Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 274 (5461. - 5480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
5480. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-01 19:45:54
Üzenet elküldve: 2015-10-01 19:45:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés - Bry, Lorsan, Nitta//
* Elbeszélgetik az időt, de közben dolgoztak is sokat. Nitta főz mindig rájuk és besegít a sár taposásában. Ebből lett tégla, meg kötőanyag is. Ő pedig közben a kivágott fákat dolgozta meg. Ne csak téglából álljon a ház. A padlót is lerakja vele, a kötőanyaggal rásegít a hézagoknál. Nagy kandalló készül, hozzá kémény, ezt téglával pakolják körbe, itt jól lehet majd főzni, elfér egy normális méretű üst. Na meg ad annyi meleget, hogy a házat felfűtse. Míg Bry a masszívabb munkákat végzi, mint óriás és óriásian erős, addig ő azon van, hogy némileg otthonosabbá tegye a házat. Egy-egy ablak és a háza maga egy nagy tér. Két nagyobb fa gerendát építenek be, némileg rásegítve a tető támasztását, valamint hogy ez legyen a válaszfal alapja. Úgy akarja, hogy legyen két szoba rész. Szóval össze gyűjt néhány megfelelő vastagságú ágat, meg sok nádat, a fölösleget lepucolja róluk. Mint ahogy a kerítést is csinálják, majdnem. Nem lesz olyan stabil, hogy neki dőljön, de lesz annyira sűrű, hogy ne lehessen átlátni rajta teljesen. Ebbe bevonja Nittát is segítségül, mikor már hosszában kell beszőni a falat. Kinéz egy fát, magasabb, szélesebb rönköt vág ki belőle, megcsiszolgatja és lekeni fenyőgyantával. Szép az eres mintázata, elég lesz kettejüknek asztal gyanánt. A két széket is így oldja meg. Szekrény? Hát az még rá ér, személy szerint nem sok holmija van, Nittának szintúgy, úgyhogy ezzel még kicsit ráér. Az ágyak, hát, ez kicsit nehezebb lesz. Ezt meg kell beszélje Nittával. Ő megszokta, hogy földön alszik, prém van és tud még szerezni. De ha Nittának kell, akkor össze hoz valahogy egy ágyat neki. Brynek hála, akinek kedvenc foglalatossága a fazekasság, kerülnek edények és más eszközök is kellő számban, hogy otthonosabban legyenek. Szelíd istállója is elkészül, annak egy része fölé is kerül tető, hogy legyen egy szélvédett zug neki is. Acél is itt kap majd otthont. Az utolsó simításokat már elvégzik ketten is. Így az ősz első napjának vacsoráján megköszöni neki a sok segítséget. A vacsorára valókat ő vadászta le. Sikerült annyi vadat lőni, hogy a húsát a kinti füstölővel el tudják tenni hosszabb időre is. Ilyen füstölőt és kemencét épített Bry odafent a hegyen is, látta, hasznos dolog és nekik is jól fog jönni.
Ezek után pár nap pihenőre kéri Bryt és arra, hogy maradjon itt Nittával, amíg ő a városban beszerez néhány dolgot, amik még kellhetnek. Csak nyugodtabb így, hogy Nitta nem lesz megint egyedül, bár korábban sem volt gond ezzel. Mégis jó így, legalább amíg szokja a házat, nem maga van. Ő pedig Szelíd hátán útnak indul, megint, hogy elintézzen néhány dolgot. *
* Elbeszélgetik az időt, de közben dolgoztak is sokat. Nitta főz mindig rájuk és besegít a sár taposásában. Ebből lett tégla, meg kötőanyag is. Ő pedig közben a kivágott fákat dolgozta meg. Ne csak téglából álljon a ház. A padlót is lerakja vele, a kötőanyaggal rásegít a hézagoknál. Nagy kandalló készül, hozzá kémény, ezt téglával pakolják körbe, itt jól lehet majd főzni, elfér egy normális méretű üst. Na meg ad annyi meleget, hogy a házat felfűtse. Míg Bry a masszívabb munkákat végzi, mint óriás és óriásian erős, addig ő azon van, hogy némileg otthonosabbá tegye a házat. Egy-egy ablak és a háza maga egy nagy tér. Két nagyobb fa gerendát építenek be, némileg rásegítve a tető támasztását, valamint hogy ez legyen a válaszfal alapja. Úgy akarja, hogy legyen két szoba rész. Szóval össze gyűjt néhány megfelelő vastagságú ágat, meg sok nádat, a fölösleget lepucolja róluk. Mint ahogy a kerítést is csinálják, majdnem. Nem lesz olyan stabil, hogy neki dőljön, de lesz annyira sűrű, hogy ne lehessen átlátni rajta teljesen. Ebbe bevonja Nittát is segítségül, mikor már hosszában kell beszőni a falat. Kinéz egy fát, magasabb, szélesebb rönköt vág ki belőle, megcsiszolgatja és lekeni fenyőgyantával. Szép az eres mintázata, elég lesz kettejüknek asztal gyanánt. A két széket is így oldja meg. Szekrény? Hát az még rá ér, személy szerint nem sok holmija van, Nittának szintúgy, úgyhogy ezzel még kicsit ráér. Az ágyak, hát, ez kicsit nehezebb lesz. Ezt meg kell beszélje Nittával. Ő megszokta, hogy földön alszik, prém van és tud még szerezni. De ha Nittának kell, akkor össze hoz valahogy egy ágyat neki. Brynek hála, akinek kedvenc foglalatossága a fazekasság, kerülnek edények és más eszközök is kellő számban, hogy otthonosabban legyenek. Szelíd istállója is elkészül, annak egy része fölé is kerül tető, hogy legyen egy szélvédett zug neki is. Acél is itt kap majd otthont. Az utolsó simításokat már elvégzik ketten is. Így az ősz első napjának vacsoráján megköszöni neki a sok segítséget. A vacsorára valókat ő vadászta le. Sikerült annyi vadat lőni, hogy a húsát a kinti füstölővel el tudják tenni hosszabb időre is. Ilyen füstölőt és kemencét épített Bry odafent a hegyen is, látta, hasznos dolog és nekik is jól fog jönni.
Ezek után pár nap pihenőre kéri Bryt és arra, hogy maradjon itt Nittával, amíg ő a városban beszerez néhány dolgot, amik még kellhetnek. Csak nyugodtabb így, hogy Nitta nem lesz megint egyedül, bár korábban sem volt gond ezzel. Mégis jó így, legalább amíg szokja a házat, nem maga van. Ő pedig Szelíd hátán útnak indul, megint, hogy elintézzen néhány dolgot. *
5479. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:42:29
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss, Iforr és Shenlina//
*A férfi a földön heverő kisebb-nagyobb darab fákat szedegeti össze. Az élő fákat nem akarja bántani. A földön van elég. Odalép egy nagy öl fával.*
- Ennyi szerintem elég lesz.* jegyzi meg és leteszi a gödörbe és szépen elrendezgeti. Utána odalép ahhoz a kőhöz amiről Shen beszél, és odahozza.*
- Van valamilyen tűzszerszámunk?* kérdezi a szerzetese, mivel nem ért a mágiához, ezért nem tud mit tenni. Pedig egy kis tűzmágia most pont jól jönne, vagy valami olyasmi amivel tüzet lehet csiholni. Ezt a dolgot most inkább a két elf leányzóra bízza.*
*A férfi a földön heverő kisebb-nagyobb darab fákat szedegeti össze. Az élő fákat nem akarja bántani. A földön van elég. Odalép egy nagy öl fával.*
- Ennyi szerintem elég lesz.* jegyzi meg és leteszi a gödörbe és szépen elrendezgeti. Utána odalép ahhoz a kőhöz amiről Shen beszél, és odahozza.*
- Van valamilyen tűzszerszámunk?* kérdezi a szerzetese, mivel nem ért a mágiához, ezért nem tud mit tenni. Pedig egy kis tűzmágia most pont jól jönne, vagy valami olyasmi amivel tüzet lehet csiholni. Ezt a dolgot most inkább a két elf leányzóra bízza.*
5478. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:23:14
Üzenet elküldve: 2015-10-01 18:23:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Iforr és Shenlina//
*A kérdés eldöntetett, a füves részen maradnak, hogy elkészítsék és elfogyasszák a halakat. Nem fog tiltakozni, Shenlina is fáradt, és neki sem kell elhaladnia a tisztás közelében, megint. A tegnap este elég volt.
Egyetért azzal az óvintézkedéssel, hogy kell egy gödröt ásni a tűznek. Ó nagyon is. Hiába lett már vége a nyári szárazságnak, és jöttek már el az ősz első esői, az alattomosan szálló parázs, egy váratlan széllökés komoly galibát szíthat. Márpedig a tűz pusztító erejével már megismerkedhetett, és nem szeretné ismét oly mértékben a bőrén érezni a lángnyelvek forróságát.
Amiben tud, persze segít, lepakol egy köre a kancáról, majd kicsit az ásásban is segédkezik, sarkát erősen a földbe rúgva próbálja a gödröt kivájni.*
- Jól hangzik. *Bólint halvány mosollyal Shenlinának. Nem válogatós, no meg füllenteni sem szokása. Habár elhatározta, a városi léthez alkalmazkodva megtanul hazudni, de ezt nem most, és nem itt kezdi.*
*A kérdés eldöntetett, a füves részen maradnak, hogy elkészítsék és elfogyasszák a halakat. Nem fog tiltakozni, Shenlina is fáradt, és neki sem kell elhaladnia a tisztás közelében, megint. A tegnap este elég volt.
Egyetért azzal az óvintézkedéssel, hogy kell egy gödröt ásni a tűznek. Ó nagyon is. Hiába lett már vége a nyári szárazságnak, és jöttek már el az ősz első esői, az alattomosan szálló parázs, egy váratlan széllökés komoly galibát szíthat. Márpedig a tűz pusztító erejével már megismerkedhetett, és nem szeretné ismét oly mértékben a bőrén érezni a lángnyelvek forróságát.
Amiben tud, persze segít, lepakol egy köre a kancáról, majd kicsit az ásásban is segédkezik, sarkát erősen a földbe rúgva próbálja a gödröt kivájni.*
- Jól hangzik. *Bólint halvány mosollyal Shenlinának. Nem válogatós, no meg füllenteni sem szokása. Habár elhatározta, a városi léthez alkalmazkodva megtanul hazudni, de ezt nem most, és nem itt kezdi.*
5477. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-01 17:57:15
Üzenet elküldve: 2015-10-01 17:57:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss, Iforr és Shenlina//
- Hm. Ha szeretnél segíteni, akkor kérlek hozz fát. Én addig ások egy kis gödröt a tűznek. Jobb ha óvatosak vagyunk a természeti erők eme képviselőjével. Nem akarok erdőtüzet okozni.* Magyaráz miközben kis táskáját leejti maga mellé.*
- Ne aggódj, nem maradunk éhesen. Ydriss, te leszel a szak segédem. Rendben? * Ezután előveszi tőrét s egy szélcsendes terepet felkutatva, kört vázol a földbe. Fegyverét helyére csúsztatva neki is lát egy lapos, kicsit hosszúkás kő segítségével az ásásnak. Ez eltart jó darabig, de minden erejét latba is veti, hogy hamar végezzen. Egyik mozdulat jön a másik után. Addig nem is hagyja abba, míg kellően mélynek nem érzékeli művét. Ezután igyekszik köveket keresgélni, amivel a szegélyt alakíthatja ki. Tudja jól, hogy a tűz sokat fog segíteni nekik. A húsnak idő kell, az időjárás meg egyre csak hűvösebbé fog válni. *
- Meg is van! Ydriss. Kérlek segíts levenni a lovadról a kellékeket. Nem biztos, hogy engem magához engedne.* Kéri halkan fajtársát.* A halat be kell sűrűn irdalnom s meg fogom sózni. Van némi borsom, amivel javítok az ízén. Láttam nem olyan messzire egy lapos, terebélyes követ. Azt majd a tűz fölé fogom fektetni, s ahogy átmelegszik, a halat s a húst rá tudom majd fektetni. Egyenletesen lesznek megsütve.* Közli a lánnyal elképzelését.*
- Hm. Ha szeretnél segíteni, akkor kérlek hozz fát. Én addig ások egy kis gödröt a tűznek. Jobb ha óvatosak vagyunk a természeti erők eme képviselőjével. Nem akarok erdőtüzet okozni.* Magyaráz miközben kis táskáját leejti maga mellé.*
- Ne aggódj, nem maradunk éhesen. Ydriss, te leszel a szak segédem. Rendben? * Ezután előveszi tőrét s egy szélcsendes terepet felkutatva, kört vázol a földbe. Fegyverét helyére csúsztatva neki is lát egy lapos, kicsit hosszúkás kő segítségével az ásásnak. Ez eltart jó darabig, de minden erejét latba is veti, hogy hamar végezzen. Egyik mozdulat jön a másik után. Addig nem is hagyja abba, míg kellően mélynek nem érzékeli művét. Ezután igyekszik köveket keresgélni, amivel a szegélyt alakíthatja ki. Tudja jól, hogy a tűz sokat fog segíteni nekik. A húsnak idő kell, az időjárás meg egyre csak hűvösebbé fog válni. *
- Meg is van! Ydriss. Kérlek segíts levenni a lovadról a kellékeket. Nem biztos, hogy engem magához engedne.* Kéri halkan fajtársát.* A halat be kell sűrűn irdalnom s meg fogom sózni. Van némi borsom, amivel javítok az ízén. Láttam nem olyan messzire egy lapos, terebélyes követ. Azt majd a tűz fölé fogom fektetni, s ahogy átmelegszik, a halat s a húst rá tudom majd fektetni. Egyenletesen lesznek megsütve.* Közli a lánnyal elképzelését.*
5476. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-01 17:33:28
Üzenet elküldve: 2015-10-01 17:33:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ydriss, Iforr és Shenlina//
*Iffor bólint egyet.*
- Valóban, éjszakára kell keresnünk valami szállást.* jegyzi meg a szerzetes.*
- Szerintem itt álljunk meg és készítsük el az ételt, ha ettünk utána térjünk vissza a városba.* szól a férfi, közben Ydrissre néz.*
- Te inkább pihenj, majd mi mindent megcsinálunk.* mosolyodik el majd a másik elf felé fordul.*
- Na most bebizonyíthatod a szakácstudományod kis hölgy. Miben tudok neked segíteni?* kérdezi a férfi. Személy szerint tud a puszta kezével fát törni a tűzre. Annak idején a szerzetes-mesterek tanították erre. Szerintük a test a legtökéletesebb fegyver, amit az elmével megfelelően lehet irányítani, természetesen ehhez sok edzésre és meditálásra van szükség.*
*Iffor bólint egyet.*
- Valóban, éjszakára kell keresnünk valami szállást.* jegyzi meg a szerzetes.*
- Szerintem itt álljunk meg és készítsük el az ételt, ha ettünk utána térjünk vissza a városba.* szól a férfi, közben Ydrissre néz.*
- Te inkább pihenj, majd mi mindent megcsinálunk.* mosolyodik el majd a másik elf felé fordul.*
- Na most bebizonyíthatod a szakácstudományod kis hölgy. Miben tudok neked segíteni?* kérdezi a férfi. Személy szerint tud a puszta kezével fát törni a tűzre. Annak idején a szerzetes-mesterek tanították erre. Szerintük a test a legtökéletesebb fegyver, amit az elmével megfelelően lehet irányítani, természetesen ehhez sok edzésre és meditálásra van szükség.*
5475. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-10-01 11:51:14
Üzenet elküldve: 2015-10-01 11:51:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Iforr és Shenlina//
- Az esték már hidegek, megfelelő holmi nélkül nem érdemes már a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. *Jegyzi meg jobb válla felett hátra pillantva a többieknek. Tájékoztatásnak szánja, de ez egyben bosszússágának fő forrása. Nem tervezte, hogy ily sokáig távol marad, remélte, törzsétől való távozásának eredeti célját hamar, de legfeljebb néhány hét, egy-két hónap alatt letudja, s mire az első levelek hullani kezdenek megsárgulva, már ismét övéi között lesz. A Sors azonban hamar felülírta tervei. Sátra, mit felhúzhatna, s mi védene kicsit a hidegtől és az elemektől, nincs. Talán vehetne a piacon, de a városiak által készített menedékben nem bízik. Marad hát a város.*
- A fogadót már említettem, ott lehet szállást találni. Ha nincs ismerősötök a városban, nehéz dolgotok lesz. Marad a Szegénynegyed egy lepukkant utcája, vagy ha szerencséd van, valami kétségbeesett alak pénzért megosztja veled otthonát. *Ez az, amivel neki is szembe kel néznie. Sérülten, sápadtan, kicsit már soványabban, testileg-lelkileg meggyötörve megkockáztatja az utcán töltött éjszaka veszélyeit, vagy egy idegen kegyeire bízza magát, s reméli, nem átvágott torokkal, vagy rosszabb módon végzi. Vagy ott a Pegazus. Erőt vesz magán, és elmegy oda, szembe néz, bármi vagy bárki is várja ott. Nem érzi gy, hogy erre felkészült volna már, de a kényszer nagy úr.
Hirtelen azonban megtorpan, s lovával együtt félig az ember és fajtársa felé fordul. Ekkor már elhagyták a várost, s az Artheniort és az erdőt elválasztó füves sávon haladnak.*
- Akár itt is megállhatunk, erre már nem lakik senki, nem fog zavarni senkit a füst és a sülő hal illata.
- Az esték már hidegek, megfelelő holmi nélkül nem érdemes már a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. *Jegyzi meg jobb válla felett hátra pillantva a többieknek. Tájékoztatásnak szánja, de ez egyben bosszússágának fő forrása. Nem tervezte, hogy ily sokáig távol marad, remélte, törzsétől való távozásának eredeti célját hamar, de legfeljebb néhány hét, egy-két hónap alatt letudja, s mire az első levelek hullani kezdenek megsárgulva, már ismét övéi között lesz. A Sors azonban hamar felülírta tervei. Sátra, mit felhúzhatna, s mi védene kicsit a hidegtől és az elemektől, nincs. Talán vehetne a piacon, de a városiak által készített menedékben nem bízik. Marad hát a város.*
- A fogadót már említettem, ott lehet szállást találni. Ha nincs ismerősötök a városban, nehéz dolgotok lesz. Marad a Szegénynegyed egy lepukkant utcája, vagy ha szerencséd van, valami kétségbeesett alak pénzért megosztja veled otthonát. *Ez az, amivel neki is szembe kel néznie. Sérülten, sápadtan, kicsit már soványabban, testileg-lelkileg meggyötörve megkockáztatja az utcán töltött éjszaka veszélyeit, vagy egy idegen kegyeire bízza magát, s reméli, nem átvágott torokkal, vagy rosszabb módon végzi. Vagy ott a Pegazus. Erőt vesz magán, és elmegy oda, szembe néz, bármi vagy bárki is várja ott. Nem érzi gy, hogy erre felkészült volna már, de a kényszer nagy úr.
Hirtelen azonban megtorpan, s lovával együtt félig az ember és fajtársa felé fordul. Ekkor már elhagyták a várost, s az Artheniort és az erdőt elválasztó füves sávon haladnak.*
- Akár itt is megállhatunk, erre már nem lakik senki, nem fog zavarni senkit a füst és a sülő hal illata.
5474. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-30 01:18:21
Üzenet elküldve: 2015-09-30 01:18:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Most visszafele halad azon az útvonalon, amit tegnap tett meg. Az erdőszéli tisztáson kiszellőztette az agyát, ideje valami munka után keresni. Ami nála abban merül ki, hogy áldozat után kutat. Erre tökéletes hely például a fogadó, ahol általában nem a legintellektuálisabb személyek fordulnak meg, akik le tudnak könnyen buktatni egy tolvajt, de nem is a szegények, akiktől nincs mit ellopni, hisz a fogadó alapvetően nem egy olcsó hely. Ezen kívül remek módon meg lehet figyelni mindenkit, aki megfordul arra, hisz sok időt tölt egy helyben. Nem is késlekedik azzal, hogy gyorsan felkeresse az épületet, majd ott bent eldönti, hogyan legyen tovább a dolog.*
5473. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-29 23:54:12
Üzenet elküldve: 2015-09-29 23:54:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A Holdudvar felől érkezik az erdőbe. Első körben csak az erdő széle melletti kis fűsávban és kitaposott ösvényben halad előre, szépen bandukolva. Nem siet sehova, így kimért léptekkel, kellemesen élvezve az esti levegőt halad előre, miközben ide-oda nézelődik. Egy őzet is lát valahol a fák között, de mire jobban felfogja, mi is van ott, az állat a fülét megrezdítve elillan a szeme elől, be az erdő sűrűjébe. Persze a lány elég értelmes ahhoz, hogy ne kövesse a veszélyes terepen, pláne, hogy kezd besötétedni - valószínűleg még nappal is elveszne. No, nem mintha a tájékozódásával lenne a fő gond, hisz a szegénynegyedben az évek alatt rutinra tett szert, de az erdőt egyáltalán nem ismeri, így hát nem is kísérti a sorsot, hogy elvesszen, vagy elfogják ott, esetleg valami vadállattal találkozzon. Nincs is ilyesmire szüksége, hisz a keresett pár szem növény itt is megtalálható. Éppen akár most is taposhat Égő Fyruis növényen, de amint elkezdi alaposabban átkutatni a lába alatt lévű füvet, a napnyugtában sikeresen megtalál pár szem ilyet. Nehezen megkülönböztethető a többi növénytől, gaznak is tekinthető, hisz virágja nincs. Szed pár szárat, majd pici rongydarabbal köti össze. Szedhetne néhány Rhéa félelmét is, de nincs rá szüksége. Amire még szüksége lenne az az Elija Csókja, de azt majd a tisztáson leli meg.*
5472. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-29 23:07:35
Üzenet elküldve: 2015-09-29 23:07:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Építkezés - Bry, Lorsan, Nitta//
* Nem ártja ő bele magát mások magánügyeibe. Ha Lorsan társnőre talált, hát hajrá. Ő baráti alapon segít, mert Lorsan is besegített egyszer-kétszer, farkasprémje még mindig meg van. És végre megérkeznek és megismerheti ezt a szelíd lányt is. Bemutatkozáskor csínján bánik az erejével és némi beszélgetés és tervezgetés után neki látnak a dolgoknak. A tó az jó, kilépi a távolságot tóle, hogy ne legyen gond. Néhány fát úgy is ki kell vágni majd.
Ezeket a fákat megjelöli egy széndarabbal, a bokrokat pedig Nitta gondjaira bízza. Fejszével meg kell őket ritkítani és az jó is lesz mára. A tábortűztől távolabb kell egy újabb kis rakás, ami fel a téglaégetőt tudja tenni. S míg Lorsan a fákat puceválja le, addig ő gödröt ás. A kilapátolt föld egy része megy vissza bele, meg a por. Nitta segítségével vizet hordanak bele, sarat kevernek, masszát gyúrnak. Majd téglát formáznak és apránként kiégetik azokat. Hármójuknak is bele telik pár napba, mire készen vannak az építőanyagok, a megmunkált fa gerendák és a téglák.
Nittát hagyja leginkább piheni és leginkább halat esznek, aminek ő kifejezetten örül, mert az utóbbi időben csak vadhúshoz volt szerencséje. Jó az is persze, csak már ráunt.
Folytatásként pedig hármasban ássák az alapot, bár néha elmélázik, ahogy a farkaskölyköt nézi. Aranyos jószág.
Szóval az alap ásása után jön a padló, a falak, bele számolva a tűzrakó helyet és végül a tető. Ezzel nekik el is telik a nyár és épp itt volt az ideje, hogy meg legyen a ház is. Gondoskodnak még erről-arról. Például Szelídnek egy kis istálló, tetőrésszel, ahol Acél is eltanyázhat. Ő a maga részéről megtesz mindent, amit csak tud. *
* Nem ártja ő bele magát mások magánügyeibe. Ha Lorsan társnőre talált, hát hajrá. Ő baráti alapon segít, mert Lorsan is besegített egyszer-kétszer, farkasprémje még mindig meg van. És végre megérkeznek és megismerheti ezt a szelíd lányt is. Bemutatkozáskor csínján bánik az erejével és némi beszélgetés és tervezgetés után neki látnak a dolgoknak. A tó az jó, kilépi a távolságot tóle, hogy ne legyen gond. Néhány fát úgy is ki kell vágni majd.
Ezeket a fákat megjelöli egy széndarabbal, a bokrokat pedig Nitta gondjaira bízza. Fejszével meg kell őket ritkítani és az jó is lesz mára. A tábortűztől távolabb kell egy újabb kis rakás, ami fel a téglaégetőt tudja tenni. S míg Lorsan a fákat puceválja le, addig ő gödröt ás. A kilapátolt föld egy része megy vissza bele, meg a por. Nitta segítségével vizet hordanak bele, sarat kevernek, masszát gyúrnak. Majd téglát formáznak és apránként kiégetik azokat. Hármójuknak is bele telik pár napba, mire készen vannak az építőanyagok, a megmunkált fa gerendák és a téglák.
Nittát hagyja leginkább piheni és leginkább halat esznek, aminek ő kifejezetten örül, mert az utóbbi időben csak vadhúshoz volt szerencséje. Jó az is persze, csak már ráunt.
Folytatásként pedig hármasban ássák az alapot, bár néha elmélázik, ahogy a farkaskölyköt nézi. Aranyos jószág.
Szóval az alap ásása után jön a padló, a falak, bele számolva a tűzrakó helyet és végül a tető. Ezzel nekik el is telik a nyár és épp itt volt az ideje, hogy meg legyen a ház is. Gondoskodnak még erről-arról. Például Szelídnek egy kis istálló, tetőrésszel, ahol Acél is eltanyázhat. Ő a maga részéről megtesz mindent, amit csak tud. *
5471. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-29 22:03:36
Üzenet elküldve: 2015-09-29 22:03:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Építkezés - Bry és Lorsan//
* Örül annak, hogy Bry annyira nem szívózik a dolgok miatt. Meg hogy segít az építkezésben. Keresve sem találna jobbat, egy ilyen munkára. Szóval amíg az erdő felé tartanak, addig mellé húzódik lovával és nagy vonalakban mesél neki Nittáról. Arról is, hogy miként futottak össze. Bry tudja róla, hogy eléggé visszahúzódó alkat, ezért is meséli el, hogy Nitta szintén egy félénk típus és olyan, akire kell és érdemes vigyáznia. Aztán megérkeznek a tóhoz és a kis táborhoz, ahol bemutatja a két nőt egymásnak. Nem valami nagy tábor ez, csak egy sátor, meg a tűzrakóhely. Egy Nitta és Acél, a farkaskölyök. Hát nekik kell egy új otthont felhúzni. Valahol itt a tó közelében. A részleteket megbeszélik és szétosztják úgy is a feladatokat egymás között. Nitta is besegít persze, most ő lesz a fő szakácsnő és az ügyeletes bibi ellátó gyógyító. Meg persze biztos akadnak majd apróbb munkák, amikben be tud majd segíteni, de ez Bry terepe már. *
* Örül annak, hogy Bry annyira nem szívózik a dolgok miatt. Meg hogy segít az építkezésben. Keresve sem találna jobbat, egy ilyen munkára. Szóval amíg az erdő felé tartanak, addig mellé húzódik lovával és nagy vonalakban mesél neki Nittáról. Arról is, hogy miként futottak össze. Bry tudja róla, hogy eléggé visszahúzódó alkat, ezért is meséli el, hogy Nitta szintén egy félénk típus és olyan, akire kell és érdemes vigyáznia. Aztán megérkeznek a tóhoz és a kis táborhoz, ahol bemutatja a két nőt egymásnak. Nem valami nagy tábor ez, csak egy sátor, meg a tűzrakóhely. Egy Nitta és Acél, a farkaskölyök. Hát nekik kell egy új otthont felhúzni. Valahol itt a tó közelében. A részleteket megbeszélik és szétosztják úgy is a feladatokat egymás között. Nitta is besegít persze, most ő lesz a fő szakácsnő és az ügyeletes bibi ellátó gyógyító. Meg persze biztos akadnak majd apróbb munkák, amikben be tud majd segíteni, de ez Bry terepe már. *
5470. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-29 19:35:52
Üzenet elküldve: 2015-09-29 19:35:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bosszúvágy//
*A vágta közben gyorsabban fogy az út, mint a Majorságba menve. Akkor lépésben haladtak, de most valami hajtja, hogy minél hamarabb érjen a vissza a városba az erdőbe érve már lassít valamelyest a vágtán. Az út alatt sok minden jár a fejében különös volt, hogy olyan kimérten beszélgettek Leyn-nel, de felnőttek. Már nem ugyanazok, mint ahogy semmi nem ugyanaz már, mint régen. Régi barátja a tisztelet hangján szól mostanra. Nem emlékszik már Agren Feyumra olyan jól. Apja barátja, de több mint tizenkét éve nem volt már otthon és belőle csak egy halovány emlék maradt. Reméli megtalálja mihamarabb. Leyn tanácsát követve a fogadó felé veszi az irányt, mert az a legvalószínűbb hely, ahol találhatja. Megint egy kicsit megszaporázza lova lépteit, hogy mihamarabb oda érjen.*
*A vágta közben gyorsabban fogy az út, mint a Majorságba menve. Akkor lépésben haladtak, de most valami hajtja, hogy minél hamarabb érjen a vissza a városba az erdőbe érve már lassít valamelyest a vágtán. Az út alatt sok minden jár a fejében különös volt, hogy olyan kimérten beszélgettek Leyn-nel, de felnőttek. Már nem ugyanazok, mint ahogy semmi nem ugyanaz már, mint régen. Régi barátja a tisztelet hangján szól mostanra. Nem emlékszik már Agren Feyumra olyan jól. Apja barátja, de több mint tizenkét éve nem volt már otthon és belőle csak egy halovány emlék maradt. Reméli megtalálja mihamarabb. Leyn tanácsát követve a fogadó felé veszi az irányt, mert az a legvalószínűbb hely, ahol találhatja. Megint egy kicsit megszaporázza lova lépteit, hogy mihamarabb oda érjen.*
5469. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-29 17:27:31
Üzenet elküldve: 2015-09-29 17:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
*Nolie-tól ne is nagyon várjon hosszabb választ, nem szokott sokat beszélni, főleg nem feleslegesen. Amire rákérdeznek, azt megválaszolja, se többet, se kevesebbet.*
-Ezt már nekem is sikerült tapasztalnom. *Mintha örülne a dolognak, bár ez sem hangján, sem arcán nem mutatkozik meg.* A szerzetesek kedvesek, segítenek a tanulásban, és rengeteg könyv és tekercs van a könyvtárban, amiből tudok tanulni. Csak az a kár, hogy rengeteg időbe telik, mire egy-két dolgot elsajátítok. *Az egyetlen hátránya a mágiatanulásnak, hogy türelem kell hozzá, méghozzá elég sok. A lánynak szerencsére van bőven, ezért is halad egész jól a tanulmányaival.*
-Hát... választani választottam, de csak nem rég kezdtem komolyan foglalkozni vele. Vízmágiát szeretnék tanulni, de egyelőre több az elszántság, mint a tudás. *Magyarázza a fejét ingatva. Már éppen itt lenne az ideje, hogy több időt szánjon erre az ágra, az alapokat már tudja.*
*Nolie-tól ne is nagyon várjon hosszabb választ, nem szokott sokat beszélni, főleg nem feleslegesen. Amire rákérdeznek, azt megválaszolja, se többet, se kevesebbet.*
-Ezt már nekem is sikerült tapasztalnom. *Mintha örülne a dolognak, bár ez sem hangján, sem arcán nem mutatkozik meg.* A szerzetesek kedvesek, segítenek a tanulásban, és rengeteg könyv és tekercs van a könyvtárban, amiből tudok tanulni. Csak az a kár, hogy rengeteg időbe telik, mire egy-két dolgot elsajátítok. *Az egyetlen hátránya a mágiatanulásnak, hogy türelem kell hozzá, méghozzá elég sok. A lánynak szerencsére van bőven, ezért is halad egész jól a tanulmányaival.*
-Hát... választani választottam, de csak nem rég kezdtem komolyan foglalkozni vele. Vízmágiát szeretnék tanulni, de egyelőre több az elszántság, mint a tudás. *Magyarázza a fejét ingatva. Már éppen itt lenne az ideje, hogy több időt szánjon erre az ágra, az alapokat már tudja.*
5468. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-29 16:18:07
Üzenet elküldve: 2015-09-29 16:18:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Nolie //
* Niras maga is szereti a város eme különleges helyszínét. Meglehetősen fejlett szépérzékkel rendelkezik, nem csoda hát, hogy tetszik neki a hely. Figyelmesen hallgatja a tündér válaszát, ami igencsak rövidre sikeredik. *
- Ha ilyen nagy utat tett meg, akkor nem csodálom, hogy azt mondják Artheniornál nincs alkalmasabb hely a mágia tanulásra.
* Mondja mosolyogva, ahogy lassan beérnek az erdőbe. *
- És mondja csak, választott már követendő utat? Vagy ágat, ha úgy jobban hangzik.
* Kérdezi kíváncsian, hisz jól emlékszik arra, hogy a lány állítása szerint nem tud sokat. *
A hozzászólás írója (Niras, a Táncos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.29 17:33:09
* Niras maga is szereti a város eme különleges helyszínét. Meglehetősen fejlett szépérzékkel rendelkezik, nem csoda hát, hogy tetszik neki a hely. Figyelmesen hallgatja a tündér válaszát, ami igencsak rövidre sikeredik. *
- Ha ilyen nagy utat tett meg, akkor nem csodálom, hogy azt mondják Artheniornál nincs alkalmasabb hely a mágia tanulásra.
* Mondja mosolyogva, ahogy lassan beérnek az erdőbe. *
- És mondja csak, választott már követendő utat? Vagy ágat, ha úgy jobban hangzik.
* Kérdezi kíváncsian, hisz jól emlékszik arra, hogy a lány állítása szerint nem tud sokat. *
A hozzászólás írója (Niras, a Táncos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.29 17:33:09
5467. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-28 18:37:17
Üzenet elküldve: 2015-09-28 18:37:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Kő kövön //
*Lebiggyesztett ajkakkal sétál végig a lánytetemeket nézve. Ő se néz ki idősebbnek a 16 éves emberlányoknál, akik most kiterülve fekszek saját vérükbe fagyva. Nem tetszik neki, hogy a banya megszökött, ahogy az sem, hogy megtölti orrüregeit a vér szaga. Minél előbb el akar tűnni innen, de nem tud megszólalni.
Így baktat Gabrien mögött igazi kis zombiként. Csak bámul előre üres tekintettel, míg feldolgozza a sikertelenséget. Szinte nem is tud róla, mi folyik körülötte, csak lépeget előre, amerre az emberóriás halad. De legalább a kis csapatuknak nem esett komolyabb baja, ez is több, mint a semmi.
Az aranytallérokat is megkapják Vinerrától. Riali szavai és a férfi sírása távoli zajként ér el hozzá, Janemita pedig nemtörődöm módon távozik még mielőtt a megbeszélés véget érne. Kint kitöröl szemzugából egy-egy forró könnycseppet, amit a lányok halála és a sikertelenség csaltak elő lelkéből, majd bevárja társait.
Talán szomorúságában nem is reagál a kóbor lovag és a csaplárlány kiválására, még a Vinerra-lovat is hátrahagyja, felkéredzkedik inkább a kolosszus mögé, hogy páncéljába kapaszkodva utazhasson arra, amerre épp viszik. Nem is tudja, hogy számít-e bármit is a cél, hiszen úgyis mind meghalnak egyszer.*
*Lebiggyesztett ajkakkal sétál végig a lánytetemeket nézve. Ő se néz ki idősebbnek a 16 éves emberlányoknál, akik most kiterülve fekszek saját vérükbe fagyva. Nem tetszik neki, hogy a banya megszökött, ahogy az sem, hogy megtölti orrüregeit a vér szaga. Minél előbb el akar tűnni innen, de nem tud megszólalni.
Így baktat Gabrien mögött igazi kis zombiként. Csak bámul előre üres tekintettel, míg feldolgozza a sikertelenséget. Szinte nem is tud róla, mi folyik körülötte, csak lépeget előre, amerre az emberóriás halad. De legalább a kis csapatuknak nem esett komolyabb baja, ez is több, mint a semmi.
Az aranytallérokat is megkapják Vinerrától. Riali szavai és a férfi sírása távoli zajként ér el hozzá, Janemita pedig nemtörődöm módon távozik még mielőtt a megbeszélés véget érne. Kint kitöröl szemzugából egy-egy forró könnycseppet, amit a lányok halála és a sikertelenség csaltak elő lelkéből, majd bevárja társait.
Talán szomorúságában nem is reagál a kóbor lovag és a csaplárlány kiválására, még a Vinerra-lovat is hátrahagyja, felkéredzkedik inkább a kolosszus mögé, hogy páncéljába kapaszkodva utazhasson arra, amerre épp viszik. Nem is tudja, hogy számít-e bármit is a cél, hiszen úgyis mind meghalnak egyszer.*
5466. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-28 11:21:19
Üzenet elküldve: 2015-09-28 11:21:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
*Megvan az olyan őszi estéknek is a maga varázsa, amikor a levegő még épp csak elkezd csípőssé válni napszállta után vagy amikor épp csak ébredni kezdene: összehozza az emberek, különösen azokat, akik egyébként is kedvüket lelik a másik társaságában.
Hátát annak a nyeregnek dönti, ami gyakran szolgál a fekhely tartozékaként is szabadtéri táborozások alkalmával. Mellkasán keresztbe fűzi karjait, nekikészül a terjedelmes hantának, amit Rilaitól vár. Az a bizonyos kölcsönkenyér.*
- Örülök, hogy rákérdeztél, mert valójában már kitaláltam, csak a betűtípussal nem jutok dűlőre. Valahova el is tettem a fecnit... - *Egy gyűröttes papírdarabot kotor elő nadrágja valamely zsebéből, amit odanyújt a lánynak. Rajta bizonytalan ujjak vezette penna a "Szeretlek Riali" szavai állnak.
A meglátással szemben nincsen tévhite, a tartalmasabb mintákról már lemondhat, hacsak nem jár egy elképesztő mély fantáziával áldott hegíró Lanawinon, aki ötvözni volna képes a fehér nyomot hagyott sérülések kaotikus vonalait ötvözni úgy, hogy az utóbb még értelmezhető alakot is öltsön.
A történetet a fiúgyermekek őszinte érdeklődésével hallgatja, a tűz fénykörén belül tartózkodva még bal szemének csillogását se olyan nehéz előidézni, ahogy időnként szájtátva, máskor kétkedve és fejcsóválva próbálja láncszemenként összefűzni ezt a mozgalmas és már-már képtelen előéletet.
Ha mindennek csak a töredéke is igaz, akkor Khan önhatalmúlag is leteszi a lantot és a maga helyére kinevezi hivatalosan is Rilait, mint örököst. Nem mellesleg érthetővé válnak bizonyos stílusjegyek is a viselkedésében, mint például az, hogy a fenekén csak ritka esetben tud nyugton maradni, vagy hogy miért fűz őszinte kételyeket ahhoz, hogy valaha is egy nyugodt és normális életet folytathassanak ők ketten. Elmosolyodik valahol a két felvonás között. Még ha bizonyságot is nyerne az a feltételezés, hogy Rilai lódít oroszlánrészt, valamire azért sikeresen rávilágít a félszeműnél.*
- Nem állítasz könnyű feladat elé. Ha magamat venném alapul és a saját történeteimet, akkor gondolkodás nélkül rávágnám, hogy minden szava igaz, az elsőtől az utolsóig. - *Fogvillantós vigyor, amit aztán gyorsan hessent is odébb.* - De nem mind vagyunk olyanok, mint Khan Lero, így változtatva kicsit a véleményen azt mondanám, hogy mégis minden szó igaz, csak sarkosabban fogalmazva. - *Hisz is abban, amit állít: megtörténhetett mindez Rilaival, ha nem is szó szerint az elmondottak formájában. Aztán ott van a harmadik opció is, hogy a felvázolt múltképek egy nagyon is átlagos és középszerű leány álmai, aki egy nevenincs falu szülötteként merő véletlenek folytán keveredett el a városig és eddigi boldogulását annak a furmánynak köszönheti, amit barna lobonca mögött rejteget.*
- De ha valami célból Wegtoren környékén járnék újra, nem fogom elfelejteni, hogy utánajárjak a titokzatos háremszökevények történetének. - *Amikor aludni térnek, mintegy megbizonyosodván a lány állításának valósága felől, beletúr a dús hajzatba.*
- Ebből tényleg lehetne kötelet fonni, egész erőset. - *Vigyorogva hunyja le szemét. Ezen a környéken már nem tart semmitől, ami az éjszakában járna vagy vadászna, s ha ez az aggály fel is ütné fejét Rilaiban, másnap már egész korán rájöhet, hogy a rablólovag miért volt ilyen átkozottul nyugodt álmában.*
- Üdvözöld Kalácsfalvát! - *Az egyik dombot megkerülve egy szinte sík terepre futnak ki, ahol amíg a szem ellát szántók váltják az erdőséget.*
- Voltam bátor gondoskodni a szállítmányról már előre, és ha igaz, a derék legények már úton is vannak mostanra vele. Meglepetés! - *Ha ezért nem törli taknyon Rilai, akkor semmiért.*
- Na mit szólsz, megnézzük mit építgetnek Kaganék?
Hátát annak a nyeregnek dönti, ami gyakran szolgál a fekhely tartozékaként is szabadtéri táborozások alkalmával. Mellkasán keresztbe fűzi karjait, nekikészül a terjedelmes hantának, amit Rilaitól vár. Az a bizonyos kölcsönkenyér.*
- Örülök, hogy rákérdeztél, mert valójában már kitaláltam, csak a betűtípussal nem jutok dűlőre. Valahova el is tettem a fecnit... - *Egy gyűröttes papírdarabot kotor elő nadrágja valamely zsebéből, amit odanyújt a lánynak. Rajta bizonytalan ujjak vezette penna a "Szeretlek Riali" szavai állnak.
A meglátással szemben nincsen tévhite, a tartalmasabb mintákról már lemondhat, hacsak nem jár egy elképesztő mély fantáziával áldott hegíró Lanawinon, aki ötvözni volna képes a fehér nyomot hagyott sérülések kaotikus vonalait ötvözni úgy, hogy az utóbb még értelmezhető alakot is öltsön.
A történetet a fiúgyermekek őszinte érdeklődésével hallgatja, a tűz fénykörén belül tartózkodva még bal szemének csillogását se olyan nehéz előidézni, ahogy időnként szájtátva, máskor kétkedve és fejcsóválva próbálja láncszemenként összefűzni ezt a mozgalmas és már-már képtelen előéletet.
Ha mindennek csak a töredéke is igaz, akkor Khan önhatalmúlag is leteszi a lantot és a maga helyére kinevezi hivatalosan is Rilait, mint örököst. Nem mellesleg érthetővé válnak bizonyos stílusjegyek is a viselkedésében, mint például az, hogy a fenekén csak ritka esetben tud nyugton maradni, vagy hogy miért fűz őszinte kételyeket ahhoz, hogy valaha is egy nyugodt és normális életet folytathassanak ők ketten. Elmosolyodik valahol a két felvonás között. Még ha bizonyságot is nyerne az a feltételezés, hogy Rilai lódít oroszlánrészt, valamire azért sikeresen rávilágít a félszeműnél.*
- Nem állítasz könnyű feladat elé. Ha magamat venném alapul és a saját történeteimet, akkor gondolkodás nélkül rávágnám, hogy minden szava igaz, az elsőtől az utolsóig. - *Fogvillantós vigyor, amit aztán gyorsan hessent is odébb.* - De nem mind vagyunk olyanok, mint Khan Lero, így változtatva kicsit a véleményen azt mondanám, hogy mégis minden szó igaz, csak sarkosabban fogalmazva. - *Hisz is abban, amit állít: megtörténhetett mindez Rilaival, ha nem is szó szerint az elmondottak formájában. Aztán ott van a harmadik opció is, hogy a felvázolt múltképek egy nagyon is átlagos és középszerű leány álmai, aki egy nevenincs falu szülötteként merő véletlenek folytán keveredett el a városig és eddigi boldogulását annak a furmánynak köszönheti, amit barna lobonca mögött rejteget.*
- De ha valami célból Wegtoren környékén járnék újra, nem fogom elfelejteni, hogy utánajárjak a titokzatos háremszökevények történetének. - *Amikor aludni térnek, mintegy megbizonyosodván a lány állításának valósága felől, beletúr a dús hajzatba.*
- Ebből tényleg lehetne kötelet fonni, egész erőset. - *Vigyorogva hunyja le szemét. Ezen a környéken már nem tart semmitől, ami az éjszakában járna vagy vadászna, s ha ez az aggály fel is ütné fejét Rilaiban, másnap már egész korán rájöhet, hogy a rablólovag miért volt ilyen átkozottul nyugodt álmában.*
- Üdvözöld Kalácsfalvát! - *Az egyik dombot megkerülve egy szinte sík terepre futnak ki, ahol amíg a szem ellát szántók váltják az erdőséget.*
- Voltam bátor gondoskodni a szállítmányról már előre, és ha igaz, a derék legények már úton is vannak mostanra vele. Meglepetés! - *Ha ezért nem törli taknyon Rilai, akkor semmiért.*
- Na mit szólsz, megnézzük mit építgetnek Kaganék?
5465. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-28 10:33:26
Üzenet elküldve: 2015-09-28 10:33:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
*Ő is látott már mindenféle bőrre vart motívumokat, ha nem is szerzeteseken, de matrózokon, különféle rosszarcúakon, hivatásos szeretőlányokon dekorációs célzattal, vagy szolganépségen, megjelölésként. Legalábbis teszi fel, hogy a félszemű erről beszél.*
- És mit íratnál magadra tűfestéssel? - *Kíváncsiskodik menet közben, ha már Khan így szóbahozta.* - Ha túl hosszú az óhajtott szövegezés, javaslom, vágj bele minél hamarabb, ugyanis a hegmentes felületek a testeden az idő múltával rohamos tempóban csökkennek, mint talán már észrevetted.
*Ez már csak a harcosélet velejárója. Ha leszáll a puhaléptű este, tüzet kuporítanak. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, történetmesélésre kerül a sor, úgy tűnik, ez ma az ő köre. Bizonyára feltűnt már társának, hogy bár lelkesen kérdez és hallgat, mikor más élettörténete van terítéken, a sajátjáról igen keveset mond, még akkor is, ha történetesen kérdezik. Borostyános szemeiben visszacsillog a vidáman pattogó tűz fénye. Törökülésben magához húzza a lábait, elgondolkodóan bizgetálja hosszan leomló, súlyos gesztenyeszín tincseit. Úgydönt, akkor ma leckét ad hantából.*
- Egy részét már elmondtam korábban. Önkéntes árvagyerek vagyok. - *Tudatja királynői kézmozdulattal. Utóbb felnevet.* - Tudod, sokáig egy vándor mímestársulattal jártam-keltem, kicsi gyerekkoromtól majdnem serdültömig. Azt hittem, végleg színjátékos maradok, mármint, színpadon, igazából, de aztán nem úgy alakult. Szép élet volt, és szabad. A csepűrágók egytől egyig varázslók. Nevetni, tapsolni tanítják az embereket, akkor is, ha nem szabad, vagy nincs min. Végül szétbomlott a csapat, ugyanis a vezérjátékos, akinek a legügyesebb, leglátványosabb volt a produkciója, egy szép napon jobblétre szenderült. Mind sírtunk és jajongtunk, mert hát halálát jórészt az okozta, hogy hiába könyörögtünk az embereknek: ne lökd meg a kardnyelőt!
*Mivel már belendült a mesélgetésbe, vigyorogva figyeli a férfi arcát: érezheti ő is, ilyen, mikor a hóhért akasztják.*
- Aztán jórészt északon éltem, mármint, innen északabbra. Maga mellé fogadott egy jóságos, idős nemesözvegy, az ottani víziváros egyik legtehetősebbje, írni, olvasni, viselkedni tanított, én cserébe rendet tartottam, társalkodtam, szórakoztattam a sarjait. Az egyik még képzeld csak, asszonyul is kívánt, hajszál híján lehettem volna egy hímes torony rabja, minden ujjamon egy-két gyűrűvel, az összes ruharedőmben, hajtókámban és zsebemben egy-egy tömött bugyellárissal. Bezony! Csakhogy rangkülönbség okán a frigy nem köttethetett meg. Pedig a legény igen impozáns volt, halvérű, valamint nyeszlett, tejfelszőke, naptól is óvott penészvirág. Mivelhogy hamarost hasonszőrű savanyú feleséget kerítettek neki, ismét az utcára kerültem. El kellett induljak, hogy hasznossá tegyem magam, tudtam, hogy erre egy nagyváros a legalkalmasabb. Azt már elmondtam, Amon Ruadhra hogyan kerültem. A többit meg úgyis tudod.
*Oldalra sandít.*
- Vagy nem is így történt? Na várj cska, már emlékszem. A mímes társulat helyett kereskedőkaravánnal tartottam, miután gyerekként atyám elvert a ház mellől. Egy mulatságos törpenövésű, kopasz fickót atyám helyett atyámmá fogadtam. Volt fogadott bátyám is, mindjárt három: Lovagolni, futni, úszni, solymászni, tigrisbukfencezni tanítottak. Vagy háromféle nyelven folyékonyan beszéltek, így rám is ragadt valami, aranyszámolásban is miattuk vagyok azóta verhetetlen. Egy nap rajtaütöttek a táboron, idegen, vad hegyi törzsfiak, lemészároltak mindenkit, kivéve az asszonyokat, és a gyerekeket. Őket ugyanis láncra fűzték, és elcipelték a magas hegyeken túlra, Wegtorenbe, ahol örök forróság van, szembe-szájba szálló, finom aranyhomok, és kőből épült, égig magasodó tornyok. Egy vagyonos ékszerész vett meg két társnőmmel együtt, álló nap énekelni, táncolni, csinoskodni kellett, cserébe kényelmes, kellemes folyású életünk volt, míg fel nem cseperedtem annyira, hogy elég ügyes legyek a szökéshez. Amúgy arrafelé ezeket az aranykalickás lányokat nagyon nagy tiszteletben tartják, és őrzik is, mint a hímes tojást, fejenként hat darab marcona eunuchhal. Na de ott tartottam, hogy szökés. Mind a hárman fülig vágtuk le a hosszú évek alatt finom olajokkal, előkelő szerekkel növesztett hajunkat, a fonatokat egymáshoz kötözve hágcsót készítettünk, seperc alatt megpattantunk a toronyból. A visszaút jócskán megviselt. Mire átküzdött magunkat a nagy hegyeken ismét, hogy Artheniorba induljunk, már arra maradt csak erőm, hogy tegyem egyik lábam a másik után. Így történt, és egyszer csak a Kopár hegyen találtam magam.
*Mivel a sok beszédtől kiszáradt a torka, felszökken, a málhából előszedi borostömlőjüket. Hagy időt Khannak, hogy emésztgesse, közben módfelett jót mulat magában. Visszahuppan kiindulási helyére.*
- Na, melyik volt a valódi?
- És mit íratnál magadra tűfestéssel? - *Kíváncsiskodik menet közben, ha már Khan így szóbahozta.* - Ha túl hosszú az óhajtott szövegezés, javaslom, vágj bele minél hamarabb, ugyanis a hegmentes felületek a testeden az idő múltával rohamos tempóban csökkennek, mint talán már észrevetted.
*Ez már csak a harcosélet velejárója. Ha leszáll a puhaléptű este, tüzet kuporítanak. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, történetmesélésre kerül a sor, úgy tűnik, ez ma az ő köre. Bizonyára feltűnt már társának, hogy bár lelkesen kérdez és hallgat, mikor más élettörténete van terítéken, a sajátjáról igen keveset mond, még akkor is, ha történetesen kérdezik. Borostyános szemeiben visszacsillog a vidáman pattogó tűz fénye. Törökülésben magához húzza a lábait, elgondolkodóan bizgetálja hosszan leomló, súlyos gesztenyeszín tincseit. Úgydönt, akkor ma leckét ad hantából.*
- Egy részét már elmondtam korábban. Önkéntes árvagyerek vagyok. - *Tudatja királynői kézmozdulattal. Utóbb felnevet.* - Tudod, sokáig egy vándor mímestársulattal jártam-keltem, kicsi gyerekkoromtól majdnem serdültömig. Azt hittem, végleg színjátékos maradok, mármint, színpadon, igazából, de aztán nem úgy alakult. Szép élet volt, és szabad. A csepűrágók egytől egyig varázslók. Nevetni, tapsolni tanítják az embereket, akkor is, ha nem szabad, vagy nincs min. Végül szétbomlott a csapat, ugyanis a vezérjátékos, akinek a legügyesebb, leglátványosabb volt a produkciója, egy szép napon jobblétre szenderült. Mind sírtunk és jajongtunk, mert hát halálát jórészt az okozta, hogy hiába könyörögtünk az embereknek: ne lökd meg a kardnyelőt!
*Mivel már belendült a mesélgetésbe, vigyorogva figyeli a férfi arcát: érezheti ő is, ilyen, mikor a hóhért akasztják.*
- Aztán jórészt északon éltem, mármint, innen északabbra. Maga mellé fogadott egy jóságos, idős nemesözvegy, az ottani víziváros egyik legtehetősebbje, írni, olvasni, viselkedni tanított, én cserébe rendet tartottam, társalkodtam, szórakoztattam a sarjait. Az egyik még képzeld csak, asszonyul is kívánt, hajszál híján lehettem volna egy hímes torony rabja, minden ujjamon egy-két gyűrűvel, az összes ruharedőmben, hajtókámban és zsebemben egy-egy tömött bugyellárissal. Bezony! Csakhogy rangkülönbség okán a frigy nem köttethetett meg. Pedig a legény igen impozáns volt, halvérű, valamint nyeszlett, tejfelszőke, naptól is óvott penészvirág. Mivelhogy hamarost hasonszőrű savanyú feleséget kerítettek neki, ismét az utcára kerültem. El kellett induljak, hogy hasznossá tegyem magam, tudtam, hogy erre egy nagyváros a legalkalmasabb. Azt már elmondtam, Amon Ruadhra hogyan kerültem. A többit meg úgyis tudod.
*Oldalra sandít.*
- Vagy nem is így történt? Na várj cska, már emlékszem. A mímes társulat helyett kereskedőkaravánnal tartottam, miután gyerekként atyám elvert a ház mellől. Egy mulatságos törpenövésű, kopasz fickót atyám helyett atyámmá fogadtam. Volt fogadott bátyám is, mindjárt három: Lovagolni, futni, úszni, solymászni, tigrisbukfencezni tanítottak. Vagy háromféle nyelven folyékonyan beszéltek, így rám is ragadt valami, aranyszámolásban is miattuk vagyok azóta verhetetlen. Egy nap rajtaütöttek a táboron, idegen, vad hegyi törzsfiak, lemészároltak mindenkit, kivéve az asszonyokat, és a gyerekeket. Őket ugyanis láncra fűzték, és elcipelték a magas hegyeken túlra, Wegtorenbe, ahol örök forróság van, szembe-szájba szálló, finom aranyhomok, és kőből épült, égig magasodó tornyok. Egy vagyonos ékszerész vett meg két társnőmmel együtt, álló nap énekelni, táncolni, csinoskodni kellett, cserébe kényelmes, kellemes folyású életünk volt, míg fel nem cseperedtem annyira, hogy elég ügyes legyek a szökéshez. Amúgy arrafelé ezeket az aranykalickás lányokat nagyon nagy tiszteletben tartják, és őrzik is, mint a hímes tojást, fejenként hat darab marcona eunuchhal. Na de ott tartottam, hogy szökés. Mind a hárman fülig vágtuk le a hosszú évek alatt finom olajokkal, előkelő szerekkel növesztett hajunkat, a fonatokat egymáshoz kötözve hágcsót készítettünk, seperc alatt megpattantunk a toronyból. A visszaút jócskán megviselt. Mire átküzdött magunkat a nagy hegyeken ismét, hogy Artheniorba induljunk, már arra maradt csak erőm, hogy tegyem egyik lábam a másik után. Így történt, és egyszer csak a Kopár hegyen találtam magam.
*Mivel a sok beszédtől kiszáradt a torka, felszökken, a málhából előszedi borostömlőjüket. Hagy időt Khannak, hogy emésztgesse, közben módfelett jót mulat magában. Visszahuppan kiindulási helyére.*
- Na, melyik volt a valódi?
5464. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-28 08:21:35
Üzenet elküldve: 2015-09-28 08:21:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Kő kövön //
*Lehetne felelősöket keresni, de felesleges. A kaland totális eredménytelenséggel zárult le, annak ellenére is, hogy a kolosszus és a többiek mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így történjen meg.
Ez most mégsem sikerült. Az egykori dada, akiről kiderült, hogy egy gonosz bosszúforraló, elérte célját és megölte a lányokat.
Ez a végeredmény. Nem számít más, a belefektetett energia, a gyors reagálás, semmi.
A hósörényű a szokásosnál is csendesebb és komorabb. Látni a naparany izzásban, hogy jobb nem hozzászólni, hagyni kell, hogy magában rendezze el a dolgokat. Nem, hogy senkihez, de még Janemitához sem szól, bár az ő társaságát legalább nem kerüli.
Kiadja A'fradnak, hogy szedje össze a felszereléseket, amiket a faluban hagytak és rövid úton távoznak is onnan. Vinerránál hagyja, hogy Rilai beszéljen, neki sem kedve, sem mondanivalója nincs. Az aranyakért elküldi a fegyverhordozót, majd visszatér a Pegazusba, társait bárhova is sodorja a szél. Janey valószínűleg vele tart, ahogy A'frad is, de a kolosszus lelkének jégpáncélja továbbra sem olvad meg. Hallgatag és komor marad továbbra is.*
*Lehetne felelősöket keresni, de felesleges. A kaland totális eredménytelenséggel zárult le, annak ellenére is, hogy a kolosszus és a többiek mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így történjen meg.
Ez most mégsem sikerült. Az egykori dada, akiről kiderült, hogy egy gonosz bosszúforraló, elérte célját és megölte a lányokat.
Ez a végeredmény. Nem számít más, a belefektetett energia, a gyors reagálás, semmi.
A hósörényű a szokásosnál is csendesebb és komorabb. Látni a naparany izzásban, hogy jobb nem hozzászólni, hagyni kell, hogy magában rendezze el a dolgokat. Nem, hogy senkihez, de még Janemitához sem szól, bár az ő társaságát legalább nem kerüli.
Kiadja A'fradnak, hogy szedje össze a felszereléseket, amiket a faluban hagytak és rövid úton távoznak is onnan. Vinerránál hagyja, hogy Rilai beszéljen, neki sem kedve, sem mondanivalója nincs. Az aranyakért elküldi a fegyverhordozót, majd visszatér a Pegazusba, társait bárhova is sodorja a szél. Janey valószínűleg vele tart, ahogy A'frad is, de a kolosszus lelkének jégpáncélja továbbra sem olvad meg. Hallgatag és komor marad továbbra is.*
5463. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-27 19:10:45
Üzenet elküldve: 2015-09-27 19:10:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
- Egy nálam kellemetlenebb alak azért nem érné be ennyivel, remélem tudod. - *Közel s távol sincs senki láthatáron belül, aki előtt titkolni akarná, hogy bármit tesz vagy mond Rilai, azzal valahogy még mélyebben befészkeli magát a szemtelen lovag szívébe.
Igaz ugyan, hogy komolyabb összekülönbözés még nem tette próbára ezt az egyensúlyi állapotot és ostobaság volna feltételezni is, hogy nem lesz ilyen momentuma életüknek, sőt! Csupán ha a temperamentumukat és egyéni habitusaikat vizsgálja is, elkerülhetetlennek tetszik, hogy viták egész garmadájával találják szembe magukat, idővel. A mostani pillanat és a tegnapé is abban az illuzórikus, anyagtalan ködben téblábol, ami a holnap nehézségeit előzékenyen elfedi és még ha újonnan tapasztalt érzés is az, ami a harcos bensőjében lelt menedékre, az új napkeltét örökké nem odázhatja el. De ha a választás a kezében volna, még akkor sem élne a lehetőséggel, mert azzal pont a lényegét ragadná el az olyan pillanatoknak, mint a mostani.
A selyemmel kötözés az ő fejében négy fal közé űzendő gondolatokat szül, amiket továbbgondolás céljával meg is tart egyelőre magának, de sandán azért elsomolyog a dolgon.*
- Kalandosabbnak kalandosabb, de ha bárkit meglátok a kertünkben ólálkodni, azt lelövöm és a fájóbb végénél fogva lógatom le az ereszről. - *Meg is tenné, ha a képzeltek realitássá válnának valaha is. Ellenben pontosan tudja, hogy Rilai (ha nem is maradéktalanul az egészet) elveszítené azt a bájt, ami őrá, a földnélküli lovagra olyan delejesen hat. Nevetve jut arra, hogy az ezerszer gyűrt közhely mennyire képes igazolni magát: vannak dolgok, amik szabadnak születnek.
Az ing alá nyúl, a mocsárlények karma által tépett sebek közel sem hegedtek még be.*
- Sokszor gondoltam már, hogy szerzek magamnak egy olyan csinos hegírást, tudod mint amilyen azokon a szerzeteseken van. - *Az első felszólításra nem is tesz érdemben semmit, mintha egyik szeme után most a látása is gyengélkedne.*
- Rólam van szó, kizárt, hogy elfelejtse amíg sírba nem kerül. - *Fejéhez kap aztán, megvakarva az alaposan megnőtt sörényt.* - És valami azt súgja, hogy az ilyen megjegyzésektől is jobb, ha tartózkodom, amikor legközelebb látom. Maradunk a régi felállásnál, te beszélsz, én meg hevesen egyetértek. - *Ugyanannyit számol visszaútnak Artheniorba, mint idefelé jövet, úgyhogy lesz még egy kora őszi estéjük a szabad ég alatt, meghitt táborozással.
Azelőtt még, hogy a kitartóan pattogó tűz mellett elaludnának a félszeműnek eszébe jut valami, amiről szinte semmit nem tud.*
- Rilai, neked mi a történeted? - *Honnan származik, milyen utat járt be Amon Ruadhig. Ha csak egy epizód is, amit hajlandó elfecsegni Khannak, az a férfi figyelmének minden szegmensére igényt tarthat.
Ha saccolnia kellene, az ő elbeszéléseiből már egy egész kötetet meg lehetne tölteni.*
Igaz ugyan, hogy komolyabb összekülönbözés még nem tette próbára ezt az egyensúlyi állapotot és ostobaság volna feltételezni is, hogy nem lesz ilyen momentuma életüknek, sőt! Csupán ha a temperamentumukat és egyéni habitusaikat vizsgálja is, elkerülhetetlennek tetszik, hogy viták egész garmadájával találják szembe magukat, idővel. A mostani pillanat és a tegnapé is abban az illuzórikus, anyagtalan ködben téblábol, ami a holnap nehézségeit előzékenyen elfedi és még ha újonnan tapasztalt érzés is az, ami a harcos bensőjében lelt menedékre, az új napkeltét örökké nem odázhatja el. De ha a választás a kezében volna, még akkor sem élne a lehetőséggel, mert azzal pont a lényegét ragadná el az olyan pillanatoknak, mint a mostani.
A selyemmel kötözés az ő fejében négy fal közé űzendő gondolatokat szül, amiket továbbgondolás céljával meg is tart egyelőre magának, de sandán azért elsomolyog a dolgon.*
- Kalandosabbnak kalandosabb, de ha bárkit meglátok a kertünkben ólálkodni, azt lelövöm és a fájóbb végénél fogva lógatom le az ereszről. - *Meg is tenné, ha a képzeltek realitássá válnának valaha is. Ellenben pontosan tudja, hogy Rilai (ha nem is maradéktalanul az egészet) elveszítené azt a bájt, ami őrá, a földnélküli lovagra olyan delejesen hat. Nevetve jut arra, hogy az ezerszer gyűrt közhely mennyire képes igazolni magát: vannak dolgok, amik szabadnak születnek.
Az ing alá nyúl, a mocsárlények karma által tépett sebek közel sem hegedtek még be.*
- Sokszor gondoltam már, hogy szerzek magamnak egy olyan csinos hegírást, tudod mint amilyen azokon a szerzeteseken van. - *Az első felszólításra nem is tesz érdemben semmit, mintha egyik szeme után most a látása is gyengélkedne.*
- Rólam van szó, kizárt, hogy elfelejtse amíg sírba nem kerül. - *Fejéhez kap aztán, megvakarva az alaposan megnőtt sörényt.* - És valami azt súgja, hogy az ilyen megjegyzésektől is jobb, ha tartózkodom, amikor legközelebb látom. Maradunk a régi felállásnál, te beszélsz, én meg hevesen egyetértek. - *Ugyanannyit számol visszaútnak Artheniorba, mint idefelé jövet, úgyhogy lesz még egy kora őszi estéjük a szabad ég alatt, meghitt táborozással.
Azelőtt még, hogy a kitartóan pattogó tűz mellett elaludnának a félszeműnek eszébe jut valami, amiről szinte semmit nem tud.*
- Rilai, neked mi a történeted? - *Honnan származik, milyen utat járt be Amon Ruadhig. Ha csak egy epizód is, amit hajlandó elfecsegni Khannak, az a férfi figyelmének minden szegmensére igényt tarthat.
Ha saccolnia kellene, az ő elbeszéléseiből már egy egész kötetet meg lehetne tölteni.*
5462. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-27 18:45:20
Üzenet elküldve: 2015-09-27 18:45:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Azért, mert az más. - *Ölti karba a kezét duzzogva az asszonykérdésre. Jobb nem jut eszébe, így hát úgy válaszol, ahogy: gyerekesen.* - Mert a házasság az kötelezettség, komolyság, vasakarat. Már kimondani is elrémítő. Ha egymáséi vagyunk így is, úgy is, minek róla plecsni, miért ne tudnánk élni hogy valami pap körbefüstölne, vagy összekötözné kezünk valami ceremoniális selyemsállal, vagy ilyesmi? Téged nem fásítana a tudat, hogy immáron ha akarsz, se csámboroghatsz el mellőlem? Nem izgalmasabb így, hogy a szabad akart tart össze minket?
*Elhúzza száját. Nem fog elkezdeni további hegyi beszédet tartani erről, tekintve hogy ez az egész nem is az, ami. Hanem csak Rilai látja bele, lehetséges. Szóval lassan elkezdheti menetrendszerűen kellemetlenül érezni magát emiatt. Még jó, hogy inkább a fogadó kerül szóba. Utóbb összeölelkeznek. Már meg sem próbál úgy tenni, mintha a dialógus elől menekülne csókkal. Úgyis elfogynak a szavai a dialógus végére. Bólint, útnak indulnak. A táj szépségétől nyűgözötten ő sétál a szár mellett, hagyja, hogy a párductarka bóklásszon, amerre neki tetszik. A lány egy idő után gyanút fog.*
- Nem jó fele megyünk! - *Kiált előre Khannak, ugyanis amerre mennek, az Amon Ruadh fele visz. Ő pedig a „vissza“ dolgot jelen esetben úgy értette, vissza a Pegazusba. A városba, a nyersanyagért, amit ígért levélben is a Hegy urának. Ugyanis anélkül megeshet, hogy bűnük felett nem lesz oly elnéző a barbár vezér, mint arra Rilai eddig alapozott.* - Nem egy túl jó ötlet a sok szekér kő nélkül szembekerülni Kagannal, dalia, ki tudja, emlékszik-e még, hogy elcsórtad a kincsét, megléptél a lovagi címeddel, satöbbi.
*Elhúzza száját. Nem fog elkezdeni további hegyi beszédet tartani erről, tekintve hogy ez az egész nem is az, ami. Hanem csak Rilai látja bele, lehetséges. Szóval lassan elkezdheti menetrendszerűen kellemetlenül érezni magát emiatt. Még jó, hogy inkább a fogadó kerül szóba. Utóbb összeölelkeznek. Már meg sem próbál úgy tenni, mintha a dialógus elől menekülne csókkal. Úgyis elfogynak a szavai a dialógus végére. Bólint, útnak indulnak. A táj szépségétől nyűgözötten ő sétál a szár mellett, hagyja, hogy a párductarka bóklásszon, amerre neki tetszik. A lány egy idő után gyanút fog.*
- Nem jó fele megyünk! - *Kiált előre Khannak, ugyanis amerre mennek, az Amon Ruadh fele visz. Ő pedig a „vissza“ dolgot jelen esetben úgy értette, vissza a Pegazusba. A városba, a nyersanyagért, amit ígért levélben is a Hegy urának. Ugyanis anélkül megeshet, hogy bűnük felett nem lesz oly elnéző a barbár vezér, mint arra Rilai eddig alapozott.* - Nem egy túl jó ötlet a sok szekér kő nélkül szembekerülni Kagannal, dalia, ki tudja, emlékszik-e még, hogy elcsórtad a kincsét, megléptél a lovagi címeddel, satöbbi.
5461. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-09-27 16:05:45
Üzenet elküldve: 2015-09-27 16:05:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Norke//
*Még szép, hogy tudni akarja. Norke az első férfi, aki ilyen kedves hozzá, méghozzá úgy tűnik, hátsó szándék nélkül, ezért szeretné jobban megismerni a gondolatait és megérteni, hogy megtudja, miért.*
~Megsajnált? Nem is csoda, olyan kis szerencsétlen lehettem... De hogy maga miatt is...~
-Nagyon örülök, hogy így gondoltad, mivel... *Mosolyodik el nagyon halványan, inkább idegesen, mint sem boldogan.* Nekem is szükségem volt valakire, akivel beszélhettem. Nagyon sokat tudok beszélni, ezért ha nincs kivel megosztanom, az nagyon rosszul esik.
*Folytatja a férfi megkezdett gondolatfonalát. Már rég óta egyedül volt, nem tudta megosztani a gondolatait, így kapva kapott a lehetőségen, hogy találkozott valakivel, aki hajlandó meghallgatni. Aztán néhány élvezetes perc után már nem csak a puszta társasága miatt élvezte, hogy együtt lehetnek. Norke teljes valója megfogta, főleg azok az igéző, zöld szemek. Saját zöldjeit sosem tartotta igazán szépnek, inkább a mocsárra emlékeztették őt, nem egy szép smaragdra.*
-Oh, én nem azért kérdeztem! *Mentegetőzik zavartan. Puszta kíváncsiság, noha nem valami finom és tapintatos mondatként csúszott ki a száján. Aztán eljut a tudatáig, milyen választ is kapott.*
-Várj! *Tekint fel meglepetten.* Reméled, hogy együtt tölthetünk néhány éjszakát?
*Nem mintha ő nem ébredne szívesen úgy az elkövetkező reggeleken, mint ma, de konkrétan még egyikőjük sem mondta ki, mi az, amit szeretne a másiktól: egy rövid kaland? szeretői viszony? romantikus kapcsolat? barátok? ismerősök? múló emlék, akit holnapra már el is felejt? Még Sayua sem tudja, mit szeretne pontosan, és mi lenne a legésszerűbb döntés.*
-És honnan tudtad, hogy szeretném? Még én sem tudtam, mit szeretnék...
*Sőt, alig volt öntudatánál, csak arra tudott gondolni, hogy végre aludhat egy hatalmasat, nem is figyelt a megmentőjére.*
-Igaz, de egy darabig egy idős vadász vezetett. Viszont nagyjából megjegyeztem az utat, biztosan visszajutok a Holdudvarra.
*Jelenti ki határozottan.*
-A Pegazus fogadót is megmutatom, ott van egy kőhajításnyira az udvartól. Nagyon finom ételt kínálnak és a szobák is elég kényelmesek, mégis megfizethetőek.
*Tart egy rövidke beszámolót. Ha a férfinak nem tetszik, kénytelenek lesznek másik szállást keresni, habár ő több fogadót nem ismer.
A nap lemenőben, az őket körülölelő fák árnyékai egyre hosszabbra nyúlnak, és a sötétség halvány leple borul rájuk.*
-Mindjárt ott vagyunk.
*Állapítja meg egy éles kanyarban. Még néhány perc és már láthatják is a Holdudvarba vezető kis kaput.*
*Még szép, hogy tudni akarja. Norke az első férfi, aki ilyen kedves hozzá, méghozzá úgy tűnik, hátsó szándék nélkül, ezért szeretné jobban megismerni a gondolatait és megérteni, hogy megtudja, miért.*
~Megsajnált? Nem is csoda, olyan kis szerencsétlen lehettem... De hogy maga miatt is...~
-Nagyon örülök, hogy így gondoltad, mivel... *Mosolyodik el nagyon halványan, inkább idegesen, mint sem boldogan.* Nekem is szükségem volt valakire, akivel beszélhettem. Nagyon sokat tudok beszélni, ezért ha nincs kivel megosztanom, az nagyon rosszul esik.
*Folytatja a férfi megkezdett gondolatfonalát. Már rég óta egyedül volt, nem tudta megosztani a gondolatait, így kapva kapott a lehetőségen, hogy találkozott valakivel, aki hajlandó meghallgatni. Aztán néhány élvezetes perc után már nem csak a puszta társasága miatt élvezte, hogy együtt lehetnek. Norke teljes valója megfogta, főleg azok az igéző, zöld szemek. Saját zöldjeit sosem tartotta igazán szépnek, inkább a mocsárra emlékeztették őt, nem egy szép smaragdra.*
-Oh, én nem azért kérdeztem! *Mentegetőzik zavartan. Puszta kíváncsiság, noha nem valami finom és tapintatos mondatként csúszott ki a száján. Aztán eljut a tudatáig, milyen választ is kapott.*
-Várj! *Tekint fel meglepetten.* Reméled, hogy együtt tölthetünk néhány éjszakát?
*Nem mintha ő nem ébredne szívesen úgy az elkövetkező reggeleken, mint ma, de konkrétan még egyikőjük sem mondta ki, mi az, amit szeretne a másiktól: egy rövid kaland? szeretői viszony? romantikus kapcsolat? barátok? ismerősök? múló emlék, akit holnapra már el is felejt? Még Sayua sem tudja, mit szeretne pontosan, és mi lenne a legésszerűbb döntés.*
-És honnan tudtad, hogy szeretném? Még én sem tudtam, mit szeretnék...
*Sőt, alig volt öntudatánál, csak arra tudott gondolni, hogy végre aludhat egy hatalmasat, nem is figyelt a megmentőjére.*
-Igaz, de egy darabig egy idős vadász vezetett. Viszont nagyjából megjegyeztem az utat, biztosan visszajutok a Holdudvarra.
*Jelenti ki határozottan.*
-A Pegazus fogadót is megmutatom, ott van egy kőhajításnyira az udvartól. Nagyon finom ételt kínálnak és a szobák is elég kényelmesek, mégis megfizethetőek.
*Tart egy rövidke beszámolót. Ha a férfinak nem tetszik, kénytelenek lesznek másik szállást keresni, habár ő több fogadót nem ismer.
A nap lemenőben, az őket körülölelő fák árnyékai egyre hosszabbra nyúlnak, és a sötétség halvány leple borul rájuk.*
-Mindjárt ott vagyunk.
*Állapítja meg egy éles kanyarban. Még néhány perc és már láthatják is a Holdudvarba vezető kis kaput.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257