Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 266 (5301. - 5320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5320. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-07 21:19:22
 ÚJ
>A'frad Loganar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

// Kő kövön //

*Eléggé elvolt gondolataival, így Janey által fürkészett nyomokra, és az elillanó alakra fel sem figyelt. S tapasztalata sincs sok, még nemrég lépett a kalandorok rögös ösvényére, s nem fejlődtek még ki a híres-neves kalandor érzékei, így még idősebb társai idegesen fürkészik a környéket a balsejtelmes megérzésük miatt, ő csak maga elé bambulva töri a fejét.
Mire összeáll a kép s felvilágosítja társait is arról amire rájött már visszafele tartanak.
Örömmel veszi a dicséreteket, s tovább agyal mi az amit vajon még nem vettek észre eddig.*
-Igen mindenféleképp meg kéne tudni a nevét, s amit csak lehet róla.
*Válaszol a kócos lánynak, még mindig maga elé meredve, s csak második kérdésére emeli rá tekintetét.*
-Igen akár az is lehet, reméljük más nincs benne a faluból.
*Lassan visszaérnek a vezető házához, Khanék még meglepő módon nincsenek ott, de a háziak megint megterített asztallal várják őket, épp magához venne egy tányért, hogy szedjen a levesből, mikor Gabrien kijelenti, hogy megvárják társaikat, így egyelőre békén hagyja a kaját.*
~Olyan sokáig már csak nem lehetnek oda.~
-Tényleg asszonyom meg mondaná, hogy hívják, Loran öccsét, azaz az ön kisebbik fiát?*
Erről eszébe jutva, tesz fel gyorsan még egy kérdést.*
-Van még más gyereke is, vagy csak ők vannak ketten?
*Miután megkapja a választ, újra gondolataiba merül, s csak a kolosszus, dörrenő hangjára kapja fel a fejét, ahogy indulásra adja ki az utasítást.
Kissé bánatosan néz vissza a megterített asztalra miközben kilépnek az ajtón.
A dajka házához érve, a hóhajú szavaira fel néz rá, s csak bólint egyet, majd elindúl hogy megkerülje a házat, bár nem tudja mi bajt okozhat egy egyszerű dajka, de nem hagyja figyelmen kívül mestere megérzéseit, s látta rajta, hogy tényleg aggasztja a többiek elmaradása.
Kezét bárdja markolatára fonja, úgy lépdel óvatosan a kis lak mögé.*

5319. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-07 20:48:58
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

// Amallie T Leser holtteste //

*Pár napja kerülgeti már Hás a várost, esténként kialszik a füst is ami a kovácstól gomolyog fel, és még nincs olyan hideg hogy a lakók befűtenének. Fákon ücsörögve, ágról ágra röppenve, hallgatva a szelet, reszketve az éjszakákban. Ismeretlen neki ez a környék és nem készült ilyen sokáig távol maradni otthontól. Persze a lehullott gallyakból könnyedén tüzet rak éjszakánként, szerencsére esni még nem esik mostanában, de már gyakrabban gyűlnek a felhők baljós sötét gombócokba. Nem tudja mit tehetne. Ezen ő nem tud segíteni. Egyedül ezzel nem bír el. Sajnálja az erdőt, de nem várhatja el tőle hogy ennyi óriással szembeálljon. Azt okoskodja ki hogy az erdő végestelen hatalmas, tehát megtűri ezeket a népeket is a birodalmában, nekik is ad ételt és helyet hogy legyen hol lakniuk a világban. Azért akkor sem tartja igazságosnak, és kicsit haragszik a rengetegre. Ezek itt vannak néhány ezren és csak rombolnak, ő pedig aki segítene, egyes egyedül. Az óriásoknak van társasága, van barátja akivel beszélhet, van akitől tanácsot kérhet ha olyan idegen helyzetbe kerül mint amiben most Hás van. Ő pedig itt van egyes egyedül. Mit csinálna Fea az ő helyében? Anyja mindig olyan bölcs volt és okos, ő mindent tudott, de erre nem készítette fel.*
~ Vajon anya mit tenne a helyemben? Próbálna megbarátkozni velük? Vagy hagyná őket békéb...~
- eEE!!!
*Nem figyelt oda hogy mi van előtte, és bár szárnyai és lábacskái már figyelem nélkül találják meg egyik ágat a másik után, a fellógatott holttestre aminek épp majdnem nekirepült nem készíthette fel semmi. Hangos, vékony sikoltás visszhangzik végig az erdő ezen elhagyatott részén, szárnyai pedig reflexből visszarántva őt nekicsapják a fejét egy felette lévő ágnak, ez hallgattatja el végül, de ahhoz kevés hogy az eszméletét elveszítse. Esetlenül verdesve kecmereg vissza a legközelebbi fához hogy egyik kezével annak törzsét szorosan átölelve mögé bújjon a látvány elől.*
- Auauauauau!
*Szabad tenyerével az ütés helyét dörzsölgeti, de csak pár pillanatig mert utána kikukucskál a búvóhelye mögül.*
- Pár napja halott lehet.
*Elfordított fejjel nézi a holttestet. Látott ő már sokat, bár eddig anyjáén kívül csak állatokat, de maga a tény hogy egy tetemet néz nem zaklatja fel hiszen ez teljese természetes dolog, az élőlények meghalnak előbb utóbb. Csak a meglepetés miatt riadt meg olyan hirtelen. De ahogy nézi nézi, leesik neki ami annyira abszurd számára hogy eddig bele sem gondolt.*
- Ezt... megölték.
~De nem ették meg...~
- Ezt... ez nem meghalt ezt megölték. Megölték és... Felkötötték ide?
*Az elmúlt napok sokkjai miatt annyira kiégtek az idegei hogy nem zaklatja fel a felismerés. Még. Vagy talán csak a megrepedezett lelke törött most végleg darabokra, inkább erre utalnának patakzó könnyei ahogy végigcsorognak teljesen érzelemmentes arcán.*
- Ezek...
~ Erre nincsen szó ~
- Ezek...
*Mintha kezdene megnyugodni, a madarak is csendesednek, szűkülni kezd a látása és sötétedik a kép. Nem, ez nem megnyugvás, érzékei döntenek inkább úgy hogy nekik ebből elég volt. Még van annyi lelki ereje hogy lehuppanjon az ágra amin álldogál és mindkét kezével a törzsbe karoljon biztonságot keresve, de aztán elemészti a békét hozó semmi.*

5318. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-07 10:14:39
 ÚJ
>Moranshe Wylensur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Gyors útja eseménytelenül telt eddig. Pihenőt is keveset tart, amennyire a hátasnak szüksége van, azalatt pedig ő is kényelmesen tud enni pár falatot, illetve tud inni egy kis vizet. Ha figyelték is törvényen kívüliek a sebesen vágtázó lovast, nem tartóztatták fel. Talán nem reméltek tőle értékeket, talán könnyebb prédára lestek, vagy szimplán nem is jártak a közelében. Ki tudja? Számára annyi a lényeg, hogy senki és semmi nem háborgatta. Szerencsére az idő sem fordult kedvezőtlenre, a fülledt meleg már odébb állt, habár az erdő árnyékos lombkoronája alatt amúgy is elviselhetőbb lett volna. De eső vagy vihar sem nehezítette a dolgát, nem kellett a csúszós sarat tapodnia fáradó hátasának.*

5317. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-07 08:26:31
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Végigjártak három házat, féltucat emberrel beszéltek a faluban és még a nyomok vizslatására is kitértek az erdőben, de amikor visszaérnek, társaik, Khan és Rilai még nem tértek vissza. Ez felettébb furcsa. Ismeri a rókaképűt, tudja, hogy, ha a helyzet úgy hozza, akkor meglehetősen bőbeszédű, de ha komoly dolgokról van szó, tárgyilagos és tényszerű. Leül a terített asztalhoz, de ételhez nem nyúl, naparany tekintetében ideges lángok gyúlnak.
Több órát is eltöltöttek, már rég vissza kellett volna érniük, bőven triójuk előtt, és az öregasszony szavai is, miszerint "ők talán találtak valamit", a fülébe ülteti a bogarat.*
- Köszönjük, de megvárjuk a társainkat.
*Tolja el maga elől a tányért, bár a sültek eléggé finomnak látszanak és egy tál leves sem jönne rosszul, de kezdenek komor gondolatai támadni. Eddig sem volt az a nagyon barátkozós a falusiakkal, de Khan és a fogadóslány elmaradása kezdi igazán idegesíteni. Nem aggodalom ez, jól ismeri a félszemű stílusát és habitusát, nem félti, tehát az elmaradásnak komoly oka lehet.*
- Melyik a dajka háza?
*Kérdi felemelkedve ültéből, hátán megigazítja a súlyos mesterpengét, láthatóan úgy döntött, hogy maguk néznek utána társaik elmaradásának.
Ha találtak volna valamit, valószínűleg nem kettesben oldják meg, ha pedig olyan forró a nyom, hogy máris utána kellett kapni, akkor még egy indokkal több, hogy felkeressék a dajkát, hisz akkor tőle kapták az infót.*
- Menjünk.
*Pillant Janeyre és fegyverhordozójára.
Ha megkapja a választ, ha nem, nem hagyja magát megállítani, megindul, hogy megkeresse a dajka házát, s ha megleli, egyenesen az ajtóhoz robog, hogy vaskesztyűs kezével mérjen pár súlyosat az ajtó fájára.*
- Nem tetszik ez nekem.
*Sziszegi fogai közt, A'fradnak.*
- Nézz a ház mögé, kérlek.
*Pillant fegyverhordozójára, tekintetéből kiolvasható, hogy bajt szimatol. Nem paranoia ez, hanem egy legendás hírű kalandozó évtizedek alatt finomított ösztöne. Nem szabadott volna elválniuk, bár látszólag erejüket megkettőzték, mégis legyengítették magukat.*
- KHAN! RILAI! Bent vagytok?
*Ereszti ki a hangját, majd elvesztve türelmét megragadja az ajtó kilincsét és benyit a házba.
Ha nyitva találja, benyit, ha nem, úgy megfeszülő izmokkal taszítja be az ajtót, mely valószínűleg engedni fog mázsánál is nagyobb súlyának és erejének.
Sosem volt az a türelmes fajta, sokszor hamarabb hallotta meg az ösztön szavát, mint az elméjét. Ha valami rosszul sül el, majd Szószátyár Úr magyarázkodik egy sort.
Ha pedig Khannak, vagy Rilainak baja esett... a földdel teszi egyenlővé az egész falut.*

5316. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-06 20:34:33
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

– Igen, emlékszem, mit mondtál akkor a Fürdőház előtt, hogy hosszú idő után először jöttél a városba, és csak egy hirtelen ötlet volt, hogy betértél. De mondjuk, ha előbb érkeztél volna egy órával? Még az is lehet, hogy kedvet kaptál volna.
*Nitta kedvesen mosolyog Lorsanra, számára ez teljesen logikus játék a „mi lett volna, ha” témában. Gondolatkísérlet, egyszer így nevezte a tatája ezt a fajta töprengést, és az öreg igen hasznosnak ítélte meg tervezgetésnél is, még csaták esetében is, így Nittát is sokszor bevonta ilyen elmélkedésekbe.*
– Pontosan, ahogy mondod. Szerintem azzal függ össze, hogy a teli gyomornak nem esik jól az a hasizomgyakorlat, amit az úszás jelenthet, illetve a benyelt levegőnek pedig az, hogy úszás közben máshogy kell lélegezni. Én legalábbis máshogy szoktam, mindig tartalékolok bent levegőt, nos, majdnem mindig, a versenyen, mikor a víz alá kellett merülni, mélyre, akkor nem tettem *meséli.
Aztán csak hallgat és figyel.*
– Gondolom a neveiket sem ok nélkül kapták. Szelídet nagyon megszerettem. *A hangja elhalkul. Nem meri megkérdezni, vajon Lilith ellenezné-e, hogy ő is ült a lovon, vagy ha látja őket valahonnan, bár Nitta nem igazán tudja, mit higgyen ebben a kérdésben, mert hallott már sok dolgot arról, hova költöznek, akik eltávoznak, de mégsem tudja, mi lehet az igazság, szóval, ha mégis látja őket az elf lány, akkor vajon megengedné, hogy Szelíd őt, Nittát, is szeresse picit?*
– Igen *suttogja.
Nem húzódik el, mikor Lorsan a derekát karolja át, csak picit hajol hátrább, annyit, hogy a szemébe tudjon nézni.*
~Tiszta halványzöld szemek. Soha nem láttam bennük fenyegetést, semmit, ami megrémített volna.~
– Nem a te hibád *veti közbe azonnal*, nem elhagytad. Vadászni mentél csak, hogy mindkettőtökről gondoskodj, nem tudhattad.
*teljesen komolyan mondja. Nitta úgy véli, Lorsan nem élhetett és most sem élhet úgy, hogy állandóan azon retteg, mi történik, ha ő netán fél napra, vagy egy egészre távol van. Úgy nem lehet létezni.
Ámde kezdi érteni, miért is volt annyi éven át egyedül a kedvese elvesztése után.
Aztán kis híján elakad a szava. Amit a férfi mond, hogy őrá is vigyázni akarna… Elhinni is alig meri, hogy mindez mit jelenthet.
Nagyot nyel, szaporán pislog, majd óvatosan elmosolyodik.*
– Szívesen tanulok tőled. Hiszen azt mondtad, edzhetünk itt kint is.
*Annyira szeretne többet mondani, tenni, de még nem mer, csak néz azokba a halványzöld szemekbe, miközben egész finoman elpirul.*

5315. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-06 18:09:23
 ÚJ
>Khan Lero avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Kinyitotta a tilalmas szelencét a kérdéseivel. Vagy legalábbis felhatalmzást adott arra Kiynnának, hogy szavainak csillapíthatatlan áradatát rázúdítsa a nyomozást végzőkre. Mindazonáltal a félszemű számolt vele, hogy a nő még a kezdetek kezdetén csippenti fel a történetfonás gombolyagját, plusz ő maga volt, aki külön kiemelte, hogy bármilyen információrészlet a segítségükre lehet. A történtek fényében lehet releváns értesülés az is, hogy a Vinerránál jóval fiatalabb nagyasszony tulajdonképp nem is édesanyja az eltűntté nyilvánított lánykának. Ha Khan nem maga vesz részt abban az akcióban, ami megmentette a kriptalakóktól Hermine-t, most máris újabb teóriát gyárthatnának. A féltékeny "új" feleség elraboltatja a lányt, hogy aztán számára kedvezően alakítsa az eseményeket. Kivéve, ha nem helyezett el szándékosan egy dupla csavart a cselbe, hogy ő tűnjék az áldozatnak, elterelve az élelmes figyelők gyanúját saját feje felől. Ez az út, ilyen formán járhatatlan a félszemű számára, túl sok variáns, túl sok kimeneti lehetőség. Olyan módszert kell választania, ami gyors és hatékony.*
~ Szerencse, hogy enyém a "rosszfiú" szerep. ~
*Bűzlik már egy ideje neki a nagy hantázás és bizalmát az sem kezdte el megszilárdítani, amit a dajkaasszony vityillójában látott-hallott. Azon van, hogy megköszönve a vendéglátást és az igen bő lére eresztett tájékoztatóórát nekiindul, hogy a falusiakból egyesével nekiálljon kiverni a választ. Zsoldosévei alatt az erőszak és a terror mind igen produktív eszközei voltak gyors sikereiknek. Csakhogy a preemptív cselekvéssel most megelőzték és amint tudatosul benne, hogy mi történik, már késő. A testében burjánzó gyengeségre fel sem figyelt eddig: "hülye barom" - késpengényivé szűkülő ajkak mögül méri magára a bosszús szót. Kardjáért akar nyúlni, hogy egy perccel se maradjon megmérgezőjük adósának.*
- Elég! - *Csattan fel, hogy bármilyen további szót a dajka torkára forraszthasson. Már nem kell színt játszania előttük, bárki legyen is valójában a nő. A mesterkardért végül nem nyúl és abban is biztos, hogy a házon kívülre sem jutna már el eszméleténél. Az összerogyó Rilait zuhantában még megpróbálja elkapni, aztán követi ő is az összerogyással. Míg a bódulat homályt nem borít az elméjére, a padlón ülve a fotelig araszol, hátát vetve annak, óvón magához húzva a lányt.
Szeretne kikeveredni a sötétből és látni, amire most ráleltek. Ugyanazok a kérdésmagvak csíráztak ki a fejében, mint Rilainak. Khan nem ivott a borból, és a süteményből sem fogadott el falatot, legjobb tippje most az, hogy a gyertyafüst okozza a bódulatot vagy az elöljárónál kapott reggeli. Ha utóbbi, akkor a többiek még rájuk találhatnak, mert emlékei szerint Gabrien semmiből nem vett és ha Rilai és ő eltűnnek most, az istenek legyenek irgalmasak a falu megmaradt lakóinak, mert Gabrien nem lesz.*
- Közösen eszelted ki azzal a Karssal, az egész tetves telep benne van, vagy minden érdem csak téged, dajka? - *Gyűlöli az erőtlenségét, a tényt, hogy mellette hever a földön a mesterkard és ő képtelen egyetlen vágásra megemelni azt. Lomhán mozgó ajkai már képtelenek az egész mondannivalót érthető szöveggé formálni, így csak annyi bukik át rajtuk: "őt ne bán...".*

5314. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-06 07:35:54
 ÚJ
>Rilai Raeling avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Vakmerő

//Kő kövön//

*Elücsörögnek egy darabig, elhallgatják a mesélgető anyókát. Meglepetésként éri, hogy amúgy Hermine nem vér szerinti anyja a gyereknek, akit keresnek. Tán nekik ezt említeni sem árott volna. Mondjuk, így belegondolva, a nemesúr forszírozta a dolgot, nem a mentvény nőszemély, az igaz. Hiába árnyalódik a történet, nem lesz számára átláthatóbb. Reméli, hogy Janeyék egyértelműbb nyomokra bukkantak, mert ők egyre mélyebben gázolnak a történetek és elmondások kuszára szőtt mocsarában.*
- Igen, nagyon kedvelem őket. - *Mosolyog Kiynnára, mikor az meggyújtja a gyertyákat a kandallópárkányon. Valójában ívben tesz művészeti jelentőségükre, inkább arra lenne csak kíváncsi, miként beszél az anyó a festmények szereplőiről. Nem hiába dajka: zsongító, nyugtató sztorizgatása nyomán hátradől a székben, erős vágy kél benne, hogy lábát felhúzva összekucorodjon a karosszékben, és csukott szemmel hallgassa tovább a nénje meséjét. Hisz csak épp szundítana egy picit. Negyed órácskát. Mi rossz lenne ebben. És ettől menten gyanút fog. Hisz a leány nem véletlenül dönti magába a különféle serkentő levelek teáját minden reggel ipari mennyiségben. Nincs az az isten, ami őt napszállta előtt bedöntse az ágyba, hisz neki, akárcsak máskor, ébernek, agilisnak, a végletekig lendületesnek kéne maradnia. Itt a baj. Két középső ujjával, fejét előredöntve orrnyergét masszírozgatja, szemeit dörzsöli. Nem segít. Felállna, kinyújtózna. Ez csak félig-meddig sikerül. Elcsuszamlik lába alól a talaj.*
- Valami baj van. Nem tudok gondolkodni. - *Néz Khanra a körülményekhez képest rémülten, aztán az asztalra esik pillantása, az előtte félig megürült bögre látványára elfutja a pulykaméreg. Sajnos dühe is olyanképp simul bőre alá, akárha vastag vízréteg alól kéne a felszínre törnie. Nem elég erőteljes. Bicsakló csuklóval a bögréért nyúl, földre önti a teát. Hitetlenkedve fókuszálgat a lábuk alatt húzódó szőttes szőnyeg mintázatán terjedő sötét foltra. Hiába koncentrál, össze-összefolynak pillantása előtt a karéjos levél- és virágminták. Visszahuppan a karosszékbe, nem érezvén léptét biztosnak a talajon. Szerencse, hogy Khan nem fogadta el a bort. Ízeset káromkodik. A dajka pedig lám: mit sem törődik rosszullétével, folytatja hossza-vége nincs memoárjait, pedig a szitokszavak között ő szerepel leggyakrabban, arcpirító pozíciókban, és néhol még ló is van benne, meg egy taliga aprómajom. Ez utóbbi azért apró, mert abból több fér egy taligára az obszcén cselekményhez.
Bár teste nemigen engedelmeskedik, hogy feltépje az ajtót, és kirongyoljon rajta a szabad levegőre, fejében mindenféle tompa gondolatok bogárzanak: a leány szívből reméli, hogy a hülye fejével megivott tea az oka hirtelen jött álmosságának, és nem a reggeli, amit közösen fogyasztottak még az elöljáró házában. Rémülten állapítja meg: nem emlékszik, rajta kívül evett-e más is. Reméli, hogy nem. Átok verje az egész falut! Hisz lehet, hogy az összes mindenki benne van az ármányban, buzgón szövi a cselt. Ő mégis a dajkára gyanakszik leginkább. Kábán rábandzsítva a vénasszonyra felmordul.*
- Ezt még megkeserüli. Ezért élve megnyúzzuk. Komolyan. - *Felszökkenne, hogy leszedje a boszorkány arcát, a mozdulat félútján akasztják meg az álom béklyói. Feje hátracsuklik, Rilai kényszeredetten búcsút int tudatának, remélhetőleg csak átmenetileg.*

A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.06 07:40:10

5313. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-06 06:08:51
 ÚJ
>Sitvia Varrdal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Lassan megérkeznek az erdőbe, és a lány ismét nyál csorgatva ámul-bámul, alig viszik tova a lábai. Tudja, most nem mehet be, hiszen a Mágustoronyba sietnek, de pár percre jó visszaemlékezni arra, amikor olyan sokat járt itt, és amikor találkozott Resme-vel.*
- Emlékszel? *Kérdezi, szemei csillognak az emléktől. Az állat felpillant és megcsóválja a farkát. Ahhoz képest, milyen kicsi agya van, az intelligencia szintje jóval meghaladja a többi apró agyú, primitív állatfajét. Sitvia elmosolyodik, és amikor megfújja nyakát a hideg szél lehajtja fejét, hogy a csuklya minél jobban védje azt. Eszébe jut, hogy úgy ismeri ezt a veszélyes és hatalmas erdőt, mint a saját testét, és ettől halkan felnevet. De ez... inkább valami kárörvendő nevetés, mert tudja, mennyien tévedtek el ott, mennyien váltak az erdő, és az ő áldozataivá. Két ujja közé fogja jobboldali összecsavart haját, és pödörni kezdi. Ráveszi magát, hogy meginduljon, bár nagy nehezen. Szívesen menne be most is oda, vadászni egyet, vagy csak nosztalgiázni, akár... de most a tanulás az első. Régóta nem gyakorolta már a mágiahasználatot, és éppen itt az ideje, hogy ezt bepótolja.
Tudja, hogy mehetne a templomba is, mert az sokkalta közelebb van, de a tornyot jobban szereti, hiszen ott tanulta meg a varázslás alapjait.*

5312. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-05 23:20:27
 ÚJ
>Awynnia Notradim avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Nem történt semmi a bordélyban. Semmi. Nem erre szerződött. Arra számított, hogy férfiak lesznek bőven, naponta többször is, ő pedig szórakozhat kedvére. S még pénzt is kapna az egészért. De nem túlzott, mikor azt mondta, semmi, és ez nem hagyta nyugodni. A megnyitó ünnepséget követően elpárologtak az emberek, így neki sem volt maradása. Levegőzni szerett volna, kicsit körbenézni a város környékén, mielőtt visszamegy a bordélyba. Így került az erdőbe, ennek már majdnem egy órája, és azóta sem talált ki. Nem egy hisztis, szerencsétlen liba, de a tájékozódási képességei valahol a talajszinten lehetnek, ezért nem csoda, hogy minden fát, bokrot és ösvényt ugyanolyannak lát. Pedig csak egy kicsit fel szeretett volna frissúlni a hűvös éjszakában. Ennyit erről. Mivel nem tudja, merre kell mennie, kiválaszt egy tetszőleges irányt, és elindul arra, majd csak kilyukad valahol. Léptei sietősek, nem szeretné az egész éjjelt az erdőben tölteni, neki puha ágy kell és illatos paplan.
Beletelik pár percbe, mire változás áll be a környezetében. A fák valamivel ritkábbak, és egy folyó hangja üti meg a fülét. Nem emlékszik arra, hogy folyó keresztezte volna az útját, de ha már talált valamit, utána néz, mi lehet arra. S a víz közelében emberek is szoktak lenni, akiktől akár segítséget is kérhet.*

5311. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-05 23:11:53
 ÚJ
>Sherpyn Kacq avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A két furcsa szerzet rövid kihallgatása után a tisztás széléről visszalopakodik az erdőbe, lehetőleg egy ösvényre. Itt rövid gondolkodás után eldönti magában, hogy melyik a város felé vezető irány, aztán a választott irányba indul tovább. Nem túl gyors, de nem is túl lassú léptekkel, szeretne minél hamarabb a városban lenni, mert kezd elfáradni és szívesen pihenné ki az út fáradalmai egy puha ágyban. Ő íjász, nem holmi vándor, akik a fák alatt is kényelmesen érzik magukat éjszaka, neki ennél azért több kell hosszútávon. Ezt akár az öltözékéről is megmondhatja bárki, néhányak szerint inkább mutatós, mint praktikus.*


5310. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-05 22:01:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//Kő kövön//

//Rilai, Khan//

- Bocsássanak meg, be sem mutatkoztam, a nevem Kiynna. Annyira örülök, hogy itt vannak. Szörnyű, álmatlan éjszakáim vannak. Alig tudok aludni, mióta eltűnt az én kicsikém. Gyötör a kétség, s minden nappal úgy érzem egyre kevesebb az esély, hogy jól végződjön ez a dolog.
* Megereszkedett vállakkal ül a fotelban. Halkan beszél, de érthetően. Bánatos kutya szemekkel néz vendégeire, miközben Khannak bort, magának teát tölt. *
- Igen, igen kérdezzenek csak. Korán elvesztette az édesanyját, talán csak másfél éves, ha lehetett, akkor. Beteges asszonyka volt, sápadt és sovány. Már vagy a hatodik hónapban lehetett mikor felfogadott Vinerra úr, hogy vigyázzak a feleségére várandósága alatt. Ám, az asszonyom annyira legyengült már a kis Alytha születésére, hogy az is kérdéses volt, hogy életben maradnak-e. Így tovább marattam és nevelgettem az én kicsikémet. Az asszonyom aztán, mintha jobban lett volna, majd ismét visszaesett s egy kemény téli napon elvesztettük őt. Az úr egyedül maradt egy csöppséggel, így hát mellettük maradtam s sajátomként szerettem a szentemet. Mindig szófogadó és tisztelettudó lányka volt. Jól tanult s szerette a művészeteket. Az úr sokáig betemetkezett a munkába s keveset törődött Alythával. Végül csak sikerült meggyőznöm, hogy foglalkozzon többet a lányával. Szépen cseperedett s kinyílt előtte a világ, bálok és udvarlók. Hamarosan betölti a tizenhetet. Mostanában elég sokat járt hozzám, tudják Herminet nem igazán kedveli, azt hiszem haragszik az apjára egy kicsit, amiért új asszonyt vitt a házhoz. Ha találkoztak vele láthatták, milyen fiatalka ő is. De jó asszony, csak jót akar az én kicsikémnek. Mást? Nem, legalábbis nem tudok róla.
* Hangjából szeretett árad, mikor a kisasszonyról beszél. Olykor kortyol egyet-egyet a teából, hogy benedvesítse kiszáradt ajkait. Fejét félre billenti az újabb kérdést hallgatva. *
- Az eltűntek? Fiatal lányok, kivéve azt a két kísérőt, akik Alythával jöttek, majd az eltűntével keresésére indultak. Viszont aggaszt, hogy mióta eltűnt, mások nem tűntek el a faluból.
* Remegő kézzel helyezi csészéjét az asztalra, majd áll fel. Lassú léptekkel indul meg a kandalló felé, a tájképhez. A peremén néhány zöld gyertya áll s egy parázstartó, mely amolyan sejtelmes fényt áraszthat a sötétben, ha azt izzó parázzsal rakják tele. *
- Ez itt családi örökség, amolyan emlék, anyám szeretett festeni. Ez az egyetlen, ami megmaradt tőle. Igaz milyen szép? Kedveli a festményeket?
* Gyújtja meg a gyertyákat, melyek halk sercegéssel kapnak lángra. Úgy tűnik, a nyomasztó hangulata a nőnek elpárolog, mikor a festmények kerülnek szóba. *
- Ő itt az én a kicsi kincsem, Alytha. A tizennegyedik születésnapján készült róla ez a kép. Nincs is nála szebb a környéken, az apja alig tudja tőle elhajtani az udvarlókat. Minden ujjára jutna egy, de ő hajthatatlan.
* Lép közelebb, ahhoz a képhez melyen a szőke lány van. *
- Ez pedig én voltam, sok évvel ezelőtt. Már gondolkoztam rajta, hogy kidobom, hisz csak az elmúlásra emlékeztet. Az élet szép, csak megöregedni ne kelljen. Hisz egy nőnek nincs borzalmasabb, mikor a tükörbe nézve, azzal kell szembesülnie, hogy elrepültek felette az évek, s őszbe váltott haja, s megereszkedett a bőre.
* Arca elkomorul, tekintette elsötétül, hangjába valódi keserűség, düh vegyül. Csak a nagyon szemfülesnek tűnhet fel a változás, mivel mire vendégei felé fordul, halvány mosoly játszik arcán, mikor a felettük lévő virágot ábrázoló képre mutat. *
- Azt ott pedig még az úrtól kaptam, már nagyon régen… hálája jeléül, amiért vigyáztam a lányára. Jó ember, nagy becsben tartott, míg ott éltem, bár ahogy láthatják, ez most sincs másképp.
* Mutat körbe, a szobán. Majd telepedig vissza székbe. *
- Bocsánat, hol is tartottunk? Loran öccse az a széltoló Kars, hát dolgozni valóban nem szeret, inkább csatangol az erdőben, ki tudja, mit csinál ott. És persze minden szoknya után megfordul a szégyentelen. Várjunk csak… ó én bolond, hogy nem vettem észre!
* Csattan fel hirtelen az asszony, arcán döbbenettel. *
- Mostanában mindig mikor jött a lelkem, olyan sokat beszélt arról a naplopóról. S nem, vagyis nem teljesen igaz, én láttam itt sündörögni a faluban, a fiatal lányok körül. Ó, csak nincs köze, az én Alythám és a többi lány eltűnéséhez? Nyílna meg alatta a föld, ha úgy van, csapjon bele a villám, ha bántotta az én egyetlenemet. Bocsássanak meg, a kirohanásomért. Bort? Teát?
* Süti le szemeit, s zavartan kínálja újra az asztalon lévőket. *

//Jane, Gabrien, A'frad//

* A’frad kérdéseire a házaknál ugyan az szinte a válasz. Nem volt eddig szokás reteszelni az ajtókat, ám mióta elkezdődtek a bajok, azóta természetesen zárják az ajtókat. Reggel az ajtók, ugyanúgy zárva voltak. Ha körbe néznek a házban, úgy arra hamar rájöhetnek, hogy akár az ablakokon is kimászhattak a lányok, ha valóban szökésről van szó.
Az erdőben több nem történik, ha nem mennek tovább valamelyik nyomot követve. Az érzés továbbra is megmarad, de az alakot többet nem látják.
Jó néhány óra eltelhetett mióta elváltak Khanéktól. Visszatérve az előjáró házához-, már ha a találka ott volt megbeszélve társaikkal- őket ott nem találják. Ahogy Lorant sem, viszont az anyját és Gort, ott lelik. Az asszony ismét sürögni, forogni kezd körülöttük, az ebéd már az asztalon gőzölög. *
- Találtak valamit?
* Kérdezi Gor, szinte unottan. *
- A társaik még nem tértek vissza, ők talán találtak valamit. Bár, ahogy a dajkát ismerem elég bőbeszédű tud lenni.
* Teszi még hozzá. *
- A fiam kiment az erdőbe, hogy megnézze, hogy haladnak a munkával, hamarosan haza jön. Addig egyenek, biztosan hamarosan megérkeznek a barátaik is. Találkoztak azzal az öreg bolonddal az erdőben?
* Kérdezi az asszony, miközben tányérokat tesz a vendégek elé, majd a levest és a sültet. *

5309. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-05 18:13:21
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

- Nem nagyon mutatkozom nagy közönség előtt.
* Végül is nem művész ő, de még csak versenyeken sem vett részt soha. Na jó, régen igen, de az már nagyon régen volt. *
- Hát persze, na meg azt is mondogatják, gondolom nem ok nélkül, hogy evés után várni kell egy órát, mielőtt úszni mennél. Evés előtt már inkább, az jó étvágyat csinál.
* S bár most kellemesen érzik magukat a vízben, ő mégis mesélni kezd. Mert hát, ez megint olyan dolog, amit el kell mondania Nittának. Végül csak sikerül elmondani úgy, hogy annyira látványosan ne szenvedjen. Azért jócskán köszönhető ez annak, hogy néha lemerült a víz alá, javában lehűti, meg hát. *
- Igen. Szépség volt Lillith lova és Szelíd mamája.
* Nos, számított arra, hogy Nitta némileg megijed tőle, meg attól, hogy ennyi vér van a múltjában. De úgy tűnik hogy ez nem zavarja annyira a lányt. Sőt. Nyakát átölelve bújik hozzá, így hát óvatosan átkarolja derekát. *
- Ez igaz. Őt is próbáltam ilyesmikre tanítani, de ő mindig azt mondta nevetve, hogy úgy is mellettem leszel örökre és megvédesz. De pont akkor nem voltam mellette, mikor szüksége lett volna rá. Szóval, nem akartam, hogy nálad, vagyis. Szóval hogy nem tudok mindig ott lenni veled sem, hogy vigyázzak rád. De te már meg tudod magad annyira védeni, hogy kicsivel nyugodtabb legyek. Ezért fogunk még edzeni tovább.

5308. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-05 11:46:14
 ÚJ
>Ágrólszakadt Janemita avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön //

*Végigjárják hát az eltűnt leányok családjának házait, míg Rilai és Khan a dajkaasszonyhoz mennek. Janemitának így megfelel, hiszen talán megtudnak valami olyat, ami előresegítheti őket az ügy megoldásában.
A harmadik háznál már ráncolgatja szemöldökét, amikor eljut agyacskájáig, hogy eddig minden elrabolt személy fiatal leányka. Talán szüzek. Épp ezért lepődik meg, mikor Ralla utánuk szalad, hogy tájékoztatást adjon az ellenkezőjéről.*
-Szóval a Loran öccsével ment, mi?
*Ezen gondolkozik egy pillanatig, majd megköszöni, hogy megosztotta vele a titkát és a lovagok után tipeg. Természetesen elmondja nekik, hogy Ralla mit mondott, de a többit még emészti. Eddig úgy néz ki, mintha ez a Loran öccse rabolgatná magának a fiatal lányokat. Viszont ha ő volt, akkor honnan kerültek ide a halottizék és a csapások?
Míg ezen gondolkozik, az erdőbe mennek, ahol Jane elszótlanodik, majd előre indul és a csapásokat fürkészgeti. Látja, hogy friss, emberi nyomok bújnak az avarban, amiket a favágók hagyhattak, mikor reggel dolgukra indultak. A száraz vércseppek sem kerülik el figyelmét, azt pedig a farkastámadásra fogja. Talán amikor vitték a tetemeket vagy a sebesülteket, akkor csöpögött ide.
Az érzés nem kerüli ki őt sem. Szinte belebizsereg a háta, ahogy a végtelen tekintet belefúródik kis testébe. Körülnéz, fülel. Lényegében madarak, őzikék és kisnyulak veszik körül és amíg nem néma az erdő, nem lehet olyan nagy a baj.
Persze ezt csak addig hiszi így, amíg meg nem látja azt a valamit, alakot a fák között. Tesz egy kis lépést hátra, hogy közelebb legyen a fiúkhoz. Megnyugszik, mikor hallja Gabrien szavait és feltételezi, hogy ő is látta a rejtező ellenfelet, hiába csak egy pillanatra mutatta meg magát.
Visszafelé indulva A'frad kérdéseit hallgatja, amit a fiú maga is igen hamar meg tud válaszolni. Fogalma sincs, hova tart a fegyverhordozó gondolatmenete, ezért figyel és hálásan elmosolyodik mikor rajzolni kezd, vagyis inkább ír. Janeynek mindegy, mivel olvasni nem tud, így rajzként fogja fel, amit nem tud értelmezni, csak ha magyarázatot kap hozzá. A kezdőbetű fogalmával azért tisztában van és nyilván felfogja a kis lovag szavait is.*
-Ügyes! *Rámosolyog A'fradra, majd tovább gondolkozik az elhangzottakon. Azt pedig megjegyzi magában, hogy a kolosszus fegyverhordozója elég hasznos és innentől komolyan veszi és társként kezeli.*
-Erről a Loran öccséről egész kevés dolgot tudunk. Még kérdezősködni kellene, hátha van róla valami, amit ismernünk kéne. Például a nevét.
*Miközben botorkál kifelé, még beszél, de inkább csak A'fradnak, hátha egyetért vele a fiú.*
-Van egy ilyen gondolatom, hogy Loran öccsét használta fel a Vinerráék haragosa a leányok elcsalására. Mit gondolsz?
*Míg a válaszra vár, teljesen besorol mellé, úgy folytatják útjukat a falu felé. Szemeit és füleit közben nyitva tartja, az ezerszemű erdő arra ösztönzik, hogy óvatos legyen.*

5307. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-04 20:33:30
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Thyrnitta//

*Egészen nyilvánvaló a tény, hogy Lorsan könnyedén beéri.*
~Ha ott lett volna a versenyen, illetve, mivel ott volt, de ha nem nézőként vett volna részt rajta, akkor ott számomra nem termett volna babér.~
– Igen, ezt már mondtad, de más hallani és más tapasztalni is, hogy mennyire jól úszol. Kész szerencse, hogy aznap a nézőtéren ültél *teszi még hozzá és az elfre mosolyog. Nittának nem okoz nehézséget, hogy elismerje, hogy valaki jobb nála valamiben, ha ez az igazság.*
– Meg is értem, teli hassal én sem szeretek bejönni *vallja be.* Nem tehetek róla, de ha csak tehetem, evés után nem úszom, felkavarja a gyomrom. Evés előtt viszont szívesen.
*Erről persze eszébe jut a meglepetés, amit ígért, és amit szándékában is áll majd elkészíteni, de most valahogy így alakult, hogy a kelő nap fényénél élvezhetik a tavacskát.
Ilyenkor a víz langyos, sőt még melegebb is, mint az éjszaka kissé lehűlt levegő. Tökéletes arra, hogy kioldja a görcsöket, valóban szinte érezhetően simítsa ki az izmait, melyeket a rémálom rántott görcsbe.*
~Olyan jó most így.~
*Aztán Lorsan beszélni kezd, mesélni.
Nitta pedig tágra nyíló szemekkel hallgatja őt. Észre sem veszi közben, hogy a sekélyebb víz felé evickél, hogy leállhasson, mert, igen, mert fél, hogy a történet vége durva lesz.
Sőt valahol mélyen tudja is, hogy az lesz. Mégsem állítja meg Lorsant, nem mondja, hogy elég, nem fordul el.
Hogy miért?
Talán még magának se tudná rendesen megfogalmazni. Nitta igenis kíváncsi Lorsan történetére, szeretne róla minél többet megtudni, szeretné megismerni. Ugyanakkor fél is, valahol mélyen bent kicsit sajog is valami, mikor a történet, mindaz, amit a férfi Lilithről mesél, csak azt mutatja, mennyire szerették egymást, mennyire egyek voltak ők ketten.*
~Csúf dolog féltékenynek lenni egy halott lányra. De… de…~
*Amíg Lorsan a víz alá merül, megborzong, átöleli magát, de csak egy pillanatra, aztán sietve bevizezi az arcát, ne látszódjanak a könnyei annyira, ha megszületnének.
Mert érzi, hogy ez lesz, a torkában gombóc van, fojtogatja. A bőrén kiüt a libabőr.
De nem állítja meg a férfit, úgy érzi, akkor talán soha többé nem lenne ilyen lehetőség. És neki hallania kell, mi lett a történet vége, mert tudnia kell, mi formálta Lorsant.
A férfinak pedig ki kell mondania. Mindent, mindent, amit csak el lehet mondani. Mert ezek még mindig csak a száraz tények, csak szavak, a cselekedetek leírása.*
~És amit érzett? Van-e szó arra? Hiszen tudom, azt már tudom, hogy évtizedek óta magányosan és szó szerint is egymagában élt. Hát ezért.~
*Nitta szíve sajog.
Sajnálja a fiatal Lilith-t is, a szép és büszke elf lányt, aki a kedveséért elutasított egy nagyurat, és végül az életével fizette meg a hűsége árát. Sajnálja, mert, ahogy hallja a lány békés és jó lélek volt, szelíd és kedves. Bizonyára el sem tudta képzelni azt milyen erőszakosan támadhatnak rá, és bizonnyal nem bírta ki a lelke.*
~Pedig Lilith nem volt már érintetlen, mint én. De engem egy férfi nevelt, fegyveresek vettek körül, láttam, hogy edzik őket a fájdalom ellen, hallottam elégszer, mit kiabált a tatám hadnagya. Ha túl nagy a kín, vagy te és van a tested, hát emelkedj ki a testedből, azt összetörhetik, te éld túl! De mi van azzal, aki el sem hitte soha, hogy ember embernek ilyen kínt okozhat egyáltalán?~
*Nitta könnyei kibuggyannak, de Lorsan ekkor újra alámerül, a lány pedig várja, hogy felbukkanjon.*
– Szelíd. Tőle van.
*Nem kérdés ez. Tudja, hogy igaz. A ló, Lorsan egyetlen társa a hosszú évek alatt a régi kedvese ajándéka.
De Szelídet Nitta is szereti, és láthatóan a ló sem ellenséges vele, eddig nem adta jelét, hogy ne kedvelné a lányt. Nitta ez valahogy jó jelnek érzi.
A történet végén halkan sóhajt, eddig kibírta, nem szólt közbe.
Végül lassan bólint.
Aztán egyszerűen előrébb lép, vagy tempózik, mindegy is, és átfogja Lorsan nyakát. Arcát az arcához simítja, miközben suttog neki.*
- Ha vadállatnak akarod hívni, hát hívd úgy, de ő volt az, aki elmagyarázta nekem a Barakkban, hogyan csapjak a torkára annak, aki megtámadna. Én nem félek tőle. Vele együtt vagy te az aki.
Egyébként pedig azt hiszem… azt, hogy megérdemelték, de sose lett volna egy bíró sem, ki elítélte volna őket. Nem ártatlan báránykákat pusztított el a lelked farkasa. És épp elég éven keresztül fizetted meg az árát ennek.
*Kicsit hátrébb húzódik, hogy Lorsan szemeibe tudjon nézni.*
~Annyira tiszták a szemei, még most is. Most se látok benne olyat, hogy elszaladjak.~

5306. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-04 20:10:05
 ÚJ
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj, cica//

* Na, ezen már túl is jutott. Már csak az a kis ösvény van hátra, az erdő s majd a tisztás. Szemével a környéket pásztázza, hátha valahol megpillantja a lányt, de sehol. Még sietősebbre veszi lépteit, s most már komolyan elgondolkodik rajta, hogy valóban boszorkány, hogy így elnyelte a föld. Már átkozza magát, hogy éhsége nagyobb volt, s csak reménykedik tovább. Aztán megpillantja. A hosszú göndör hajzuhatagot, a karcsú derekat, a ringó csípőt s a hosszú lábakat. Tempójából visszavesz, véletlen sem akar lihegve megérkezni, s megadni az örömöt a lánynak, hogy azt érezze, futnak utána. Most már nincs mitől tartania, Elyne nem gondolta meg magát. *

5305. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-04 15:29:46
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Thyrnitta//

* Észreveszi a próbálkozást, de ő meg csak hamar utoléri a lányt a vízben és lecövekel mellette. Vagyis némi "taposással" fent tartja magát a vízben és nem süllyed el. Egy kicsit mesél magáról, elárulja az Ő nevét is. Annak az őrparancsnoknak már elmesélte egyszer, nagy vonalakban a történteket. Talán ha Nitta is tudja, neki is könnyebb lesz tőle a lelke. *
- Nem nagyon mértük le soha, de sokáig tudok úszni egy légvétellel. Ezért csak ritkán kell feljönnöm miatta. Ez olyasmi, amit inkább gyakorolni kell, sokáig.
* És nem beszélni róla, mert hát nincs is igazán miről. Ami Szelídet illeti, ő nem messze tőlük legelészik. *
- Persze, ha víz közelében vagyunk és eléggé meleg az idő, akkor ő is szívesen bemászik a vízbe. Nagyon nem is kell noszogatni, de most eléggé gömböc a hasa a lelegelt zöldektől. Ha a fülénél fogva húznám, sem jönne be.
* Megköszörüli a torkát, majd inkább lemerül kis időre a víz alá. Mikor megint felbukkan, újra torkot köszörül. Egy ideig. *
- Tudod, mondhatnám, hogy olyan ez mint a mesében. Egyszer volt egy gazdag nemes ember, egy földbirtokos. Csak hát, ez az ember nem volt jó, sem kedves, vagy megértő, még csak jóképűnek sem mondanák a hölgyek. Lillith pedig, nagyon szép volt és vízmágus. Megtetszett neki és úgy gondolta, hogy a tudását is sok mindenre fel lehetne használni, hogy gyarapítsa a vagyonát. Sokáig legyeskedett körülötte, mindenféle ajándékkal meglepte, de mindent vissza is kapott, Lillithnek nem kellett tőle semmi.
- Velem persze más volt a helyzet, mikor azon a környéken jártam, igencsak hamar egymásba szerettünk és sokáig is éltünk együtt, a várostól távol. Persze az úrfi küldöttei felbukkantak még néha, de az ajándékok mindig ugyanúgy vissza tértek a nemesi házhoz.
* Szép és drága kelmék, ruhák, ékszerek, sokféle kence, amit a nők szeretnek. Csak Lillith nem olyan nőstény volt, akinek az ilyesmik sokat érnének. *
- Gyakran eljártam vadászni, sosem volt belőle gond. De aznap arra értem haza, hogy Lillith nincs sehol, viszont a tűzön felejtette a teát és már majdnem lángra kapott minden. Sosem volt olyan, hogy megfeledkezett volna valamiről. Persze olyan volt, hogy valaki segítséget kért tőle és ő rohant a gyógykenőcseivel, azok akkor nem voltak a helyükön. De a ház elejét bejárva észrevettem néhány idegen ló patájának nyomát, azokat követve megtaláltam egy bokorban félre dobva a gyógyszeres tarisznyáját. Ebből tudtam, hogy baj van és hogy ki a ludas.
- A nemes úrfi kapuján nem volt gond átmászni, még fényes nappal sem. És ott ült házának teraszán, pöffeszkedve, önelégülten. Lillith ruháival az ölében. Körülötte vitézei vigyorogtak, szolgái pedig tették a dolgukat, semmivel sem törődve. Szóval. Szóval a vitézeket nem volt annyira nehéz az íjammal elintézni. Gazdájukat csak a jobb vállánál tűztem fel a falra. A szolgálók meg szétrohantak ijedtükben, na meg hogy a többi harcost előkerítsék.
* Még ennyi év távlatából is elönti a harag és a bosszú. A vérszomj nyomai kiütköznek vonásain és immár alig hasonlít arra a komor vonású hímre, akivel akivel Nitta először találkozott. Most sem lesz oka kételkednie a lánynak, hogy Lorsan igazi vadállat tud lenni, ha előhozzák ezt belőle. *
- Megkerestem őt és nem igazán törődtem senki mással addig a közelben, míg rá nem leltem. A nemes úr ágyában. Az ágynemű, ahogy Ő maga is, csupa vér volt. Törékeny teste élettelenül, kicsavartan hevert az ágyon. Haja tépetten terült feje körül. Üvegesedő tekintetében rémület és fájdalom. Őt már a halál ölelte, mindenhol vágások rajta.
* Inkább lemerül a víz alá megint. Mert ami most jön. Mikor felbukkan, folytatja. *
- Minden szolgálót, akit csak találtam, megöltem, a harcosokat is. Íjam és kardom soha nem volt még annyira vérmaszatos. Nem érdekelt az sem, hogy a szolgák nem tehettek semmiről, de, akkor is, mégis hibásak voltak. Ilyet senki sem tűrhet el. A nemes úrfit hagytam utolsónak. Kezdésnek kihúztam a vállából az íjat és jó nagyot rúgtam belé. Nekilódult. Végigkergettem az udvaron, menekült volna, de néhány nyíllal terelgettem vissza a házba. Végig kergettem őt az összes folyosón, minden szobán, ahol megpróbált elbújni előlem, vagy fegyvert szerezni magának. Jobban bántam már akkor is a karddal és ő már sok sebből vérzett és néha már-már össze is roskadt a fáradtságtól. De a feje mellett elhúzó nyilak mindig menekülésre sarkallták. Sok apró, néhány komolyabb sebből vérzett és addig futott, míg el nem szökött belőle az utolsó csepp vére és kilehelte gonosz lelkét.
* Kicsit hosszabb időre merül le, hogy újra meg tudjon utána szólalni, mikor megint felbukkan. *
- Betekertem őt egy lepedőbe és hazavittem. Máglyát emeltem, meghordtam a kedvenc virágaival, tüzet gyújtottam. Lemostam róla a vért, ruhát adtam rá, bár más azt mondaná, hogy felesleges. Hamuvá lett ő is, a házunk is, mint ahogy a nemes úrfi udvarháza is porig égett. A folytatást, nagyjából tudod. A tőle ajándékba kapott lovammal jöttem el onnan.
* Az úrfit mindahányszor gyűlölettel ejtette ki száján, de a fájdalom még most is ugyanúgy süt hangjából. *
- Hát, ez az én szomorú és véres történetem. Ezt tudnod kellett rólam, mert a lelkem mélyén él még a vadállat.

5304. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 19:29:43
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

*A Tharg ösvényen magányos lovas közeledik Arthenior felé, könnyű vágtában. Látszik rajta, hogy jó ideje úton van már, de az is, hogy a mostaninál is mogorvább lesz, ha ezt az utat valami oktondi nyújtani próbálja, s okvetlenkedésével akadályozná útja során. Az Artheniori erdőbe nem tér be, a főúton marad, és nem áll meg semmi pénzért, még ismerősöket látva sem. Arca elé kendőt köt, így óvja magát a portól, személyét a felismeréstől. Az Artheniori hídhoz érve egy időre megáll, hogy itasson és rendbe szedje magát, aztán tovább indul a belső város, az úgy nevezett Gazdagnegyed felé.*

5303. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-03 00:54:27
 ÚJ
>Gabrien Chor'Un avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

// Kő kövön//

*Neki tökéletesen megfelel a feladatok felosztása, a beszélésben amúgy sincs nagy gyakorlata, jobb lesz, ha a többiek teszik, míg ő arra vár, hogy oda kelljen csapni. A történet így is elég körülményes és kusza, szinte úgy tűnik, hogy a történtek semmiféle kapcsolatban nincsenek egymással, pedig valahol biztosan ott lapul a kirakós azon darabkája, ami kulcsfontossággal bír a teljes kép kirakásában.
De egyelőre csak annyit tehetnek, hogy kérdezősködnek és felmérik, mivel is állhatnak szemben, azt pedig sokkal hatékonyabban tudják megtenni, ha megkétszerezik az erőfeszítéseiket és szétválva osztják fel a terheket.
Janey, A’frad és a kolosszus kapják az elrabolt falusiak hozzátartozóit, míg Rilai és Khan a dajkaasszonyhoz mennek. A házaknál az emberóriás csak komoran áll és figyel, míg a többiek felteszik a kérdéseket, néha-néha, ha valami fontos eszébe jut, odamorog egy-egy kérdést, de mire az utolsó házhoz érnek, már azt se tudja, hogy hol áll a feje. Sok név, sok baj és sehogyan sem akar neki összeállni a dolog. Ugyanolyan – ha nem még kuszább -, mint annak előtte. A különös közjátékkor, ami Janey és a fiatal lány között esik meg, csak kivár, és amikor a kócos lány visszatér hozzájuk, csak akkor kérdez rá, de ha választ is kap, attól se lesz okosabb.
Az erdőben a nyomok kutatásánál is csak láb alatt van, nem ért ő az ilyen nyomos dolgokhoz, neki minden nyom egyforma, csak azt a furcsa érzést érzi a gerince tájékán, mintha figyelnék őket.*
- Ti is érzitek?
*Kérdi, s csak úgy, ösztönösen megigazítja a hátán a mesterpallost. Gyűlöli az ilyen rejtőző ellenfelet, azt szereti, amelyiknek a szemébe nézhet és kipróbálhatja rajta, hogy fogja-e a mágikus penge.*
- Remélem, hamarosan találkozunk, „barátom”.
*Fürkészi az erdőt, majd együtt indulnak vissza a faluba, amikor A’frad különös mondanivalóval áll elő. Ahogy a földbe írja a neveket a gallyal, úgy világosodik meg a kolosszus előtt is az összefüggés, mire a kölyök végez, addigra széles mosoly ül a karomtépte szakáll alatt.*
- Ez igen, kölyök. Nekem soha nem állt volna össze a kép.
*Lapogatja meg a fegyverhordozó vállát. Nem is gondolta, hogy ennyi ész szorult ebbe az ifjúba, s most tessék, megtalálja a legfontosabb összefüggést a történtek között. A nevek valóban a Vinerra család nevét adja ki, amiből azonnal világossá válik, hogy a falvat ért atrocitások mögött egy, a Vinerráknak ártani akaró értelem húzódik meg. Titkos, mégis nyílt üzenet ez a nemesnek és családjának. Hát ezért maradtak abba a furcsaságok, miután a lány eltűnt.*
- Szép volt, gyerünk, mivel te jöttél rá, te mondod el Khannak és Rilainak.
*Az érdem egy az egyben A’fradé, neki kell tehát elmesélnie a többieknek, s ha ők is kiegészítik a saját tapasztalataikkal, talán sikerül valamit kitalálni. De így a fogadóslány örülhet, mégsem kell a szabadban éjszakázniuk, bár a kolosszus jobban örült volna egy kiadós verekedésnek, mint egy furfangos elmejátéknak.*

5302. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 20:59:59
 ÚJ
>A'frad Loganar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

// Kő kövön //

*Elindulnak hát az eltűntek házainak megnézésére, az elsőhöz érve Figyelmesen, hallgatja az asszony elbeszélését, hagyja hogy Gabrien vagy Janey vezesse a beszélgetést az eltünt lány anyjával, de azért felteszi ő is felmerült kérdését.*
-Nem szokták bereteszelni az ajtót éjszakára?
*Amennyiben be szokták, akkor jön a következő kérdése.*
-És reggel amikor felébredt észrevette, hogy a lánya nincs meg, be volt még mindig húzva a retesz, vagy nyitva volt hagyva?
*Próbálva arra fényt deríteni, hogy a lány vajon csak egyszerűen fogta magát és kinyitva az ajtót elsétált magától, vagy rejtélyes módon a zárt ajtón keresztül eltünt, netán betörték az ajtót, bár az nem valószínű mivel az asszony nem hallott semmit.
A második háznál szintén felteszi ugyanezen kérdéseit, kíváncsian milyen körülmények között tűntek el a lányok.
Majd a harmadik negyedik és ötödiknél is, mert tapasztalja, hogy gyakorlatilag ugyanúgy tűntek el éjszaka mintha csak önszántukból, elszöktek volna, s ebben a gondolatban megerősíti az is ha Janey elmondja mit mondott neki Ralla mikor félrehívja őt.
Az erdőbe indulva fejét vakargatva sisakja alatt, bandukol a többiek mögött. Magában halkan Ismételgeti a hallottakat, s az eltünt lányok neveit, majd hirtelen megáll.*
-Hogy is hívták a nemes lányát?
*Kérdi minden bevezetés nélkül.*
-Ja megvan Alytha.*
*Pár pillanatig csak maga elé mered mintha töprengene, majd mesterére emeli tekintetét.*
-Azt hiszem valamire rájöttem, várjatok egy kicsit.
*Gyorsan körülnéz, s felkap a földről egy száraz gallyat, majd egy tisztább területre elkezd írni vele.*
-Vella, az első eltünt lány.
*Majd a következő nevet az első alá írja.*
-Irena a második
*A harmadikat megint alájuk és így tovább.*
-Nette, Elina és Rulli, s végül a nemes lánya Alytha tűnt el utolsónak.
Befejezve büszkén kihúzza magát és vár, majd ha a többieknek nem esik le rögtön mit is akart ezzel mutatni, gyorsan visszahajol, s bekarikázza az egymás felé került nevek kezdőbetűit, amiből így fentről lefelé a következő olvasható ki: VINERA.
Újra kihúzva magát vár a reakciókra, majd egy kicsit elbizonytalanodna, vakarja meg állát.*
-bár egy R hibádzik de Rulli ikertestvére Ralla őt akarták eredetig elrabolni, mármint neki kellet volna találkoznia Loran öccsével.
*Ekkor összecsapja tenyerét.*
-Ez az Loran öccse is eltünt, bár nem tudom öt hogy hívják, de volna rá pár aranyam, hogy R-el kezdődik a neve. Bár ő nem lány, de eltünt.
*Eltöpreng egy kicsit, helyesek e a gondolatai, de úgy véli nem lehet véletlen amit felfedezett.*
-Ez valószínűleg egy üzenet vagy figyelmeztetés lehetett a családnak, ezért is ért véget az eltűnések, a nemes kisasszonnyal, mivel vele, kész az üzenet.
*Kíváncsi a többiek véleményére, vajon ők is helyesnek gondolják e az elméletét, bár mindent egybevetve, ha még jól is gondolkodik, ezzel sajnos egy lépéssel sem kerültek közelebb az elraboltak megtalálásához, de annyit azért megtudhattak, hogy az eltűnések nem egy véletlenszerű történés eseményei, hanem egy igen is alaposan előre kigondolt terv lépései!*




5301. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-02 18:29:23
 ÚJ
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten az erdő mélyén//

-Köszönöm. *Mosolyog hálásan, és már veti is le a ruháját, szeretné minél hamarabb elhagyni a folyópartot, hogy bevethessék magukat a fák közé.*
Mehetünk is! *Kézen fogja Bobbirt, hogy így mutassa neki az utat, és elindul az erdő irányába.* Nincsen nagyon messze, tíz, esetleg tizenöt perc, ha nem tévedek el. S azt azért csak nem... *Húzza el keserűen a száját, de látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan. Járása is épp elég határozott, hogy biztosan tudja az utat. Nem haladnak túl gyorsan, nem szeretne sietségével gyanút kelteni, noha már igazán szeretne belekóstolni a kis szöszkébe. Éppen csak annyira siet, hogy úgy tűnjön, nagyon izgatott, hogy megmutathatja a helyet újdonsült ismerősének, és szeretne minél hamarabb odaérni, nehogy csalódást okozzon.*
-Itt kezd kicsit sűrűsödni az aljnövényzet, és sok a kiálló gyökér, könnyedén orra lehet bukni. Légy óvatos! *Mutat végig a vastag levéltakarón, ami most félhomályba vész, mivel elérték az erdő azon részét, ahol már nem jut át annyi napfény a lombkoronákon, hogy minden akadályt észre lehessen venni, ha nem néznek az orruk elé. Még sétálnak egy darabig, majd Meryth hirtelen megtorpan, és körbetekint.*
-Lassan megérkezünk. *Szélesedik ki kedves mosolya.* Már csak alig néhány fa takarja előlünk. Viszont... *Hangja kissé megcsuklik, bizonytalanság hallatszódik ki szavaiból.* Azt szeretném, ha igazi meglepetés lenne. Ha szépen megkérlek, behunyod a szemed erre a kis időre? De nem kell aggódnod, nem vezetlek neki semminek. *Viccelődik, de látszik rajta, hogy tart attól, hogy a férfinak nem lesz ínyére az ötlet.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257