Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:39:34
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:39:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
//Geradras, Zetriat//
*Eleonor utána szólna, de mire ezt megtenné Zetriat már távol van.*
-Ha ott lesz a főtéren, akkor megbízhatunk benne. *válaszol most először Geradras korábbi kérdésére, amire ott és akkor csak egy váll vonással felelt.* - De én valamiért megbízok benne.
"Most biztos naivnak tart. Naiv kicsi kislánynak."
*Végül kettesben mennek a város felé és nem sokat beszélnek. Eleonor attól fél, hogy meghallják őket, vagy valami rosszat mond. Próbál az útra koncentrálni. Nem tudja, milyen gyorsan ér oda Zetriat a főtérre, így ő sem akar sietni.*
-Geradras! Te mit gondolsz róla? Ugye szerinted is megbízhatunk benne? *kérdezi, amikor már egészen közel járnak a főtérhez.*
"Bárcsak lenne időnk és Geradras megint kivenné azt a szobát. Csak be kellene mennünk és... és elkapnának minket és...nem, mennünk kell. Majd a Zöldsárkányban együtt lehetünk."
*Amikor megpillantják a várost, és lassan már a zajokat is hallják, felhúzzák a csuklyát a fejükre és belépnek a Holdudvarra.*
*Eleonor utána szólna, de mire ezt megtenné Zetriat már távol van.*
-Ha ott lesz a főtéren, akkor megbízhatunk benne. *válaszol most először Geradras korábbi kérdésére, amire ott és akkor csak egy váll vonással felelt.* - De én valamiért megbízok benne.
"Most biztos naivnak tart. Naiv kicsi kislánynak."
*Végül kettesben mennek a város felé és nem sokat beszélnek. Eleonor attól fél, hogy meghallják őket, vagy valami rosszat mond. Próbál az útra koncentrálni. Nem tudja, milyen gyorsan ér oda Zetriat a főtérre, így ő sem akar sietni.*
-Geradras! Te mit gondolsz róla? Ugye szerinted is megbízhatunk benne? *kérdezi, amikor már egészen közel járnak a főtérhez.*
"Bárcsak lenne időnk és Geradras megint kivenné azt a szobát. Csak be kellene mennünk és... és elkapnának minket és...nem, mennünk kell. Majd a Zöldsárkányban együtt lehetünk."
*Amikor megpillantják a várost, és lassan már a zajokat is hallják, felhúzzák a csuklyát a fejükre és belépnek a Holdudvarra.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:22:04
Üzenet elküldve: 2012-09-06 21:22:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Geradras, Eleonor//
*Az erdőben Zetriat vezet, mivel társai közül ő ismeri a legjobban. Míg a szerelmes gerle pár a földön sétálva addig ő a faágakon ugrálva halad, és szemeivel az utat fűrkészi katonákat keresve. Beljebb hatolva az erdőbe a fák lombjai egyre sűrrűbek lesznek. Sok ember fél itt járni kelni de hősünknek ez a hely az otthona. Egy magas fán megtorpanva jelez a lent lévőknek hogy áljanak meg.*-Várjatok katonák tartanak felénk! Elterelem a figyelmüket ti menjetek tovább egyenesen. Ne áljatok meg semmiképpen se. A főtéren találkozunk és onnan folytatjuk utunkat újra együtt. Szerencsés utazást. *Köszön el Geradraséktól és el is indul.*
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.06 21:23:22
*Az erdőben Zetriat vezet, mivel társai közül ő ismeri a legjobban. Míg a szerelmes gerle pár a földön sétálva addig ő a faágakon ugrálva halad, és szemeivel az utat fűrkészi katonákat keresve. Beljebb hatolva az erdőbe a fák lombjai egyre sűrrűbek lesznek. Sok ember fél itt járni kelni de hősünknek ez a hely az otthona. Egy magas fán megtorpanva jelez a lent lévőknek hogy áljanak meg.*-Várjatok katonák tartanak felénk! Elterelem a figyelmüket ti menjetek tovább egyenesen. Ne áljatok meg semmiképpen se. A főtéren találkozunk és onnan folytatjuk utunkat újra együtt. Szerencsés utazást. *Köszön el Geradraséktól és el is indul.*
A hozzászólás írója (Zetriat Iuthar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.06 21:23:22
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:04:48
Üzenet elküldve: 2012-09-06 20:04:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A rázogatás és bökdösés hatására, lassan végre magához tér a fiú. Nem tudja mi történhetett az idő alatt, míg a démon uralta testét de valószínűleg semmi jó. Az is teljesen kiesett az emlékezetéből, hogy harcolt Artherogh ellen, ezért furcsállotta is, hogy a földön fekve tér magához. Általában csak megunja a démon a felszíni világot és egyszer csak magához tér de mondjuk két lépés között vagy éppen ülve. Kissé bódult állapotban kel fel a földről és furcsa pillantásokat vet a számára még idegen lány felé.*
-Elnézést... Megtudhatnám, hogy ki maga?
*Alig nyitott szemeivel látja a rémületet a hölgy szemeiben és egyből gyanús foltokat, sebeket keresgél testén, ruháján. Nyakán akad meg a szeme. Vöröslő nyaka felkelti a figyelmét és egyből felpattannak Ilast pillái.*
-Ugye nem történt semmi gond?! Bántott?!
*Szinte már kiabálássá formálódnak a kérdések, melyek elhagyják száját és ha Xenon megengedi, óvatosan hozzáérne nyakához, hogy megérintse a sebeket.*
-Mit csinált veled az a démon?
-Elnézést... Megtudhatnám, hogy ki maga?
*Alig nyitott szemeivel látja a rémületet a hölgy szemeiben és egyből gyanús foltokat, sebeket keresgél testén, ruháján. Nyakán akad meg a szeme. Vöröslő nyaka felkelti a figyelmét és egyből felpattannak Ilast pillái.*
-Ugye nem történt semmi gond?! Bántott?!
*Szinte már kiabálássá formálódnak a kérdések, melyek elhagyják száját és ha Xenon megengedi, óvatosan hozzáérne nyakához, hogy megérintse a sebeket.*
-Mit csinált veled az a démon?
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 17:51:24
Üzenet elküldve: 2012-09-06 17:51:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ainhoa idil Umrae kisasszonynak//
*Egy művész, lészen legyen az festő, dalnok író s költő, mindenhol igen nehezen illeszkedik be. Hiszen ha nem fogadják el elsőre zsenialitását, esetleges elvontságát akkor pláne elutasításra lel csupán. Főleg a magafajta mélységiek. Nem tudja elképzelni senki, hogy érzékenyen vezesse a lúdtollat tintába forgatva, hogy aztán az a pergamenek hasábjain szavakkal, és rímekkel örvendeztesse meg az olvasókat.
Oh milyen borzasztó sors a művészlét. Még sanyarúbb, ha a Sötét Poéta éppenséggel a halállal is lepaktált. Elvégre valamiből meg kell keresni a tintára valót, és ihletet sem lehet mindig a hamvas női keblek közül kiemelni. De a feltűnés mentesség kedvéért persze nem élhet nagy luxusban, csak ha már befutott művészként mutatkozhat be. Addig pedig csak gyűjtöget, és alkot ahogyan csak tud. Eme alkotáshoz hozzájár a természet járása, és megismerése is. Meg aztán nem árt leszedni néhány bogyót, és elejteni valami vadat élelemnek. De a sors úgy látszik most kebelén melengette Viert, hiszen a veszedelmes párduc mellé egy hamvasabb jószágot is talált. Az állatot nem kellett megölnie, a tűz elég volt hozzá, hogy elriassza. Ő pedig mint hős lovag kaphatta karjaiba az alélt szépséget.
Kunyhója igazi vadászlak. Tölgy és nehéz kövekből épült, egy nagy szoba és egy kisebb háló tartozik hozzá, az udvaron dézsa áll. A nagy szoba meleg a kandallóban lobogó tűznek hála. A kanapén, ahol a kisasszony kipihenhette magát, pedig állatok bundája vet kényelmes ülő és fekhelyet.
A tűz közelében, mégis árnyékba burkolózva ül a ház ura, a tinta és toll hercege. Vier fekete szemei mosolyogva pihennek meg a még pihegő lány sziluettjén és arcának békéjében. sokáig csodálhatja mire felébred az ismeretlen, mezítlábas lány. A sötételf nem szól semmit. Hagyja had fedezze fel a lány maga a szobát, és magát Viert. A fény engedi hadd lásson egyre többet a lány. A hím nyúlánk alakja szinte elernyedve, hanyagul ül a díszes, de már kopott karosszékben. Sötétkék ing felett, fekete mellény feszül, nadrágot és kalózokhoz hasonlatosan kandúr csizmát visel. A karfán könyöke támaszkodik, kézfején pedig álla. Határozott arcél árnyéka látszik, melynek egyik oldalát festi enyhén lángszínűre a tűz lángja. A sötét bőrhöz, éj fekete hosszú tincsek párosulnak, és mély végtelennek tűnő fekete szemek, benne aranyló vidám pöttyökkel.
Vier arca amennyire kemény és éles, épp annyira kifejező és lágy tud lenni, főleg szemei környékén. A titokzatosság és varázslat bájoló hatása egyesül ebben a hímben. Szája szegletében gonoszkás, már majdnem kisfiús vigyor ül meg.*
"Csak végre hogy felébredt Virágom. Tudja kegyed pont olyan mint a babarózsa még bimbó korában. Ártatlan és bájos, főleg mikor alszik. De csak ébren láthatom azokat a gyönyörű már majdnem szikrázó kék szemeit. Mintha a tenger mélyére bámulnék mely magával húz...elnézést rossz szokásom, hogy egy szép hölgyet azonnal bókkal és szóvirágokkal bombázok. Éhes?"
*Áll fel ültéből Vier, s magasodik a törékeny ében hajú leány fölé. Szikár alkatú, vállai szélesek, csípője keskeny. Látszik, hogy harchoz szokott és edzett a teste, hiába a selyemfiúkhoz illő szóáradat.
Azonban hiába minden kábító szó, van valami kegyetlen pillantásában mit igyekszik legyűrni, eltemetni magában. Egy lépéssel kerül már majdnem testközelbe Aionhoával, mikor belepillant az akvamarin szemekbe. Oly ismerős, oly fájdalmas beléjük pillantani.
"Szerah..."
Düh és fájdalom szeretné szétszakítani testét, szívét elméjét de elfordulva, végigsimítva tincsei között nyugtatja le magát. Arcára visszakerül a pimasz félmosoly.*
- Vier vagyok kisasszony. Megtudhatnám ma esti vendégem nevét?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.06 19:13:09, a következő indokkal:
Jelek javítása (gondolatra itt egyelőre idézőjelet használunk).
*Egy művész, lészen legyen az festő, dalnok író s költő, mindenhol igen nehezen illeszkedik be. Hiszen ha nem fogadják el elsőre zsenialitását, esetleges elvontságát akkor pláne elutasításra lel csupán. Főleg a magafajta mélységiek. Nem tudja elképzelni senki, hogy érzékenyen vezesse a lúdtollat tintába forgatva, hogy aztán az a pergamenek hasábjain szavakkal, és rímekkel örvendeztesse meg az olvasókat.
Oh milyen borzasztó sors a művészlét. Még sanyarúbb, ha a Sötét Poéta éppenséggel a halállal is lepaktált. Elvégre valamiből meg kell keresni a tintára valót, és ihletet sem lehet mindig a hamvas női keblek közül kiemelni. De a feltűnés mentesség kedvéért persze nem élhet nagy luxusban, csak ha már befutott művészként mutatkozhat be. Addig pedig csak gyűjtöget, és alkot ahogyan csak tud. Eme alkotáshoz hozzájár a természet járása, és megismerése is. Meg aztán nem árt leszedni néhány bogyót, és elejteni valami vadat élelemnek. De a sors úgy látszik most kebelén melengette Viert, hiszen a veszedelmes párduc mellé egy hamvasabb jószágot is talált. Az állatot nem kellett megölnie, a tűz elég volt hozzá, hogy elriassza. Ő pedig mint hős lovag kaphatta karjaiba az alélt szépséget.
Kunyhója igazi vadászlak. Tölgy és nehéz kövekből épült, egy nagy szoba és egy kisebb háló tartozik hozzá, az udvaron dézsa áll. A nagy szoba meleg a kandallóban lobogó tűznek hála. A kanapén, ahol a kisasszony kipihenhette magát, pedig állatok bundája vet kényelmes ülő és fekhelyet.
A tűz közelében, mégis árnyékba burkolózva ül a ház ura, a tinta és toll hercege. Vier fekete szemei mosolyogva pihennek meg a még pihegő lány sziluettjén és arcának békéjében. sokáig csodálhatja mire felébred az ismeretlen, mezítlábas lány. A sötételf nem szól semmit. Hagyja had fedezze fel a lány maga a szobát, és magát Viert. A fény engedi hadd lásson egyre többet a lány. A hím nyúlánk alakja szinte elernyedve, hanyagul ül a díszes, de már kopott karosszékben. Sötétkék ing felett, fekete mellény feszül, nadrágot és kalózokhoz hasonlatosan kandúr csizmát visel. A karfán könyöke támaszkodik, kézfején pedig álla. Határozott arcél árnyéka látszik, melynek egyik oldalát festi enyhén lángszínűre a tűz lángja. A sötét bőrhöz, éj fekete hosszú tincsek párosulnak, és mély végtelennek tűnő fekete szemek, benne aranyló vidám pöttyökkel.
Vier arca amennyire kemény és éles, épp annyira kifejező és lágy tud lenni, főleg szemei környékén. A titokzatosság és varázslat bájoló hatása egyesül ebben a hímben. Szája szegletében gonoszkás, már majdnem kisfiús vigyor ül meg.*
"Csak végre hogy felébredt Virágom. Tudja kegyed pont olyan mint a babarózsa még bimbó korában. Ártatlan és bájos, főleg mikor alszik. De csak ébren láthatom azokat a gyönyörű már majdnem szikrázó kék szemeit. Mintha a tenger mélyére bámulnék mely magával húz...elnézést rossz szokásom, hogy egy szép hölgyet azonnal bókkal és szóvirágokkal bombázok. Éhes?"
*Áll fel ültéből Vier, s magasodik a törékeny ében hajú leány fölé. Szikár alkatú, vállai szélesek, csípője keskeny. Látszik, hogy harchoz szokott és edzett a teste, hiába a selyemfiúkhoz illő szóáradat.
Azonban hiába minden kábító szó, van valami kegyetlen pillantásában mit igyekszik legyűrni, eltemetni magában. Egy lépéssel kerül már majdnem testközelbe Aionhoával, mikor belepillant az akvamarin szemekbe. Oly ismerős, oly fájdalmas beléjük pillantani.
"Szerah..."
Düh és fájdalom szeretné szétszakítani testét, szívét elméjét de elfordulva, végigsimítva tincsei között nyugtatja le magát. Arcára visszakerül a pimasz félmosoly.*
- Vier vagyok kisasszony. Megtudhatnám ma esti vendégem nevét?
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.09.06 19:13:09, a következő indokkal:
Jelek javítása (gondolatra itt egyelőre idézőjelet használunk).
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-06 16:13:20
Üzenet elküldve: 2012-09-06 16:13:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Vier idil Umrae számára //
*Kiúttalan remény, a távolból hallani ahogy sóhajt a szél. A meleg fuvallat szárnyain táncot lejtenek az árnyak. Valósággal megelevenedik az erdő. Minden olyan bűnösen szép. Ahogy a napfény utat tör magának a feje fölé kupolát képező sűrű lombkoronán, megtörik a tölgy kérgén vánszorgó borostyáncseppen, tovább siklik a sárga foltos leveleken, végül eljut a földből kitüremkedő gyökerekhez. Ódon erdő, magában hodozza a halál vészterhes ujjlenyomatát. Itt lenn apró porszemnek érzi magát, elveszetten.
Hirtelen furcsa érzés keríti hatalmába. Orrát az átható gombaillat mellett megtölti valami közelebbi, s egyben sokkal intenzívebb, talán ázott bunda szaga. Forrása felé fordul, ám nincs ott semmi... még.
Kezével finoman elsöpör maga elől egy lelógó ágat, meztelen talpa közben lágyan csókolja az avart. Egészen belesüpped a puha mohaágyba, nedvessége borzongatón átjárja. Lehunyja szemét. Ekkor üti meg fülét a nem is oly távolról jövő neszezés. Ijedten rebbennek lélektükrei arra. Szíve immár a torkában dobog, egyre szaporábban. Izmai megfeszülnek akár az íj húrja, ugrásra készen várja a vadat, mely nem is várat soká magára. Egy erdei párduc ugrik elő a bokrok takarásából, s ádáz vicsorral iramodik meg felé.
Morgása sokáig elkíséri akár az emlék, hogy hiába fut tagjai nem engedelmeskednek akaratának...
Talán álom volt vagy megtörtént?
Ijedten tekint körbe. Tapogatózik. Ujjai valami puha szőrmefélébe botlanak, egy takaróba mely óvón körülöleli testét. Estefelé jár az idő, egészen mély sötét fogadja, melyben már már világít valótlanul fakó bőre. Úgy érzi magát, mintha csillag lenne az égen, szikrázón, mégis vakon. Aztán tűz ropogása gyűrűzik el hegyes füleihez, s orrába frissen sült vadhús illata tódul. Ahogy pillantása lassan kitisztul s eltávolodik az ágytól a szoba másik végén megpillant egy kandallót. A narancsvörös lángnyelvek boldogan táncolnak benne, s vernek lobot türkiz szemeibe. Halványan elmosolyodik és megpróbál felülni. Egyenlőre észre sem veszi a közelében lévő nyúlánk alakot. Nem hiába, hiszen ében bőrével és sötét ruháival amaz teljesen beleolvad az árnyakba.
Erőtlen léptekkel mozdul a fény felé, mely úgy vonzza őt magához, mint egy pillangót. Hollótincsei selymesen omlanak vállára, lábával maga előtt tapogatva óvatosan indul meg arra, nem is sejtve milyen titkokat és izgalmakat tartogat még a szoba számára.*
*Kiúttalan remény, a távolból hallani ahogy sóhajt a szél. A meleg fuvallat szárnyain táncot lejtenek az árnyak. Valósággal megelevenedik az erdő. Minden olyan bűnösen szép. Ahogy a napfény utat tör magának a feje fölé kupolát képező sűrű lombkoronán, megtörik a tölgy kérgén vánszorgó borostyáncseppen, tovább siklik a sárga foltos leveleken, végül eljut a földből kitüremkedő gyökerekhez. Ódon erdő, magában hodozza a halál vészterhes ujjlenyomatát. Itt lenn apró porszemnek érzi magát, elveszetten.
Hirtelen furcsa érzés keríti hatalmába. Orrát az átható gombaillat mellett megtölti valami közelebbi, s egyben sokkal intenzívebb, talán ázott bunda szaga. Forrása felé fordul, ám nincs ott semmi... még.
Kezével finoman elsöpör maga elől egy lelógó ágat, meztelen talpa közben lágyan csókolja az avart. Egészen belesüpped a puha mohaágyba, nedvessége borzongatón átjárja. Lehunyja szemét. Ekkor üti meg fülét a nem is oly távolról jövő neszezés. Ijedten rebbennek lélektükrei arra. Szíve immár a torkában dobog, egyre szaporábban. Izmai megfeszülnek akár az íj húrja, ugrásra készen várja a vadat, mely nem is várat soká magára. Egy erdei párduc ugrik elő a bokrok takarásából, s ádáz vicsorral iramodik meg felé.
Morgása sokáig elkíséri akár az emlék, hogy hiába fut tagjai nem engedelmeskednek akaratának...
Talán álom volt vagy megtörtént?
Ijedten tekint körbe. Tapogatózik. Ujjai valami puha szőrmefélébe botlanak, egy takaróba mely óvón körülöleli testét. Estefelé jár az idő, egészen mély sötét fogadja, melyben már már világít valótlanul fakó bőre. Úgy érzi magát, mintha csillag lenne az égen, szikrázón, mégis vakon. Aztán tűz ropogása gyűrűzik el hegyes füleihez, s orrába frissen sült vadhús illata tódul. Ahogy pillantása lassan kitisztul s eltávolodik az ágytól a szoba másik végén megpillant egy kandallót. A narancsvörös lángnyelvek boldogan táncolnak benne, s vernek lobot türkiz szemeibe. Halványan elmosolyodik és megpróbál felülni. Egyenlőre észre sem veszi a közelében lévő nyúlánk alakot. Nem hiába, hiszen ében bőrével és sötét ruháival amaz teljesen beleolvad az árnyakba.
Erőtlen léptekkel mozdul a fény felé, mely úgy vonzza őt magához, mint egy pillangót. Hollótincsei selymesen omlanak vállára, lábával maga előtt tapogatva óvatosan indul meg arra, nem is sejtve milyen titkokat és izgalmakat tartogat még a szoba számára.*
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:09:21
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:09:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Hosszas pihenés után ismét leszáll az éjszaka az Artheniori erdőre és ez egy valamit jelent, Saravul ismét sétára indul maga kis 'uradalmában'...
Óvatosan felnyílik a csapóajtó és sisakja nélkül bújik elő a páncélos alak a romok közül. Óvatosan mint egy pocok körbenéz, majd ismét lecsukja a fedőt és kulccsal lezárja és kisétál a düledező romok közül.
Kisvártatva megpillantja lovát, is a deres Kapitányt aki szinte várta gazdáját. Megszokta már, hogy napnyugta után kezdődik a munka.
A lovag odacsattog a lóhoz és elvezeti kicsit arrébb egy odvas fához, ahol a lószerszámok pihennek. A saras tépett címeres lótakaró, a nyereg, a ló fejvértje és a kantár. Felnyergeli a lovat majd egyet szökkenve, annak hátán is terem.
Kisvártatva pedig kezdetét veszi az esti körséta illetve őrjárat először az erdő mélyén, majd a külső részeken. Meggyújtja a gyertyákat a köveknél, leellenőrzi a nagyobb ligeteket és házakat az erdőben... Elvégre az Ő felelőssége az erdőben élő népek felügyelete is.
Ma azonban kicsit elmereng az erdő szélén a sötét fák közt. Csak ül a ló hátán és lesi a holdudvart a messzeségben illetve a város látképét. Micsoda látvány... Azon gondolkodik éppen vajon milyen lehet a városban lakni, ott élni. Nem emlékszik elvégre milyen az...
Elég nagy csábítást érez, hogy bemenjen ma egy borra a fogadóba. Ritkán jár a pegazusba, mert folyton vagy kötekednek vele vagy megbámulják azt meg Ő nem szereti. De lehet erőt vesz magán...*
Óvatosan felnyílik a csapóajtó és sisakja nélkül bújik elő a páncélos alak a romok közül. Óvatosan mint egy pocok körbenéz, majd ismét lecsukja a fedőt és kulccsal lezárja és kisétál a düledező romok közül.
Kisvártatva megpillantja lovát, is a deres Kapitányt aki szinte várta gazdáját. Megszokta már, hogy napnyugta után kezdődik a munka.
A lovag odacsattog a lóhoz és elvezeti kicsit arrébb egy odvas fához, ahol a lószerszámok pihennek. A saras tépett címeres lótakaró, a nyereg, a ló fejvértje és a kantár. Felnyergeli a lovat majd egyet szökkenve, annak hátán is terem.
Kisvártatva pedig kezdetét veszi az esti körséta illetve őrjárat először az erdő mélyén, majd a külső részeken. Meggyújtja a gyertyákat a köveknél, leellenőrzi a nagyobb ligeteket és házakat az erdőben... Elvégre az Ő felelőssége az erdőben élő népek felügyelete is.
Ma azonban kicsit elmereng az erdő szélén a sötét fák közt. Csak ül a ló hátán és lesi a holdudvart a messzeségben illetve a város látképét. Micsoda látvány... Azon gondolkodik éppen vajon milyen lehet a városban lakni, ott élni. Nem emlékszik elvégre milyen az...
Elég nagy csábítást érez, hogy bemenjen ma egy borra a fogadóba. Ritkán jár a pegazusba, mert folyton vagy kötekednek vele vagy megbámulják azt meg Ő nem szereti. De lehet erőt vesz magán...*
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-05 18:49:29
Üzenet elküldve: 2012-09-05 18:49:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Már nem kapott levegőt, és nagyon megijed a férfi felemelkedő kezétől, és amikor elkezd ordítani, Xenon kissé megrémül. Mikor a tudatára ébredt férfi végre elengedi, köhögve és hörögve rogy a földre. A mókusa már nem olyan riadt, de Xenon annál inkább. Fél, hogy ha a férfi felébred, akkor ismét rátámad, de valamiért nem mozdul a földről. Hirtelen az erdő ijesztő csendjét átveszik a jól ismert és megszokott hangok. Az állatok visszatérnek, és Xenon is megnyugszik kicsit. Még mindig lihegve hever, de nagy nehezen feltápászkodik. Iszonyatos hányingere van, és ahol Artherogh fojtogatta, ég a bőre. Mikor már valamivel jobban van, odabiceg a férfi testéhez. "Lehet hogy megőrültem." Gondolja, majd magát sem értve elkezdi ébresztgetni a férfit, rázogatja a állát, bökdösi, de közben megfeszülnek az izmai, és futásra, vagy lövésre készen áll, hogy elkerülje Artherogh-t, és az esetleges támadását. Már úgy fél perce ébresztgeti, és egyre idegesebb lesz. Aggódik Ilast miatt, noha őt még nem volt alkalma megismerni.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-05 06:02:06
Üzenet elküldve: 2012-09-05 06:02:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Pegazus fogadóban elköltött lakoma után, Tgnip kicsit szabadulni akar a zsúfolt várostól. Hosszas séta után az erdő szélén útmutatást kérve a remetétől, úgy határoz, hogy az erdei ösvényen haladva szerencsét próbál a város körüli fenevadak által gyakran látogatott barlangokkal.*
"Nem arra születtem, hogy a városban éljem napjaimat. A munka persze fontos dolog, ezt megtanította az öreg pásztor, de én harca vágyom! Legyen az ellenfél bármilyen fenevad."
"Nem arra születtem, hogy a városban éljem napjaimat. A munka persze fontos dolog, ezt megtanította az öreg pásztor, de én harca vágyom! Legyen az ellenfél bármilyen fenevad."
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-04 12:56:00
Üzenet elküldve: 2012-09-04 12:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Vulta az erdő felé indul, hogy megkeresse a pap által említett mágikus bokrot. Igazából nem tudja merre keresse, etért csak céltalanul bóklászik. Végül találkozik egy öreg remetével, aki útbaigazítást ad. Megköszöni a segítséget és elindul a megadott irányba. Lassan halad, folyamatosan kutalja szemeivel az árnyas erdőt. Szeme hatalmas lábnyomokon akad meg. Lehajol megvizsgálni őket. Igazából nem lepődik meg az eredményen: friss, troll nyomokat talált. Óvatosn a lehető leghalkabban halad tovább.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-04 08:16:33
Üzenet elküldve: 2012-09-04 08:16:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Egy óriási alak lép ki a kovácsműhely alacsony hátsó ajtaján. Lassan körbenéz. Élvezettel szívja be az előtte elterülő sűrű erdő édes illatát. A távolban hegycsúcsok sorakoznak. Tgnip könnyes szemmel bámulja a hófödte bérceket. "Talán ott rábukkanhatok őseimre."
A sűrű erdő fái között esetlenül próbál meg keresztül vergődni. Néhány pillanat múlva egy eddig szinte láthatatlanul a fák között megbúvó alak szól hozzá. Toprongyos vénember, hosszú szakállal. Szeméből szinte parancsolóan áramlik a bölcsesség.*
-Mi járatban drága barátom. Nem ártottak neked ezek a fák. Ott egy erdei ösvény, talán azon jobban boldogulsz. Veszélyes hely az erdő, ne keresd a bajt, úgyis megtalál majd.
-Köszönöm vénember!
A sűrű erdő fái között esetlenül próbál meg keresztül vergődni. Néhány pillanat múlva egy eddig szinte láthatatlanul a fák között megbúvó alak szól hozzá. Toprongyos vénember, hosszú szakállal. Szeméből szinte parancsolóan áramlik a bölcsesség.*
-Mi járatban drága barátom. Nem ártottak neked ezek a fák. Ott egy erdei ösvény, talán azon jobban boldogulsz. Veszélyes hely az erdő, ne keresd a bajt, úgyis megtalál majd.
-Köszönöm vénember!
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 20:26:17
Üzenet elküldve: 2012-09-03 20:26:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A vándor mosolyogva lép a fák közé, nagyon szereti a természetet, még így éjjel is. A tücskök ciripelése, a baglyok huhogása nyugalommal tölti el, az erdő közepén egy fára felmászik, majd becsukja a szemét, és elmerül az erdő varázslatos hangjaiban. Lassan álomra csukódik a szeme. Az erdő ma különösen nyugodt, az állatok alszanak, enyhe szél fúj, kellemes az idő és a csillagok is nagyon szépek. Aki ma álomra hajtja a fejét, élete legjobb álmát fogja aludni. *
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 17:32:44
Üzenet elküldve: 2012-09-03 17:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Milyen régen is volt? Vagy nyolc-tíz éve? Mikor megtalálták az egykor rettegett Ser Saravult az erdőben... magán kívül vérbe fagyva.
A lovag sok mindent elfelejtett, de azt nem, ki talált rá. Az erdő egy egyik vén druidája, Luman mester. Az öreg bár hallott arról, miféle ember volt ez a Saravul mégis segített rajta. Saravul ugyanis az Ő fajtájára vadászott, a druidákra, valláson kívüliekre, kultistákra és sarlatánokra. Sok vér tapad a kezéhez... És mégis az amnézia sötétjében a lovag megváltozott. Annak a védelmezője lett, aminek az elpusztítására felesküdött. Bár Luman mester sosem árulta el neki, a lovagot láthatóan nem érdekelte a múltja. Megbékélt a sorsával és mostani munkájával... Ugyanis sokáig nem volt képes elfogadni azt ami történt vele.
Ma már a lovag minden nap hálásan tér vissza a vén druidához. Ez a nap sem más. Elvadult vadcsapásokon megy hazafelé Ser Saravul. Ma is bejárta gondolkodás után az erdőt. Az otthonát.
Nagyjából fél óra botorkálás után egy nagyobb kúp alakú faragott kő mellett áll meg...
A kő majdnem szabályosan ovális és a közepén van egy kis lyuk. A lyukban leégett gyertya csonkok pihennek. Mivel a kő régi és viharvert, benőtte egy futónövény, ám a gyertya helyét szépen elkerülve öleli át a követ.
A lovag leszáll a lóról és egy másik gyertyát helyez a kis lyukba. Ez egy jelzés, ez az erdő mélyebb része és ez innentől már az öreg istenek otthona. A lovag sem lovon folytatja útját, hanem gyalog.
Hosszasan lépdel lovával az elvadult ám mégis érintetlenül szép helyen, mire egy tisztásra ér. A tisztás azonban egyedi. A fű gyönyörűen fénylik a napnak fényében és egy hatalmas kő kör veszi körbe ezt a tisztást. Hasonló alakú, ám nagyobb kövekből, mint amit kint meglátogatott a lovag.
Ami még szembetűnő, ezeken a köveken vannak faragványok és ősi motívumok. A tisztáson és a körön belül pedig egy vén oda nem illő göcsörtös, ám zöldellő öreg fa magasodik. Az öreg Luman mester fája.
Saravul lovát vezetve begyalogol a körbe és látja, hogy az öreg ott van még ahol reggel hagyta. A fa körül mesterkedik... kotyvaszt és imádkozik.*
-Üdvözlet Luman mester... visszatértem.
*Mondja a lovag kezét sisakjához érintve.*
-Üdv Ser Saravul ez azt jelenti sikerrel jártál?
*Kérdi az öreg, azonban nem néz fel, csak kavargat valamit a fa tövében.
Az öreg a helyhez s korához képest ápolt. Szép fehér köntöst visel, bőrövvel átkötve. Lába mezíttelen, feje kopaszodik és hatalmas kissé ápolatlan szürke szakálla van.*
-Igen Luman mester. Az erdő ismét biztonságos és elvittem az orvosságot amit kértél. Be is vásároltam neked ahogy kérted.
*Mondja, miközben leveszi a megvett javakat a lóról.
Az öreg gondosan átnézi és átvizsgálja őket. Bólogat kicsit gondterhelten, majd így szól:*
-Jó... jó... mind jó. Ma ismét erre jártak...
*Mondja a végén kicsit ridegen az öreg a megjegyzését.*
-Kik? A zsoldosok?
*Kérdi a lovag.*
-Igen... átkutatták a helyet és azt akarták megtudni tudok-e valamit az erdő lidérce lovagjáról. Ezúttal egy lovag is volt velük. Rózsát viselt a pajzsán egy farkas fejjel.
*Folytatja az öreg.*
-Sejtettem... érdekli őket az erdő mélyebbik része. Ha keresik a lovagot... majd este megtalálják. Megmutatom nekik...
*Mondja kicsit felindultan Saravul, mire az öreg nyugalomra inti.*
-Nem... nem kell. Nem kell, hogy az emberek féljenek az erdőtől. Azt meg végképp nem akarom, hogy vért onts erre. Menj inkább pihenj le. Rád fér egy hosszú nap után...
*Saravul csak bólint és ott hagyja az öreget a fával meg a dolgaival. Lovát tovább vezeti az erdőbe, míg nem egy kisebb domboldal tetején egy vén toronyromhoz nem ér.
A torony romja akkora, hogy a fákat sem szárnyalja túl... Ez alatt a rom alatt van egy kis alagsor. Ez a lovag otthona és búvóhelye. Lova is erre poroszkál. Nem megy messze-e helytől.
Miután leszerelte lovát a lovag, a torony romjaiba lépdel és egy eléggé eldugott csapóajtón át, földalatti lakásába jut. Kicsi és néhol sötét, de nem nyirkos és nem veszélyes. Télen pedig jól fel bírja fűteni. Alaposan kiépítette ezt a kis helyet. Ebben túl bír vészelni mindent.
Bár azt hozzá kell tenni, nem csak ez az egy rejtekhelye van...*
A lovag sok mindent elfelejtett, de azt nem, ki talált rá. Az erdő egy egyik vén druidája, Luman mester. Az öreg bár hallott arról, miféle ember volt ez a Saravul mégis segített rajta. Saravul ugyanis az Ő fajtájára vadászott, a druidákra, valláson kívüliekre, kultistákra és sarlatánokra. Sok vér tapad a kezéhez... És mégis az amnézia sötétjében a lovag megváltozott. Annak a védelmezője lett, aminek az elpusztítására felesküdött. Bár Luman mester sosem árulta el neki, a lovagot láthatóan nem érdekelte a múltja. Megbékélt a sorsával és mostani munkájával... Ugyanis sokáig nem volt képes elfogadni azt ami történt vele.
Ma már a lovag minden nap hálásan tér vissza a vén druidához. Ez a nap sem más. Elvadult vadcsapásokon megy hazafelé Ser Saravul. Ma is bejárta gondolkodás után az erdőt. Az otthonát.
Nagyjából fél óra botorkálás után egy nagyobb kúp alakú faragott kő mellett áll meg...
A kő majdnem szabályosan ovális és a közepén van egy kis lyuk. A lyukban leégett gyertya csonkok pihennek. Mivel a kő régi és viharvert, benőtte egy futónövény, ám a gyertya helyét szépen elkerülve öleli át a követ.
A lovag leszáll a lóról és egy másik gyertyát helyez a kis lyukba. Ez egy jelzés, ez az erdő mélyebb része és ez innentől már az öreg istenek otthona. A lovag sem lovon folytatja útját, hanem gyalog.
Hosszasan lépdel lovával az elvadult ám mégis érintetlenül szép helyen, mire egy tisztásra ér. A tisztás azonban egyedi. A fű gyönyörűen fénylik a napnak fényében és egy hatalmas kő kör veszi körbe ezt a tisztást. Hasonló alakú, ám nagyobb kövekből, mint amit kint meglátogatott a lovag.
Ami még szembetűnő, ezeken a köveken vannak faragványok és ősi motívumok. A tisztáson és a körön belül pedig egy vén oda nem illő göcsörtös, ám zöldellő öreg fa magasodik. Az öreg Luman mester fája.
Saravul lovát vezetve begyalogol a körbe és látja, hogy az öreg ott van még ahol reggel hagyta. A fa körül mesterkedik... kotyvaszt és imádkozik.*
-Üdvözlet Luman mester... visszatértem.
*Mondja a lovag kezét sisakjához érintve.*
-Üdv Ser Saravul ez azt jelenti sikerrel jártál?
*Kérdi az öreg, azonban nem néz fel, csak kavargat valamit a fa tövében.
Az öreg a helyhez s korához képest ápolt. Szép fehér köntöst visel, bőrövvel átkötve. Lába mezíttelen, feje kopaszodik és hatalmas kissé ápolatlan szürke szakálla van.*
-Igen Luman mester. Az erdő ismét biztonságos és elvittem az orvosságot amit kértél. Be is vásároltam neked ahogy kérted.
*Mondja, miközben leveszi a megvett javakat a lóról.
Az öreg gondosan átnézi és átvizsgálja őket. Bólogat kicsit gondterhelten, majd így szól:*
-Jó... jó... mind jó. Ma ismét erre jártak...
*Mondja a végén kicsit ridegen az öreg a megjegyzését.*
-Kik? A zsoldosok?
*Kérdi a lovag.*
-Igen... átkutatták a helyet és azt akarták megtudni tudok-e valamit az erdő lidérce lovagjáról. Ezúttal egy lovag is volt velük. Rózsát viselt a pajzsán egy farkas fejjel.
*Folytatja az öreg.*
-Sejtettem... érdekli őket az erdő mélyebbik része. Ha keresik a lovagot... majd este megtalálják. Megmutatom nekik...
*Mondja kicsit felindultan Saravul, mire az öreg nyugalomra inti.*
-Nem... nem kell. Nem kell, hogy az emberek féljenek az erdőtől. Azt meg végképp nem akarom, hogy vért onts erre. Menj inkább pihenj le. Rád fér egy hosszú nap után...
*Saravul csak bólint és ott hagyja az öreget a fával meg a dolgaival. Lovát tovább vezeti az erdőbe, míg nem egy kisebb domboldal tetején egy vén toronyromhoz nem ér.
A torony romja akkora, hogy a fákat sem szárnyalja túl... Ez alatt a rom alatt van egy kis alagsor. Ez a lovag otthona és búvóhelye. Lova is erre poroszkál. Nem megy messze-e helytől.
Miután leszerelte lovát a lovag, a torony romjaiba lépdel és egy eléggé eldugott csapóajtón át, földalatti lakásába jut. Kicsi és néhol sötét, de nem nyirkos és nem veszélyes. Télen pedig jól fel bírja fűteni. Alaposan kiépítette ezt a kis helyet. Ebben túl bír vészelni mindent.
Bár azt hozzá kell tenni, nem csak ez az egy rejtekhelye van...*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 14:57:48
Üzenet elküldve: 2012-09-03 14:57:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A rúgás nem segített sokat Xenon helyzetén. Artherogh nem érdekli a fájdalom. Nem az ő teste. A fájdalom csak a test vészjelzése. Nem foglalkozik vele.*
-Te nyomorult!
*Jobb kezét hátraviszi, és szívét célozza. Egyszerűen csak ki akarja kapni a helyéről. Semmi cécó. Be és ki. Ennyi. Erőt gyűjt és megindítja kezét de néhány centivel megáll a nő mellkasa előtt.*
-E... Elég volt! ELÉG VOLT!
*Ezúttal Ilast ordít. Valamennyire tudatára lelt és meg tudta állítani a kezét.*
-Artherogh! Elég! Velem ne gyilkolj!
*Hirtelen elengedi a lány nyakát és a földre borul. A fejét fogja és torka szakadtából ordít. Szörnyű fájdalmakon megy keresztül. Ez most rosszabb annál, mikor a démon átvette az irányítást. Most jobban küzd. Nem akar gyilkos lenni. Nem akarja elvenni valakitől az élet lehetőségét. Neki ehhez nincs joga. Egész testét égető érzés fogja el. Szinte már odáig fajul, hogy olvadni érzi testét. Néhány percig küzd, majd végre teljesen magához tér. "Ezt még megbánod, te semmirekellő!" Ez az utolsó mondat a démontól amire emlékszik, majd elájul.*
A hozzászólás írója (Ilast Anoruth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.03 14:58:04
-Te nyomorult!
*Jobb kezét hátraviszi, és szívét célozza. Egyszerűen csak ki akarja kapni a helyéről. Semmi cécó. Be és ki. Ennyi. Erőt gyűjt és megindítja kezét de néhány centivel megáll a nő mellkasa előtt.*
-E... Elég volt! ELÉG VOLT!
*Ezúttal Ilast ordít. Valamennyire tudatára lelt és meg tudta állítani a kezét.*
-Artherogh! Elég! Velem ne gyilkolj!
*Hirtelen elengedi a lány nyakát és a földre borul. A fejét fogja és torka szakadtából ordít. Szörnyű fájdalmakon megy keresztül. Ez most rosszabb annál, mikor a démon átvette az irányítást. Most jobban küzd. Nem akar gyilkos lenni. Nem akarja elvenni valakitől az élet lehetőségét. Neki ehhez nincs joga. Egész testét égető érzés fogja el. Szinte már odáig fajul, hogy olvadni érzi testét. Néhány percig küzd, majd végre teljesen magához tér. "Ezt még megbánod, te semmirekellő!" Ez az utolsó mondat a démontól amire emlékszik, majd elájul.*
A hozzászólás írója (Ilast Anoruth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.03 14:58:04
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 12:13:34
Üzenet elküldve: 2012-09-03 12:13:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
*Az erdő egyre sűrűbb, s óhatatlanul is megfordul fejében, hogy a lombkoronaszinten jobban haladna. Mégsem lendül fel, mert akkor nem maradna elég energiája a táncra, ma pedig káprázatosnak kell lennie, s a legjobbat nyújtania, mit a helyzethez képest lehet. Léptei halkan neszeznek. Jelenlétével nem vonja magára az állatok figyelmét, sem erdő haragját, de hogyan is tehetné, hiszen ő is egy gyermekei közül. S a természetanya nem csak óvja, de táplálja is, mégpedig azzal, hogy elé sodor egy áfonyabokrot. "Úgy is meg akartam állni pihenni." Gondolja mosolyogva, majd nekiáll egyik szütyőjét megtölteni. Közben azért párat szájába is rak. A gyümölcs íze pedig lassan szétterjed nyelvén elfeledtetve vele a csók édes ízét. Így, hogy jelenére figyel már nem is oly fájó a múlt. Boldog tudatlanságban szeli a rengeteget, mit sem sejtve abból, hogy közben a másik mennyire szenved. Bár ki sosem lehet tudni az ő vidámsága mikor illan el újra?*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-09-03 12:03:56
Üzenet elküldve: 2012-09-03 12:03:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
* Az erdei ösvényen halad, közben lejátssza a fejében a napot amit Ayennel töltött. Az első csók lopása, az érintések és a többi szép emlék. Azonban mégis az este történt események vannak meg a legtisztábban. Ott odafigyelt rendesen, hogy a nő lényének minden részletét megjegyezze.Kivételesnek érezheti magát, hogy egy olyan nőbe botlott mint Ayen.
"Vajon merre lehet?" Ötlik fel agyában, mert képtelen a gondolatait más mederbe sodorni. Megáll egy fa törzsénél és tenyerével ráüt párszor.*
-Hogy lehettem ekkora fafejű, hogy ott hagytam! Hogy tehettem meg! Önző állat lennék? *Nem tűnik fel neki, hogy az erdő közepén ordibál. Zilál és el van keseredve, úgy érzi a szíve majd megszakad de ő görcsösen ragaszkodik a másikhoz. Végül eljut arra pontra, mikor inkább próbál összpontosítani a mai napra. A kovácshoz el kell jutnia ás ezen felül még jó sok dolgot el akar intézni.
"Csak gondolj a jövődre és nem pedig a nőkre."Ezzel megérkezik az erdő széléhez és jobb kedvet mutatva veti be magát a városba.*
"Vajon merre lehet?" Ötlik fel agyában, mert képtelen a gondolatait más mederbe sodorni. Megáll egy fa törzsénél és tenyerével ráüt párszor.*
-Hogy lehettem ekkora fafejű, hogy ott hagytam! Hogy tehettem meg! Önző állat lennék? *Nem tűnik fel neki, hogy az erdő közepén ordibál. Zilál és el van keseredve, úgy érzi a szíve majd megszakad de ő görcsösen ragaszkodik a másikhoz. Végül eljut arra pontra, mikor inkább próbál összpontosítani a mai napra. A kovácshoz el kell jutnia ás ezen felül még jó sok dolgot el akar intézni.
"Csak gondolj a jövődre és nem pedig a nőkre."Ezzel megérkezik az erdő széléhez és jobb kedvet mutatva veti be magát a városba.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 14:27:24
Üzenet elküldve: 2012-08-31 14:27:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Vulta fáradtan ébred. Ahogy megmozdul, arca görcsbe rándul a fájdalomtól. A tegnap szerzett sebei még mindíg nagyon fájnak. Ahogy feltápászkodik rádöbben, hogy minden mozdulat újabb borzalmas szenvedést tartogat számára. "Át kéne kötözni a sebeimet" -Mondja magában. Kötszere azonban elfogyott. Erőt vesz magán és körül néz. A trolloknak és az öregnek nyoma sincs. Úgy dönt megpróbálja megkeresni a vén varázslót. Kíváncsi, vajon a vándor életben maradt-e. Egy óráig keresi őket, de nem jár sikerrel. Azonban talál néhány gyógynövényt, amik jók lehetnek a sebeire. Ezeket hátizsákjába teszi, majd a körtefához idul regelizni. Amikor odaér, döbbenten tapasztalja, hogy valaki az összes körtét leszedte a fáról.*
-Na itt nem fogok regelizni. Valki más is rátalált erre a fára, de az illető nagyon mohó lehetett.*-Mondja félhangosan. Egy ideig még morog magában, majd korgó gyomorral a város felé indul. Első dolga lesz a piacra menni, venni kötszert és némi harapni valót.*
-Na itt nem fogok regelizni. Valki más is rátalált erre a fára, de az illető nagyon mohó lehetett.*-Mondja félhangosan. Egy ideig még morog magában, majd korgó gyomorral a város felé indul. Első dolga lesz a piacra menni, venni kötszert és némi harapni valót.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-31 09:55:16
Üzenet elküldve: 2012-08-31 09:55:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
*Eleonor és a barátja végigszáguldanak az erdőn. Közben a lány próbálja meggyőzni, hogy semmi olyan nem történt, de a férfi túl jól ismeri Eleonort ahhoz, hogy higgyen neki. Ő nem szól egy szót sem, csak jobbra-balra tekintget, hogy nehogy valaki, vagy valami megtámadja őket.*
"Jajj, ne. Nagyon mérges rám...csak ne mondja el apámnak..."
*A férfira néz. Eddig mindig fedezte őt. De ez most más...mindketten tudják, mi történt. Eleonor nem mer megszólalni, nem is akar, amíg haza nem érnek.*
"Jajj, ne. Nagyon mérges rám...csak ne mondja el apámnak..."
*A férfira néz. Eddig mindig fedezte őt. De ez most más...mindketten tudják, mi történt. Eleonor nem mer megszólalni, nem is akar, amíg haza nem érnek.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-30 23:12:35
Üzenet elküldve: 2012-08-30 23:12:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Az elf nagyon kegyesen megy a hölgy után, megemlíti hogy bárhava mehetnek. Végig szalad az agyán hogy az erdőbe jobb vigyázni mert, sok megrejlett bűnöző is rejtőzhet az oltalmat nyújtó fák koronája alatt. Ő már csak tudja, hiszen sok hónapot töltött bujdosással.*
-Természetesen teljesen megfelel a tisztás.
*Így hát elindultak a tisztás fele, átkarolva egymást. Az elf vigyázva egy és vigyázza hölgy lépteit is, mert a legkevésbé se szeretné ha most támadás érné őket.*
-Természetesen teljesen megfelel a tisztás.
*Így hát elindultak a tisztás fele, átkarolva egymást. Az elf vigyázva egy és vigyázza hölgy lépteit is, mert a legkevésbé se szeretné ha most támadás érné őket.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-30 23:00:32
Üzenet elküldve: 2012-08-30 23:00:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
*Geradras mellkasára teszi a kezét "Oh, milyen izmos mellkasa van" és az elf szemébe néz*
-Érjünk ki a tisztásra és...majd ott... *körülnéz. Az erdő nem a legbiztonságosabb hely, és kezd sötétedni. Sőt...most, hogy körülnéz látja, hogy egészen későre jár az idő. Hamarosan már átláthatatlan sötétség veszi majd körbe őket. Az erdőben pedig ekkor kelnek fel a legvadabb vadak, akikkel Eleonor nem szívesen találkozott volna.*
"Apám pedig lassan elkezd kerestetni. Nem fog neki tetszeni, hogy egyedül kóválygok az erdőben."
-Geradras! Jó lesz így? *kérdi halkan*
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.30 23:04:51
-Érjünk ki a tisztásra és...majd ott... *körülnéz. Az erdő nem a legbiztonságosabb hely, és kezd sötétedni. Sőt...most, hogy körülnéz látja, hogy egészen későre jár az idő. Hamarosan már átláthatatlan sötétség veszi majd körbe őket. Az erdőben pedig ekkor kelnek fel a legvadabb vadak, akikkel Eleonor nem szívesen találkozott volna.*
"Apám pedig lassan elkezd kerestetni. Nem fog neki tetszeni, hogy egyedül kóválygok az erdőben."
-Geradras! Jó lesz így? *kérdi halkan*
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.30 23:04:51
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-08-30 22:55:16
Üzenet elküldve: 2012-08-30 22:55:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Az elf annyira meglepődig a meglehetősen furcsa kérdésen, hogy teljesen kikapcsolt egy pillanatra, aztán Elmosolyodik kicsit kuncog rajta. Megcsókolja Eleonort.
-Ez bizonyítja, milyen jó vagy?
*aranyos hangon kérdezi meg. Magához karolja és szorosan átöleli.*
-Ne izgulj feleslegesen, gyönyörű vagy és kedves. Sőt, hogy bizonyítsam, hogy jó vagy, amikor csak szeretnéd rendelkezésedre állok.
*folyamatosan mosoly van arcán, és lány tekintettét figyeli.*
A hozzászólás írója (Geradras Darandel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.30 22:57:57
-Ez bizonyítja, milyen jó vagy?
*aranyos hangon kérdezi meg. Magához karolja és szorosan átöleli.*
-Ne izgulj feleslegesen, gyönyörű vagy és kedves. Sőt, hogy bizonyítsam, hogy jó vagy, amikor csak szeretnéd rendelkezésedre állok.
*folyamatosan mosoly van arcán, és lány tekintettét figyeli.*
A hozzászólás írója (Geradras Darandel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.30 22:57:57
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257