Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 83 (1641. - 1660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
1660. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-28 14:18:36
Üzenet elküldve: 2013-10-28 14:18:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nazrat Warlen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat.//
*Luna mélységi szemeit nem gátolja a sötétség. Mi több, ez az a homály, melyben a legélesebb a látása. Amikor csupán a hold halvány fénye az, mi megtöri a sötétséget, és persze az ékkövekként ragyogó társainak aprócska világossága ad némi útmutatást az éjszakában. Úgy érzi, ez az ő ideje. Nem csak azért, mert a nap fénye megvakítja fajtájának legtöbb tagját, és nem is azért, mert az éj óráiban járó, veszedelmes, sötét árnyék. Úgy érzi, a hold látványa valamiféle békével, nyugalommal tölti meg a rideg, üres jégszívet. Talán meg sem tudja magyarázni, pontosan mivel.. Bár még ha tudná is, nem osztaná meg senkivel. Ráadásul, most a gondolatai is egész máshol járnak..
Kiélvezi a csók minden pillanatát. Most nem törődik azzal, mit fog legközelebb a hollóhajú fejéhez vágni. Nem tervezget semmit, egyszerűen csak átéli a forró perceket. Jóleső, édes érzés keríti hatalmába, amint az erős kéz végigsiklik formás hátsóján, miközben a másik hajával kezd babrálni. A hallott válasz azonban nem elégíti ki. Talán épp azért játszadozik annyit a hímmel, mert jól tudja, hogy az nem fél tőle. Ezért leli örömét abban, ha győzhet a makacs harcos felett. Rengetegszer érezte már úgy, hogy el kellene vágnia a torkát, de mégsem bánja, hogy nem tette meg. Elvégre akkor nem szórakozhatna vele. A fenyegetőző szavak már valamivel jobban elnyerik tetszését. Sosem tudná komolyan venni a másik efféle kijelentéseit, pedig meglehet, hogy képes lenne megölni a könyörtelen zsoldos.*
- Hmm, milyen romantikus lettél hirtelen! *vigyorogja halkan válaszul, jelezve, mennyire megijedt a fenyegetőzéstől. Nem fél a felszínitől, még ha erősebb is nála. Sejti, mi jár annak fejében, és kissé elhamarkodottnak tartja gyengébbnek titulálni a női nemet, hisz már oly sokszor tartotta kezében a másik életét. És vajon hányakat fosztott már meg szánalmas kis életüktől, kik alábecsülték azt, hogy mégis mire képes ő?
A gyengéd harapásból a másik is rájöhetett, hogy csak játszik, és nem kívánja vérét ontani. A zsoldos szavai ennek ellenére szinte kivívják azt, hogy a nőstény egyszerűen átharapja torkát, még ha az imént ezt nem is gondolta komolyan. Noha a hátát simogató kezek valamennyire megenyhítik, ez magában még kevés a kiengeszteléséhez. A másik kérdése pedig csak tovább fokozza indulatait, ennek ellenére arca továbbra is hűvös marad, ajkain pedig még mindig az a pimasz mosoly ül. Az erős nyaktól nem távolodott el igazán, épp csak hogy a barna lélektükrökbe pillanthasson, hogy láthassa a másik arcát. Így mielőtt bármit is válaszolna, ismét célba veszi a világos bőrt, ezúttal jóval erősebben harapva meg, kiserkentve a másik vérét.*
~ Csak mert annyira szeretted volna.. ~ *teszi hozzá magában, földöntúlian vigyorogva.*
- Ha annyira kellenél, már rég az enyém volnál. Egy, kettő, vagy tíz, vagy akár annyi éjszakára, amennyire csak akarnám! *dorombolja incselkedve, zöld íriszeit mélyen a másikéba forrasztva. Ráadásul amit mond, részben komolyan is gondolja. Jól tudja, hogy nem lenne nehéz elcsábítania Nazratot, de ez attól még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is érdekli őt. Most újra a másik fölött helyezkedik el, mellkasán támaszkodva meg kezeivel, csakúgy mint nem is olyan rég.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat.//
*Luna mélységi szemeit nem gátolja a sötétség. Mi több, ez az a homály, melyben a legélesebb a látása. Amikor csupán a hold halvány fénye az, mi megtöri a sötétséget, és persze az ékkövekként ragyogó társainak aprócska világossága ad némi útmutatást az éjszakában. Úgy érzi, ez az ő ideje. Nem csak azért, mert a nap fénye megvakítja fajtájának legtöbb tagját, és nem is azért, mert az éj óráiban járó, veszedelmes, sötét árnyék. Úgy érzi, a hold látványa valamiféle békével, nyugalommal tölti meg a rideg, üres jégszívet. Talán meg sem tudja magyarázni, pontosan mivel.. Bár még ha tudná is, nem osztaná meg senkivel. Ráadásul, most a gondolatai is egész máshol járnak..
Kiélvezi a csók minden pillanatát. Most nem törődik azzal, mit fog legközelebb a hollóhajú fejéhez vágni. Nem tervezget semmit, egyszerűen csak átéli a forró perceket. Jóleső, édes érzés keríti hatalmába, amint az erős kéz végigsiklik formás hátsóján, miközben a másik hajával kezd babrálni. A hallott válasz azonban nem elégíti ki. Talán épp azért játszadozik annyit a hímmel, mert jól tudja, hogy az nem fél tőle. Ezért leli örömét abban, ha győzhet a makacs harcos felett. Rengetegszer érezte már úgy, hogy el kellene vágnia a torkát, de mégsem bánja, hogy nem tette meg. Elvégre akkor nem szórakozhatna vele. A fenyegetőző szavak már valamivel jobban elnyerik tetszését. Sosem tudná komolyan venni a másik efféle kijelentéseit, pedig meglehet, hogy képes lenne megölni a könyörtelen zsoldos.*
- Hmm, milyen romantikus lettél hirtelen! *vigyorogja halkan válaszul, jelezve, mennyire megijedt a fenyegetőzéstől. Nem fél a felszínitől, még ha erősebb is nála. Sejti, mi jár annak fejében, és kissé elhamarkodottnak tartja gyengébbnek titulálni a női nemet, hisz már oly sokszor tartotta kezében a másik életét. És vajon hányakat fosztott már meg szánalmas kis életüktől, kik alábecsülték azt, hogy mégis mire képes ő?
A gyengéd harapásból a másik is rájöhetett, hogy csak játszik, és nem kívánja vérét ontani. A zsoldos szavai ennek ellenére szinte kivívják azt, hogy a nőstény egyszerűen átharapja torkát, még ha az imént ezt nem is gondolta komolyan. Noha a hátát simogató kezek valamennyire megenyhítik, ez magában még kevés a kiengeszteléséhez. A másik kérdése pedig csak tovább fokozza indulatait, ennek ellenére arca továbbra is hűvös marad, ajkain pedig még mindig az a pimasz mosoly ül. Az erős nyaktól nem távolodott el igazán, épp csak hogy a barna lélektükrökbe pillanthasson, hogy láthassa a másik arcát. Így mielőtt bármit is válaszolna, ismét célba veszi a világos bőrt, ezúttal jóval erősebben harapva meg, kiserkentve a másik vérét.*
~ Csak mert annyira szeretted volna.. ~ *teszi hozzá magában, földöntúlian vigyorogva.*
- Ha annyira kellenél, már rég az enyém volnál. Egy, kettő, vagy tíz, vagy akár annyi éjszakára, amennyire csak akarnám! *dorombolja incselkedve, zöld íriszeit mélyen a másikéba forrasztva. Ráadásul amit mond, részben komolyan is gondolja. Jól tudja, hogy nem lenne nehéz elcsábítania Nazratot, de ez attól még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem is érdekli őt. Most újra a másik fölött helyezkedik el, mellkasán támaszkodva meg kezeivel, csakúgy mint nem is olyan rég.*
1659. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-27 16:26:04
Üzenet elküldve: 2013-10-27 16:26:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Luna Dephensis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat.//
*Nazrat hirtelen egy hatalmas pusztaságban találja magát, körülötte korom fekete sötétség uralkodik, min felszíni szemei nem képesek átfúrni magukat. Egyetlen fényforrása a szintén sötét égbolton fényesen ragyogó Hold éltető fénye. Különleges, és furcsa éjszaka ez. A csillagok eltűntek, csak a Hold világít, de sugarai csakis őt kerítik be egy kisebb körbe. Hollószín hajtincsei összevissza, kuszán, és kócosan terülnek szét a mogorva fekete felhők által hóval betakart talajon. Nem tudja, hogy, és mikor került ide, de most a puha, hátához idomuló havon fekszik, és olyan érzése van, hogy várnia kell. A természetes takaró kényelmes, puha, de furcsa módon nem hideg. A melák háta egyáltalán nem fázik, csak mellkasa mely kicsit összerezzen a lágyan fújdogáló szellő hűvösebb érintése miatt. A barna íriszek elég késő veszik észre az égből hulló fehér pöttyöket. Eleinte csak egy-egy könnyű hópehely száll alább megcirógatva Naz érzelmektől mentes arcát, majd egyre több és több jelenik meg a kört alkotó holdsugarak alatt. Zsoldosunk magatehetetlenül fekszik a végtelenben, és vár. Ha próbálna sem lenne képes mozdulni, hisz valami láthatatlan erő visszatartja. Mellkasát mintha két kéz nyomná.
Ekkor az illúzió egyszer csak eltűnik, és újra az ágyban találja magát, kettesben Lunával. Csak a képzelete csapta volna be, vagy tényleg máshol volt? Nem képes megfejteni az igazságot, most nem, túlságosan lefoglalja a szájához tapadt nő finom ajka. Minden pillanatát élvezi a csóknak, tetszik neki ahogy a nő bánik a nyelvével, és az érzéki harapást is képes értékelni. Nem tudja, hogy még mindig csak szórakozik-e a nőstény, vagy ténylegesen komolyak a szándékai, de inkább kihasználja a pillanatot. Egyik vaskos tenyerét a mélységi hátsójára tapasztja, míg a kardforgató kezébe vesz néhány tincset a hófehér hajkoronából, és azt tekergeti ujjai közt.*
-Sosem féltem tőled!
*Íriszei annyira hozzászoktak már az éjszakához, hogy lássa a másik arcán megbújó gúnyos vigyort. Mégis, ebben a pillanatban az is hidegen hagyja. Tekintetében észrevehető mennyire eltökélt is lett.*
-Próbáld csak meg, de utolsó levegőmmel kitöröm a nyakad, és magammal viszlek.
*Tényleg eléggé nyeregben érzi magát, Luna fenyegetése nem hatotta meg, Naz egyébként sem az a félős fajta. Ha meg kell halnia, hát legyen, azt várja mióta megszületett, de akkor már egy nála erősebb ember végezzen vele ne egy nő! Azt hihetné az ember, hogy ennyi elszalasztott lehetőség után a sötételfnek nem áll szándékában megölni a nagy szájú harcost, egy pillanatra mégis olyan érzése támad a férfinak, a másik komolyan gondolja amit mond. Ennek ellenére is, Nazrat már nem hátrál meg, sőt kicsit meg is dönti fejét, hogy a gyilkos harapáshoz helye is legyen Lunának. Az ajkak összeérnek, a napbarnított bőr a fogak közé szorult, de a férfi még csak nem is vérzik.*
-Ennyi? Ennyi lenne a gyilkos harapásod?
*Hangja nem változott, komor, és kegyetlenség cseng benne, talán csak az hajtja, hogy estére megkaphassa a nőstényt? Akkor miért kúsznak ujjai az éjbőrű hátra, és kezdik azt cirógatni? Valamilyen szinten, még a gyilkosok is vágynak a törődésre.*
-Na még most sem kérsz belőle?
*Tekint le ágyékára, miközben felteszi a nem épp illedelmes kérdést.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat.//
*Nazrat hirtelen egy hatalmas pusztaságban találja magát, körülötte korom fekete sötétség uralkodik, min felszíni szemei nem képesek átfúrni magukat. Egyetlen fényforrása a szintén sötét égbolton fényesen ragyogó Hold éltető fénye. Különleges, és furcsa éjszaka ez. A csillagok eltűntek, csak a Hold világít, de sugarai csakis őt kerítik be egy kisebb körbe. Hollószín hajtincsei összevissza, kuszán, és kócosan terülnek szét a mogorva fekete felhők által hóval betakart talajon. Nem tudja, hogy, és mikor került ide, de most a puha, hátához idomuló havon fekszik, és olyan érzése van, hogy várnia kell. A természetes takaró kényelmes, puha, de furcsa módon nem hideg. A melák háta egyáltalán nem fázik, csak mellkasa mely kicsit összerezzen a lágyan fújdogáló szellő hűvösebb érintése miatt. A barna íriszek elég késő veszik észre az égből hulló fehér pöttyöket. Eleinte csak egy-egy könnyű hópehely száll alább megcirógatva Naz érzelmektől mentes arcát, majd egyre több és több jelenik meg a kört alkotó holdsugarak alatt. Zsoldosunk magatehetetlenül fekszik a végtelenben, és vár. Ha próbálna sem lenne képes mozdulni, hisz valami láthatatlan erő visszatartja. Mellkasát mintha két kéz nyomná.
Ekkor az illúzió egyszer csak eltűnik, és újra az ágyban találja magát, kettesben Lunával. Csak a képzelete csapta volna be, vagy tényleg máshol volt? Nem képes megfejteni az igazságot, most nem, túlságosan lefoglalja a szájához tapadt nő finom ajka. Minden pillanatát élvezi a csóknak, tetszik neki ahogy a nő bánik a nyelvével, és az érzéki harapást is képes értékelni. Nem tudja, hogy még mindig csak szórakozik-e a nőstény, vagy ténylegesen komolyak a szándékai, de inkább kihasználja a pillanatot. Egyik vaskos tenyerét a mélységi hátsójára tapasztja, míg a kardforgató kezébe vesz néhány tincset a hófehér hajkoronából, és azt tekergeti ujjai közt.*
-Sosem féltem tőled!
*Íriszei annyira hozzászoktak már az éjszakához, hogy lássa a másik arcán megbújó gúnyos vigyort. Mégis, ebben a pillanatban az is hidegen hagyja. Tekintetében észrevehető mennyire eltökélt is lett.*
-Próbáld csak meg, de utolsó levegőmmel kitöröm a nyakad, és magammal viszlek.
*Tényleg eléggé nyeregben érzi magát, Luna fenyegetése nem hatotta meg, Naz egyébként sem az a félős fajta. Ha meg kell halnia, hát legyen, azt várja mióta megszületett, de akkor már egy nála erősebb ember végezzen vele ne egy nő! Azt hihetné az ember, hogy ennyi elszalasztott lehetőség után a sötételfnek nem áll szándékában megölni a nagy szájú harcost, egy pillanatra mégis olyan érzése támad a férfinak, a másik komolyan gondolja amit mond. Ennek ellenére is, Nazrat már nem hátrál meg, sőt kicsit meg is dönti fejét, hogy a gyilkos harapáshoz helye is legyen Lunának. Az ajkak összeérnek, a napbarnított bőr a fogak közé szorult, de a férfi még csak nem is vérzik.*
-Ennyi? Ennyi lenne a gyilkos harapásod?
*Hangja nem változott, komor, és kegyetlenség cseng benne, talán csak az hajtja, hogy estére megkaphassa a nőstényt? Akkor miért kúsznak ujjai az éjbőrű hátra, és kezdik azt cirógatni? Valamilyen szinten, még a gyilkosok is vágynak a törődésre.*
-Na még most sem kérsz belőle?
*Tekint le ágyékára, miközben felteszi a nem épp illedelmes kérdést.*
1658. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-27 14:24:16
Üzenet elküldve: 2013-10-27 14:24:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Nazrat Warlen//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat.//
*A felszíni hím fölé hajolva elidőzik néhány pillanatra annak arcvonásain, majd beleássa méregzöld íriszeit a sötét szemekbe. Hófehér tincsei leomlanak egyik vállán, helyenként megcirógatva a férfi arcát. Ismét úgy tűnik, tőrbe csalta a másikat. A hollóhajú már megint úgy hiheti, most végre megkapja magának a makacs vadmacskát. Ez azonban távolról sincs így. Meglehet, hogy ezúttal ő is csapdába csalta a mélységit, és felhasználta ellene saját fegyverét, leöntve a vörös nedűvel. És hiába is állítana mást, a hatalmas kezek kényeztető érintései igen jól estnek neki. Ez azonban még mindig kevésnek bizonyul az elcsábításához. Főként, hogy Nazratról van szó. Még ha be is adja neki a derekát, előtte még hosszan elszórakozik vele, legyen akármennyire hívogató már a férfi látványa is. Sőt, talán egyre hívogatóbb.. Már épp otthagyná a hímet, hogy letisztítsa magáról a ragacsossá vált italt, ám ebben igencsak meggátolják. Nem lepődik meg azon, hogy a másik nem igazán akarja elengedni. Azon viszont jobban, hogy hirtelen milyen merésszé is vált. Úgy hitte, ismét dühöngeni fog, de még véletlenül sem ér hozzá. Nem kockáztatja meg, hogy elveszítse valamelyik fontosnak vélt testrészét. ~Talán elfelejtetted, kivel is játszol?~ fut át agyán a gondolat, miközben szikrázó pillantást vet a kezét megragadó alakra. Szeméből szinte kiolvashatóak a fejében megjelenő szavak, ahogy titokzatos mosolyra húzódó ajkain is ott ül minden egyes gondolat. Fogalma sincs arról, hogy arckifejezéséből mennyit látnak a felszíni lélektükrök, ám ez nem is igazán érdekli. Azt sem bánja, ha a férfi már rég leolvasta róla fel nem tett kérdését. Vagy ha még nem tudja, hogy mi járhat az éjbőrű agyában, úgyis hamarosan rá fog jönni.
Nem igazán ellenkezik, ahogy visszahúzzák az ágyba. Mi több, szinte magától röppen vissza hozzá. Arcán továbbra is ott ül a titokzatos mosoly. Nem tudni, hogy épp mit akar tenni. Ezúttal tényleg vágyakozik a hím után, vagy csak ismét a megfelelő időt várja, hogy lecsaphasson a harcosra? Szabad karját a férfi nyakába fonja, és amint elengedi másik csuklóját is, azzal is megismétli az előbbi mozdulatot. Az érzéki csókot szenvedélyes viszonzással fogadja. Gyengéden harap a hím ajkaiba, s csak ezután társítja nyelvét a játékhoz. Egyik keze végigsimít az erős háton, a nyakon, elmerülve az ében tincsek között. A zsoldost gyengéden az ágyhoz nyomja, hogy újra fölé kerekedhessen. Most azonban nem távolodik el tőle. Eszébe sem jut hasonló. Ujjai ezúttal az izmos felsőtesten siklanak végig. Egészen a hasfalig vándorol vele, de tovább egyelőre nem halad. Azzal még kicsit megváratja a másikat. Lassan elindul visszafelé újabb lágy simítással fel a mellkason, meg sem állva a nyakig. Csak ekkor szakítja meg a forró csókot, épp csak annyira távolodva el a másiktól, hogy szemébe nézhessen.*
- Nem félsz tőlem? *vigyorodik el démonian, miközben hosszú körmeit belenyomja a másik bőrébe. Nem túl erősen, pusztán kissé incselkedve.*
- Nem félsz mondjuk attól, hogy átharapom a torkod? *dorombolja, hangjában mégis valami nyugtalanítóan, fenyegetően cseng. Csak a másik idegeit cincálja, vagy ezúttal tényleg kioltaná életét? Hiszen már oly sokszor csak egy hajszál választotta el tőle. Talán most unt rá Nazratra, és inkább valami jobb szórakozást keres? Szemében mintha gyilkos vágy villanna fel egy röpke másodpercre, miközben lélektükreit mélyen a másikéba fúrja. Ragadozó módjára pillant végig a férfi arcán, majd lassan nyakához hajol. Egyenesen oda, ahol a forró, oly könnyen kiontható élet áramlik. Résnyire nyitja ajkait, fogaival megharapva a napbarnított bőrt. Azonban távolról sem olyan féktelenül, mint ahogy ezt várni lehetett. Nem fájdalmasan, inkább egész jólesően. Ha a felszíni nem is láthatja, de jól érezheti ahogy a puha ajkak ismét mosolyra húzódnak, még mindig nyakához tapadva. Jól tudja, mennyire idegőrlő amit csinál, azonban véletlenül sem akarja elárulni a másiknak, hogy ismét csak szórakozik -e vele, vagy ezúttal mást is akar? Fogalma sincs, mennyire sikerült már megőrjítenie társát, ezért igen csak kíváncsi már arra, hogyan reagál minderre a másik. Ha újra dühbe gurul, végleg elveszik ez a lehetősége, és talán még valami igen csúnya sérülést is szerezhet, ha felbőszíti a nőstényt. Vagy már nem is érdekli a sötételf aljassága, pusztán az, hogy végre megszerezhesse magának?*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmazhat.//
*A felszíni hím fölé hajolva elidőzik néhány pillanatra annak arcvonásain, majd beleássa méregzöld íriszeit a sötét szemekbe. Hófehér tincsei leomlanak egyik vállán, helyenként megcirógatva a férfi arcát. Ismét úgy tűnik, tőrbe csalta a másikat. A hollóhajú már megint úgy hiheti, most végre megkapja magának a makacs vadmacskát. Ez azonban távolról sincs így. Meglehet, hogy ezúttal ő is csapdába csalta a mélységit, és felhasználta ellene saját fegyverét, leöntve a vörös nedűvel. És hiába is állítana mást, a hatalmas kezek kényeztető érintései igen jól estnek neki. Ez azonban még mindig kevésnek bizonyul az elcsábításához. Főként, hogy Nazratról van szó. Még ha be is adja neki a derekát, előtte még hosszan elszórakozik vele, legyen akármennyire hívogató már a férfi látványa is. Sőt, talán egyre hívogatóbb.. Már épp otthagyná a hímet, hogy letisztítsa magáról a ragacsossá vált italt, ám ebben igencsak meggátolják. Nem lepődik meg azon, hogy a másik nem igazán akarja elengedni. Azon viszont jobban, hogy hirtelen milyen merésszé is vált. Úgy hitte, ismét dühöngeni fog, de még véletlenül sem ér hozzá. Nem kockáztatja meg, hogy elveszítse valamelyik fontosnak vélt testrészét. ~Talán elfelejtetted, kivel is játszol?~ fut át agyán a gondolat, miközben szikrázó pillantást vet a kezét megragadó alakra. Szeméből szinte kiolvashatóak a fejében megjelenő szavak, ahogy titokzatos mosolyra húzódó ajkain is ott ül minden egyes gondolat. Fogalma sincs arról, hogy arckifejezéséből mennyit látnak a felszíni lélektükrök, ám ez nem is igazán érdekli. Azt sem bánja, ha a férfi már rég leolvasta róla fel nem tett kérdését. Vagy ha még nem tudja, hogy mi járhat az éjbőrű agyában, úgyis hamarosan rá fog jönni.
Nem igazán ellenkezik, ahogy visszahúzzák az ágyba. Mi több, szinte magától röppen vissza hozzá. Arcán továbbra is ott ül a titokzatos mosoly. Nem tudni, hogy épp mit akar tenni. Ezúttal tényleg vágyakozik a hím után, vagy csak ismét a megfelelő időt várja, hogy lecsaphasson a harcosra? Szabad karját a férfi nyakába fonja, és amint elengedi másik csuklóját is, azzal is megismétli az előbbi mozdulatot. Az érzéki csókot szenvedélyes viszonzással fogadja. Gyengéden harap a hím ajkaiba, s csak ezután társítja nyelvét a játékhoz. Egyik keze végigsimít az erős háton, a nyakon, elmerülve az ében tincsek között. A zsoldost gyengéden az ágyhoz nyomja, hogy újra fölé kerekedhessen. Most azonban nem távolodik el tőle. Eszébe sem jut hasonló. Ujjai ezúttal az izmos felsőtesten siklanak végig. Egészen a hasfalig vándorol vele, de tovább egyelőre nem halad. Azzal még kicsit megváratja a másikat. Lassan elindul visszafelé újabb lágy simítással fel a mellkason, meg sem állva a nyakig. Csak ekkor szakítja meg a forró csókot, épp csak annyira távolodva el a másiktól, hogy szemébe nézhessen.*
- Nem félsz tőlem? *vigyorodik el démonian, miközben hosszú körmeit belenyomja a másik bőrébe. Nem túl erősen, pusztán kissé incselkedve.*
- Nem félsz mondjuk attól, hogy átharapom a torkod? *dorombolja, hangjában mégis valami nyugtalanítóan, fenyegetően cseng. Csak a másik idegeit cincálja, vagy ezúttal tényleg kioltaná életét? Hiszen már oly sokszor csak egy hajszál választotta el tőle. Talán most unt rá Nazratra, és inkább valami jobb szórakozást keres? Szemében mintha gyilkos vágy villanna fel egy röpke másodpercre, miközben lélektükreit mélyen a másikéba fúrja. Ragadozó módjára pillant végig a férfi arcán, majd lassan nyakához hajol. Egyenesen oda, ahol a forró, oly könnyen kiontható élet áramlik. Résnyire nyitja ajkait, fogaival megharapva a napbarnított bőrt. Azonban távolról sem olyan féktelenül, mint ahogy ezt várni lehetett. Nem fájdalmasan, inkább egész jólesően. Ha a felszíni nem is láthatja, de jól érezheti ahogy a puha ajkak ismét mosolyra húzódnak, még mindig nyakához tapadva. Jól tudja, mennyire idegőrlő amit csinál, azonban véletlenül sem akarja elárulni a másiknak, hogy ismét csak szórakozik -e vele, vagy ezúttal mást is akar? Fogalma sincs, mennyire sikerült már megőrjítenie társát, ezért igen csak kíváncsi már arra, hogyan reagál minderre a másik. Ha újra dühbe gurul, végleg elveszik ez a lehetősége, és talán még valami igen csúnya sérülést is szerezhet, ha felbőszíti a nőstényt. Vagy már nem is érdekli a sötételf aljassága, pusztán az, hogy végre megszerezhesse magának?*
1657. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-27 09:06:34
Üzenet elküldve: 2013-10-27 09:06:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
// A múlt árnyai //
- Akkor irány az erdő.
* Ért egyet, majd miután a férfi is elindul gyors léptekkel követi. Néhány perc múlva már a fák alján elterülő sűrű aljnövényzetét tapossák.
A lány most, hogy nyugodtabb légkör veszi körül megpróbálja összegezni a fejében a felmerülő kérdéseit..*
~ Vajon miért olyan fontos a nyaklánc?.. És miért adták nekem? Tudták, hogy úgysem vigyázok rá.. És a levél.. Honnan tudta a feladó, hogy hol kell keresnie?.. És miért adná vissza az ékszert.. Talán csapda.. Bár biztos nem a fejvadászoké, mert ők elvileg nem tudják, hogy nincs nálunk a nyaklánc.. Vagy igen?~
* Megválaszolatlan kérdések és félmondatok kavarognak a fejében. Zavarja a tudatlanság.. és a tehetetlenség, ezért reméli, hogy legalább a dokkoknál sikerrel járnak..
Annyira elmerül a gondolataiban, hogy teljesen kizárja a külvilágot. Nem is veszi észre a lába elé kerülő vaskos gyökeret, így egy pillanat múlva földet köpködve fekszik az avarban.*
~ A fenébe..~
* Gondolja, miközben a ruháját leporolva feltápászkodik. Ha Mordach a hogyléte felől érdeklődik, akkor egy rövid 'Jól vagyok'-kal válaszol. Mikor tényleg megbizonyosodik róla, hogy nem fáj semmije némán folytatja az útját. Viszont a gondolataiból már teljesen kizökkent, így kénytelen a valóságra összpontosítani. Egy ideig némán ballag, de hamarosan már őt kezdi zavarni a csend, mi a kis társaságra telepedett, így ő kezdeményez beszélgetést.*
- Mordach.. *Fordul a férfi felé.* ..te hogy kerültél ide?.. Mármint Artheniorba..
* Ugyan nem szokott sokat beszélni, de kíváncsi természet, így nem meglepő, hogy érdekli a másik története.. Hiszen a zárkózottság ellenére a Vörös többet tud Nolie múltjáról, mint amennyit ő tud a Vöröséről.*
- Akkor irány az erdő.
* Ért egyet, majd miután a férfi is elindul gyors léptekkel követi. Néhány perc múlva már a fák alján elterülő sűrű aljnövényzetét tapossák.
A lány most, hogy nyugodtabb légkör veszi körül megpróbálja összegezni a fejében a felmerülő kérdéseit..*
~ Vajon miért olyan fontos a nyaklánc?.. És miért adták nekem? Tudták, hogy úgysem vigyázok rá.. És a levél.. Honnan tudta a feladó, hogy hol kell keresnie?.. És miért adná vissza az ékszert.. Talán csapda.. Bár biztos nem a fejvadászoké, mert ők elvileg nem tudják, hogy nincs nálunk a nyaklánc.. Vagy igen?~
* Megválaszolatlan kérdések és félmondatok kavarognak a fejében. Zavarja a tudatlanság.. és a tehetetlenség, ezért reméli, hogy legalább a dokkoknál sikerrel járnak..
Annyira elmerül a gondolataiban, hogy teljesen kizárja a külvilágot. Nem is veszi észre a lába elé kerülő vaskos gyökeret, így egy pillanat múlva földet köpködve fekszik az avarban.*
~ A fenébe..~
* Gondolja, miközben a ruháját leporolva feltápászkodik. Ha Mordach a hogyléte felől érdeklődik, akkor egy rövid 'Jól vagyok'-kal válaszol. Mikor tényleg megbizonyosodik róla, hogy nem fáj semmije némán folytatja az útját. Viszont a gondolataiból már teljesen kizökkent, így kénytelen a valóságra összpontosítani. Egy ideig némán ballag, de hamarosan már őt kezdi zavarni a csend, mi a kis társaságra telepedett, így ő kezdeményez beszélgetést.*
- Mordach.. *Fordul a férfi felé.* ..te hogy kerültél ide?.. Mármint Artheniorba..
* Ugyan nem szokott sokat beszélni, de kíváncsi természet, így nem meglepő, hogy érdekli a másik története.. Hiszen a zárkózottság ellenére a Vörös többet tud Nolie múltjáról, mint amennyit ő tud a Vöröséről.*
1656. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-27 08:02:07
Üzenet elküldve: 2013-10-27 08:02:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*A leányzó érzi, hogy sikerült a beszélgetést továbblendítenie, a némaságot pedig egy időre elfelejteni. Bízik abban, hogy ez az állapot fennáll még egy ideig.*
- Tehát egy márványsír. Nagyszerű, annál érdekesebb. Kíváncsi vagyok most már nagyon.
~Remélem, nem vagyok túzottan izgatott. Normális ember nem igazán szokott lelkesedni hasonló dolgokért. Egészen biztos valami nem normális nőszemélynek könyvel el ezért a válaszomért.~
*Azt nem láthatja ugyan, hogy Arsenor már megint elpirult, jobban, mint a múltkor, de zavarát sejteti a fejvakarása.*
- Helyes, örülök neki *húzza mosolyra a száját, miközben próbál jobban felzárkózni a férfi mögé.*
~Ajjaj, nem jut eszembe semmi, amit hozzáfűzhetnék ehhez az előbbi mondatomhoz. Hacsak nem mond valamit, vagy nem érünk oda mihamarabb, megint csend fog letelepedni közénk.~
*A leányzó érzi, hogy sikerült a beszélgetést továbblendítenie, a némaságot pedig egy időre elfelejteni. Bízik abban, hogy ez az állapot fennáll még egy ideig.*
- Tehát egy márványsír. Nagyszerű, annál érdekesebb. Kíváncsi vagyok most már nagyon.
~Remélem, nem vagyok túzottan izgatott. Normális ember nem igazán szokott lelkesedni hasonló dolgokért. Egészen biztos valami nem normális nőszemélynek könyvel el ezért a válaszomért.~
*Azt nem láthatja ugyan, hogy Arsenor már megint elpirult, jobban, mint a múltkor, de zavarát sejteti a fejvakarása.*
- Helyes, örülök neki *húzza mosolyra a száját, miközben próbál jobban felzárkózni a férfi mögé.*
~Ajjaj, nem jut eszembe semmi, amit hozzáfűzhetnék ehhez az előbbi mondatomhoz. Hacsak nem mond valamit, vagy nem érünk oda mihamarabb, megint csend fog letelepedni közénk.~
1655. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 23:10:26
Üzenet elküldve: 2013-10-26 23:10:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*Végre sikerült és elindult a beszélgetés kettejük között. Természetes hogy, megmutatja a lánynak azt a sírt. Valóban érdekes.*
-Nem holtest hanem egy márványsír. Azon verődik vissza a hold fényével a zenész nevető arca.
*A lány ez utáni megjegyzésétől Arsenor elpirul. A mögötte lépdelő lány csak azt láthatja hogy, Arsenor zavartan vakarássza a fejét a válasz közben.*
-Természetesen én benne vagyok. Nincs semmi dolgom. Ha nem ismersz senkit akkor én szívesen segítek bármikor ha szükséged van rá.
~Ez de, rosszul hangzott. Ha eddig nem most már biztos valami félnótásnak vagy hasonlónak gondol engem.~
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:45:09, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Végre sikerült és elindult a beszélgetés kettejük között. Természetes hogy, megmutatja a lánynak azt a sírt. Valóban érdekes.*
-Nem holtest hanem egy márványsír. Azon verődik vissza a hold fényével a zenész nevető arca.
*A lány ez utáni megjegyzésétől Arsenor elpirul. A mögötte lépdelő lány csak azt láthatja hogy, Arsenor zavartan vakarássza a fejét a válasz közben.*
-Természetesen én benne vagyok. Nincs semmi dolgom. Ha nem ismersz senkit akkor én szívesen segítek bármikor ha szükséged van rá.
~Ez de, rosszul hangzott. Ha eddig nem most már biztos valami félnótásnak vagy hasonlónak gondol engem.~
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.10.27 15:45:09, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1654. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:59:38
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:59:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Örül, hogy végre sikerült olyat mondania, amiről a férfi nem egy-két szóval, hanem több kerek, egész mondattal felel. Ezek alapján nincs is más dolga Mouryának, mint hogy szótlanságát félretéve hosszú beszélgetéseket kezdemenyezzen. Akár olyan témával is előhuzakodhat, ami nem feltétlenül tükrözi érdeklődési körének gazdagágát, pusztán érdemes róla beszélni, még ha csak a csönd megtörése érdekében is.*
- Egy zenészt? Ha már odaértünk, kérlek, kíváncsiságból nézzük meg a temetkezési helyét. Nem tudom, miért, de valamilyen úton-módon felkeltette a figyelmemet. Pedig nem érdekelnek különösebben a hullák, de ezt a zenészt szívesen szemügyre venném a holdfényben *mondja.
Némiképp tartalmaznak enyhe fázisú füllentést szavai. Csak azért kéri, hogy nézzék meg a holttestet, hátha közben közelebb tud férkőzni Arsenorhoz. Aztán kissé átgondolja a dolgot, és változtat eddigi bizonytalan álláspontján.*
- Tudod, mit? Mit szólnál ahhoz, ha ma a Holdudvarban éjszakáznánk? Szeretném nézni este a csillagokban gazdag égboltot, a Hold megvilágításával együtt, gyönyörködni benne. Viszont nem tudom, ráérnél-e velem időzni, vagy inkább van fontosabb dolgod. Mert ha az utóbbi igaz, akkor nem szeretnélek feltartani, ám nem tagadhatom, hogy nem a szívem csücske egyedül barangolni számomra ismeretlen helyen.
~Remélem, sejti, hogy ezt költői kérdésnek szántam, és nem szeretném, ha elmenne...~ *fut át agyán gondolata.*
*Örül, hogy végre sikerült olyat mondania, amiről a férfi nem egy-két szóval, hanem több kerek, egész mondattal felel. Ezek alapján nincs is más dolga Mouryának, mint hogy szótlanságát félretéve hosszú beszélgetéseket kezdemenyezzen. Akár olyan témával is előhuzakodhat, ami nem feltétlenül tükrözi érdeklődési körének gazdagágát, pusztán érdemes róla beszélni, még ha csak a csönd megtörése érdekében is.*
- Egy zenészt? Ha már odaértünk, kérlek, kíváncsiságból nézzük meg a temetkezési helyét. Nem tudom, miért, de valamilyen úton-módon felkeltette a figyelmemet. Pedig nem érdekelnek különösebben a hullák, de ezt a zenészt szívesen szemügyre venném a holdfényben *mondja.
Némiképp tartalmaznak enyhe fázisú füllentést szavai. Csak azért kéri, hogy nézzék meg a holttestet, hátha közben közelebb tud férkőzni Arsenorhoz. Aztán kissé átgondolja a dolgot, és változtat eddigi bizonytalan álláspontján.*
- Tudod, mit? Mit szólnál ahhoz, ha ma a Holdudvarban éjszakáznánk? Szeretném nézni este a csillagokban gazdag égboltot, a Hold megvilágításával együtt, gyönyörködni benne. Viszont nem tudom, ráérnél-e velem időzni, vagy inkább van fontosabb dolgod. Mert ha az utóbbi igaz, akkor nem szeretnélek feltartani, ám nem tagadhatom, hogy nem a szívem csücske egyedül barangolni számomra ismeretlen helyen.
~Remélem, sejti, hogy ezt költői kérdésnek szántam, és nem szeretném, ha elmenne...~ *fut át agyán gondolata.*
1653. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:30:20
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:30:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*A megjegyzéséhez úgy látszik sikerült a lánynak is megjegyzést hozzáfűznie. Ő itt nőtt fel úgyhogy jól ismeri a várost és már sokat járt a Holdudvarban.*
-Valóban gyönyörű tud lenni. És ott temettek el valami zenészt. A sírkövén lehet látni ahogy, mosolyog mikor rávetül a hold fénye.
~Na legalább már beszéltünk valamennyit. Ez is több a semminél. Bár mondhatnék valami olyasmit is amire tud válaszolni. Kérdezhetnék valamit. De mit lehet kérdezni egy ilyen beszélgetés után? Akármit mondok minden olyan furcsán jön ki.~
*A megjegyzéséhez úgy látszik sikerült a lánynak is megjegyzést hozzáfűznie. Ő itt nőtt fel úgyhogy jól ismeri a várost és már sokat járt a Holdudvarban.*
-Valóban gyönyörű tud lenni. És ott temettek el valami zenészt. A sírkövén lehet látni ahogy, mosolyog mikor rávetül a hold fénye.
~Na legalább már beszéltünk valamennyit. Ez is több a semminél. Bár mondhatnék valami olyasmit is amire tud válaszolni. Kérdezhetnék valamit. De mit lehet kérdezni egy ilyen beszélgetés után? Akármit mondok minden olyan furcsán jön ki.~
1652. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:03:37
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Mourya továbbra sem tud kiigazodni Arsenor furcsa mód félénk viselkedésén. Azok a férfiak, akikhez idáig szerencséje volt, egytől egyig bátor, nőcsábász, vakmerő, hősies, merész, pletykás, elszánt emberek. A harctól sem kellett óvni őket soha. Lehet, hogy ez a férfi kalandor, de hogy nővel nem igazán tud még bánni, az hétszentség.*
~Félénk, visszafogott férfival egészen idáig nem találkoztam. Azt hiszem, azzal tudnám kicsit bátorítani, ha, akár csak egy csóknyival is, de hosszabb válaszokat adnék neki. Nincs mit veszítenem, egy próbát megér, és szeretném jobban megismerni, így pedig ez sikerülhet~ *határozza el.
A Holdudvar szó hallatán rögtön megpróbál eleget tenni előbbi gondolatának. Nem tud ugyan sokat a helyszínről, mivel nem járt arra ezidáig, de hallott róla valamennyit, amit nem restell megosztani társával.*
- Úgy tartják, hogy a Holdudvarból minden éjjel lehet látni a Holdat teljes pompájában. Állítólag meseszépen fénylik, világít *meséli.*
*Mourya továbbra sem tud kiigazodni Arsenor furcsa mód félénk viselkedésén. Azok a férfiak, akikhez idáig szerencséje volt, egytől egyig bátor, nőcsábász, vakmerő, hősies, merész, pletykás, elszánt emberek. A harctól sem kellett óvni őket soha. Lehet, hogy ez a férfi kalandor, de hogy nővel nem igazán tud még bánni, az hétszentség.*
~Félénk, visszafogott férfival egészen idáig nem találkoztam. Azt hiszem, azzal tudnám kicsit bátorítani, ha, akár csak egy csóknyival is, de hosszabb válaszokat adnék neki. Nincs mit veszítenem, egy próbát megér, és szeretném jobban megismerni, így pedig ez sikerülhet~ *határozza el.
A Holdudvar szó hallatán rögtön megpróbál eleget tenni előbbi gondolatának. Nem tud ugyan sokat a helyszínről, mivel nem járt arra ezidáig, de hallott róla valamennyit, amit nem restell megosztani társával.*
- Úgy tartják, hogy a Holdudvarból minden éjjel lehet látni a Holdat teljes pompájában. Állítólag meseszépen fénylik, világít *meséli.*
1651. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 13:58:22
Üzenet elküldve: 2013-10-26 13:58:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Zaraun Aleandar//
*A csillogón sorakozó fegyverektől elszakadva követi a férfit az erdő irányába. Az előbbi nevetésen jó derül ő is, még nem látott ilyen reakciót Zaraun-tól, persze a sejtelmes kuncogásain kívül, ez igazán valóságosnak tűnt. Őszintének, bár lehet, csak az ő együgyű, infantilis viselkedésének eredménye az egész. Mosolyogva int még a pultnál álló kovácsmesternek, aki csak egy néma fejbiccentéssel válaszol. Kifelé, még végigméri az üllőhöz támasztott szerszámokat, kalapácsot, hajlító és húzó fogókat, és persze a még félkész, edzésre váró fegyvereket. Persze most hogy alkalma nyílt rá, útközben közelről is megnézi a kinti tűzhelyet. A bent szinte fehéren izzó forróságba csaknem lehetetlen sokáig nézni. Mintha csak leolvadna az ember arca. Ezek után hideg borogatásként hat a fák árnyéka. Az erdő gyorsan sűrűsödik, pár méter után, már láthatatlanná is válik a hátrahagyott épület. Az elöl úttörő férfi után, sűrűn csapódnak vissza az elhajlított ágak, aljnövényzet. Az erdő éneke lassan egyre halhatóbbá válik a lány számára, s a ritkásan átszűrődő fény aranydárdákként fúródnak a földbe. A néhol kis szigetekbe gyűlő vadnövények, alaposan kikezdik Ayrisz meztelen vádliját, de nem vészes, néhány karcolás belefér. Ha minden a számításai szerint megy több sérülése nem is lesz.
A férfi kérdését bóknak veszi, nevetgélve válaszol.*
-Hát...Sokat énekelek bár kétségtelen, belül máshogy hallom a hangom mint a kívülállók, és nem igazán volt még hozzáértő közönségem, hogy visszajelzést kapjak.
*Hogy hány éves? Még szerencse, hogy nem az illem megrögzött hirdetője.*
-Tizenhét. Akár még a húgod is lehetnék.
*Válaszolja. Érdekli a reakció, hiszen Zaraun jóval idősebb nála és eddig még ez nem derült ki világosa. Legalábbis a férfi számár, hisz Ayrisz már az első este megtudta.
Ahogy egyre előrébb, és előrébb jutnak a rét felé, lassan kivilágosodik az erdő, persze még a fák oltalma alatt élvezhetik a hűs menedéket jelenő árnyékot. Ahonnan most állnak, jól rálátni az egész tisztásra, és a végén egy apró sátracska áll. Valószínűleg a kedves páciensek légyottjának helyszínéül szolgál. Előtte nem túl közel, egy kis fa asztal, egy paddal, rajta két őrrel. Pont annyira vannak távol, hogy ne hallják a bent enyelgő párocskát, de könnyen odajuthassanak, ha valami gond van. Egy magasabb, nem túl komoly ábrázatú, és egy kissé zömökebb férfiról van szó, akik unottan ücsörögnek a padon, néha egy-egy kártyalapot dobva a kis fa asztalra. Nem lesz nehéz feladat.
Most azonban, még várniuk kell kicsit, hogy megbeszéljék, mi legyen. Kíváncsian tekint a mellette lévő férfira, aki láthatóan a helyzetet mérlegeli.*
-Mi a terved? Már a nyilvánvalón kívül.
*Leheveredve a kopár fűben, megfogja Zaraun vállát, hogy felhívja magra figyelmét, és válaszoljon a feltett kérdésére.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.26 14:18:44
*A csillogón sorakozó fegyverektől elszakadva követi a férfit az erdő irányába. Az előbbi nevetésen jó derül ő is, még nem látott ilyen reakciót Zaraun-tól, persze a sejtelmes kuncogásain kívül, ez igazán valóságosnak tűnt. Őszintének, bár lehet, csak az ő együgyű, infantilis viselkedésének eredménye az egész. Mosolyogva int még a pultnál álló kovácsmesternek, aki csak egy néma fejbiccentéssel válaszol. Kifelé, még végigméri az üllőhöz támasztott szerszámokat, kalapácsot, hajlító és húzó fogókat, és persze a még félkész, edzésre váró fegyvereket. Persze most hogy alkalma nyílt rá, útközben közelről is megnézi a kinti tűzhelyet. A bent szinte fehéren izzó forróságba csaknem lehetetlen sokáig nézni. Mintha csak leolvadna az ember arca. Ezek után hideg borogatásként hat a fák árnyéka. Az erdő gyorsan sűrűsödik, pár méter után, már láthatatlanná is válik a hátrahagyott épület. Az elöl úttörő férfi után, sűrűn csapódnak vissza az elhajlított ágak, aljnövényzet. Az erdő éneke lassan egyre halhatóbbá válik a lány számára, s a ritkásan átszűrődő fény aranydárdákként fúródnak a földbe. A néhol kis szigetekbe gyűlő vadnövények, alaposan kikezdik Ayrisz meztelen vádliját, de nem vészes, néhány karcolás belefér. Ha minden a számításai szerint megy több sérülése nem is lesz.
A férfi kérdését bóknak veszi, nevetgélve válaszol.*
-Hát...Sokat énekelek bár kétségtelen, belül máshogy hallom a hangom mint a kívülállók, és nem igazán volt még hozzáértő közönségem, hogy visszajelzést kapjak.
*Hogy hány éves? Még szerencse, hogy nem az illem megrögzött hirdetője.*
-Tizenhét. Akár még a húgod is lehetnék.
*Válaszolja. Érdekli a reakció, hiszen Zaraun jóval idősebb nála és eddig még ez nem derült ki világosa. Legalábbis a férfi számár, hisz Ayrisz már az első este megtudta.
Ahogy egyre előrébb, és előrébb jutnak a rét felé, lassan kivilágosodik az erdő, persze még a fák oltalma alatt élvezhetik a hűs menedéket jelenő árnyékot. Ahonnan most állnak, jól rálátni az egész tisztásra, és a végén egy apró sátracska áll. Valószínűleg a kedves páciensek légyottjának helyszínéül szolgál. Előtte nem túl közel, egy kis fa asztal, egy paddal, rajta két őrrel. Pont annyira vannak távol, hogy ne hallják a bent enyelgő párocskát, de könnyen odajuthassanak, ha valami gond van. Egy magasabb, nem túl komoly ábrázatú, és egy kissé zömökebb férfiról van szó, akik unottan ücsörögnek a padon, néha egy-egy kártyalapot dobva a kis fa asztalra. Nem lesz nehéz feladat.
Most azonban, még várniuk kell kicsit, hogy megbeszéljék, mi legyen. Kíváncsian tekint a mellette lévő férfira, aki láthatóan a helyzetet mérlegeli.*
-Mi a terved? Már a nyilvánvalón kívül.
*Leheveredve a kopár fűben, megfogja Zaraun vállát, hogy felhívja magra figyelmét, és válaszoljon a feltett kérdésére.*
A hozzászólás írója (Ayrisz Emeraad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.26 14:18:44
1650. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:55:05
Üzenet elküldve: 2013-10-26 11:55:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Ayrisz Emeraad//
* Egy ideig szemöldökét felhúzva, némán mered a lány hihetetlenül aprólékos fegyverpróbálgatására, ahogy az kezében forgatva a pengét, ujjaival simítva minden egyes részletet alaposan szemügyre vesz. A marcona kovács is hasonló képet vág, szótlanul, csodálkozva tekintget egymásra a két férfi, majd újra a kis szakértőre, aki hosszas méregetés után a kicsiny tőrre bök.
- Jó választás! Gyilkos, aprócska játékszer, akár az ingujjadban is elfér.
* Mintha a falnak beszélne a mélységi, Ayrisz nem figyelve rá elkóborol a műhelyben, őt most a kiállított arzenál, meg a kemence sokkal jobban érdekli. Mint egy gyerek... Persze a kovács egyetértően bólogat, de nem szól ő sem; a két tehetetlenül álldogáló fickó bizonyára vicces látványt nyújthat, ahogy egy békésen földön ücsörgő lányt bámulnak az éles fegyverek és nehéz vértek közt. Zaraun nem bírja tovább, tenyerével combjára csapva harsány nevetésben tör ki, elérve azt, hogy a bajszos medve most már rá is furcsán tekintget. De ideje indulni, kezével int a lánynak, hogy vegye a hátsó ajtó felé az irányt, mindjárt megy ő is. A búcsúzás ugyanúgy síri csendben zajlik, a két régi ismerősnek nincsen szüksége szavakra az üzlethez, elég ha a hóhajú egy apró, de súlyos kis erszényt húz elő újdonsült nadrágjának zsebéből, s egy elégedett biccentés kíséretében a pultra helyezi, majd távozik ő is a lány után az erdő felé nyíló kis ajtón keresztül.
A nap időközben jócskán elhagyta a delet, már lefelé ballag a tiszta kék égen, forró sugaraival bevonva az erdőt övező füves mezőt. Hűs árnyékot nyújtó fák hiányában az olykor térdig érő gazban keresztülgázoló utazónak meggyűlhet a baja a forrósággal, míg elér az erdő széléig, a mélységi vörös szemei égnek is a szúró fájdalomtól. Erdei lénynek sem igen nevezhető, azok az elfek, de most vágyik a sűrű lombok oltalmazó takarására. *
- Van egyáltalán valami, amihez te nem értesz, Királylány? Sebkötözés, művészetek, most meg a fegyverek. Milyen meglepetéseket tartogatsz még, hm?
* Hunyorogva teszi fel a kérdést, mely egyaránt magában hordozza csodálkozását, némi bókot, és kíváncsiságát is. S tudja jól, ilyet egy hölgytől nem illik kérdezni, de kíváncsi természete nem hagyja nyugodni:*
- És amúgy hány éves is vagy?
* 14 már biztos elmúlt, de nem lehet több 20-nál, valahogy így saccol a férfi. Igazából nem számottevő, egy ilyen korú lány már érett nőnek számít, sőt, talán ez a legjobb életkor. Az idomok már kellőképp kikerekednek, ilyenkor a legfeszesebbek, hisz az élet még nem viseli meg őket, bőrük puha és selymes, ha pedig Zaraun egy forró éjszaka után köszönés nélkül távozik, nos, még oly fiatalok, van idejük kiheverni a dolgot. Legalábbis a hóhajú így vélekedik.
Léptei alatt halkan serceg az elhajló gaz, a várostól távolodva a nyüzsgés monoton zaját egyre inkább kezdi felváltani a természet hangja, a dallamos madárcsicsergés, meg a tücskök sosem múló zenéje. A tisztás nincs már tőlük messze, csak egy keskeny erdősáv választja el a füves mezőtől, ha elérték a fákat még bőven lesz idejük sötétedésig. Addig felmérik majd a terepet, aztán keresnek maguknak egy biztos helyet, ahonnan takarásból jó rálátásuk nyílik a tisztásra. A fennmaradó időt meg majd elütik egymás heccelésével.*
* Egy ideig szemöldökét felhúzva, némán mered a lány hihetetlenül aprólékos fegyverpróbálgatására, ahogy az kezében forgatva a pengét, ujjaival simítva minden egyes részletet alaposan szemügyre vesz. A marcona kovács is hasonló képet vág, szótlanul, csodálkozva tekintget egymásra a két férfi, majd újra a kis szakértőre, aki hosszas méregetés után a kicsiny tőrre bök.
- Jó választás! Gyilkos, aprócska játékszer, akár az ingujjadban is elfér.
* Mintha a falnak beszélne a mélységi, Ayrisz nem figyelve rá elkóborol a műhelyben, őt most a kiállított arzenál, meg a kemence sokkal jobban érdekli. Mint egy gyerek... Persze a kovács egyetértően bólogat, de nem szól ő sem; a két tehetetlenül álldogáló fickó bizonyára vicces látványt nyújthat, ahogy egy békésen földön ücsörgő lányt bámulnak az éles fegyverek és nehéz vértek közt. Zaraun nem bírja tovább, tenyerével combjára csapva harsány nevetésben tör ki, elérve azt, hogy a bajszos medve most már rá is furcsán tekintget. De ideje indulni, kezével int a lánynak, hogy vegye a hátsó ajtó felé az irányt, mindjárt megy ő is. A búcsúzás ugyanúgy síri csendben zajlik, a két régi ismerősnek nincsen szüksége szavakra az üzlethez, elég ha a hóhajú egy apró, de súlyos kis erszényt húz elő újdonsült nadrágjának zsebéből, s egy elégedett biccentés kíséretében a pultra helyezi, majd távozik ő is a lány után az erdő felé nyíló kis ajtón keresztül.
A nap időközben jócskán elhagyta a delet, már lefelé ballag a tiszta kék égen, forró sugaraival bevonva az erdőt övező füves mezőt. Hűs árnyékot nyújtó fák hiányában az olykor térdig érő gazban keresztülgázoló utazónak meggyűlhet a baja a forrósággal, míg elér az erdő széléig, a mélységi vörös szemei égnek is a szúró fájdalomtól. Erdei lénynek sem igen nevezhető, azok az elfek, de most vágyik a sűrű lombok oltalmazó takarására. *
- Van egyáltalán valami, amihez te nem értesz, Királylány? Sebkötözés, művészetek, most meg a fegyverek. Milyen meglepetéseket tartogatsz még, hm?
* Hunyorogva teszi fel a kérdést, mely egyaránt magában hordozza csodálkozását, némi bókot, és kíváncsiságát is. S tudja jól, ilyet egy hölgytől nem illik kérdezni, de kíváncsi természete nem hagyja nyugodni:*
- És amúgy hány éves is vagy?
* 14 már biztos elmúlt, de nem lehet több 20-nál, valahogy így saccol a férfi. Igazából nem számottevő, egy ilyen korú lány már érett nőnek számít, sőt, talán ez a legjobb életkor. Az idomok már kellőképp kikerekednek, ilyenkor a legfeszesebbek, hisz az élet még nem viseli meg őket, bőrük puha és selymes, ha pedig Zaraun egy forró éjszaka után köszönés nélkül távozik, nos, még oly fiatalok, van idejük kiheverni a dolgot. Legalábbis a hóhajú így vélekedik.
Léptei alatt halkan serceg az elhajló gaz, a várostól távolodva a nyüzsgés monoton zaját egyre inkább kezdi felváltani a természet hangja, a dallamos madárcsicsergés, meg a tücskök sosem múló zenéje. A tisztás nincs már tőlük messze, csak egy keskeny erdősáv választja el a füves mezőtől, ha elérték a fákat még bőven lesz idejük sötétedésig. Addig felmérik majd a terepet, aztán keresnek maguknak egy biztos helyet, ahonnan takarásból jó rálátásuk nyílik a tisztásra. A fennmaradó időt meg majd elütik egymás heccelésével.*
1649. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 10:20:31
Üzenet elküldve: 2013-10-26 10:20:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Arsenorral//
*Arsenor sosem szeretne rosszat de, még gyakorlatlan ha nőkről van szó. Bár kalandozó szeretne lenni és izgalmakat átélni a fegyverforgatáson kívül nem sok mindenhez ért. Ezek közé tartozik az is hogy, kell egy nővel viselkedni. A nő torokköszörülését hallva Arsenor egy kicsit ideges lesz.*
~Talán unatkozik? Meg is értem nem vagyok a legjobb beszélgetőpartner. De nagyon nem is tudom miről beszélgessek vele?~
-Mindjárt ott leszünk a Holdudvaron. Az vezet a Pegazusba.
~Hát ebből sem hiszem hogy, egy hosszú beszélgetést tudok elindítani. Vajon mit gondolhat rólam ez a lány hogy, ilyen szótlan vagyok? Biztos fura alaknak gondol.~
*Arsenor sosem szeretne rosszat de, még gyakorlatlan ha nőkről van szó. Bár kalandozó szeretne lenni és izgalmakat átélni a fegyverforgatáson kívül nem sok mindenhez ért. Ezek közé tartozik az is hogy, kell egy nővel viselkedni. A nő torokköszörülését hallva Arsenor egy kicsit ideges lesz.*
~Talán unatkozik? Meg is értem nem vagyok a legjobb beszélgetőpartner. De nagyon nem is tudom miről beszélgessek vele?~
-Mindjárt ott leszünk a Holdudvaron. Az vezet a Pegazusba.
~Hát ebből sem hiszem hogy, egy hosszú beszélgetést tudok elindítani. Vajon mit gondolhat rólam ez a lány hogy, ilyen szótlan vagyok? Biztos fura alaknak gondol.~
1648. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-26 00:06:26
Üzenet elküldve: 2013-10-26 00:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Levyannak//
*A lány mosolyogva fogadja, hogy a férfi kicsit hebeg habog mondatán.*
- Könnyen megértek embereket, ez egy olyan jó tulajdonságom, ha lehet annak nevezni..
*Szinte látja a férfin, hogy kicsit zavartan viselkedik, sikerült zavarba hoznia. Bár ő is elég furcsán érzi magát, mintha nem is önmaga lenne, hanem egy olyan fiatal lány, aki nem tudja mihez kezdjen, ha valaki kedvesen szól hozzá. Mégis évezi, hogy így érez. S furcsa, de nem is zavarja, pedig nem is olyan régen még menekült volna előle, de most nem tud menekülni, érzései nem is engednék. Mintha tudná, hogy fog még valami történni, ami miatt nem mehet el. Majd mikor a férfi kérdésén zavartan kezd el beszéni az elneveti magát, minek hatására az ő arcán is halvány mosoly jelenik meg.*
- Akkor megnyugodtam, hogy nem mondtam semmi rosszat..
*Mosolyog ő is szelíden a férfira. Majd elindul a vadászat, amit már annyira várt kellett neki az izgalom, s ez most jól jön. A férfi megjegyzésére pedig csak gyorsan válaszol.*
- Köszönöm.
*Azzal meg is iramodik az őt lehagyó férfi nyomában. Jól kivehető a nyom, amin haladnak. Besüppedt föld, törött ágak, szétrúgott levelek, harapás nyomok, de mikor azt hinnék, hogy már kezd melegedni a nyom szinte teljesen ki is hül. Elvesztették, s felesleges lenne most hajtani, hiszen kezd lemenni a nap. Majd halkan megszólal, megtörve ezzel a feszült, ideges csendet. A férfi válszol is neki, szinte azonnal.*
- Lehet.. Valami madár, vagy nyest féle után.. Esetleg mókus bár, ha engem kérdezel az nagyon kevés és nem is olyan jó..
*Hangja vidáman cseng bár egy kicsit csalódott is. Gyomra akaratlanul megkordul, bár az álítólagos vacsora gondolata, nem tűnik elégnek éhsége megszüntetéséhez. De hátha mégis elég lesz.. Viszont ezen nem tud sokat gondolkodni, hiszen a férfi visszakérdez útolsó kérdésére.*
- Hát.. Ez a különös melegség, mintha minden rendben lenne.. Pedig az erdőben soha sincsen minden rendben.. Furcsa.. Te nem érzed, ez biztos? Vagy csak nekem romlottak el az idegeim, bár ki tudja az is megeshet, hogy így van..
*Tetszik neki ez a melegség, de nem érti miért pont most jött felszínre? És miért pont a férfi közelében? Nem lehet, hogy megint becsavarodott.. Ilyen gyorsan, a szellemekre is ezt lehetetlennek tartja. Kizárt, hogy ilyen gyorsan szinte egy szempillantás alatt, valaki így megfogja az érzéseit és így tudjon velük játszani, mégha akaratlanul is.*
*A lány mosolyogva fogadja, hogy a férfi kicsit hebeg habog mondatán.*
- Könnyen megértek embereket, ez egy olyan jó tulajdonságom, ha lehet annak nevezni..
*Szinte látja a férfin, hogy kicsit zavartan viselkedik, sikerült zavarba hoznia. Bár ő is elég furcsán érzi magát, mintha nem is önmaga lenne, hanem egy olyan fiatal lány, aki nem tudja mihez kezdjen, ha valaki kedvesen szól hozzá. Mégis évezi, hogy így érez. S furcsa, de nem is zavarja, pedig nem is olyan régen még menekült volna előle, de most nem tud menekülni, érzései nem is engednék. Mintha tudná, hogy fog még valami történni, ami miatt nem mehet el. Majd mikor a férfi kérdésén zavartan kezd el beszéni az elneveti magát, minek hatására az ő arcán is halvány mosoly jelenik meg.*
- Akkor megnyugodtam, hogy nem mondtam semmi rosszat..
*Mosolyog ő is szelíden a férfira. Majd elindul a vadászat, amit már annyira várt kellett neki az izgalom, s ez most jól jön. A férfi megjegyzésére pedig csak gyorsan válaszol.*
- Köszönöm.
*Azzal meg is iramodik az őt lehagyó férfi nyomában. Jól kivehető a nyom, amin haladnak. Besüppedt föld, törött ágak, szétrúgott levelek, harapás nyomok, de mikor azt hinnék, hogy már kezd melegedni a nyom szinte teljesen ki is hül. Elvesztették, s felesleges lenne most hajtani, hiszen kezd lemenni a nap. Majd halkan megszólal, megtörve ezzel a feszült, ideges csendet. A férfi válszol is neki, szinte azonnal.*
- Lehet.. Valami madár, vagy nyest féle után.. Esetleg mókus bár, ha engem kérdezel az nagyon kevés és nem is olyan jó..
*Hangja vidáman cseng bár egy kicsit csalódott is. Gyomra akaratlanul megkordul, bár az álítólagos vacsora gondolata, nem tűnik elégnek éhsége megszüntetéséhez. De hátha mégis elég lesz.. Viszont ezen nem tud sokat gondolkodni, hiszen a férfi visszakérdez útolsó kérdésére.*
- Hát.. Ez a különös melegség, mintha minden rendben lenne.. Pedig az erdőben soha sincsen minden rendben.. Furcsa.. Te nem érzed, ez biztos? Vagy csak nekem romlottak el az idegeim, bár ki tudja az is megeshet, hogy így van..
*Tetszik neki ez a melegség, de nem érti miért pont most jött felszínre? És miért pont a férfi közelében? Nem lehet, hogy megint becsavarodott.. Ilyen gyorsan, a szellemekre is ezt lehetetlennek tartja. Kizárt, hogy ilyen gyorsan szinte egy szempillantás alatt, valaki így megfogja az érzéseit és így tudjon velük játszani, mégha akaratlanul is.*
1647. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:33:55
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:33:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelteriának//
*Levyan megkönnyebbülten sóhajt a lányt hallva.*
- El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy... hogy tudod...
~...mit érzek? Ez így ostobán hangzik...~
-Hogy tudod...szóval, hogy megértesz. *böki ki végül, bár elég nehéz volt hirtelen megfogalmaznia, s csak remélni tudja, hogy nem buktatta le ismét magát a lány előtt. Hirtelenjében úgy érzi magát,mintha ismét kamasz suhanc lenne, akinek fogalma sincsen, miképpen kell bánni egy nővel. Aztán elneveti magát a lány zavarán bízvást, hogy nem érti őt félre.*
- Örülök, hogy ennyit beszélsz. Ritkán hallok értelmes szót, és főképpen ilyen kedveset. *mosolyog végül szelíden Kelteriára.* - És annak csak még jobban örvendek, ha komolyan mondtad.
*Habár arról fogalma sincs, miért is örül ennek igazán ilyen roppant módon. Jó alkalom hát, hogy kezdetét vegye egy izgalmas vadászat, s mikor elindulnak az állat nyomában, még mellékesen megjegyzi a lánynak:*
- Egyébként Te is csinos vagy... *majd leelőzi őt, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A nyomok még látszanak itt ott, egy egy letört gally, vagy benyomódott fűcsomó, apró horpadás a talajon, félre rúgott falevelek... ám a szél is a hátuk mögül kezd el fújni, az est pedig rémesen gyorsan kezd rátelepedni a nyakukra. Végül az elf lány is megszólal, megtörve az ideiglenes, feszült izgalommal lüktető csendet.*
- Igazad van. Már messze jár. Talán más után kellene néznünk.
*Cseppet sem kívánta már a gyomra a mókust. Ám a gondolatra fájdalmasan megkordult, s tudta, itt nincs mese. Ennie kell, hisz reggel óta egy falat sem jutott le a torkán. Aztán felegyenesedik, s komoran pillant Kelteriára.*
- Miféle furcsa érzésre gondolsz? *kérdezi az elf csalogányt. Hirtelenjében nem tudja, pontosan mire is céloz a lány.*
A hozzászólás írója (Levyan Nahar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 23:34:57
*Levyan megkönnyebbülten sóhajt a lányt hallva.*
- El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy... hogy tudod...
~...mit érzek? Ez így ostobán hangzik...~
-Hogy tudod...szóval, hogy megértesz. *böki ki végül, bár elég nehéz volt hirtelen megfogalmaznia, s csak remélni tudja, hogy nem buktatta le ismét magát a lány előtt. Hirtelenjében úgy érzi magát,mintha ismét kamasz suhanc lenne, akinek fogalma sincsen, miképpen kell bánni egy nővel. Aztán elneveti magát a lány zavarán bízvást, hogy nem érti őt félre.*
- Örülök, hogy ennyit beszélsz. Ritkán hallok értelmes szót, és főképpen ilyen kedveset. *mosolyog végül szelíden Kelteriára.* - És annak csak még jobban örvendek, ha komolyan mondtad.
*Habár arról fogalma sincs, miért is örül ennek igazán ilyen roppant módon. Jó alkalom hát, hogy kezdetét vegye egy izgalmas vadászat, s mikor elindulnak az állat nyomában, még mellékesen megjegyzi a lánynak:*
- Egyébként Te is csinos vagy... *majd leelőzi őt, és úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A nyomok még látszanak itt ott, egy egy letört gally, vagy benyomódott fűcsomó, apró horpadás a talajon, félre rúgott falevelek... ám a szél is a hátuk mögül kezd el fújni, az est pedig rémesen gyorsan kezd rátelepedni a nyakukra. Végül az elf lány is megszólal, megtörve az ideiglenes, feszült izgalommal lüktető csendet.*
- Igazad van. Már messze jár. Talán más után kellene néznünk.
*Cseppet sem kívánta már a gyomra a mókust. Ám a gondolatra fájdalmasan megkordult, s tudta, itt nincs mese. Ennie kell, hisz reggel óta egy falat sem jutott le a torkán. Aztán felegyenesedik, s komoran pillant Kelteriára.*
- Miféle furcsa érzésre gondolsz? *kérdezi az elf csalogányt. Hirtelenjében nem tudja, pontosan mire is céloz a lány.*
A hozzászólás írója (Levyan Nahar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 23:34:57
1646. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:06:11
Üzenet elküldve: 2013-10-25 23:06:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Levyannak//
*Látja a férfin, hogy őszintén az sajnálja őt. Ez igazán jól esik neki, mintha valami furcsa oknál fogva, nagyon is tetszik neki. Majd a következő megszólalására a férfi egy válaszba kezd, de félbe hagyja azt. Kelteria megbillenti a fejét és kicsit értelmetlen fejet vág. Majd a befejezésen elmosolyodik.*
- Dehogy vagy sok.. Tudom milyen sokáig távol lenni az emberektől és nem ismerni senkit.. Jó dolog rokon lelkekre találni és hát egy erdőben összeakadni valakivel, aki még olyan is egy kicsit, mint te..
*Ekkor elhallgat, megint elszégyenli magát egy kicsit, de gyorsan el is tereli a témát és boldogabb dolgokról kezd beszélni. Még nevetnek is, ami most kifejezetten jól jön a kedve felvidításához. Majd a megjegyzésén a férfi elkomorodik.*
- Rosszat mondtam? Én komolyan gondoltam.. Biztos megint sokat beszéltem? Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni téged.. Csak.. *megvakarja a fejét* Csak őszinte akartam lenni.. Lehet, hogy nem kellene ennyit beszélnem..
*Majd kínos csendbe burkolóznak. Amit Kelteria nem bír sokáig elviselni így tesz is egy gyors, kifejtő megjegyzét a nagyvárosi életre és az állatokra. Majd az őz űzését ajánlja fel. Mire is a férfi egy gyors kérdést tesz, amire ő csak bólint egyet. A férfi csendben töpreng egy darabig, bár Kelteria kezd kicsit ideges lenni, de nem csodálja, hogy ennyit vár, hiszen ő sem szeret társaságban vadászni, mert az csak zavarja a koncentrálást. Viszont egy ilyen alkalmat ne lehet kihagyni, hogy egy ilyen emberrel vadásszon ő, biztosan beleegyezne a lehetőségbe, de nem tudja, hogy a férfi mit szól.*
- Rendben van. Igazad van, úgy sokkal finomabb az étel. Induljunk is!
*Azzal a mozdulattal pedig elindul az őz csapáson. Halkan jár egy ideig, de hiába jól lehagyta már őket az állat.*
- Ezt elszalasztottuk. Kizárt, hogy útol érjük.. Akkor pedig mi legyen, megpróbáljuk így is? Mond csak te nem érzel valami furcsát?
*Egy gyanakvó pillantást vet a nyomra, majd pedig a férfira. Nem is tudja, hogy a második kérdést miért tette fel, csak úgy kitőrt belőle a kíváncsiság és ez az igazán zavaró de kellemes érzés.*
*Látja a férfin, hogy őszintén az sajnálja őt. Ez igazán jól esik neki, mintha valami furcsa oknál fogva, nagyon is tetszik neki. Majd a következő megszólalására a férfi egy válaszba kezd, de félbe hagyja azt. Kelteria megbillenti a fejét és kicsit értelmetlen fejet vág. Majd a befejezésen elmosolyodik.*
- Dehogy vagy sok.. Tudom milyen sokáig távol lenni az emberektől és nem ismerni senkit.. Jó dolog rokon lelkekre találni és hát egy erdőben összeakadni valakivel, aki még olyan is egy kicsit, mint te..
*Ekkor elhallgat, megint elszégyenli magát egy kicsit, de gyorsan el is tereli a témát és boldogabb dolgokról kezd beszélni. Még nevetnek is, ami most kifejezetten jól jön a kedve felvidításához. Majd a megjegyzésén a férfi elkomorodik.*
- Rosszat mondtam? Én komolyan gondoltam.. Biztos megint sokat beszéltem? Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni téged.. Csak.. *megvakarja a fejét* Csak őszinte akartam lenni.. Lehet, hogy nem kellene ennyit beszélnem..
*Majd kínos csendbe burkolóznak. Amit Kelteria nem bír sokáig elviselni így tesz is egy gyors, kifejtő megjegyzét a nagyvárosi életre és az állatokra. Majd az őz űzését ajánlja fel. Mire is a férfi egy gyors kérdést tesz, amire ő csak bólint egyet. A férfi csendben töpreng egy darabig, bár Kelteria kezd kicsit ideges lenni, de nem csodálja, hogy ennyit vár, hiszen ő sem szeret társaságban vadászni, mert az csak zavarja a koncentrálást. Viszont egy ilyen alkalmat ne lehet kihagyni, hogy egy ilyen emberrel vadásszon ő, biztosan beleegyezne a lehetőségbe, de nem tudja, hogy a férfi mit szól.*
- Rendben van. Igazad van, úgy sokkal finomabb az étel. Induljunk is!
*Azzal a mozdulattal pedig elindul az őz csapáson. Halkan jár egy ideig, de hiába jól lehagyta már őket az állat.*
- Ezt elszalasztottuk. Kizárt, hogy útol érjük.. Akkor pedig mi legyen, megpróbáljuk így is? Mond csak te nem érzel valami furcsát?
*Egy gyanakvó pillantást vet a nyomra, majd pedig a férfira. Nem is tudja, hogy a második kérdést miért tette fel, csak úgy kitőrt belőle a kíváncsiság és ez az igazán zavaró de kellemes érzés.*
1645. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 22:21:58
Üzenet elküldve: 2013-10-25 22:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelteriának//
*Amikor a lány azt mondja, hogy nem kell sajnálnia, látszik rajta, hogy valóban komolyan is gondolja. Ám valahol mélyen mégis csak sajnálni tudja. Nem afféle szánalomképpen, hanem sokkalta inkább együttérzésből, hiszen jócskán van fogalma róla, miről is beszél újdonsült ismerőse.
Aztán a lány megjegyzésére lesz figyelmes.*
- Ez úgy hangzott, mintha nem igazán lenne ínyedre... *majd elharapja a mondatot.* - Bocsáss meg, azt hiszem túl sok vagyok.
*Örül is neki, nagyon, hogy jóval vidámabb témára terelődik a beszélgetés. Nevet a lány megjegyzésén, és ahogy Kelteria is elneveti magát, furcsa érzés lesz úrrá rajta. Aztán kissé elkomorodik.*
- Azt hittem csak tréfálsz.
*Valóban tetszene a lánynak? Az Erdő Istenére, hiszen még csak most ismerte meg őt! Mit kellene érdekelnie? Hiszen azt sem tudja ki ez az elf lány, és valójában honnan jött, és merre tart. Úgy tűnik szentimentális bolonddá vált az évek leforgása alatt. Néhány pillanatig kínos hallgatásba burkolózik a lány szavait hallgatva nagyvárosokról, és kedves állatokról, s azon töpreng, vajon miért ilyen csalafinta a sors, amikor isaz őz kerül szóba. Kelteria nagyon figyelmesen fel is fedezi a nyomát; mely miatt Levyan magában csodálattal adózik a lánynak.*
- Azt mondod, űzzük együtt az őzet?
*Bár felesleges a kérdés, hisz egyértelműen erről van szó. Mindössze inkább költői volt, mint válaszra váró. Pillanatra eltöpreng magában. Hiszen ez nem egy mindennapi ajánlat, s nem is nagyon szeret másokkal vadászni. Ugyanakkor egészen üdítő a lány társasága, s valamiért nagyon nem akaródzik neki otthagyni őt. Végül vállat von.*
- Miért is ne? Az ebéd is ízletesebb, ha nem egyedül költi el az ember. *mosolyodik el. Végül is, még jól is elsülhet ez a dolog.*
*Amikor a lány azt mondja, hogy nem kell sajnálnia, látszik rajta, hogy valóban komolyan is gondolja. Ám valahol mélyen mégis csak sajnálni tudja. Nem afféle szánalomképpen, hanem sokkalta inkább együttérzésből, hiszen jócskán van fogalma róla, miről is beszél újdonsült ismerőse.
Aztán a lány megjegyzésére lesz figyelmes.*
- Ez úgy hangzott, mintha nem igazán lenne ínyedre... *majd elharapja a mondatot.* - Bocsáss meg, azt hiszem túl sok vagyok.
*Örül is neki, nagyon, hogy jóval vidámabb témára terelődik a beszélgetés. Nevet a lány megjegyzésén, és ahogy Kelteria is elneveti magát, furcsa érzés lesz úrrá rajta. Aztán kissé elkomorodik.*
- Azt hittem csak tréfálsz.
*Valóban tetszene a lánynak? Az Erdő Istenére, hiszen még csak most ismerte meg őt! Mit kellene érdekelnie? Hiszen azt sem tudja ki ez az elf lány, és valójában honnan jött, és merre tart. Úgy tűnik szentimentális bolonddá vált az évek leforgása alatt. Néhány pillanatig kínos hallgatásba burkolózik a lány szavait hallgatva nagyvárosokról, és kedves állatokról, s azon töpreng, vajon miért ilyen csalafinta a sors, amikor isaz őz kerül szóba. Kelteria nagyon figyelmesen fel is fedezi a nyomát; mely miatt Levyan magában csodálattal adózik a lánynak.*
- Azt mondod, űzzük együtt az őzet?
*Bár felesleges a kérdés, hisz egyértelműen erről van szó. Mindössze inkább költői volt, mint válaszra váró. Pillanatra eltöpreng magában. Hiszen ez nem egy mindennapi ajánlat, s nem is nagyon szeret másokkal vadászni. Ugyanakkor egészen üdítő a lány társasága, s valamiért nagyon nem akaródzik neki otthagyni őt. Végül vállat von.*
- Miért is ne? Az ebéd is ízletesebb, ha nem egyedül költi el az ember. *mosolyodik el. Végül is, még jól is elsülhet ez a dolog.*
1644. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 17:30:49
Üzenet elküldve: 2013-10-25 17:30:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Levyannak//
*Valahogy sokka jobban szereti az erdőt, mint a városokat, neki azok mindig is ellenszenvesek voltak, hiszen hiába a szépség, ha senki se tud semmit a fontos dolgokról. Most is csak az erdőben tudott rendesen megnyugodni, bár ezekben a pillanatokban valahogy megint izgalomba jött a férfi viselkedését látva. A bemutatkozás után, Kelteria elpirult a férfi pedig elnézsét kér. Kelteria mosolyogva néz a szenébe.*
- Nem kell sajnálni ezek már csak emlékek..
*Majd bemutatkoznak Kelteria kedvesen néz végig a férfin. Különös, de szépnek találja a nevét. Olyan magabiztosnak és szabadnak.*
~Biztos nomád családba született ott adnak ilyen neveket..~
*Majd az erdővel kapcsolatos megjegyzésére kap választ, amin egy furcsa pillantás után elmosolyodik.*
- Pontosan így van.. Általában én is ezt az utat követem, s azt hiszem vissza is kell majd térnem rá.. Furcsa lesz, megint egyedül lenni..
*Kicsit elnéz a távolba, majd visszafordítja tekintetét a férfira, s kezet fognak. Nem is csak az a furcsa érzés lett úrrá rajta, van ott a háttérben más is, mintha valami mélyen hajtaná, de nem ilyet nem lehet csak úgy csinálni, ahhoz ismerni is kell a másikat. Majd hirtelen kérdést szegez a férfinek, amira az csak hangosan nevet. Kelteria csípőre vágja kezeit és félre billentett fejjel válaszol.*
- Igen az bár nézhetjük úgy is, hogy más tetszik egy városi lánynak meg, egy vándornak.. De akkor is határozottan tartom magam a tényhez.
*Kicsit ő is elneveti magát, viszont tényleg tetszik neki a férfi. Még akkor is, ha szemében már a meggyötörtség tükröződik, arcát pedig az évek során szerzett sebek díszítik. Ez kicsit sem ellenszenves a lánynak, hiszen ő maga is ilyen életet élt.. Valyon milyen arcot vágna a férfi az ő oldalán virító sebet látná. Bár már kezd gyógyulni, de még mindig csúnya. Majd mosolyogva fogadja, hogy a férfi nem hajkurássza a nőket, sokkal inkább az őzeket. Ekkor a földre pillant, s akaratlanul is észreveszi az őz nyomát, de nem szól csak figyeli a férfit. Mikor pedig az felé fordul megint kedvesen elmosolyodik.*
- Igen a sok mérföld megváltoztatja az embert. Magam is tudom, én is sokat utaztam. Olyan helyeken jártam, ahol a városiak negyede se.. Sok városban voltam.. Voltak nagyon szépek is.. De sose szerettem sokáig ott lenni.. Az erdő, a folyók, a patokok, a mezők sokkal barátságosabbak.. Az állatok pedig minden földi lénynél kedvesebben tudnak lenni..
*Tekintete megint a férfi arcát kutatja, majd a másik szemén akad meg. Azok a szemek teljesen elvarázsolják, de miért? Útoljára Log varázsolta el így, de most valahogy még a vele kapcsolatos emlékei is oly távolinak hatnak, mintha hosszú évek teltek volna el. Furcsállja ezt az érzést, de kezdi élvezni is. Majd csak, hogy a csendet megtörje, újra megszólal.*
- Látom most is őzet hajtottál. Még egész friss a nyom, bár nem mostanában járt erre.. Nincs kedved a nyomába eredni? Nem kenyerem a semmittevés egy vadászat közben pedig meg is lehet ismerni az embereket, ha valaki tudja hogyan kell vadászni, az mellett is lehet beszélgetni..
*Kedves mosolyt ereszt a férfi felé és valamiért izgatottan várja, hogy mit fog válaszolni, nagyon örülne, ha bele egyezne. Akkor még talán jobban is megismeri és nem mellesleg több időt tölthet vele.*
A hozzászólás írója (Kelteria Milert) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 19:47:17
*Valahogy sokka jobban szereti az erdőt, mint a városokat, neki azok mindig is ellenszenvesek voltak, hiszen hiába a szépség, ha senki se tud semmit a fontos dolgokról. Most is csak az erdőben tudott rendesen megnyugodni, bár ezekben a pillanatokban valahogy megint izgalomba jött a férfi viselkedését látva. A bemutatkozás után, Kelteria elpirult a férfi pedig elnézsét kér. Kelteria mosolyogva néz a szenébe.*
- Nem kell sajnálni ezek már csak emlékek..
*Majd bemutatkoznak Kelteria kedvesen néz végig a férfin. Különös, de szépnek találja a nevét. Olyan magabiztosnak és szabadnak.*
~Biztos nomád családba született ott adnak ilyen neveket..~
*Majd az erdővel kapcsolatos megjegyzésére kap választ, amin egy furcsa pillantás után elmosolyodik.*
- Pontosan így van.. Általában én is ezt az utat követem, s azt hiszem vissza is kell majd térnem rá.. Furcsa lesz, megint egyedül lenni..
*Kicsit elnéz a távolba, majd visszafordítja tekintetét a férfira, s kezet fognak. Nem is csak az a furcsa érzés lett úrrá rajta, van ott a háttérben más is, mintha valami mélyen hajtaná, de nem ilyet nem lehet csak úgy csinálni, ahhoz ismerni is kell a másikat. Majd hirtelen kérdést szegez a férfinek, amira az csak hangosan nevet. Kelteria csípőre vágja kezeit és félre billentett fejjel válaszol.*
- Igen az bár nézhetjük úgy is, hogy más tetszik egy városi lánynak meg, egy vándornak.. De akkor is határozottan tartom magam a tényhez.
*Kicsit ő is elneveti magát, viszont tényleg tetszik neki a férfi. Még akkor is, ha szemében már a meggyötörtség tükröződik, arcát pedig az évek során szerzett sebek díszítik. Ez kicsit sem ellenszenves a lánynak, hiszen ő maga is ilyen életet élt.. Valyon milyen arcot vágna a férfi az ő oldalán virító sebet látná. Bár már kezd gyógyulni, de még mindig csúnya. Majd mosolyogva fogadja, hogy a férfi nem hajkurássza a nőket, sokkal inkább az őzeket. Ekkor a földre pillant, s akaratlanul is észreveszi az őz nyomát, de nem szól csak figyeli a férfit. Mikor pedig az felé fordul megint kedvesen elmosolyodik.*
- Igen a sok mérföld megváltoztatja az embert. Magam is tudom, én is sokat utaztam. Olyan helyeken jártam, ahol a városiak negyede se.. Sok városban voltam.. Voltak nagyon szépek is.. De sose szerettem sokáig ott lenni.. Az erdő, a folyók, a patokok, a mezők sokkal barátságosabbak.. Az állatok pedig minden földi lénynél kedvesebben tudnak lenni..
*Tekintete megint a férfi arcát kutatja, majd a másik szemén akad meg. Azok a szemek teljesen elvarázsolják, de miért? Útoljára Log varázsolta el így, de most valahogy még a vele kapcsolatos emlékei is oly távolinak hatnak, mintha hosszú évek teltek volna el. Furcsállja ezt az érzést, de kezdi élvezni is. Majd csak, hogy a csendet megtörje, újra megszólal.*
- Látom most is őzet hajtottál. Még egész friss a nyom, bár nem mostanában járt erre.. Nincs kedved a nyomába eredni? Nem kenyerem a semmittevés egy vadászat közben pedig meg is lehet ismerni az embereket, ha valaki tudja hogyan kell vadászni, az mellett is lehet beszélgetni..
*Kedves mosolyt ereszt a férfi felé és valamiért izgatottan várja, hogy mit fog válaszolni, nagyon örülne, ha bele egyezne. Akkor még talán jobban is megismeri és nem mellesleg több időt tölthet vele.*
A hozzászólás írója (Kelteria Milert) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.25 19:47:17
1643. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 16:35:33
Üzenet elküldve: 2013-10-25 16:35:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kelteriának//
*Kissé gúnyosan elhúzza a száját arra, amit a lány mond. Igen. Nem nagyon kedvelik az ilyeneket, ez számára is feltűnt. Ami azt illeti, nem véletlenül nem járt gyakorta városokba, vagy falvakba. Ritkaságszámba ment, hogy mégis csak betévedt egy egy helyre. Vagy valamiféle feladat céljából, amely lehetett csomagok átadása, emberek megkeresése - vagy akkor, amikor valamire feltétlenül szüksége volt. Jobb szerette az erdőket, és a természetet, elvégre mégis csak egy nomád asszony fia.
A lány kérdésére csak biccent. Hisz mennyire, hogy jobb a csendes erdő! A vadak nem okoznak akarva fájdalmat az embernek.
Bemutatkoznak a lánnyal, s alig hallhatóan elakad Kelteria lélegzete. Levyan hirtelenjében nem tudja mire vélni a dolgot, így szenvtelenül folytatja vele a társalgást.*
- Sajnálom. *mondja, s igazából nem is tudja, hirtelenjében mi mást is mondhatna a lánynak. Kelteria. Milyen szép a neve, akárcsak ő maga.*
- Az én társam is csak maga az erdő... persze olykor olykor egynéhány éjszakát eltöltök kisebb karavánoknál, utazókkal együtt... de jobb szeretem a magányt. Nyugodtabb. És önmagában jobban megbízik az ember, mint bárki másban.
*Kezet fognak, s a lány mintha zavarba jönne. De miért? Ezt valóban nem tudja mire vélni. Idejét sem tudja, mikor volt dolga utoljára nővel. Főképpen ilyen nővel. Ám a puha bőr benne is különös vágyat ébreszt. Szerencsére sikerül magában egykettőre legyűrnie a dolgot. De nem kerüli el a figyelmét a halvány pír Kelteria arcán. Ám a lány kérdése egy csapásra feledteti vele a dolgot, s harsányan felnevet.*
- Jóképű?
*No jól van, rendben, hiszen sosem panaszkodtak rá, s anyja is szép volt, apja is jóképű férfi hírében járt, s ő maga már kölyöknek is csinos arcú volt, de a sok utazás és harc viharvertté tette az arcát, s kemény, férfias vonásokká alakította szimmetrikus, és művészien kecses arcformáit. Már cseppet sem hasonlított kamaszkori önmagára. Érettebb volt, a tekintete törődött, az arca és a teste pedig néhol sebhelyes.*
- Nem. *rázza meg végül a fejét jókedvűen.* - Én csak az őzsutákat hajkurászom. *mosolyog a lányra.* - De azt bárhol megtudom tenni. Jószerével... már meg is tettem mindenhol. Jó pár mérföld van már a lábamban. Keveset maradok egy helyen, s akkor is leginkább csak az erdőkben. Volt idő, amikor rajongtam a csodás, és fényűző városokért... *emeli tekintetét a fák lombkoronája felé elrévedve kissé a múlton.*-... de minden fényűzés mögött ott rejlik a nyomor...és a nemtörődömség...az emberekben...az állatok nem bántanak senkit.
*Fordul vissza a lány felé kissé szomorkás mosollyal arcán.*
*Kissé gúnyosan elhúzza a száját arra, amit a lány mond. Igen. Nem nagyon kedvelik az ilyeneket, ez számára is feltűnt. Ami azt illeti, nem véletlenül nem járt gyakorta városokba, vagy falvakba. Ritkaságszámba ment, hogy mégis csak betévedt egy egy helyre. Vagy valamiféle feladat céljából, amely lehetett csomagok átadása, emberek megkeresése - vagy akkor, amikor valamire feltétlenül szüksége volt. Jobb szerette az erdőket, és a természetet, elvégre mégis csak egy nomád asszony fia.
A lány kérdésére csak biccent. Hisz mennyire, hogy jobb a csendes erdő! A vadak nem okoznak akarva fájdalmat az embernek.
Bemutatkoznak a lánnyal, s alig hallhatóan elakad Kelteria lélegzete. Levyan hirtelenjében nem tudja mire vélni a dolgot, így szenvtelenül folytatja vele a társalgást.*
- Sajnálom. *mondja, s igazából nem is tudja, hirtelenjében mi mást is mondhatna a lánynak. Kelteria. Milyen szép a neve, akárcsak ő maga.*
- Az én társam is csak maga az erdő... persze olykor olykor egynéhány éjszakát eltöltök kisebb karavánoknál, utazókkal együtt... de jobb szeretem a magányt. Nyugodtabb. És önmagában jobban megbízik az ember, mint bárki másban.
*Kezet fognak, s a lány mintha zavarba jönne. De miért? Ezt valóban nem tudja mire vélni. Idejét sem tudja, mikor volt dolga utoljára nővel. Főképpen ilyen nővel. Ám a puha bőr benne is különös vágyat ébreszt. Szerencsére sikerül magában egykettőre legyűrnie a dolgot. De nem kerüli el a figyelmét a halvány pír Kelteria arcán. Ám a lány kérdése egy csapásra feledteti vele a dolgot, s harsányan felnevet.*
- Jóképű?
*No jól van, rendben, hiszen sosem panaszkodtak rá, s anyja is szép volt, apja is jóképű férfi hírében járt, s ő maga már kölyöknek is csinos arcú volt, de a sok utazás és harc viharvertté tette az arcát, s kemény, férfias vonásokká alakította szimmetrikus, és művészien kecses arcformáit. Már cseppet sem hasonlított kamaszkori önmagára. Érettebb volt, a tekintete törődött, az arca és a teste pedig néhol sebhelyes.*
- Nem. *rázza meg végül a fejét jókedvűen.* - Én csak az őzsutákat hajkurászom. *mosolyog a lányra.* - De azt bárhol megtudom tenni. Jószerével... már meg is tettem mindenhol. Jó pár mérföld van már a lábamban. Keveset maradok egy helyen, s akkor is leginkább csak az erdőkben. Volt idő, amikor rajongtam a csodás, és fényűző városokért... *emeli tekintetét a fák lombkoronája felé elrévedve kissé a múlton.*-... de minden fényűzés mögött ott rejlik a nyomor...és a nemtörődömség...az emberekben...az állatok nem bántanak senkit.
*Fordul vissza a lány felé kissé szomorkás mosollyal arcán.*
1642. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 15:11:22
Üzenet elküldve: 2013-10-25 15:11:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Levyannak//
*Ahogy a lány elhajítja a kést a férfi lába elé az elmosolyodik és még viccelődik is vele. Furcsa, de kifejezetten jól esik Kelteriának, hogy megint van társasága, de persze még mindig tartja egy kicsit a távolságot. Majd a következő mondatára a férfi gyorasan válaszol, s megköszörüli a torkát. Ő csak mosolyog, kedvesnek akar látszani, s nem akarja eltolni magától a férfit, mégha furcsa is neki ez a gondolat.*
- Hát erre felé nem nagyon kedvelik az ilyeneket. Mondjuk nem is csoda.. Áh mindegy is jobb a csendes erdő nem igaz?
*Egy pillanatra elmereng azon a gondolaton, amit még nem is olyan nagyon régen ültetett el fejében Log, s amit már nem tud megvalósítani. Arcáról a mosoly egy pillanatra eltűnik, s a komor emlékek vetnek rá árnyékot. Viszont mondhatni gyorsan magához tér és újra mosolyog. S közelebb lépve a férfihez elteszi a fegyverét. Miközben feláll látja, hogy a férfi eddig feszes izmai elernyednek. Biztos tudja, hogy nincsen baj. Majd amint ilyen közelségből néz az idegen szemébe egy pillanatra eláll a lélegzete. Mintha eltűnt volna minden rossz emléke, kiment a fejéből az elmúlt két hét minden eseménye, de csak egy pillanatra. Gyorsan eszmél is újra, a férfihoz szól, akinek az arcán egyre szélesebb a mosoly. Kelteria megint őszintén elmosolyodik.*
- Nem veszem tolakodásnak, nyugodjon meg. Mondjuk úgy, hogy egy kisebb rosszul elsűlt kalandos bálból jövök és nekem az erdő már kislánykorom óta otthon, sose volt társam akivel együtt utazhattam volna. S nem hiszem, hogy lesz a pozitív gondolkodásom azt hiszem azon a bálon hagytam..
*Kicsit elhallgat, majd hogy javítson helyzetén a kezét nyújtja s bemutatkozik. A férfi el is fogadja, ahogy a kezük összeér Kelterián megint az a furcsa érzés lesz úrrá, hogy mindent elfelejt, s mintha most a férfi tekintetét is másmilyennek látná. Kicsit zavarba is jön, s halvány pír jelenik meg arcán. Ennek ellenére viszonylag magabiztosan tud válaszolni a férfinek.*
- Köszönöm.. Levyar és nem, még közelében sem vagyok az ötvennek. Könyebb is lesz, ha nem magázódunk. Na és mond csak, mit keres egy magad fajta férfi itt az erdőben? Nem a nőket szokták az ilyen jóképű férfiak hajkurászni?
*Hangja a mondatok végére már majdnem kacagásba torkollik. Sose volt ilyen viccelődős típus, de most valahogy szükségét érzi az ilyen viselkedésnek. Mivel teljesen még egyáltalán nem óhajt megnyílni a férfi előtt. Bár meg kell jegyeznie, hogy nem is néz ki olyan rosszul, kicsit nem rég elvesztett szerelmére emlékezteti, s ez tetszik neki. Monjuk úgy megtalálta a megfelelő személyt, aki elfeledteti vele a bajait? Ki tudja csak a Sors, amiben Kelteria nem nagyon kedvel, de elfogadja, hogy mindent önkényesen irányít.*
*Ahogy a lány elhajítja a kést a férfi lába elé az elmosolyodik és még viccelődik is vele. Furcsa, de kifejezetten jól esik Kelteriának, hogy megint van társasága, de persze még mindig tartja egy kicsit a távolságot. Majd a következő mondatára a férfi gyorasan válaszol, s megköszörüli a torkát. Ő csak mosolyog, kedvesnek akar látszani, s nem akarja eltolni magától a férfit, mégha furcsa is neki ez a gondolat.*
- Hát erre felé nem nagyon kedvelik az ilyeneket. Mondjuk nem is csoda.. Áh mindegy is jobb a csendes erdő nem igaz?
*Egy pillanatra elmereng azon a gondolaton, amit még nem is olyan nagyon régen ültetett el fejében Log, s amit már nem tud megvalósítani. Arcáról a mosoly egy pillanatra eltűnik, s a komor emlékek vetnek rá árnyékot. Viszont mondhatni gyorsan magához tér és újra mosolyog. S közelebb lépve a férfihez elteszi a fegyverét. Miközben feláll látja, hogy a férfi eddig feszes izmai elernyednek. Biztos tudja, hogy nincsen baj. Majd amint ilyen közelségből néz az idegen szemébe egy pillanatra eláll a lélegzete. Mintha eltűnt volna minden rossz emléke, kiment a fejéből az elmúlt két hét minden eseménye, de csak egy pillanatra. Gyorsan eszmél is újra, a férfihoz szól, akinek az arcán egyre szélesebb a mosoly. Kelteria megint őszintén elmosolyodik.*
- Nem veszem tolakodásnak, nyugodjon meg. Mondjuk úgy, hogy egy kisebb rosszul elsűlt kalandos bálból jövök és nekem az erdő már kislánykorom óta otthon, sose volt társam akivel együtt utazhattam volna. S nem hiszem, hogy lesz a pozitív gondolkodásom azt hiszem azon a bálon hagytam..
*Kicsit elhallgat, majd hogy javítson helyzetén a kezét nyújtja s bemutatkozik. A férfi el is fogadja, ahogy a kezük összeér Kelterián megint az a furcsa érzés lesz úrrá, hogy mindent elfelejt, s mintha most a férfi tekintetét is másmilyennek látná. Kicsit zavarba is jön, s halvány pír jelenik meg arcán. Ennek ellenére viszonylag magabiztosan tud válaszolni a férfinek.*
- Köszönöm.. Levyar és nem, még közelében sem vagyok az ötvennek. Könyebb is lesz, ha nem magázódunk. Na és mond csak, mit keres egy magad fajta férfi itt az erdőben? Nem a nőket szokták az ilyen jóképű férfiak hajkurászni?
*Hangja a mondatok végére már majdnem kacagásba torkollik. Sose volt ilyen viccelődős típus, de most valahogy szükségét érzi az ilyen viselkedésnek. Mivel teljesen még egyáltalán nem óhajt megnyílni a férfi előtt. Bár meg kell jegyeznie, hogy nem is néz ki olyan rosszul, kicsit nem rég elvesztett szerelmére emlékezteti, s ez tetszik neki. Monjuk úgy megtalálta a megfelelő személyt, aki elfeledteti vele a bajait? Ki tudja csak a Sors, amiben Kelteria nem nagyon kedvel, de elfogadja, hogy mindent önkényesen irányít.*
1641. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-10-25 15:05:19
Üzenet elküldve: 2013-10-25 15:05:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
-Te jó ég Amax, te hol a búbánatba hagytad el a humorérzéked? Nos lehet hogy az én stílusom nem a te fülednek lett kitalálva, de eddig akikkel találkoztam értékelték. Szóval nem tudod megállapítani hogy mikor viccelődök és mikor nem. De ezért nem hibáztathatlak, hisz nem is ismersz még.
* Megvonja a vállát, mikor a másik az ösvény fele vezető utat ajánlja és elindul az irányába.*
-Hát rendben. Induljunk erre. Bár én sem ismerlek annyira. Azt tudom hogy nem bírod, ha egy nőstény kioktat vagy alakoskodik. Ezt meg is értem. Nem tudom mennyi tapasztalatod lehet a nőknél. Eljött már életed nagy szerelme ? Remélem nem kérdezek túl személyeset, de a fene az udvariaskodással, eddig nem túl sokra mentem vele.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.25 15:39:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
* Megvonja a vállát, mikor a másik az ösvény fele vezető utat ajánlja és elindul az irányába.*
-Hát rendben. Induljunk erre. Bár én sem ismerlek annyira. Azt tudom hogy nem bírod, ha egy nőstény kioktat vagy alakoskodik. Ezt meg is értem. Nem tudom mennyi tapasztalatod lehet a nőknél. Eljött már életed nagy szerelme ? Remélem nem kérdezek túl személyeset, de a fene az udvariaskodással, eddig nem túl sokra mentem vele.
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.25 15:39:11, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257