*A piacot és a kovácsműhelyt elhagyva, szokásos reggeli kis erdő túrájával 'kezdi' a napot. Bár most nem rögtön felkelte után tért be ide, de még nem múlt el annyi a napból, hogy keresztül húzhassa minden tervét a kitérő. Elsősorban Rézszínű Hols vagy Holdsajt után kutat, de akármi másnak is örül, valamire majd biztosan tudja használni a jövőben, vagy ha nem szedi le/föl, biztosan kelleni fog egyszer, akkor meg már szidhatja a lustaságát... Kereső pillantásokkal fürkészi az aljnövényzetet, fákat, bokrokat, egyre beljebb haladva az erdőben, de vigyázva arra, hogy ne keveredjen túlságosan belülre, csupán a 'biztonságos' részen maradva, már ha van egyáltalán ilyen.*
~Egyszer tényleg kellene készítenem egy jó vadragut!~ *Jut eszébe, hogy a forgatagon milyen jóízűen mesélt annak a lánynak a főzőtudományáról, valamint, hogy a fogadóban is mindig ezt eszi, amint módja van rá.* ~Mondjuk vadászni nem mondhatni, hogy annyira tudnék, pláne nem íjjal, vagy egyéb távolsági fegyverrel. A vadakat pedig szép szóval nem tudom magamhoz csalogatni, ez tény... Na mindegy, majd kitalálok valamit! Biztosra veszem, hogy lenne valaki ebben a városban, aki benne lenne egy kis vadászatban!~
*Eszébe is jut egy ember egyed, aki éppen, talán a minap botlott bele a magas zöldbőrűbe, de le is lépett, ahogy arra lehetősége adódott. Minden bizonnyal nem igazán érezte magát a legnagyobb biztonságban az ork mellett.
Gondolatait félretéve, megpróbál teljes egészében, inkább a növénykeresésre összpontosítani, nehogy üres kézzel kelljen távoznia az erdőből. Ahogy bekukkant egy kisebb bokor alá, felemelve annak földig érő ágait, megpillant valamit a földben. Kíváncsi pillantásokkal méregeti a talajból kint lévő kis leveleket. Vaskos kezeivel nekiáll kikotorni azt a földből, majd mikor már úgy gondolja, hogy ki tudja húzni úgy, hogy a növénynek ne legyen semmi baja, megragadja és egy egyszerű mozdulattal kifordítja a földből.*
~Egy retek?~
*Ha színe nem lenne olyan, amilyen, talán Toragg is valamivel jobban örülne a szerzeménynek, mint ebben az esetben. Kíváncsi pillantásokkal méregeti a "retket", majd gyorsan megszagolja, hátha felfedez rajta valami jellegzetes illatot, de semmi. Egy kis gondolkodás után rájön, hogy azért ő se teljesen tudatlan, egyszer, mintha hallott volna valami, a gnómok által felfedezett növényről, mely a retekhez hasonlatos, de ezen felül semmit nem tud arról a dologról, amit éppen kezei között tart, sőt, még ez sem bizonyos, hogy ez az a "zöldség", melyet immáron birtokában tudhat, azt meg még kevésbé tudja, hogy mégis mire lehet jó, ha egyáltalán jó valamire.*
~Ha ez tényleg az, amire gondolok, egy gnóm biztosan többet tudna róla mondani nekem, elvégre mégis csak róluk lett elnevezve. Majd megkérdezek egyet...~
*Még egy utolsó pillantást vet a szerzeményre, majd egy, az oldalán elhelyezkedő táskába rejti, majd újból beleveti magát a keresésbe. Habár, már sok reményt nem fűz a további zsákmány lehetőségéhez, elvégre ez rész még nagyon az erdő szélén van, ahol éppen tartózkodik és bizonyára nem ő az első a városban, aki ide jön összeszedni a különböző főzetekhez és tinktúrákhoz kellő alapanyagokat, habár ezek Toraggot sosem vonzották különösebben. Az utóbbi talán, az még egyszerűbb, de, hogy ő most leüljön egy üst mellé és kevergesse a benne lévő kulimászt... Nem! Nem az ő világa.
Egy kis idő múlva, abba is hagyja a kutatást, úgy se kell már üres kézzel távoznia, majd holnap újra visszajön, hátha akkor szerencsével jár majd.*