// Tavaszünnep//
// Nadae és a többiek//
* Önelégült vigyor ül ki arcára, az elf fiú bizonytalanságát látva. Viszont az hamar úrrá lesz meglepettségén, ahogy a szájába kerül az alma. Jó ízűen kacag fel, melyet Neri is egy mosollyal vesz tudomásul. Talpraesett egy kölyök, mely szimpatikussá teszi annak ellenére, hogy a szemtelenségért kétszer állhatott sorba. A bárd hangjára, felegyenesedik, s félig fordul csak felé. A neki intézet szavakra fejét hátra vetve hangosan kacag fel úgy, hogy enyhén még vállai is megrázkódnak. *
- Ugyan már! Nézz végig rajta, állán még ki se serkent a szőr! De még nem is pelyhedzik az álla. * mutat végig a fiún tetőtől talpig.* - Biztos az anyja is itt van valahol a tömegben. Igaz, Szúnyog? * vigyorog rá az elfre, miközben a göndör fürtöket összekócolja a fején. Mivel úgy érzi, hogy nincs több dolga a fiúval, így visszasétál a hordókhoz, s tovább dögönyözi a cirmost. *
- Nerilil. * nem cifrázza túl a választ, nincs miért. Egy pillanatra talán átfut az agyán, hogy követni kellett volna Nad példáját és valami hamis nevet mondani. De végül csak magában legyint egyet. Egy kobzos annyi emberrel találkozik, s annyi bort vedel, hogy holnapra azt se fogja tudni, hogy találkoztak. A macska mindaddig élvezi a Nerilil és a nap sugarainak cirógatását, míg a társasághoz újabb két egyén nem csatlakozik. Egy sötételf nő s egy ember férfi. Akik finom falatokkal próbálják, dalra fakasztani a trubadúrt. Kicsit talán el is szégyelli magát, amiért szerencsétlen párát alma nélkül hagyta, már csak azért is mivel azt ígérte fizetségnek, a dalért. S a szavát állni szokta, de valahogy annak a kis Szúnyognak be kellett fognia a száját, túl sokat beszél, s túl pimasz. *
- Nem őriztem én vele együtt libát, hogy a védelmére keljek. S nem hiszem, hogy rászorulna. És őszintén szólva, azt sem, hogy te bármelyik fajtársad mellett kardoskodnál.
* Mivel új játékszere érdekesebbnek tartja a jutalom falatot, így figyelmét inkább az újonnan érkezőkre fordítja. A nő vonásai ismerősek, s nem is kell sokáig gondolkodnia, hogy honnan. A mágus viadal egyik résztvevője volt, s nem is akármilyen mutatvánnyal. Hamar maga alá gyűrte egy nagyobb darab férfi test, mely már komikus is volt. Minden bizonyára egy jó ideig emlegetni fogják. Nem csalatkozik Nadben sem. A lány nem is habozik, hogy felemlegesse a jelenetet. Arcán mosoly fut át. A másikat is ott látta. Bár ki ne emlékezne egy hófehér ruhába öltözött hófehér hajú férfira. Ráadásul termetével is kitűnik a tömegből, ha még az nem lenne elég. Mivel a mágus üdvözlésként, biccent, hát ő is ugyan így tesz. A szavakat nem hozzá intézik, így nincs is miért szólnia. Inkább fél szemmel a Nad társnőjét nézi, mire is megy a másik ellen, aki mellesleg nem kis darab, s bár talán az előző ellenfelénél valamivel kisebb, mégis kisugárzása tapasztalatról árulkodik. Viszont mivel a kalóz szóba elegyedik, velük rájuk is figyel. Egyszerű kíváncsiság, szereti tudni, mi folyik körülötte. Új ismerőse hamar a lényegre tér, s ami érdekli bizony meg is kérdezi, nem foglalkozva annak lehetséges következményeivel. Bár sokáig nem tart a beszélgetés, mert díjkiosztásra kerül sor, melyre a mélységinek és a fehér mágusnak is jelenése van. Valamint egy kölyök is útba igazítást kér tőlük. Távozásuk után, kissé zavarni kezdi a közéjük telepedet csend, valahogy nem sok örömét leli a tömeg morajában, s a gyakorló fegyverek összezördülésében. Persze, néha meg megnyújtja nyakát a harcolók felé, egy nagyobb felhördülés után.*
- Ne egyél már annyit, mert kipukkadsz! Inkább csináld azt, amihez értesz. * böki meg a bárd combját egyik ujjával. Meglepetésére, újra csak megjelenik a két mágus, s elég hamar. Magába csak egyet tud érteni Naddal. Maga is úgy gondolta, hogy egy ilyen díjazásnak nagyobb feneket kerítenek. A lány, mint boltos a feltételezésre csak mosolyog, ami gyorsan le is hervad arcáról, mikor látja, hogy bizony úgy tűnik, Dynti most alul marad. Valahogy nem tudja, olyan nyugalommal fogadni a második hely gondolatát, mint a többiek. Így inkább újra nyaggatni kezdi a dalnokot. *
- Ideje lenne fizetségért megdolgoznál. Mert még békává változtatnak. S a kölyök is ég a vágytól, hogy hallhasson. * bök fejével a kölyökre, s vigyorodik el. Már kezd kiszellőzni a feje, nem érzi annyira a rum hatását. De így még jobban bosszantja, hogy ennyire balga módon, tette meg tétjét. Gyermeki bosszú mely, megfordul fejében. Ha már a mai nap úgyis az ünneplésé, továbbiakban igényt tart Dynti rumjára. Így hát odasomfordál a hármashoz, arról az oldalról közelíti meg a hármast, hogy Nad övéről le tudja akasztani, az elkobzott italt. *
- Ne szerénykedj! * veri hátba újdonsült társnőjét. * - Nincs olyan, amit ez a Bestia be ne szerezne. * néz a mélységire, s szélesen elvigyorodik. Mind eközben, megpróbálja leemelni az üveget az övről. *
- Jobb embert erre nem is találhatott volna. Lehet az akár egy veszett medve is, azt a láncot nem tépi el sose, amit Bele szerez magénak, hölgyem. * ha sikerül elcsenni az üveget, megszabadítja azt a dugótól, hogy aztán kissé, a magasba emelve nagyot kortyoljon belőle. *
- A második helyezettre! *húzza fintorra ajkait, az erős ízre. Hangjából kivehető, a nem tetszés szikrája. Miközben a harcolók felé fordítja tekintetét.* - Már bocsánat, amiért csak így beleütöm az orrom, de Bele hajlamos arra, hogy szerénykedjen. Pedig aztán a Kikötőben szűk körökben csak úgy emlegetik … a Szállító. * az utolsó szót szinte suttogja, hogy csak az hallja, akinek kell. *
- Pontosan és csakis a legjobb minőséget. * ennek a fele sem igaz, de most ez nem számít. S hogy esetleg finoman utalt rá, hogy bizony nem a törvényes keretek között dolgozik, hát nem nagy ügy. Aki ilyen dolgokra áhítozik bizony, annak akadnak rejtegetni valója. S ha nyélbe ütik az üzletet, ráér utána gondolkodni a kalóz, hogy miként is szerzi azt be. Nem fél attól, hogy Nadnek ez problemát okozna. *