Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-26 16:27:00
Üzenet elküldve: 2012-11-26 16:27:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
- Többet vinnyogsz, mint a kedvenc szajhám, mikor dolgozom rajta * mondja Mivarának az őt örző, civil ruhás őr. Holott inkább bandita, mint őr, éppen ezért tartozik Soril hadnagy keze alá. A hadnagy szerette magát olyan emberekkel körülvenni, akik jártasak az alvilágban, így könnyebben végezték el azokat a feladatokat, mely igen kényesnek bizonyultak a 'becsületes' többségnek.*
- Mindjárt ott vagyunk, és ajánlom, hogy ott fogd vissza a piciny szádat, vagy el kell, hogy kenjük. A hadnagy türelmes és jóságos, de ha a helyzet úgy kivánja, kíméletlen és veszedelmes. Nem húznám ki nála a gyufát.*
"Miről beszélek? Hisz ennek amúgy is mindegy..."
A férfi sok személyt szállított már a hadnagy elé, ugyanebből az okból, így ezt a kis gnómot sem sajnlja. Ám valamilyen szomorú érzés mégis a hatalmába kerítette. Az érzés, hogy szerencsétleneknek esélyük sincs, hatalmas disznóság. Persze... azt mondják valakinek sikerült.*
- Ha nem akarsz életed hátrelévő részét egy sötét lyukban leélni, azt ajánlom, hogy fogadd el a hadnagy ajánlatát, bármi is legyen az. És ez neked is szól, hegyesfülű * kiált oda a másiknak, ki látszólag teljesen beletörődött a sorsába.*
- Többet vinnyogsz, mint a kedvenc szajhám, mikor dolgozom rajta * mondja Mivarának az őt örző, civil ruhás őr. Holott inkább bandita, mint őr, éppen ezért tartozik Soril hadnagy keze alá. A hadnagy szerette magát olyan emberekkel körülvenni, akik jártasak az alvilágban, így könnyebben végezték el azokat a feladatokat, mely igen kényesnek bizonyultak a 'becsületes' többségnek.*
- Mindjárt ott vagyunk, és ajánlom, hogy ott fogd vissza a piciny szádat, vagy el kell, hogy kenjük. A hadnagy türelmes és jóságos, de ha a helyzet úgy kivánja, kíméletlen és veszedelmes. Nem húznám ki nála a gyufát.*
"Miről beszélek? Hisz ennek amúgy is mindegy..."
A férfi sok személyt szállított már a hadnagy elé, ugyanebből az okból, így ezt a kis gnómot sem sajnlja. Ám valamilyen szomorú érzés mégis a hatalmába kerítette. Az érzés, hogy szerencsétleneknek esélyük sincs, hatalmas disznóság. Persze... azt mondják valakinek sikerült.*
- Ha nem akarsz életed hátrelévő részét egy sötét lyukban leélni, azt ajánlom, hogy fogadd el a hadnagy ajánlatát, bármi is legyen az. És ez neked is szól, hegyesfülű * kiált oda a másiknak, ki látszólag teljesen beletörődött a sorsába.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-26 02:01:13
Üzenet elküldve: 2012-11-26 02:01:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Niraya örömmel követi kézen fogva a férfit az erdő belsejébe, bár a hangok, és az erős késztetés nem szűnik meg, ráadásul mintha egyre erősödne az érzés. Egy erdő által körülvett tisztásra érkezik, ezzel együtt hirtelen az elméjében levő csábítás is abbamarad. Kissé váratlanul éri, hogy nincsenek egyedül. Egy nagy tölgyfa alatt három alakot vesz észre, ahonnan erős mágia érződik. Niraya vesz egy mély levegőt, egy pillanatra behunyja a szemét. Érzi, hogy az erdő energiája hívta őket ide. Mivel tudja, hogy szent erőről van szó, nem szólal meg, csak párja tekintetét keresi.*
*Niraya örömmel követi kézen fogva a férfit az erdő belsejébe, bár a hangok, és az erős késztetés nem szűnik meg, ráadásul mintha egyre erősödne az érzés. Egy erdő által körülvett tisztásra érkezik, ezzel együtt hirtelen az elméjében levő csábítás is abbamarad. Kissé váratlanul éri, hogy nincsenek egyedül. Egy nagy tölgyfa alatt három alakot vesz észre, ahonnan erős mágia érződik. Niraya vesz egy mély levegőt, egy pillanatra behunyja a szemét. Érzi, hogy az erdő energiája hívta őket ide. Mivel tudja, hogy szent erőről van szó, nem szólal meg, csak párja tekintetét keresi.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-24 16:48:35
Üzenet elküldve: 2012-11-24 16:48:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
*A remete magabiztossága töretlen, mondhat bárki bármit. A kulacsot elfogadja, iszik pár kortyot. Arcidegei rándulnak egyet, mikor rájön, hogy ez a víz nem olyan tiszta, mint az erdő mélyén lévő forrás vize, de ezt nem teszi szóvá. Megköszöni a vizet, majd így szól:*
- Az ereklye... Valójában semmi biztosat nem lehet mondani az erejéről, csak annyit, hogy borzasztó. A használata óhatatlanul is a pusztulás szélére sodorná a világot. Ám ez eddig még nem történt még. Az ereklyét elzárták, és mágiával pecsételték le a börtönét. Ám most ki fog törni... *Itt vesz egy nagy levegőt, kicsit rossz irányba siklott a történet, nem akarja a hallgatóságot halálra rémíteni* Persze ezt nem szó szerint kell érteni. Végülis az ereklye is csak egy tárgy, pusztán az ereje nagy. *Újra nagy levegőt vesz* Valójában az ereklye mibenléte sem világos. Az Erdő szelleme persze mindent tud róla, de nekem csak egy dolgot mondott, ami fontos lehet számotokra. Az ereklyét nem olyan egyszerű elpusztítani, mint egy faágat *ahogy ezt mondja, egy ág mellettük hangos reccsenéssel kettétörik. Egy szent fegyver szükséges hozzá, méghozzá Reytel - a tisztaság istenének - kardja. És éppen ez az *sóhajt* ami miatt hátrányban vagytok a Pókokkal szemben. Nekik csak az ereklyét kell megszerezni, hogy célba érjenek, nektek pedig az ereklyét, és Reytel kardját. *Valójában a kardot még nem akarta említeni, de az idő fogy, nem titkolózhatott volna sokáig.* És hogy kérdésedre válaszoljak *néz a festőre* az ereklye felfedésének módjáról sajnos nem tudok, mindössze azt, hogy hol keressétek.
*A remete magabiztossága töretlen, mondhat bárki bármit. A kulacsot elfogadja, iszik pár kortyot. Arcidegei rándulnak egyet, mikor rájön, hogy ez a víz nem olyan tiszta, mint az erdő mélyén lévő forrás vize, de ezt nem teszi szóvá. Megköszöni a vizet, majd így szól:*
- Az ereklye... Valójában semmi biztosat nem lehet mondani az erejéről, csak annyit, hogy borzasztó. A használata óhatatlanul is a pusztulás szélére sodorná a világot. Ám ez eddig még nem történt még. Az ereklyét elzárták, és mágiával pecsételték le a börtönét. Ám most ki fog törni... *Itt vesz egy nagy levegőt, kicsit rossz irányba siklott a történet, nem akarja a hallgatóságot halálra rémíteni* Persze ezt nem szó szerint kell érteni. Végülis az ereklye is csak egy tárgy, pusztán az ereje nagy. *Újra nagy levegőt vesz* Valójában az ereklye mibenléte sem világos. Az Erdő szelleme persze mindent tud róla, de nekem csak egy dolgot mondott, ami fontos lehet számotokra. Az ereklyét nem olyan egyszerű elpusztítani, mint egy faágat *ahogy ezt mondja, egy ág mellettük hangos reccsenéssel kettétörik. Egy szent fegyver szükséges hozzá, méghozzá Reytel - a tisztaság istenének - kardja. És éppen ez az *sóhajt* ami miatt hátrányban vagytok a Pókokkal szemben. Nekik csak az ereklyét kell megszerezni, hogy célba érjenek, nektek pedig az ereklyét, és Reytel kardját. *Valójában a kardot még nem akarta említeni, de az idő fogy, nem titkolózhatott volna sokáig.* És hogy kérdésedre válaszoljak *néz a festőre* az ereklye felfedésének módjáról sajnos nem tudok, mindössze azt, hogy hol keressétek.
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-24 12:52:22
Üzenet elküldve: 2012-11-24 12:52:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Most már biztos benne, hogy az elfszerzet haszontalan. Egy férfi, ki sem a fegyverekhez nem ért, sem a mágiához? Mégis hogy lehetne egy ilyen alak kiválasztott, ha tényleg olyan gonosz dologról van szó, mint amilyenről az öreg beszél? És tényleg tudná, hogy ki is Kyleia valójában? A nő ezt kétli. Ha viszont mégis tisztában van kilétével, akkor azt is tudnia kellene, hogy a lány valójában mennyire kétbalkezes. Mindent lever, vagy felbukik... A munkái sem végződtek sose jól. Ugyan a feladatot elvégezte, de hogyan? A végén menekülnie kell, mert az őrök megérkeznek, vagy a célponttal kell megküzdeni és megsérül... Meg efféle dolgok. Csak tanácstalanul áll minden előtt. Ha itt hagyja a vénembert és ő tényleg tud mindent, akkor el is árulhatja. Annak pedig nem örülne, hisz az egész város a nyakába szakadna. Ha viszont itt marad, lehet, hogy szintén meghal. Egyik variáció sem tetszik neki túlzottan. "Én most komolyan egy fákhoz beszélő öregtől tartok? Hiszen egyetlen mozdulattal végezhetnék vele, lehet ez bármilyen remete. Az erdő szelleme viszont... Terjednek róla legendák... Tényleg létezne?" elmélkedik.
A vádakra nem reagál, továbbra is lapít a védelmezőjének titulált férfi mögött. Az viszont hátrafordul. Kyle nem tudja, hogy mit tegyen. Jobbnak látja hagyni, hogy az alak tegye dolgát. Meglepettséget színlelve figyeli a horzsolást. Ezt eddig tényleg nem vette észre.*
- Ugyan, emiatt ne aggódjon, ez csak egy kis karcolás. *mosolyodik el halványan. Mivel úgy tűnik, hogy nincs választása, megindul a kijelölt hely felé és letelepszik egy magasabban feltörő gyökérre. A mesére nem túlzottan kíváncsi, viszont még mindig vacillál. "Én és egy haszontalan alak... Ellenünk egy rég eltűnt misztikus faj? Ez nem túl jó arány. Nem is beszélve a nagy erejű ereklyéről. Viszont... Ha azt megszerezném... Többé nem lenne gondom. Lehet, hogy mégis bele kellene vágni. Akkor viszont ezzel a szépfiúval kezdenem kellene valamit. Rá mégsem vigyázhatok..." elmélkedik.
Keze tisztogatására lesz figyelmes. Halkan felszisszen, mikor a kendő sebzett bőréhez ér. Hirtelen ránt is kezén. A fájdalmat nem bírja túlzottan. Ez egyetlen hibája, ügyetlenségét leszámítva. Kacsóját kecsesen illeszti vissza az elfszerzet tenyerébe.*
- Elnézést... *motyogja.*
- Mondja, ön... Elf vérű, igaz? *kérdi érdeklődve. Ostoba lenne, ha nem venné észre a finom vonásokat, melyek az előtte lévőt jellemzik. A magasságát és egyéb vonásait, melyek szintén jellemzőek a hegyesfülűekre.*
*Most már biztos benne, hogy az elfszerzet haszontalan. Egy férfi, ki sem a fegyverekhez nem ért, sem a mágiához? Mégis hogy lehetne egy ilyen alak kiválasztott, ha tényleg olyan gonosz dologról van szó, mint amilyenről az öreg beszél? És tényleg tudná, hogy ki is Kyleia valójában? A nő ezt kétli. Ha viszont mégis tisztában van kilétével, akkor azt is tudnia kellene, hogy a lány valójában mennyire kétbalkezes. Mindent lever, vagy felbukik... A munkái sem végződtek sose jól. Ugyan a feladatot elvégezte, de hogyan? A végén menekülnie kell, mert az őrök megérkeznek, vagy a célponttal kell megküzdeni és megsérül... Meg efféle dolgok. Csak tanácstalanul áll minden előtt. Ha itt hagyja a vénembert és ő tényleg tud mindent, akkor el is árulhatja. Annak pedig nem örülne, hisz az egész város a nyakába szakadna. Ha viszont itt marad, lehet, hogy szintén meghal. Egyik variáció sem tetszik neki túlzottan. "Én most komolyan egy fákhoz beszélő öregtől tartok? Hiszen egyetlen mozdulattal végezhetnék vele, lehet ez bármilyen remete. Az erdő szelleme viszont... Terjednek róla legendák... Tényleg létezne?" elmélkedik.
A vádakra nem reagál, továbbra is lapít a védelmezőjének titulált férfi mögött. Az viszont hátrafordul. Kyle nem tudja, hogy mit tegyen. Jobbnak látja hagyni, hogy az alak tegye dolgát. Meglepettséget színlelve figyeli a horzsolást. Ezt eddig tényleg nem vette észre.*
- Ugyan, emiatt ne aggódjon, ez csak egy kis karcolás. *mosolyodik el halványan. Mivel úgy tűnik, hogy nincs választása, megindul a kijelölt hely felé és letelepszik egy magasabban feltörő gyökérre. A mesére nem túlzottan kíváncsi, viszont még mindig vacillál. "Én és egy haszontalan alak... Ellenünk egy rég eltűnt misztikus faj? Ez nem túl jó arány. Nem is beszélve a nagy erejű ereklyéről. Viszont... Ha azt megszerezném... Többé nem lenne gondom. Lehet, hogy mégis bele kellene vágni. Akkor viszont ezzel a szépfiúval kezdenem kellene valamit. Rá mégsem vigyázhatok..." elmélkedik.
Keze tisztogatására lesz figyelmes. Halkan felszisszen, mikor a kendő sebzett bőréhez ér. Hirtelen ránt is kezén. A fájdalmat nem bírja túlzottan. Ez egyetlen hibája, ügyetlenségét leszámítva. Kacsóját kecsesen illeszti vissza az elfszerzet tenyerébe.*
- Elnézést... *motyogja.*
- Mondja, ön... Elf vérű, igaz? *kérdi érdeklődve. Ostoba lenne, ha nem venné észre a finom vonásokat, melyek az előtte lévőt jellemzik. A magasságát és egyéb vonásait, melyek szintén jellemzőek a hegyesfülűekre.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 20:47:24
Üzenet elküldve: 2012-11-22 20:47:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A vigyori kis pöttömnek hamarosan rá kell ébrednie, hogy mondhat bármit, olyan, mintha a falnak beszélne. Bár kezd az az érzése lenni, hogy az még a jobbik eset amikor eleresztik szavait fülük mellett. Elég a morcosabbiknak csak hátra néznie és máris a hideg futkos hátán. Így egy idő után inkább nem is fecseg, mert fél attól, hogy rossz vége lesz. Egy darabig azért próbált az elffel sutyorogni, ám néhány szúrósabb pillantással hamar torkán akasztották mondandóját.*
"Hmm... vajon hol lehetünk?"
*Pillant körbe, majd egy hatalmas ásítás közepette elkezd fészkelődni. Szemei álmosan csillognak. Igazándiból rég elvesztette a fonalat.*
- Messze vagyunk még?
*Nyüszögi elkínzott hangon. Piciny testét eléggé megviselte a vágta. Most már ha kényszerítik sem tudna tovább menni, vagy ha akarna sem lenne képes elszökni. Mondhatni a nyeregből is majd lepottyan.*
*A vigyori kis pöttömnek hamarosan rá kell ébrednie, hogy mondhat bármit, olyan, mintha a falnak beszélne. Bár kezd az az érzése lenni, hogy az még a jobbik eset amikor eleresztik szavait fülük mellett. Elég a morcosabbiknak csak hátra néznie és máris a hideg futkos hátán. Így egy idő után inkább nem is fecseg, mert fél attól, hogy rossz vége lesz. Egy darabig azért próbált az elffel sutyorogni, ám néhány szúrósabb pillantással hamar torkán akasztották mondandóját.*
"Hmm... vajon hol lehetünk?"
*Pillant körbe, majd egy hatalmas ásítás közepette elkezd fészkelődni. Szemei álmosan csillognak. Igazándiból rég elvesztette a fonalat.*
- Messze vagyunk még?
*Nyüszögi elkínzott hangon. Piciny testét eléggé megviselte a vágta. Most már ha kényszerítik sem tudna tovább menni, vagy ha akarna sem lenne képes elszökni. Mondhatni a nyeregből is majd lepottyan.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 20:24:58
Üzenet elküldve: 2012-11-22 20:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Naasier fejében egy józan kis hang azt súgja, haza kellene mennie és úgy tenni, mintha soha nem is járt volna itt.
Pedig a mögé bújó lánnyal ellentétben ő nem tartja őrültnek az öreget. Sőt, tekintete mélyén kimondhatatlan bölcsesség csillan, mikor rájuk néz, s olyan ősi tisztaság, ami meglepi. Az ember fia azt hihetné a városi szóbeszédek alapján, hogy aki önszántából veszi be magát magányosan a vadonba az vagy hibbant, vagy bandita.
Pedig itt erről szó sincs, vagy ha igen, hát ilyen őszinte és ártalmatlan őrülttel még sose találkozott. Ez pedig csak még rémítőbbé teszi mindazt, amit mond.*
- Higgye el, Uram én megértem és... Nem vonom kétségbe, hogy igaza van, de attól tartok nem vagyok épp alkalmas az ilyesmire. Hisz nézzen rám! Nem vagyok harcos, aki bárkivel megküzdhetne, sem varázsló, akit átjár a mágia adománya.
*Naasier zavartan tárja szét karjait, hogy mutassa, valóban nincs nála semmi, ami akár csak távolról is fegyverre hasonlítana. Nem is érti, az idegen lány, miért mögötte keresett menedéket, hiszen kettejük közül épp ő tűnik harciasabbnak.
Bár igaz, ami igaz, mégiscsak ő a férfi, neki illenék megvédeni, ha esetleg baj készülődne, de erre aligha számít. Az öreg békésnek tűnik, talán csak a riadalom az, ami beárnyékolja sokat látott tekintetét.
Pókok... Naasier még sose hallott róluk, pedig Darsam sokszor riogatta rémmesékkel, mikor gyerekek voltak. Szerepelt azokban sokféle borzalom; démonok, szörnyek, banditák... Minden, amiről Bátyja úgy vélte, távol tartja majd őt a vadontól. De ilyen törzsről még sosem hallott.
Naasier nem tudja miért, de többet szeretne tudni az ereklyéről. Mintha valami azt súgná neki, hogy többet _kell_ tudnia róla, elvégre az a hang nem vezethette ide a semmiért. Még ha jobb szeretne most épp máshol lenni tudatlanul, biztonságban azt már megtanulta régen, hogy vannak dolgok, amik elől nem lehet elfutni.
Kíváncsian pillant át a válla felett, hogy lássa, a mögötte meghúzódó fiatal lány vajon miként vélekedhet erről az egészről. Tekintetét azonban a szürkéskék íriszek helyett ezúttal a másik karja ragadja meg, melyen frissen sötétlik a vér, igaz a sérülés aligha több horzsolásnál.
Az erdő mocskában azonban egy ilyen kis sérüléssel is jobb törődni.*
- Hiszen ön megsérült! *ragadja meg a lány kezét, érintése azonban cseppet se durva, udvariasan és finoman fogja át a keskeny csuklót, ha a nő el akarja rántani kezét, könnyen megteheti.* - Jobb lenne bekötni, jöjjön! Üljünk le oda. *mutat a feléjük boruló tölgy gyökereire, melyek egészen kiemelkednek a talajból, egész kényelmes ülőhelynek tűnve.
Ha a nő engedi, hogy odavezesse és leültesse, utána a remetéhez fordulva mosolyodik el barátságosan.*
- Nem állíthatom, hogy képes lennék önnek segíteni, de kérem, igyon egy kortyot és meséljen még erről az ereklyéről! *nyújtja kulacsát az öreg felé, mivel látja, nehezére esik a beszéd.* Miért olyan veszélyes? Mit jelent az, hogy... „fel fogja fedni magát”? *tudakolja, s ha Kyleia még mindig nem tiltakozik, akkor az ecsetei tisztítására használt egyik tiszta kendőt megnedvesíti a visszakapott kulacsból és óvatosan kezdi letisztogatni a horzsolást., miközben a remete válaszait várja.*
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.22 20:29:48
*Naasier fejében egy józan kis hang azt súgja, haza kellene mennie és úgy tenni, mintha soha nem is járt volna itt.
Pedig a mögé bújó lánnyal ellentétben ő nem tartja őrültnek az öreget. Sőt, tekintete mélyén kimondhatatlan bölcsesség csillan, mikor rájuk néz, s olyan ősi tisztaság, ami meglepi. Az ember fia azt hihetné a városi szóbeszédek alapján, hogy aki önszántából veszi be magát magányosan a vadonba az vagy hibbant, vagy bandita.
Pedig itt erről szó sincs, vagy ha igen, hát ilyen őszinte és ártalmatlan őrülttel még sose találkozott. Ez pedig csak még rémítőbbé teszi mindazt, amit mond.*
- Higgye el, Uram én megértem és... Nem vonom kétségbe, hogy igaza van, de attól tartok nem vagyok épp alkalmas az ilyesmire. Hisz nézzen rám! Nem vagyok harcos, aki bárkivel megküzdhetne, sem varázsló, akit átjár a mágia adománya.
*Naasier zavartan tárja szét karjait, hogy mutassa, valóban nincs nála semmi, ami akár csak távolról is fegyverre hasonlítana. Nem is érti, az idegen lány, miért mögötte keresett menedéket, hiszen kettejük közül épp ő tűnik harciasabbnak.
Bár igaz, ami igaz, mégiscsak ő a férfi, neki illenék megvédeni, ha esetleg baj készülődne, de erre aligha számít. Az öreg békésnek tűnik, talán csak a riadalom az, ami beárnyékolja sokat látott tekintetét.
Pókok... Naasier még sose hallott róluk, pedig Darsam sokszor riogatta rémmesékkel, mikor gyerekek voltak. Szerepelt azokban sokféle borzalom; démonok, szörnyek, banditák... Minden, amiről Bátyja úgy vélte, távol tartja majd őt a vadontól. De ilyen törzsről még sosem hallott.
Naasier nem tudja miért, de többet szeretne tudni az ereklyéről. Mintha valami azt súgná neki, hogy többet _kell_ tudnia róla, elvégre az a hang nem vezethette ide a semmiért. Még ha jobb szeretne most épp máshol lenni tudatlanul, biztonságban azt már megtanulta régen, hogy vannak dolgok, amik elől nem lehet elfutni.
Kíváncsian pillant át a válla felett, hogy lássa, a mögötte meghúzódó fiatal lány vajon miként vélekedhet erről az egészről. Tekintetét azonban a szürkéskék íriszek helyett ezúttal a másik karja ragadja meg, melyen frissen sötétlik a vér, igaz a sérülés aligha több horzsolásnál.
Az erdő mocskában azonban egy ilyen kis sérüléssel is jobb törődni.*
- Hiszen ön megsérült! *ragadja meg a lány kezét, érintése azonban cseppet se durva, udvariasan és finoman fogja át a keskeny csuklót, ha a nő el akarja rántani kezét, könnyen megteheti.* - Jobb lenne bekötni, jöjjön! Üljünk le oda. *mutat a feléjük boruló tölgy gyökereire, melyek egészen kiemelkednek a talajból, egész kényelmes ülőhelynek tűnve.
Ha a nő engedi, hogy odavezesse és leültesse, utána a remetéhez fordulva mosolyodik el barátságosan.*
- Nem állíthatom, hogy képes lennék önnek segíteni, de kérem, igyon egy kortyot és meséljen még erről az ereklyéről! *nyújtja kulacsát az öreg felé, mivel látja, nehezére esik a beszéd.* Miért olyan veszélyes? Mit jelent az, hogy... „fel fogja fedni magát”? *tudakolja, s ha Kyleia még mindig nem tiltakozik, akkor az ecsetei tisztítására használt egyik tiszta kendőt megnedvesíti a visszakapott kulacsból és óvatosan kezdi letisztogatni a horzsolást., miközben a remete válaszait várja.*
A hozzászólás írója (Naasier Nephilim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.22 20:29:48
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 17:42:15
Üzenet elküldve: 2012-11-22 17:42:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
A remete pár lélegzetvétel - és a szabadkozások mérlegelése - után sóhajt egyet, majd így szól, először a festőre nézve:*
- Hogy gonosz dolog? Ó nem, te még nem láttál gonosz dolgokat. Várd csak meg hogy a pókok kaparintsák meg ezt a szent erejű tárgyat. Ők fognak gonosz dolgokat művelni. Falvakat, városokat lerombolni... mindenkit rabszolga sorba taszítani... aki ellenszegül, azt megölni... ezek a gonosz dolgok. Te pedig *néz a másik jövevényre* ne légy álszent! Az Erdő szelleme úgyis tudja, hogy ki vagy, és az ő nagysága által én is. Bár... talán azt az egyet jól teszed, hogy félsz tőlem *húzza halvány félmosolyra a száját* Én vagyok ennek az erdőnek a védelmezője, és legidősebb remetéje már emberöltők óta. *Eme szavakat egészen halkan ejti ki, mégis erőteljesen visszhangoznak* És nem fér kétség hozzá, ti vagytok a kiválasztottak. *Ezeket a szavakat újra olyan örömittasan mondja, mint mikor először szólt hozzájuk.* Biztos kíváncsiak vagytok a részletekre. Régen élt még egy törzs, a Pókok. Gonoszak voltak, igazi démoni gonoszsággal volt átitatva minden gondolatuk. És a fő céljuk ez az ereklye volt. Ez olyan hatalmas erőket képvisel, mellyel mindent megvalósíthattak volna, amit terveztek. A Pókok halálával mindenki megnyugodott, egészen máig... az Erdő szelleme szólt hozzám, hogy az ereklye fel fogja fedni magát, és a Pókok eljönnek érte. *Itt kis szünetet tart, ismét szüksége van néhány levegővételre, rég beszélt már ilyen sokat egyszerre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.22 17:45:17
A remete pár lélegzetvétel - és a szabadkozások mérlegelése - után sóhajt egyet, majd így szól, először a festőre nézve:*
- Hogy gonosz dolog? Ó nem, te még nem láttál gonosz dolgokat. Várd csak meg hogy a pókok kaparintsák meg ezt a szent erejű tárgyat. Ők fognak gonosz dolgokat művelni. Falvakat, városokat lerombolni... mindenkit rabszolga sorba taszítani... aki ellenszegül, azt megölni... ezek a gonosz dolgok. Te pedig *néz a másik jövevényre* ne légy álszent! Az Erdő szelleme úgyis tudja, hogy ki vagy, és az ő nagysága által én is. Bár... talán azt az egyet jól teszed, hogy félsz tőlem *húzza halvány félmosolyra a száját* Én vagyok ennek az erdőnek a védelmezője, és legidősebb remetéje már emberöltők óta. *Eme szavakat egészen halkan ejti ki, mégis erőteljesen visszhangoznak* És nem fér kétség hozzá, ti vagytok a kiválasztottak. *Ezeket a szavakat újra olyan örömittasan mondja, mint mikor először szólt hozzájuk.* Biztos kíváncsiak vagytok a részletekre. Régen élt még egy törzs, a Pókok. Gonoszak voltak, igazi démoni gonoszsággal volt átitatva minden gondolatuk. És a fő céljuk ez az ereklye volt. Ez olyan hatalmas erőket képvisel, mellyel mindent megvalósíthattak volna, amit terveztek. A Pókok halálával mindenki megnyugodott, egészen máig... az Erdő szelleme szólt hozzám, hogy az ereklye fel fogja fedni magát, és a Pókok eljönnek érte. *Itt kis szünetet tart, ismét szüksége van néhány levegővételre, rég beszélt már ilyen sokat egyszerre.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.22 17:45:17
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 17:07:03
Üzenet elküldve: 2012-11-22 17:07:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Pénzéből nem is akart költeni, így rögvest az erdőt választotta szállásául. A fogadó drága volna, így pedig talán le tud majd vadászni valami rágcsálót. Egész úton apróbb állatokon élt, mókustól kezdve a patkányig bármit megevett, mi éppen alkalmas volt. Nem eszik meg olyan állatot, mi már régóta dög, vagy látszik a betegsége. Következménye ennek, hogy olykor igen furcsa érzések kerítik hatalmukba testét. Van, hogy napokig émelyeg, máskor pedig felpörgeti szervezetének működését, gyorsabb anyagcserére sarkalva.
Egy pár fát maga mögött hagy, ahogy a piac halk zsivaja teljesen elnémul. Végre, maga lehet a csendben, s ezt kihasználva, az egyik fa tövébe ül. Kétfejű bárdját kezében tartja, míg egyik zsebéből egy kendőbe csavart valamit vesz elő. Már kissé száraz, de egykoron egy mókus volt, annak is... Hát, már meg nem mondaná, hogy melyik fele, ám ez nem akadály abban, hogy csontmaszkját kézfejével feljebb taszítva, szájába tömje. Hamar elfogy a falat, de ennyi bőven elég, hogy az estét képes legyen gyomrának korgása nélkül átaludni. S el is szenderedik. Reggel első dolga lesz, hogy átvegye a fegyverét, bizonyára ha feltűnik ott, kicsit megsürgetheti a készülődést. Ez pedig mindenképpen előnyére válhatna. Hiszen egy újabb fegyver kimondottan javítana esélyein, hogy harcosként több pénzt tudjon szerezni. És egy tehetséges, fegyveres, fejvadász képzésen átesett, még ha ostoba harcos is, de hasznos lehet bárkinek.
Az este nem történik semmi, mitől felriadna álmaiból, mikben csak régi emlékek kusza képe villog lelki szemei előtt. Ám mégis nyugodalmas, mígnem madárcsicsergős reggelen találja magát, kissé hűvösen. Összébb is húzza a sivatagi meleghez szokott ruházatát, úgy tápászkodik fel, s lépked el a kovácsműhely felé.*
Egy pár fát maga mögött hagy, ahogy a piac halk zsivaja teljesen elnémul. Végre, maga lehet a csendben, s ezt kihasználva, az egyik fa tövébe ül. Kétfejű bárdját kezében tartja, míg egyik zsebéből egy kendőbe csavart valamit vesz elő. Már kissé száraz, de egykoron egy mókus volt, annak is... Hát, már meg nem mondaná, hogy melyik fele, ám ez nem akadály abban, hogy csontmaszkját kézfejével feljebb taszítva, szájába tömje. Hamar elfogy a falat, de ennyi bőven elég, hogy az estét képes legyen gyomrának korgása nélkül átaludni. S el is szenderedik. Reggel első dolga lesz, hogy átvegye a fegyverét, bizonyára ha feltűnik ott, kicsit megsürgetheti a készülődést. Ez pedig mindenképpen előnyére válhatna. Hiszen egy újabb fegyver kimondottan javítana esélyein, hogy harcosként több pénzt tudjon szerezni. És egy tehetséges, fegyveres, fejvadász képzésen átesett, még ha ostoba harcos is, de hasznos lehet bárkinek.
Az este nem történik semmi, mitől felriadna álmaiból, mikben csak régi emlékek kusza képe villog lelki szemei előtt. Ám mégis nyugodalmas, mígnem madárcsicsergős reggelen találja magát, kissé hűvösen. Összébb is húzza a sivatagi meleghez szokott ruházatát, úgy tápászkodik fel, s lépked el a kovácsműhely felé.*
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-22 16:54:04
Üzenet elküldve: 2012-11-22 16:54:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A két fickót figyeli. A kérdés nem lepi meg, számíthatott erre. Lassan felkel, leporolja ruháját és végignéz magán. Kicsit sajog a karja, mivel az esést tompította, de egyéb baja nem esett. Némán bólint, mielőtt ismét megszólalna dallamos hangján.*
- Igen, azt hiszem, semmi bajom. De... Önök jól vannak? *kérdi színlelt aggodalommal. Néhány lépéssel közelebb sétál. Az ijedtnek tűnő elfet végigméri, majd az öreget is. Mikor a férfi felpattan, ijedtében hátrál egy lépést. A szavakat hallva viszont inkább undor költözik szívébe.
Első benyomása, hogy a vénember meghibbant. A második szintén az, a harmadik és a többi pedig csak tovább erősíti benne a hitet. Még, hogy ő valami kiválasztott? Mellesleg kivel beszél ez az ember? Egy fához... És láthatóan a fa még válaszol is neki, csak kár, hogy a többiek ezt nem hallják. Erre persze csak rátesz a fiatalabb gyávasága. Az az ártatlan kép és beszéd, melyet elhint. Ráadásul fegyvert sem látni nála. Szavai pedig csak tovább fokozzák Kyleia undorát. Egy pillanatra elfordul, hogy legyen ideje rendezni elszabadulni hitt vonásait. Álcája persze most is rendben van, nem lelhető fel rajta semmi, csakis az ártatlan ábrázat.*
- Őőő... Uram... Én... Azt hiszem, összetéveszt valakivel. Sőt... Bizton állíthatom, hogy én nem vagyok semmiféle kiválasztott. *magyaráz. Bár fegyverei vannak és használni is tudja őket, de nem akar belekeveredni semmibe. Azért az az ereklye felkeltette érdeklődését. Minden őrületnek van valóságalapja, miért pont ennek ne lenne? Azért csak hátrál. Védekezően az elf mögé bújik, mintha segítségére szorulna és tartana a vénembertől.*
- Az ismerőse... Már régóta őrült? Miért beszélgetett a fával? *kérdi halkan.*
*A két fickót figyeli. A kérdés nem lepi meg, számíthatott erre. Lassan felkel, leporolja ruháját és végignéz magán. Kicsit sajog a karja, mivel az esést tompította, de egyéb baja nem esett. Némán bólint, mielőtt ismét megszólalna dallamos hangján.*
- Igen, azt hiszem, semmi bajom. De... Önök jól vannak? *kérdi színlelt aggodalommal. Néhány lépéssel közelebb sétál. Az ijedtnek tűnő elfet végigméri, majd az öreget is. Mikor a férfi felpattan, ijedtében hátrál egy lépést. A szavakat hallva viszont inkább undor költözik szívébe.
Első benyomása, hogy a vénember meghibbant. A második szintén az, a harmadik és a többi pedig csak tovább erősíti benne a hitet. Még, hogy ő valami kiválasztott? Mellesleg kivel beszél ez az ember? Egy fához... És láthatóan a fa még válaszol is neki, csak kár, hogy a többiek ezt nem hallják. Erre persze csak rátesz a fiatalabb gyávasága. Az az ártatlan kép és beszéd, melyet elhint. Ráadásul fegyvert sem látni nála. Szavai pedig csak tovább fokozzák Kyleia undorát. Egy pillanatra elfordul, hogy legyen ideje rendezni elszabadulni hitt vonásait. Álcája persze most is rendben van, nem lelhető fel rajta semmi, csakis az ártatlan ábrázat.*
- Őőő... Uram... Én... Azt hiszem, összetéveszt valakivel. Sőt... Bizton állíthatom, hogy én nem vagyok semmiféle kiválasztott. *magyaráz. Bár fegyverei vannak és használni is tudja őket, de nem akar belekeveredni semmibe. Azért az az ereklye felkeltette érdeklődését. Minden őrületnek van valóságalapja, miért pont ennek ne lenne? Azért csak hátrál. Védekezően az elf mögé bújik, mintha segítségére szorulna és tartana a vénembertől.*
- Az ismerőse... Már régóta őrült? Miért beszélgetett a fával? *kérdi halkan.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-20 21:18:50
Üzenet elküldve: 2012-11-20 21:18:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Naasier megriadva kapja fel a fejét, mikor valaki közéjük érkezik, éppoly' váratlanul, mintha csak a semmiből termett volna oda.
~Naasier, szedd össze magad! Ezek csak fák! Ne láss mindjárt rémeket!~ *korholja élénk képzeletét, mely szörnyek és banditák egész hadát festi képzelete vásznára egy pillanat alatt. Máskor nem szokott ennyire ijedős lenni, de nincs mit tenni, itt az erdőben minden olyan másnak, olyan idegennek és riasztónak tűnik. Mint most, mikor csupán egy törékeny, ifjú hölgy csöppent eléjük, aki maga is láthatóan zavart érkezésétől, neki mégis riadtan ver a szíve, mintha legalábbis rájuk támadtak volna.*
- Ööö... Jól van... kisasszony? *szedi össze magát zavarodottan, kibökve az első értelmesnek tűnő kérdést, miközben tekintetével is végigpásztázza a lányt, sérülés után kutatva.
Többre azonban nem igen jut ideje, mivel az Öreg, aki mellett eddig térdelt most felállva, izgatottan pillant rájuk, s amit mond... Attól Naasiert különös érzés fogja el; a félelem és az értetlenség megmagyarázhatatlan keveréke. És valami idegen csiklandozás a mellkasa táján, egy csipetnyi kíváncsi izgatottság, amit igazán nem tud mire vélni, hiszen az Öreg szavai olyan távol állnak tőle, akár a végtelen égbolt a rideg földtől.
Még talán soha nem érzett ilyen zavaró összevisszaságot a lelkében, nem is igazán tudja, mit kellene mondania.
Talán a számtalan kérdés valamelyikét volna célszerű először feltennie, melyek őrült keringőt járva kergetik egymást a fejében.*
- Ne haragudjon, Uram, de azt hiszem, én csak véletlenül keveredtem ide *motyogja tiltakozva, zavarodottan pillantva a remetére, majd az erdő fáira, melyek mind olyan egyformának tűnnek a félhomályban.* - Nem hiszem, hogy bármit... képes lennék elpusztítani és különben is... Nem is igen szeretek rombolni. Ne haragudjon, de az olyan... Gonosz dolog.
*Naasier megriadva kapja fel a fejét, mikor valaki közéjük érkezik, éppoly' váratlanul, mintha csak a semmiből termett volna oda.
~Naasier, szedd össze magad! Ezek csak fák! Ne láss mindjárt rémeket!~ *korholja élénk képzeletét, mely szörnyek és banditák egész hadát festi képzelete vásznára egy pillanat alatt. Máskor nem szokott ennyire ijedős lenni, de nincs mit tenni, itt az erdőben minden olyan másnak, olyan idegennek és riasztónak tűnik. Mint most, mikor csupán egy törékeny, ifjú hölgy csöppent eléjük, aki maga is láthatóan zavart érkezésétől, neki mégis riadtan ver a szíve, mintha legalábbis rájuk támadtak volna.*
- Ööö... Jól van... kisasszony? *szedi össze magát zavarodottan, kibökve az első értelmesnek tűnő kérdést, miközben tekintetével is végigpásztázza a lányt, sérülés után kutatva.
Többre azonban nem igen jut ideje, mivel az Öreg, aki mellett eddig térdelt most felállva, izgatottan pillant rájuk, s amit mond... Attól Naasiert különös érzés fogja el; a félelem és az értetlenség megmagyarázhatatlan keveréke. És valami idegen csiklandozás a mellkasa táján, egy csipetnyi kíváncsi izgatottság, amit igazán nem tud mire vélni, hiszen az Öreg szavai olyan távol állnak tőle, akár a végtelen égbolt a rideg földtől.
Még talán soha nem érzett ilyen zavaró összevisszaságot a lelkében, nem is igazán tudja, mit kellene mondania.
Talán a számtalan kérdés valamelyikét volna célszerű először feltennie, melyek őrült keringőt járva kergetik egymást a fejében.*
- Ne haragudjon, Uram, de azt hiszem, én csak véletlenül keveredtem ide *motyogja tiltakozva, zavarodottan pillantva a remetére, majd az erdő fáira, melyek mind olyan egyformának tűnnek a félhomályban.* - Nem hiszem, hogy bármit... képes lennék elpusztítani és különben is... Nem is igen szeretek rombolni. Ne haragudjon, de az olyan... Gonosz dolog.
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-20 20:47:21
Üzenet elküldve: 2012-11-20 20:47:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
*Az öreg remete alighogy befejezte könyörgését, máris feltűnik valaki. Szemei tágra nyílnak meglátva a festőt.*
- Köszönöm, ó hatalmas erdő szelleme! *majd egy pillanatig csendben figyel, mintha hirtelen lefagyott volna, majd újra megszólal* Igenis, értettem, Magasságos. * Ekkor hirtelen egy másik lény jelenik meg a tisztáson, az öreg felé fordul* Ó istenem, a második kiválasztott harcos! *majd felegyenesedik, és újra megszólal, ezúttal a két jövevényhez intézi szavait* Hát itt vagytok, kiválasztottak. *majd látva az értetlen arcokat, gyorsan folytatja* az Erdő szelleme jelölt ki titeket, és másik két harcost, akik még nem érkeztek meg, hogy felkutassátok, és elpusztítsátok a Pókok ereklyéjét. *Bár az arcok ugyanolyan értetlenek maradtak, a remetének kell pár nagyobb levegőt venni, hogy úrrá legyen az izgatottságán - mely nem jellemző rá - és bele tudjon kezdeni a hosszabb magyarázatba.*
*Az öreg remete alighogy befejezte könyörgését, máris feltűnik valaki. Szemei tágra nyílnak meglátva a festőt.*
- Köszönöm, ó hatalmas erdő szelleme! *majd egy pillanatig csendben figyel, mintha hirtelen lefagyott volna, majd újra megszólal* Igenis, értettem, Magasságos. * Ekkor hirtelen egy másik lény jelenik meg a tisztáson, az öreg felé fordul* Ó istenem, a második kiválasztott harcos! *majd felegyenesedik, és újra megszólal, ezúttal a két jövevényhez intézi szavait* Hát itt vagytok, kiválasztottak. *majd látva az értetlen arcokat, gyorsan folytatja* az Erdő szelleme jelölt ki titeket, és másik két harcost, akik még nem érkeztek meg, hogy felkutassátok, és elpusztítsátok a Pókok ereklyéjét. *Bár az arcok ugyanolyan értetlenek maradtak, a remetének kell pár nagyobb levegőt venni, hogy úrrá legyen az izgatottságán - mely nem jellemző rá - és bele tudjon kezdeni a hosszabb magyarázatba.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-19 21:02:29
Üzenet elküldve: 2012-11-19 21:02:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*A kovácsnál várt nyugodtan, míg fegyverei a mester keze alatt éleződnek. Nem tudja mi ütött belé. Hirtelen mintha hangot hallott volna, elméjéből kiszólni. Megrázza fejét, de ismét meghallja. Nagyon meglepődik. Az erdő felé vezető ajtóra pillant. Egy ideig habozik. nem tudja, hogy mit higgyen. Morfondírozni kezd azon, hogy mi is volt ez az egész. Képzelődik? Vagy lehet, hogy ösztönei súgják neki azt, hogy menjen az erdőbe? Nem tudja, de kíváncsiságát felkeltette.
Amint a kovács végez az élezéssel, ad neki néhány aranyat és az erdő felé távozik. A növények közt ügyesen mozog. Odafigyel, hogy hova lép. Semmi kedve orra esni valamelyik útba eső gyökérben. Kíváncsian hallgat. A hangokat ismét hallja, s valami mást is. Mintha kántálás lenne. Aztán mindez abbamarad egy szempillantás alatt. Kérdőn húzza fel szemöldökét. Megáll egy pillanatra és tőrét előhúzza. Nem akar váratlan meglepetéseket, ezért lassítja lépteit.
Már a közelben van. Egy bokor takarásából figyeli, ahogyan egy festővászonnal és egyéb művészi eszközökkel előbukkanó alak elhajít mindent és egy öregember segítségére siet.
"Milyen szánalmas... És így eldobni azokat a drága holmikat... Ostoba fajankó. Az az öreg meg valószínűleg megőrült. Elvégre nem hiszem, hogy a fiatalabb kántált." elmélkedik, gúnyosan elmosolyodva. Esze ágában sincs kilépni közéjük. A segítőkészség mintapéldányára hagyja a feladatot. Ő nem az a fajta, aki csak úgy segít másoknak. Már épp távozna, mikor megbotlik és átesik a bokron. Bőrből készült öltözete praktikus, ugyanis védi a karcolni vágyó gallyaktól. Ennek ellenére kis fájdalommal azért jár a túloldalon történő landolás.*
- Au... *szólal meg azonnal. Felül és körülnéz. Próbálja a zavartat mutatni. Valamilyen szinten az is, elvégre ismét hibázott.*
- Ő... Elnézést, de... Hangokat hallottam. Az előbb viszont felbuktam egy gyökérben és... *kezd bele ártatlan tekintettel.*
- Óh... Megzavartam valamit? Vagy... Netán baja esett annak az öregnek? *kérdi. Próbálja elkerülni gúnyos mosolyát, mi sikerül is. Közben azonban azon gondolkozik, hogy rég nem itt kellene lennie. Dolga van, elvégre elvállalt egy munkát. Igaz, hogy nem sürgős, de akkor is. Szeretné mihamarabb elvégezni, hogy az se maradjon a nyakán. Aztán persze jöhetne a következő. Erre most egy időre itt ragadt ezzel a kettővel.*
*A kovácsnál várt nyugodtan, míg fegyverei a mester keze alatt éleződnek. Nem tudja mi ütött belé. Hirtelen mintha hangot hallott volna, elméjéből kiszólni. Megrázza fejét, de ismét meghallja. Nagyon meglepődik. Az erdő felé vezető ajtóra pillant. Egy ideig habozik. nem tudja, hogy mit higgyen. Morfondírozni kezd azon, hogy mi is volt ez az egész. Képzelődik? Vagy lehet, hogy ösztönei súgják neki azt, hogy menjen az erdőbe? Nem tudja, de kíváncsiságát felkeltette.
Amint a kovács végez az élezéssel, ad neki néhány aranyat és az erdő felé távozik. A növények közt ügyesen mozog. Odafigyel, hogy hova lép. Semmi kedve orra esni valamelyik útba eső gyökérben. Kíváncsian hallgat. A hangokat ismét hallja, s valami mást is. Mintha kántálás lenne. Aztán mindez abbamarad egy szempillantás alatt. Kérdőn húzza fel szemöldökét. Megáll egy pillanatra és tőrét előhúzza. Nem akar váratlan meglepetéseket, ezért lassítja lépteit.
Már a közelben van. Egy bokor takarásából figyeli, ahogyan egy festővászonnal és egyéb művészi eszközökkel előbukkanó alak elhajít mindent és egy öregember segítségére siet.
"Milyen szánalmas... És így eldobni azokat a drága holmikat... Ostoba fajankó. Az az öreg meg valószínűleg megőrült. Elvégre nem hiszem, hogy a fiatalabb kántált." elmélkedik, gúnyosan elmosolyodva. Esze ágában sincs kilépni közéjük. A segítőkészség mintapéldányára hagyja a feladatot. Ő nem az a fajta, aki csak úgy segít másoknak. Már épp távozna, mikor megbotlik és átesik a bokron. Bőrből készült öltözete praktikus, ugyanis védi a karcolni vágyó gallyaktól. Ennek ellenére kis fájdalommal azért jár a túloldalon történő landolás.*
- Au... *szólal meg azonnal. Felül és körülnéz. Próbálja a zavartat mutatni. Valamilyen szinten az is, elvégre ismét hibázott.*
- Ő... Elnézést, de... Hangokat hallottam. Az előbb viszont felbuktam egy gyökérben és... *kezd bele ártatlan tekintettel.*
- Óh... Megzavartam valamit? Vagy... Netán baja esett annak az öregnek? *kérdi. Próbálja elkerülni gúnyos mosolyát, mi sikerül is. Közben azonban azon gondolkozik, hogy rég nem itt kellene lennie. Dolga van, elvégre elvállalt egy munkát. Igaz, hogy nem sürgős, de akkor is. Szeretné mihamarabb elvégezni, hogy az se maradjon a nyakán. Aztán persze jöhetne a következő. Erre most egy időre itt ragadt ezzel a kettővel.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-19 20:24:29
Üzenet elküldve: 2012-11-19 20:24:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
//A pókok ereklyéje//
*Naasier nem tudja pontosan, hová is tart, csak az ösztönei viszik előre. Nem sokat halad - alig néhány méter - és már szinte nem is tudja, merre jár. Legalább az aljnövényzet nem túl sűrű, az egyre mélyebb sötétségben talán nem is tudna haladni, ha utat kellene törnie magának, miközben karjain egyensúlyozza a festővásznat, vázlatfüzetét és festékeit.
~Naasier ne légy őrült!~ *korholja magát, ahogy lába megbotlik egy gyökérben, s hiába néz körbe, azt veszi észre, szinte alig tudja, merről jött.* ~Azonnal vissza kell menned, Darsam így is állati dühös lesz, ha megtudja, hogy ide...~
"Gyere! Gyere az erdőbe!" *A Hang ismét felcsendül erősebben, mint eddig. A félelfet megint elfogja az a különös érzés, ami eddig hozta; A késztetés, hogy tovább menjen, a sóvárgó vágy, hogy megtudja, ki szólítja magához ilyen sürgetőn, ilyen bensőségesen. "Gyere tovább!"
~Egészen biztos, hogy elment az eszem!~ *sóhajt fel Naasier hangtalanul, miközben tovább indul, követve a késztetést.* ~Darsam ezért biztosan le fogja üvölteni a fejem...~
*Útja végül egy kis tisztásra vezet, aminek közepén hatalmas tölgyfa magasodik a többi ősi óriás között. A szellő ismét feltámad, végigseper a tisztáson és az ifjú félelfen, aki csak ekkor pillantja meg a földön térdelő öregembert.*
- Te jó ég, jól érzi magát? *siet hozzá. Festővászon, vázlatfüzet, festékek... Hamar a puszta földre kerül minden, a kincsként őrzött felszerelés most aligha érdekli, ahogy aggodalmasan az öreg vállára teszi egyik kezét.* - Hogyan került a földre, Uram? Megsérült?
*Naasier nem tudja pontosan, hová is tart, csak az ösztönei viszik előre. Nem sokat halad - alig néhány méter - és már szinte nem is tudja, merre jár. Legalább az aljnövényzet nem túl sűrű, az egyre mélyebb sötétségben talán nem is tudna haladni, ha utat kellene törnie magának, miközben karjain egyensúlyozza a festővásznat, vázlatfüzetét és festékeit.
~Naasier ne légy őrült!~ *korholja magát, ahogy lába megbotlik egy gyökérben, s hiába néz körbe, azt veszi észre, szinte alig tudja, merről jött.* ~Azonnal vissza kell menned, Darsam így is állati dühös lesz, ha megtudja, hogy ide...~
"Gyere! Gyere az erdőbe!" *A Hang ismét felcsendül erősebben, mint eddig. A félelfet megint elfogja az a különös érzés, ami eddig hozta; A késztetés, hogy tovább menjen, a sóvárgó vágy, hogy megtudja, ki szólítja magához ilyen sürgetőn, ilyen bensőségesen. "Gyere tovább!"
~Egészen biztos, hogy elment az eszem!~ *sóhajt fel Naasier hangtalanul, miközben tovább indul, követve a késztetést.* ~Darsam ezért biztosan le fogja üvölteni a fejem...~
*Útja végül egy kis tisztásra vezet, aminek közepén hatalmas tölgyfa magasodik a többi ősi óriás között. A szellő ismét feltámad, végigseper a tisztáson és az ifjú félelfen, aki csak ekkor pillantja meg a földön térdelő öregembert.*
- Te jó ég, jól érzi magát? *siet hozzá. Festővászon, vázlatfüzet, festékek... Hamar a puszta földre kerül minden, a kincsként őrzött felszerelés most aligha érdekli, ahogy aggodalmasan az öreg vállára teszi egyik kezét.* - Hogyan került a földre, Uram? Megsérült?
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-19 15:11:12
Üzenet elküldve: 2012-11-19 15:11:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A pókok ereklyéje//
*Az Artheniori erdő sűrűjéből furcsa kántálás hallatszik. Mélyen az erdőben egy hatalmas tölgyfa előtt egy rozoga öreg mormol valamit kezeit a fára téve. Majd miután az ismeretlen nyelven folytatott kántálást befejezi, térdre rogy, és könyörögni kezd.*
- Kérlek, ó magasságos Erdő szelleme, segíts rajtam! Közeleg a nap, a perc, mikor az ereklye felfedi magát. Ó hatalmas Erdő szelleme, könyörgök hozd ide a kiválasztottakat! Különben mind elveszünk!
*Ekkor susogást lehetett hallani. Bárki azt hihetné, csak egy kis szellő süvít át a fák lombjai közt. De ez nem szellő. Egy gondolat. Egy üzenet, melyet csak a kiválasztott harcosok hallhatnak meg: "Gyere az Artheniori erdőbe!"*
*Az Artheniori erdő sűrűjéből furcsa kántálás hallatszik. Mélyen az erdőben egy hatalmas tölgyfa előtt egy rozoga öreg mormol valamit kezeit a fára téve. Majd miután az ismeretlen nyelven folytatott kántálást befejezi, térdre rogy, és könyörögni kezd.*
- Kérlek, ó magasságos Erdő szelleme, segíts rajtam! Közeleg a nap, a perc, mikor az ereklye felfedi magát. Ó hatalmas Erdő szelleme, könyörgök hozd ide a kiválasztottakat! Különben mind elveszünk!
*Ekkor susogást lehetett hallani. Bárki azt hihetné, csak egy kis szellő süvít át a fák lombjai közt. De ez nem szellő. Egy gondolat. Egy üzenet, melyet csak a kiválasztott harcosok hallhatnak meg: "Gyere az Artheniori erdőbe!"*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-16 19:37:11
Üzenet elküldve: 2012-11-16 19:37:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Sziéna del La Morte figyelmébe//
*Kicsit meglepődik, hogy a vörös tünemény haloványuló erejének ellenére, ilyen hevesen válaszol és még így jár a feje.
Valószínű nem akarja az elesettség puszta látványát sem tartani.
A lovag nem felel, csak kicsit távolról bólogat és figyel. Van némi igazság abban amit az elf mond, de a legendák neki legendák maradnak... a Hold legyen csak sajt, mint élő istennő, aki éjszakánként még a ház falain is belát.*
-Igen én még soha... *Mondja a kardot letéve és Sziénára nézve.* Ebben az életben, itt az erdőben még soha...
*Utal arra a lovag, hogy emlékei a sírba szálltak. Egyedül testi valója és az a meggyötört szellem a páncélhoz láncolva maradt csak itt. Lehet, hogy mészáros volt, lehet, hogy gyilkos, de neki is volt egy másik oldala... egy oldala, amit egy nőnek ígért. Ám azaz oldal a Folyóvégnél... elesett és ott rohad a földben.
Sziéna hangja elcsuklik, mire a lovag még inkább odafigyel. Oda is indulna, ám a vén Luman kimegy és odanyújtja a lánynak az italt.
Tetszik neki. Luman még odaszól a lovagnak:*
-Virrassz mellette... odakünn leszek.
*Mondja és mutat a kinti szobába.
Ekkor Sziéna szíve meglágyul... vagy legalábbis úgy tűnik. Nem lehet tudni a szeszélyes nő mit gondol. Lehet csak a láz teszi, de a lovagot odainti magához.
Saravul szép lassú léptekkel odacsattog és letérdel.
Elveszi tőle a kelyhet és elszégyenli magát. Olyan mint egy kis gyerek... aki feloldozást vár. Egy igazi harcos nem engedi, hogy a keserűség kiüljön rá.
Amikor a nő kezét vállán érzi, felnéz rá. Tán ha nem lenne beteg, szerelmet vallana neki. De az nem Ő volna. Visszahajtja fejét és így szól halkan:*
-Nem... nem zaklatott fel. Most már pihenjen, hogy a gyógyszer hasson. Én itt leszek...
*"Bárhol ébredjen is... valamelyik oldalam ott lesz." Bár a lovag tudja, hogy Sziéna föl fog épülni, megjegyzi ezt magának.
Azzal a nő puha kezeit hideg vaskezébe veszi és hasára fekteti.
A takarót kicsit feljebb húzza, a lábszáráig és elsétál. Leül és virraszt...*
*Kicsit meglepődik, hogy a vörös tünemény haloványuló erejének ellenére, ilyen hevesen válaszol és még így jár a feje.
Valószínű nem akarja az elesettség puszta látványát sem tartani.
A lovag nem felel, csak kicsit távolról bólogat és figyel. Van némi igazság abban amit az elf mond, de a legendák neki legendák maradnak... a Hold legyen csak sajt, mint élő istennő, aki éjszakánként még a ház falain is belát.*
-Igen én még soha... *Mondja a kardot letéve és Sziénára nézve.* Ebben az életben, itt az erdőben még soha...
*Utal arra a lovag, hogy emlékei a sírba szálltak. Egyedül testi valója és az a meggyötört szellem a páncélhoz láncolva maradt csak itt. Lehet, hogy mészáros volt, lehet, hogy gyilkos, de neki is volt egy másik oldala... egy oldala, amit egy nőnek ígért. Ám azaz oldal a Folyóvégnél... elesett és ott rohad a földben.
Sziéna hangja elcsuklik, mire a lovag még inkább odafigyel. Oda is indulna, ám a vén Luman kimegy és odanyújtja a lánynak az italt.
Tetszik neki. Luman még odaszól a lovagnak:*
-Virrassz mellette... odakünn leszek.
*Mondja és mutat a kinti szobába.
Ekkor Sziéna szíve meglágyul... vagy legalábbis úgy tűnik. Nem lehet tudni a szeszélyes nő mit gondol. Lehet csak a láz teszi, de a lovagot odainti magához.
Saravul szép lassú léptekkel odacsattog és letérdel.
Elveszi tőle a kelyhet és elszégyenli magát. Olyan mint egy kis gyerek... aki feloldozást vár. Egy igazi harcos nem engedi, hogy a keserűség kiüljön rá.
Amikor a nő kezét vállán érzi, felnéz rá. Tán ha nem lenne beteg, szerelmet vallana neki. De az nem Ő volna. Visszahajtja fejét és így szól halkan:*
-Nem... nem zaklatott fel. Most már pihenjen, hogy a gyógyszer hasson. Én itt leszek...
*"Bárhol ébredjen is... valamelyik oldalam ott lesz." Bár a lovag tudja, hogy Sziéna föl fog épülni, megjegyzi ezt magának.
Azzal a nő puha kezeit hideg vaskezébe veszi és hasára fekteti.
A takarót kicsit feljebb húzza, a lábszáráig és elsétál. Leül és virraszt...*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-16 16:45:30
Üzenet elküldve: 2012-11-16 16:45:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Ser Saravul Meradir figyelmébe//
- Téved. *Vág közbe.*
- Minden legendának van valóságalapja, még ha gyakran szimbolikusan is utal a tényekre. Ugyanúgy meg kell tanulni olvasni őket, mint az ön által felsorolt jelképeket. *Nem enged, s igazából, de mivel kíváncsi arra mire akar kilyukadni a lovag elhallgat, hagyva, hogy tovább folytassa a Folyókanyar csatájával, amire rövid ittléte során már Luman mester is tett utalást. Biztosan fontos fordulópont volt a lovag életében...*
- Akkor ön még sosem szeretett igazán. *Jelenti ki hűvösen enyhén elfordulva.*
- Mi lett volna ha... *Ízlelgeti.*
- Ezt a kérdést eddig csak azoktól hallottam akik teljes szívükből megbántak valamit. Olyan seb égette lelkük amit lehetetlen begyógyítani... *Tűnődik el csendesen, ezúttal nem vádaskodik. Hangjában némi átérzés csendül. A reájuk ereszkedő pillanatnyi csendbe hatol bele Luman mester a főzettel.*
- Köszönöm. Kellemes illata van. *Veszi el, majd óvatosan megkóstolja. Lelkének jólesik a meleg, mely immár testét is átjárja. S miközben szürcsöli a forró italt kedvesen néz a lovagra, ki épp a fegyverekről magyaráz.*
- Rengeteg keserűség lappang szavaiban. *Sóhajtja végül lágyan. Megesett a másikon a szíve, mert ahogy így előtte áll olyan elveszettnek tűnik.*
- Kérem, jöjjön ide. *Néz rá láztól csillogó szemekkel, majd ha elvette a kupát, s ismét mellé térdelt kezét finoman a férfi vállára ejti, s mélyen a szemébe néz.*
- Bocsásson meg, nem akartam felzaklatni. *Ereszt meg egy lágy mosolyt, majd keze erőtlenül hull le róla, ő pedig elterül. Muszáj feküdnie. Iszonyúan gyengének érzi most magát, még csak tiltakozni sincs ereje feltörő érzései ellen, melyekről tudja nem helyesek.*
- Téved. *Vág közbe.*
- Minden legendának van valóságalapja, még ha gyakran szimbolikusan is utal a tényekre. Ugyanúgy meg kell tanulni olvasni őket, mint az ön által felsorolt jelképeket. *Nem enged, s igazából, de mivel kíváncsi arra mire akar kilyukadni a lovag elhallgat, hagyva, hogy tovább folytassa a Folyókanyar csatájával, amire rövid ittléte során már Luman mester is tett utalást. Biztosan fontos fordulópont volt a lovag életében...*
- Akkor ön még sosem szeretett igazán. *Jelenti ki hűvösen enyhén elfordulva.*
- Mi lett volna ha... *Ízlelgeti.*
- Ezt a kérdést eddig csak azoktól hallottam akik teljes szívükből megbántak valamit. Olyan seb égette lelkük amit lehetetlen begyógyítani... *Tűnődik el csendesen, ezúttal nem vádaskodik. Hangjában némi átérzés csendül. A reájuk ereszkedő pillanatnyi csendbe hatol bele Luman mester a főzettel.*
- Köszönöm. Kellemes illata van. *Veszi el, majd óvatosan megkóstolja. Lelkének jólesik a meleg, mely immár testét is átjárja. S miközben szürcsöli a forró italt kedvesen néz a lovagra, ki épp a fegyverekről magyaráz.*
- Rengeteg keserűség lappang szavaiban. *Sóhajtja végül lágyan. Megesett a másikon a szíve, mert ahogy így előtte áll olyan elveszettnek tűnik.*
- Kérem, jöjjön ide. *Néz rá láztól csillogó szemekkel, majd ha elvette a kupát, s ismét mellé térdelt kezét finoman a férfi vállára ejti, s mélyen a szemébe néz.*
- Bocsásson meg, nem akartam felzaklatni. *Ereszt meg egy lágy mosolyt, majd keze erőtlenül hull le róla, ő pedig elterül. Muszáj feküdnie. Iszonyúan gyengének érzi most magát, még csak tiltakozni sincs ereje feltörő érzései ellen, melyekről tudja nem helyesek.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-16 10:32:54
Üzenet elküldve: 2012-11-16 10:32:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Viernek //
*Van valami fülledt feszültség a levegőben. Szikrák pattognak, elfojtott indulatok kavarognak, s kimondatlan gondolatok. Félelem, s vonzalom árnya mételyezi lelkét, rángatja testét, húzva-vonva, előre-hátra, mind közelebb taszítva Sötét Lovagjához. Fogalma sincs mit művelt eddig a Poéta, mégis úgy érzi régóta ismeri. Valahonnan a múltból, talán előző életéből. Kísérteties jelenség. Enyhén bele is borzong, de ahogy éjszín szemeiben kavargó aranypettyekre néz képtelen elfeledkezni erről. Lehet hasonlít anyjára, de ő nem Szerah. Nem fél attól, hogy elég ha a férfi közelébe ér. Borongós aurája jobban vonzza, mint éjjeli lepkét a fény. Észre sem veszi, de egy árnyalatnyival közelebb lép miközben lélektükreik összeforrnak arra a fájdalmasan hosszú pillanatra. Első benyomása józanságával együtt elszállt már ekkorra. Helyében nem maradt más, csak kíváncsisága. Érdekli a költő, jobban, mint eddig bárki. Vágyik titkaira, magáénak akarja őket tudni, s talán őt is, ki a jelek szerint egyedül van. Déna tudja most kellene rettegnie, mégis örömtől repes szíve.*
- Köszönöm. *Susogja lágyan tekintetével a másikét keresve, mielőtt odasuhanna a másik székhez, elvégre nem akarja megsérteni azzal házigazdáját, hogy az ő helyét foglalja el, még akkor sem ha kedve lenne kiprovokálni, hogy levesse jeges maszkját, s engedje feltörni a lelkében tobzódó forró szenvedélyt. Fél attól őt is elsodorná, hiszen annyi talány lappang körülötte. Ki tudja milyen indulatokat szabadítana a világra, mely most olyan nyugodtnak tetszik.*
- Érzésekkel és emlékekkel... *Ízlelgeti szavait selymes hangján. Az ő szájából egészen másnak tetszik ugyanaz a megállapítás.*
- Kegyetlen lehet aki magára hagyta velük Önt. *Csusszan ki ajkain mielőtt felfogná hogy ezt nem csak gondolata, hanem ki is mondta.*
- Elnézést, nem akartam tapintatlan lenni. *Mer egy jó nagyot az étekből, hogy megízlelje némileg saját figyelmét is elterelve. Persze a mélységi nem hagyja sokáig nyugodni. Kérdésére egy pillanatra megáll kezében a kanál.*
- Fogalmam sincs. *Leheli keserűen maga elé, s ahogy sűrű hollópilláit leereszti, hosszú ujjai pedig az éteszközre fonódnak szoros béklyóba vonva azt, teste kissé remegni kezd.*
- Nem emlékszem. *Ejti le a kanalat, majd feláll, s elfordul a másik kutakodó pillantásától. Nem akarja bűnösen vonzó arcát látni, sem mámorító beszédét hallani. Ezüstös könnycsepp éled a tengerszemek sarkán, s gördül le vékony csíkot festve bársonyos bőrére, hogy állától elszakadva lezuhanjon a mélybe.*
- Csak a nevem cseng egy mélyen zengő férfihangon a fejemben... *Pillant hátra ijedten tekintetével megmentőjét keresve.*
- Déna. *Mellkasa ziláltan tajtékzik, semmire sem vágyik jobban, minthogy átöleljék, így kétségeit félretéve siet vissza a mélységihez és fonja magára erős karjait függetlenül attól ül vagy áll. Törékeny alakja érezhetően remeg, egyszerűen szüksége van rá. Ha tetteit józan esze uralná sikítva távozna innen minél messzebb a másiktól, de valami azt súgja neki bízhat benne, s azt is megóvja őt a fájdalomtól, nem pedig újabbat okoz. Kicsiny kezei görcsösen kapaszkodnak Vierbe, illetve annak kéklő ingébe. Arcát teljesen a másik mellkasába temeti, illetve ha ül akkor nyaka hajlatához forró leheletével szinte felperzselve az obszidián bőrt. Nem szól semmit, fölösleges is, csupán próbál lecsillapodni, hagyni, hogy félelme helyét átvegye valami más: kiolthatatlan vágy a cakkos száj iránt. Hirtelen kap ajkai után, s súrolja először finoman sajátjával némi időt hagyva rá, hogy felébredjen, de józansága távol van. Vad csókban forr össze vele néhány percre ha hagyja, majd mikor észbe kap elfordul tőle.*
- Sajnálom, nem is tudom mi ütött belém... *Sóhajtja halkan, de lelke mélyén cseppet sem bánja, sőt titkon vágyik a folytatásra, arra, hogy a másik viszonozza, ezért nem mer a szemébe nézni. Ha Vier mégis erre kényszeríti a csodás íriszek háborgó tengerén csillapíthatatlan vágyat lát majd kavarogni.*
A hozzászólás írója (Déna Dalhyshar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.16 10:37:01
*Van valami fülledt feszültség a levegőben. Szikrák pattognak, elfojtott indulatok kavarognak, s kimondatlan gondolatok. Félelem, s vonzalom árnya mételyezi lelkét, rángatja testét, húzva-vonva, előre-hátra, mind közelebb taszítva Sötét Lovagjához. Fogalma sincs mit művelt eddig a Poéta, mégis úgy érzi régóta ismeri. Valahonnan a múltból, talán előző életéből. Kísérteties jelenség. Enyhén bele is borzong, de ahogy éjszín szemeiben kavargó aranypettyekre néz képtelen elfeledkezni erről. Lehet hasonlít anyjára, de ő nem Szerah. Nem fél attól, hogy elég ha a férfi közelébe ér. Borongós aurája jobban vonzza, mint éjjeli lepkét a fény. Észre sem veszi, de egy árnyalatnyival közelebb lép miközben lélektükreik összeforrnak arra a fájdalmasan hosszú pillanatra. Első benyomása józanságával együtt elszállt már ekkorra. Helyében nem maradt más, csak kíváncsisága. Érdekli a költő, jobban, mint eddig bárki. Vágyik titkaira, magáénak akarja őket tudni, s talán őt is, ki a jelek szerint egyedül van. Déna tudja most kellene rettegnie, mégis örömtől repes szíve.*
- Köszönöm. *Susogja lágyan tekintetével a másikét keresve, mielőtt odasuhanna a másik székhez, elvégre nem akarja megsérteni azzal házigazdáját, hogy az ő helyét foglalja el, még akkor sem ha kedve lenne kiprovokálni, hogy levesse jeges maszkját, s engedje feltörni a lelkében tobzódó forró szenvedélyt. Fél attól őt is elsodorná, hiszen annyi talány lappang körülötte. Ki tudja milyen indulatokat szabadítana a világra, mely most olyan nyugodtnak tetszik.*
- Érzésekkel és emlékekkel... *Ízlelgeti szavait selymes hangján. Az ő szájából egészen másnak tetszik ugyanaz a megállapítás.*
- Kegyetlen lehet aki magára hagyta velük Önt. *Csusszan ki ajkain mielőtt felfogná hogy ezt nem csak gondolata, hanem ki is mondta.*
- Elnézést, nem akartam tapintatlan lenni. *Mer egy jó nagyot az étekből, hogy megízlelje némileg saját figyelmét is elterelve. Persze a mélységi nem hagyja sokáig nyugodni. Kérdésére egy pillanatra megáll kezében a kanál.*
- Fogalmam sincs. *Leheli keserűen maga elé, s ahogy sűrű hollópilláit leereszti, hosszú ujjai pedig az éteszközre fonódnak szoros béklyóba vonva azt, teste kissé remegni kezd.*
- Nem emlékszem. *Ejti le a kanalat, majd feláll, s elfordul a másik kutakodó pillantásától. Nem akarja bűnösen vonzó arcát látni, sem mámorító beszédét hallani. Ezüstös könnycsepp éled a tengerszemek sarkán, s gördül le vékony csíkot festve bársonyos bőrére, hogy állától elszakadva lezuhanjon a mélybe.*
- Csak a nevem cseng egy mélyen zengő férfihangon a fejemben... *Pillant hátra ijedten tekintetével megmentőjét keresve.*
- Déna. *Mellkasa ziláltan tajtékzik, semmire sem vágyik jobban, minthogy átöleljék, így kétségeit félretéve siet vissza a mélységihez és fonja magára erős karjait függetlenül attól ül vagy áll. Törékeny alakja érezhetően remeg, egyszerűen szüksége van rá. Ha tetteit józan esze uralná sikítva távozna innen minél messzebb a másiktól, de valami azt súgja neki bízhat benne, s azt is megóvja őt a fájdalomtól, nem pedig újabbat okoz. Kicsiny kezei görcsösen kapaszkodnak Vierbe, illetve annak kéklő ingébe. Arcát teljesen a másik mellkasába temeti, illetve ha ül akkor nyaka hajlatához forró leheletével szinte felperzselve az obszidián bőrt. Nem szól semmit, fölösleges is, csupán próbál lecsillapodni, hagyni, hogy félelme helyét átvegye valami más: kiolthatatlan vágy a cakkos száj iránt. Hirtelen kap ajkai után, s súrolja először finoman sajátjával némi időt hagyva rá, hogy felébredjen, de józansága távol van. Vad csókban forr össze vele néhány percre ha hagyja, majd mikor észbe kap elfordul tőle.*
- Sajnálom, nem is tudom mi ütött belém... *Sóhajtja halkan, de lelke mélyén cseppet sem bánja, sőt titkon vágyik a folytatásra, arra, hogy a másik viszonozza, ezért nem mer a szemébe nézni. Ha Vier mégis erre kényszeríti a csodás íriszek háborgó tengerén csillapíthatatlan vágyat lát majd kavarogni.*
A hozzászólás írója (Déna Dalhyshar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.16 10:37:01
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-15 10:07:13
Üzenet elküldve: 2012-11-15 10:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Fagykár előli mentés//
*Az „Eressz el!” követelődzését meg se hallja. Tudja jól, hogy ilyen tempónál hamar ellenkezőjébe fordulna, ha megtenné. Így hát csak mosolyog a bajsza alatt és élvezi, ahogy azt a bájosan rátarti természetet eszi a fene. Lesznek ebből még viharok, az biztos. De annál jobb. Ennek a játéknak ő viseli alávaló koronáját és a címet elhódítani tőle szinte lehetetlennek tetsző vállalkozás.
Azért idővel lassít, bár a vágta a ló legsimább jármódja, így mikor ügetésre lassít, a méltatlankodó rakomány érezheti, hogy az eddigiek kényelmetlensége nagyon is fokozható. Node Ambroggio se kegyetlen... illetve most kivételesen nem az, szóval lépésre fogja vissza a hátast, hogy megigazítsa a formás kis poggyászt az ölében. Igen, nagyjából erről van szó. Valamennyire hátrébb is csúszik a nyeregben, és a combjára igazítja kerekded hátsót. Annyira azért nem csontos a kicsike, mint elsőre gondolta volna.*
- Tessék kapaszkodni *mondja egy idősebb fivér hangnemében, mely szinte furcsán élcmentes. Mert bár a mókában arcátlan határokig gázol, azt nem szeretné, hogy rakománya lepotyogjon vagy megsérüljön. Viszont esze ágában sincs elengedni. Amilyen selyemfiús ficsúrnak tűnhet hamari ítélésre, annyira becsapós ez a látszat. Nem véletlenül tudta a nyeregbe rántani a nőt. A karja most is biztosan tart, ami valószínűleg egyrészt kétségbeejtő, másrészt megnyugtató.*
- Ma még nem volt meg a napi jócselekedetem *feleli a kérdésre kaján mosollyal, melytől nem a napi, de a havi vagy éves jócselekedeteknek a feltételezése is azonnal egetverő képtelenséggé fakul.* - És egyébként is... *húzódik szélesebbre a rókavigyor.* - A többiek előrementek a vadászatról a felszereléssel meg zsákmánnyal. Milyen dolog lenne pont nekem üres kézzel érkeznem?
*Már látszanak a város fényei és már most elég csípősre váltott az idő idekint, de nem fogja sietősebbre a tempót. Kényelmes poroszkálásban közelítenek Arthenior felé. Mintha csak arra apellálna, hogy az eléggé vékonyan öltözött tündérke kénytelen lesz hozzá bújni.*
- Mit is mondtál, hová valósi vagy? Mi hozott Artheniorba? Az én szürkémen kívül persze *böki oda a megjegyzést.*
*Az „Eressz el!” követelődzését meg se hallja. Tudja jól, hogy ilyen tempónál hamar ellenkezőjébe fordulna, ha megtenné. Így hát csak mosolyog a bajsza alatt és élvezi, ahogy azt a bájosan rátarti természetet eszi a fene. Lesznek ebből még viharok, az biztos. De annál jobb. Ennek a játéknak ő viseli alávaló koronáját és a címet elhódítani tőle szinte lehetetlennek tetsző vállalkozás.
Azért idővel lassít, bár a vágta a ló legsimább jármódja, így mikor ügetésre lassít, a méltatlankodó rakomány érezheti, hogy az eddigiek kényelmetlensége nagyon is fokozható. Node Ambroggio se kegyetlen... illetve most kivételesen nem az, szóval lépésre fogja vissza a hátast, hogy megigazítsa a formás kis poggyászt az ölében. Igen, nagyjából erről van szó. Valamennyire hátrébb is csúszik a nyeregben, és a combjára igazítja kerekded hátsót. Annyira azért nem csontos a kicsike, mint elsőre gondolta volna.*
- Tessék kapaszkodni *mondja egy idősebb fivér hangnemében, mely szinte furcsán élcmentes. Mert bár a mókában arcátlan határokig gázol, azt nem szeretné, hogy rakománya lepotyogjon vagy megsérüljön. Viszont esze ágában sincs elengedni. Amilyen selyemfiús ficsúrnak tűnhet hamari ítélésre, annyira becsapós ez a látszat. Nem véletlenül tudta a nyeregbe rántani a nőt. A karja most is biztosan tart, ami valószínűleg egyrészt kétségbeejtő, másrészt megnyugtató.*
- Ma még nem volt meg a napi jócselekedetem *feleli a kérdésre kaján mosollyal, melytől nem a napi, de a havi vagy éves jócselekedeteknek a feltételezése is azonnal egetverő képtelenséggé fakul.* - És egyébként is... *húzódik szélesebbre a rókavigyor.* - A többiek előrementek a vadászatról a felszereléssel meg zsákmánnyal. Milyen dolog lenne pont nekem üres kézzel érkeznem?
*Már látszanak a város fényei és már most elég csípősre váltott az idő idekint, de nem fogja sietősebbre a tempót. Kényelmes poroszkálásban közelítenek Arthenior felé. Mintha csak arra apellálna, hogy az eléggé vékonyan öltözött tündérke kénytelen lesz hozzá bújni.*
- Mit is mondtál, hová valósi vagy? Mi hozott Artheniorba? Az én szürkémen kívül persze *böki oda a megjegyzést.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:35:24
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Fagykár elöli mentés//
*Zazee pár méter után hátrafordul, mert a nagy csend miatt azt hiszi, hogy a "ficsúr" mégsem indult utána. Már éppen valami frappáns élcet akarna hozzávágni a férfihez, amikor a szürke hátas vágtába ugrik.
Az elf nő szemei elkerekednek és kiül ábrázatára az őszinte döbbenet. Annyira meglepődik, hogy nem hogy elugrani, de még káromkodni is elfelejt. Egy szempillantással később pedig a lábai felejtik el a talajt: Ambroggio ugyanis úgy felkapta őt, mint egy zsák lisztet. (Ebben nagy segítségére volt a férfinek, hogy Zazee nem sokkal súlyosabb az imént említett nehezéknél, viszont sokkal jobb a fogás rajta.)*
- Mi a... hogy a... hogy képzeled?! ...Pokolba veled... eressz el!
*nyögdécseli Zazee a vágtázó ló hátán, nem túl kényelmes pozícióban hasalva a nyeregkápán keresztül. (Ami erősen nyomja a lengőbordáját a ló minden dobbantására.)Ugyanis a teletömött hátizsák miatt Ambroggio a legjobb szándékkal se tudta volna ülő helyzetbe maga elé kanyarintani Zazeet a földről. Még ha ez is volt az eredeti szándéka (ami egyáltalán nem biztos) akkor is kudarcba fulladt a manőver és az elfet legfeljebb keresztbe tudta hasaltatni a nyergen, mint apuka a rossz gyereket elfenekelés előtt. Zazee csak annyiban tud könnyíteni szerencsétlen helyzetén, hogy fél kezével kitámasztja magát a már említett nyeregkápán: így a bordái felszabadulnak a nyomás alól, sértett önérzete azonban egyre rosszabb helyzetben van. Lábai tehetetlenül kalimpálnak a vidáman vágtázó ló egyik oldalán, feje pedig a másik oldalon kandikál ki a hátas marja magasságában. ~Ha legalább fejbe bírnám rúgni ezt a ficsúrt...~ mérgelődik magában, de ez hamvában holt ötlet még egy balettáncos számára is. Zazee pedig hajlékony ugyan, de annyira azért nem.
Egy idő után beletörődik az elkerülhetetlenbe és nem ficánkol többet. Ambroggio erősen tartja őt, így leeséstől nem kell tartania, de a ficsúr keze mintha tüzes vasként égetné Zazeet, ahol hozzáér. Legalábbis a nő büszkesége így érzi. Ráadásul (helyhiány miatt, hisz ezt a nyerget egyszemélyesre tervezték) Zazee bal oldala (dereka, csípője és félig-meddig a feneke) a vágta ütemére dörzsölődik oda Ambroggio ölének és combjának. mondjuk a hátizsák meg a férfi hasát nyomja, ami kevésbé kellemes élmény. ~Mondhatom szép kis belépő... Még jó, hogy nem ismernek itt.~ gondolja Zazee, amikor a város első házait megpillantja.*
- Lassíts már, legalább had üljek fel rendesen. *méltatlankodik. Hogy Ambroggio hisz-e neki, vagy csak szökési kísérletet lát a kérésben, az rajta múlik.*
- Egyáltalán, mire föl ez az aggodalom meg jótékonykodás? Nem lett volna mindegy neked, hogy ott fagyok-e meg hajnalra, vagy nem?
*Zazee pár méter után hátrafordul, mert a nagy csend miatt azt hiszi, hogy a "ficsúr" mégsem indult utána. Már éppen valami frappáns élcet akarna hozzávágni a férfihez, amikor a szürke hátas vágtába ugrik.
Az elf nő szemei elkerekednek és kiül ábrázatára az őszinte döbbenet. Annyira meglepődik, hogy nem hogy elugrani, de még káromkodni is elfelejt. Egy szempillantással később pedig a lábai felejtik el a talajt: Ambroggio ugyanis úgy felkapta őt, mint egy zsák lisztet. (Ebben nagy segítségére volt a férfinek, hogy Zazee nem sokkal súlyosabb az imént említett nehezéknél, viszont sokkal jobb a fogás rajta.)*
- Mi a... hogy a... hogy képzeled?! ...Pokolba veled... eressz el!
*nyögdécseli Zazee a vágtázó ló hátán, nem túl kényelmes pozícióban hasalva a nyeregkápán keresztül. (Ami erősen nyomja a lengőbordáját a ló minden dobbantására.)Ugyanis a teletömött hátizsák miatt Ambroggio a legjobb szándékkal se tudta volna ülő helyzetbe maga elé kanyarintani Zazeet a földről. Még ha ez is volt az eredeti szándéka (ami egyáltalán nem biztos) akkor is kudarcba fulladt a manőver és az elfet legfeljebb keresztbe tudta hasaltatni a nyergen, mint apuka a rossz gyereket elfenekelés előtt. Zazee csak annyiban tud könnyíteni szerencsétlen helyzetén, hogy fél kezével kitámasztja magát a már említett nyeregkápán: így a bordái felszabadulnak a nyomás alól, sértett önérzete azonban egyre rosszabb helyzetben van. Lábai tehetetlenül kalimpálnak a vidáman vágtázó ló egyik oldalán, feje pedig a másik oldalon kandikál ki a hátas marja magasságában. ~Ha legalább fejbe bírnám rúgni ezt a ficsúrt...~ mérgelődik magában, de ez hamvában holt ötlet még egy balettáncos számára is. Zazee pedig hajlékony ugyan, de annyira azért nem.
Egy idő után beletörődik az elkerülhetetlenbe és nem ficánkol többet. Ambroggio erősen tartja őt, így leeséstől nem kell tartania, de a ficsúr keze mintha tüzes vasként égetné Zazeet, ahol hozzáér. Legalábbis a nő büszkesége így érzi. Ráadásul (helyhiány miatt, hisz ezt a nyerget egyszemélyesre tervezték) Zazee bal oldala (dereka, csípője és félig-meddig a feneke) a vágta ütemére dörzsölődik oda Ambroggio ölének és combjának. mondjuk a hátizsák meg a férfi hasát nyomja, ami kevésbé kellemes élmény. ~Mondhatom szép kis belépő... Még jó, hogy nem ismernek itt.~ gondolja Zazee, amikor a város első házait megpillantja.*
- Lassíts már, legalább had üljek fel rendesen. *méltatlankodik. Hogy Ambroggio hisz-e neki, vagy csak szökési kísérletet lát a kérésben, az rajta múlik.*
- Egyáltalán, mire föl ez az aggodalom meg jótékonykodás? Nem lett volna mindegy neked, hogy ott fagyok-e meg hajnalra, vagy nem?
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:19:05
Üzenet elküldve: 2012-11-14 21:19:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Evane fészkelődik, izeg-mozog, amennyire teheti, bár nem sok eredménnyel. Úgy tűnik hasztalan akarja kiszabadítani egyre inkább elgémberedő tagjait. A névtelen girhestől pedig méla undor környékezi. Ha legalább fütyülni tudna… Evane majd eleped a szomjúságtól, de túl büszke ahhoz, hogy kérjen. A kiscica elfogyasztására tekintete villámokat szór. Ugyan jól tudja, hogy ott ólálkodik mögöttük,mégis a puszta gondolat is feldühíti. A kicsi girhes beszél, Ev ízléséhez képest szószátyár, s a lány lázadóan fordul el, vagy süti le a szemét, jelezve, hogy nem érdekli a mondókája. Látszólag… Aztán mégis sikerül érdeklődést kicsikarnia az önfejű nőstényből. Gúnyosan felnevet, na nem jókedvéből.*
-Segítséget… Kérni?!
*Köp ki egy adag vért majd a kérdést nyomatékkal ejti, s a nyelve érezhetően nehezen forog kiszáradt, ragacsos ajkai között. Meglehetősen fura módja a kérésnek valakire rátörni az ajtót és elcipelni az otthonából. Persze, a szükség nagy úr. De vajon mégis miben tudna segíteni ő - ezeknek? A pénz nem érdekli, sosem tartotta fontosnak, az új otthonát pedig már magáénak érezte. De egy vadászlak? Már megszerette a barlangot.*
-Mégis, mi a fenét akarsz tőlem?
*A lány nem tűnik barátságosabbnak, mint ezelőtt, és láthatóan nem vette le a lábáról az ígéret. Talán csak nem bízik bennük, s ugyan miért is tenné?*
*Evane fészkelődik, izeg-mozog, amennyire teheti, bár nem sok eredménnyel. Úgy tűnik hasztalan akarja kiszabadítani egyre inkább elgémberedő tagjait. A névtelen girhestől pedig méla undor környékezi. Ha legalább fütyülni tudna… Evane majd eleped a szomjúságtól, de túl büszke ahhoz, hogy kérjen. A kiscica elfogyasztására tekintete villámokat szór. Ugyan jól tudja, hogy ott ólálkodik mögöttük,mégis a puszta gondolat is feldühíti. A kicsi girhes beszél, Ev ízléséhez képest szószátyár, s a lány lázadóan fordul el, vagy süti le a szemét, jelezve, hogy nem érdekli a mondókája. Látszólag… Aztán mégis sikerül érdeklődést kicsikarnia az önfejű nőstényből. Gúnyosan felnevet, na nem jókedvéből.*
-Segítséget… Kérni?!
*Köp ki egy adag vért majd a kérdést nyomatékkal ejti, s a nyelve érezhetően nehezen forog kiszáradt, ragacsos ajkai között. Meglehetősen fura módja a kérésnek valakire rátörni az ajtót és elcipelni az otthonából. Persze, a szükség nagy úr. De vajon mégis miben tudna segíteni ő - ezeknek? A pénz nem érdekli, sosem tartotta fontosnak, az új otthonát pedig már magáénak érezte. De egy vadászlak? Már megszerette a barlangot.*
-Mégis, mi a fenét akarsz tőlem?
*A lány nem tűnik barátságosabbnak, mint ezelőtt, és láthatóan nem vette le a lábáról az ígéret. Talán csak nem bízik bennük, s ugyan miért is tenné?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257