Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 253 (5041. - 5060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5060. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 14:25:12
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

~Tiszta szerencse, hogy mindig kimaradok a tűzrakósdiból.~
*Sóhajt és bólint a hímnek, hogy csak nyugodtan csinálja, ő nem fogja visszatartani, sőt. Saját köpenyét a földre hajtogatja, és leül rá, felhúzott térdekkel, mint egy gyerek, és figyeli a hím ténykedését. Gondolatai eközben messze, nagyon messze járnak, lenn a mélyben, egy új otthont keresvén. Arra gondol, hogy lehetne a mélybe jutni, és hogyan. Válaszokat keres saját kérdéseire, meg azokra is, amiket Medliel tett fel neki néhány órával ezelőtt. Már ha órák teltek el azóta...*
- Szóval a Mélység. Hajlandó lennél visszatérni?
*Fordul a hímhez, mikor az végül tüzet csihol, de további kérdést nem tesz fel, többet nem szól. A hím a tűzbe bámul, holt szemeiben a lángok narancs színben lobognak, és jobb híján Narii is a tűz felé fordítja bíbor tekintetét. Próbálja önmagát is meggyőzni arról, hogy amit tenni készül, nem ostobaság. És arról is, hogy Medlielt rá fogja venni, térjen vele haza, lássa meg, milyen az igazi mélység, milyen több mérfölddel a föld szívében élni.*

5059. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 09:04:36
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*Futva érkezik vissza fenetudjamerről, így keresztelte el azt az ösvényt amire véletlenül rátévedt. Jó messzire elkóborolt eredeti céljától, ez az ára ha valaki túlságosan a gondolataiba feledkezik. Márpedig minél briliánsabb a gondolat, annál jobban bele lehet feledkezni, ezért is téved el a kis gnóm ilyen gyakran. Egy egész város, micsoda szép álom lenne. Honnan szerezne viszont pénzt egy egész város felhúzására? Mondjuk ha a találmánya sikeres lesz, akkor nagy vagyonra számíthat, de egy egész várost mégsem tud egymagában felhúzni. A munkásokat még pénzből ki lehet fizetni, de egy településhez lakók is kellenek, mesteremberek, miegymás... Nem lehet csak úgy felhúzni egy üres várost aztán várni hogy a népek beköltözzenek. Vagy mégis? Hát majd elválik, vagy sem, ez az egész jó eséllyel úgyis csak álom marad.*

5058. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-12 08:37:05
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*A nappal kelt fel ő is ma reggel, túl korán lefeküdt és szinte kidobta az ágy. Megreggelizett még gyorsan mindenki előtt, persze Mordi mama már így is javában a konyhában ügyködött. Nem is úszta meg a találkozást, jól teletömte minden földi finomsággal. A kúriában így kora reggel nem igazán tudott mit kezdeni magával, bár ma kellene beszerelnie a zárakat, túl korai még azzal hangoskodni. Így csak az időt múlatni jött most ki kedvenc körútjára, az erdő árnyékos ösvényein át egészen a tisztásig, jobban szeret manapság ott gondolkodni mint a szobájában. Pedig régen sokkal inkább a zárt helyeket preferálta, talán a kúria hangulata, vagy a könyvárban töltött sok idő miatt kezd inkább kiszokni manapság a szabadba. Ki találta ki hogy a föld alá, sötét nyirkos pincehelyre tegyenek egy könyvtárat... Mondjuk ő nem csak azt, mindent másképp csinált volna. Az egész várost újra kellene tervezni. Talán ma ezzel fog szórakozni ha kiér a mezőre.*

5057. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-11 13:38:30
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Szelíd

//A macskamentő küldetés//

*A Pókhálóhajú minden bátorságát összeszedve alázuhan, igazán ijesztő látvány lehet ez mind a laikusoknak, mind annak, aki átéli. Mindeközben társa alatta ügyesen helyezkedik, hogy a lehető legkönnyebben el tudja kapni, anélkül, hogy valakinek is baja esne. Axata pedig csak száll, mint egy hófehér tollpihe, ahogy a láthatárt egyre jobban eltakarják a fák, ezek után pedig a lombkoronák látványát a fatörzsek látványa váltja fel, végül pedig Múgen arca, aki talán most éppen önelégült a sikeres mentőakció láttán.
A lány végtére is megúszta a bénázását, és immár kétségtelen, hogy tényleg szerencsétlen napja van. Mindenesetre most körbenyalhatja megmentőjét kétszer is, nem kétséges, hogy az imént az életét mentette meg. Ha vége a hálapuszik és köszönetmondások sűrű tömkelegének, akkor máris a következő meglepetésre koncentrálhatnak.
Velük szemben, egy sűrű bokorban tompa, halk zörgést lehet hallani, mintha valaki lapulnak ott, és néha-néha vállával meglökne egy ágat. És igen; ha valamelyiküknek kellőképp éles szeme van, fellelheti, hogy egy élénksárga szempár mered rájuk, mint holmi perverz kukkoló leskelődése. Az, hogy a macska lenne az, teljes mértékben kizárt, a szemek túl nagyok, és túl távol ülnek egymástól, pláne, hogy egy emberi (illetve humanoid) arc vonásait takarják az ágak.
Amint a páros fellelte őt, avagy rejtekhelyét, a titokzatos árny futásnak ered, vaddisznó módjára csörtetve a bozótosban. Talán megéri követni, lehet, hogy nála van Macsúr, az aranyos, okos cicus, ki megátalkodott rablók áldozata lett.*


5056. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-11 00:12:06
 ÚJ
>Andoiel Iceymrit avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Belső titkos hangjára és az erdő muzsikájára hallgatva elindult az erdőben. Lassan sétált, kezében a hárfával, amin lassan játszott is. Most már figyelte az erdő hangjait. Élvezte ahogy hajába kap a szél és egyre jobban megnyugodott. Megint eszébe jutott miért is lett ő bárd. A zene, a dal és a világ végeláthatatlan csomójába, ebbe a kibogozhatatlan hálóba akart belépni, elindulni egy szálon, hogy azon haladjon és daloljon, amíg a levegő van a tüdejében. Lassan dúdolni kezdett, majd halkan rá is kezdett egy régen tanult dal szinte elfelejtett kissé homályos szövegére.*
- Zúg a szél, zeng a lomb,
Koppan a csizma a homokon.
Szól a dal, s messze száll,
Úgy akár egy kismadár!

Ragyog a nap, kék az ég,
Zafír erdőn járok én.
Szól a dal, s messze száll,
Úgy akár egy kismadár!

Loccsan a víz a köveken,
Friss folyó nem idegen.
Szól a dal, s messze száll,
Úgy akár egy kismadár!

Pajtás, barát össze áll,
Táncot jár e társaság.
Szól a dal, s messze száll,
Úgy akár egy kismadár!
*Megint dúdol egy kicsit, hisz a szöveg már megkopott emlékeiben, majd megint újra rákezd a nótára, s ezt folytatja addig, amíg a távolban meg nem látja Arthenior házait.*

5055. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 21:39:37
 ÚJ
>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó lázadás//

*Ismét itt. Épp mint mikor érkezett, magányosan ácsorog a kietlen tisztáson, és tekint félve a város felé. Akkor a reménykedéstől, most a bizonyostól szorul el torka. Más nagyon nem is változott, de épp ennyi is elég volt, hogy fenekestül felforgassa a csinoska sötételf életét.
Már tudja hova tart, és tudja miként végződik az út, amit sajnál az pusztán önmaga, és az egyetlen személy kitől csak jót kapott: Svir.
Igazít egyet kontyán, simít végig szoknyáján, és nagyot sóhajtva fordít hátat végleg a városnak. Ugyan nincs túrához öltözve, és az este sem tudta lehűteni a nyári nap hőmérsékletét túlzottan, mégis konokul megy tovább.*

5054. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 21:29:49
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//
//Múgen//

*Úgy tartja a mendemonda, hogy az ember szeme előtt lepereg az egész élete azokban a pillanatokban, amelyek a halálát közvetlenül megelőzik. A tény, hogy ő másra sem bír gondolni, mint a lezuhanás és a talajra való felkenődés különböző módozataira, valamint Múgenre, hogy lehetséges, hogy azért kiabál ennyire neki, mert rá akarja venni, hogy engedje el az ágat, és ő majd elkapja, bizonyos fokú reményre adnak okot. Ennek ellenére minden idegszálával és erejének utolsó morzsájával is kapaszkodik az életét jelentő faágba. Ő aztán biztos, hogy nem engedi el, ameddig ez a világ áll.*
- Múúúgeeen! Le fogok esni! Szedjél le innen!
*Szorongatott helyzetében se nem lát, se nem hall, de azért kitartóan üvölt, hátha a hangja segítségével le tud vitorlázni onnan a magasból, de legnagyobb sajnálatára ez nem következik be.*
~Ennyi volt, meg a bárányfelhők, kislány.~
*Költői beletörődéssel mond le tizenkilenc éves fejének minden álmáról és vágyáról, köztük egy nyugalmas otthonról, valakivel, aki vigyázna rá. Utolsó szavait, búcsúzásképpen, Múgenhez intézi, persze, sikoltásnál nem halkabban.*
- Vigyázz magadra és ne sírj miattam, jó?
*Józanul, tisztán gondolkodva egészen biztos, hogy meg sem fordul a fejében, hogy esetleg az óriástermetű, rettenthetetlennek és megközelíthetetlennek látszó férfi esetleg megkönnyezné a halálát.*
- Rád hagyom Macsurat, csak temess el, rendben?
*Dolga végeztével aztán elengedi az ágat, és fejét hátravetve szinte repülni látszik, ahogy fehér haja szálldos körülötte, és végül, ha minden jól megy, nagy meglepetésére két erős karban fog landolni.*

5053. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 20:16:50
 ÚJ
>Rendoll Tawinn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdő mélye hamar sűrűvé válik. Az ösvényt elhagyva szinte észrevétlenül keveredett a sűrű fák közé. Merengéséből most eszmél csak fel annyira, hogy belássa ez nem volt jó ötlet. Nagyon mélyre hatolt a fák közé és ez nem lehet veszélytelen terep, főleg mivel még sosem járt itt és nem ismeri. A mélyen morgó hang nem jelenthet jót mire feleszmél az állat máris előtte terem. Előrántja a kardját, de addigra fogai a combja elülső részébe vájnak. Erősen megmarkolva rántja le magáról a nagy testű vadállatot és amíg a lendülettől eltávolodik van ideje kardját a feje fölé emelve lesújtani. Szinte ketté hasítja vele az állat gerincét, aki vinnyogva terül el a földön. Odalép mellé és megszabadítja a szenvedéseitől, a szívét célozva döfve belé a kardot. A lába erősen vérzik a fogak szinte átnyesték a lábát. Még szerencse, hogy talán nem ért eret, de nem tudhatja. A táskájából elő nem tud kiveszi a váltás inget és jobb híján abból tép le hosszú csíkokat, hogy bekösse szorosan. Jobban nem tudja ellátni, de mintha ez is elég lenne. Bár fáj és húzza kicsit a lábát, de a vérzés úgy tűnik csillapodott. Amilyen gyorsan csak menni tud sebesült lábával igyekszik kijutni innen, mert a vérző sebbel fogja igazán vonzani a vadállatokat és ilyen halált még ő sem akarhat magának. A túlélési ösztöne most erősebb és csakhamar rá is talál az erdőből kivezető útra.*

5052. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 17:34:41
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*Mivel rövidre zárták, hogy mit is jelenthet a rajz, amit Medliel hagyott, a továbbiakban a történetnek ezzel a részével Dryyx nem is óhajt foglalkozni. Főleg, mivel ugyebár Narii igen hamar arra az elhatározásra jut, hogy nem akar utánamenni a városba, inkább itt töltené az éjszakát, avagy legalábbis annak egy részét bizonyosan. A hím a maga részéről semmi kivetnivalót nem talál ebben, ha tehetné, akkor hajnalhasadás előtt indulna útnak, addig meg letáborozhatnak itt. A tűz persze már réges-régen kialudt, így elsődleges feladataként ennek orvoslását látja, még akkor is, ha figyelmét nem kerüli el a pillantás, amit a nősténytől kapott. Tudja, mit jelentett, ismeri ezt a fajta viselkedést, túlságosan is jól ismeri. Narii pontosan úgy mérte végig, ahogyan egy nőstény végigmér egy hímet, semmi félreérthető nem volt benne, főleg, mivel egy sokat sejtető vigyorral társult a nő pillantása, hogy a helyzet még véletlenül se lehessen ennél egyértelműbb...*
-Akkor maradunk. *bólint rá, nem mintha alapvetően ebbe beleszólása volna, vagy úgy érdekelt lenne a dologban, hogy a világnak melyik pontján is szándékoznak eltölteni az éjszakát. Mivel úgyis oda megy, ahová a nőstény, így tulajdonképpen neki teljesen mindegy.*
-Akkor gyújtok tüzet. *veti fel, s hozzá is lát, hogy fát keressen hozzá. Ez szerencsére az évnek ebben a szakában nem jelent különösebb problémát, mivel nappal meglehetősen meleg van, na meg szárazság, így tulajdonképpen minden a földön heverő faág megfelel a célnak, mivel jó eséllyel éppen eléggé ki van száradva.
Bő fertályórát tölt azzal, hogy megfelelő ágakat, gallyakat hordjon a táborba, s közben nyilván figyeli a környezete minden rezdülését. Szerencsére a nőstények nem tűnnek ostobának abban a tekintetben, hogy a környékükön nincs vadváltó, sem patak, legalábbis a hím nem talál semmi ilyesmit.
Végül, amikor úgy ítéli meg, hogy legalább a következő pár gyertyányi időre (egy gyertyányi idő hozzávetőlegesen egy órának felel meg) elegendő fát gyűjtött, hozzáfog a tűzrakásnak. Hogy Narii mindez alatt mivel foglalatoskodik, azt rábízza, nem mintha megmondhatná a nősténynek, hogy mit is tegyek.
Kisvártatva fellobbannak az első lángok, miután a hím az egyik szablya pengéjén szikrát csihol a gyújtósra. Eztán egyszerűen leteríti a köpenyét, majd leül a tűz mellé, s a holt pillantások az egyre éledező lángokba révednek. Hogy mi járhat a fejében, azt tán csak az Istennő tudhatja...*

5051. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 17:11:45
 ÚJ
>Jezabiel Tinkerin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Vakmerő

*A barakk után az erdőbe látogat el. Egyre jobban kezdi megkedvelni ezt a környezetet, mondjuk lehet hogy csak azért mert itt kicsivel hűvösebb van mint a város közepében. Árnyékolnak a fák, nincs se hangzavar, se tömeg... Ettől függetlenül nem szívesen merészkedne messzire, csak a közeli ösvényeken marad. Eltévedni biztosan nem fog, tájékozódni kifejezetten jól tud, akár az árnyékokból vagy a nap állásából, éjszaka a csillagokból ha lehet látni őket, az irányt legalábbis gond nélkül megtalálja. A holdudvar felé veszi az irányt, legutóbb már sötétedett mikor arra járt, megnézné magának így napvilágnál is.*

5050. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-10 00:36:13
 ÚJ
>Veszettróka Múgen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A macskamentő küldetés//
//Axata//

*Axata gyorsan felkapaszkodik a fára, így Múgen egy kis időre magára maradhat. Halk sóhaj kíséretében leguggol a fa tövébe, hogy rendezze gondolatait, amik kissé felkavaródtak, mondhatni. Ha nem is azonnal, de egy kis idő múlva folyamatos szitkozódásra lesz figyelmes feje felől, hát feltekint... az ágak közül nem sokat lát, pedig reménykedett benne, hogy egy pillanat erejéig talán láthatja a lány kerekebbik felé.*
~Mindegy...~
*Tekintete újra lefelé irányul. Egy apró gallyacskát nézeget, miközben azt latolgatja, vajon mennyire fognak még jobban eltévedni. Korholja is magát, amiért belement ebbe az egész macskamentő hülyeségbe, de a lánynak olyan fontosnak tűnt a dolog.*
~És amúgy mióta foglalkozok én az ő érdekével? Ha jól emlékszem első találkozásunkkor kis híján megkéselt... vagy én akartam levágni? Ki emlékszik már arra a sikátorra?~
*Bizonyos részletekre emlékszik azért. Többek között a pillanatra, amikor először nézte meg jobban a lányt és meglátta az ősz hajkorona által keretezett arcocskában a szépséget. Na nem mintha Múgen nagy értője lenne a szépségnek, egyszerűen annyiról van szó, hogy megtetszett neki a lány, akkor és ott a sikátorban, miközben kezeik fegyvereik markolatán feszültek. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok követik egymást kusza kobakjában, amikor meghallja feje felől a lány hangját.*
- Gyereee!
*Kiált vissza, hangját egészen felemelve a végén. Ő maga felegyenesedik, és kicsit átmozgatja végtagjait, amikor fentről újabb hangok érkeznek. A lány megcsúszott és pár kisebb ág és gally recsegése keltette zaj nem épp a legjobb előjel. Múgen gyorsan megpördül, hisz eddig háttal állt a fának és most a nyakát meresztgetve figyeli az eseményeket.*
- Nem fogsz leesni! *kiált a lánynak* Csak tartsd magad erősen! Nem fogsz leesni érted?
*Kínjában hirtelen azt se tudja mihez kezdjen: másszon fel tán ő maga is? Nem, azzal egy hajszálnyival nem lesznek előrébb. Az egyetlen valamirevaló megoldáshoz kell folyamodniuk.*
- Várjál! Álljál le! Ne ordíííts! Figyelj ide és figyelj nagyon jól rám!
*Már-már majdnem röhejes a helyzet, ami kibontakozni készül.*
- Az előbb azt mondtam, hogy kapaszkodj erősen... Ne kapaszkodj! Ereszd el az ágat, mert másként nem fogsz lejutni! Érted?
*A férfi nagyon reméli, hogy Axata nem kezd el még jobban és még hangosabban sikítozni.*
- Én itt állok pontosan alattad! Ereszd el az ágat és én elkaplak. Itt leszek alattad végig, nem fogsz a földön nyekkenni, érted?
*Kéréses, hogy mennyire bízik benne a lány. Múgen helyéről eddig úgy tűnik, hogy amúgy sem fogja túl sokáig tartani magát a Pókhálóhajú, így jelenleg tényleg ezt látja a legmegfelelőbb megoldásnak.*
- Bízz bennem Axata! Itt leszek alattad, csak engedd el az ágat és elkaplak, ígérem!

5049. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 22:24:42
 ÚJ
>Smondir Nag avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Az erdöből kiérve Smondir már látja a várost és hallja is. Na mindig ilyenkor jön a nagy dilemma a nyugodt de unalmas semmit sem tevő erdő, vagy a zsűfolt hangos város tele élettel, ostobákkal és hazstalan semmirekellőkkel. Fordul enyhén az erdő irányába majd lába megondolja magát és belevágja Smondir magát a városlakók életébe. Nem kell sokat menni és már vagy fellökni akarják vagy pénzt koldulnak tőlle. Mindegyikre ugyan az a válasz, azaz hogy nincs válasz kizárja őket tudatából és megy tovább a könyvtár irányába. Mikor már kellően zavarja a sok bámészkodő fejére húzza a csuklyát és úgy megy tovább, arca nem látszik és ő is csak pont kilát a csuklya alól.*

5048. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 19:11:44
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//
//Múgen//

*Szép, érett paradicsomba hajló arcszíne rendkívül jól megy hófehér hajához, és ezt a pompás színösszeállítást igyekszik elrejteni, konokul a földet pásztázva, elbújva a lobonca mögé. Ennélfogva csupán a halk, súrlódásszerű zajra kapja fel a fejét, és legnagyobb megdöbbenésére a gyors ütemben felé tartó Múgen arca tölti ki a látóterét, amely aztán hirtelen megáll tőle néhány ujjnyira. Ahogy az emberóriás két tenyere az ő törékeny vállain landol, nyikkan egyet és a lába egy kicsit mélyebbre süllyed az avarban, de egyébként a meglepetéstől sem szólni, sem mozdulni nem bír. Csupán nézi Múgen ép barna szemét, aztán halványan elmosolyodik. Lám csak, nem egyedül ő tudja ilyen szerencsétlen helyzetekbe hozni magát. Hirtelen indíttatásból nyúlna a férfi arca felé, de aztán megálljt parancsol a kezének, a következő pillanatban pedig ismét egy lépés távolság van köztük. Ha lehet, ezek után a lány még vörösebb, mint eddig volt.*
~Hát, szép is lett volna...~
*Gyorsan megfordul, és Múgen bakot tartó kezeire lépve már könnyedén fellendül a legalsó ágra, onnan pedig, született majmokat meghazudtoló módon csimpaszkodik egyre feljebb és feljebb. Természetesen, nem is ő lenne, ha időközben nem fejelne le egy-két kiálló gallyat, így halk, de változatos káromkodások színesítik a felfelé mászást.*
- Ó, hogy vinné el... persze, lefelé esni fogok. Hogyisne, majd végigkarmoltatom magam megint.
*Nagy nehezen végül felér egy kis nyiladékba, ahonnan kitekintve gyönyörű rálátása nyílik a nagy zöld lombtengerre. Azon kívül - hogy mi van alatta, vagy merre bújtat egy félvad egerészőmestert - semmiféle információt nem tud kicsikarni a fák egészen szótlan levélzetéből.*
~Na, ez jól kezdődik...~
*Távolabb aztán sikeresen kiszúr egy szélesebb fenyőfa-csoportosulást. Mivel az itt töltött hónapok alatt egyedül a manó otthona környékén találkozott az örökzöldekkel, kiegyezik önmagával abban az útirányban. Olyan nagyot csak nem tévedhet.*
- Múúúgeeen! Lemegyeeek!
*Miután kigyönyörködte magát az elé táruló látványban - egyik oldalt a koszos város, a másikon pedig zöld, zöld, és még több zöld - valóban elindul lefelé. Úgy félúton járva azonban megcsúszik a lába, és csak irdatlan kapálódzás után tud megkapaszkodni. Két nyiszlett karján függeszkedve éktelen sipítozásba kezd.*
- Le fogok esni! Meghalok! Leesek!

5047. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:59:36
 ÚJ
>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Mint halottnak a csók//

*A tisztásnak hamar vége, s újra bevethetik magukat a fák sűrűjébe. Vagy inkább most vethetik be maguk, hiszen ez idáig nemigen volt ily sűrűn benőve ösvényük két határvonala. Most azonban nagyon is be van, ezzel is könnyítve, mégis nehezítve az élőholt mozgását. Nehezíti, hisz az erdő talaja mégiscsak göröngyösebb, gyökerektől hemzsegő, mégis könnyíti, mert gyakrabban akad útjába egy-egy megfelelő kapaszkodó. Az idő múlásával mit sem törődik az élőholt. Egy magafajta élőholt számára jelentéktelen semmiség mindez. Számára, ki számára megállt az idő múlása. Egyszerű nappalok és éjjelek maradtak, mik váltják egymást, miként a nap halad az égen. Rajta viszont nem fog se perc, se óra, se nap, se olyan, melyben az időt mérik. Bőre nem fog ráncosodni, szőke haja nem fog őszbe borulni. Ellenben azokkal, kiknek véres húsára éhezik, a még halandókkal, kikben dobog a szív és önálló lélek tombol, miközben elfecsérlik éltük napjait, gyakorta játszadozva a halállal. Ő azonban már halott, holott mégis élő. Hálás ezért, mert még ha láncok is tartják csökkenni nem akaró hűségét mesteréhez, akkor is jár és cselekszik. Akkor is látja azt, mi körülötte van.
Ugyanúgy, ahogyan a magas bokrok ágait, miként azok ura parancsára szétvonulnak előttük, beengedve őket takarásukba. Az intésre bebújik. Szőke, földszagú haja itt-ott beleakad néhány ágba, melyek gondjától egy rántással megszabadul. Szinte már hallani elgyengült hajszálainak szakadását, miként kettéválnak azok, kiknek nem sikerül kiszabadulni az ágak markából. Ezzel azonban mit sem foglalkozik. Ha még élne, bizonyára gondosabban bánt volna szőkeségével. Élőhalott mivoltában azonban felesleges erre ügyelnie, hisz nem ő az, kinek épségére figyelnie kell. Mikor észreveszi, mit csinál mestere, segít neki leveleket söpörni. Többek közt leendő helyéről is elsöpri azokat, ezzel gyarapítva a férfi ágyát. Neki nincs szüksége efféle kényelemre, sem melegen tartó dolgokra. Ő nem érez ilyesmit. Aztán pedig csak figyel, csendben, magában olykor elismételve a kérést. Őrzi teremtője álmát, gondosan figyelve minden egyes éji neszre.
Valamit érez magában. Egyfajta mardosó érzést, mi szűnni nem akar. Nem érti, hogy mi ez. Nem érti, hogy miért lehet mindez. Alvó alkotójára pillant, választ remélve, ő azonban nincs ébren, így nem szolgálhat válasszal tudatlanságára. Ahogy pedig telik az idő, lassan minden egyes levegőbe szippantással nehezebb lesz számára. Ugyan a mellette lévő melegségét nem, de félholt bőrének illatát nagyon is jól érzi. A szagolgatást azonban abba hagyja. Többé nem keres idegen szagokat. Csupán a hangokra figyel, ezzel csitulásra bírva a benne felgyülemlő furcsaságot, melynek létezését nem tudja hová tenni. Eddig még nem tapasztalta, vagy talán mégis? Lehet, hogy míg élt e test és benne a lélek, átélt már ehhez hasonlót? Akárhogy is van, vagy akárhogy is volt, a reggel bizony eljön, miként a nap is felkel. Akkor pedig fagyos ujjaival a mellette lévőhöz ér, hogy aztán eleget téve a kérésnek, felkelthesse Őt.*

5046. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 09:55:29
 ÚJ
>Veszettróka Múgen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//A macskamentő küldetés//
//Axata//

*Axata akkorát ugrik, hogy Múgen meglepettségében egy pillanatig megdermedve áll. A lánynak sikerül lestukkolnia egy ágat, majd a fenekére pottyanni. Múgen, ahogy ott áll és nézi a feltápászkodó kis csitrit, mérhetetlen szégyent érez valamiért. Ez pontosan az a fajta szituáció, ami, ha mondjuk a városban történik meg több ember szeme láttára, akkor egyszerűen hátat fordít a lánynak és ott is hagyja minden további nélkül. Őt aztán ne lássák ilyen hebrencs emberekkel, még a végén azt hinnék, hogy ő maga is olyan, vagy hasonló... így jár az ő agya. De itt és most csak ketten vannak, és bár továbbra is mardossa ez a furcsa szégyenérzet-szerűség, azért kezét nyújtja a lány felé, hogy felsegítse.*
- Az ember nem is gondolná, hogy egy akkorka valaki, mint te, képes ekkorát ugrani...
*Jegyzi meg csípősen, de szája szegletében apró mosoly jelenik meg azért. Axata magyarázkodása még tovább mélyíti felőlii aggodalmát, hogy a lány már ó ideje elvesztette a helyes irány és csak úgy vakon galoppíroznak befelé a susnyásba. Egyelőre nem ad újra hangot félelmének, inkább nagyot sóhajtva leguggol, kezeit térdére teszi és összekulcsolja őket.*
- Jó. Mássz fel akkor.
*Horkantja a Pókhálóhajúnak, majd elfojt egy ásítást. Épp csukott szemmel találja a lány; Múgen gondolataiba merülve guggol a bozótosban. Amikor a lány megszólal, a férfi kinyitja ép szemét, és Axata a legmélyebb rezignáltságot olvashatja ki onnan. Múgen kinyitja a száját, mint, aki mondani készül valamit, de helyette inkább felegyenesedik. Ám ő maga is kellemetlen helyzetbe kerül: ahogy bal lábával lépne, valami gyökérben, gumóban megakad lábfeje és egy pillanatra elveszíti egyensúlyát. Arcára kiül a színtiszta meglepettség és teljes testével elkezd a Pókhálóhajú felé dőlni. Talán a szellemek közbenjárása ez, hogy megleckéztessék, mindenesetre az utolsó pillanatban sikerül megtartania egyensúlyát így nem esik neki Axatának, aki lehet volt olyan élelmes és elugrott a hústorony elől. Ha nem így tette, akkor Múgen az esésnek köszönhetően egészen közel került a lányhoz. Két keze Axata két vállán van, ahogy esés közben maga elé kapta őket. Alig maradhatott köztük pár centinyi hely. Múgen arcára zavar ül ki egy pillanatra, ahogy Axata szemébe néz, majd egy elegáns mozdulattal, a lehető legkínosabb másodperc alatt egyet hátra lép.*
- Közel volt...
*Morogja orra alatt és lenéz a földre, hogy megkeresse a merénylő gyökeret, de nem nagyon látja most. Mindegy, gondolja és mint ha mi sem történt volna, kezeit újra összekulcsolja, ám most nem guggol le, hanem odalép a lányhoz és bakot tart neki.*
~Mint ha meg sem történt volna... ha nem beszélünk róla, meg sem történt...~
*Mantrázza magának, és próbálja letagadni, hogy mennyire aranyosnak találja néha ezt a hebrencs leánykát.*

5045. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-09 01:34:49
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*Jónéhány perc kell a nőstény számára, hogy leküzdje magában a pofozkodási vágyat, ahhoz meg szintén, hogy eljussanak agyáig a hím szavai. Letérdel az elnagyolt rajz mellé és hümmögve bólogat a hím szavaira, mikor az befejezte, akkor pedig csak úgy félvállról veti oda neki mondandóját.*
- Visszatérünk a Mélybe.
*Valóban csak úgy hirtelen, a semmiből böki ki a szavakat, nem is törődve azzal, milyen reakciót vált, vagy válthat ki a hímből. Persze, még Narii sem biztos abban, hogy meg tudja valósítani, és még azt sem tudja, hogy kellene nekifognia, de ha már elhatározta magában, ráadásul van egy ilyen pompás hím az oldalán, akkor mindenképp érdemes megpróbálni. Végül figyelmét újra a rajzra fordítja, Dryyx szavainak értelmét keresve rajta.*
- Nem, nincs háza, sem otthona. A fene essen a bestiába, miért nem bírta addig kibökni, hova akar menni, míg itt voltam...
*Hangja elmélyült, és úgy beszél, mintha épp legnagyobb ellenségét büntethetné hangjával, pedig igazából csak egy dühös macskára hasonlít morgásával.*
- Akkor, ha valóban hiszünk a jeleknek...
*Utal az eltávozó patanyomokra.*
- Meg a saját értelmünknek, akkor a Beste lelépett a barakkba... Ostoba nőstény.
*Fejét csóválva kel fel a rajz mellől, és újra a porba rúgva betakarja azt. A hím felé fordítja vörös pillantását és sóhajt egyet.*
- Éjszaka kéne mozognunk, de nem igazán van sok kedvem elindulni most Medliel után. Akár maradhatnánk is... egy ideig.
*Ajkára mosoly kúszik, bíbor szemei megvillannak, ahogy végigfuttatja tekintetét a hímen.*

5044. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:35:15
 ÚJ
>Dryyx Del'Arren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

*A hím bólint, természetesen emlékszik az említett nőstényre, akire magában tippelt, hogy róla lehet szó jelen helyzetben is. Nem csalódott hát a saját ösztöneiben, bár túlzás lenne azt állítani, hogy adott esetben ez felhőtlen örömmel tölti el. Nem kíván ugyanis huzamosabb ideig a felszíni nőstény közelében tartózkodni, bár természetesen halvány fogalma sincs arról, hogy Narii mit is tervez a jövőjüket illetően, s hogy annak az említett, Medliel nevű felszíni sötételf szuka vajon milyen szerepet játszik.
A kérdés felkészületlenül éri, s pár szívdobbanásnyi ideig csupán visszhangzik a koponyájában, ahogy a hím szeme hirtelen vált fókuszt. Gondolatban messze jár, éjstötét barlangokban, hol csupán saját légzése vet halovány visszhangot a falakról. Homály és vér veszi körül, a mélységi vér émelyítően édes illata... halálhörgés és siralom hallatszik, a világ vörösre vált...
Újra a mellette álló nőstény hangja az, ami visszarántja a valóságba, hát a hím, hogy válaszoljon is, megköszörüli a torkát:*
-Túl régen. Évekkel ezelőtt... már nem is emlékszem néha, milyen volt odahaza...
*morogja, majd követi Nariit, egészen a táborhelyig, ahol azonban már első pillantásra látszik, hogy valami nagyon nincsen rendben. Se lovak, se Medliel, a tűz kialudt, s bár harcnak nyoma nincsen, ez még semmi jót nem jelenthet.
~Tessék. Kellett neked egy felszíni szukában megbízni.~ ezt persze hangosan nem mondja ki, így is látja Nariin, hogy szinte őrjöng a dühtől, amelynek bár Dryyx nem okozója, célpontja még éppenséggel lehet.
A hím akkor veszi észre az elnagyolt rajzot, amikor a nőstény belerúg a porba. Letérdel a vázlatszerű kaparászat mellé, s alaposabban is megvizsgálja. Alapvetően három lényegi részt tud elkülöníteni rajta, egy ház alakú jelet, illetőleg két alakot, mintha harcolnának egymással. Ez tulajdonképpen temérdek dolgot jelenthet, példának okáért akár azt is, hogy a nőstényt megtámadták, védekeznie kellett, majd kereket oldott. A tábort jelezheti a házat idéző rajz, s a harcot egyértelműen a két alak.
Ám körülnézve nem talál erre utaló nyomot, így tovább töri a fejét, hogy mégis mi a retkes francot akarhatott az az átokverte nőstény?
~A démonok csipkéznék ki a pofáját...~ dohog egy sort magában, de mivel előrébb ezzel sem jut, visszafordul a rajzhoz.*
-Ha feltételezzük azt, hogy innen a város felé indult... *kezdi, s a lovak nyomai alapján jogosnak tetszik a feltételezés.*
-Akkor ott csak egy helyet tudok, ahol harcra kerülhet sor, az pedig a Barakk. Feltéve persze, hogy a rajt ezt jelenti... *fordul Narii felé, valamiféle megerősítés-félére, avagy éppenséggel cáfolatra várva.*
-Jelentheti éppen azt is, hogy valakit meg akar ölni a saját otthonában... *pillant újra a rajtza, majd megvonja a vállát.*
-Ha te nem tudsz ilyenről, akkor maradnék az első verziónál. Egyértelműen neked hagyta itt a jelzést, szóval bizonyára úgy vélte, te érteni fogod. *teszi még hozzá, s valahol mulattatná a gondolat, hogy Narii nem képes kiigazodni dühében egy ilyen hevenyészett ábrán, de aztán eszébe jut az is, hogy bizony ő maga sem áll a helyzet magaslatán a rejtvény megoldását illetően, bár tény, hogy nem is neki szól az egész.*

5043. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 18:25:09
 ÚJ
>Axata Tavessi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//A macskamentő küldetés//
//Múgen//

*Végül csak megáll egy helyben és onnan tekintget szerteszét, hogy merre induljanak tovább. Tanácstalanságában még a szag utáni tájékozódással is megpróbálkozik, mivel egy kandúrnak semmivel össze nem téveszthető, kellemetlen kipárolgása van bizonyos időszakokban, de többkilométernyi távolságból ez se segít.*
- Fordulj jobbra, térülj balra, találj utat, célodra mutat.
*A buta kis gyerekdalt talán még az árvaházban hallotta valakitől, mindenesetre az emlékezete megőrizte egy kevésbé bonyodalmas időszak mementójaként. Tétován indulna meg aztán egy szimpatikus irányba, amikor Múgen súlyos keze hirtelen a vállán landol, ő meg ijedtségében akkorát ugrik, hogy apró koponyája frontális ütközésbe kerül a felette nyújtózó ággal.*
- Áááá!
*A magasugró-gyakorlat után a szebbik felén landol, így legalább nem csak a feje sajog. Bosszús tekintettel néz fel a férfira.*
- Az ember nem is gondolná, hogy egy akkora valaki, mint te, képes észrevétlenül mögém lopózni.
*Morgolódva-hümmögve feltápászkodik, kihasználva a kis közjátékot arra, hogy a kérdésre érdemleges választ adjon.*
~Hol a fenében lehetünk?~
*Utolsó lehetőségként felmerül benne, hogy egy magasabb pozícióból jobban beláthatja a terepet.*
- Egy pillanat, csak felmászok körülnézni. Hogyne tudnám, hogy merre kell menni! Befelé az erdőbe!
*Maga a megtestesült céltudatosság és határozottság, csak azt nem kalkulálja bele az elkövetkezendő pillanatokba, hogy a legközelebbi erős ág jóval az őáltala elérhető karnyújtásnyi távolságon kívül ágazik el a kiszemelt megfelelően magas fából.*
~Hogyaza...~
*Ezen a napon úgy tűnik, hogy a szokásosnál is szerencsétlenebb formáját hozza. Némi erőlködés után pipacspiros arccal fordul meg, átkozva egyrészt a törpékével vetekedő magasságát, másrészt a páratlan előrelátását.*
~Ezt sose mosom le magamról. Egy utcagyerek, akit éppen az erdőből szalajtottak, és nem tudok fára mászni.~
-Múgen... izé, megtennéd, hogy... szóval, hogy segítesz felmászni erre az ágra?

5042. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 12:52:54
 ÚJ
>Nariina Aleani avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119

Játékstílus: Vakmerő

//Megszólít a Sötétség...//

- Láttad már, valahol a forgatagon, ha jól emlékszem. Medliel, az a felszíni bestia.
*Hangja megvetően csendül, mégis van benne valami játékos jókedv, ahogy a nőstényre gondol. Azt azért nem mondaná, hogy jó barátok lennének, vagy akár csak egy kicsivel is közelebbi lenne a kapcsolatuk, mint két mélységi nőstény, az viszont kétségtelen, hogy egészen jól elszórakoztak a Thargok között, és azóta is. *
- Meghiszem azt, hogy imádni fogjátok egymást.
*Felhúzott szemöldökkel, félmosolyra húzódó ajkakkal néz a hímre, miközben lassan beérnek az erdőbe. Immár, hogy Narii öntudatánál van, figyel az apró neszekre, környezetük zajaira, de legfőképp arra próbál fókuszálni, hogy hol hagyta Medlielt. Lustán az egyik fának támaszkodik, amelyen nem is olyan rég pont ő hagyta ott kardjainak nyomát, és kérdőn néz először a fára, majd Dryyxre. Nem mintha a hím tudhatná, hogy mégis hogy kerültek azok oda, de hát ketten jobb értetlennek lenni, mint egyedül.*
- Mikor jártál utoljára a Mélységben?
*A kérdés részben akár válasz is lehetne a hímére, de inkább csak puszta érdeklődés, aminek a végére úgyis azt fogja kihozni, hogy felveti számára is a tervet, amit Medlielnek, hátha a hím nem nézi bolondnak érte. A Beste bizonyosan azt hitte, hogy Narii csak álmodozik, vagy képzeleg, a valóság viszont ennél nem is állhatna távolabb. Ha a nőstény fejébe bekúszik egy gondolat, nemigen fog onnan távozni, míg legalább meg nem próbálja megvalósítani, míg az utolsó erejével is meg nem küzdött érte. Miközben a hím válaszol, Narii ellöki magát a fától, és elindul irányba, pontosan a következő fa irányába, ahol újabb rovátkát lát a fán.*
~Ha tippelnem kéne erről jöttem.~
*Sóhajt egyet, majd nekiáll követni a sebzett fák vonalát, amely nem is tűnik olyan rossz döntésnek, mert az erdő sötétjébe egy apró fényfolt szűrődik be, az apró tisztás, ahol Medlielt hagyta. Azonban Medlielnek se híre, se hamva, a szaga is csak egy kihűlt folt az éjszakában. Arról már nem is beszélve, hogy a bestia elvitte a lovakat is.*
~Csak találjam meg még egyszer.~
*Felmordul, bíbor tekintete dühösen villan a hímre, mintha ő tehetne bármiről is, pedig csak dühét akarja kitölteni valakin, lehetőleg Medlielen. Keze ökölbe szorul, és képzeletben megint behúz egyet a másik nősténynek, és már vigyorodik is el egy betört ott gondolatára. Végül csak morran még egyet, és nagy nehezen csak megszólal.*
- Hogy valami rohadt istenség verje meg azt a nőstényt!
*A porba rúg, egyenesen arra az elnagyolt és érdekesnek tűnő rajzra, amelyet valószínűleg a bestia hagyott itt, valamiféle nyomnak. Már csak azt kéne kitalálni, hogy mégis mit firkantott oda a másik, így Dryyx újra dühös, de mégis kérdő pillantással találkozhat, ahogy Narii ráemeli vörös szemeit.*

5041. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-07-08 12:27:41
 ÚJ
>Murgrind Tragros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Lassan, komótosan poroszkál... gyalogszerrel. Lóra nincs pénze, szekérre nem vették eddig fel... gyalogol. Unalmában hol énekel, hol dúdol-fütyörészik, hol mélységes mély hallgatásba burkolózva halad előre. Végtelen unalom és közöny telepszik rá egy idő után. Legszívesebben leülne az út szélére és ott maradna, megvárná, míg a világ romba dől és elmúlik. Talán sosem unatkozott még ennyire, mint ezen az úton.*
~Ha beérek abba a szutykos Kikötőbe, Vylnurana nevére esküszöm, leiszom magam...~
*Fogadkozik, szabadkozik, de tudja jól, úgysem fogja megtenni. Értékesebb az a kevés pénz, mintsem hogy lőrére pazarolja.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257