Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 101 (2001. - 2020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2020. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-24 21:59:21
Üzenet elküldve: 2014-01-24 21:59:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Megtapossa a földön a megperzselt talajt. Valóban máglyarakás nyoma, látszik a talaj égésén, illetve a területe is szinte pontosan megegyezik a szabványmérettel.*
-Csak utánad. *kedveskedően engedi előre a törpét, úgy véli, jobb ötlet ha ő megy előre. Daranel döbbenten hallgatja Adgal szavait, közben a barlang bejáratára tekint. Hihetetlen hogy három nagy teremből áll. Így viszont érthető, hogy nem érzett szagokat. Ha mélyebben vannak a farkasok, azt esetleg kutyákkal lehetne kiszimatoltatni, de egy ember számára lehetetlen. Roppant kíváncsi lesz a barlangra, és most örül csak igazán, hogy egy törpe kíséretében teszi mindezt.*
-Ha ha ha ! Majd vigyázok. *int a törpének hogy fáradjon csak beljebb, és ne nézze végig az ő kínlódását. Végül is a barlang szájához lép, és teljesen leguggol. Fejét még könnyedén bedugja, széles vállait azonban kissé erőszakolva kell bepréselnie. A többi már gyerekjáték, végül is a lábait is behúzza. Előbb ülő helyzetet vesz fel, majd egy pillanat alatt már talpra is áll. Szerencsére belülről, tényleg tágasabb mint kívülről, épp csak a fejét kell kicsit lehajtani, de azt is inkább a sűrűen szőtt pókháló miatt. Látja hogy a törpe készenlétbe helyezi a pajzsát. Daranel egyenlőre nem veszi kezébe az íját, mert a válláról is pillanatok alatt képes leakasztani. Majd ha baljós hangokat fedeznek fel, vagy veszélyhelyzet lesz kialakulóban, akkor majd kezébe veszi. Követi a törpét, azonban nem sok mindent lát a korom sötétben.*
-Van fáklyád Adgal ? *kérdezi reménykedve, majd kicsit elszégyenli magát, mert ő is hozhatott volna az útra. Bár ha nem lesz mivel meggyújtani, akkor sutba lehet dobni az egészet.*
*Megtapossa a földön a megperzselt talajt. Valóban máglyarakás nyoma, látszik a talaj égésén, illetve a területe is szinte pontosan megegyezik a szabványmérettel.*
-Csak utánad. *kedveskedően engedi előre a törpét, úgy véli, jobb ötlet ha ő megy előre. Daranel döbbenten hallgatja Adgal szavait, közben a barlang bejáratára tekint. Hihetetlen hogy három nagy teremből áll. Így viszont érthető, hogy nem érzett szagokat. Ha mélyebben vannak a farkasok, azt esetleg kutyákkal lehetne kiszimatoltatni, de egy ember számára lehetetlen. Roppant kíváncsi lesz a barlangra, és most örül csak igazán, hogy egy törpe kíséretében teszi mindezt.*
-Ha ha ha ! Majd vigyázok. *int a törpének hogy fáradjon csak beljebb, és ne nézze végig az ő kínlódását. Végül is a barlang szájához lép, és teljesen leguggol. Fejét még könnyedén bedugja, széles vállait azonban kissé erőszakolva kell bepréselnie. A többi már gyerekjáték, végül is a lábait is behúzza. Előbb ülő helyzetet vesz fel, majd egy pillanat alatt már talpra is áll. Szerencsére belülről, tényleg tágasabb mint kívülről, épp csak a fejét kell kicsit lehajtani, de azt is inkább a sűrűen szőtt pókháló miatt. Látja hogy a törpe készenlétbe helyezi a pajzsát. Daranel egyenlőre nem veszi kezébe az íját, mert a válláról is pillanatok alatt képes leakasztani. Majd ha baljós hangokat fedeznek fel, vagy veszélyhelyzet lesz kialakulóban, akkor majd kezébe veszi. Követi a törpét, azonban nem sok mindent lát a korom sötétben.*
-Van fáklyád Adgal ? *kérdezi reménykedve, majd kicsit elszégyenli magát, mert ő is hozhatott volna az útra. Bár ha nem lesz mivel meggyújtani, akkor sutba lehet dobni az egészet.*
2019. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-24 21:04:08
Üzenet elküldve: 2014-01-24 21:04:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Zöldszarvas Daranel//
*Adgal rég nem tapasztalt lendülettel lépdel Daranel mellett. Tetszik neki a férfi világnézete, gondolkodása. Egyre inkább azt veszi észre, hogy kezd megbízni az ijászban. Épp ezeket a gondolatokat igyekszik szavakba önteni, amikor hirtelen ismerős területre érnek. Hamar felismeri a völgyet, így szinte oda sem figyelve válaszol.*
-Igen, megérkeztünk.-
*Adgal odébb sétál, és egy nagyjából társzekérnyi területre mutat a földön, ahol a talaj meg van perzselve.*
-Látod, itt a máglya nyoma, ami az orkokból maradt. Azt javaslom, kerüljünk beljebb. A barlang három teremből áll, de csak ez az egy kijárata van. Bent letáborozunk. Ha vannak is itt farkasok, hamar megtudjuk.-
*Lép a barlang bejáratához, ám hirtelen visszafordul.*
-Ügyelj a kobakodra magas, mert kezdetben alacsony itt a terep!-
*Mondja nevetve, majd belép.*
*Majd Daranel megjegyzésére lassan előveszi a pajzsát, és komótosan felcsatolja.*
-Volt itt egy kisebb falka korábban is, de azt hiszem, ez a barlang és a környéke csupán a vadászterületük széle.-
*Adgal rég nem tapasztalt lendülettel lépdel Daranel mellett. Tetszik neki a férfi világnézete, gondolkodása. Egyre inkább azt veszi észre, hogy kezd megbízni az ijászban. Épp ezeket a gondolatokat igyekszik szavakba önteni, amikor hirtelen ismerős területre érnek. Hamar felismeri a völgyet, így szinte oda sem figyelve válaszol.*
-Igen, megérkeztünk.-
*Adgal odébb sétál, és egy nagyjából társzekérnyi területre mutat a földön, ahol a talaj meg van perzselve.*
-Látod, itt a máglya nyoma, ami az orkokból maradt. Azt javaslom, kerüljünk beljebb. A barlang három teremből áll, de csak ez az egy kijárata van. Bent letáborozunk. Ha vannak is itt farkasok, hamar megtudjuk.-
*Lép a barlang bejáratához, ám hirtelen visszafordul.*
-Ügyelj a kobakodra magas, mert kezdetben alacsony itt a terep!-
*Mondja nevetve, majd belép.*
*Majd Daranel megjegyzésére lassan előveszi a pajzsát, és komótosan felcsatolja.*
-Volt itt egy kisebb falka korábban is, de azt hiszem, ez a barlang és a környéke csupán a vadászterületük széle.-
2018. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-24 19:24:50
Üzenet elküldve: 2014-01-24 19:24:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Adgal Traain//
*Már jó ideje maguk mögött hagyták a főteret, és már az erdőben sétálnak, útban a barlang felé. Innentől Daranel pár lépéssel lemarad a törpétől, hogy az tudja őt vezetni a megfelelő irányba. Út közben jót beszélgetnek, és az is kiderül, hogy valóban csak egy rosszul kialakult előítélet, amit a törpékről és a gnómokról beszélnek. A másik a háborús kérdés, aminél azt veszi észre, hogy Adgal is hasonlóképpen gondolkodik. Pedig Daranel el tudja képzelni a világot háború nélkül is. Minden békés és nyugodt lenne, az emberek kedvesek lennének egymással, és nem törnék semmi ördögi dolgon a fejüket. De ez túl szép hogy igaz legyen, és talán ezért is vélekedett úgy mentora. Lehet hogy tényleg nem is lenne úgy igazi a világ.
Megrázza a fejét, és elhatározza, hogy nem fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. De ha agyalni is akart volna ezen, biztosan későbbre kellett volna halasztani, ugyanis egy barlangot vélnek felfedezni. A törpe is megáll, azonban mielőtt bármit is mondana, Daranel közvetlen mellé lép, és lenéz rá.*
-Ez lenne az ? *kérdezi, majd rögtön a barlang bejáratát figyeli. Jó szűk és alacsony a rés, így bizonyára a magas embernek jól össze kellene húznia magát, hogy beférjen. Pár lépést tesz a barlang szája felé, amikor is figyelmes lesz valamire a földön. Mégpedig nyomokra. Leguggol, tenyerével és ujjaival vizsgálgatni kezdi a mancsnyomokat, majd kissé vészjóslóan néz fel a törpére.*
-Farkasnyomok. *mondja, közben tekintetét már újra a nyomokra szegezi. A mancs nyomok körvonalait kezdi el kapargatni, ujjai végével megnyomkodja, majd egy darabkát a földből ujjai között szétmorzsol.*
-Három, talán négy lehetett. A nyomok frissek, nemrég járhattak itt. *Daranel közelebb lép a barlang bejáratához, és beszagol. Semmiféle vér, dög, vagy ürülék szagot nem érez. Megkönnyebbülten sóhajt fel, mert így valószínű, hogy nem a farkasok felségterülete, ahol táplálkoznak, vagy éppen könnyítenek magukon.*
-Nem árt óvatosnak lennünk. *mondja a törpének, aki minden bizonyára be tudta volna azonosítani a nyomokat segítség nélkül is. Daranel a törpére néz, és várja a további teendőket. Közben reménykedik benne, hogy a barlang belülről tágasabb, mint ahogy így kívülről tűnik, első ránézésre.*
*Már jó ideje maguk mögött hagyták a főteret, és már az erdőben sétálnak, útban a barlang felé. Innentől Daranel pár lépéssel lemarad a törpétől, hogy az tudja őt vezetni a megfelelő irányba. Út közben jót beszélgetnek, és az is kiderül, hogy valóban csak egy rosszul kialakult előítélet, amit a törpékről és a gnómokról beszélnek. A másik a háborús kérdés, aminél azt veszi észre, hogy Adgal is hasonlóképpen gondolkodik. Pedig Daranel el tudja képzelni a világot háború nélkül is. Minden békés és nyugodt lenne, az emberek kedvesek lennének egymással, és nem törnék semmi ördögi dolgon a fejüket. De ez túl szép hogy igaz legyen, és talán ezért is vélekedett úgy mentora. Lehet hogy tényleg nem is lenne úgy igazi a világ.
Megrázza a fejét, és elhatározza, hogy nem fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. De ha agyalni is akart volna ezen, biztosan későbbre kellett volna halasztani, ugyanis egy barlangot vélnek felfedezni. A törpe is megáll, azonban mielőtt bármit is mondana, Daranel közvetlen mellé lép, és lenéz rá.*
-Ez lenne az ? *kérdezi, majd rögtön a barlang bejáratát figyeli. Jó szűk és alacsony a rés, így bizonyára a magas embernek jól össze kellene húznia magát, hogy beférjen. Pár lépést tesz a barlang szája felé, amikor is figyelmes lesz valamire a földön. Mégpedig nyomokra. Leguggol, tenyerével és ujjaival vizsgálgatni kezdi a mancsnyomokat, majd kissé vészjóslóan néz fel a törpére.*
-Farkasnyomok. *mondja, közben tekintetét már újra a nyomokra szegezi. A mancs nyomok körvonalait kezdi el kapargatni, ujjai végével megnyomkodja, majd egy darabkát a földből ujjai között szétmorzsol.*
-Három, talán négy lehetett. A nyomok frissek, nemrég járhattak itt. *Daranel közelebb lép a barlang bejáratához, és beszagol. Semmiféle vér, dög, vagy ürülék szagot nem érez. Megkönnyebbülten sóhajt fel, mert így valószínű, hogy nem a farkasok felségterülete, ahol táplálkoznak, vagy éppen könnyítenek magukon.*
-Nem árt óvatosnak lennünk. *mondja a törpének, aki minden bizonyára be tudta volna azonosítani a nyomokat segítség nélkül is. Daranel a törpére néz, és várja a további teendőket. Közben reménykedik benne, hogy a barlang belülről tágasabb, mint ahogy így kívülről tűnik, első ránézésre.*
2017. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-24 16:31:52
Üzenet elküldve: 2014-01-24 16:31:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A félelem háza//
*Echomelarana kíváncsiságát felkeltik a hangok, de azért továbbra is közönyösnek próbál mutatkozni, és a szoba tűzhelyénél marad álldogálni. A temetős eset után nem tartja bölcs döntésnek, hogy elhagyja a biztonságosnak tűnő termet, ebben a merengésben egy tuskónak a hozzá intézett szavai úgy megijesztik, hogy összerezzen. Ránéz arcára egy kedves mosolyt erőltet, majd bólint, mintha beleegyezne abba, hogy parancsoljanak neki, de amikor a kedves úriember elfordul, néhány keresetlen szóval illeti magában, és továbbra is csak a meleget árasztó kandalló nézésével foglakozik. Nem túlságosan érdekli a többiek mit csinálnak, majd ha bizonyítottan biztonságosnak mondható a távozáshoz vezető út, akkor ráér cselekedni.*
*Echomelarana kíváncsiságát felkeltik a hangok, de azért továbbra is közönyösnek próbál mutatkozni, és a szoba tűzhelyénél marad álldogálni. A temetős eset után nem tartja bölcs döntésnek, hogy elhagyja a biztonságosnak tűnő termet, ebben a merengésben egy tuskónak a hozzá intézett szavai úgy megijesztik, hogy összerezzen. Ránéz arcára egy kedves mosolyt erőltet, majd bólint, mintha beleegyezne abba, hogy parancsoljanak neki, de amikor a kedves úriember elfordul, néhány keresetlen szóval illeti magában, és továbbra is csak a meleget árasztó kandalló nézésével foglakozik. Nem túlságosan érdekli a többiek mit csinálnak, majd ha bizonyítottan biztonságosnak mondható a távozáshoz vezető út, akkor ráér cselekedni.*
2016. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:04:05
Üzenet elküldve: 2014-01-23 20:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Elsétáltak a Nily számára már ismerős tisztás mellett. A lány megtorpan egy másodpercre és vet egy pillantást a helyre és a vastag tölgyfára. Valahol itt hagyhatta el a karkötőjét, azonban, ha most elkezdené keresgélni tényleg csak estére érnének a fogadóhoz. Azonban Ressar idegesítése megéri még ezt az áldozatot is.*
- Miért álltál meg? * Kérdi az elf és figyeli a fűben tapogatózó lánykát. Lehajolva benéz a bokrok alá, kúszik kissé előre és a füvet simogatja.*
- Ümm.. Nily? Mit csinálsz? * Kérdi tarkó vakargatva a férfi, mikor látja a lányka csinosabbik felét eltűnni a bozótosban. Ott mozgatja a sűrű aljnövényzetet és valamit motyog. Az biztos, hogy valami nem tetszik neki, ne szavai kivehetetlenek, s amúgy sem a férfinak intézi őket. Hirtelen előbukkan, csípőre tett kézzel és megrázza a fejét.Száraz levelek szállnak alá az enyhén hullámos tincsekből.*
- Sehol sincs. * Jegyzi meg, de inkább csak magának. A férfit nem is méltatja kitüntető figyelmével.*
- Micsoda nincs sehol?
- Ssssh! Hallgass.. Koncentrálok.. * Lehunyja a szemét és tesz két lépést előre. Megsimogatja a fatörzset mely alatt kuporgott az este. Ressar mély sóhajt hallat és szem forgatva megfogja árny kantárját. Vet pár pillantást a sebére, miket igen csak ki kellene már tisztítania, azonban ehhez nincsenek nála a megfelelő eszközök. A fogadóstól majd kérni fog, azonban nincs tovább vesztegelni való idejük.*
- Lynn indulnunk kell. * Nily cipője orrával vizsgálgatja az avart, de a gyöngyös karkötőt semerre nem találja.*
- Mondtam már, hogy ne hívj így!
- Jól van. De akkor is indulnunk kell. Majd vissza jövünk azért a valamiért később. * Lemondó sóhajt hallat. Ressarnak igaza van. Semmi értelme, holmi kis csecsebecséért tovább múlatni a drága idejüket. Végül is majd vesz másikat.* ~ Csak az nem olyan szép lesz.~
- Miért álltál meg? * Kérdi az elf és figyeli a fűben tapogatózó lánykát. Lehajolva benéz a bokrok alá, kúszik kissé előre és a füvet simogatja.*
- Ümm.. Nily? Mit csinálsz? * Kérdi tarkó vakargatva a férfi, mikor látja a lányka csinosabbik felét eltűnni a bozótosban. Ott mozgatja a sűrű aljnövényzetet és valamit motyog. Az biztos, hogy valami nem tetszik neki, ne szavai kivehetetlenek, s amúgy sem a férfinak intézi őket. Hirtelen előbukkan, csípőre tett kézzel és megrázza a fejét.Száraz levelek szállnak alá az enyhén hullámos tincsekből.*
- Sehol sincs. * Jegyzi meg, de inkább csak magának. A férfit nem is méltatja kitüntető figyelmével.*
- Micsoda nincs sehol?
- Ssssh! Hallgass.. Koncentrálok.. * Lehunyja a szemét és tesz két lépést előre. Megsimogatja a fatörzset mely alatt kuporgott az este. Ressar mély sóhajt hallat és szem forgatva megfogja árny kantárját. Vet pár pillantást a sebére, miket igen csak ki kellene már tisztítania, azonban ehhez nincsenek nála a megfelelő eszközök. A fogadóstól majd kérni fog, azonban nincs tovább vesztegelni való idejük.*
- Lynn indulnunk kell. * Nily cipője orrával vizsgálgatja az avart, de a gyöngyös karkötőt semerre nem találja.*
- Mondtam már, hogy ne hívj így!
- Jól van. De akkor is indulnunk kell. Majd vissza jövünk azért a valamiért később. * Lemondó sóhajt hallat. Ressarnak igaza van. Semmi értelme, holmi kis csecsebecséért tovább múlatni a drága idejüket. Végül is majd vesz másikat.* ~ Csak az nem olyan szép lesz.~
2015. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-23 15:56:34
Üzenet elküldve: 2014-01-23 15:56:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ilin végül inkább hagyja a meditációt. Ideje, mint a tenger. Meditálni, gondolkodni, a fogadóban is tud. Így hát az éjelf oda igyekszik, de inkább az erdőn keresztül. Sokkal jobban szeret a természetben bóklászni, mint a zsúfolt városon át baktatni. Feláll, magára teríti a köpenyét és elindul az erdő sűrűje felé. Lassan ballag a fák között és közben nézelődik. Tisztában van vele, hogy milyen veszélyes az erdő éjszaka, de ha nem zöld köpenyt viselne, akkor ő is eltűnne az éjszakában, elvégre a mélységiek nem szoktak rikítani. Vagy csak ő nem látott még világító éjelfet, erre azonban kicsi az esély, lévén már jó ideje járja a világot. Gondolkodik rajta, hogy elmegy a templomba, átnézni néhány tekercset.*
~Mindenképpen hasznos lenne...~
*Ennek ellenére még mindig azon a véleményen van, hogy az erdőn keresztül fog eljutni a megfelelő helyszínre. Csendesen lépkedve kerülgeti az útjába eső fákat, bokrokat, majd az egyik fa tövébe leül. Elfáradt egy kissé, nincs hozzászokva a gyalogláshoz. Ha lenne hozzá kedve, akkor megint rágyújtana, de egyelőre inkább hagyja a fenébe. Nem valami nagy dohányos, inkább csak azért szívja a növényeket, mert segítenek gondolkodni.
Feláll a fa tövéből és elindul tovább. Nem szándékszik elaludni, akár fáradt akár nem. Az éjszakát valahol máshol szándékozik tölteni, de semmi esetre sem a szabad ég alatt. Lehet, hogy elmegy a karavánhoz, ott is lehet tanulni mágiát és ő most azt szeretne. Kicsit megszaporázza a lépteit, hogy a hajnal első sugarai ne itt érjék.*
~Mindenképpen hasznos lenne...~
*Ennek ellenére még mindig azon a véleményen van, hogy az erdőn keresztül fog eljutni a megfelelő helyszínre. Csendesen lépkedve kerülgeti az útjába eső fákat, bokrokat, majd az egyik fa tövébe leül. Elfáradt egy kissé, nincs hozzászokva a gyalogláshoz. Ha lenne hozzá kedve, akkor megint rágyújtana, de egyelőre inkább hagyja a fenébe. Nem valami nagy dohányos, inkább csak azért szívja a növényeket, mert segítenek gondolkodni.
Feláll a fa tövéből és elindul tovább. Nem szándékszik elaludni, akár fáradt akár nem. Az éjszakát valahol máshol szándékozik tölteni, de semmi esetre sem a szabad ég alatt. Lehet, hogy elmegy a karavánhoz, ott is lehet tanulni mágiát és ő most azt szeretne. Kicsit megszaporázza a lépteit, hogy a hajnal első sugarai ne itt érjék.*
2014. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-22 14:31:23
Üzenet elküldve: 2014-01-22 14:31:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Nerin Delkar //
*Daleior végre megszabadul a mónyuszoktól. Meglehetősen örül a lány és a kutya által nyújtott segítségnek. Megtörli száját, hogy a rajta levő vér eltűnjön róla. Már a vér fémes ízét sem érzi a szájában. Megvizsgálja a kezén ejtett kis sebet. Nem vészes, de még elfertőződhet. Elővesz az övén lévő egyik kis táskából egy kis gyógynövényt. Öszzerágja, beleköpi a tenyerébe, majd bekeni vele a sebet, ez után pedig leöblíti egykis vízzel. Nagyapja így mutatta neki a fertőtlenítést. Eztán letép egy kis darabot a köpenyéből és beköti vele a kezét. Ezután odasétál Nerin mellé aki elájult vagy eladudt. Nem igazán lehet megállapítani. Leül mellé majd menézi a lábán ejtett sebet. Elég egyszerűen van ellátva. Daleilor ismét kiveszi a gyógynövényt öszerágja és lefertőtleníti a lány sebét, majd fekete köpenye egy újabb darabjával beköti. A kutya a férfi mellett üldögél. Elég sovány szegény és látszik rajta, hogy éhezik. Elővesz egy darab szárított húst amit a vészhelyzetekre tartogatott majd oda adja a kutyának. Az állat jóízűen falatozik a húsból. Daleilor közben megsimogatja a fejét. Megnézi a kutya sebét is. Már kezd kifogyni a gyógynövényből, de a kutya sebét is ellátja. Miután kifertőtleníteti a kutya sebét is egy fához dől és gondolkodni kezd.*
~Na végre vége. Örülök, hogy ezt is túléltem. Ráadásul van még egy történet amit elmesélhetek majd gyermekeimnek és unokáimnak. Ezentúl viszont soha többé nem felejtem el, hogy a mónyusz ragadozó. Sőt ha egyszer meg gazdagodom mónyuszt fogok vacsorázni minden este. Most viszont megelégedem azzal a kevéssel ami nálam van. Meg hát nem is gazdag szeretnék lenni, sokkal inkább boldog ember egy boldog családdal. Ehhez pedig nem feltétlenül van szükségünk sok pénzre. Mellesleg menyi lehet az idő? Na mondjuk mindegy is most mással kéne foglalkozom. ~
*Hirtelen farkas vonyítást hall. Feláll és felébreszti a lányt. Nagyon picit megrángatja, de csak annyira, hogy a lány felkeljen és odafigyeljen arra amit a férfi mond neki.*
- Gyere Nerin mennünk kell. Farkasok közelednek és nem szeretném ha ezek is belémkóstolnának. Ráadásul szerintem te sem rajonganál érte.
*Daleilor felveszi a kutyát úgy, hogy az állatnak kényelmes legyen az utazás, majd a lányhoz szól.*
- Tudsz járni?
*Daleior végre megszabadul a mónyuszoktól. Meglehetősen örül a lány és a kutya által nyújtott segítségnek. Megtörli száját, hogy a rajta levő vér eltűnjön róla. Már a vér fémes ízét sem érzi a szájában. Megvizsgálja a kezén ejtett kis sebet. Nem vészes, de még elfertőződhet. Elővesz az övén lévő egyik kis táskából egy kis gyógynövényt. Öszzerágja, beleköpi a tenyerébe, majd bekeni vele a sebet, ez után pedig leöblíti egykis vízzel. Nagyapja így mutatta neki a fertőtlenítést. Eztán letép egy kis darabot a köpenyéből és beköti vele a kezét. Ezután odasétál Nerin mellé aki elájult vagy eladudt. Nem igazán lehet megállapítani. Leül mellé majd menézi a lábán ejtett sebet. Elég egyszerűen van ellátva. Daleilor ismét kiveszi a gyógynövényt öszerágja és lefertőtleníti a lány sebét, majd fekete köpenye egy újabb darabjával beköti. A kutya a férfi mellett üldögél. Elég sovány szegény és látszik rajta, hogy éhezik. Elővesz egy darab szárított húst amit a vészhelyzetekre tartogatott majd oda adja a kutyának. Az állat jóízűen falatozik a húsból. Daleilor közben megsimogatja a fejét. Megnézi a kutya sebét is. Már kezd kifogyni a gyógynövényből, de a kutya sebét is ellátja. Miután kifertőtleníteti a kutya sebét is egy fához dől és gondolkodni kezd.*
~Na végre vége. Örülök, hogy ezt is túléltem. Ráadásul van még egy történet amit elmesélhetek majd gyermekeimnek és unokáimnak. Ezentúl viszont soha többé nem felejtem el, hogy a mónyusz ragadozó. Sőt ha egyszer meg gazdagodom mónyuszt fogok vacsorázni minden este. Most viszont megelégedem azzal a kevéssel ami nálam van. Meg hát nem is gazdag szeretnék lenni, sokkal inkább boldog ember egy boldog családdal. Ehhez pedig nem feltétlenül van szükségünk sok pénzre. Mellesleg menyi lehet az idő? Na mondjuk mindegy is most mással kéne foglalkozom. ~
*Hirtelen farkas vonyítást hall. Feláll és felébreszti a lányt. Nagyon picit megrángatja, de csak annyira, hogy a lány felkeljen és odafigyeljen arra amit a férfi mond neki.*
- Gyere Nerin mennünk kell. Farkasok közelednek és nem szeretném ha ezek is belémkóstolnának. Ráadásul szerintem te sem rajonganál érte.
*Daleilor felveszi a kutyát úgy, hogy az állatnak kényelmes legyen az utazás, majd a lányhoz szól.*
- Tudsz járni?
2013. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-22 12:55:23
Üzenet elküldve: 2014-01-22 12:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
- Teljes mértékben értem, s ha a holnapi napon, mikor a napsugarak újra felbukkannak a távolban, szívesen mutatok Önnek pár hasznosabb növényt itt az erdőben, melyeket innentől el sem téveszthet! Ha tudja az ember, merre keresse, s felismeri a "nyomokat", no meg rendelkezik a megfelelő tudással, onnantól kezdve nincs nehéz dolga. Persze, így látatlanban kockázatos tesztelni az erdei növényeket, hiszen számos mérgezővel is összetalálkozhatunk..
*A hosszú vándorlások rákényszerítették Mordachot ennek a tudásnak az elsajátítására, persze ez még semmi az alkimistákéhoz képest! Inkább csak ismer többet azok közül, melyek például enyhe fertőtlenítő és fájdalomcsillapító hatással bírnak, avagy olyanokat, melyekben sok a tápanyag, s melyekkel ki lehet húzni egy ideig, ha éppen a vadak nagyon bujkálós kedvükben vannak.*
- Én pedig csak örülni tudok annak, hogy felkeltettem Kegyed érdeklődését. Ritka manapság az olyan hölgy, ki a szórakozást, s az örömet egy kihalt erdő közepén keresné! Ez pedig igazán becsülendő, ha engem kérdez.. Manapság a hölgyek is inkább csücsülnek a fogadókban, alkoholmámoros állapotban, teljesen kiszolgálgatva önmagukat a többi férfinek.
*Ekkor gondolkodik csak el, hogy mennyi minden ócsárlást ejtett ki a száján, mely a nőket minősítette. Nem ártana valami szépet is mondani.. Bár Mordach nem az a fajta, aki ferdíteni szokta a saját igazát, s nem szokott csupán azért kedves szavakat említeni, hogy más kedvére tegyen. A hölgyek mellett ugyanakkor a férfiakra is igen szép mennyiségű kritikát szabott ki, ám előbbiekre nézve talán "kegyetlenebb".*
- ... viszont a Kegyedhez hasonlókat messze becsülni kell. *folytatja* Önt nem rontotta meg a világ mocska, lelke ugyanolyan tiszta, mint az érintetlen természetnek, s ezt már akkor tudtam, mikor még csak alig került hozzám közel. Mármint ott a templomban.. Önből árad valami szokatlan melegség, valami titokzatosság, messze menő báj, s ezt biz'a igen kevesen mondhatják el magukról. Bár alig pár órája ismerem Kegyed, ugyanakkor e szavakat őszintén mondom, s hiszem is, hogy az érzékeim nem csalnak meg most se.
*Így most már egyensúlyba billentette a negatív és a pozitív oldalt, utóbbihoz pedig tökéletes példaként szolgált Aravae. Hisz ki más lenne az? Hiába kutat emlékezetében, hozzá hasonló hölgyet nem talál odabent.. Emellett nem csupán a negatív szavakat nem fogja vissza, úgy a pozitív szavak áramlásának sem szab gátat, s amit meg kell jegyezni, azt biz' nem szabad magunkban tartani, ezt pedig jól tükrözi az előbbi mondandója, melyet bár a realitás fátylába burkolt, mégis körbe lengi egy lágy felhő, mely a bókok világába ringatja az egészet.*
- Valóban, szeretem a dohányt, hiszen van valami varázsa, mikor például egy hűvös éjjelen, egy fa tövében gomolyog a füst az arcunk körül, s érezzük a lelkünkben azt a nyugalmat.. Remek időtöltés, ha az ember kicsit a saját gondolataiba akar mélyülni, távol a világ mocskától. Nem tudom, Önt mennyire vonzzák az effajta dolgok, ám majd a fogadóban szívesen megkínálnám, s akkor tudhatná, miről beszélek! *bólint biztatóan* Az öreg miatt pedig nem kell aggódni, lehet, hogy tiltott áruk is akadnak a pultja alatt, viszont olyat nem ad el, ami káros lenne a szervezetre bármilyen formában is!
*Azzal elhallgat, s pár lépést odébb áll, majd karba tett kezekkel mered igazából a semmibe, valahova Aravae vállain túl. Eközben jól hallja, ahogy a közelébe kerülő emberek összesúgnak egymás közt, s a kíváncsiskodó tekintetek szinte tapadnak rá, ám ehhez rengeteg ideje volt hozzászokni, emellett sosem értette igazán, hogy mi lehet annyira érdekes egy vörös hajban és szemben.. Tán nincsenek rajta kívül vörös hajúak? De, bizony vannak, bár talán nem ennyire vérszínűek, ám mégis vannak. Tán nincsenek rajta kívül vörös szeműek? De, bizony vannak, bár azok az éjbőrűek közt gyakoriak, ám mégis vannak.. Innentől kezdve nem is nagyon érti, hogy mire fel ez a hüledezés, hiszen nem borítja pikkely a testét, nem hiányzik a testrésze, csupán egy kicsit másabb színek ölelik körbe testét. Az emberi kíváncsiság viszont határtalan..
Ahogy haladnak beljebb az erdőben, egyre jobban elhal a város nyüzsgése, s hamarosan már csak azt a messzi, mély morajt lehet hallani, mely összeolvad a pusztaság, a hegyes vidékek, s Arthenior zajával, viszont az a mély, sötét csend mindent magába szippant. Mikor megszólalnak, szinte az is elveszik a sötétségben, mintha az erdő magáénak tekintené azt, ki belép rajta.*
- Az Ön érdekében én is remélem, hogy nem akadunk össze farkasokkal, viszont én ezt az utat többször jártam meg, s eddig egyszer sem volt hozzájuk szerencsém. Viszont biztosíthatom, hogy nem hagyom, hogy bántódása essék. *ekkor halkan megkocogtatja oldalán lógaszkodó pengéjét* Ha mégis baj történne, ez majd segít! Kegyed feldobom egy fára, aztán csinálunk belőlük vacsorát!
*Kacag fel halkan, remélve, hogy az esetleges felmerülő félelem ködét el tudja kicsit oszlatni. Természetesen van esély rá, hogy összeakadnak velük, viszont azt tapasztalta, hogy ha lehet, akkor inkább kerülik a zaj, az embereket, s általában akkor közelítik meg csak a várost, mikor éhségük eluralkodott rajtuk. Bár Mordach nem hallhatatlan, viszont úgy véli, hogy ezzel a hatalmas pengével ha meg nem is ölni, de azért távol tudná tartani a farkasokat, ha hátát egy fának döntené, s ha e félvér hölgyeményt tényleg fel tudná juttatni a fára.*
- Á, én is hallom..
*Ekkor felpillant a sűrűsödő ágak közti réseken túl, majd a Hold, s körötte elterülő csillagok világát kezdi fürkészni pár pillanatig. Szemük már valamennyire megszokta a sötétségét, emellett az ezüstös égi jelenés is ad némi útmutatót, így nem lesz nehéz eltalálni ahhoz a sziklás részhez.*
- Igen, rengetegszer járom az erdőket, pusztákat, hiszen vándor lennék, s ennek az életmódnak biz'a vannak követelményei, ami elsősorban a csillagok ismerete, hiszen ezek nélkül teljesen elvesznénk. Most sem magamtól találtam ide, csupán megjegyeztem a csillagok állását, s a kis patak csobogását. Amúgy meg számtalanszor töltöm az éjjelt az erdők mélyén a tábortűznél, ha éppen az időjárás is megengedi. Olykor sokkal jobb érezni magam alatt a földet, s beleszagolni a természet illatába, mint hogy egy dohos szobában feküdjek a négy fal közt.. Persze, természetesen ez ellen sincs kifogásom, de a magamfajták nem zárkóznak el attól, hogy az erdőkben töltsék az éjszakát. Persze, mindennemű előkészület nélkül ez kissé veszélyes, mint például ahogy Ön felhozta, a farkasok mellett számos vad leselkedhet ránk. Ki kell ismerni a jeleket, figyelni kell a nyomokra, s így megtudhatjuk, merre járnak a vadak..
*Mondja bölcsen, majd végül elhallgat teljesen, mikor elérnek egy nagyobb, sziklás-köves részhez. Ekkor a Vörös elengedi Aravae kezét - mely után még mondhatni egy hideg űr is marad tenyerén -, majd elkezdi tapogatni az indákkal övezett részt. Még a homályban is lehet látni, hogy mennyire benőtték a növények, ám egy ponton, egy derékig érő bokor mögött a falat mintha sokkal több inda díszítené.*
- Ez lesz az..
*Súgja halkan maga elé a férfi, majd hirtelen átnyúl az indák közt, s testét átpréseli rajtuk. Nem éppen a legegyszerűbb dolog számára, hiszen eléggé megtermett, ám fél perc múlva már egyáltalán nem látszik. Ekkor hirtelen egy kéz nyúl ki onnan.*
- Jöjjön csak bátran, segítek!
*Szól ki a hölgyeménynek, s megpróbálja kicsit szétfeszíteni a vastag indákat - ám tekintve, hogy Aravae kisebb s karcsúbb nála, így neki könnyebb dolga lesz. Ha a hölgyemény is sikeresen átjutott, akkor innentől a teljes sötétség telepedik rájuk, semmit sem látnak egyáltalán. A járat eléggé szűk, s oldalt lehet érezni a nedves, csúszós falakat, viszont szokatlan módon ez nem tart sokáig, hirtelen eltűnnek mellőlük a falak, s mintha egy nagyobb terem közepére érnének. A sötétség még mindig hatalmas, s mintha nem messze tőlük látnának is valami magas dolgot, de ezt egyelőre nem lehet kivenni - csupán azt, hogy felettük a kisebb-nagyobb réseken a Hold kíváncsian kukucskál befelé.*
- Most figyeljen..
*Suttogja halkan Aravae felé, majd az orra alatt elmormol egy rövidke igét, melynek hatása pillanatokon belül látszik is. Mordach kezét előre nyújtva áll, s váratlanul tenyeréből apró fénygömbök kezdenek kiszállni, melyek pillanatokon belül alakot is öltenek: mintha rengeteg hüvelykujj méretű tündér - vagy manó - repülne el a Vöröstől, melyeknek lágy fénye hamarosan be is ragyogja a kis helyet. Ekkor látható lesz az a különös fa, mely a barlang közepén áll egy amolyan kis szigeten, mely körül bokáig érő, kristálytiszta víz mozgolódik. A kis alakok teljesen ellepik a fát, s annak virágát - ami egy finom pihe - magukhoz szorítják, majd szétröppennek a barlangban, s egy nyugalmas táncjátékba kezdenek bele. A sötétség hirtelen feloszlik, s helyébe az a meseszerű látvány lép be, mely még Mordachra is kápráztatóan hat. A hely elég kicsi, viszont a vízről, s a nedves falakról visszatükröződő ezüstös fények, s azoknak a térben játszadozó gazdái mintha egy másik dimenzióba röpítenék az egész helyet. Mordach meg sem szólal egyelőre, inkább hagyja, hogy Aravae csodálhassa a látványt.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
- Teljes mértékben értem, s ha a holnapi napon, mikor a napsugarak újra felbukkannak a távolban, szívesen mutatok Önnek pár hasznosabb növényt itt az erdőben, melyeket innentől el sem téveszthet! Ha tudja az ember, merre keresse, s felismeri a "nyomokat", no meg rendelkezik a megfelelő tudással, onnantól kezdve nincs nehéz dolga. Persze, így látatlanban kockázatos tesztelni az erdei növényeket, hiszen számos mérgezővel is összetalálkozhatunk..
*A hosszú vándorlások rákényszerítették Mordachot ennek a tudásnak az elsajátítására, persze ez még semmi az alkimistákéhoz képest! Inkább csak ismer többet azok közül, melyek például enyhe fertőtlenítő és fájdalomcsillapító hatással bírnak, avagy olyanokat, melyekben sok a tápanyag, s melyekkel ki lehet húzni egy ideig, ha éppen a vadak nagyon bujkálós kedvükben vannak.*
- Én pedig csak örülni tudok annak, hogy felkeltettem Kegyed érdeklődését. Ritka manapság az olyan hölgy, ki a szórakozást, s az örömet egy kihalt erdő közepén keresné! Ez pedig igazán becsülendő, ha engem kérdez.. Manapság a hölgyek is inkább csücsülnek a fogadókban, alkoholmámoros állapotban, teljesen kiszolgálgatva önmagukat a többi férfinek.
*Ekkor gondolkodik csak el, hogy mennyi minden ócsárlást ejtett ki a száján, mely a nőket minősítette. Nem ártana valami szépet is mondani.. Bár Mordach nem az a fajta, aki ferdíteni szokta a saját igazát, s nem szokott csupán azért kedves szavakat említeni, hogy más kedvére tegyen. A hölgyek mellett ugyanakkor a férfiakra is igen szép mennyiségű kritikát szabott ki, ám előbbiekre nézve talán "kegyetlenebb".*
- ... viszont a Kegyedhez hasonlókat messze becsülni kell. *folytatja* Önt nem rontotta meg a világ mocska, lelke ugyanolyan tiszta, mint az érintetlen természetnek, s ezt már akkor tudtam, mikor még csak alig került hozzám közel. Mármint ott a templomban.. Önből árad valami szokatlan melegség, valami titokzatosság, messze menő báj, s ezt biz'a igen kevesen mondhatják el magukról. Bár alig pár órája ismerem Kegyed, ugyanakkor e szavakat őszintén mondom, s hiszem is, hogy az érzékeim nem csalnak meg most se.
*Így most már egyensúlyba billentette a negatív és a pozitív oldalt, utóbbihoz pedig tökéletes példaként szolgált Aravae. Hisz ki más lenne az? Hiába kutat emlékezetében, hozzá hasonló hölgyet nem talál odabent.. Emellett nem csupán a negatív szavakat nem fogja vissza, úgy a pozitív szavak áramlásának sem szab gátat, s amit meg kell jegyezni, azt biz' nem szabad magunkban tartani, ezt pedig jól tükrözi az előbbi mondandója, melyet bár a realitás fátylába burkolt, mégis körbe lengi egy lágy felhő, mely a bókok világába ringatja az egészet.*
- Valóban, szeretem a dohányt, hiszen van valami varázsa, mikor például egy hűvös éjjelen, egy fa tövében gomolyog a füst az arcunk körül, s érezzük a lelkünkben azt a nyugalmat.. Remek időtöltés, ha az ember kicsit a saját gondolataiba akar mélyülni, távol a világ mocskától. Nem tudom, Önt mennyire vonzzák az effajta dolgok, ám majd a fogadóban szívesen megkínálnám, s akkor tudhatná, miről beszélek! *bólint biztatóan* Az öreg miatt pedig nem kell aggódni, lehet, hogy tiltott áruk is akadnak a pultja alatt, viszont olyat nem ad el, ami káros lenne a szervezetre bármilyen formában is!
*Azzal elhallgat, s pár lépést odébb áll, majd karba tett kezekkel mered igazából a semmibe, valahova Aravae vállain túl. Eközben jól hallja, ahogy a közelébe kerülő emberek összesúgnak egymás közt, s a kíváncsiskodó tekintetek szinte tapadnak rá, ám ehhez rengeteg ideje volt hozzászokni, emellett sosem értette igazán, hogy mi lehet annyira érdekes egy vörös hajban és szemben.. Tán nincsenek rajta kívül vörös hajúak? De, bizony vannak, bár talán nem ennyire vérszínűek, ám mégis vannak. Tán nincsenek rajta kívül vörös szeműek? De, bizony vannak, bár azok az éjbőrűek közt gyakoriak, ám mégis vannak.. Innentől kezdve nem is nagyon érti, hogy mire fel ez a hüledezés, hiszen nem borítja pikkely a testét, nem hiányzik a testrésze, csupán egy kicsit másabb színek ölelik körbe testét. Az emberi kíváncsiság viszont határtalan..
Ahogy haladnak beljebb az erdőben, egyre jobban elhal a város nyüzsgése, s hamarosan már csak azt a messzi, mély morajt lehet hallani, mely összeolvad a pusztaság, a hegyes vidékek, s Arthenior zajával, viszont az a mély, sötét csend mindent magába szippant. Mikor megszólalnak, szinte az is elveszik a sötétségben, mintha az erdő magáénak tekintené azt, ki belép rajta.*
- Az Ön érdekében én is remélem, hogy nem akadunk össze farkasokkal, viszont én ezt az utat többször jártam meg, s eddig egyszer sem volt hozzájuk szerencsém. Viszont biztosíthatom, hogy nem hagyom, hogy bántódása essék. *ekkor halkan megkocogtatja oldalán lógaszkodó pengéjét* Ha mégis baj történne, ez majd segít! Kegyed feldobom egy fára, aztán csinálunk belőlük vacsorát!
*Kacag fel halkan, remélve, hogy az esetleges felmerülő félelem ködét el tudja kicsit oszlatni. Természetesen van esély rá, hogy összeakadnak velük, viszont azt tapasztalta, hogy ha lehet, akkor inkább kerülik a zaj, az embereket, s általában akkor közelítik meg csak a várost, mikor éhségük eluralkodott rajtuk. Bár Mordach nem hallhatatlan, viszont úgy véli, hogy ezzel a hatalmas pengével ha meg nem is ölni, de azért távol tudná tartani a farkasokat, ha hátát egy fának döntené, s ha e félvér hölgyeményt tényleg fel tudná juttatni a fára.*
- Á, én is hallom..
*Ekkor felpillant a sűrűsödő ágak közti réseken túl, majd a Hold, s körötte elterülő csillagok világát kezdi fürkészni pár pillanatig. Szemük már valamennyire megszokta a sötétségét, emellett az ezüstös égi jelenés is ad némi útmutatót, így nem lesz nehéz eltalálni ahhoz a sziklás részhez.*
- Igen, rengetegszer járom az erdőket, pusztákat, hiszen vándor lennék, s ennek az életmódnak biz'a vannak követelményei, ami elsősorban a csillagok ismerete, hiszen ezek nélkül teljesen elvesznénk. Most sem magamtól találtam ide, csupán megjegyeztem a csillagok állását, s a kis patak csobogását. Amúgy meg számtalanszor töltöm az éjjelt az erdők mélyén a tábortűznél, ha éppen az időjárás is megengedi. Olykor sokkal jobb érezni magam alatt a földet, s beleszagolni a természet illatába, mint hogy egy dohos szobában feküdjek a négy fal közt.. Persze, természetesen ez ellen sincs kifogásom, de a magamfajták nem zárkóznak el attól, hogy az erdőkben töltsék az éjszakát. Persze, mindennemű előkészület nélkül ez kissé veszélyes, mint például ahogy Ön felhozta, a farkasok mellett számos vad leselkedhet ránk. Ki kell ismerni a jeleket, figyelni kell a nyomokra, s így megtudhatjuk, merre járnak a vadak..
*Mondja bölcsen, majd végül elhallgat teljesen, mikor elérnek egy nagyobb, sziklás-köves részhez. Ekkor a Vörös elengedi Aravae kezét - mely után még mondhatni egy hideg űr is marad tenyerén -, majd elkezdi tapogatni az indákkal övezett részt. Még a homályban is lehet látni, hogy mennyire benőtték a növények, ám egy ponton, egy derékig érő bokor mögött a falat mintha sokkal több inda díszítené.*
- Ez lesz az..
*Súgja halkan maga elé a férfi, majd hirtelen átnyúl az indák közt, s testét átpréseli rajtuk. Nem éppen a legegyszerűbb dolog számára, hiszen eléggé megtermett, ám fél perc múlva már egyáltalán nem látszik. Ekkor hirtelen egy kéz nyúl ki onnan.*
- Jöjjön csak bátran, segítek!
*Szól ki a hölgyeménynek, s megpróbálja kicsit szétfeszíteni a vastag indákat - ám tekintve, hogy Aravae kisebb s karcsúbb nála, így neki könnyebb dolga lesz. Ha a hölgyemény is sikeresen átjutott, akkor innentől a teljes sötétség telepedik rájuk, semmit sem látnak egyáltalán. A járat eléggé szűk, s oldalt lehet érezni a nedves, csúszós falakat, viszont szokatlan módon ez nem tart sokáig, hirtelen eltűnnek mellőlük a falak, s mintha egy nagyobb terem közepére érnének. A sötétség még mindig hatalmas, s mintha nem messze tőlük látnának is valami magas dolgot, de ezt egyelőre nem lehet kivenni - csupán azt, hogy felettük a kisebb-nagyobb réseken a Hold kíváncsian kukucskál befelé.*
- Most figyeljen..
*Suttogja halkan Aravae felé, majd az orra alatt elmormol egy rövidke igét, melynek hatása pillanatokon belül látszik is. Mordach kezét előre nyújtva áll, s váratlanul tenyeréből apró fénygömbök kezdenek kiszállni, melyek pillanatokon belül alakot is öltenek: mintha rengeteg hüvelykujj méretű tündér - vagy manó - repülne el a Vöröstől, melyeknek lágy fénye hamarosan be is ragyogja a kis helyet. Ekkor látható lesz az a különös fa, mely a barlang közepén áll egy amolyan kis szigeten, mely körül bokáig érő, kristálytiszta víz mozgolódik. A kis alakok teljesen ellepik a fát, s annak virágát - ami egy finom pihe - magukhoz szorítják, majd szétröppennek a barlangban, s egy nyugalmas táncjátékba kezdenek bele. A sötétség hirtelen feloszlik, s helyébe az a meseszerű látvány lép be, mely még Mordachra is kápráztatóan hat. A hely elég kicsi, viszont a vízről, s a nedves falakról visszatükröződő ezüstös fények, s azoknak a térben játszadozó gazdái mintha egy másik dimenzióba röpítenék az egész helyet. Mordach meg sem szólal egyelőre, inkább hagyja, hogy Aravae csodálhassa a látványt.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
2012. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-21 18:54:35
Üzenet elküldve: 2014-01-21 18:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Farkasvadászat//
*Turrog büszkén kapja el a levegőben a repülő erszényt. Ezt bizony igazán kiérdemelte, ahogyan a városőr is.*
- Köszönöm.* szólal meg mély hangján, melyben egy kis vidámság is felcsillanni látszik.* Ha nem bánja, az egyik farkas testét elviszem. Trófea, tudja.* Jeleni ki harcias vigyorral. A vadásznak úgyis csak a fej kell, így Turrog nem számít ellenállásra. Egy fejetlen farkas teteme nem éppen agy érték, főleg hogy most térdig gázolnak bennük. Neki sincs túl nagy szüksége rá, azonban mégis csak kell neki valami, ami emlékezteti majd erre az estére. Egy szép bunda mindig előkelően virít egy harcos páncélzatán, nem is beszélve tiszteletet sugárzó kinézetéről. Igen, jó lesz az a farkas. Ki tudja, talán a piacon még meg is nyúzzák neki pár aranyért, aztán meg a húst az viszi aki akarja.*
- Csak ön után.* Szólal meg újra az erdő felé mutatva. A vadász kivívta tiszteletét, így bátran követi az ismeretlent. Egy barátságos biccentést küldd Acatel irányába is, hiszen a katona is megvívta a csatáját. Talán kicsit csúnyább lett, de egy őr ne törődjön a külsejével. A kardja jól forogjon és kész.*
*Turrog büszkén kapja el a levegőben a repülő erszényt. Ezt bizony igazán kiérdemelte, ahogyan a városőr is.*
- Köszönöm.* szólal meg mély hangján, melyben egy kis vidámság is felcsillanni látszik.* Ha nem bánja, az egyik farkas testét elviszem. Trófea, tudja.* Jeleni ki harcias vigyorral. A vadásznak úgyis csak a fej kell, így Turrog nem számít ellenállásra. Egy fejetlen farkas teteme nem éppen agy érték, főleg hogy most térdig gázolnak bennük. Neki sincs túl nagy szüksége rá, azonban mégis csak kell neki valami, ami emlékezteti majd erre az estére. Egy szép bunda mindig előkelően virít egy harcos páncélzatán, nem is beszélve tiszteletet sugárzó kinézetéről. Igen, jó lesz az a farkas. Ki tudja, talán a piacon még meg is nyúzzák neki pár aranyért, aztán meg a húst az viszi aki akarja.*
- Csak ön után.* Szólal meg újra az erdő felé mutatva. A vadász kivívta tiszteletét, így bátran követi az ismeretlent. Egy barátságos biccentést küldd Acatel irányába is, hiszen a katona is megvívta a csatáját. Talán kicsit csúnyább lett, de egy őr ne törődjön a külsejével. A kardja jól forogjon és kész.*
2011. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-21 13:51:04
Üzenet elküldve: 2014-01-21 13:51:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Mordach Harders //
- Tán szemem világa van hozzászokva a növényekhez, vagy pusztán szerencsém volt, de azt elmondhatom, hogy nem volt könnyed a dolgom. Kívántam én látni egyebet is, azonban a Holdsajt felkutatása majdhogy nem délig is eltartott. S való igaz, egy rendes fogással nem ér fel, de kincs, az biztos. *Feleli, s arca a jó kedély színeiben, formáiban tetszik. Ismét olyan témára esett beszélgetésük fonala, mi igen csak kedvére tesz, s ha valami ekképp hat reá, az bizonyosan kisugárzik szavaiból is. Azonban hogy alkimista volna... Őt is meglepi a feltételezés, sosem gondolt magára másként, mint a természet szerelmeseként, de való igaz, hogy érdeklődését könnyeden tudná kamatoztatni egy effajta szakmában. Talán egyszer kipróbálja magát, viszont határozottan nem nevezheti magát az alkímia művelőjének.*
- Nem, nem volnék én alkimista, csupán itt-ott érdeklődtem hozzáértőbb személyeknél, ugyan mifélét érdemes felkeresni az erdőben, ha arra járok. Mint korábban említettem, igazán közel esik hozzám a természet, és ha idegen földre vetődik a sorsom gombolyaga, akkor az a legkevesebb, hogy az itteni ritkaságokat megszemlélem. Ön is bizonyost művelődött különböző terepeken, így megértheti, mire gondolok.
Amit eddig tapasztaltam, lenyűgözött... Szinte biztosra veszem, hogy sokak nem ismerőik ezen megannyi kincsnek, mit e föld rejt, pedig bámulatos a természet mindegyik kreálmánya. Érdemes rájuk az idő, s nem kevésbé tesz boldoggá azzal, hogy megoszt velem egyet eme értékek közül! Azt hiszem, tán egy kissé izgatott vagyok, ne is haragudjék emiatt, de nehéz az önuralom, ha az élet igaz kincseit kutatja az ember. *Mosolyogja lágyan, ahogy felpillant az úrra, ám figyelmét szintén felkelti a gazdagnegyed egy utcáját megtöltő kellemes muzsika. Bátorkodik ő is vetni egy pillantást az eseményre, s ha tudná, miféléket forgat a fejében Mordach, bizony hálásan mondana köszönetet, amiért tovább haladnak. Félreértés ne essék, egy ilyen lehengerlő partnerrel szíves örömest venne részt egy bálon, azonban egyiküket sem tartja felkészültnek az úri mulatsághoz.
Véletlenül sem mondhatná magáról, hogy pökhendi, de miként nemesek sarjaként látta meg a napvilágot, úgy az etikett s a protokoll is szerves részévé vált az életének, így érthető, ha felvetődik benne a gondolat, vajh mit szólnának az úri családok, ha két ilyen különös alak jelenne meg – feltehetőleg – álarcosbáljukon. Azonban az a kép sem kerüli el elméjét, mely azt hivatott megidézni, valóban hogyan festenének odabent.
Egy igen csak hosszú, vérvörös hajzuhataggal megáldott férfi, kinek szemei akár a tűz, úgy fénylenek. S mellette eme minden elsöprő elem ellentettje, a tengerek mélységét magába ölelő tekintetű félvér nő, bekötözött fejjel s egy karddal az oldalán. Valószínű nem keltenének bizalmas benyomást, s ezen gondolatra akaratlan is elmosolyodik.
Az meg sem fordul a fejében, hogy tán tolakodó lenne egy effajta felvetés Mordach részéről, miként meg sem történt. Azonban vélhető volna, hogy nem fogadná elutasítással, elvégre nem lesi atyja, kifélével-mifélével társalog, másod részről pedig leplezetlen a világ előtt, mennyire élvezi az együtt töltött időt. Mint már megannyiszor gondolt erre, ritka az effajta különleges társaság, s hát ostoba lenne elhatárolni magát, ha egyszer megadatik. Így is manapság kevés ideje akadt a jó kedvre, a kivételes alkalmakat pedig meg kell ragadni.
Ennek szellemében határoz úgy, hogy a piacon vásárlásra hajtja a fejét, amennyiben nem kell értékes idejüket keresgéléssel töltenie.
S valóban nem kell csalódnia, a férfi egyből a segítségére siet, az már csak másodrangú eset, hogy épp egy kétes öreg urat ajánl az üzlet megkötésére. Azonban még ezt sem tudja felvont szemöldökkel, kétellyel hallgatni, ahogy előadja magát a Vörös, bársonyos ajkai mögül visszafogott, finom kacaj hallik fel.*
- Ön csakugyan jól érti a dolgát, bár eme szakterület igazán távol esik tőlem. Férfiak szenvedélye a dohány, s ha Ön kiválónak tartja, úgy nem féli a szívem, hogy az öreg úrnál vásároljak be bájitalokból. *Somolyogja, amint a bódé felé pillant, s miként ezzel áldását is adta a helynek, úgy megindulnak a jó ismerős felé.
Míg Mordach a maga üzletét bonyolítja, addig körülnéz a különféle portékákat illetve, de miként azt a férfi is említette, az igazi kincseket valóban nem teszi közszemlére az uraság, így csupán akkor juthat hozzá a számára még ismeretlen kotyvalékokhoz, mikor jómaga kerül sorra. Ott is hagy jó pár csengő aranyat, s kétségei támadnak a további költekezéseket illetve. Nem erénye ugyan a meggondolatlanság, de a napokban úgy elment ide-oda a pénz, hogy a továbbiakban kellő odafigyeléssel kell majd gazdálkodnia. Talán meg is ül az arcán egy pillanatra a zavar, ahogy végiggondolja ezt, azonban most sokkal érdekfeszítőbb eseményekkel kell számolnia, s ennek nyomán lénye hamarost újra a jó kedv jegyében tündököl.*
- Köszönöm a jó tanácsot, reményem, ha úgy hozza a szükség, valóban jó szolgálatot tesz majd az áru. *Jegyzi meg, amint a kovács felé igyekeznek. Csakugyan megmosolyogja, hogy megint erre kénytelen járni, azonban nem időznek oly sokat a műhelyben, hogy egyáltalán feltűnést keltsenek, hiszen céljuk az erdő.
S fel sem tűnik neki a Hold fiatal, bágyadt sugarai közt lépkedve, hogy Mordach keze fogást talál az övén, olyannyira természetesnek veszi a momentumot. Inkább figyeli a sűrűn ülő fák közt az utat, s reméli, hogy semmi fennakadást nem kell megélniük.*
- Amint meghallom, ígérem említést teszek róla. *Feleli szüntelen mosollyal az arcán, bár azzal nem számol, hogy előfordulhat, még messzebb járnak, mikor ő meghallja a zajt. Csak örökölt egyet s mást az elfek népétől, így a hallása is kifinomultabb, mint az embereké.*
- Reményem, hogy nem botlunk farkasokba. Úgy hírlik a városban, hogy bizony manapság szép számmal fordulnak meg a lakott környékeken is, az erdők mélyéről nem beszélve. Nem szokásom aggódást vagy épp félelmet kelteni, de az óvatosság most megért pár szót. *Suttogja, s bár halk szavainak ellenére is kiválóan hallhatja Mordach, mit duruzsol, igazán nem is kellett volna visszafognia hangerejét. Ám a titokzatos, meglepetéseket rejtő erődben ösztönösen fogja óvatosabbra magát s társát, elvégre nem csak a vadaktól, de esedékesen más személyektől is lehet tartani. Nincsenek kétségei afelől, hogy erre is szép számmal tanyázhatnak a rosszakaró tolvajok.
Tán ennek is köszönhető, hogy ekkora bizalommal van a férfi iránt, mert bár ő is rendelkezik az önvédelem lehetőségével, azt nem kérdőjelezi meg, hogy egy ilyen erőteljes kiállású férfi többre viszi, mint szerény s törékeny mivolta. Persze az is felvethető, hogy egyáltalán miért vállalkozott a sűrű erdőt róni az éjnek fátylos óráiban egy ilyen kétes kinézetű alakkal, azonban erre sem bonyolult a magyarázat.
Megeshet, hogy az uraság szemei nem épp a legbizalomgerjesztőbb színvilágban tetszenek, s különc kinézete is bőven hozzátesz ehhez, ám éltének eme rövid ideje alatt megtanulta, hogy balga az, aki a kinézet alapján ítélkezik. Mondjuk az nem titok, hogy a megnyerőbb külsejű személyek nagyobb vonzást tudhatnak magukénak, de azt senki nem mondja, hogy a különcök nem épp oly érdekesek, mint előbbi társaik.
Persze, ízlések és pofonok, ahogy mondani szokás, s hát Aravae ízlése úgy hozta, hogy cseppet sem rettent meg a férfitól. Helyébe inkább felkeltette az érdeklődését, s megnyerő modorával elérte, hogy ne kérdőjelezze meg szándékait. Ugyan nem a legjobb emberismerőként tartja magát számon, de Mordach vérszín szemei megett ott húzódik az őszinteség, az elfogadás s elutasítás egyaránt, éppúgy az a gyermekded álomvilág, ami egészen különös gondolatokat enged a férfi ajkaira kiülni.
Az az aprócska tény pedig már csak ráadás, hogy valószínűleg a nap fénypontját fogja adni a bemutatója, nem kizárólag ez vette rá, hogy fejét adja eme veszélyektől nem épp mentes kiruccanásra.*
- Azt hiszem, a közelben járhatunk, hallom a víz ringatózását... *Szólal meg hirtelen, szinte éket verve felüdült hangjával az éjszaka sötétjébe. Maga is meglepődik, mennyire elkalandozott az utóbbi percekben, de ennek hála egyhamar eltelt az idő, s észre sem vette, mennyit haladtak indulásuk pillanata óta. Csupán annyi veszéllyel jár ez, hogy így a visszaút igen csak ködös a számára, de nem feltételezné, hogy ezen kellemetlen túrára magára maradna, miként a fogadóbeli folytatást már korábban meg is beszélték.
Nem is tudja hirtelenjében, mit várjon igazán. Gyermeki izgatottsággal s kíváncsisággal várja a Holdmágia lehengerlő mutatványát, azonban a Pegazus tüzénél való melegedés s csevej sem különbül foglalkoztatja az érzékeit. Az egész napi kóborlás után amúgy is megéhezett már valami kiadós ételre, és amiatt sem bánkódna, ha ma kényelmes ágyban tölthetné az éjszakáját.
No de, ennyire még felesleges előre szaladnia, az ember – vagy épp félvér – koncentráljon csak egy dologra, az pedig most a séta s a várakozás.*
- Úgy vélem, az Ön számára nem lehet titok, hogy éjjel még egyszer sem vetettem meg a lábam az erdőben, de Ön oly magabiztossággal s könnyedséggel lépdel, mintha csak itt született volna. Gyakorta látogatja a megannyi növény s vadak világát? *Kérdezi, hogy a hátralévő kis séta ne teljék oly csendben, mint túrájuk nagy része.*
- Tán szemem világa van hozzászokva a növényekhez, vagy pusztán szerencsém volt, de azt elmondhatom, hogy nem volt könnyed a dolgom. Kívántam én látni egyebet is, azonban a Holdsajt felkutatása majdhogy nem délig is eltartott. S való igaz, egy rendes fogással nem ér fel, de kincs, az biztos. *Feleli, s arca a jó kedély színeiben, formáiban tetszik. Ismét olyan témára esett beszélgetésük fonala, mi igen csak kedvére tesz, s ha valami ekképp hat reá, az bizonyosan kisugárzik szavaiból is. Azonban hogy alkimista volna... Őt is meglepi a feltételezés, sosem gondolt magára másként, mint a természet szerelmeseként, de való igaz, hogy érdeklődését könnyeden tudná kamatoztatni egy effajta szakmában. Talán egyszer kipróbálja magát, viszont határozottan nem nevezheti magát az alkímia művelőjének.*
- Nem, nem volnék én alkimista, csupán itt-ott érdeklődtem hozzáértőbb személyeknél, ugyan mifélét érdemes felkeresni az erdőben, ha arra járok. Mint korábban említettem, igazán közel esik hozzám a természet, és ha idegen földre vetődik a sorsom gombolyaga, akkor az a legkevesebb, hogy az itteni ritkaságokat megszemlélem. Ön is bizonyost művelődött különböző terepeken, így megértheti, mire gondolok.
Amit eddig tapasztaltam, lenyűgözött... Szinte biztosra veszem, hogy sokak nem ismerőik ezen megannyi kincsnek, mit e föld rejt, pedig bámulatos a természet mindegyik kreálmánya. Érdemes rájuk az idő, s nem kevésbé tesz boldoggá azzal, hogy megoszt velem egyet eme értékek közül! Azt hiszem, tán egy kissé izgatott vagyok, ne is haragudjék emiatt, de nehéz az önuralom, ha az élet igaz kincseit kutatja az ember. *Mosolyogja lágyan, ahogy felpillant az úrra, ám figyelmét szintén felkelti a gazdagnegyed egy utcáját megtöltő kellemes muzsika. Bátorkodik ő is vetni egy pillantást az eseményre, s ha tudná, miféléket forgat a fejében Mordach, bizony hálásan mondana köszönetet, amiért tovább haladnak. Félreértés ne essék, egy ilyen lehengerlő partnerrel szíves örömest venne részt egy bálon, azonban egyiküket sem tartja felkészültnek az úri mulatsághoz.
Véletlenül sem mondhatná magáról, hogy pökhendi, de miként nemesek sarjaként látta meg a napvilágot, úgy az etikett s a protokoll is szerves részévé vált az életének, így érthető, ha felvetődik benne a gondolat, vajh mit szólnának az úri családok, ha két ilyen különös alak jelenne meg – feltehetőleg – álarcosbáljukon. Azonban az a kép sem kerüli el elméjét, mely azt hivatott megidézni, valóban hogyan festenének odabent.
Egy igen csak hosszú, vérvörös hajzuhataggal megáldott férfi, kinek szemei akár a tűz, úgy fénylenek. S mellette eme minden elsöprő elem ellentettje, a tengerek mélységét magába ölelő tekintetű félvér nő, bekötözött fejjel s egy karddal az oldalán. Valószínű nem keltenének bizalmas benyomást, s ezen gondolatra akaratlan is elmosolyodik.
Az meg sem fordul a fejében, hogy tán tolakodó lenne egy effajta felvetés Mordach részéről, miként meg sem történt. Azonban vélhető volna, hogy nem fogadná elutasítással, elvégre nem lesi atyja, kifélével-mifélével társalog, másod részről pedig leplezetlen a világ előtt, mennyire élvezi az együtt töltött időt. Mint már megannyiszor gondolt erre, ritka az effajta különleges társaság, s hát ostoba lenne elhatárolni magát, ha egyszer megadatik. Így is manapság kevés ideje akadt a jó kedvre, a kivételes alkalmakat pedig meg kell ragadni.
Ennek szellemében határoz úgy, hogy a piacon vásárlásra hajtja a fejét, amennyiben nem kell értékes idejüket keresgéléssel töltenie.
S valóban nem kell csalódnia, a férfi egyből a segítségére siet, az már csak másodrangú eset, hogy épp egy kétes öreg urat ajánl az üzlet megkötésére. Azonban még ezt sem tudja felvont szemöldökkel, kétellyel hallgatni, ahogy előadja magát a Vörös, bársonyos ajkai mögül visszafogott, finom kacaj hallik fel.*
- Ön csakugyan jól érti a dolgát, bár eme szakterület igazán távol esik tőlem. Férfiak szenvedélye a dohány, s ha Ön kiválónak tartja, úgy nem féli a szívem, hogy az öreg úrnál vásároljak be bájitalokból. *Somolyogja, amint a bódé felé pillant, s miként ezzel áldását is adta a helynek, úgy megindulnak a jó ismerős felé.
Míg Mordach a maga üzletét bonyolítja, addig körülnéz a különféle portékákat illetve, de miként azt a férfi is említette, az igazi kincseket valóban nem teszi közszemlére az uraság, így csupán akkor juthat hozzá a számára még ismeretlen kotyvalékokhoz, mikor jómaga kerül sorra. Ott is hagy jó pár csengő aranyat, s kétségei támadnak a további költekezéseket illetve. Nem erénye ugyan a meggondolatlanság, de a napokban úgy elment ide-oda a pénz, hogy a továbbiakban kellő odafigyeléssel kell majd gazdálkodnia. Talán meg is ül az arcán egy pillanatra a zavar, ahogy végiggondolja ezt, azonban most sokkal érdekfeszítőbb eseményekkel kell számolnia, s ennek nyomán lénye hamarost újra a jó kedv jegyében tündököl.*
- Köszönöm a jó tanácsot, reményem, ha úgy hozza a szükség, valóban jó szolgálatot tesz majd az áru. *Jegyzi meg, amint a kovács felé igyekeznek. Csakugyan megmosolyogja, hogy megint erre kénytelen járni, azonban nem időznek oly sokat a műhelyben, hogy egyáltalán feltűnést keltsenek, hiszen céljuk az erdő.
S fel sem tűnik neki a Hold fiatal, bágyadt sugarai közt lépkedve, hogy Mordach keze fogást talál az övén, olyannyira természetesnek veszi a momentumot. Inkább figyeli a sűrűn ülő fák közt az utat, s reméli, hogy semmi fennakadást nem kell megélniük.*
- Amint meghallom, ígérem említést teszek róla. *Feleli szüntelen mosollyal az arcán, bár azzal nem számol, hogy előfordulhat, még messzebb járnak, mikor ő meghallja a zajt. Csak örökölt egyet s mást az elfek népétől, így a hallása is kifinomultabb, mint az embereké.*
- Reményem, hogy nem botlunk farkasokba. Úgy hírlik a városban, hogy bizony manapság szép számmal fordulnak meg a lakott környékeken is, az erdők mélyéről nem beszélve. Nem szokásom aggódást vagy épp félelmet kelteni, de az óvatosság most megért pár szót. *Suttogja, s bár halk szavainak ellenére is kiválóan hallhatja Mordach, mit duruzsol, igazán nem is kellett volna visszafognia hangerejét. Ám a titokzatos, meglepetéseket rejtő erődben ösztönösen fogja óvatosabbra magát s társát, elvégre nem csak a vadaktól, de esedékesen más személyektől is lehet tartani. Nincsenek kétségei afelől, hogy erre is szép számmal tanyázhatnak a rosszakaró tolvajok.
Tán ennek is köszönhető, hogy ekkora bizalommal van a férfi iránt, mert bár ő is rendelkezik az önvédelem lehetőségével, azt nem kérdőjelezi meg, hogy egy ilyen erőteljes kiállású férfi többre viszi, mint szerény s törékeny mivolta. Persze az is felvethető, hogy egyáltalán miért vállalkozott a sűrű erdőt róni az éjnek fátylos óráiban egy ilyen kétes kinézetű alakkal, azonban erre sem bonyolult a magyarázat.
Megeshet, hogy az uraság szemei nem épp a legbizalomgerjesztőbb színvilágban tetszenek, s különc kinézete is bőven hozzátesz ehhez, ám éltének eme rövid ideje alatt megtanulta, hogy balga az, aki a kinézet alapján ítélkezik. Mondjuk az nem titok, hogy a megnyerőbb külsejű személyek nagyobb vonzást tudhatnak magukénak, de azt senki nem mondja, hogy a különcök nem épp oly érdekesek, mint előbbi társaik.
Persze, ízlések és pofonok, ahogy mondani szokás, s hát Aravae ízlése úgy hozta, hogy cseppet sem rettent meg a férfitól. Helyébe inkább felkeltette az érdeklődését, s megnyerő modorával elérte, hogy ne kérdőjelezze meg szándékait. Ugyan nem a legjobb emberismerőként tartja magát számon, de Mordach vérszín szemei megett ott húzódik az őszinteség, az elfogadás s elutasítás egyaránt, éppúgy az a gyermekded álomvilág, ami egészen különös gondolatokat enged a férfi ajkaira kiülni.
Az az aprócska tény pedig már csak ráadás, hogy valószínűleg a nap fénypontját fogja adni a bemutatója, nem kizárólag ez vette rá, hogy fejét adja eme veszélyektől nem épp mentes kiruccanásra.*
- Azt hiszem, a közelben járhatunk, hallom a víz ringatózását... *Szólal meg hirtelen, szinte éket verve felüdült hangjával az éjszaka sötétjébe. Maga is meglepődik, mennyire elkalandozott az utóbbi percekben, de ennek hála egyhamar eltelt az idő, s észre sem vette, mennyit haladtak indulásuk pillanata óta. Csupán annyi veszéllyel jár ez, hogy így a visszaút igen csak ködös a számára, de nem feltételezné, hogy ezen kellemetlen túrára magára maradna, miként a fogadóbeli folytatást már korábban meg is beszélték.
Nem is tudja hirtelenjében, mit várjon igazán. Gyermeki izgatottsággal s kíváncsisággal várja a Holdmágia lehengerlő mutatványát, azonban a Pegazus tüzénél való melegedés s csevej sem különbül foglalkoztatja az érzékeit. Az egész napi kóborlás után amúgy is megéhezett már valami kiadós ételre, és amiatt sem bánkódna, ha ma kényelmes ágyban tölthetné az éjszakáját.
No de, ennyire még felesleges előre szaladnia, az ember – vagy épp félvér – koncentráljon csak egy dologra, az pedig most a séta s a várakozás.*
- Úgy vélem, az Ön számára nem lehet titok, hogy éjjel még egyszer sem vetettem meg a lábam az erdőben, de Ön oly magabiztossággal s könnyedséggel lépdel, mintha csak itt született volna. Gyakorta látogatja a megannyi növény s vadak világát? *Kérdezi, hogy a hátralévő kis séta ne teljék oly csendben, mint túrájuk nagy része.*
2010. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-21 12:06:40
Üzenet elküldve: 2014-01-21 12:06:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Farkasvadászat//
*Miután végeztek a dögökkel, a csuklyás fickó lemászik a fáról és a 'vadászok' mellé lép.*
-Nekem végülis mindegy. Kifizethetem helyben, úgyis elviszem a barakkba.*vonja meg a vállát, majd elővesz egy pénzesszütyőt és számolgatni kezd. Kis idő múlva a 200 aranyat tartalmazó erszényt Taym Aemuran felé dobja.
Eközben folyamatosan figyel, hátha vannak még dögök a közelben, de egyelőre ilyesmire semmi jel nem utal, szerencsére. Éppen elég volt egy napra ennyi. Kisvártatva Turrog a Behemót is gazdagabb lesz 200 arannyal , ha a felé röppenő erszényt elkapja. Ha nem, akkor a földről kell felvennie.*
-Visszakísérhetem magukat a városba, nehogy valami gond adódjon útközben.*mondja még a fickó, majd nekiáll levágni a farkasok fejét. Szépen zsinegre fűzi mindet, s átveti a vállán a véres darabokat.*
*Miután végeztek a dögökkel, a csuklyás fickó lemászik a fáról és a 'vadászok' mellé lép.*
-Nekem végülis mindegy. Kifizethetem helyben, úgyis elviszem a barakkba.*vonja meg a vállát, majd elővesz egy pénzesszütyőt és számolgatni kezd. Kis idő múlva a 200 aranyat tartalmazó erszényt Taym Aemuran felé dobja.
Eközben folyamatosan figyel, hátha vannak még dögök a közelben, de egyelőre ilyesmire semmi jel nem utal, szerencsére. Éppen elég volt egy napra ennyi. Kisvártatva Turrog a Behemót is gazdagabb lesz 200 arannyal , ha a felé röppenő erszényt elkapja. Ha nem, akkor a földről kell felvennie.*-Visszakísérhetem magukat a városba, nehogy valami gond adódjon útközben.*mondja még a fickó, majd nekiáll levágni a farkasok fejét. Szépen zsinegre fűzi mindet, s átveti a vállán a véres darabokat.*
2009. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-20 20:48:08
Üzenet elküldve: 2014-01-20 20:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
- Holdsajt? *vonja fel szemöldökét* Igazán jó szeme lehet Kegyednek, ugyanis az erre térő vándorlelkek szeretik leszedni az útszélhez közelebb, s kissé távolabb eső dolgokat. Mondjuk tény, hogy elmajszolni nem rossz, s egy ideig túl lehet vele élni, persze ahhoz, hogy az ember a jóllakottság kellemes érzetét tapasztalja, igen sokat kell belőle fogyasztania! *megsimogatja állát* Egy újabb kérdés merült fel bennem, mégpedig az, hogy Ön esetleg ért az alkímiához? *ha nem, akkor a férfi kérdése még furcsa is lehet* Igen sokan vannak, akik a Holdsajtot sem ismerik még a vándorok közt sem, ezért bátorkodtam feltenni a kérdést. A vándorok mellett az alkimisták szeretik felhasználni a főzetekhez!
*Bólogat határozottan, s bár csak egy apró momentumot ragadott ki, mégis nagyon felkeltette az érdeklődését e hölgy, hiszen nem csak a külseje miatt gondolja azt Mordach, hogy nagyon is kreatív és okos hölgyeményről van szó, hanem a beszéde miatt is. Milliónyi gondolat lappang benne, a legapróbb dolgokról is meg van a véleménye, mindenhez hozzá tud szólni, s ami nagyon fontos, nem hordja fent az orrát. A templombeli hölgy is hasonlóan eszesnek tűnt, az ő orra viszont messze a fellegekben járt, ez pedig a Vörös számára nagyon kiábrándító. Ám most nagyon is kellemes társasággal sikerült összeakadnia..*
- Ahogy mondta, túl nagy ez a világ, s mi csak a töredékét látjuk ennek a rengetegnek. Nem tudni, mit rejt a mély.. Mit rejtenek a legmélyebb barlangok alatti vidékek.. Mit rejtenek a felhők, a sűrű erdők, a kietlen mocsarak. Az biztos, hogy hatalmas kincseket, értékeket, tudást.. Elvégre nem véletlenül zárja el az emberektől ily nagyon a természet. S úgy vélem, hogy egy ilyen értékre én biz'a rá is akadtam, melyet hamarosan Kegyed elé tárok!
*Ahogy a gazdagnegyedben sétálnak, az utolsó napsugarak bágyadtan törnek meg a csillogó, ékkövekkel díszített ablakokon, s a pökhendi kisasszonyok haját díszítő rubinhajpántokon. Az egyik szűkebb kis utcából kellemes muzsika árad ki, ahol az egyik díszesebb ajtón özönlenek be a báli ruhákba bújt figurák, érdekesebbnél érdekesebb maszkokban. Egy pillanatra Mordach le is lassít, hiszen szíve szerint betérne egy ilyen kis összejövetelre, persze azzal lehet elásná magát, ha így hirtelenjében felvetné az ötletet Aravenek. Nem szeretne túlságosan rámenősnek tűnni, s e lépést talán e hölgyemény túl nagynak tekintené - bár tény, hogy balga az a férfi, akinek ezen ajánlat nem fordulna meg a fejében! Hiába is kecsegtető az ötlet, egy bágyadt mosolyt ejt meg végül a kis utca felé, s annak reményében, hogy a napokban levő újabb ceremónia nem marad el, hát tovább sétál.*
- Teljesen megértem, csodálkoztam is volna, ha egy idegen számára minden apró kis titkot ily hamar feltárna! *a piactérre érve igen nagy nyüzsgés fogadja őket, így jobban is kell fülelnie Aravae bársonyos hangjára* Teljesen véletlenül ismerek régebb óta egy öreg kereskedőt, aki fogalmazzunk úgy, hogy szeret kissé "feketén" is üzletelni.. Tőle szoktam venni például egy bizonyos dohányt, mely a remek íze mellett még tartalmaz egy kis hallucinogén gombafajtát is, mely érdekes dolgokat tud művelni az elmével! A szervezetre nincs káros hatással, de természetesen az ilyen remek dolgokat tiltják, s olyan jelzőkkel illetik, hogy méreg. Ergo a tudatlan emberek irtóznak is tőle, s a ritka fajt le tudják szedni azok, akik birtokában vannak a megfelelő tudásnak! Még szerencse, hogy én ezek közé tartozok! *húzza ki színpadiasan mellkasát egy széles vigyorral kísérve* Viszont ő mindenfélét árul "pult alatt", így biztosan akadnak nála érdekesebb bájitalok is! Ott is van, ni!
*Mutat az egyik bódé felé, ahol a kis öreg egy pipával ücsörög valami nagy hernyónak tűnő szobron. Mordachot látva elvigyorodik, s előhúz az egyik fiókból egy kis csomagot, amit meglebegtet a levegőben nagy vigyorral. A Vörös odasétálva lebonyolítja az üzletet, majd átadja a terepet a hölgyeménynek.
Ha végzett, akkor a Vörös igyekszik a legrövidebb utat megtalálni a kovácsműhely felé, hogy aztán szépen nyugodtan megtudják kerülni azt, s hamar tudják tapodni az erdő nedves talaját. A Hold lágy sugarai már a csupasz faágak közt bújnak meg, s bár eléggé sötét van, ám ha az ember megszokja e feketeséget, akkor már könnyebben lehet tájékozódni, persze azért megragadja Aravae kezét, s úgy vezeti maga után.*
- Egy negyed óra séta nagyjából.. Még szerencse, hogy szép csillagos az ég, így sokkal könnyebben lehet tájékozódni! Ha hall patakcsobogást, akkor szóljon, onnan már csak pár lépés a barlang!
*Egy pillanatra kívülről kezdi kémlelni magukat.. Egy szokatlan külsejű férfi, aki egy démonfajzatnak is könnyedén elmehetne, s egy bájos hölgy, ki gyanakvás nélkül követi őt. Mint a Szépség s a Szörnyeteg meséje, ahol a Szépség szeretete töri meg az átkot.. Mindenesetre becsüli e hölgyeményt, hogy vele tartott a sűrű, sötét erdőbe, s Mordach is igyekszik kiérdemelni ezen ajándékot.*
- Holdsajt? *vonja fel szemöldökét* Igazán jó szeme lehet Kegyednek, ugyanis az erre térő vándorlelkek szeretik leszedni az útszélhez közelebb, s kissé távolabb eső dolgokat. Mondjuk tény, hogy elmajszolni nem rossz, s egy ideig túl lehet vele élni, persze ahhoz, hogy az ember a jóllakottság kellemes érzetét tapasztalja, igen sokat kell belőle fogyasztania! *megsimogatja állát* Egy újabb kérdés merült fel bennem, mégpedig az, hogy Ön esetleg ért az alkímiához? *ha nem, akkor a férfi kérdése még furcsa is lehet* Igen sokan vannak, akik a Holdsajtot sem ismerik még a vándorok közt sem, ezért bátorkodtam feltenni a kérdést. A vándorok mellett az alkimisták szeretik felhasználni a főzetekhez!
*Bólogat határozottan, s bár csak egy apró momentumot ragadott ki, mégis nagyon felkeltette az érdeklődését e hölgy, hiszen nem csak a külseje miatt gondolja azt Mordach, hogy nagyon is kreatív és okos hölgyeményről van szó, hanem a beszéde miatt is. Milliónyi gondolat lappang benne, a legapróbb dolgokról is meg van a véleménye, mindenhez hozzá tud szólni, s ami nagyon fontos, nem hordja fent az orrát. A templombeli hölgy is hasonlóan eszesnek tűnt, az ő orra viszont messze a fellegekben járt, ez pedig a Vörös számára nagyon kiábrándító. Ám most nagyon is kellemes társasággal sikerült összeakadnia..*
- Ahogy mondta, túl nagy ez a világ, s mi csak a töredékét látjuk ennek a rengetegnek. Nem tudni, mit rejt a mély.. Mit rejtenek a legmélyebb barlangok alatti vidékek.. Mit rejtenek a felhők, a sűrű erdők, a kietlen mocsarak. Az biztos, hogy hatalmas kincseket, értékeket, tudást.. Elvégre nem véletlenül zárja el az emberektől ily nagyon a természet. S úgy vélem, hogy egy ilyen értékre én biz'a rá is akadtam, melyet hamarosan Kegyed elé tárok!
*Ahogy a gazdagnegyedben sétálnak, az utolsó napsugarak bágyadtan törnek meg a csillogó, ékkövekkel díszített ablakokon, s a pökhendi kisasszonyok haját díszítő rubinhajpántokon. Az egyik szűkebb kis utcából kellemes muzsika árad ki, ahol az egyik díszesebb ajtón özönlenek be a báli ruhákba bújt figurák, érdekesebbnél érdekesebb maszkokban. Egy pillanatra Mordach le is lassít, hiszen szíve szerint betérne egy ilyen kis összejövetelre, persze azzal lehet elásná magát, ha így hirtelenjében felvetné az ötletet Aravenek. Nem szeretne túlságosan rámenősnek tűnni, s e lépést talán e hölgyemény túl nagynak tekintené - bár tény, hogy balga az a férfi, akinek ezen ajánlat nem fordulna meg a fejében! Hiába is kecsegtető az ötlet, egy bágyadt mosolyt ejt meg végül a kis utca felé, s annak reményében, hogy a napokban levő újabb ceremónia nem marad el, hát tovább sétál.*
- Teljesen megértem, csodálkoztam is volna, ha egy idegen számára minden apró kis titkot ily hamar feltárna! *a piactérre érve igen nagy nyüzsgés fogadja őket, így jobban is kell fülelnie Aravae bársonyos hangjára* Teljesen véletlenül ismerek régebb óta egy öreg kereskedőt, aki fogalmazzunk úgy, hogy szeret kissé "feketén" is üzletelni.. Tőle szoktam venni például egy bizonyos dohányt, mely a remek íze mellett még tartalmaz egy kis hallucinogén gombafajtát is, mely érdekes dolgokat tud művelni az elmével! A szervezetre nincs káros hatással, de természetesen az ilyen remek dolgokat tiltják, s olyan jelzőkkel illetik, hogy méreg. Ergo a tudatlan emberek irtóznak is tőle, s a ritka fajt le tudják szedni azok, akik birtokában vannak a megfelelő tudásnak! Még szerencse, hogy én ezek közé tartozok! *húzza ki színpadiasan mellkasát egy széles vigyorral kísérve* Viszont ő mindenfélét árul "pult alatt", így biztosan akadnak nála érdekesebb bájitalok is! Ott is van, ni!
*Mutat az egyik bódé felé, ahol a kis öreg egy pipával ücsörög valami nagy hernyónak tűnő szobron. Mordachot látva elvigyorodik, s előhúz az egyik fiókból egy kis csomagot, amit meglebegtet a levegőben nagy vigyorral. A Vörös odasétálva lebonyolítja az üzletet, majd átadja a terepet a hölgyeménynek.
Ha végzett, akkor a Vörös igyekszik a legrövidebb utat megtalálni a kovácsműhely felé, hogy aztán szépen nyugodtan megtudják kerülni azt, s hamar tudják tapodni az erdő nedves talaját. A Hold lágy sugarai már a csupasz faágak közt bújnak meg, s bár eléggé sötét van, ám ha az ember megszokja e feketeséget, akkor már könnyebben lehet tájékozódni, persze azért megragadja Aravae kezét, s úgy vezeti maga után.*
- Egy negyed óra séta nagyjából.. Még szerencse, hogy szép csillagos az ég, így sokkal könnyebben lehet tájékozódni! Ha hall patakcsobogást, akkor szóljon, onnan már csak pár lépés a barlang!
*Egy pillanatra kívülről kezdi kémlelni magukat.. Egy szokatlan külsejű férfi, aki egy démonfajzatnak is könnyedén elmehetne, s egy bájos hölgy, ki gyanakvás nélkül követi őt. Mint a Szépség s a Szörnyeteg meséje, ahol a Szépség szeretete töri meg az átkot.. Mindenesetre becsüli e hölgyeményt, hogy vele tartott a sűrű, sötét erdőbe, s Mordach is igyekszik kiérdemelni ezen ajándékot.*
2008. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-20 15:19:34
Üzenet elküldve: 2014-01-20 15:19:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Nerin Delkar, Daleilor Narchenar //
*Daleilor sikerrel végez mindkét mónyusszal, habár a látvány, ami a szokatlan kivégzést kíséri, joggal rántja görcsbe a hölgy gyomrát. Legyen a férfi akármekkora lovag, az álláról alácsöpögő vér látványa aligha első randevúra való.
Nerin bódultan dől el, miután nagyjából bekötötte a segítségükre érkező állat sebeit. Vajon tényleg jó ötlet az éjszakai erdő sűrűjében álomra hajtani a fejetek? A nő láthatóan nem zavartatja magát, így már csak két éber lény van: Daleilor és a kutya, amelyikről immár, nyugodt körülmények között nem nehéz megállapítani, hogy nem sok köze van a farkasokhoz. Valaha hófehér bundájú, nagy testű állat, talán valamiféle juhászkutya lehet. Hátsó, sérült lábait szinte csak húzza maga után, ahogy a férfi felé indul, hogy mikor odaér mellé, fejét az ölébe hajtva nézzen fel rá. Láthatóan nincs a legjobb állapotban és nem csak a mostani sérülések miatt: bundája piszkos, hasa behorpad, vélhetően már egy ideje kóborként tengeti az életét, ugyanakkor szelídnek és barátságosnak látszik, ami azt feltételezi, hogy egykor emberek nevelhették. Itt hagyjátok vagy magatokkal viszitek? Nem is olyan messziről többszörös farkasvonyítás hallatszik, ideje gyorsan dönteni és tovább állni, mielőtt még komolyabb ellenfelet kaptok.*
*Daleilor sikerrel végez mindkét mónyusszal, habár a látvány, ami a szokatlan kivégzést kíséri, joggal rántja görcsbe a hölgy gyomrát. Legyen a férfi akármekkora lovag, az álláról alácsöpögő vér látványa aligha első randevúra való.
Nerin bódultan dől el, miután nagyjából bekötötte a segítségükre érkező állat sebeit. Vajon tényleg jó ötlet az éjszakai erdő sűrűjében álomra hajtani a fejetek? A nő láthatóan nem zavartatja magát, így már csak két éber lény van: Daleilor és a kutya, amelyikről immár, nyugodt körülmények között nem nehéz megállapítani, hogy nem sok köze van a farkasokhoz. Valaha hófehér bundájú, nagy testű állat, talán valamiféle juhászkutya lehet. Hátsó, sérült lábait szinte csak húzza maga után, ahogy a férfi felé indul, hogy mikor odaér mellé, fejét az ölébe hajtva nézzen fel rá. Láthatóan nincs a legjobb állapotban és nem csak a mostani sérülések miatt: bundája piszkos, hasa behorpad, vélhetően már egy ideje kóborként tengeti az életét, ugyanakkor szelídnek és barátságosnak látszik, ami azt feltételezi, hogy egykor emberek nevelhették. Itt hagyjátok vagy magatokkal viszitek? Nem is olyan messziről többszörös farkasvonyítás hallatszik, ideje gyorsan dönteni és tovább állni, mielőtt még komolyabb ellenfelet kaptok.*
2007. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-19 19:59:50
Üzenet elküldve: 2014-01-19 19:59:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Fáradtan halad, szinte vonszolja magát, ám nem szeretné az éjt az erdőben tölteni. Végül mégis megadja magát a fáradtságnak, és lekuporodik egy fa tövébe. Melegen betakarja magát, Malib is szorosan odabújik hozzá, majd együtt elszenderednek.
Pár órával később ébred, még mindig fáradtan, de úgy dönt, továbbindul annak reményében, hogy legközelebb már ágyban hajthatja álomra a fejét.*
Pár órával később ébred, még mindig fáradtan, de úgy dönt, továbbindul annak reményében, hogy legközelebb már ágyban hajthatja álomra a fejét.*
2006. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-18 19:12:51
Üzenet elküldve: 2014-01-18 19:12:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*A nő szavaira csak fintorog, majd megjegyzi:*
- A tökéletességét nem kell féltenie, ha valaha is rendelkezett ilyennel, a szobán kívül felejtette *jegyzi meg viszonylag nyugodtan, hiszen mindig örömmel tölti el a szívét, ha másokról rosszakat mondhat, és még teljesen jogosan is. Mert hát nem ő kezdte... Bron ötletelésére beleköp a tűzbe, mintegy jelezvén, hogy nagy ívből tesz a férfi parancsolgatására, inkább tegyen egy szívességet mindenkinek, és hallgasson. Igen, ennyi minden megállapítható egy gnóm köpéséből. Azonba ennek ellenére újra lábra küzdi magát, a kandallóba kapaszkodik, és megragadja a koponyát. Vizslatás helyett inkább földhöz vágja, hiszen ha van valami érdekes, az benne van. Ha eléri a festményt (és hát miért ne érné, hát csak nem vak az a férfi, hogy olyan feladatot adjon neki, amit biztosan nem tud elvégezni), leszedi a falról, majd leül, és a hátulját kezdi vizsgálni. Ha nem talál semmit, akkor már-már szakszerűen kezdi darabokra cincálni, hátha a festmény és a hátsó réteg között dugtak el valamit. Közben azon sajnálkozik, milyen szégyen, hogy a csapat második legokosabb tagja az ork... Ha elég ereje van hozzá, akár a keretet is több darabra szedi, de azt főleg azért, hogy (ha elég vastag és erős fából készült) egy darabját botként használhassa, így elmúlna a bosszantó kiszolgáltatottság érzése. A haszontalan részeket meg egyszerűen elkezdi a tűzbe hajigálni, mondván, csak útban vannak.*
*A nő szavaira csak fintorog, majd megjegyzi:*
- A tökéletességét nem kell féltenie, ha valaha is rendelkezett ilyennel, a szobán kívül felejtette *jegyzi meg viszonylag nyugodtan, hiszen mindig örömmel tölti el a szívét, ha másokról rosszakat mondhat, és még teljesen jogosan is. Mert hát nem ő kezdte... Bron ötletelésére beleköp a tűzbe, mintegy jelezvén, hogy nagy ívből tesz a férfi parancsolgatására, inkább tegyen egy szívességet mindenkinek, és hallgasson. Igen, ennyi minden megállapítható egy gnóm köpéséből. Azonba ennek ellenére újra lábra küzdi magát, a kandallóba kapaszkodik, és megragadja a koponyát. Vizslatás helyett inkább földhöz vágja, hiszen ha van valami érdekes, az benne van. Ha eléri a festményt (és hát miért ne érné, hát csak nem vak az a férfi, hogy olyan feladatot adjon neki, amit biztosan nem tud elvégezni), leszedi a falról, majd leül, és a hátulját kezdi vizsgálni. Ha nem talál semmit, akkor már-már szakszerűen kezdi darabokra cincálni, hátha a festmény és a hátsó réteg között dugtak el valamit. Közben azon sajnálkozik, milyen szégyen, hogy a csapat második legokosabb tagja az ork... Ha elég ereje van hozzá, akár a keretet is több darabra szedi, de azt főleg azért, hogy (ha elég vastag és erős fából készült) egy darabját botként használhassa, így elmúlna a bosszantó kiszolgáltatottság érzése. A haszontalan részeket meg egyszerűen elkezdi a tűzbe hajigálni, mondván, csak útban vannak.*
2005. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-18 18:12:56
Üzenet elküldve: 2014-01-18 18:12:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Farkasvadászat//
*Érvényesülni látszanak az erőviszonyok, melyeket Taym már a legelején megállapított: az állat nem kerekedhet az ember fölé. Vagy éppen a törpe fölé. Na persze nyilván nem így gondolkodna, ha egy medvével kerülne szembe, azonban most viszonylag olcsón megúszta, tekintve, hogy halállal is végződhetett volna a kis kaland. Rögtön a sánta után veti magát, olyan nincs, hogy az ő pénze elbicegjen az erdőbe. Ha utoléri, egy jól irányzott döféssel megfosztja az életétől. Nagyjából úgy fest, hogy ez a harcnak a vége, valójában Turrog pajzsos trükkje után neki már aligha volt dolga, az bőven elég volt ahhoz, hogy megijessze a farkasokat. Heten jöttek, és csak akkor fújtak volna visszavonulót, mikor hárman maradtak... Az elszántság mindenképpen mellettük szólt, ezt Taymnek is el kell ismerni. Egy darabig még feszülten figyel, nem közeledik-e egyéb fenevad, ha erre utaló jelet nem kap, akkor kifújja a levegőt, majd megjegyzi:*
- Szép volt *ezt a tömör bókot mindkét 'társának' címzi, majd miután letudta a rá jutó kedvességet, figyelme újból a pénzre összpontosul.*
- Hogy tervezzük elosztani? *kérdezi, és persze a kérdése csak arra irányul, milyen formában kapja meg a pénzét. Ha az íjász lekászálódott, kifejti:*
- Esetleg itt helyben kifizeti a kétszáz aranyat, és kéri a fejeket, vagy együtt visszük vissza őket a barakkba? *végül is Taymnek mindegy, hiszen ő mindenképpen a barakkba megy vissza, habár kétséges, hogy részt tud-e venni azon a bizonyos éjjeli őrjáraton.*
*Érvényesülni látszanak az erőviszonyok, melyeket Taym már a legelején megállapított: az állat nem kerekedhet az ember fölé. Vagy éppen a törpe fölé. Na persze nyilván nem így gondolkodna, ha egy medvével kerülne szembe, azonban most viszonylag olcsón megúszta, tekintve, hogy halállal is végződhetett volna a kis kaland. Rögtön a sánta után veti magát, olyan nincs, hogy az ő pénze elbicegjen az erdőbe. Ha utoléri, egy jól irányzott döféssel megfosztja az életétől. Nagyjából úgy fest, hogy ez a harcnak a vége, valójában Turrog pajzsos trükkje után neki már aligha volt dolga, az bőven elég volt ahhoz, hogy megijessze a farkasokat. Heten jöttek, és csak akkor fújtak volna visszavonulót, mikor hárman maradtak... Az elszántság mindenképpen mellettük szólt, ezt Taymnek is el kell ismerni. Egy darabig még feszülten figyel, nem közeledik-e egyéb fenevad, ha erre utaló jelet nem kap, akkor kifújja a levegőt, majd megjegyzi:*
- Szép volt *ezt a tömör bókot mindkét 'társának' címzi, majd miután letudta a rá jutó kedvességet, figyelme újból a pénzre összpontosul.*
- Hogy tervezzük elosztani? *kérdezi, és persze a kérdése csak arra irányul, milyen formában kapja meg a pénzét. Ha az íjász lekászálódott, kifejti:*
- Esetleg itt helyben kifizeti a kétszáz aranyat, és kéri a fejeket, vagy együtt visszük vissza őket a barakkba? *végül is Taymnek mindegy, hiszen ő mindenképpen a barakkba megy vissza, habár kétséges, hogy részt tud-e venni azon a bizonyos éjjeli őrjáraton.*
2004. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-17 22:35:01
Üzenet elküldve: 2014-01-17 22:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Daleilor Narchenar//
* Nerin rémülten nézi a "megmentőjük" sebeit, s gyorsan próbálja menteni a menthetőt. A blúzából kitépett darab hamar átázik a vértől, s a föld is tocsog a különféle élőlények vérétől, de hála az égnek a négylábú állatnak gyorsan enyhül a vérzése, mígnem teljesen el nem áll. Két mocskos ragadozó maradt, kik hangosan morogva, fogukat vicsorgatva közelítenek a férfi felé. Az egyik kis mocskos mónyusz hirtelen támad, s Daleilor karjára veti magát. Nerin megrémül az alkarvédő, s a rajta csattanó fogak hangján hallván, s odakapja fejét a férfira. A másik fenevad majdnem rávetett már magát az "áldozatra" mikor a férfi egy dobótőrt húz elő majd eldobja a ragadozó felé. Majd mégegyet előhúzott, s az állat a dobótőrrel testében holtan roskad össze. Majd ránéz a karjára, s valamit mondott a ragadozónak, s egy hirtelen mozdulattal a nyakához hajol, s kiharap egy darabot az állat nyakából. Nerin megrémül e tettet látva. A férfi többször köp jó nagyokat, s egy jó nagyot nyel ezek után. Az állat nyakábólömlik a vér, Nerin pedig undorodva gondolja végig a férfi tettét. Megpróbálja felülmúlni finnyás érzéseit, és megpróbál az egyik fa tövébe vánszorogni. Megpróbálja hívni a négylábú állatot is, hogy ne egy ilyen jobban látható helyen legyenek. Nerin eljutott az egyik fa tövébe, leült, s érezte, hogy szörnyű fáradtság érzet ül a szemeire, mik lecsukódnak, s Nerin a négylábú állatnak dölve elalszik.*
* Nerin rémülten nézi a "megmentőjük" sebeit, s gyorsan próbálja menteni a menthetőt. A blúzából kitépett darab hamar átázik a vértől, s a föld is tocsog a különféle élőlények vérétől, de hála az égnek a négylábú állatnak gyorsan enyhül a vérzése, mígnem teljesen el nem áll. Két mocskos ragadozó maradt, kik hangosan morogva, fogukat vicsorgatva közelítenek a férfi felé. Az egyik kis mocskos mónyusz hirtelen támad, s Daleilor karjára veti magát. Nerin megrémül az alkarvédő, s a rajta csattanó fogak hangján hallván, s odakapja fejét a férfira. A másik fenevad majdnem rávetett már magát az "áldozatra" mikor a férfi egy dobótőrt húz elő majd eldobja a ragadozó felé. Majd mégegyet előhúzott, s az állat a dobótőrrel testében holtan roskad össze. Majd ránéz a karjára, s valamit mondott a ragadozónak, s egy hirtelen mozdulattal a nyakához hajol, s kiharap egy darabot az állat nyakából. Nerin megrémül e tettet látva. A férfi többször köp jó nagyokat, s egy jó nagyot nyel ezek után. Az állat nyakábólömlik a vér, Nerin pedig undorodva gondolja végig a férfi tettét. Megpróbálja felülmúlni finnyás érzéseit, és megpróbál az egyik fa tövébe vánszorogni. Megpróbálja hívni a négylábú állatot is, hogy ne egy ilyen jobban látható helyen legyenek. Nerin eljutott az egyik fa tövébe, leült, s érezte, hogy szörnyű fáradtság érzet ül a szemeire, mik lecsukódnak, s Nerin a négylábú állatnak dölve elalszik.*
2003. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-17 21:11:47
Üzenet elküldve: 2014-01-17 21:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//A félelem háza//
*Társai látszólag igen furcsa emberek, bár Syn ezen cseppet sem lepődik meg, hisz Ő maga is furcsa lehet másoknak, folyamatosan csacsogó és kihívó kalózos természetével. Az öreg kicsit se tetszik neki, de az ork újdonsült "barátja", Bron talpraesett természete tetszik neki.*
-Papuska, szerintem is inkább a parancsolgatás helyett fogja be a csacsogót és nézzen körül. Nem szeretném, ha tökéletességem itt aszna el.-*Hangjában fölényesség érezhető. Végighallgatja az ifjabbik férfi parancsait és elégedetten mosolyog. Végül nem kap átkutatási parancsot és kicsit elszomorodik. Miután az ork és Bron nekikezd a nagy gerenda leszedésének az ajtó elől, már meg is kapja a feladatot. És ráadásul olyat ami az ínyére való.*
-Látom értesz a dolgodhoz, ember.-*Nem szól többet inkább a férfiak mögé áll és felkészülten várja, azt, hogy valaki berontson. Ebből csak annyi látszik, hogy lábain az izmai megfeszülnek és ugrásra, harcra készen várják az új ellenfelet. Eközben néha rátekint az elfoglalt és erőlködő férfiakra és elismerően füttyent.*
-Azért jó, hogy nem csak egy papussal hozott össze ez a ház, hanem egy-két jó pasit is mellém osztott.-
*Társai látszólag igen furcsa emberek, bár Syn ezen cseppet sem lepődik meg, hisz Ő maga is furcsa lehet másoknak, folyamatosan csacsogó és kihívó kalózos természetével. Az öreg kicsit se tetszik neki, de az ork újdonsült "barátja", Bron talpraesett természete tetszik neki.*
-Papuska, szerintem is inkább a parancsolgatás helyett fogja be a csacsogót és nézzen körül. Nem szeretném, ha tökéletességem itt aszna el.-*Hangjában fölényesség érezhető. Végighallgatja az ifjabbik férfi parancsait és elégedetten mosolyog. Végül nem kap átkutatási parancsot és kicsit elszomorodik. Miután az ork és Bron nekikezd a nagy gerenda leszedésének az ajtó elől, már meg is kapja a feladatot. És ráadásul olyat ami az ínyére való.*
-Látom értesz a dolgodhoz, ember.-*Nem szól többet inkább a férfiak mögé áll és felkészülten várja, azt, hogy valaki berontson. Ebből csak annyi látszik, hogy lábain az izmai megfeszülnek és ugrásra, harcra készen várják az új ellenfelet. Eközben néha rátekint az elfoglalt és erőlködő férfiakra és elismerően füttyent.*
-Azért jó, hogy nem csak egy papussal hozott össze ez a ház, hanem egy-két jó pasit is mellém osztott.-
2002. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-17 15:10:40
Üzenet elküldve: 2014-01-17 15:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Farkasvadászat//
*Turrog pajzsa megkondul, ahogy eltalálja vele a farkast. Az állat pár lépést repül, majd pedig megkapja a neki szánt nyilat. A maradék fenevad úgy tűnik visszavonulót fúj, viszont nem sokáig jutnak. Az első azonnal meghal, a második sebzetten szökni próbál, a harmadik meg a másodikat löki fel futtában (és halálában). A harcos arcára mosoly kúszik, hiszen úgy tűnik elmúlt a veszély, így kifújhatja magát. A törpe kissé lerázza izmait, majd pedig győzedelmesen a fák közé int. A vadász páratlan tudása az íjjal még őt is lenyűgözte. Fegyverét még nem rakja el, hiszen ha jól számolta, az egyik bestia (ha harc képtelen is) de életben van. A bicegő farkast habár fellökte társa, azonban sanszos, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy meghaljon.*
- Acatel, lennél szíves?* Kérdezi mély hangján a farkas felé bökve.* Ne szenvedjen sokáig.* Jelenti ki barátságosan, majd pedig végig néz a pusztításon, amit elvégeztek. Igazán szép munka, valóban szép.*
*Turrog pajzsa megkondul, ahogy eltalálja vele a farkast. Az állat pár lépést repül, majd pedig megkapja a neki szánt nyilat. A maradék fenevad úgy tűnik visszavonulót fúj, viszont nem sokáig jutnak. Az első azonnal meghal, a második sebzetten szökni próbál, a harmadik meg a másodikat löki fel futtában (és halálában). A harcos arcára mosoly kúszik, hiszen úgy tűnik elmúlt a veszély, így kifújhatja magát. A törpe kissé lerázza izmait, majd pedig győzedelmesen a fák közé int. A vadász páratlan tudása az íjjal még őt is lenyűgözte. Fegyverét még nem rakja el, hiszen ha jól számolta, az egyik bestia (ha harc képtelen is) de életben van. A bicegő farkast habár fellökte társa, azonban sanszos, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy meghaljon.*
- Acatel, lennél szíves?* Kérdezi mély hangján a farkas felé bökve.* Ne szenvedjen sokáig.* Jelenti ki barátságosan, majd pedig végig néz a pusztításon, amit elvégeztek. Igazán szép munka, valóban szép.*
2001. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-01-17 11:05:09
Üzenet elküldve: 2014-01-17 11:05:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Szelíd
//Farkasvadászat//
*Turrog a pajzsával hatalmas sallert ad az egyik farkasnak, ami ettől szédelegve tántorodik arrébb. Az íjász azonnal meg is torolja rajta ezt a hibát, s a bordái közé kap egy nyilat, amitől az állat szinte megkergül: önmaga körül, a nyílvég után kapkodva a fogaival pörög, mint a kutya, mi a farkát kergeti.
A maradék három megtorpan, s a rohammal is felhagynak. Úgy néz ki, észrevették, hogy rohamosan fogyatkoznak, ezért hátrálni kezdenek, acsarkodva a törpre és az emberre. Az egyiknek a torkába röppen a vessző, mire összeesik. A mellette lévő megugrik, s nyilván ezért is téveszti el az íjász, csupán a hátsó lábát találja el. Az állat felvonyít, s a tisztás széle felé biceg. A harmadik életben maradt példány megiramodik az erdőbe, de egy nyíl a lapockái között megállítja. Szinte tökéletes bukfencet vet futtában, s fellöki a bicegő társát is.*
*Turrog a pajzsával hatalmas sallert ad az egyik farkasnak, ami ettől szédelegve tántorodik arrébb. Az íjász azonnal meg is torolja rajta ezt a hibát, s a bordái közé kap egy nyilat, amitől az állat szinte megkergül: önmaga körül, a nyílvég után kapkodva a fogaival pörög, mint a kutya, mi a farkát kergeti.
A maradék három megtorpan, s a rohammal is felhagynak. Úgy néz ki, észrevették, hogy rohamosan fogyatkoznak, ezért hátrálni kezdenek, acsarkodva a törpre és az emberre. Az egyiknek a torkába röppen a vessző, mire összeesik. A mellette lévő megugrik, s nyilván ezért is téveszti el az íjász, csupán a hátsó lábát találja el. Az állat felvonyít, s a tisztás széle felé biceg. A harmadik életben maradt példány megiramodik az erdőbe, de egy nyíl a lapockái között megállítja. Szinte tökéletes bukfencet vet futtában, s fellöki a bicegő társát is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257