* Pár nap. Az elég ahhoz, hogy éhen haljon egy éhes ork, de nem elég ahhoz, hogy egy olyan ork haljon éhen, aki épp ma evett. És Ante épp ma evett (még, ha több napos koplalás után is), szóval neki inkább másra kell majd figyelnie, mint az étkezésre. Főleg, hogy az is igaz, hogy a másik gyorsabb, ügyesebb, eszesebb, erősebb, kitartóbb, mint apja, ráadásul míg Anténak csak egy bárdja van - amivel örülhet, ha a húst darabokra tudja vágni -, addig fiának rendes csataszerszámai. A parittyát meg inkább hagyjuk is, mivel azzal is előbb fog fejbe kólintani valakit, mintsem a lövedékével eltalálni egy mozgó vadat. Mondjuk ki tudja... Talán, ha sokat gyakorol, még össze is jöhet a célzás azzal a vacakkal. *
- Eh. * Bólint az ebéd kérdésére elégedetten. Közben lassacskán elindulnak az állatokat, Ante pedig figyeli, hogy miként boldogulnak a plusz súllyal. A tisztásra - a kezdeti nehézségek ellenére - könnyedén el tudták vinni az ork párost, na meg vissza is sikerült, pedig akkor még egy ember nőstény s velük volt. Most nincs ember, viszont van mesterkard, meg néhány bőrpáncél. Ezek így nagyjából kiegyenlítik egymást - ebből következtetve, minden bizonnyal továbbra sem fog összeroskadni se a szekér, se az állatok egyike. Vagy többike. *
- És vannak nektek dalaitok, amiket szoktatok csata előtt zengeni, vagy ilyesmi? * Szólal meg kisvártatva. Ha nincsenek, hát ő költ egyet (pontosabban elénekli azt, némi módosítással, amit még régebben hallott), ha meg vannak, akkor szívesen meghallgatja azokat. Az ork költészet ugyanis a legszebb a világon. *