eidan felé intézi, megvárja, míg a fiú válaszol, tekintetét ide-oda hordozza egyikükről a másikra. Kíváncsi, hogy Shimaz vajon tudja-e, mibe keveredett, mikor felvetette, hogy együtt folytassák útjukat, vagy egyszerűen csak nem akart egyedül maradni. Ahogy a két fiú között kapkodja tekintetét, feltűnik neki valamiféle megfoghatatlan furcsaság Eidan körül, afféle gyanú kerekedik benne, ha amaz a fiúra néz, amit nehezen tud megmagyarázni. Eldönti magában, hogyha nem derülne ki, később rákérdez a dologra, egyelőre azonban hagyja Eidant beszélni.*
*Az apró kis közjáték, amelyet csobbanásával véletlenül zavart meg, különösen kedvére van a lánynak, magában kuncog, hogy legalább nincs egyedül furcsaságával, elvégre Eidan sem éppen a szokványos módon mutatkozik be. De jobb is ez így, feleslegesen próbálnák elhitetni az elf fiúval, hogy teljesen biztonságos talajra lépett, és talán kíváncsibbá is teszi, ha a maguk titokzatos, elegáns, és mégis közvetlen módján közelítik meg őt. Tetszik neki a fiú zavara, meglehetősen jót tesz hiúságának, még ha eredetileg nem is az volt a célja, hogy ezt elérje. Persze lehetséges, hogy nem egyedül az ő bájai váltották ki ezt a reakciót a fiúból, de cseppet sem zavarja a tény, hogy Eidan is csatlakozott a játékhoz. Olyan ez, mintha valamiféle keringőt járnának, vagy mint egy tánc a tábortűz körül, minél többen csatlakoznak, annál mulattatóbb.*
- Hosszú utat tettél meg, de szerencse kísérhetett utadon, ha egyből ilyen gyönyörű helyre találtál. Azonban azt hallottam, hogy éjszakánként veszélyes ez az erdő, így jobban is teszed, ha velünk tartasz.
*Melegen mosolyog a fiúra, majd a beszélgetők mellé lépves simítja meg Shimaz kobakját.*
- Remélem nem ijesztettünk meg nagyon, kissé heves tudok lenni, ha rossz pillanatban kapsz el.
*Tekintve, hogy kérdését inkább Eidan felé intézi, megvárja, míg a fiú válaszol, tekintetét ide-oda hordozza egyikükről a másikra. Kíváncsi, hogy Shimaz vajon tudja-e, mibe keveredett, mikor felvetette, hogy együtt folytassák útjukat, vagy egyszerűen csak nem akart egyedül maradni. Ahogy a két fiú között kapkodja tekintetét, feltűnik neki valamiféle megfoghatatlan furcsaság Eidan körül, afféle gyanú kerekedik benne, ha amaz a fiúra néz, amit nehezen tud megmagyarázni. Eldönti magában, hogyha nem derülne ki, később rákérdez a dologra, egyelőre azonban hagyja Eidant beszélni.*
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-18 18:40:08
Üzenet elküldve: 2014-05-18 18:40:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
// Egy szerencsétlenül szerencsés nap //
*Elég hátborzongató érzés olyan döntést hozni ami a saját, és akár mások életét is kockáztatja.Egy fene nagy szerencsejáték, amiben kiderül, nyertél-e, vagy meghalsz.A barlang ezeddig jó választásnak tűnik, nem veszi észre, hogy lenne lakója, és az üldözőik sem érdeklődnek iránta.Még.Sherinen látja, hogy nem helyesli teljesen a döntését, illetve, hogy bemutatja őt, amíg gondolkodik.Igen, gondolkodik, hogy mégis mi a fenét csináljanak most, sarokbaszorítva.Ekkor veszik észre, hogy a barlang tovább is vezet befelé.Mielőtt Sherin reagálhatna, Nerisella kezébe nyomja saját kulacsát, felszedi cókmókját, és elindul befelé.*
-Tartsd meg, úgyis cserélni akartam.
*Beljebb jutván egy elágazáshoz érnek, ahol furcsa dolgokat észlelnek.A vízcsobogás az egyik járatból, a szellő a másodikból, illetve ott van egy sajt.Egy Sajt.De hogy mi a fenét keres ott? Nerisella hamar elintézi szegény sajtot, és megindul a szavazás. Sherin a szellős járatra szavaz, Nerisella pedig a sajtosra.Ebből adódóan úgy tűnik, megint rá jutott a döntés sora.*
-A szellős járat csábító, de megvan a veszélye, hogy egy kis lyukon jön be a huzat, vagy pedig belefutunk üldözőink markába.A vízcsobogást én kihagyom, van elég tapasztalatom már a vízzel, és nem épp kellemesek.A Sajtos járat pedig...
*Ebben a pillanatban egy kis lényecske szalad ki a sajtos alagútból, belerúg Nerisellába, majd összeszedegeti a sajtdarabokat, és visszafut a járatba. Ahogy Torr ezt végignézi, egy elég rendellenes, görnyedt, tátott szájas pózt vesz fel, mert nem érti mi a fenét is látott pontosan.Azonban néhány beszűrődő hang, amiből ő nem ért egy kukkot sem,(mivel saját szivverését hallja csak jelen pillanatban) rávilágít arra, hogy ideje dönteni.Egy percig gondolkodik, majd úgy dönt Nerisellának ad igazat, és amúgy is kíváncsi arra a kis lényre.*
-Menjünk a kis sajtrabló után, legalábbis én arra megyek, Ha jöttök, gyorsan, mert nem sokáig lesz itt biztonságos!
*Majd megindul sietős léptekkel a járatban.Ha a vörösnek támogatásra van szüksége, azt továbbra is biztosítja.*
*Elég hátborzongató érzés olyan döntést hozni ami a saját, és akár mások életét is kockáztatja.Egy fene nagy szerencsejáték, amiben kiderül, nyertél-e, vagy meghalsz.A barlang ezeddig jó választásnak tűnik, nem veszi észre, hogy lenne lakója, és az üldözőik sem érdeklődnek iránta.Még.Sherinen látja, hogy nem helyesli teljesen a döntését, illetve, hogy bemutatja őt, amíg gondolkodik.Igen, gondolkodik, hogy mégis mi a fenét csináljanak most, sarokbaszorítva.Ekkor veszik észre, hogy a barlang tovább is vezet befelé.Mielőtt Sherin reagálhatna, Nerisella kezébe nyomja saját kulacsát, felszedi cókmókját, és elindul befelé.*
-Tartsd meg, úgyis cserélni akartam.
*Beljebb jutván egy elágazáshoz érnek, ahol furcsa dolgokat észlelnek.A vízcsobogás az egyik járatból, a szellő a másodikból, illetve ott van egy sajt.Egy Sajt.De hogy mi a fenét keres ott? Nerisella hamar elintézi szegény sajtot, és megindul a szavazás. Sherin a szellős járatra szavaz, Nerisella pedig a sajtosra.Ebből adódóan úgy tűnik, megint rá jutott a döntés sora.*
-A szellős járat csábító, de megvan a veszélye, hogy egy kis lyukon jön be a huzat, vagy pedig belefutunk üldözőink markába.A vízcsobogást én kihagyom, van elég tapasztalatom már a vízzel, és nem épp kellemesek.A Sajtos járat pedig...
*Ebben a pillanatban egy kis lényecske szalad ki a sajtos alagútból, belerúg Nerisellába, majd összeszedegeti a sajtdarabokat, és visszafut a járatba. Ahogy Torr ezt végignézi, egy elég rendellenes, görnyedt, tátott szájas pózt vesz fel, mert nem érti mi a fenét is látott pontosan.Azonban néhány beszűrődő hang, amiből ő nem ért egy kukkot sem,(mivel saját szivverését hallja csak jelen pillanatban) rávilágít arra, hogy ideje dönteni.Egy percig gondolkodik, majd úgy dönt Nerisellának ad igazat, és amúgy is kíváncsi arra a kis lényre.*
-Menjünk a kis sajtrabló után, legalábbis én arra megyek, Ha jöttök, gyorsan, mert nem sokáig lesz itt biztonságos!
*Majd megindul sietős léptekkel a járatban.Ha a vörösnek támogatásra van szüksége, azt továbbra is biztosítja.*
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-18 13:20:32
Üzenet elküldve: 2014-05-18 13:20:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Drayen//
*A város területét elhagyva a környező területeket nem emberek és épületek hanem a természet kezdi el uralni. Ahogy egyre beljebb érnek az erdőben egyre kevesebb fény jut át a lombokon.*
-Köszönöm az ajánlatát még meggondolom. Bár lehet, hogy inkább építek egy kisebb kunyhót az erdőben vagy egy közeli magaslaton. *Mondja Kasuro közben elképzelve jövőbeli otthonát.*
-Hát az emberiség ilyen, sokszor képes csodát tenni de közben nem veszi észre mit tesz a természettel maga körül. *Mondja közben arra gondolva ami az erdővel fog történni a jövőben.*
*Drayen megáll egy kis pihenőre.*
-Egy kis vizet elfogadok de nem kell több. *Mondja majd elveszi az egyik kulacsot és iszik pár kortyot.*
-Amíg maga pihen és körbenézek, szeretek jól tájékozott lenni. *Ezek után Kasuro eltűnik néhány fa között keresve egy jó helyet ahol körbenézhetne. Mivel nem talál magaslatot felmászik egy fára ahonnan körbenéz majd visszatér Drayenhez.*
-Most, hogy tudom mi merre van mehetünk is.
*A város területét elhagyva a környező területeket nem emberek és épületek hanem a természet kezdi el uralni. Ahogy egyre beljebb érnek az erdőben egyre kevesebb fény jut át a lombokon.*
-Köszönöm az ajánlatát még meggondolom. Bár lehet, hogy inkább építek egy kisebb kunyhót az erdőben vagy egy közeli magaslaton. *Mondja Kasuro közben elképzelve jövőbeli otthonát.*
-Hát az emberiség ilyen, sokszor képes csodát tenni de közben nem veszi észre mit tesz a természettel maga körül. *Mondja közben arra gondolva ami az erdővel fog történni a jövőben.*
*Drayen megáll egy kis pihenőre.*
-Egy kis vizet elfogadok de nem kell több. *Mondja majd elveszi az egyik kulacsot és iszik pár kortyot.*
-Amíg maga pihen és körbenézek, szeretek jól tájékozott lenni. *Ezek után Kasuro eltűnik néhány fa között keresve egy jó helyet ahol körbenézhetne. Mivel nem talál magaslatot felmászik egy fára ahonnan körbenéz majd visszatér Drayenhez.*
-Most, hogy tudom mi merre van mehetünk is.
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-17 22:13:14
Üzenet elküldve: 2014-05-17 22:13:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Kasuro//
*Ahogy haladnak, a táj képe lassan megváltozik. A fák sűrűsödnek, és az egész hely már nem olyan mesterkélt, mint a város. Drayen nyugodt tekintettel méri végig útitársát.*
-Vannak dolgok, melyeknek csakis az idő vethet véget. Ám azt most mondom, ha akarja, szívesen látom a házamban vendégként, addig, amíg szükségét érzi.-
*Mondja, mahd az erdő szélén megáll, és nagyot szippant a levegőből.*
-Ez már a természet. Itt sokkal jobban érezni az egyensúlyt, amely összetartja a világot.-
*Megvonja a vállait, majd lemondó sóhajjal tekint körbe.*
-Kár, hogy idővel ez is el fog tűnni,mert az embernek kell a hely.-
*Ezután néz csak körbe, majd egy fa mellé támasztja botját.*
-Nem éhes, vagy szomjas? Hoztam vizet, ha kér.-
*Mondja, és ezzel előhúz két kulacsot, melyből az egyiket meg is húzza alaposan.*
*Ahogy haladnak, a táj képe lassan megváltozik. A fák sűrűsödnek, és az egész hely már nem olyan mesterkélt, mint a város. Drayen nyugodt tekintettel méri végig útitársát.*
-Vannak dolgok, melyeknek csakis az idő vethet véget. Ám azt most mondom, ha akarja, szívesen látom a házamban vendégként, addig, amíg szükségét érzi.-
*Mondja, mahd az erdő szélén megáll, és nagyot szippant a levegőből.*
-Ez már a természet. Itt sokkal jobban érezni az egyensúlyt, amely összetartja a világot.-
*Megvonja a vállait, majd lemondó sóhajjal tekint körbe.*
-Kár, hogy idővel ez is el fog tűnni,mert az embernek kell a hely.-
*Ezután néz csak körbe, majd egy fa mellé támasztja botját.*
-Nem éhes, vagy szomjas? Hoztam vizet, ha kér.-
*Mondja, és ezzel előhúz két kulacsot, melyből az egyiket meg is húzza alaposan.*
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-17 12:56:32
Üzenet elküldve: 2014-05-17 12:56:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Perialer megérkezik az erdőbe. Eléggé sötét van a sok fának köszönhetően, de hát mivel sötételf, az ilyen helyeket kedveli. Annyira megtetszik neki ez a hely, hogy leül egy kicsit élvezni a környezetét. A távolban farkasüvöltések hallatszanak. Annyira szereti a farkasok üvöltését sötételfként, mint az elfek a madárcsicsergést. Az atmoszférája behatol a fejébe és elalszik. Álmában a telihold fényében lovagol és élvezi az éji fuvallatot. Majd hirtelen esni kezd az eső és felébred. Most, hogy pihentette a szemét, indulhat is tovább.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-17 09:26:44
Üzenet elküldve: 2014-05-17 09:26:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Noosh számára nem volt túl kellemes a gyakorlás az edzőteremben. Az apró törpe nevetség tárgyává tette. Egész életében óriássokkal verekedett, az ő méreteihez még az ember is alacsony, nem hogy a törpe. Olyan érzése, mintha egy hangyát akarna valaki megütni.*
~Ez a nyomorul kis krumplis zsák! Egyszer még elkapom~
*Mérgelődve megy végig az erdőig, és csak az erőben kezd megnyugodni, ahol elég távol kerül a város zajától.*
~Egyszer még lángokban fog állni az a nyomorult épület, és gondoskodom róla, hogy az a kis vakarcs is bent maradjon, amíg hamuvá nem ég! Akkor majd nem fog ő sem így vigyorogni.~
~Ez a nyomorul kis krumplis zsák! Egyszer még elkapom~
*Mérgelődve megy végig az erdőig, és csak az erőben kezd megnyugodni, ahol elég távol kerül a város zajától.*
~Egyszer még lángokban fog állni az a nyomorult épület, és gondoskodom róla, hogy az a kis vakarcs is bent maradjon, amíg hamuvá nem ég! Akkor majd nem fog ő sem így vigyorogni.~
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:37:02
Üzenet elküldve: 2014-05-17 00:37:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Meril Falasse, Eidan Loawyr//
*A sok ülés miatt elzsibbadtak az Elf fiú hosszúkás lábai. Lerázza egy kicsit mindkét lábát, hogy ne zsibbadjon annyira közbe észreveszi, hogy mindkét ember tekintete ráfordul és egy kicsit zavarba jön és meglátszik, hogy a sima ápolt arcán halvány vöröslő folt jelenik meg egy pillanatra közbe felcsillan a szép sötétzöld szeme, mert a méteres fák lombkoronái közül beszűrődik egy két napsugár megvilágítva az Elf szemét. *
~Még mindig nem tudom, hogy mit akar ez a két fura alak, de elég kedvesnek tűnnek. ~
*Meglátja hogy a férfi elég kíváncsinak tűnik és amint meghallja azt a kérdést, hogy "Szabad?" hirtelen nem tudja, hogy mit akar ennyire, de látja, hogy a férfi a kezeit az arcájához akar nyúlni gyengéden látja és a hegyes füleit akarja megfogni. Enged a gyermekded kíváncsiságának, elég kedvesnek tűnik a férfi. Bár nem mindenkinek engedi meg, hogy a hegyes füleit macerálja, tőle ezt elnézi, mert kedvesen mutatkozott be ahhoz képest, hogy egy nem emberrel találták magukat szemben. Amint a férfi a kezeit nyújtja fel az égbe, mert persze az Elfek nagyra nőnek, ő maga 195cm magas hirtelen egy csobbanást hall. Ez a csobbanás megtörte az ember elf "beszélgetését". Érzi az elf, hogy az arcára cseppen pár folyóból érkezett csepp ami végiggördül a domború arcán. A lányt látva a folyóvízében Shimaz azt gondolja, hogy ez a lány nagyon szabados lélek és mindent csinál amit akar. Ránézve a folyóban lebegő lányra akit köpenyét ledobva mártózik a hideg folyóban kicsit elvörösödik pedig az Elf nem ilyen pirulós fajta, de ez a két ember kitudta belőle hozni a zavartságot ami elég érdekesnek tűnik. Talán azért, mert egy ideje egyedül van ebben a számára ismeretlen városban, Artheniorban. Kérdez tőle valamit a lány. Azt hiszi, hogy direkt szakította meg ezt a négy szemközti beszélgetést azzal, hogy lefröcsköli őket a folyó hideg vizével. Kérdez valamit a lány tőle ami már számára nem meglepő, mert a találkozásuknál ami ebben a pár percben történt meg ebben a barátságos és szép erdőben. *
-Én az Elfek erdős birodalmából érkeztem, Kraq-ból. Eljöttem egyedül egy kis csónakkal ami a folyóparton van még mindig kikötve. Azért jöttem ebbe a városba, hogy szert tehessek a legerősebb varázslatokra. Hm, azért vagyok itt, mert kedvelem a természet szépségét és szerettem volna kikapcsolódni egyedül a hangszeremmel együtt.
*Amint befejezte a kerek mondatát remélve, hogy nem hiszik azt, hogy egyedül akar maradni visszatekint a fiúra, a szemébe néz és megkérdezi tőle, hogy. *
-És ti ketten mit kerestek itt, ha szabad kérdeznem? *Barátságosan mosolyog a férfira tudatva vele, hogy nem rossz szándék kérdezi ezt tőle a fiatal Elf mágus. *
-Ha nem gond akkor mehetnénk hárman is valamerre, kicsit egyedül érzem magam. Elég rég jártam társaságban, ideje lenne nekem is egy kicsit kikapcsolódni, nem egyedül, hanem több személlyel együtt is. *A jobb oldalán lévő oldaltáskáját kinyitja majd a kezében lévő díszes fekete furulyát szépen elhelyezi a táskájába a víz és a könyve mellé. *
A hozzászólás írója (Din'tari Shimaz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 00:38:20
*A sok ülés miatt elzsibbadtak az Elf fiú hosszúkás lábai. Lerázza egy kicsit mindkét lábát, hogy ne zsibbadjon annyira közbe észreveszi, hogy mindkét ember tekintete ráfordul és egy kicsit zavarba jön és meglátszik, hogy a sima ápolt arcán halvány vöröslő folt jelenik meg egy pillanatra közbe felcsillan a szép sötétzöld szeme, mert a méteres fák lombkoronái közül beszűrődik egy két napsugár megvilágítva az Elf szemét. *
~Még mindig nem tudom, hogy mit akar ez a két fura alak, de elég kedvesnek tűnnek. ~
*Meglátja hogy a férfi elég kíváncsinak tűnik és amint meghallja azt a kérdést, hogy "Szabad?" hirtelen nem tudja, hogy mit akar ennyire, de látja, hogy a férfi a kezeit az arcájához akar nyúlni gyengéden látja és a hegyes füleit akarja megfogni. Enged a gyermekded kíváncsiságának, elég kedvesnek tűnik a férfi. Bár nem mindenkinek engedi meg, hogy a hegyes füleit macerálja, tőle ezt elnézi, mert kedvesen mutatkozott be ahhoz képest, hogy egy nem emberrel találták magukat szemben. Amint a férfi a kezeit nyújtja fel az égbe, mert persze az Elfek nagyra nőnek, ő maga 195cm magas hirtelen egy csobbanást hall. Ez a csobbanás megtörte az ember elf "beszélgetését". Érzi az elf, hogy az arcára cseppen pár folyóból érkezett csepp ami végiggördül a domború arcán. A lányt látva a folyóvízében Shimaz azt gondolja, hogy ez a lány nagyon szabados lélek és mindent csinál amit akar. Ránézve a folyóban lebegő lányra akit köpenyét ledobva mártózik a hideg folyóban kicsit elvörösödik pedig az Elf nem ilyen pirulós fajta, de ez a két ember kitudta belőle hozni a zavartságot ami elég érdekesnek tűnik. Talán azért, mert egy ideje egyedül van ebben a számára ismeretlen városban, Artheniorban. Kérdez tőle valamit a lány. Azt hiszi, hogy direkt szakította meg ezt a négy szemközti beszélgetést azzal, hogy lefröcsköli őket a folyó hideg vizével. Kérdez valamit a lány tőle ami már számára nem meglepő, mert a találkozásuknál ami ebben a pár percben történt meg ebben a barátságos és szép erdőben. *
-Én az Elfek erdős birodalmából érkeztem, Kraq-ból. Eljöttem egyedül egy kis csónakkal ami a folyóparton van még mindig kikötve. Azért jöttem ebbe a városba, hogy szert tehessek a legerősebb varázslatokra. Hm, azért vagyok itt, mert kedvelem a természet szépségét és szerettem volna kikapcsolódni egyedül a hangszeremmel együtt.
*Amint befejezte a kerek mondatát remélve, hogy nem hiszik azt, hogy egyedül akar maradni visszatekint a fiúra, a szemébe néz és megkérdezi tőle, hogy. *
-És ti ketten mit kerestek itt, ha szabad kérdeznem? *Barátságosan mosolyog a férfira tudatva vele, hogy nem rossz szándék kérdezi ezt tőle a fiatal Elf mágus. *
-Ha nem gond akkor mehetnénk hárman is valamerre, kicsit egyedül érzem magam. Elég rég jártam társaságban, ideje lenne nekem is egy kicsit kikapcsolódni, nem egyedül, hanem több személlyel együtt is. *A jobb oldalán lévő oldaltáskáját kinyitja majd a kezében lévő díszes fekete furulyát szépen elhelyezi a táskájába a víz és a könyve mellé. *
A hozzászólás írója (Din'tari Shimaz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.17 00:38:20
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-16 16:57:29
Üzenet elküldve: 2014-05-16 16:57:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse, Din'tari Shimaz //
~Tehát ő is így vélekedik...~
*Alig hallható, rövidke sóhaj préselődik ki tüdejéből, amint konstatálja, hogy Merilnek semmi fajta hátsószándéka nem volt a házasság és a szerelem említésével, pusztán megosztotta vele kislányos ábrándjait, ahogy két barát között szokás. Kicsit furcsállja, elvégre még csak a tegnap este óta ismerik egymást, és bár a testi kapcsolat alapvetően közelebb fűzi egymáshoz az embereket, mégsem elegendő egy valós barátság kialakítására. Azonban, ha Meril kezd megbízni benne, ő nem fog meghátrálni, sőt, mondhatni örül, amiért végre rokonlelkére talált.
Persze, ha valamiben nagyon is különböznek, az nem más, mint az idegenek üdvözlése, azok közül is inkább a férfiaké, mert nem hinné, hogy a táncos a nőneműekre is ekképpen reagálna.
Ugyan a tegnapi nap alkalmával a Párducban is megrekesztette a levegőt, azonban kettejük ismerkedése inkább volt hasonlatos két domináns farkas keringőjéhez - amint szemrevételezik egymást -, semmint a mostani felálláshoz, melyben Din tűnik a prédának. Igen csak nyugodt prédának, ugyanis egy kisebb zavartság ellenére könnyedén lendül túl Meril bájain, amiknek valljuk be, elég nehéz ellenállni...
Mindenesetre pátyolgatja hiú lelkét, hogy Shimaz megtiszteli, s nem marad ültében, hanem mondhatni elé járul egy kézfogás reményében, melynek örömmel tesz eleget Eidan.
Az kissé zavarja, hogy közben inkább a lány tekintetét keresi, így viszont jobban szembeötlenek az ismeretlen hegyes fülei, melyekhez hasonlatosat még nem látott a Párduc. Kissé nevetséges is, hiszen a gazdagnegyed utcáit sem kimondottan emberek lakják, ott vannak a Dwirinthalenek, akik mélységiek révén csakugyan megnyúlt fülekkel büszkélkedhetnek, de elfet még nem látott ilyen közelségből.
Persze nem is úgy tekint Dinre, mint valami látványosságra, inkább egy helyes pofira, akinek még a fülei is tündériek.*
- Én is örülök, Shimaz... *Ajkain kellemes puhasággal ejti ki a fiú nevét, remélve, hogy búgó hangja megteszi a hatását. Biztosítékot a sikerre viszont kutakodó kezei adnak, melyek finoman simulnak a fiatal elf orcáira.*
- Szabad? *Alig érzékelhető könnyedséggel leheli a levegőbe egyszerű kérdését, amint macskaszerű lélektükreit Din smaragdjain pihenteti meg, azonban nem várakozik a válaszig; hátrébb mozdítja kacsóit, és gyöngéden kitapintja a hegyes füleket, amennyiben a fiú ezt hagyja.
Az igéző szempár közben nem engedi még csak halovány sejtését sem a szemérmetlenségnek, varázslatosan hat a pillanat, mely Meril csobbanásával törik apró darabjaira. Ijedtében elhúzza a kezeit, mintegy visszatérve a valóságba s realizálva könnyelmű viselkedését...*
- Ne haragudj, nehéz volt megállni *Kifürkészhetetlen, gyöngéd félmosoly telepszik meg az íves ajkakon, s nem igazán lehet eldönteni, bocsánatkérése szívből fakadó volt e. Azonban nem is kendőzi nyilvánvaló vonzalmát a maga népében ifjúnak számító elf iránt, ám, hogy az miként értékeli a helyzetet, már nem rajta múlik.
Tesz egy lépést hátra, majd hagyja a másik kettőt beszélgetni, ugyanis meglátása, hogy Meril jobban forgatja a szavakat, ha barátságos ismerkedésről vagyon szó, márpedig most nem hiányozna Eidan távolságtartó jelleme. Szinte a levegőben lehet tapintani Shimaz bizonytalanságát az ittlétükkel kapcsolatban, és valószínűleg az iménti tolakodása sem segítette elő a bizalmas összképet kettejükről.*
A hozzászólás írója (Eidan Loawyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.16 16:57:59
~Tehát ő is így vélekedik...~
*Alig hallható, rövidke sóhaj préselődik ki tüdejéből, amint konstatálja, hogy Merilnek semmi fajta hátsószándéka nem volt a házasság és a szerelem említésével, pusztán megosztotta vele kislányos ábrándjait, ahogy két barát között szokás. Kicsit furcsállja, elvégre még csak a tegnap este óta ismerik egymást, és bár a testi kapcsolat alapvetően közelebb fűzi egymáshoz az embereket, mégsem elegendő egy valós barátság kialakítására. Azonban, ha Meril kezd megbízni benne, ő nem fog meghátrálni, sőt, mondhatni örül, amiért végre rokonlelkére talált.
Persze, ha valamiben nagyon is különböznek, az nem más, mint az idegenek üdvözlése, azok közül is inkább a férfiaké, mert nem hinné, hogy a táncos a nőneműekre is ekképpen reagálna.
Ugyan a tegnapi nap alkalmával a Párducban is megrekesztette a levegőt, azonban kettejük ismerkedése inkább volt hasonlatos két domináns farkas keringőjéhez - amint szemrevételezik egymást -, semmint a mostani felálláshoz, melyben Din tűnik a prédának. Igen csak nyugodt prédának, ugyanis egy kisebb zavartság ellenére könnyedén lendül túl Meril bájain, amiknek valljuk be, elég nehéz ellenállni...
Mindenesetre pátyolgatja hiú lelkét, hogy Shimaz megtiszteli, s nem marad ültében, hanem mondhatni elé járul egy kézfogás reményében, melynek örömmel tesz eleget Eidan.
Az kissé zavarja, hogy közben inkább a lány tekintetét keresi, így viszont jobban szembeötlenek az ismeretlen hegyes fülei, melyekhez hasonlatosat még nem látott a Párduc. Kissé nevetséges is, hiszen a gazdagnegyed utcáit sem kimondottan emberek lakják, ott vannak a Dwirinthalenek, akik mélységiek révén csakugyan megnyúlt fülekkel büszkélkedhetnek, de elfet még nem látott ilyen közelségből.
Persze nem is úgy tekint Dinre, mint valami látványosságra, inkább egy helyes pofira, akinek még a fülei is tündériek.*
- Én is örülök, Shimaz... *Ajkain kellemes puhasággal ejti ki a fiú nevét, remélve, hogy búgó hangja megteszi a hatását. Biztosítékot a sikerre viszont kutakodó kezei adnak, melyek finoman simulnak a fiatal elf orcáira.*
- Szabad? *Alig érzékelhető könnyedséggel leheli a levegőbe egyszerű kérdését, amint macskaszerű lélektükreit Din smaragdjain pihenteti meg, azonban nem várakozik a válaszig; hátrébb mozdítja kacsóit, és gyöngéden kitapintja a hegyes füleket, amennyiben a fiú ezt hagyja.
Az igéző szempár közben nem engedi még csak halovány sejtését sem a szemérmetlenségnek, varázslatosan hat a pillanat, mely Meril csobbanásával törik apró darabjaira. Ijedtében elhúzza a kezeit, mintegy visszatérve a valóságba s realizálva könnyelmű viselkedését...*
- Ne haragudj, nehéz volt megállni *Kifürkészhetetlen, gyöngéd félmosoly telepszik meg az íves ajkakon, s nem igazán lehet eldönteni, bocsánatkérése szívből fakadó volt e. Azonban nem is kendőzi nyilvánvaló vonzalmát a maga népében ifjúnak számító elf iránt, ám, hogy az miként értékeli a helyzetet, már nem rajta múlik.
Tesz egy lépést hátra, majd hagyja a másik kettőt beszélgetni, ugyanis meglátása, hogy Meril jobban forgatja a szavakat, ha barátságos ismerkedésről vagyon szó, márpedig most nem hiányozna Eidan távolságtartó jelleme. Szinte a levegőben lehet tapintani Shimaz bizonytalanságát az ittlétükkel kapcsolatban, és valószínűleg az iménti tolakodása sem segítette elő a bizalmas összképet kettejükről.*
A hozzászólás írója (Eidan Loawyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.16 16:57:59
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-16 15:57:41
Üzenet elküldve: 2014-05-16 15:57:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A nagy növényszedő mániájában pontosan nem tudja, hogy merre jár. Őrült jó kedve van, így nem rémiszti el őt holmi eltévedés. Mondhatjuk azt, hogy ez szinte hobbijává vált. Mások talán szeretnek esőben sétálni, vagy más dolgokat művelni, de ő ehhez az egyhez ragaszkodik. Megáll az egyik vaskosabb fa törzsénél, hogy átvizsgálja a terepet. Kezdi megérezni a növény súlyát, de még távol áll a fél kilótól. Zöld íriszei gyorsan bejárják a környéket, ameddig csak ellát, aztán irányt változtat minden további nélkül. Nem izgatja fel magát, ha nem botlik bele egy városba, vagy faluba. Képes napokig koplalni, így csak az innivaló ügyét kell rendezni. Megpillant a távolban egy növényt, azonban visszakozik.*
~ Ennyi elég. Ezeknek a nevét meg kell tudnom, sőt a többi számomra hasznos információkat. Azután tovább léphetek a többire.~*Vitatja meg magában, hogy mindent szépen fokozatosan fog felmérni. Nem lenne jó, ha elkapkodná, vagy nem alaposan vizsgálna meg a jövőbeli összetevőket. Tovább indul a következő kinézett célig, hogy ott megáll és hallgassa az erdő csendjét, vagy apró neszeit. A következő fának a tövében leül, hogy a megterhelt lábait megmasszírozza. Leveszi lábbelijét, aztán minden további nélkül nyomkodni kezdi a lábát.*
~Tán itt felépíthetnék magamnak egy kisebb tábort.~* Gondolkozik, hogy mennyire lehetséges kivitelezni az elképzelését. Végül nagy nehezen elveti. Haladnia kell, ha akar, ha nem. Három nap áll rendelkezésére, hogy megérkezzen a céljához. Minden akaratát összeszedi, aztán mezítláb indul tovább. Régi időkre emlékezteti, mikor kisgyerek korában az erdőket járta, hogy mindenféle növényt szedjen. Lábbeli nélkül, hogy az ember talpa érezze a talaj puhaságát. Szívesen visszatérne ahhoz az életéhez, mert akkor nem voltak gondjai és nem volt akkor őrült. Minden előjel nélkül felnevet, ezzel a lépésével megijesztve a környéken tanyázó állatokat. Fél óra sétálás után megpróbálkozik a cipő felvételével. Tapasztalja, hogy minden rendben van, mert enyhült egy picit sajgás belőle. Változatosság kellett hozzá, amit megkapott ezzel a trükkel.*
~ Kiváncsi leszek, hogy milyen ruhában lesz Yüsmene? Vagy szeret egy ruhát teljesen elhordani? ~* Pár pillanat erejére gondol csak rá a formás édesre, akihez immáron a vér köteléke fűzi. De a másikra ugyanúgy vonatkozik a szabály. Kifújja orrán keresztül a levegőt, mikor észleli, hogy hamarosan kikerül ebből az erdőből.*
~ Hurrá.~
~ Ennyi elég. Ezeknek a nevét meg kell tudnom, sőt a többi számomra hasznos információkat. Azután tovább léphetek a többire.~*Vitatja meg magában, hogy mindent szépen fokozatosan fog felmérni. Nem lenne jó, ha elkapkodná, vagy nem alaposan vizsgálna meg a jövőbeli összetevőket. Tovább indul a következő kinézett célig, hogy ott megáll és hallgassa az erdő csendjét, vagy apró neszeit. A következő fának a tövében leül, hogy a megterhelt lábait megmasszírozza. Leveszi lábbelijét, aztán minden további nélkül nyomkodni kezdi a lábát.*
~Tán itt felépíthetnék magamnak egy kisebb tábort.~* Gondolkozik, hogy mennyire lehetséges kivitelezni az elképzelését. Végül nagy nehezen elveti. Haladnia kell, ha akar, ha nem. Három nap áll rendelkezésére, hogy megérkezzen a céljához. Minden akaratát összeszedi, aztán mezítláb indul tovább. Régi időkre emlékezteti, mikor kisgyerek korában az erdőket járta, hogy mindenféle növényt szedjen. Lábbeli nélkül, hogy az ember talpa érezze a talaj puhaságát. Szívesen visszatérne ahhoz az életéhez, mert akkor nem voltak gondjai és nem volt akkor őrült. Minden előjel nélkül felnevet, ezzel a lépésével megijesztve a környéken tanyázó állatokat. Fél óra sétálás után megpróbálkozik a cipő felvételével. Tapasztalja, hogy minden rendben van, mert enyhült egy picit sajgás belőle. Változatosság kellett hozzá, amit megkapott ezzel a trükkel.*
~ Kiváncsi leszek, hogy milyen ruhában lesz Yüsmene? Vagy szeret egy ruhát teljesen elhordani? ~* Pár pillanat erejére gondol csak rá a formás édesre, akihez immáron a vér köteléke fűzi. De a másikra ugyanúgy vonatkozik a szabály. Kifújja orrán keresztül a levegőt, mikor észleli, hogy hamarosan kikerül ebből az erdőből.*
~ Hurrá.~
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-16 00:44:24
Üzenet elküldve: 2014-05-16 00:44:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr, Din'tari Shimaz//
- Még én sem tapasztaltam hasonlót soha.
*Bólint Eidannak, aki hasonlóan válaszol, mint ahogy azt elképzelte. Talán épp azért, amilyen életet élnek, vagy kedvelt dolgaik miatt, de mintha számukra maximum testi vonzalom létezne, a szerelem inkább olyasféle érzelem, melyet csak hírből ismernek.
Merilnek kedvére van az elf fiú zavara, bár Eidant láthatóan meglepte kissé váratlan bemutatkozása, pedig őt sem köszöntötte éppen visszafogottan. Csak nézőpont kérdése, jó vagy rossz szokása-e, hogy gyakran eltúlozza a testi kontaktusokat, akár idegenekkel szemben is. Shimaz bemutatkozására mosolyogva bólint, halkan kuncog, mikor a fiú elmenekül a szikláról, játékos tekintettel méregeti. Egyelőre nincsenek konkrét céljai a fiúval, inkább csak mulattatónak találja.*
- Örvendek.
*Eidan a szokásosnál kissé visszafogottabb, de láthatóan könnyebben szót ért a fiúval, esetleg kevésbé fél tőle az elf. Meril kényelmesen elhelyezkedik a sziklán, kézfejein támaszkodva szemléli hol az előtte állókat, hol pedig a morajló vízezést, tavat. Kedve lenne megmártózni benne, így köpenyét ledobva lép partjához, majd lábujjait a vízbe csúsztatva győződik meg róla, hogy nem fog teljesen szétfagyni. Végül egy jól megformázott ugrással csobban a vízve, természetesen vigyázva, nehogy lefröcskölje a két fiút, ha azok nem óhajtanának megmártózni. Pár másodperc elteltével jön csak fel a víz alól, mosolyogva szívja be a friss erdei levegőt, és ugyan teste egy kissé libabőrös, hajfonata nedvesen tapad íves hátára, mégis jobban érzi magát bőrében. Ezúttal nem tetszelegni akar a fürdőzéssel, hátsószándékait élvezetek váltják fel, ahogy úszkál, vagy éppen lebeg a tóban.*
- Honnan származol, Shimaz? És egyáltalán hogy kerültél az erdőbe?
*Úgy véli elég időt hagyott annak a kettőnek, hogy fiús megbeszélést tartsanak, - már ha volt ilyen szándékuk - és már amúgy is furdallja a kíváncsiság az elfet illetően, így egy mosoly tekintetében kérdésekbe foglalja érdeklődését. Van valami Shimazban, ami miatt aranyosnak találja, mintha a kisöccse volna, még viselkedése is erre emlékeztet, csak éppen még vonzó is emellett. Noha azért Eidan magabiztos sármjától egészen távol áll, megvan a maga varázsa. Shimaz válaszát hallgatva kiül a partra, hajfonatából kinyomja a vizet, majd köpenyébe burkolózik a rá törő hideg elől. Talán nem volt épp megfontolt lépés, de mindenképpen megérte ez a rövidke fürdőzés.*
- Még én sem tapasztaltam hasonlót soha.
*Bólint Eidannak, aki hasonlóan válaszol, mint ahogy azt elképzelte. Talán épp azért, amilyen életet élnek, vagy kedvelt dolgaik miatt, de mintha számukra maximum testi vonzalom létezne, a szerelem inkább olyasféle érzelem, melyet csak hírből ismernek.
Merilnek kedvére van az elf fiú zavara, bár Eidant láthatóan meglepte kissé váratlan bemutatkozása, pedig őt sem köszöntötte éppen visszafogottan. Csak nézőpont kérdése, jó vagy rossz szokása-e, hogy gyakran eltúlozza a testi kontaktusokat, akár idegenekkel szemben is. Shimaz bemutatkozására mosolyogva bólint, halkan kuncog, mikor a fiú elmenekül a szikláról, játékos tekintettel méregeti. Egyelőre nincsenek konkrét céljai a fiúval, inkább csak mulattatónak találja.*
- Örvendek.
*Eidan a szokásosnál kissé visszafogottabb, de láthatóan könnyebben szót ért a fiúval, esetleg kevésbé fél tőle az elf. Meril kényelmesen elhelyezkedik a sziklán, kézfejein támaszkodva szemléli hol az előtte állókat, hol pedig a morajló vízezést, tavat. Kedve lenne megmártózni benne, így köpenyét ledobva lép partjához, majd lábujjait a vízbe csúsztatva győződik meg róla, hogy nem fog teljesen szétfagyni. Végül egy jól megformázott ugrással csobban a vízve, természetesen vigyázva, nehogy lefröcskölje a két fiút, ha azok nem óhajtanának megmártózni. Pár másodperc elteltével jön csak fel a víz alól, mosolyogva szívja be a friss erdei levegőt, és ugyan teste egy kissé libabőrös, hajfonata nedvesen tapad íves hátára, mégis jobban érzi magát bőrében. Ezúttal nem tetszelegni akar a fürdőzéssel, hátsószándékait élvezetek váltják fel, ahogy úszkál, vagy éppen lebeg a tóban.*
- Honnan származol, Shimaz? És egyáltalán hogy kerültél az erdőbe?
*Úgy véli elég időt hagyott annak a kettőnek, hogy fiús megbeszélést tartsanak, - már ha volt ilyen szándékuk - és már amúgy is furdallja a kíváncsiság az elfet illetően, így egy mosoly tekintetében kérdésekbe foglalja érdeklődését. Van valami Shimazban, ami miatt aranyosnak találja, mintha a kisöccse volna, még viselkedése is erre emlékeztet, csak éppen még vonzó is emellett. Noha azért Eidan magabiztos sármjától egészen távol áll, megvan a maga varázsa. Shimaz válaszát hallgatva kiül a partra, hajfonatából kinyomja a vizet, majd köpenyébe burkolózik a rá törő hideg elől. Talán nem volt épp megfontolt lépés, de mindenképpen megérte ez a rövidke fürdőzés.*
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-15 23:45:31
Üzenet elküldve: 2014-05-15 23:45:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Meril Falasse, Eidan Loawyr//
*Elmélyül a furulyázásban és élvezi a természet lágyát és a szél ölelését. A hatalmas fák és a csobogó vízesés mellett egészen vidámnak látszik, jól érzi magát. Kicsit kikapcsolódik és örül neki, hogy megszabadult a piactér zajától amitől már csengett mindkét hegyes füle és persze a Kovácsműhelyen lévő zajtól is ami kiszűrődött az utcára. Egyszer csak valami megtöri a természet és a furulyaszó kellemes dalát. Nem más törte meg, mint a fű ropogása, de figyelmen kívül hagyja, tudva, hogy erre a kicsit sötétes erdőbe nem jár senki. Tovább próbál játszani az újonnan vett fekete furulyáján, de egyszer csak érzi, hogy a csípőjénél átkarolja egy kellemes tapintású kar ami végig csúszik. Shimaz nem szokott hozzá ilyen hirtelen közeledéshez és a bal oldali díszes tőrjéhez akarna nyúlni, de hirtelen megszólal hátulról egy női hang. Hallja, hogy kérdez tőle valamit, de röptében meglát egy férfit és egyből tudja, hogy nem hozzá szólt ez a kérdés. *
~Édi? Ki akar lenni ez az alak és mit akar, akarnak tőlem? ~ * Periférikusan kicsit végigméri az embert, de a bájos hang tulajdonosa leül Shimaz mellé. Kicsit meglepődik az ilyen hirtelettébe jött fogadtatásnak. Megint megszólal a lány és látja, hogy csillogó szemekkel figyeli őt ahogy felelni próbál az egyszerű kérdésére. *
-S-Shimaz vagyok. *A szája bal oldala egy kis görbét vet, közben hallja hogy a férfi is akar mondani neki valamit. Rámosolyog a férfira, de csak mértékkel, hogy ne tűnjön olyan barátságosnak elsőnek. A kérdés helyett választ kap az Elf és rögtön válaszol a férfinak aki elég kedvesnek tűnik. *
-Shimaz vagyok, örülök. És köszönöm. *Shimaz nem feltűnően leveti a lány karjait a csípőjéről és lassan feláll a már bemelegített kőről, egyszer egyszer rápillant a lányra, hogy ne tűnjön úgy, hogy Smihazt ezt idegesítené. Odaáll az Eidan nevű férfi elé. A két szemébe nézve azt mondja Shimaz az embernek, hogy. *
-Örülök hogy megismertelek Eidan. *kezet nyújt Eidannak közbe figyeli a lány tekintetét és próbálja kiszűrni, hogy mit akar ez a két ember tőle. *
*Elmélyül a furulyázásban és élvezi a természet lágyát és a szél ölelését. A hatalmas fák és a csobogó vízesés mellett egészen vidámnak látszik, jól érzi magát. Kicsit kikapcsolódik és örül neki, hogy megszabadult a piactér zajától amitől már csengett mindkét hegyes füle és persze a Kovácsműhelyen lévő zajtól is ami kiszűrődött az utcára. Egyszer csak valami megtöri a természet és a furulyaszó kellemes dalát. Nem más törte meg, mint a fű ropogása, de figyelmen kívül hagyja, tudva, hogy erre a kicsit sötétes erdőbe nem jár senki. Tovább próbál játszani az újonnan vett fekete furulyáján, de egyszer csak érzi, hogy a csípőjénél átkarolja egy kellemes tapintású kar ami végig csúszik. Shimaz nem szokott hozzá ilyen hirtelen közeledéshez és a bal oldali díszes tőrjéhez akarna nyúlni, de hirtelen megszólal hátulról egy női hang. Hallja, hogy kérdez tőle valamit, de röptében meglát egy férfit és egyből tudja, hogy nem hozzá szólt ez a kérdés. *
~Édi? Ki akar lenni ez az alak és mit akar, akarnak tőlem? ~ * Periférikusan kicsit végigméri az embert, de a bájos hang tulajdonosa leül Shimaz mellé. Kicsit meglepődik az ilyen hirtelettébe jött fogadtatásnak. Megint megszólal a lány és látja, hogy csillogó szemekkel figyeli őt ahogy felelni próbál az egyszerű kérdésére. *
-S-Shimaz vagyok. *A szája bal oldala egy kis görbét vet, közben hallja hogy a férfi is akar mondani neki valamit. Rámosolyog a férfira, de csak mértékkel, hogy ne tűnjön olyan barátságosnak elsőnek. A kérdés helyett választ kap az Elf és rögtön válaszol a férfinak aki elég kedvesnek tűnik. *
-Shimaz vagyok, örülök. És köszönöm. *Shimaz nem feltűnően leveti a lány karjait a csípőjéről és lassan feláll a már bemelegített kőről, egyszer egyszer rápillant a lányra, hogy ne tűnjön úgy, hogy Smihazt ezt idegesítené. Odaáll az Eidan nevű férfi elé. A két szemébe nézve azt mondja Shimaz az embernek, hogy. *
-Örülök hogy megismertelek Eidan. *kezet nyújt Eidannak közbe figyeli a lány tekintetét és próbálja kiszűrni, hogy mit akar ez a két ember tőle. *
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:44:17
Üzenet elküldve: 2014-05-15 22:44:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse, Din'tari Shimaz //
- Ugyan, távol álljék tőlem! Inkább arra szeretnék kilyukadni, hogy a vagyonost is kinézik a sajátjai, az ember találékony, mindig talál okot arra, hogy gyűlölködjön *Magyarázza töretlen mosollyal az ajkain, mely nem épp illik a téma jellegéhez, ám annál kifürkészhetetlenebbé válanak a Párduc valós gondolatai, azt leszámítva, hogy most semmit nem tart vissza.
Ezúttal viszont elkerüli figyelmét a kellemes látványú mellkas, inkább koncentrál arra, hogy végre elhagyják a nyüzsgő helyet, ahol a korábbi pipafüst illatba belerondít vajmi áporodott szag, ami cseppet sem válik Eidan kifinomult orrának kedvére.
Valós megkönnyebbülés, ahogy ismételten a hanyatló Nap fényében tündöklő kertet csókolják talpaik, s tüdejét megtölti a növények kellemes illatával kevert friss levegő. Egészen felélénkül, s mindaddig zavartalanul halad, ameddig a lány belé nem karol.
Hiába a múlt éjjel mámoros időtöltése, s hiába a kialakult kapcsolat közöttük, valahogy furcsállja, hogy bűnös cselekedeteiken kívül érintkezik Meril testével, ráadásképp a nyílt "utcán". Nem a meghurcolástól tart, egyszerűen nem szokott hozzá az emberi érzelmekből fakadó öleléshez, melyhez hasonlatosat még szüleinek sem nagyon engedett, enged...
Ennek tetejébe pedig a kijelentés...! Ha valamit, hát a házasságot botorság felemlíteni egy fiatal férfi jelenlétében, hiszen nem csak ő, hanem megannyi társa érzi övének a világot, asszonyi felügyelettől s a gyerekek terhétől mentesen. Azonban úgy véli, ismeri annyira a táncost, hogy amannak elméjében ne keringjenek valótlan vágyak, legalábbis addig, ameddig el nem hangzik az ominózus kérdés.
Gyanakvás fogja el a Párduc lelkét, s vajmi elemi ösztön, hogy meneküljön, ameddig még lehetséges.*
- Szerelmes? Nem, azt hiszem még soha. Nem nekem valóak a finom érzelmek, a testhez jobban értek *Enyhe zavartsággal elegyedett mosollyal viszonozza Meril kíváncsi pillantását, miközben lassacskán elérik a magas fűvel szegélyezett csapást, honnét már nem messze tájolódik a tó és a vízesés.
Ami a fiú érzelmeit illeti, még nem igazán gondolt sem a szerelemre, sem pedig a házasságra. Egyiket sem vágyja igazán, hiszen így is a kötöttségektől kíván szabadulni, mi sem hiányozna neki jobban, mint egy család, akire dolgozni kell... Hiába a kimért, öntudatos jellem, bizonyos szinten felelőtlen s önző, mert inkább reméli saját boldogságát és örömét, minthogy még máséra is gondja legyen. Amúgy is, hogyan festene egy kurtizán nőket s férfiakat festegető családapa? Vagy épp egy olyan, aki saját boldogságára árulja a testét egy bordélyban? Mert, hogy hasonló elfoglaltság is felsejlett a különös elmében, mellyel a Párduc büszkélkedhet.
Mindenesetre reménye, hogy ezzel lezárta a kellemetlen témát, vagy legalábbis innentől Meril osztja meg vele a családot illető vágyait, ám a törés hamar be is következik, mikor furulyaszó üti meg füleiket.*
- Hé, ne olyan gyorsan! *Szól a lányra, mert bár még a kitaposott ösvényen haladnak, de a fák lombkoronái keltette homályban igazán nem lehet tudni, mi fog legközelebb előugrani a bokorból.
Szerencsére azonban csak egy magányos fiú bukkan fel szemeik előtt, akitől a kellemes dallamú zene származik. Voltaképpen nem volt a tervei között, hogy megszólítják a kölyköt – bár az is elgondolkodtató, hogyan is kerültek az erdőbe -, viszont Meril olybá tűnik más véleményen van, s különös ismerkedésbe kezd az ismeretlennel.
Még Eidant is meglepi a közjáték, ennyire még vele sem volt rámenős a leányzó, na nem mintha féltékenység mardosná a lelkét. Ha így esik jól a táncosnak, hát játsszék kedvére az ifjonccal, ellenben az újabb meglepődést varázsol a bájos arcra, hogy szerencsétlent úgy kezeli, mintha egy cirkuszi látványosság volna.
Nem kétséges, az ő smaragdszín íriszeivel közösködő szempár elnyeri a Párduc tetszését, s a hozzá hasonlatos kölyökkép is szimpatizáló érzelmeket vált ki belőle, azonban félretolja a szóba jövő lehetséges ferde gondolatokat, majd ő is üdvözletét teszi.*
- Khmm... Eidan Loawyr vagyok. Szépen játszol *Szűkszavúságát barátságos, ámde érzelmektől mentes mosolyával igyekszik kompenzálni, csak hogy legalább ő ne rémissze halálra az idegent, már amennyiben Meril bájai megrettentik őt.*
- Ugyan, távol álljék tőlem! Inkább arra szeretnék kilyukadni, hogy a vagyonost is kinézik a sajátjai, az ember találékony, mindig talál okot arra, hogy gyűlölködjön *Magyarázza töretlen mosollyal az ajkain, mely nem épp illik a téma jellegéhez, ám annál kifürkészhetetlenebbé válanak a Párduc valós gondolatai, azt leszámítva, hogy most semmit nem tart vissza.
Ezúttal viszont elkerüli figyelmét a kellemes látványú mellkas, inkább koncentrál arra, hogy végre elhagyják a nyüzsgő helyet, ahol a korábbi pipafüst illatba belerondít vajmi áporodott szag, ami cseppet sem válik Eidan kifinomult orrának kedvére.
Valós megkönnyebbülés, ahogy ismételten a hanyatló Nap fényében tündöklő kertet csókolják talpaik, s tüdejét megtölti a növények kellemes illatával kevert friss levegő. Egészen felélénkül, s mindaddig zavartalanul halad, ameddig a lány belé nem karol.
Hiába a múlt éjjel mámoros időtöltése, s hiába a kialakult kapcsolat közöttük, valahogy furcsállja, hogy bűnös cselekedeteiken kívül érintkezik Meril testével, ráadásképp a nyílt "utcán". Nem a meghurcolástól tart, egyszerűen nem szokott hozzá az emberi érzelmekből fakadó öleléshez, melyhez hasonlatosat még szüleinek sem nagyon engedett, enged...
Ennek tetejébe pedig a kijelentés...! Ha valamit, hát a házasságot botorság felemlíteni egy fiatal férfi jelenlétében, hiszen nem csak ő, hanem megannyi társa érzi övének a világot, asszonyi felügyelettől s a gyerekek terhétől mentesen. Azonban úgy véli, ismeri annyira a táncost, hogy amannak elméjében ne keringjenek valótlan vágyak, legalábbis addig, ameddig el nem hangzik az ominózus kérdés.
Gyanakvás fogja el a Párduc lelkét, s vajmi elemi ösztön, hogy meneküljön, ameddig még lehetséges.*
- Szerelmes? Nem, azt hiszem még soha. Nem nekem valóak a finom érzelmek, a testhez jobban értek *Enyhe zavartsággal elegyedett mosollyal viszonozza Meril kíváncsi pillantását, miközben lassacskán elérik a magas fűvel szegélyezett csapást, honnét már nem messze tájolódik a tó és a vízesés.
Ami a fiú érzelmeit illeti, még nem igazán gondolt sem a szerelemre, sem pedig a házasságra. Egyiket sem vágyja igazán, hiszen így is a kötöttségektől kíván szabadulni, mi sem hiányozna neki jobban, mint egy család, akire dolgozni kell... Hiába a kimért, öntudatos jellem, bizonyos szinten felelőtlen s önző, mert inkább reméli saját boldogságát és örömét, minthogy még máséra is gondja legyen. Amúgy is, hogyan festene egy kurtizán nőket s férfiakat festegető családapa? Vagy épp egy olyan, aki saját boldogságára árulja a testét egy bordélyban? Mert, hogy hasonló elfoglaltság is felsejlett a különös elmében, mellyel a Párduc büszkélkedhet.
Mindenesetre reménye, hogy ezzel lezárta a kellemetlen témát, vagy legalábbis innentől Meril osztja meg vele a családot illető vágyait, ám a törés hamar be is következik, mikor furulyaszó üti meg füleiket.*
- Hé, ne olyan gyorsan! *Szól a lányra, mert bár még a kitaposott ösvényen haladnak, de a fák lombkoronái keltette homályban igazán nem lehet tudni, mi fog legközelebb előugrani a bokorból.
Szerencsére azonban csak egy magányos fiú bukkan fel szemeik előtt, akitől a kellemes dallamú zene származik. Voltaképpen nem volt a tervei között, hogy megszólítják a kölyköt – bár az is elgondolkodtató, hogyan is kerültek az erdőbe -, viszont Meril olybá tűnik más véleményen van, s különös ismerkedésbe kezd az ismeretlennel.
Még Eidant is meglepi a közjáték, ennyire még vele sem volt rámenős a leányzó, na nem mintha féltékenység mardosná a lelkét. Ha így esik jól a táncosnak, hát játsszék kedvére az ifjonccal, ellenben az újabb meglepődést varázsol a bájos arcra, hogy szerencsétlent úgy kezeli, mintha egy cirkuszi látványosság volna.
Nem kétséges, az ő smaragdszín íriszeivel közösködő szempár elnyeri a Párduc tetszését, s a hozzá hasonlatos kölyökkép is szimpatizáló érzelmeket vált ki belőle, azonban félretolja a szóba jövő lehetséges ferde gondolatokat, majd ő is üdvözletét teszi.*
- Khmm... Eidan Loawyr vagyok. Szépen játszol *Szűkszavúságát barátságos, ámde érzelmektől mentes mosolyával igyekszik kompenzálni, csak hogy legalább ő ne rémissze halálra az idegent, már amennyiben Meril bájai megrettentik őt.*
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:56:20
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:56:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr, Din'tari Shimaz//
*A fiú kérdésére felszaladnak szemöldökei, mellei előtt összefonja karjait.*
- Azt akarod mondani, hogy mással is van probléma?
*Sértődése persze csak megjátszott, egy visszatartott mosoly bújkál szája sarkában, de nem éppen figyelmen kívül hagyható az sem, hogy ez a remek póz megfelelően kiemeli a lány idomait. Nem lepődik meg rajta, hogy Eidan távozni akar - elvégre bizonyára nincsen hozzászokva az ilyen helyekhez - és nincs is igazán ellenére a dolog, elvégre ha együtt mennek, bizonyosan jól fognak szórakozni, akárhol is járnak.*
- Persze, hogy nem.
*Kecses mozdulattal áll föl, köpenyét kissé összebb húzva magán lép ki a hátsó ajtón át a Holdudvar irányában, hogy ismét gyönyörködhessen a holdfénybe burkolózó kert szépségében. Ahogy elhaladnak az erdő irányában, belekarol Eidanba, kissé talán közelebb hajolva a kelleténél. Egy járókelő könnyedén párnak nézhetné őket, de Meril teljes tudatában van, hogy inkább a testi vágyak, és egy erős barátság kibontakozása tartja össze őket.*
- Ha egyszer rávenném magam a házasságra, itt tartanám az esküvőt.
*Egy bájos mosoly kíséretében kacsint a fiúra, majd lehunyja szemeit, hogy mélyet szippantson a friss délutáni levegőből, mely kissé lehűlt, mióta itt jártak.*
- Voltál már szerelmes, Eidan?
*Mogyoróbarna íriszeit ismét a fiú arcán legelteti, miközben elérik az erdő határát, és átlépnek a korábban tapasztalt félhomályba. Idáig már nem hallatszanak el a fogadó zajai, ami kissé hátborzongatóvá teszi az erdőt. Meril azonban biztonságban érzi magát a fiú mellett, kíváncsian hallgatja válaszát. Amolyan hősszerelmesnek tudná elképzelni Eidant, aki ha valóban szeret egy nőt, nem néz másra, és örökké hűséges marad. Éppen ezért a tegnap éjjeli kalandjuk alapján arra következtet, hogy a fiúnak hozzá hasonlóan nem volt még része efféle érzelmekben. Az erdőben haladva egy keskeny, kitaposott ösvényt követnek, és hamarosan eljutnak egy vízeséshez, amely felől kellemes furulyaszó hallatszik. Meril meglepetten elmosolyodik, és kissé előrehaladva pillantja meg az ismeretlent, aki egy sziklán üldögélve ismerős dallamot játszik. A dal gyerekkorára emlékezteti, így akaratlanul is leguggol mellé, és kissé talán meglepve a fiút hátulról átöleli, tenyerei derekára csúsznak, és válla fölött átnézve vigyorog Eidanra.*
- Nézd, hát nem édi?
*Rákacsint Eidanra, remélhetőleg nem zavarja majd a fiút, hogy előbb csapott le a jövevényre. Mogyoróbarna íriszei egy ravasz csillanás kíséretében futják végig az elf fiú testét, miközben maga is leül a sziklán, és ugyan Meril kényelmesnek találja a helyzetet, a fiú bizonyára zavarba esik, ahogy a lány combjai az övét érintik, nem beszélve hátának nyomódó kebleiről, vagy éppen az őt ölelő karjairól.*
- Meril vagyok. Téged hogy hívnak?
*Egész más ez a bemutatkozás, mint ahogyan annak idején Eidannal tette, ugyan ezúttal is incselkedik, de ki tudja miért, talán babarca miatt kissé fiatalabbként bánik az elffel. Persze az azért így sem mondható el, hogy rossz dolga volna.*
- Gyönyörű ez a hely. Köszönöm, hogy idevezettél.
*Kellemesen meleg puszit lehel a fiú arcára, halkan fülébe kuncog, miközben tekintetét az elf zöld szemeibe mélyeszti.*
A hozzászólás írója (Meril Falasse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.15 22:00:38
*A fiú kérdésére felszaladnak szemöldökei, mellei előtt összefonja karjait.*
- Azt akarod mondani, hogy mással is van probléma?
*Sértődése persze csak megjátszott, egy visszatartott mosoly bújkál szája sarkában, de nem éppen figyelmen kívül hagyható az sem, hogy ez a remek póz megfelelően kiemeli a lány idomait. Nem lepődik meg rajta, hogy Eidan távozni akar - elvégre bizonyára nincsen hozzászokva az ilyen helyekhez - és nincs is igazán ellenére a dolog, elvégre ha együtt mennek, bizonyosan jól fognak szórakozni, akárhol is járnak.*
- Persze, hogy nem.
*Kecses mozdulattal áll föl, köpenyét kissé összebb húzva magán lép ki a hátsó ajtón át a Holdudvar irányában, hogy ismét gyönyörködhessen a holdfénybe burkolózó kert szépségében. Ahogy elhaladnak az erdő irányában, belekarol Eidanba, kissé talán közelebb hajolva a kelleténél. Egy járókelő könnyedén párnak nézhetné őket, de Meril teljes tudatában van, hogy inkább a testi vágyak, és egy erős barátság kibontakozása tartja össze őket.*
- Ha egyszer rávenném magam a házasságra, itt tartanám az esküvőt.
*Egy bájos mosoly kíséretében kacsint a fiúra, majd lehunyja szemeit, hogy mélyet szippantson a friss délutáni levegőből, mely kissé lehűlt, mióta itt jártak.*
- Voltál már szerelmes, Eidan?
*Mogyoróbarna íriszeit ismét a fiú arcán legelteti, miközben elérik az erdő határát, és átlépnek a korábban tapasztalt félhomályba. Idáig már nem hallatszanak el a fogadó zajai, ami kissé hátborzongatóvá teszi az erdőt. Meril azonban biztonságban érzi magát a fiú mellett, kíváncsian hallgatja válaszát. Amolyan hősszerelmesnek tudná elképzelni Eidant, aki ha valóban szeret egy nőt, nem néz másra, és örökké hűséges marad. Éppen ezért a tegnap éjjeli kalandjuk alapján arra következtet, hogy a fiúnak hozzá hasonlóan nem volt még része efféle érzelmekben. Az erdőben haladva egy keskeny, kitaposott ösvényt követnek, és hamarosan eljutnak egy vízeséshez, amely felől kellemes furulyaszó hallatszik. Meril meglepetten elmosolyodik, és kissé előrehaladva pillantja meg az ismeretlent, aki egy sziklán üldögélve ismerős dallamot játszik. A dal gyerekkorára emlékezteti, így akaratlanul is leguggol mellé, és kissé talán meglepve a fiút hátulról átöleli, tenyerei derekára csúsznak, és válla fölött átnézve vigyorog Eidanra.*
- Nézd, hát nem édi?
*Rákacsint Eidanra, remélhetőleg nem zavarja majd a fiút, hogy előbb csapott le a jövevényre. Mogyoróbarna íriszei egy ravasz csillanás kíséretében futják végig az elf fiú testét, miközben maga is leül a sziklán, és ugyan Meril kényelmesnek találja a helyzetet, a fiú bizonyára zavarba esik, ahogy a lány combjai az övét érintik, nem beszélve hátának nyomódó kebleiről, vagy éppen az őt ölelő karjairól.*
- Meril vagyok. Téged hogy hívnak?
*Egész más ez a bemutatkozás, mint ahogyan annak idején Eidannal tette, ugyan ezúttal is incselkedik, de ki tudja miért, talán babarca miatt kissé fiatalabbként bánik az elffel. Persze az azért így sem mondható el, hogy rossz dolga volna.*
- Gyönyörű ez a hely. Köszönöm, hogy idevezettél.
*Kellemesen meleg puszit lehel a fiú arcára, halkan fülébe kuncog, miközben tekintetét az elf zöld szemeibe mélyeszti.*
A hozzászólás írója (Meril Falasse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.15 22:00:38
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:38:16
Üzenet elküldve: 2014-05-15 20:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mélyet szippant a fák közt megtelepedett laza, hűvös ködből, mely az éjjel nyíló virágok illatát is erősen megtartja, s fülel, hall-e valamiféle neszt a ló keltette zajokon túl. Most nem érez kimondottan éhséget, ez már inkább megszokás nála az elővigyázatosság jegyében, s afféle éberség-próba.
Ha bárki megkérdezné -bár még senki sem tette-, hol érzi leginkább otthon magát, nem a város lenne a válasza, de még csak nem is a rengeteg pénzből, igen igényesen berendezett ház a gazdagnegyed közepén. Igaz, az is az ő ízlését tükrözi, hiszen a legkörültekintőbben megmunkált darabokat válogatta oda ki mindenből, a legapróbb dolgokig -mint amilyenek például a fali kandeláberek vagy a szőnyeg, ami egyébként csak arra való, hogy mezítelen lábbal tapodjon rajta-; hiába a sok szépség, amit egy helyre gyűjtött össze, hiúságával és az erőszakkal elvett emberi külsővel együtt is inkább vadállat ő. És egyébként is az erdők hasonlítanak leginkább néhai otthonára - az igazira, melyből kiszakították... s melybe időnként még mindig vissza is vágyik. Főleg olyankor, mikor újra és újra rádöbben arra, mennyire másak, mennyire érdemtelenek is az itteniek -néhány igen ritka példától eltekintve- az életre és arra, hogy egyáltalán _bármit_ is érezzenek. Mert igen, még mindig akad olyan, aki meglepi az általa átlagosnak tekintettet is jóval felülmúló ostobaságával, az ilyenen pedig rend szerint hajlamos megütközni.
Sokáig tart az út, már fárasztónak érzi kissé az időnkénti elhajlást azon ágak elől, amik csinos kis arcába csaphatnának, felkarcolva hamvas bőrét. Már szinte el is felejtette, hogy ezt órákkal ezelőtt is utálta, de most emiatt újra fontolóra veszi, kell-e neki ez a ló. Elvégre ha a hátán utazik, számolnia kell az efféle kellemetlenségekkel is, nem csak azzal, hogy a nyereg nem épp kényelemhez szokott alfélnek való, vagy azzal, hogy ha megbokrosodna a jószág, annak igen súlyos következményei is lehetnének rá nézve.*
~Túl hiú vagy ahhoz, hogy ne vedd meg. Úgyis tudod, hogy az lesz a vége, mi a frászkarikáért őrlődsz ezen? Csak fölöslegesen járatod a gondolataid ekörül.~
*Mivel belátja, hogy a búgó hang igazat beszél -elvégre ki is ismerhetné jobban a szokásait saját magánál-, feladja az érvek és ellenérvek kutatását, hogy helyette kedves dallamot kezdjen magában dúdolni. Egy olyan dallamot, amire már nem is emlékszik, hol hallott... De egy olyan dallamot, ami még mindig oly elevenen él füleiben, mintha épp mellette szólna a hegedű a maga gyönyörű mélabújával.*
Ha bárki megkérdezné -bár még senki sem tette-, hol érzi leginkább otthon magát, nem a város lenne a válasza, de még csak nem is a rengeteg pénzből, igen igényesen berendezett ház a gazdagnegyed közepén. Igaz, az is az ő ízlését tükrözi, hiszen a legkörültekintőbben megmunkált darabokat válogatta oda ki mindenből, a legapróbb dolgokig -mint amilyenek például a fali kandeláberek vagy a szőnyeg, ami egyébként csak arra való, hogy mezítelen lábbal tapodjon rajta-; hiába a sok szépség, amit egy helyre gyűjtött össze, hiúságával és az erőszakkal elvett emberi külsővel együtt is inkább vadállat ő. És egyébként is az erdők hasonlítanak leginkább néhai otthonára - az igazira, melyből kiszakították... s melybe időnként még mindig vissza is vágyik. Főleg olyankor, mikor újra és újra rádöbben arra, mennyire másak, mennyire érdemtelenek is az itteniek -néhány igen ritka példától eltekintve- az életre és arra, hogy egyáltalán _bármit_ is érezzenek. Mert igen, még mindig akad olyan, aki meglepi az általa átlagosnak tekintettet is jóval felülmúló ostobaságával, az ilyenen pedig rend szerint hajlamos megütközni.
Sokáig tart az út, már fárasztónak érzi kissé az időnkénti elhajlást azon ágak elől, amik csinos kis arcába csaphatnának, felkarcolva hamvas bőrét. Már szinte el is felejtette, hogy ezt órákkal ezelőtt is utálta, de most emiatt újra fontolóra veszi, kell-e neki ez a ló. Elvégre ha a hátán utazik, számolnia kell az efféle kellemetlenségekkel is, nem csak azzal, hogy a nyereg nem épp kényelemhez szokott alfélnek való, vagy azzal, hogy ha megbokrosodna a jószág, annak igen súlyos következményei is lehetnének rá nézve.*
~Túl hiú vagy ahhoz, hogy ne vedd meg. Úgyis tudod, hogy az lesz a vége, mi a frászkarikáért őrlődsz ezen? Csak fölöslegesen járatod a gondolataid ekörül.~
*Mivel belátja, hogy a búgó hang igazat beszél -elvégre ki is ismerhetné jobban a szokásait saját magánál-, feladja az érvek és ellenérvek kutatását, hogy helyette kedves dallamot kezdjen magában dúdolni. Egy olyan dallamot, amire már nem is emlékszik, hol hallott... De egy olyan dallamot, ami még mindig oly elevenen él füleiben, mintha épp mellette szólna a hegedű a maga gyönyörű mélabújával.*
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-15 16:04:14
Üzenet elküldve: 2014-05-15 16:04:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Din'tari Shimaz elhagyja a Kovácsműhely meleg és vibráló levegőjét és egy csendes helyre jut. Ez nem más, mint az Artheniori erdő. Shimaz körülnéz majd a lába elé néz és észrevesz egy kis kitaposott örvényt ami az erdők sűrűjébe nyúlik. *
~Vajon hova vezethet ez az út? ~
*A mágus követi a kitaposott ösvény rejtelmes útját. Szépen sétál egyenesen közbe körülnéz a nagy fák között és élvezi a természet nyugodt és szép környezetét. Az örvény egyenes útján szembetalálja magát egy szép, tiszta tóval. Jobbra hall valamit. Vízcsobogást. Jobbra tekint Shimaz és látja, hogy alig néhány méter magas kis vízesést lát nem messze. Elindul a vízesés felé, a vízesés mellett talál egy szép tiszta követ ami elég lapos ahhoz, hogy letudjon ülni. Leül Shimaz a kőre törökülésben majd gondolkozik. Eszébe jut, hogy az oldaltáskájában van egy furulya amit 20 aranyért vett a piacon. Előveszi a fekete, díszes furulyáját az oldaltáskájából. Szájához veszi majd megszólítja a furulyáját. Kellemes dallamot játszik. A kellemes dallam, a furulyaszó messze elhallatszik az erdő területénél. *
~Vajon hova vezethet ez az út? ~
*A mágus követi a kitaposott ösvény rejtelmes útját. Szépen sétál egyenesen közbe körülnéz a nagy fák között és élvezi a természet nyugodt és szép környezetét. Az örvény egyenes útján szembetalálja magát egy szép, tiszta tóval. Jobbra hall valamit. Vízcsobogást. Jobbra tekint Shimaz és látja, hogy alig néhány méter magas kis vízesést lát nem messze. Elindul a vízesés felé, a vízesés mellett talál egy szép tiszta követ ami elég lapos ahhoz, hogy letudjon ülni. Leül Shimaz a kőre törökülésben majd gondolkozik. Eszébe jut, hogy az oldaltáskájában van egy furulya amit 20 aranyért vett a piacon. Előveszi a fekete, díszes furulyáját az oldaltáskájából. Szájához veszi majd megszólítja a furulyáját. Kellemes dallamot játszik. A kellemes dallam, a furulyaszó messze elhallatszik az erdő területénél. *
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-15 11:46:41
Üzenet elküldve: 2014-05-15 11:46:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy szerencsétlenül szerencsés nap //
- Nézzetek be a barlangba, hátha elrejtőztek!
*Szólal fel hirtelen valahonnan a távolból a kiáltó hang, s nem is lehet eldönteni a visszhang miatt, hogy melyik irányból érkezett. Talán mögülük, vagy esetleg a középső járat felől? Vagy éppen a vízcsobogás irányából? Nem tudni, de cselekedni kell, hiszen ha a járatok között maradnak, akkor a biztos halállal szembesülhetnek.
Ebben a pillanatban viszont valami szokatlant fedezhetnek a gomba kékes fényénél, a harmadik járat félhomályában. Valami apró kis lény bújik ott meg egy szikla mögött - pontosabban próbálna bújni, ha hatalmas, szőrös fülei nem kandikálnának ki onnan. Mérete nagyjából olyan apró, hogy egy tündér térdéig is alig érne fel. Ujjai szintén szőrösek, nagyon aprók, s kíváncsian kukucskál ki az egyik pillanatban. Az első adandó alkalommal, mikor véletlenül nem néznek felé - már ha egyáltalán észrevették -, akkor hirtelen kiront a szikla mögül, majd Nerisella lábához szalad, és belerúg egy jó nagyot! Persze, ezt a nagy rúgást alig érezheti a hölgyemény, hiszen apró, puha lábai nem okozhatnak fájdalmat se. Mikor ez megtörténik, gondosan összesöpri a szétmorzsolt sajtdarabokat a tenyerébe, majd mérgesen nézve a hölgyre és a többiekre, mohón kezdi falni a darabokat. Ám a hang újra felszólal...*
- Menjetek már, ti barmok! Mit ácsorogtok ott?!
- Uram, mi nem biztos, hogy... Mármint, legutóbb innen sétált ki az a dög és...
- Nem érdekel! Takarodjatok befelé, vagy én rúglak titeket be!
- Re-rendben...
*Szólal fel már közelebbről a hang, persze még nem a barlang közvetlen közeléből, ám a kis lénynek ennyi elég is volt arra, hogy hátat is fordítson a társaságnak, s elkezdjen loholni visszafelé a harmadik járatba.*
- Nézzetek be a barlangba, hátha elrejtőztek!
*Szólal fel hirtelen valahonnan a távolból a kiáltó hang, s nem is lehet eldönteni a visszhang miatt, hogy melyik irányból érkezett. Talán mögülük, vagy esetleg a középső járat felől? Vagy éppen a vízcsobogás irányából? Nem tudni, de cselekedni kell, hiszen ha a járatok között maradnak, akkor a biztos halállal szembesülhetnek.
Ebben a pillanatban viszont valami szokatlant fedezhetnek a gomba kékes fényénél, a harmadik járat félhomályában. Valami apró kis lény bújik ott meg egy szikla mögött - pontosabban próbálna bújni, ha hatalmas, szőrös fülei nem kandikálnának ki onnan. Mérete nagyjából olyan apró, hogy egy tündér térdéig is alig érne fel. Ujjai szintén szőrösek, nagyon aprók, s kíváncsian kukucskál ki az egyik pillanatban. Az első adandó alkalommal, mikor véletlenül nem néznek felé - már ha egyáltalán észrevették -, akkor hirtelen kiront a szikla mögül, majd Nerisella lábához szalad, és belerúg egy jó nagyot! Persze, ezt a nagy rúgást alig érezheti a hölgyemény, hiszen apró, puha lábai nem okozhatnak fájdalmat se. Mikor ez megtörténik, gondosan összesöpri a szétmorzsolt sajtdarabokat a tenyerébe, majd mérgesen nézve a hölgyre és a többiekre, mohón kezdi falni a darabokat. Ám a hang újra felszólal...*
- Menjetek már, ti barmok! Mit ácsorogtok ott?!
- Uram, mi nem biztos, hogy... Mármint, legutóbb innen sétált ki az a dög és...
- Nem érdekel! Takarodjatok befelé, vagy én rúglak titeket be!
- Re-rendben...
*Szólal fel már közelebbről a hang, persze még nem a barlang közvetlen közeléből, ám a kis lénynek ennyi elég is volt arra, hogy hátat is fordítson a társaságnak, s elkezdjen loholni visszafelé a harmadik járatba.*
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:58:41
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:58:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Maramorsa//
-Elég okosnak tűnik a madarad, egy próbát megér. Hátha mégis megérti.*Biztatja a másikat.*
-Nem reménytelen a dolog. Ha bejutottunk valahogy ki is jutunk.*Próbál vidámabbnak tűnni, de belül aggasztja a dolog, és ő is erősen gondolkodik egy jó terven, de valahogy semmi sem jut az eszébe. Ő is hátradől és a fák lombjait nézi. Egy ideig csendben ül, majd így szól.*
-Rendben, próbáljuk meg.*Pattan fel hirtelen.*-Próbáljuk meg elmagyarázni neki, hogy keressen egy utat. Magasabbról mindent jól lehet látni...már az is elég lenne, ha körbe kémlelné a környéket, hátha talál még valakit, vagy bárkit aki tudja a kivezető utat. Ha meg nem sikerül, akkor... akkor én megpróbálok felmászni egy fára és onnan körbenézni.
~Mintha tudnék fára mászni...na, mindegy, csak lesz valahogy.~*gondolja egy kicsit aggódva, bár próbálja nem kimutatni.*
-Elég okosnak tűnik a madarad, egy próbát megér. Hátha mégis megérti.*Biztatja a másikat.*
-Nem reménytelen a dolog. Ha bejutottunk valahogy ki is jutunk.*Próbál vidámabbnak tűnni, de belül aggasztja a dolog, és ő is erősen gondolkodik egy jó terven, de valahogy semmi sem jut az eszébe. Ő is hátradől és a fák lombjait nézi. Egy ideig csendben ül, majd így szól.*
-Rendben, próbáljuk meg.*Pattan fel hirtelen.*-Próbáljuk meg elmagyarázni neki, hogy keressen egy utat. Magasabbról mindent jól lehet látni...már az is elég lenne, ha körbe kémlelné a környéket, hátha talál még valakit, vagy bárkit aki tudja a kivezető utat. Ha meg nem sikerül, akkor... akkor én megpróbálok felmászni egy fára és onnan körbenézni.
~Mintha tudnék fára mászni...na, mindegy, csak lesz valahogy.~*gondolja egy kicsit aggódva, bár próbálja nem kimutatni.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-14 17:45:26
Üzenet elküldve: 2014-05-14 17:45:26
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Riel Richett//
-De. Kitaláltam valamit.
*Mosolyodik el.*
-Majd Kenimo felrepül az erdő fölé és megkeresi a az utat. Ha megtalálta visszajön és odavezet.
*Egy pillanatra megáll és vissza esik a földre.*
-De nem biztos, hogy ezt egy madárnak el lehetne magyarázni.
*Fejét a fa törzsének dönti és behunyja a szemét. Látszik, hogy gondolatok cikáznak végig az agyán.*
~Egy madár nem értheti ezt. Mondjuk az is igaz, hogy Kenimo nem közönséges madár. talán sikerülhet...Ha még sem majd megvárjuk míg lesz valaki olyan okos mint mi és betéved. Aztán meg kitéved csak velünk együtt.~
-De. Kitaláltam valamit.
*Mosolyodik el.*
-Majd Kenimo felrepül az erdő fölé és megkeresi a az utat. Ha megtalálta visszajön és odavezet.
*Egy pillanatra megáll és vissza esik a földre.*
-De nem biztos, hogy ezt egy madárnak el lehetne magyarázni.
*Fejét a fa törzsének dönti és behunyja a szemét. Látszik, hogy gondolatok cikáznak végig az agyán.*
~Egy madár nem értheti ezt. Mondjuk az is igaz, hogy Kenimo nem közönséges madár. talán sikerülhet...Ha még sem majd megvárjuk míg lesz valaki olyan okos mint mi és betéved. Aztán meg kitéved csak velünk együtt.~
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:42:31
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Maramorsa//
*Elmosolyodik a gondolatra, hogy nem kell többé egyedül lennie. Leül a tündér mellé, ám egy kicsit megijed, amikor az hirtelen felpattan.*
-Igen, csak az ösvény kellene, de én már órák óta elvesztettem a nyomát és nem találom sehol.*Válaszol a kérdésre, egy darabig tűnődik magában majd reménykedve ránéz a tündérre.*
-Csak nem kitaláltál valamit?*Kérdezi, majd ő is felnéz a madárra.*
*Elmosolyodik a gondolatra, hogy nem kell többé egyedül lennie. Leül a tündér mellé, ám egy kicsit megijed, amikor az hirtelen felpattan.*
-Igen, csak az ösvény kellene, de én már órák óta elvesztettem a nyomát és nem találom sehol.*Válaszol a kérdésre, egy darabig tűnődik magában majd reménykedve ránéz a tündérre.*
-Csak nem kitaláltál valamit?*Kérdezi, majd ő is felnéz a madárra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257