// Rel //
* Ó pedig a két leányzó nagyon is komolyan gondolja ezeket, s csak sűrűn pislognak a sötét hajú Relatalra, mikor látják, csupán nehezen tudja lenyelni nevetését. Yserra összehúzza vörös szemöldökét, mitől még ugyan olyan bájos marad az arca mégis kifejezi érzelmeit.*
- Rajtunk nevetsz vándor? A tudatlan elfeken? * Mondja sértődötten, s dacosan megemeli állát. Persze azért hegyezi füleit, mert kíváncsi a mesére, melyet hallani fog, csak úgy, mint nővére is. A két vörös vált egy korholó pillantást egymásra, de csak ők tudják, hogy ez mit jelent, hisz ők már szavak nélkül is tudnak egymással kommunikálni. A férfi mikor belekezd a történetbe az egyik lány hangosan felkacag, a másik pedig csak mosolyogni kezd, de a világért sem akarnák félbeszakítani, ezért nem szúrnak közbe kérdéseket. Türelmesek ők, majd mindent szép sorjában. Az idő kellemes, a lágy szellő békésen cirógatja az arcukat, nem is kell ennél több. Yserra azonban már megint ráncolni kezdi a homlokát, s csak nem bírja ki, hogy beleszóljon, hangot adva nemértésének.*
- Miért tisztességtelenek? Hiszen lopni azért, mert nincs nekik. * Nyrina megrázza a fejét, de Sera ezzel nem törődve fordul újból a férfi felé.*
- Hisz éhesek. Nem tehetnek mást. * Egészíti ki mondatát, hogy érthetőbb legyen gondolatmenete, avagy, ha nem jól használta a közös nyelvet akkor megmagyarázza mire is gondolt.*
- Nekünk sem kell több. * Mondja mosolyogva Nyrina, s körbemutat az őket körül ölelő fákra. Oly kevés dolog kell ahhoz, hogy boldoggá tegye őket, s számukra mégis ez a minden.*
- Ember szórakoztat embert? Mily megalázó. * Ebben elég nagy az egyetértés a két lány részéről, s fehér arcuk ha az lehetséges még inkább elsápad. Nem értik ezeket a dolgokat, s tán nem is fogják, míg a saját szemükkel nem látnak meg egy vándorcirkuszt. Mindamellett ha látnának, bizonyára szórakoztatónak találnák, s talán elrángatni is nehezen lehetne őket a nézősorból, de amíg nem tudják milyen, addig ellene vannak, mert furcsán és szokatlanul hangzik. kínosabb témákra terelődik a szó, Ysera pedig újból biggyeszteni kezd.*
- A rabszolgatartás nem jó. Ki akar szárnya szegett madár lenni? * Néz fel az égre, s smaragdszín tekintetével követi az alacsonyan szálló prédára vadászó vándor sólymot.*
- Akkor inkább meghalnék. * Kontráz rá Nyrina, miközben göndör tincseivel játszik.*
- S a te szabadságodra nem vert még béklyót a család, hogy ily messzi tájakon vándorolsz? * Kérdi újfent Nyrina, de nem pillant Rel szemeibe, a hajával való foglalatoskodás pillanatnyilag jobban leköti.*