Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 242 (4821. - 4840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
4840. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-06 12:36:57
Üzenet elküldve: 2015-05-06 12:36:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
// Lousadel Rammesh, Lélekjáró Galmin//
*Lou nem tököl sokat. Fogja a lándzsáját és a bestia hátába szúrja. Persze ezzel nem sokat ér. Nem tud megölni egy halottat, de ezzel nem foglalkozik. Az olyan ösztönlényekben lehet pozitív is, hogy egyből azt teszik amit kell, viszont negatív, hogy nem gondolkodnak és nem veszik észre a dolgokat időben. Jó pár ok nélküli szúrást még intéz a medve hátába. Akkor nyugszik le mikor a medve is meg a sámán is ok nélkül elalszanak. Mármint a sámánnak van rá oka csak a medvének nincs. Megpróbálja a sámánt valahogy kihúzni az alvó medve alól. Ha sikerül akkor a hátára veszi és nagy nehezen sok pihenővel elindul vele a Pegazusba.*
*Lou nem tököl sokat. Fogja a lándzsáját és a bestia hátába szúrja. Persze ezzel nem sokat ér. Nem tud megölni egy halottat, de ezzel nem foglalkozik. Az olyan ösztönlényekben lehet pozitív is, hogy egyből azt teszik amit kell, viszont negatív, hogy nem gondolkodnak és nem veszik észre a dolgokat időben. Jó pár ok nélküli szúrást még intéz a medve hátába. Akkor nyugszik le mikor a medve is meg a sámán is ok nélkül elalszanak. Mármint a sámánnak van rá oka csak a medvének nincs. Megpróbálja a sámánt valahogy kihúzni az alvó medve alól. Ha sikerül akkor a hátára veszi és nagy nehezen sok pihenővel elindul vele a Pegazusba.*
4839. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-06 00:48:15
Üzenet elküldve: 2015-05-06 00:48:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyf, Zoranyde//
*Mosolyog kedvesen, hiszen nagyon úgy néz ki, talán megint egy elveszett és meg nem értett lélekkel találkozott. Lám mennyire nem számít ki hova születik. Ő megérti a Sötételfet. Ha ő született volna a mélységiek közé, őt is mélységesen bántaná, ha mindenki megrémülne a közelében. Ő lesz az utolsó, aki csak a külseje miatt ítéli meg. Azt már nem! Ő nem ilyen, ő kézen fogja a meg nemértetteket és kivezeti őket az erdőből. Kis szíve most tényleg büszkén ver a mellkasában. A hálás pillantást, barátival viszonozza és már indulna is meg, de az első lépés után olyan érzése támad, mintha egy fát próbálna elhúzni maga mögött, aminek a gyökerei mélyre nyúlnak. Meglepetten pillant fel a kék bőrűre, akinek a keze egy pillanattal később ráfog az övére és kötélként fonja körbe. Elakad a lélegzete, ahogy a háta mögé húzza. Hirtelen pánikba esik az előre cseppet sem várt fordulattól. Az előbb még büszke nagyokat dobbanó szíve, ijedten kezd sebesen verdesni a felhangzó női hangra. A mélységi háta mögül kilesve néz végig az új jövevényen. Megrebben a szárnya ijedtében, amikor látja a másik Sötételfet. Mind a kettőhöz bizalommal közelíteni, azért még neki se megy. Akármennyire is hisz "a külső nem minden" igazságban, arra azért nagyon kicsi az esély, hogy mind a kettő barátságos és melegszívű legyen. A női egyed bemutatkozását alig hallja, mert az foglalja le, hogy kihúzza valahogy a nagy kék tenyérben fogva tartott kezét. Ez az egy akadálya van annak, hogy gyorsan elillanjon. Igyekszik, de hiába próbálja lefejteni kezéről a mélységi ujjakat. Bár nem fog túl erősen a kék kéz, valahogy mégsem sikerül elszabadulni tőle. Riadtan várja, hogy mi jön most, ha már a gyors távozás esélye oda van. Ha udvariatlan is lett volna, azért most mégis emellett döntött volna, ha teheti, de így most nincs nagyon választása csak reménykedni, hogy nem döntött rosszul, amikor az idegent jóravalónak ítélte. A hangnem, amit a mélységi az újonnan érkezőnek küld, azért erre enged következtetni. Óvatosan kiles a háta mögül és jobban megnézi magának a magas sötételf nőt. Valahogy az udvarias hang most nem cseng olyan megnyugtatóan, ahogy előzőleg. Végül az elhangzott szavak után csillapodik kissé a szívverése, mert egyelőre úgy ítéli meg védeni akarja a fogva tartó marok és nem akarja kitenni az új idegen esetleges zaklatásának. Ettől meg kellene nyugodnia, de nem nagyon tud mert, ha a mélységi óvja, akkor nyilán van mitől. Nem mer megszólalni, de szerencsére beszélnek helyette. Ha szükséges lenne, akkor nyilván elijeszti, majd egyik a másikat. Ez neki akkor sem menne, ha fél métert nőne ebben a pillanatban.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.06 01:02:49
*Mosolyog kedvesen, hiszen nagyon úgy néz ki, talán megint egy elveszett és meg nem értett lélekkel találkozott. Lám mennyire nem számít ki hova születik. Ő megérti a Sötételfet. Ha ő született volna a mélységiek közé, őt is mélységesen bántaná, ha mindenki megrémülne a közelében. Ő lesz az utolsó, aki csak a külseje miatt ítéli meg. Azt már nem! Ő nem ilyen, ő kézen fogja a meg nemértetteket és kivezeti őket az erdőből. Kis szíve most tényleg büszkén ver a mellkasában. A hálás pillantást, barátival viszonozza és már indulna is meg, de az első lépés után olyan érzése támad, mintha egy fát próbálna elhúzni maga mögött, aminek a gyökerei mélyre nyúlnak. Meglepetten pillant fel a kék bőrűre, akinek a keze egy pillanattal később ráfog az övére és kötélként fonja körbe. Elakad a lélegzete, ahogy a háta mögé húzza. Hirtelen pánikba esik az előre cseppet sem várt fordulattól. Az előbb még büszke nagyokat dobbanó szíve, ijedten kezd sebesen verdesni a felhangzó női hangra. A mélységi háta mögül kilesve néz végig az új jövevényen. Megrebben a szárnya ijedtében, amikor látja a másik Sötételfet. Mind a kettőhöz bizalommal közelíteni, azért még neki se megy. Akármennyire is hisz "a külső nem minden" igazságban, arra azért nagyon kicsi az esély, hogy mind a kettő barátságos és melegszívű legyen. A női egyed bemutatkozását alig hallja, mert az foglalja le, hogy kihúzza valahogy a nagy kék tenyérben fogva tartott kezét. Ez az egy akadálya van annak, hogy gyorsan elillanjon. Igyekszik, de hiába próbálja lefejteni kezéről a mélységi ujjakat. Bár nem fog túl erősen a kék kéz, valahogy mégsem sikerül elszabadulni tőle. Riadtan várja, hogy mi jön most, ha már a gyors távozás esélye oda van. Ha udvariatlan is lett volna, azért most mégis emellett döntött volna, ha teheti, de így most nincs nagyon választása csak reménykedni, hogy nem döntött rosszul, amikor az idegent jóravalónak ítélte. A hangnem, amit a mélységi az újonnan érkezőnek küld, azért erre enged következtetni. Óvatosan kiles a háta mögül és jobban megnézi magának a magas sötételf nőt. Valahogy az udvarias hang most nem cseng olyan megnyugtatóan, ahogy előzőleg. Végül az elhangzott szavak után csillapodik kissé a szívverése, mert egyelőre úgy ítéli meg védeni akarja a fogva tartó marok és nem akarja kitenni az új idegen esetleges zaklatásának. Ettől meg kellene nyugodnia, de nem nagyon tud mert, ha a mélységi óvja, akkor nyilán van mitől. Nem mer megszólalni, de szerencsére beszélnek helyette. Ha szükséges lenne, akkor nyilván elijeszti, majd egyik a másikat. Ez neki akkor sem menne, ha fél métert nőne ebben a pillanatban.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.06 01:02:49
4838. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 23:35:13
Üzenet elküldve: 2015-05-05 23:35:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara, Zoranyde//
*Na ezért érdemes néha rákacsintania más faj leánykáira. Olyan kis édes... egyszerűen lehengerlő, ahogy végűl a lány jön zavarba. Ó igazán semmiség! Reyf igazán nem akarta ilyen helyzetbe hozni! Reyf nagyon sajnálja az egészet... jellemző. Csak azért, mert nem fennhordott orral, gőgösen és fajához hűen, vagyis az elvárt módon viselkedik, a legtöbb ember, elf, fél-elf vagy tündér elámul tőle. Pedig ha tudnák, hogy milyen érdekes és olykor kéjes gondolatok cikáznak át a fejében, lehet hogy a legtöbbjük meggondolná magát. Bár ki tudja? Neki mindenből csak egy kell... így sehol nem ragad le, s elég ha csak házához és úrnőjéhez hű. Már ameddig megmarad... messze van innen igazi otthona, s az onnan jövő hírek sehogyan sem vonzzák vissza.*
- Köszönöm, hogy megérted ezt Elinara!
*Mondja a tündérkének igazán hálás pillantással, de a következő mozzanatán azért rendesen meglepődik, mint mikor az álmából felébredő ork rájön, hogy nincsenek szárnyai... nem szokta meg az ilyen gyors és felelőtlen tetteket. Egy pillanatig hagyja, hogy a szösszenet egy lépéssel előrébb húzza, de azután lecövekel és nem megy tovább. Keze, mint egy erős, ám nem durva fogó bezárja a lány aprócska tenyerét, majd nem túl durván, de maga mögé húzza, mikor a mélységi nőstény előmerészkedik. Reyf egyáltalán nem örül neki, hogy ő jött el érte, mert így könnyen lehet, hogy elrontja a kis játékát, de legalább jobban szemrevételezheti a formás, női alakot és az esetleges, lapuló fegyvereket. Azért azon nem lepődik meg, hogy a nőstény elsősorban neki címzi a szavait.*
- Átutazóban vagyok hölgyem.
*Tartja fent a meséjét, hiszen attól még, hogy egy mélységi nősténnyel áll szenben, nem ismeri. Habár lehet, hogy szívesen megismerné egyetlen éjszakára.*
- Esetleg csatlakozni kíván vagy van egyéb óhaja?
*Kérdi pimasz vigyorral, de határozottan, hogy a kistündér a háta mögött érezze, nem lesz itt semmi baj. Már az övé. Ő dönti el, hogy elengedi vagy sem. Persze ebből csak a hősies, lovagi arca a lényeg... *
*Na ezért érdemes néha rákacsintania más faj leánykáira. Olyan kis édes... egyszerűen lehengerlő, ahogy végűl a lány jön zavarba. Ó igazán semmiség! Reyf igazán nem akarta ilyen helyzetbe hozni! Reyf nagyon sajnálja az egészet... jellemző. Csak azért, mert nem fennhordott orral, gőgösen és fajához hűen, vagyis az elvárt módon viselkedik, a legtöbb ember, elf, fél-elf vagy tündér elámul tőle. Pedig ha tudnák, hogy milyen érdekes és olykor kéjes gondolatok cikáznak át a fejében, lehet hogy a legtöbbjük meggondolná magát. Bár ki tudja? Neki mindenből csak egy kell... így sehol nem ragad le, s elég ha csak házához és úrnőjéhez hű. Már ameddig megmarad... messze van innen igazi otthona, s az onnan jövő hírek sehogyan sem vonzzák vissza.*
- Köszönöm, hogy megérted ezt Elinara!
*Mondja a tündérkének igazán hálás pillantással, de a következő mozzanatán azért rendesen meglepődik, mint mikor az álmából felébredő ork rájön, hogy nincsenek szárnyai... nem szokta meg az ilyen gyors és felelőtlen tetteket. Egy pillanatig hagyja, hogy a szösszenet egy lépéssel előrébb húzza, de azután lecövekel és nem megy tovább. Keze, mint egy erős, ám nem durva fogó bezárja a lány aprócska tenyerét, majd nem túl durván, de maga mögé húzza, mikor a mélységi nőstény előmerészkedik. Reyf egyáltalán nem örül neki, hogy ő jött el érte, mert így könnyen lehet, hogy elrontja a kis játékát, de legalább jobban szemrevételezheti a formás, női alakot és az esetleges, lapuló fegyvereket. Azért azon nem lepődik meg, hogy a nőstény elsősorban neki címzi a szavait.*
- Átutazóban vagyok hölgyem.
*Tartja fent a meséjét, hiszen attól még, hogy egy mélységi nősténnyel áll szenben, nem ismeri. Habár lehet, hogy szívesen megismerné egyetlen éjszakára.*
- Esetleg csatlakozni kíván vagy van egyéb óhaja?
*Kérdi pimasz vigyorral, de határozottan, hogy a kistündér a háta mögött érezze, nem lesz itt semmi baj. Már az övé. Ő dönti el, hogy elengedi vagy sem. Persze ebből csak a hősies, lovagi arca a lényeg... *
4837. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:37:03
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:37:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Lousadel Rammesh, Lélekjáró Galmin//
*A megmagyarázhatatlan jelenségtől életre kélt, élénk zöld, szikrázó szemű medve testének célpontja nem a hátra sunnyogó Lou továbbra sem, mintha még azt is érezné, vagy tudná a bestia, hogy halálát Galmin okozta, így első sorban rajta akar revansot venni.
A fickó jó erőben van és jól tűri a fájdalmat, de gyorsasága nem jobb, mint egy vadé, ügyességét, vagy fegyverhasználatát nem is firtatva. Társa ugyan kompenzálhatja ezeket a hiányosságokat, de ő eddig nem volt kifejezetten aktív résztvevője a gyorsan véget érő medvevadászatnak, ám most lehetőséget kap arra, hogy bizonyítson, mert nem várt második fordulót rendeltek el az égiek.
A medvét bundája és lelke miatt leölő férfi újabb értékes szegmenseket veszteget a beszédre, ám ellenfele nem tesz így. Miért álljon bambán, várva, hogy befejezze mondandóját a másik, esetleg ezt követően akcióba lendüljön? Az azonnali visszatámadás elmarad, így ismét a mackónál a kezdeményezés lehetősége. A másik talán épp ekkor akarja magát elüvölteni, hát egye fene! Ad rá neki okot a bestia, mert felé borulva erős állkapcsával sebesült vállára (és érintőlegesen nyakára) mar, megtépázza, majd egyszerűen kiköpi.
Ez már túl sok a Lélekjárónak, az egészséges, életerős vad visszaköveteli ami az övé: Galmin elájul, a Medve ereje/lelke elhagyja és visszaszáll eredeti tulajdonosába. Szemeiben kialszik a zöldes fény, mely még utoljára felizzva begyógyítja a maci sebeit. Ezt követően az álomra szenderül, akárcsak Galmin, aki a következő három napban ha fel is ébred, nem fog tudni emberi hangot kiadni, szavak megformálására alkalmatlan lesz nyelve, csak brummoghat, mint egy medve.
Az istenek nem vernek bottal, tartja a mondás. Galmin most betekintést nyerhet abba mi is valójában a természet rendje: önző céljai elérése érdekében rossz módszert választott, az egészséges és életerős medve életének kioltása hiba volt.
A ragadozók nem véletlen űzik a gyenge, sebzett, vagy beteg prédát, ezt az apróságot figyelmen kívül hagyta a természet gyermeke, mikor személyes (lelki) gyarapodásának- és rögeszméinek igazolása céljából nekiindult az erdőnek.
Lout nem éri bántalom, amennyiben a már békésen -és rendkívül fáradtan- szendergő medvét nem piszkálja, mely a korábbi irányából érkező támadásra rá sem hederített, mintha nem fogta volna a lándzsa. Hiába mélyedt hátába, a megszállt, halott testet nem ölhette meg ismét.*
*A megmagyarázhatatlan jelenségtől életre kélt, élénk zöld, szikrázó szemű medve testének célpontja nem a hátra sunnyogó Lou továbbra sem, mintha még azt is érezné, vagy tudná a bestia, hogy halálát Galmin okozta, így első sorban rajta akar revansot venni.
A fickó jó erőben van és jól tűri a fájdalmat, de gyorsasága nem jobb, mint egy vadé, ügyességét, vagy fegyverhasználatát nem is firtatva. Társa ugyan kompenzálhatja ezeket a hiányosságokat, de ő eddig nem volt kifejezetten aktív résztvevője a gyorsan véget érő medvevadászatnak, ám most lehetőséget kap arra, hogy bizonyítson, mert nem várt második fordulót rendeltek el az égiek.
A medvét bundája és lelke miatt leölő férfi újabb értékes szegmenseket veszteget a beszédre, ám ellenfele nem tesz így. Miért álljon bambán, várva, hogy befejezze mondandóját a másik, esetleg ezt követően akcióba lendüljön? Az azonnali visszatámadás elmarad, így ismét a mackónál a kezdeményezés lehetősége. A másik talán épp ekkor akarja magát elüvölteni, hát egye fene! Ad rá neki okot a bestia, mert felé borulva erős állkapcsával sebesült vállára (és érintőlegesen nyakára) mar, megtépázza, majd egyszerűen kiköpi.
Ez már túl sok a Lélekjárónak, az egészséges, életerős vad visszaköveteli ami az övé: Galmin elájul, a Medve ereje/lelke elhagyja és visszaszáll eredeti tulajdonosába. Szemeiben kialszik a zöldes fény, mely még utoljára felizzva begyógyítja a maci sebeit. Ezt követően az álomra szenderül, akárcsak Galmin, aki a következő három napban ha fel is ébred, nem fog tudni emberi hangot kiadni, szavak megformálására alkalmatlan lesz nyelve, csak brummoghat, mint egy medve.
Az istenek nem vernek bottal, tartja a mondás. Galmin most betekintést nyerhet abba mi is valójában a természet rendje: önző céljai elérése érdekében rossz módszert választott, az egészséges és életerős medve életének kioltása hiba volt.
A ragadozók nem véletlen űzik a gyenge, sebzett, vagy beteg prédát, ezt az apróságot figyelmen kívül hagyta a természet gyermeke, mikor személyes (lelki) gyarapodásának- és rögeszméinek igazolása céljából nekiindult az erdőnek.
Lout nem éri bántalom, amennyiben a már békésen -és rendkívül fáradtan- szendergő medvét nem piszkálja, mely a korábbi irányából érkező támadásra rá sem hederített, mintha nem fogta volna a lándzsa. Hiába mélyedt hátába, a megszállt, halott testet nem ölhette meg ismét.*
4836. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:40:25
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:40:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Lousadel Rammesh //
* Nem tudja mire vélni a különleges jelenséget. Először valóban nem foglalkozik fele. Csak folytatja tovább, amit elkezdett. Ennek a rituálénak nem lehet könnyen vége, tekintetbe véve az állat nagyméretű testét. A dolgok történése viszont aggodalomra ad okot, szóval hátrébb lép. A zöldes fények aggodalomra adnak okot.
Nem tudja mire vélni. A próbának már vége. A szellemi játék ugyan már más, mint amit az Anya útnak kijelölt, sosem habozik, hogy bármit megtegyen azért, hogy visszaállítsa az egyensúlyt. Ez egy üres porhüvelye már csak az állatnak, Galmin pedig a lelki erejével rendelkezik már.
Mikor a medve felkarmolja vállát, legbelül éktelen állati haragra gerjed. Hátratorpan, majd mikor Lou pozícióba helyezkedik, úgy dönt, hogy bevezeti új stílusát.*
- Ha a torkán nem volt elég elvágni, most a szíve jön!* Megindul. Most nem akar támadni, csak védekezés és figyelemelterelés céljából indul a feltámasztott állat fele. Nem szorítja már ökölbe a kezét, sőt most feszesen tartja nyitott tenyereit. Érzi, hogy neki is mancsai vannak, és érzi a benne lévő állat haragját és bölcsességét egyszerre. Medvekiáltást hallat, majd megáll az állat előtt, várva annak támadását.*
* Nem tudja mire vélni a különleges jelenséget. Először valóban nem foglalkozik fele. Csak folytatja tovább, amit elkezdett. Ennek a rituálénak nem lehet könnyen vége, tekintetbe véve az állat nagyméretű testét. A dolgok történése viszont aggodalomra ad okot, szóval hátrébb lép. A zöldes fények aggodalomra adnak okot.
Nem tudja mire vélni. A próbának már vége. A szellemi játék ugyan már más, mint amit az Anya útnak kijelölt, sosem habozik, hogy bármit megtegyen azért, hogy visszaállítsa az egyensúlyt. Ez egy üres porhüvelye már csak az állatnak, Galmin pedig a lelki erejével rendelkezik már.
Mikor a medve felkarmolja vállát, legbelül éktelen állati haragra gerjed. Hátratorpan, majd mikor Lou pozícióba helyezkedik, úgy dönt, hogy bevezeti új stílusát.*
- Ha a torkán nem volt elég elvágni, most a szíve jön!* Megindul. Most nem akar támadni, csak védekezés és figyelemelterelés céljából indul a feltámasztott állat fele. Nem szorítja már ökölbe a kezét, sőt most feszesen tartja nyitott tenyereit. Érzi, hogy neki is mancsai vannak, és érzi a benne lévő állat haragját és bölcsességét egyszerre. Medvekiáltást hallat, majd megáll az állat előtt, várva annak támadását.*
4835. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 12:22:52
Üzenet elküldve: 2015-05-05 12:22:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekjáró Galmin, mesélő(Ízisz)//
*Lou Nyugodtan figyeli ahogy a sámán az állatot nyúzza. Az első moccanásra kicsit összébb húzza a szemöldökét, de csak valami idegnek gondolja. Igaz ez nem jellemző késleltetve. A többinél mát föláll és úgy nézi mégis mi történik. Mikor a tetem rá is támad a sámánra akkor már nem gondolkozik. Lehet, hogy túl sok okosság és érzékenység nem szorult bele, de ezek helyett tudja mikor kell támadni. Most is a helyzet elemezgetése helyett a medve mögé próbál kerülni és teljes erejéből annak a hátába szúrni a lándzsáját.*
*Lou Nyugodtan figyeli ahogy a sámán az állatot nyúzza. Az első moccanásra kicsit összébb húzza a szemöldökét, de csak valami idegnek gondolja. Igaz ez nem jellemző késleltetve. A többinél mát föláll és úgy nézi mégis mi történik. Mikor a tetem rá is támad a sámánra akkor már nem gondolkozik. Lehet, hogy túl sok okosság és érzékenység nem szorult bele, de ezek helyett tudja mikor kell támadni. Most is a helyzet elemezgetése helyett a medve mögé próbál kerülni és teljes erejéből annak a hátába szúrni a lándzsáját.*
4834. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 09:46:34
Üzenet elküldve: 2015-05-05 09:46:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Elinara, Reyf //
* Pedig nagyon is jól teszi a kis tündér ha tart a mélységiektől. Az ő gondolkodásmenetük nem kimondottan tündéreknek való. Kicsit mások, ahogy mindig is mondták. A felszíniek számára érthetetlen gondolkodásmenetűek azok akikhez Zora van szokva. Azok akik a régi rendet tarják.
A fának dőlve szórakozik a jeleneten. Amennyire csak ki tudja venni az arcjátékot a távolból, ő úgy értékel a hímnek valami feladata lehet. Ki tudja, talán fel kell mutasson a Matrónájának egy könnyen megszerezhető prédát. Talán el kell csábítsa a lánykát majd egy hajtincset kicsalnia tőle, vagy akár egyszerűen csak le kell vágnia a szép aranyszőke haját. Ki tudhatja, és ezek még mind a lehető legkedvesebb megoldások. Ha belegondol a kicsikének egy esélye lehet, az, hogy igen gyorsan elillan apró szárnyain.
A következő mozdulatok igen csak meglepik. A tündér lányka kézen fogja a sötételfet. Zora szemöldökei csodálkozón szaladnak fel majd egy elégedett mosoly. ~Sikerült neki. Megfogta.~ gondolja majd óvatosan ellöki magát a fától ahonnan eddig figyelte az eseményeket. Nem ismeri a hím érdekeit de valami kell legyen az egész bájcsevej mögött. Ki tudja, talán ha a hím feladata nem egy tündérke vérző szívének megszerzése akár arra is ráveheti, hogy vigyék el a lánykát a Kikötőbe. Biztosan örülne Will neki, bár egy időben volt saját fekete tündérük de ez a lány vidámabb színekben pompázik.
Könnyed macskaléptekkel érkezik. Semmiféle támadó szándékot nem mutat, kezei üresek, arcára kedves mosolyt erőltet.*
- Milyen furcsa páros. *jegyzi meg miközben három lépés távolságra megközelíti őket.*
- Üdv, Zora vagyok. *fordul először a lányhoz hisz bár idegen vér, mégis csak nőstény majd a hímre emeli tekintetét.*
- Vedui, mi járatban erre? *kérdezi és tekintete a rejtett fegyvereket keresve siklik végig a hím alakján. Érdekes módon a tündérke esetében ezt az életmentő óvatosságot hanyagolta, épp csak a jól látható apró, játékszer számba menő fegyvereket észrevéve.*
* Pedig nagyon is jól teszi a kis tündér ha tart a mélységiektől. Az ő gondolkodásmenetük nem kimondottan tündéreknek való. Kicsit mások, ahogy mindig is mondták. A felszíniek számára érthetetlen gondolkodásmenetűek azok akikhez Zora van szokva. Azok akik a régi rendet tarják.
A fának dőlve szórakozik a jeleneten. Amennyire csak ki tudja venni az arcjátékot a távolból, ő úgy értékel a hímnek valami feladata lehet. Ki tudja, talán fel kell mutasson a Matrónájának egy könnyen megszerezhető prédát. Talán el kell csábítsa a lánykát majd egy hajtincset kicsalnia tőle, vagy akár egyszerűen csak le kell vágnia a szép aranyszőke haját. Ki tudhatja, és ezek még mind a lehető legkedvesebb megoldások. Ha belegondol a kicsikének egy esélye lehet, az, hogy igen gyorsan elillan apró szárnyain.
A következő mozdulatok igen csak meglepik. A tündér lányka kézen fogja a sötételfet. Zora szemöldökei csodálkozón szaladnak fel majd egy elégedett mosoly. ~Sikerült neki. Megfogta.~ gondolja majd óvatosan ellöki magát a fától ahonnan eddig figyelte az eseményeket. Nem ismeri a hím érdekeit de valami kell legyen az egész bájcsevej mögött. Ki tudja, talán ha a hím feladata nem egy tündérke vérző szívének megszerzése akár arra is ráveheti, hogy vigyék el a lánykát a Kikötőbe. Biztosan örülne Will neki, bár egy időben volt saját fekete tündérük de ez a lány vidámabb színekben pompázik.
Könnyed macskaléptekkel érkezik. Semmiféle támadó szándékot nem mutat, kezei üresek, arcára kedves mosolyt erőltet.*
- Milyen furcsa páros. *jegyzi meg miközben három lépés távolságra megközelíti őket.*
- Üdv, Zora vagyok. *fordul először a lányhoz hisz bár idegen vér, mégis csak nőstény majd a hímre emeli tekintetét.*
- Vedui, mi járatban erre? *kérdezi és tekintete a rejtett fegyvereket keresve siklik végig a hím alakján. Érdekes módon a tündérke esetében ezt az életmentő óvatosságot hanyagolta, épp csak a jól látható apró, játékszer számba menő fegyvereket észrevéve.*
4833. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 09:02:28
Üzenet elküldve: 2015-05-05 09:02:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szüzek vacsorája//
- Mondtátok? *Szeme elkerekedik, de azért folytatja a cseverészést, abban bízva, hogy az orkok addig magukhoz térnek, s tesznek valamit a helyzet ellen.*
- Nem hallottam, hogy a szőke meglibbenő hajfonat, vagy az éteri, csábító női hangok azt mondták volna, hogy ne jöjjünk ide... *Morgolódik, főleg, amikor azt tapasztalja, hogy a nő csak úgy fogja magát és elfordul tőle, hogy a leányzóval foglalkozzon. Ami őt illeti, semmi köze a lányhoz, ám attól viszont tart, hogy mire mehet ki ez a nagy áldozósdi, így lehet nem ártana minél hamarabb véget venni ennek a dolognak.
Szerencséjére nagy étvágyú ork pajtása igen hamar magához tér és fajtáját nem meghazudtolva támadja le az egyik csuhást.*
~Nem bánnám, ha kisegítene.~ *Szinte kérlelve fordul az ork felé, de beszélni, már nincs ideje. Oda is ér az ő csuklyása és egy laza mozdulattal veri ki a tőrt a kezéből.*
- Óh. *Ennyi csusszan ki a száján, s talán annyira még éppen van ideje, hogy kipördüljön a csapás elől, továbbra is a földön. Egyetlen fegyvere valahol a fűben, őt pedig nem képezték semmiféle harcra, így az egyetlen, amit tenni tud, hogy esetlenül gurul arrébb a csapás elől, s megkísérelje kirúgni a valami lábát. Ócska trükk, de a halál torkában kétségbeesett az ember. Talán sikerül közben elkúsznia a fegyveréig, s megkísérelhet egy újabb csapást, ám ezúttal sokkal megfontolabbnak kell lennie, mint az imént.*
- Mondtátok? *Szeme elkerekedik, de azért folytatja a cseverészést, abban bízva, hogy az orkok addig magukhoz térnek, s tesznek valamit a helyzet ellen.*
- Nem hallottam, hogy a szőke meglibbenő hajfonat, vagy az éteri, csábító női hangok azt mondták volna, hogy ne jöjjünk ide... *Morgolódik, főleg, amikor azt tapasztalja, hogy a nő csak úgy fogja magát és elfordul tőle, hogy a leányzóval foglalkozzon. Ami őt illeti, semmi köze a lányhoz, ám attól viszont tart, hogy mire mehet ki ez a nagy áldozósdi, így lehet nem ártana minél hamarabb véget venni ennek a dolognak.
Szerencséjére nagy étvágyú ork pajtása igen hamar magához tér és fajtáját nem meghazudtolva támadja le az egyik csuhást.*
~Nem bánnám, ha kisegítene.~ *Szinte kérlelve fordul az ork felé, de beszélni, már nincs ideje. Oda is ér az ő csuklyása és egy laza mozdulattal veri ki a tőrt a kezéből.*
- Óh. *Ennyi csusszan ki a száján, s talán annyira még éppen van ideje, hogy kipördüljön a csapás elől, továbbra is a földön. Egyetlen fegyvere valahol a fűben, őt pedig nem képezték semmiféle harcra, így az egyetlen, amit tenni tud, hogy esetlenül gurul arrébb a csapás elől, s megkísérelje kirúgni a valami lábát. Ócska trükk, de a halál torkában kétségbeesett az ember. Talán sikerül közben elkúsznia a fegyveréig, s megkísérelhet egy újabb csapást, ám ezúttal sokkal megfontolabbnak kell lennie, mint az imént.*
4832. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 00:49:18
Üzenet elküldve: 2015-05-05 00:49:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyf, Zoranyde//
*Egy picit beharapja a szája szélét aggodalmában. Nagyon úgy tűnik megbántotta az előbb mégiscsak a mélységit a gyanakvással, pedig nem volt szándékában ilyesmi. Megint olyan butaságot mondott, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy nem rossz szándékú, de ő mégis goromba volt. Elsőre feltételezte, hogy csak bajt hozhat, de hát a sötételfek azok ilyenek szoktak lenni. Persze okulhatott volna már az Orddal történtekből is. Ő is egy félelmetes orknak tűnt és félt tőle, de nem ezt érdemelte. Hiába nem tanul semmiből. Sírni lenne kedve. Pedig az idegen egyre udvariasabb vele.*
-Nem egyáltalán nem kellemetlen a számomra. Én... tényleg sajnálom, ha megbántottam. Tudom nem jó érzés, ha mindjárt gyanakvással néznek valakire és meg sem próbálják kiismerni.
*Odalép most már bátran mellé tündéri mosollyal az arcán.*
-Tudom merre kell menni a kovácsműhely felé és szívesen odavezetem.
*Egy hirtelen ötlettől vezérelve még a kezét is megfogja és úgy néz rá kihúzva magát büszkén, mert ugye ez azért nagyon is a bizalom jele. Most már nem gondolhatja, hogy gyanakvással tekint rá.*
-Arra van!
*Mondja tündéri hangján és az egyik kezével a megfelelő irányba mutatva, a másikkal picit meghúzva a mélységi kezet, jelzi, hogy készen áll kézen fogva is odavezetni. Persze fennáll a veszélye, hogy pont a szemébe ötlik a másik sötételf, ahogy térül fordul és akkor kibillenhet a lelkes útbaigazításból.*
*Egy picit beharapja a szája szélét aggodalmában. Nagyon úgy tűnik megbántotta az előbb mégiscsak a mélységit a gyanakvással, pedig nem volt szándékában ilyesmi. Megint olyan butaságot mondott, pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy nem rossz szándékú, de ő mégis goromba volt. Elsőre feltételezte, hogy csak bajt hozhat, de hát a sötételfek azok ilyenek szoktak lenni. Persze okulhatott volna már az Orddal történtekből is. Ő is egy félelmetes orknak tűnt és félt tőle, de nem ezt érdemelte. Hiába nem tanul semmiből. Sírni lenne kedve. Pedig az idegen egyre udvariasabb vele.*
-Nem egyáltalán nem kellemetlen a számomra. Én... tényleg sajnálom, ha megbántottam. Tudom nem jó érzés, ha mindjárt gyanakvással néznek valakire és meg sem próbálják kiismerni.
*Odalép most már bátran mellé tündéri mosollyal az arcán.*
-Tudom merre kell menni a kovácsműhely felé és szívesen odavezetem.
*Egy hirtelen ötlettől vezérelve még a kezét is megfogja és úgy néz rá kihúzva magát büszkén, mert ugye ez azért nagyon is a bizalom jele. Most már nem gondolhatja, hogy gyanakvással tekint rá.*
-Arra van!
*Mondja tündéri hangján és az egyik kezével a megfelelő irányba mutatva, a másikkal picit meghúzva a mélységi kezet, jelzi, hogy készen áll kézen fogva is odavezetni. Persze fennáll a veszélye, hogy pont a szemébe ötlik a másik sötételf, ahogy térül fordul és akkor kibillenhet a lelkes útbaigazításból.*
4831. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-05 00:02:06
Üzenet elküldve: 2015-05-05 00:02:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara, Zoranyde//
- Nagyon helyes Kishölgy! Sose lehet tudni elsőre, hogy kivel hoz össze a sors!
*Helyesli bőszen a csöppség mondandóját, fekete szemei azonban egyre többet villannak a másik egyed felé. Sokkal jobban kell hát ügyelnie rá, hogy mit is mond vagy tesz, nehogy feltűnjön kíváncsi figyelme akármelyik nőszemélynek.
A várva várt kaland pezsdítő érzése csak nem hagyja nyugodni, így hát gyorsan kell döntenie, mielőtt mindkettőt elszalasztja.*
- Az Elinara csodálatos név egy ilyen szép hölgynek. Legyen rá büszke!
*Produkál egy elegáns meghajlás félét, de a kézcsókot mellőzi. Azt csak sajátjai közt osztja, nem csak úgy mindenféle idegennek.*
- De... ha kellemetlennek talál, csak bökjön rá a megfelelő útra és én eltalálok bárhova.
*Végre elsütheti azt az igaz, Reyf-es szívdöglesztő mosolyát, pedig ha belegondol, általában ott virít az arcán ez a sajátos ékszer, főleg ha saját magán szórakozik.*
- Elinara, én csak egy kovácsműhelyt keresek, semmi mást.
*Ha jól tudja, az is van erre valahol, de a fenének kell kovács ilyenkor... őt jelenleg csak egy dolog érdekli, az pedig ott lapul néhány méternyire tőle, egy fatörzs rejtő biztonságában. Egyre nehezebb a kis tündérre koncentrálnia.*
- Nagyon helyes Kishölgy! Sose lehet tudni elsőre, hogy kivel hoz össze a sors!
*Helyesli bőszen a csöppség mondandóját, fekete szemei azonban egyre többet villannak a másik egyed felé. Sokkal jobban kell hát ügyelnie rá, hogy mit is mond vagy tesz, nehogy feltűnjön kíváncsi figyelme akármelyik nőszemélynek.
A várva várt kaland pezsdítő érzése csak nem hagyja nyugodni, így hát gyorsan kell döntenie, mielőtt mindkettőt elszalasztja.*
- Az Elinara csodálatos név egy ilyen szép hölgynek. Legyen rá büszke!
*Produkál egy elegáns meghajlás félét, de a kézcsókot mellőzi. Azt csak sajátjai közt osztja, nem csak úgy mindenféle idegennek.*
- De... ha kellemetlennek talál, csak bökjön rá a megfelelő útra és én eltalálok bárhova.
*Végre elsütheti azt az igaz, Reyf-es szívdöglesztő mosolyát, pedig ha belegondol, általában ott virít az arcán ez a sajátos ékszer, főleg ha saját magán szórakozik.*
- Elinara, én csak egy kovácsműhelyt keresek, semmi mást.
*Ha jól tudja, az is van erre valahol, de a fenének kell kovács ilyenkor... őt jelenleg csak egy dolog érdekli, az pedig ott lapul néhány méternyire tőle, egy fatörzs rejtő biztonságában. Egyre nehezebb a kis tündérre koncentrálnia.*
4830. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 22:37:45
Üzenet elküldve: 2015-05-04 22:37:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh, Lélekjáró Galmin figyelmébe//
*Galminnak hatalmas szerencséje volt, más nem magyarázhatja, hogy szinte teljesen egyes egyedül. Épp a nyúzásnak fog neki teljes áhítattal, mikor az elvileg már döglött tetem megmoccan.
Idegrángás - gondolhatják. Nem ritka jelenség, így elsőre talán nem is tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget, ám újra és újra megismétlődik. A Szellemek tréfája lehet, de az élettelen test megmagyarázhatatlan módon megelevenedik.
Mintha láthatatlan szálak mozgatnák az állatot, akár egy bábut, úgy emelkedik fel lassan teljes valójában. Testében zöldes fény gyúl fel, mely üveges szemein át világít tovább. Busa fejét gyilkosa felé fordítja, majd hihetetlen gyorsasággal odavág másik vállához is mancsával és végigkarmol azon is.*
*Galminnak hatalmas szerencséje volt, más nem magyarázhatja, hogy szinte teljesen egyes egyedül. Épp a nyúzásnak fog neki teljes áhítattal, mikor az elvileg már döglött tetem megmoccan.
Idegrángás - gondolhatják. Nem ritka jelenség, így elsőre talán nem is tulajdonítanak neki túl nagy jelentőséget, ám újra és újra megismétlődik. A Szellemek tréfája lehet, de az élettelen test megmagyarázhatatlan módon megelevenedik.
Mintha láthatatlan szálak mozgatnák az állatot, akár egy bábut, úgy emelkedik fel lassan teljes valójában. Testében zöldes fény gyúl fel, mely üveges szemein át világít tovább. Busa fejét gyilkosa felé fordítja, majd hihetetlen gyorsasággal odavág másik vállához is mancsával és végigkarmol azon is.*
4829. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 19:45:37
Üzenet elküldve: 2015-05-04 19:45:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyf Ashn, Zoranyde Aleandar //
*Kissé nyugodtabban pislog a kék szemek felé. Úgy tűnik egy barátságos mélységivel hozta össze a sors? Legalábbis nem barátságtalannal és ez már nagy szó az ő fajtájától. A szája óvatosan egy kis mosolyra görbülve jelzi, hogy némileg megnyugodott.*
-Igazán nem akartalak megbántani vele, de tudod kerültem már bajba, mert nem voltam eléggé óvatos.
*Ezzel az egy mondattal magát is megnyugtatja, ahogy elhangzik. Kezd felengedni a bizalmatlansága is, de azért nem tudja még teljesen elhessegetni. Ez biztos nem lenne így, ha tudna a másik figyelő sötételf nőről. Két mélységi az már túl sok lenne a véletlenből. Akkor lehet, hogy mégsem kockáztatná, a bajba keveredést és inkább, ahogy illik elköszönne gyorsan. Most azonban a másikról még nincs tudomása, mert egyáltalán nem veszi észre. Figyelmét teljes mértékben leköti az előtte álló magas alak. Kicsit tétovázik még, de aztán mégis csak a bizalom irányába billen a mérleg. Ha tényleg nem ismeri itt ki magát, akkor szívtelenség lenne a részéről, ha magára hagyná csak mert mélységinek született. Látszólag, amúgy is bántja, hogy megijeszt másokat. Szíve csücskéből elindul egy kis szánakozás is felé.*
-Elinara... a nevem Elinara Ginivrien.
*Jónak látja először bemutatkozni. Amennyire vissza tud emlékezni nem beszélt még soha sötételffel ez előtt, így ez tűnik a legpraktikusabbnak. Valahol minden beszélgetést el kell kezdeni.*
*Kissé nyugodtabban pislog a kék szemek felé. Úgy tűnik egy barátságos mélységivel hozta össze a sors? Legalábbis nem barátságtalannal és ez már nagy szó az ő fajtájától. A szája óvatosan egy kis mosolyra görbülve jelzi, hogy némileg megnyugodott.*
-Igazán nem akartalak megbántani vele, de tudod kerültem már bajba, mert nem voltam eléggé óvatos.
*Ezzel az egy mondattal magát is megnyugtatja, ahogy elhangzik. Kezd felengedni a bizalmatlansága is, de azért nem tudja még teljesen elhessegetni. Ez biztos nem lenne így, ha tudna a másik figyelő sötételf nőről. Két mélységi az már túl sok lenne a véletlenből. Akkor lehet, hogy mégsem kockáztatná, a bajba keveredést és inkább, ahogy illik elköszönne gyorsan. Most azonban a másikról még nincs tudomása, mert egyáltalán nem veszi észre. Figyelmét teljes mértékben leköti az előtte álló magas alak. Kicsit tétovázik még, de aztán mégis csak a bizalom irányába billen a mérleg. Ha tényleg nem ismeri itt ki magát, akkor szívtelenség lenne a részéről, ha magára hagyná csak mert mélységinek született. Látszólag, amúgy is bántja, hogy megijeszt másokat. Szíve csücskéből elindul egy kis szánakozás is felé.*
-Elinara... a nevem Elinara Ginivrien.
*Jónak látja először bemutatkozni. Amennyire vissza tud emlékezni nem beszélt még soha sötételffel ez előtt, így ez tűnik a legpraktikusabbnak. Valahol minden beszélgetést el kell kezdeni.*
4828. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 18:52:56
Üzenet elküldve: 2015-05-04 18:52:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara, Zoranyde//
*Borzasztóan aranyos a kis szöszi. Szinte már fáj neki lelkileg, hogy ugyanazokat a riadt szemeket kapja tőle is, mint a legtöbb felszínítől. Ugyan, ugyan! Ennyire nem lehet szörnyű! Legszívesebben kaján vigyor terülne el az arcán, de nem lehet, most éppen Reyf maga a megtestesült jólélek, a mesebeli herceg vagy akár egy földreszállt angyal. Ártatlan kék szemeivel jóindulatúan figyeli a zavart kishölgyet, majd kedves csintalan mosolyával zavartan a hajába túr a tarkója felől.*
- Ne haragudj, ha megijesztettelek! Gyakran előfordul velem...
*Szinte mindig. Bár a múltkori hajsza több volt, mint ijedtség. Na már megint egy olyan gondolat, amin vigyorognia kéne, de teljesebb lenne az öröme, ha tudná, hogy mi a fene is történt utána.
Fülei alig észrevehetően megrezdülnek, mikor újféle zajt hall nem is olyan messziről, de húzott szemei csak után veszik észre az érkezőt. Ha nem is látja túl jól, annyi bizonyos, hogy egy mélységi nőstény. Furcsa humora van az életnek. Már azt hitte választ kap arra a komoly fej vagy írásos kérdésére, erre hirtelen mindkettőből kap egyet, egyet. Csábító... de hát tessék csak kivárni az érkezési sorrendet! Kékjeit elsősorban a tündérkének szenteli, de nem feledkezik meg a nőstényről sem. Úgy látszik igazak a hírek, miszerint a város mindig tartogat meglepetéseket és ajándékokat az újonnan érkezőknek.*
*Borzasztóan aranyos a kis szöszi. Szinte már fáj neki lelkileg, hogy ugyanazokat a riadt szemeket kapja tőle is, mint a legtöbb felszínítől. Ugyan, ugyan! Ennyire nem lehet szörnyű! Legszívesebben kaján vigyor terülne el az arcán, de nem lehet, most éppen Reyf maga a megtestesült jólélek, a mesebeli herceg vagy akár egy földreszállt angyal. Ártatlan kék szemeivel jóindulatúan figyeli a zavart kishölgyet, majd kedves csintalan mosolyával zavartan a hajába túr a tarkója felől.*
- Ne haragudj, ha megijesztettelek! Gyakran előfordul velem...
*Szinte mindig. Bár a múltkori hajsza több volt, mint ijedtség. Na már megint egy olyan gondolat, amin vigyorognia kéne, de teljesebb lenne az öröme, ha tudná, hogy mi a fene is történt utána.
Fülei alig észrevehetően megrezdülnek, mikor újféle zajt hall nem is olyan messziről, de húzott szemei csak után veszik észre az érkezőt. Ha nem is látja túl jól, annyi bizonyos, hogy egy mélységi nőstény. Furcsa humora van az életnek. Már azt hitte választ kap arra a komoly fej vagy írásos kérdésére, erre hirtelen mindkettőből kap egyet, egyet. Csábító... de hát tessék csak kivárni az érkezési sorrendet! Kékjeit elsősorban a tündérkének szenteli, de nem feledkezik meg a nőstényről sem. Úgy látszik igazak a hírek, miszerint a város mindig tartogat meglepetéseket és ajándékokat az újonnan érkezőknek.*
4827. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 13:44:54
Üzenet elküldve: 2015-05-04 13:44:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekjáró Galmin//
*Lou talán kicsit le is becsülte a vadászt vagy a medvét becsülte túl. A tények önmagukért beszélnek. A medve a földön és a sámán terítette le.*
-Szép volt.
*A kérésre bólint.*
-Persze.
*És el is indul megnézni a csapdákat. Az egyikben lát egy rókát. Azt könnyűszerrel megöli és magához veszi a testét. Így tér vissza a sámánhoz aki közben már a medvét nyúzza. Lou nem zavarja leül és megvárja. Úgy érzi valami fontos dolog történik amit nem zavarhat meg. Mikor az új bundájában odalép hozzá a sámán akkor nagy nehezen feltápászkodik és válaszol.*
-Persze.
*Lou talán kicsit le is becsülte a vadászt vagy a medvét becsülte túl. A tények önmagukért beszélnek. A medve a földön és a sámán terítette le.*
-Szép volt.
*A kérésre bólint.*
-Persze.
*És el is indul megnézni a csapdákat. Az egyikben lát egy rókát. Azt könnyűszerrel megöli és magához veszi a testét. Így tér vissza a sámánhoz aki közben már a medvét nyúzza. Lou nem zavarja leül és megvárja. Úgy érzi valami fontos dolog történik amit nem zavarhat meg. Mikor az új bundájában odalép hozzá a sámán akkor nagy nehezen feltápászkodik és válaszol.*
-Persze.
4826. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 12:27:59
Üzenet elküldve: 2015-05-04 12:27:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
* Tekintettel, hogy a medve sok sebből vérzik, persze még csak alig, már egyenes út nyílik számára a végső csapáshoz. Megmutatja neki, hogy tanul abból, amit súgnak neki. A medve arcát már fájdalom torzítja el, mégis a csapásai, melyet Galmin fele irányít alapos tervezésről árulkodnak. Hideg fej, és ép elme. Egy egyszerű gondolatmenet logikáját követi. A nyugalom szembehelyezkedik az agresszióval.
Most Galmin feleszmél, s mikor a vad szemébe néz, saját magát látja, az apja által elejtett medve bőrében. Vadnak látja magát, egy olyan személynek, akit a dühe és a bizonyításvágya irányít.
Mikor a medve ismét két lábra emelkedik, hogy ismét egy kétmancsos csapást vigyen be Galminnak, ő felméri a helyzetet. Már csak egy, jól irányított csapás kell a mérgezett fegyvertől, mely megbénítja. Felméri a két lábon álló állatot, és egy bölcs döntés által vezetve oldalra lép ki, így amikor a medve lecsap, Galmin az állat jobb oldalán helyezkedik már el, hogy befejezze, amit elkezdett. A medve egyik ütőere közelébe szúra a fegyver, és benne hagyja. Az állat már valószínűleg nem bírja a mérget, így oldalra esik. Galmin odalép mellé, kihúzza oldalából a fegyvert, és megsimogatja a már nyugodt állatot. Egy hangot hall fejében. *~ Megtanultad hát a leckét, amit a medve kínált. Most, hogy ezt az akadályt sikerrel vetted, itt az ideje, hogy mindkettőtök dicsőségére egyesüljetek.~ * Galmin nem érti először, hogy miről is van szó, de aztán rájön, hogy ismét hallja az Anya hangját a fejében. Egy isteni érzés tölti el, és rájön, hogy végre kell hajtania a rituálét a természet tiszteletére.*
- Köszönöm a segítséget! Egyedül nem tudtam volna úgy megküzdeni vele, hogy tanuljak is belőle. Hálás vagyok, de megkérhetlek, hogy ellenőrizd a csapdákat egy kicsit? Dolgom van ezzel az öreg mesterrel.* Ha Lou távozik, ha nem, akkor is ugyanazt teszi. Ráteszi kezét a medve lassuló szívére, a kést a torkához teszi, és így szól.* - Köszönöm a leckét. Itt az ideje, hogy együtt folytassuk az utunkat.* Majd elvágja a torkát. Lassan érzi, hogy a medve szívdobogása lassul, és az ő szíve pedig felgyorsul. Érzi, hogy a lelke, a szelleme vele van. Majd megnyúzza. Lassú folyamat, de a végére, egy medvebőrrel büszkélkedhet. Mielőtt egy gödörbe helyezi a tetemet, és arra köveket vet, leszedi pár körmét, és kitépi pár fogát a már csak emléket adó porhüvelynek.
A bunda belső felén dolgozik egy kicsit, majd a napfénybe áll, és úgy dönt, hogy készen áll. Egy szikla van előtte, melyre tárgyakat helyez. leveszi magáról apja bundáját, és a sziklára helyezi. Majd arcára ken egy kis festéket, melyből szimbólumokat formál. Végül, amikor a nap delel, felölti magára az új bundát, melynek hatására teljesen megváltozik a hangulata. Érzi, ahogy a bunda jelentőségét tekintve spirituális erőt ad neki, és így még bölcsebbnek érzi magát, mint valaha. Ezennel a medve stílusa az övé.
Odasétál Lou-hoz, és így szól.*
- Folytathatjuk a vadászatot, vagy ennyi elég volt?
* Tekintettel, hogy a medve sok sebből vérzik, persze még csak alig, már egyenes út nyílik számára a végső csapáshoz. Megmutatja neki, hogy tanul abból, amit súgnak neki. A medve arcát már fájdalom torzítja el, mégis a csapásai, melyet Galmin fele irányít alapos tervezésről árulkodnak. Hideg fej, és ép elme. Egy egyszerű gondolatmenet logikáját követi. A nyugalom szembehelyezkedik az agresszióval.
Most Galmin feleszmél, s mikor a vad szemébe néz, saját magát látja, az apja által elejtett medve bőrében. Vadnak látja magát, egy olyan személynek, akit a dühe és a bizonyításvágya irányít.
Mikor a medve ismét két lábra emelkedik, hogy ismét egy kétmancsos csapást vigyen be Galminnak, ő felméri a helyzetet. Már csak egy, jól irányított csapás kell a mérgezett fegyvertől, mely megbénítja. Felméri a két lábon álló állatot, és egy bölcs döntés által vezetve oldalra lép ki, így amikor a medve lecsap, Galmin az állat jobb oldalán helyezkedik már el, hogy befejezze, amit elkezdett. A medve egyik ütőere közelébe szúra a fegyver, és benne hagyja. Az állat már valószínűleg nem bírja a mérget, így oldalra esik. Galmin odalép mellé, kihúzza oldalából a fegyvert, és megsimogatja a már nyugodt állatot. Egy hangot hall fejében. *~ Megtanultad hát a leckét, amit a medve kínált. Most, hogy ezt az akadályt sikerrel vetted, itt az ideje, hogy mindkettőtök dicsőségére egyesüljetek.~ * Galmin nem érti először, hogy miről is van szó, de aztán rájön, hogy ismét hallja az Anya hangját a fejében. Egy isteni érzés tölti el, és rájön, hogy végre kell hajtania a rituálét a természet tiszteletére.*
- Köszönöm a segítséget! Egyedül nem tudtam volna úgy megküzdeni vele, hogy tanuljak is belőle. Hálás vagyok, de megkérhetlek, hogy ellenőrizd a csapdákat egy kicsit? Dolgom van ezzel az öreg mesterrel.* Ha Lou távozik, ha nem, akkor is ugyanazt teszi. Ráteszi kezét a medve lassuló szívére, a kést a torkához teszi, és így szól.* - Köszönöm a leckét. Itt az ideje, hogy együtt folytassuk az utunkat.* Majd elvágja a torkát. Lassan érzi, hogy a medve szívdobogása lassul, és az ő szíve pedig felgyorsul. Érzi, hogy a lelke, a szelleme vele van. Majd megnyúzza. Lassú folyamat, de a végére, egy medvebőrrel büszkélkedhet. Mielőtt egy gödörbe helyezi a tetemet, és arra köveket vet, leszedi pár körmét, és kitépi pár fogát a már csak emléket adó porhüvelynek.
A bunda belső felén dolgozik egy kicsit, majd a napfénybe áll, és úgy dönt, hogy készen áll. Egy szikla van előtte, melyre tárgyakat helyez. leveszi magáról apja bundáját, és a sziklára helyezi. Majd arcára ken egy kis festéket, melyből szimbólumokat formál. Végül, amikor a nap delel, felölti magára az új bundát, melynek hatására teljesen megváltozik a hangulata. Érzi, ahogy a bunda jelentőségét tekintve spirituális erőt ad neki, és így még bölcsebbnek érzi magát, mint valaha. Ezennel a medve stílusa az övé.
Odasétál Lou-hoz, és így szól.*
- Folytathatjuk a vadászatot, vagy ennyi elég volt?
4825. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-04 08:59:15
Üzenet elküldve: 2015-05-04 08:59:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien, Reyf Ashn//
* Mivel az iménti mélységi nőstény igen kedvesen de elszelelt végül Zora tovább bandukol a város felé. Mostanra már nem is tudja pontosan minek jött ki az erdőbe. Ja igen, vadra lesni! A pénz nagy úr és ha a mágia felemészti azt akkor kénytelen a sötételf lánya másképpen megélni. Most például épp csapdákat állít fel egy kissé bokrosabb területen majd talán épp csak a szél fújja felé a közeléből a hangokat.
Szürke bőrű, jég kék szemű, tudatos sőt mondhatni inkább akaratos nőstény ő aki mindig szeret tisztában lenni azzal kik vannak a közvetlen közelében. Ruganyos macskaléptekkel oson feléjük majd lapul meg egy fa mögött lesve a furcsa párost. A kis tündérke nem valószínű, hogy észrevette volna az érkezését hisz valószínűleg most épp más, nagyobb gondjai vannak. Furcsa szerencséje Zorának, hogy pont Elinara másik oldaláról érkezik így szemmel tudja tartani az idegen hímet, nem mintha bele akarna szólni a vadászatába. Nemsokára tisztes távolságból, ami tulajdonképpen épp csak pár métert jelent, a fának dőlve figyeli őket és közben fülével a csapdáira is figyelmez. Ki tudja, talán az erdő szelleme belevezérel egy nyulat, vagy akár egy őzsutát.*
* Mivel az iménti mélységi nőstény igen kedvesen de elszelelt végül Zora tovább bandukol a város felé. Mostanra már nem is tudja pontosan minek jött ki az erdőbe. Ja igen, vadra lesni! A pénz nagy úr és ha a mágia felemészti azt akkor kénytelen a sötételf lánya másképpen megélni. Most például épp csapdákat állít fel egy kissé bokrosabb területen majd talán épp csak a szél fújja felé a közeléből a hangokat.
Szürke bőrű, jég kék szemű, tudatos sőt mondhatni inkább akaratos nőstény ő aki mindig szeret tisztában lenni azzal kik vannak a közvetlen közelében. Ruganyos macskaléptekkel oson feléjük majd lapul meg egy fa mögött lesve a furcsa párost. A kis tündérke nem valószínű, hogy észrevette volna az érkezését hisz valószínűleg most épp más, nagyobb gondjai vannak. Furcsa szerencséje Zorának, hogy pont Elinara másik oldaláról érkezik így szemmel tudja tartani az idegen hímet, nem mintha bele akarna szólni a vadászatába. Nemsokára tisztes távolságból, ami tulajdonképpen épp csak pár métert jelent, a fának dőlve figyeli őket és közben fülével a csapdáira is figyelmez. Ki tudja, talán az erdő szelleme belevezérel egy nyulat, vagy akár egy őzsutát.*
4824. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-03 22:58:13
Üzenet elküldve: 2015-05-03 22:58:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyf Ashn//
*A meglepetéstől egy pillanatra nyitva felejti a száját. Nem számított itt senkire, persze ez még nem zárja ki, hogy valaki erre járjon, de azért ritka, mint ahogy az is, hogy aki megszólította, egy sötételfnek tűnik. Miután az első döbbenettől magához tér felemelkedik guggoló helyzetéből, hogy azért ne legyen olyan apró, de még így is jóval magasabb nála a váratlanul érkező. Éppen megijedni készül, de az udvarias hang megnyugtatja és igyekszik nem túl ijedt arcot produkálva köszönni. Ha már ilyen udvariasak vele, akkor persze ez természetes, de egyelőre azért megtartja a távolságot.*
-Szép napot... nos... igen egy kicsit már kiismerem magam erre.
*Zavarban van, ezért a gomba sötét löttyétől ragacsossá vált kezét összedörzsöli, mintha a levegő megtisztíthatná, de ettől csak még ragacsosabb lesz, mind a kettő. Nem tudja hirtelen most jó lenne e hátrálni, vagy lehet olyan helyzet ez, mint ami már megesett és nem kell tartania attól, aki váratlanul ráköszön. Végül úgy dönt abból nem lehet baj, ha szóba elegyedik vele végül is, ha bármi rosszul alakul sebes tündér lépteivel még mindig egér utat nyerhet. Azon kívül, bár semmi jót nem hallott még a sötételfek felől, azért ez az idegen nem tűnik visszataszító gonosznak.*
-Ha eltévedt talán tudok segíteni.
*Böki ki végül és táskáját a vállára igazítja közben, ha mégis gyorsan kellene elillanni. A kezét tördelve emeli rá tekintetét és reménykedik benne, hogy nem lesz ebből is baj, mint ahogy szokott.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 23:01:12
*A meglepetéstől egy pillanatra nyitva felejti a száját. Nem számított itt senkire, persze ez még nem zárja ki, hogy valaki erre járjon, de azért ritka, mint ahogy az is, hogy aki megszólította, egy sötételfnek tűnik. Miután az első döbbenettől magához tér felemelkedik guggoló helyzetéből, hogy azért ne legyen olyan apró, de még így is jóval magasabb nála a váratlanul érkező. Éppen megijedni készül, de az udvarias hang megnyugtatja és igyekszik nem túl ijedt arcot produkálva köszönni. Ha már ilyen udvariasak vele, akkor persze ez természetes, de egyelőre azért megtartja a távolságot.*
-Szép napot... nos... igen egy kicsit már kiismerem magam erre.
*Zavarban van, ezért a gomba sötét löttyétől ragacsossá vált kezét összedörzsöli, mintha a levegő megtisztíthatná, de ettől csak még ragacsosabb lesz, mind a kettő. Nem tudja hirtelen most jó lenne e hátrálni, vagy lehet olyan helyzet ez, mint ami már megesett és nem kell tartania attól, aki váratlanul ráköszön. Végül úgy dönt abból nem lehet baj, ha szóba elegyedik vele végül is, ha bármi rosszul alakul sebes tündér lépteivel még mindig egér utat nyerhet. Azon kívül, bár semmi jót nem hallott még a sötételfek felől, azért ez az idegen nem tűnik visszataszító gonosznak.*
-Ha eltévedt talán tudok segíteni.
*Böki ki végül és táskáját a vállára igazítja közben, ha mégis gyorsan kellene elillanni. A kezét tördelve emeli rá tekintetét és reménykedik benne, hogy nem lesz ebből is baj, mint ahogy szokott.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 23:01:12
4823. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-03 22:25:23
Üzenet elküldve: 2015-05-03 22:25:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
*Jól számította. Körülbelül fél órájába tellett, míg átjutott az erdőn. Kényelmes kis séta volt... vagyis még mennie kell egy kicsit, mert ez még nem a rendes város, talán csak a városi erdő, de mintha sokkal kellemesebb lenne itt, mint a kikötői rész felől... jókedvűen dudorászik, s gondolatai már megint a pénzfeldobás két oldala közötti különbséget fejtegetik, mikor a dallamos dudorászásból egy elismerő füttyhang keletkezik.*
~Akkor hát írás... ~
*Milyen kis csinoska. Igazi édesség! Arcán széles vigyor terül el, majd hangtalan lépteivel a hölgyemény közelébe sétál.*
~Milyen kis tünemény, ahogy gombákat szed! Igazán aranyos.~
*Fejét elgondolkodva oldalra dönti.*
~Milyen kár, hogy tündér... bár ki tudja... ~
*Van amilyen társaságot még ő sem próbált. Például nem szokása tündérekkel beszélgetni. Se így, se úgy.*
- Szép napot hölgyem!
*Szólal meg végül dallamos mély hangján, miközben nagyon aprót meghajol a szőkeségnek. Szemében kedves fény bújkál, nem akar ő semmi rosszat! Reyf csak a jó és kellemes dolgokat élvezi.*
- Remélem nem zavarom, de úgy néz ki, magácska ismeri a környéket. Nem tudna segíteni egy eltéved alaknak?
*Fő az udvariasság. Abban mindig is mester volt. Egy nőnek meg kell adni a megfelelő tiszteletet! A tisztelet néha sokkal többet ér. Ártatlanná tesz.*
*Jól számította. Körülbelül fél órájába tellett, míg átjutott az erdőn. Kényelmes kis séta volt... vagyis még mennie kell egy kicsit, mert ez még nem a rendes város, talán csak a városi erdő, de mintha sokkal kellemesebb lenne itt, mint a kikötői rész felől... jókedvűen dudorászik, s gondolatai már megint a pénzfeldobás két oldala közötti különbséget fejtegetik, mikor a dallamos dudorászásból egy elismerő füttyhang keletkezik.*
~Akkor hát írás... ~
*Milyen kis csinoska. Igazi édesség! Arcán széles vigyor terül el, majd hangtalan lépteivel a hölgyemény közelébe sétál.*
~Milyen kis tünemény, ahogy gombákat szed! Igazán aranyos.~
*Fejét elgondolkodva oldalra dönti.*
~Milyen kár, hogy tündér... bár ki tudja... ~
*Van amilyen társaságot még ő sem próbált. Például nem szokása tündérekkel beszélgetni. Se így, se úgy.*
- Szép napot hölgyem!
*Szólal meg végül dallamos mély hangján, miközben nagyon aprót meghajol a szőkeségnek. Szemében kedves fény bújkál, nem akar ő semmi rosszat! Reyf csak a jó és kellemes dolgokat élvezi.*
- Remélem nem zavarom, de úgy néz ki, magácska ismeri a környéket. Nem tudna segíteni egy eltéved alaknak?
*Fő az udvariasság. Abban mindig is mester volt. Egy nőnek meg kell adni a megfelelő tiszteletet! A tisztelet néha sokkal többet ér. Ártatlanná tesz.*
4822. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-03 20:59:14
Üzenet elküldve: 2015-05-03 20:59:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Bár nem tudta megmondani Ordnak, mikor elvált tőle mit is tartalmaz a kék üvegcse, de arra azért figyelmeztette, hogy jó lenne, ha nem inna meg mindenféle varázs italt, mert nem lehet tudni melyiknek milyen lesz a hatása. Miután türelmesen elmagyarázta neki, megígérte, hogy feltölti a festék készleteket, mert az arckép festése közben szinte minden szín kifogyott. Ord megmutatta neki, hogyan lehet kigyűjteni a színeket a növényekből, így mikor odaér az erdő szélére, azonnal keresni kezdi az ismert növényeket a szemével és gondosan elcsomagolva gyűjti is össze a vállán lévő kis bőrtáskába. Ord nagyon tehetséges, soha nem gondolta volna az ork támadás után, hogy egyszer megkedvel még az életben egy orkot, de a festő ork nagyon másmilyen, mint amilyet bárki el tudna képzelni. Jókedvűen dudorászva kezdi szedni a gomba félét, a fekete festékhez. Most megint olyan az erdő, ahogy ő szereti. Neszekkel és az élet hangjaival teli. Ó bárcsak itt lehetne Albun és Svir. Nekik is tetszene. Olyan régen látta már két hősét. Ahogy eszébe jut a hős, a tündér szabadító lágy mosollyal szorítja a kezét a szívére. Milyen erős és milyen nagy hős az ő megmentője. Egy napon, majd, ha újra találkoznak, mindent el fog neki mesélni és ő is biztos sok hősies dolgot csinált már azóta. Álmodozva gyűjti tovább a gombákat, amik egy kissé ragacsossá is teszik az ujjait, amikor gondosan leválasztja őket a fáról. Ma olyan békés és szerencsés napja van, reméli így is folytatódik, bár ki tudja? A sorsa az, hogy valahogyan folyton bajba kerüljön, de elhatározza ezentúl óvatosabb lesz. De az is igaz soha nem tudhatja a tündér lánya elsőre, hogy kiben mi lakozik. Elvégre mikor remegve a rémülettől, üdvözölte Ordot róla sem tudta milyen arany szíve van. Tovább sétál a következő fa törzshöz és onnan is elkezdi leszedni a ránőtt gombákat, tovább elmélkedve.*
4821. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2015-05-03 15:46:37
Üzenet elküldve: 2015-05-03 15:46:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekjáró Galmin//
*Mikor megindultak a medve ellen akkor a sámán egy mozdulattal jelezte Lou-nak mit tegyen. Balról közelíti meg. Mikor a medve a sámán felé támad azt használja ki Lou a támadásra. A medve első mancsait támadja, hogy ezzel is segítsa a sámánt akinek őszintén szólva nem sok esélyt ad. Hisz mégiscsak egy medvéről van szó. De attól még ahogy meg volt beszélve. Csak kisebb szúrásokkal gyengíti az állatot. Akkor támadna nyakra vagy valami hasonlóra, ha érezné, hogy a sámán most komoly bajban van. De még nem.*
*Mikor megindultak a medve ellen akkor a sámán egy mozdulattal jelezte Lou-nak mit tegyen. Balról közelíti meg. Mikor a medve a sámán felé támad azt használja ki Lou a támadásra. A medve első mancsait támadja, hogy ezzel is segítsa a sámánt akinek őszintén szólva nem sok esélyt ad. Hisz mégiscsak egy medvéről van szó. De attól még ahogy meg volt beszélve. Csak kisebb szúrásokkal gyengíti az állatot. Akkor támadna nyakra vagy valami hasonlóra, ha érezné, hogy a sámán most komoly bajban van. De még nem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257