//Déna//
* Vier minden porcikája vonzza a lányt. Hiába szeretné távolabb tudni magától, pont ugyanígy szeretné, ha még közelebb lenne hozzá. De időről időre hideg zuhanyként zúdítja magára a jelen sivárságát. A józanság, és hidegvér kirángatja őt minden hirtelen felébredő vágyából. Nem éppen így történik ez Déna szívében és testében. Próbálná magát csitítani, látszik, hogy végtelenül sebezhető. Viernek teljesen ki van most szolgáltatva. Más nő közelében élvezné a helyzetet, és azonnal ki is használná. De nem hagyja magát. Ahányszor a fiatal ismeretlen szemébe pillant, igyekszik megőrizni titokzatosságának kulcsát, a távolságtartás jegességét.
Déna csacsogása, elejtett szavai, melyek lehetnek tapintatlanok vagy sem, nem igazán számítanak. Elsiklanak a levegőben. Vier inkább koncentrál saját tetteire és szavaira, mintsem a lányra. Szórakozottan legyint csupán a bocsánatkérő szavakra.*
- Ugyan. Nem mondtál semmi rosszat. Ne kérj azért bocsánatot, mert őszintén kimondtál valamit. –
* Kérdésére pont azt a választ kapja, amit várt. Déna kinézetéből, a szakadt rongyos külsőből ítélve, és zavarodott beszédéből leszűrve, gondolta, hogy a lány nem egészen emlékszik önmagára, illetve múltjára. *
- Gondoltam, hogy nem emlékszel. Legalább a nevedre emlékszel. Már ha ez az igazi neved…-
* Nem a lány szavaiban kételkedik. Egyszerűen logikusan gondolkozik. Ha egy olyan valakivel hozta össze a sors, akinek emlékei lyukasak, akár egy halászháló, nem lehet biztos abban az ember, hogy amennyire emlékszik az valóságos-e, vagy esetleg valaki mágiával az elméjébe ültette azokat. Sok a lehetőség.
A kanál csengőn koppan a padlón, Déna ujjai elszorulnak, ahogyan saját testébe kapaszkodik. Orcáját próbálja elvonni Vier elől. Nem véletlen, hiszen szemei az igazságot keresik, és bizony igen zavaró tud lenni, a mélységi kutakodó mélységig maró pillantása. Ideje sincs rá, hogy felvegye a kanalat, vagy, hogy ő magától nyújtson vigaszt az elárvult léleknek, mellkasán már is érzi a csöpp arcot, a remegő hang alig szeli át ingének szövetét. Tudja mit vár a másik. Az ki kétségbe van esve, nem biztos semmiben még önmagában sem, az arra számít, hogy megvédik, és biztos támaszt adnak. Déna elveszi ezt magától, pillanatok alatt érzi saját fahéj ízű ajkain, a másikét. Vier pedig elegánsan kap az alkalmon, hogy hagyja egy pillanatra leengedni védelmét, hűvös külsejét had olvasszák meg. Keze Déna derekára, majd lapockájára siklik. Viszonozza a csókot, olyan lágyan, olyan finomsággal, amit a másik még sosem tapasztalhatott. De túl bizarr, túlismerős az érzés. Fájdalmas, mintha ezernyi tűt szúrnának nyelvére. Hiába jóleső a csók, inkább fájdalmas. Kísérteties. Pupillái zavarodottan cikáznak, az aranypettyek vadul rebbennek majd feszülten kissé remegve bámulják a csókra éhes lányt. Vier pedig vállainál ragadja meg Dénát, nem finomkodik, a közeli bársony kanapéra taszítja. Magas alakja oly sötéten magaslik a lány fölé, hogy nem tudni, szenvedélyesen szerelmeskedni akar vele, vagy megölni…*
- Ma éjjel, ott alszol ahol vagy… hozok takarót, és párnát. –
* Idegesen fésüli hátra fekete haját körmeivel. Sietős feszes léptekkel eltűnik szobájában, majd percekkel később Déna mellé dobja az említett dolgokat. Lúdtollból készült párna, és dunna. A dunna egyfajta takaró, illetve paplan. Az itteni hideg időjárásnak pont megfelel.*
- Éjjel ne kódorogj a lakásomban. A szobámba pedig be ne merd tenni a lábam. Nem fogadhatok sokáig vendégeket, főleg nem egy hajadon lányt. Valaki biztosan keres már téged. Holnap reggel, a városba viszlek. Itt nem nálam nem maradhatsz. Fájdalmas még csak az is ha a közelemben levegőt veszel…-
* Arcának élei a félhomályban most még hangsúlyosabbak. A sármja most inkább ijesztő, és félelmetes. Hosszú fekete tincsei szárnyakként feszülnek vállaira, és hátára. Nem most nem kedves, és nem finom, mint mikor felkeltette a lányt. Túlismerős, és túlzottan kellemetlen a lány ittléte, hogy higgadt tudjon maradni. Vagy megöli őt, vagy, megerőszakolja…Déna ha nyugton marad sértetlenül élheti túl az éjszakát. *
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.30 18:00:10, a következő indokkal:
Jeljavítás. A fejléc dupla perjel közé rakandó.