//Második szál//
//Sayua, Breon//
*Valóban óvatosabb egy egyedül kószáló idegennel szemben, mint a vöröske, de ez nem csoda. Sayua annak idején vele is nagyon nyílt volt, és rögtön bízott benne, pedig nem tudhatta, hogy nem kerül-e csöbörből vödörbe. Norke az óta sem ijesztett rá, esze ágában sincs, pedig a lány eléggé csak a vakszerencsére bízta magát.
Ő viszont úgy érzi, kettejük helyett is jobb ha résen van, hiszen Sayuára is vigyáznia kell. Az egy dolog, ha egyedül óvatlan, akkor csak ő issza meg a levét, de a lányt nem sodorhatja veszélybe.*
~Egy ember egy ember, világos, meg még él is, nem úgy, mint akikről meséltek a karavánosok, de attól még lehet mágus vagy valami hasonló. Azért jobb figyelni.~
- Jól van, jól *mormogja beleegyezően a lánynak, majd újra a jövevényre pillant. A bemutatkozására csak bólint, majd viszonozza.* Norke Steyhn, és ha jó látom, a csizmád kicsi lenne rám. Szóval nem fogom érte átvágni a torkodat, nyugi.
*Elvigyorodik, és az a vigyor már inkább a sajátja, nincs benne rosszindulat, csak egy kis visszavágás. De aztán biccent.*
- Ez a köd minket is megzavart. Én úgy vagyok vele ne bolyongjunk sokat, mert semmi értelme, az is lehet, hogy csak körben járkálnánk, vagy alig tíz-húsz ölnyire masíroznánk el a majorság mellett. majd kitisztul az idő, akkor nem lesz gond visszatalálni.
*Synmira nevére felvonja a szemöldökét, majd megcsóválja a fejét.*
- Nem, Synmira délebbre van, a folyó másik oldalán. mi a szerencsétlenebbik parton vagyunk, bár a mellékágak meg a patak megkavarják ám a képet. Nade! Ha oda igyekszel, a köd felszálltával megmutatom merre. Vannak ott is ismerőseink. ~Daranel, meg a szintén eltévelygő elf, az a Zaras nevű.~
*Norke még nem veszi észre, hogy Sayua magához képest szokatlanul csendes, talán mert a lány nógatására beszélni kezdett, és úgy véli a vöröske most épp elégedetten hallgat.*
- Mi Ametisztből jöttünk, az egy egész helyre kis majorság.
*Breon felvetésére bólint.*
- Jobbat jelenleg nem tehetünk. Mintha lenne is amott balra egy sűrűbb facsoport, ott talán védettebb helyet találunk, meg szárazabb talajt.
*Ő el is indul a jelzett irányba, sőt, Sayuát is húzná magával, ámde a lány ekkor megszólal. Norke kérdőn néz rá, majd az idegenre, aztán újra a lányra.*
- Nem tudom, lehet, hogy gyakori név errefelé?
*Pár lépés erejéig fontolgatja a dolgot, aztán megvonja a vállát. majd kiderül.*
- Hát, kiderül, Breon. Elébb táborozzunk le, nem?