Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 341 (6801. - 6820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6820. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 22:26:24
 ÚJ
>Nordak Trannyth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Korinia Liberity//

*Ahogy a lányra néz látja a szemeiben a megértést és a sajnálatot, melyek mellé könnyek gyűlnek, de tartja magát és nem sír.*
- Köszönöm. Szerintem, ha eljön az idő tudni fogod, hogy kik a szüleid.
*Mosolyog a lányra biztatóan. ~ Neki se lehetett könnyű, emlékek nélkül, család nélkül élnie. ~ Gondolja magában Nordak. Látja, hogy Korinia hirtelen meglepődik, ahogy a fülére néz. Nem szándékosan rejtegeti a fülét, csak így kényelmes neki. A lány rámosolyog és a fiú is vissza. Telik az idő, mire néhány vad bukkan elő és Korinia már a lövésre is koncentrál. Pár pillanat és a nyílvessző útnak indul és leteríti a célpontot. A többi vad az elejtett állat állat visítására elszalad.*
- Szép, ügyes vadász vagy.
*Dicséri meg a lány tehetségét és ő is utána indul. A vad látványára kicsit megnyalja az ajkait. Végre a hosszú nap végén ehetnek mind a ketten, már csak el kell készíteni. Nordak a vadhoz nyúl és kihúzza a testéből a nyilat amit átnyújt Koriniának, majd az elejtett állatot a hátára veszi.*
- Jobb lenne indulni.
*Nordak türelmesen megvárja míg a lány elkészül az indulásra.*

6819. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 22:10:27
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nordak Trannyth//

*Meghallgatja Nordak történetét és összeszorul a szíve.*
~Talán jobb, hogy én nem emlékszem mi történt. Nem lehet könnyű neked, hogy a gyilkosokkal, rabszolga tartókkal éltél.~
*Részvétteljes pillantást vet a férfi felé és szomorúan sóhajt és könny fátyolossá válnak nagy zöld szemei.*
-Nagyon sajnálom a múltadat Nordak és köszönöm, hogy biztatsz. Néha gondolok arra, hogy megtalálom egyszer a szüleimet. Lehet keresnek és egyszer még találkozom velük, de félek nem ismerem, majd fel őket.
*Neki nincsenek emlékei, társának pedig szörnyű emlékei lehetnek. Inkább a jelenre koncentrál, mintsem a múltra gondoljanak tovább. Előre figyel minden mozgásra, de közben maga mellé pillant néha és látja, hogy Nordak nézi. Rámosolyog zavartan, aztán ketté válnak ajkai meglepetésében. Szó szerint tátja a száját a hegyes füleket látva.*
-Oh...
*Meglepődik azon, hogy fél-elffel van dolga. Azt hitte eddig Nordak ember, mint ő.*
~Nem számít, nem azért vagyok vele, mert ember, lehetne akár ork is. De, azért jó, hogy ennyire megnyerő arca van.~
*Rámosolyog a fél-elfre, aztán újra koncentrálni kezd. Eltelik egy kis idő, mire felbukkan a vad. egészen pontosan egy vaddisznó, vele pár malac. Beszívja a levegőt és megfeszíti az íját. Szemét a célon tartja és a megfelelő pillanatban útjára küldi a nyílvesszőt. A visítás jelzi, hogy az egyik vadmalacot eltalálta. Felpattan a takarásból és tisztán látja, hogy az egyik malacot leterítette, a többi vad elmenekült.*
-Sikerült! Megvan!
*Boldogan veszi gyors mozdulattal a hátára az íjat, aztán megindul a zsákmányt begyűjteni.*

6818. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 21:41:56
 ÚJ
>Nordak Trannyth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Korinia Liberity//

*Míg az ösvényen haladnak egymás mellett Korinia a múltjáról kezd mesélni. ~ Erre nem számítottam, de legalább tudom, hogy megbízik bennem. ~ Majd hallgatja tovább a lány beszédét és minden figyelmét arra szenteli. Büszkén pillant a lányra, hogy ilyen nyugodtan el tudta mindezt mesélni Nordaknak.*
- Nehéz lehetett, de biztos vagyok benne, hogy a szüleid élnek még és csak azért hagytak el, hogy megvédjenek téged. *Biztatja a lányt, hogy minden jó okkal történt csak.*
- Nekem már nincs. A szüleimet és a faluban élő összes embert megölték, majd a gyerekeket, akiket elég jónak találtak elhurcolták. Évekig voltam a szüleim gyilkosainak a fogságában. Ők tanítottak meg a fegyverekkel bánni. De néhány évvel ezelőtt sikerült elszöknöm, mikor megtámadták a rejtekhelyüket. Azóta utazok és kerültem ide, melléd.
*Meséli most Nordak az ő történetét. Nem nagyon beszélt még róla senkinek, hisz senki se kérdezte, de itt és most ez a lány érdeklődik iránta, ami felettébb boldoggá teszi. Azt teszi amit a lány mond és kíváncsian figyeli annak minden mozdulatát. Nordak is lekuporodik Korinia mellé. Bólint és ezzel nyugtázza, hogy csendben figyelje a környezetét. A fülét takaró hajszálakat az eddig elrejtett testrész mögé igazítja, hogy jobban hallhassa a körülötte lévő zajokat. Ezzel tökéletesen láthatóvá téve a faji hovatartozását.*

6817. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 21:06:48
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Nordak Trannyth//

*A kitaposott ösvényen át a tó felé mennek és közben beszélgetnek. Nem tudott sokáig megszólalni sem, amikor Nordak a mellette lévő szobát vette ki és megint olyat mondott, hogy szépnek találja, hogy csinos. Hallott már ehhez hasonlót, de ilyen jóképű idegen még nem mondta neki, legalábbis olyan, akit ilyen szimpatikusnak talált és ilyen rövid idő alatt a bizalmába fogadott nem. Jókedvűen csacsog az erdő felé menet.*
-Van családod Nordak? Tudod nekem nincsen. Illetve valaha volt gondolom, anyám és apám is, de nem tudom kik lehettek. Elég különösen alakult az életem. Egy balesetet szenvedhettem, mert az erdőben találtak rám és nem voltam eszméletemnél. Elfelejtettem ki vagyok, hogy honnan jöttem. Csak egy levél volt nálam, amin a nevem állt és az, hogy mikor születtem. Alighanem anyám írhatta nekem, de az ő neve nem szerepelt rajta csak annyi, hogy "Szeretettel Édesanyád"
*A virágos hímzésű táskára vándorol a keze, mert abban rejti a levelet, azt ami megmaradt a múltjából.*
-Persze kerestem őket és a vadászok is, akik rám találtak, de eredmény nélkül. Semmire nem emlékszem, ami a megtalálásom napja előtt történt.
*Szomorú amikor eszébe jut mindez, de nem sír már miatta. Elfogadta a helyzetet és azt, hogy család nélkül kell boldogulnia. Egy kis idő múlva megérkeznek a tóhoz.*
-Arra meg kell kerülnünk, ott nagyobb esélyünk lesz, hogy vadra akadjunk.
*Óvatos léptekkel kezdi megkerülni a tavat és egy cserjés részen megáll, amit alkalmasnak gondol. Leakasztja az íját a válláról és elővesz egy nyilat, hogy ráillessze. Lekuporodik a magas cserjék takarásába és a szoknyáját összefogja, hogy ne zavarja a mozgásban. A táskájából elővesz egy madzagot, amivel a haját fogja össze, utána int társának is, hogy kuporodjon le. Az íjat felemeli.*
-Most nagyon kell figyelnünk, ha inni jönnek, akkor tudunk elejteni egyet.
*Suttogva beszél, közel hajolva Nordakhoz. Feszülten figyelni kezd és hallgatózni. Egy elf könnyebben meghallhatja éles hallásával, ha a vad mozdul, de nem tudja még, hogy fél-elf van mellette. Eddig nem vette észre az árulkodó jelet. *


A hozzászólás írója (Korinia Liberity) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.06 21:12:59

6816. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 19:24:25
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Zsoldosok//

*Nem gondolt előre, ezért hívta magával az elfet, hogy ne legyen az, hogy a kapott pénzt elherdálja.*
- SötétZöld bájitalt vettem, gondoltam, ha valaki rászorulna akkor biztosan tudjunk mihez nyúlni, véletleneket sajnos nem lehet kizárni az egyenletből.
*Követi Cairynnt Risztin, és elnézelődik a sok-sok íjak között, ami ismét megbabonázza őket.*
~ Egyszer remélem én is beruházok egy Elf íjra.~
*Nem tart sokáig a nézelődés, mert már is kint vannak az Artheniori erdőben.*
- Nem foglak hátráltatni, fogom tartani a tempót.
*Szükséges dolgokat meg már amúgy sikerült beszerezni a piacon, szóval a neheze most fogjon jönni.*
- Igen indulhatunk.
*Ezen csak elmosolyodik, hiszen gyakorlatilag ez az első parancs a lánytól.*
- Igenis!
* Nyugtázza, hogy igen is megértette, ha elfárad, akkor inkább szól, hiszen az egyiküknek sem tenne jót.*
- Ugyan ez fordítva, ha tudok kényelmet biztosítani rám is számíthat

6815. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 18:52:59
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Zsoldosok//

*Alig érkeznek meg a gazdagnegyedbe, Risztin eltűnik a szeme elől. Szerencsére nem kell sokat várni rá, elég hamar előkerül. Bizonyára fontosnak tartotta elintézni, bármi is volt az, de az elf nem igazán érti, minek kellett volna ehhez ő. Pont azért van a félvérnek saját pénze, hogy önállóan is tudjon dönteni, vásárolni, keresgélni.
Elindul az erdő felé, amerre a legrövidebb út a piacon és a kovácsműhelyen keresztül vezet. Alapvetően semmi baja a városokkal, de mindig jobban szerette az erdő és a természet közelségét. Most még is van valami, ami aggasztja, talán pont az, amit hallott a halottakkal kapcsolatban.*
-Ha lehet, akkor a legkevesebb pihenővel szeretnék elérni a Vashegyig. *Fordul az útitársához, remélhetően nem nagyon kell magyaráznia, mire is utal ezzel.
Gyorsan még egyszer átfutja a holmiját és a fél-sötételfre pillant, hátha így az utolsó pillanatban eszébe jut valami bármelyikőjüknek, de semmi, legalább is, az ő részéről.*
-Minden meg van? Indulhatunk? *Kérdezi az ösvényeket méregetve. Legjobb tudása szerint a céljuk a kikötő és Arthenior között terül el, valószínű, hogy az előbbi felé kellene haladniuk. Ha megkapja a várt válaszokat, akkor elkezd lépkedni a megfelelő úton, olyan tempót fölvéve, ami elég kényelmes ahhoz, hogy ne fáradjon el hamar, de gyorsan tudjanak haladni.*
-Ha nem tudod tartani a lépést, vagy elfáradtál szólsz. *Szigorú arckifejezéssel néz a fiatalabbra, nehogy abba a tévhitbe ringassa magát, hogy gondot okoz azzal, ha megjegyzést tesz. Bár Cairynn hangsúlya olyan, mintha csak azt mondta volna "az ég kék", de ezt Risztin akár tekintheti az első parancsnak is. Miután ezt lerendezte, visszafordul előre, hogy kövesse az ösvényt. Mert, ha jobban belegondol, jobb ha séta közben előre néz és elkerüli azt a nevetséges helyzetet, hogy véletlen nekisétál egy fának, mert az útjuk kanyarodik.*

6814. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 17:49:46
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Lépne a sűrű fák közé a hordóval, de meghallja Shya hangját maga mögött, aki közben feljött a rejtekből.*
-Ajánlom is, hogy jó legyél, mert a térdemre fektetlek és pirosra verem azt a formás hátsódat.
*Nevetve képzeli maga elé a jelenetet és kedve lenne ledobni a hordót, hogy máris nekilásson a játéknak.*
~Megvárjuk még meggyógyul a lábad, aztán… hehe.~
*A gondolat vigyort húz a képére, amennyit szájal Shya biztos lesz rá alkalom, hogy eljátszadozzon vele ilyen módon, élvezni fogja.*
-Észre se veszed és itt vagyok, ne aggódj!
*Egy megnyerő mosoly után fordul és neki indul a tűrának. Az ösvényen ismerős az út és az alig látható jelzések látszanak még a fákon. Aki erre téved annak nem tűnhet fel az apró karcolások alkotta rendszer, de neki felér egy turistajelzéssel. Emlékezete a sűrű növényzet változása miatt, nem tudná tökéletesen megőrizni ilyen hosszan a helyes irányt. Követi a saját jeleit, de ettől az út alig rövidül. Jócskán kimelegszik mire a patakhoz ér és úgy dönt nem siet vissza. Megtölti a hordót vízzel, aztán kihasználja az alkalmat és ruháit ledobva, lehűti magát a hideg vízben. Sehol senki nincs a környéken. Körbenézett a talajon, de semmi nyoma nem volt, na persze a vadállatokon kívül, hogy bárki járt volna ezen a szakaszon. Nyugodtan mossa le magáról az izzadságot, nem siet, jól teszi. A patak parton mozgás támad, amit kiszúr a szeme sarkából. Egy szalonka igyekszik a patakhoz, hogy igyon, csak pár méterre van tőle. A lábszárára kötött tőr, vele tartott a vízbe is, hát kitapogatja a víz alatt és a kezébe fogja. Beméri a madarat szemével, aztán kivár. Lassan mozog, mert nem akarja elijeszteni a zsákmányt. A szeme villan, mikor a tőrt elhajítja és leteríti vele a madarat. Elégedett arccal gyűjti be a parton, aztán felveszi a ruháit és körülnéz, hátha a fészket is megtalálja. Éles a szeme kiszúrja azt is az egyik bokor ágán. Nem rest kifosztani a fészket és a zsebeibe teszi a tojásokat. A madarat az övére köti, miután a vért lemosta. Kettőt szusszan erőgyűjtésképpen, aztán a súlyos hordót a vállára emeli.*
~Mit meg nem teszek, ezért a kis verébért. Remélem legalább megéri ezután is. Nem unalmas vele az élet az biztos.~
*A nyomokat úgy, ahogy eltünteti, de nem tudja teljes egészében a hordóval a vállán. Párszor szünetet tart a visszaúton, olyankor a hordóra ülve piheni ki magát. A válla már kezd jelezni, eddig Shyát cipelte most ezt.*
~Vége a puhányságnak, ez már újra a vadon. Nincs már luxus szoba a fogadóban.~
*Megnyújtja a tagjait, aztán feldobja a hordót újra a vállára és megy, még szerencsésen vissza nem tér a rejtekhez. A hordót ledobja a hátáról a zöldre, aztán körülnéz és hangosan hívja fel magára a figyelmet.*
-Shya, megjöttem madárkám!
*Ha minden rendben, akkor jöhet a kedves és rajongó fogadtatás, a hosszú idő után még nem látta maga mellett, erre számít. Kitárja a karját, bárhonnan jönne elő a lány, tudja hova érkezzen. Megöleli, megszorongatja kicsit, aztán körülnéz.*
-Meghoztam a vizet, te mivel töltötted az időt?
*Sok idő telt el, Shya meg nem az a fajta, aki hátradől a párnákon, vagy egy vastagabb faágon és henyél, bár a lába miatt az se lenne rossz. Érdekli mivel töltötte el azt a pár órát egyedül.*

6813. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 12:12:24
 ÚJ
>Dérfattya Eldrynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszve//

*Szavaira hamarost választ kap, csupán nem a megfelelő irányból. Gyorsan hátrakapja fejét, aztán jól meg is lepődik, mikor az elmosódott képek közt az alak fejét keresné, de nem találja, csak lejjebb. ~ Törpe lenne, vagy tán gnóm? Netán gyermek? Nem, a hangja nem gyermeké. ~*
- A várost keresem, s igen, arrafelé, a bozótban is van valaki. Vagy valami.
*Ahogy ezt kimondja, egy üdvözlés kíséretében már ki is lép a titokzatos alak a homályból. Közben persze félfüllel figyel az aprónép szavaira is, és amint meghallja eme -számára új-, információt, kikerekedett szemekkel fordul vissza feléje.*
- Micsodaa? *Nyel nagyot.* - Heccelsz? Vagy szavaid igazak?
- Üdv. Mi se... Én sem szeretnélek bántani téged. *Javítja ki magát, nem szeret mások nevében is beszélni. Még túl messze van az idegen, rossz szemével pedig még nem fedezte fel az átlagostól eltérő küllemét.*
- Szóval... *Kezd neki.* - A város a közelben lehet, ha ily sokan találkoztunk egyszerre? És ezek az élőholtak... Merre vannak? Bántanak?
*Erről ő még nem hallott. Hatok óta az erdőben van, egy elfeledett kis faluban született, nem volt senki, aki ilyet újságolt volna neki. És meglehetősen lesokkolta a tudat, hogy a hely, ahol nyugalmat, elfogadást, gondtalanságot várt, most élőholtak célpontja. Halott embereké, akiknek már rég nem kéne élniük. A pihe is feláll hófehér karján ettől a gondolattól.*


6812. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-06 00:30:15
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Árnyak-fények//

*Két napja tart már ez a vesszőfutás. Kharasshi nem tudná eldönteni, az erdő az életét menti vagy épp undok játékát játssza vele a halál torkában.
Kimerült és sajognak a tagjai, mégis hajtja tovább az élni akarás. Nem, az ő szorításából senki nem fogja kicsavarni az életet. Főleg most nem! Ég az ereiben ez az akarat. Jobban, mint amennyire bosszúvágy vagy gyűlölet éghet. Nem halhat meg! Nincs az a hatalom, aminek ne szegülne ellen, ha helyét firtatnák az árnyékvilágban.
Az ütleg nyomai húzódnak és nyilallnak az ütleg nyomai, lüktetnek a sebei, nehéznek érzi magát az elcsigázottságtól, de alig enged magának pihenőt. Ki kell jutnia ebből az átkozott erdőből, de egyre inkább úgy néz ki, hogy menthetetlenül eltévedt. Az est szürkéje lassan sötétséggé sűrűsödik. Egy éjszakát már kihúzott a rengetegben. Még egy nem biztos, hogy menni fog. Üldözői csak a jéghegy csúcsát jelentik. Fenevadak portyáznak a környéken, s ki tudja, talán már a holt sereg előőrse is eljutott idáig. Minden itt töltött órával egyre csak fogynak a hím esélyei. Ezért is erőlteti a továbbhaladást, amennyire csak lehet. Pórbál fülelni, hátha meghallja a folyó hangját, de amúgy is igyekszik minél csendesebben mozogni és amennyire lehet, észrevétlen maradni.
Baljának bilincséről lecsüngő láncait ruháiból tépett rongyba bugyolálta, hogy csörrenéseit elfojtsa. Jobbján csak a bilincs éktelenkedik, ahogy a nyakvastól se tudott megszabadulni. Vannak pillanatok, amikor elviselhetetlennek érzi ezeket a koloncokat. Feszegeti fogvicsorgatva, míg a belátás le nem csillapítja tehetetlen dühét. De ha soha többé nem szabadulhatna tőlük, még akár azzal is megbékélne, csak egyvalami számít igazán: hogy hazajusson.
A zsákmányolt kard elég hitvány fajta, ám ragaszkodik hozzá, hiszen az élete múlhat rajta. Rongyosan, véresen, fáradtan, de viszik tovább a léptei. Csak akkor lapul meg, ha zajt hall. Ahogy most is. Ó, mit nem adna érte, ha ezúttal bírhatná még az ősök hagyatékát, bíbor íriszek barátságát a sötéttel. Ő is jobban lát még szürkületkor, mint a felszíni népek, de messze nem olyan jól, mint a mélység ölén született fajtársak. Ellenben persze az ő szemét kevésbé bántják a nappal fényei, de itt és most ez az alku nem hoz a számára túl sok hasznot.*

6811. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-05 19:15:38
 ÚJ
>Lorsan Vesryn Illitran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Lorsan és Nitta - új napok telnek csendesen tova//

- Énrám nem kell külön főzni, elég lesz a hal is, az is étel és eléggé laktat az is. Ebben a melegben ne terheld magad még külön ilyesmikkel.
* Nem egy zabagép, hogy a hallal ne érné be és neki is jól esne most az ilyen étel. *
- Az az, gyümölcs leves, jó hidegen. Az ebéddel letudva egy órai folyadékpótlás és az íze is finom.
* Nittát leköti a kertészkedés, még ha nem is teljes erőbedobással teszi, azért látszik munkájának eredménye. Ő pedig egyre több gödröt ás ki a kerítés alap oszlopainak. Utána ebédidő és hát milyen elf lenne, ha nem látná, hogy kedvese nem épp a tányérja bámulásával van elfoglalva. Egyáltalán nem zavarja, hogy Nitta őt nézi. Direkt nem vett fel felsőt magára. Bár jó lenne, ha ő is így tudná bámulni a vele szemben ülő hölgyet, de akkor mára lőttek volna a munkának. A biztonságukat pedig nem dobná el pár órányi, hát, szóval jól esne ez igaz. *
- Egy kicsit pihenjünk meg ebéd után, nézzük meg a halakat. Ha úgy jön össze, az egyik hordóba bedobhatjuk a halakat addig, míg nem állsz neki főzni. Persze a halpucolásban segítek ha kéred.

6810. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-03 23:06:33
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Kiruccanás//

*Útja Artheniorba folytatódik. Nem túl eseménydús, sőt lassan elég unalmassá válik, de mit tehet a törpe, hogy kissé felvillanyozza a hangulatot?*
- Na, Pejkó, lássuk, egy kis borral a pocakomban vajon mennyire lesz jobb a kedélyem.
*Motyogja és egyik butykosát máris leakasztja, a dugót eltávolítja és mohón cuppan rá az italra. Egy korty, két korty, három nagy korty és egyelőre ennyi elég is, állapodik meg Hrothgaar. Nem szabad felelőtlenül nyakalnia, elvégre fontos kiránduláson van. Nem lenne túl jó, ha bajba kerülne, az meg még kevésbé, ha ittasan kerülne bajba. Egy idő után azonban feszíteni kezd a hólyag, úgyhogy Pejkót kissé pihenteti. Egy nyugisnak látszó helyen száll ki a nyeregből. Ki se köti lovát, csupán megáll az út szélén, onnan vizel az út mellett húzódó sekély vizesárokba. Rövid pihenőt követően pedig újra nyeregben van. Irány a város...*

6809. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-03 16:43:27
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

*Néhány nap a városban éppen elengedő volt, amiért jött letudta, a kovácshoz pedig majd visszatér de előtte még akad dolga a majorságban, bár elvállalt munkáját elvégezte mit Niverenek vállalt, hogy a karavánt épségben hozza s viszi is. De idő közben változtak a dolgok, míg odavoltak északon a város nem pihent és új ellenség csapta fel a fejét. Ezt nem hagyhatja figyelmen kívül. A híreket amiket hallott fontosak lehetnek. A majorság szinte védtelen a komoly fenyegetéssel szemben. Hozott egy döntést, tartja magát ehhez. Csupán mikor elhagyja a város szélét akkor indul neki ügetésbe s sietős tempóra fogja hátasát, estére visszaérhet. *

6808. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-03 14:31:11
 ÚJ
>Leblasa Rnachertylé avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszve//

*Órák óta rója a köröket, de nem tud kikeveredni az erdőből, pedig már éppen itt lenne az ideje. Az állapotára való tekintettel, ami lássuk be, elég siralmas, nem szerencsés a kelleténél akár csak egy másodperccel is több időt töltenie a fák között a szükségesnél. Ha egy vadállat erre téved, és meglátja milyen elesett és gyenge, felismerheti benne leendő vacsoráját. Csak abban reménykedhet, hogy túl csontosnak és rágósnak tűnik, ezért a fél fogára sem lenne elég még egy egérnek sem, kár lenne rá pazarolnia az energiáját bármilyen állatnak. Ha viszont tolvaj útjába kerül, már nem számíthat semmire. Egy erősebb pofonnal le tudnák teríteni és mindent elvehetnek tőle, akár az életét is. Nem mintha az olyan sokat érne, de m inden sorscsapás ellenére, amit nap mint nap át kell élnie, szeret élni. Habár tudja, már nem lehet több ideje hátra néhány évnél, azt szeretné kihasználni, és nem egy erdőben egy karddal a gyomrában lehelni ki a lelkét. Azon morfondírozik, vajon lesz-e lehetősége bármi maradandót alkotni rövidke kis életében, mikor egy közelből jövő üdvözlés rántja ki gondolataiból. Kíváncsian tekint körbe, beletelik pár pillanatba, mire észreveszi a hang forrását, egy hófehér kisfiút, akinek az alakja halványan felsejlik a sűrű bozótos mögött. Alig négy-öt méterre lehetnek egymástól, eddig valószínűleg csak a magas bozót miatt nem vette észre, ami mindkettőjük feje fölé magasodik. Már épp szólna vissza, mikor valaki megelőzi. Egy harmadik lény is van a közelben, de az ő hangja kicsivel távolabbról érkezik, valahonnan a fiú mögül.*
~Talán nem is nekem szólt? Biztos csak véletlen, hogy pont akkor kiáltott, amikor mellé értem...~
*Ha neki szólt az üdvözlés, ha nem, azért becsatlakozik a beszélgetésbe. Ha jól hallotta a hölgy, vagy legalábbis egy magasabb hangú illető ki tudná vezetni az erdőből.*
-Üdvözletem! *Lép ki lassan, nehézkesen a bokrok közül. Hangja meglepően kislányos, egyáltalán nem tűnik fel benne a pubertással járó reszelős él.* Nem áll szándékomban senkit bántani... *Szögezi le már az elején, remélve, hogy elkerülhetőek a külseje miatti félreértések.* Ki szeretnék jutni ebből az erdőből. Tudnának nekem segíteni?
*Nem csak a hangja, az egész fellépése, viselkedése is olyan, mint egy tapasztalatlan tizenéves kislányé, aki elkeveredett a szüleitől és nincs más vágya, minthogy hazajuthasson végre.*

6807. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-03 10:10:13
 ÚJ
>Magywre Jankain avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszve//

*Miután megunta a tisztást és ez - tekintettel a gondolkodásmódjára ez hamar megtörténik - visszabattyog az erdőbe, hogy folytassa útját a város felé.
Be kell ismernie, jó érzés hazafelé tartania. De ez felveti a kérdést, hogy mióta is tartja otthonának a Levegő Városát a Víz Városa helyett. Ezek a kérdések mindig olyasmik, amik igényelnek némi füstöt és ez sincs most másképpen. Előkeresi az egyik pipáját és egy kicsit a dohánykeverékéből. Nem valami bűzös dolgot, hanem gyógynövényekből kevert füstöt kezd pöfögni, amint sikerül megtöltenie és meggyújtania a pipát.
Visszatér a gondolataihoz. Szóval mióta is van ő otthon Artheniorban? Még így is nagyon jó kérdés, pedig most már meg van a gondolatserkentője. Szóval, mint általában a megmagyarázhatatlan dolgokat, ezt is inkább hagyja leülepedni és elfogadja, mert végül is, mi van, ha otthonának tekinti a helyet ahol már évek óta él. Legalább jól érzi magát.
Mivel nem ez az első útja a két város közt, nem nagyon figyel oda a környezetére, csak akkor ha valamilyen mozgást vesz észre. Ami alapvetően nem lenne nagyon meglepő dolog. Mármint, a mozgás az erdőben.
Ehelyett valamilyen kiabálást hall, ami azért nem gyakori. Nem látja, honnan érkezik, de azért válaszol rá.*
-Üdv! Az attól függ, miben kellene segíteni. Például, vadászattal nem tudok segíteni, de ha valamerre mennél azzal talán igen. *Válaszolja Eldrynn-ek, ahogy utoléri.*
-Láttál valamit? *Kérdezi amikor meglátja merrefelé figyel a - vélhetően - emberkölyök.* -Ejnye, nem biztos, hogy jó ötlet ismeretlen dolgokra rákiabálni mostanában. Kicsit sok a rosszakaratú szörnyeteg errefelé. Vagy nem hallottad még, hogy Arthenior közelében a halottak felkelnek a sírjukból?

6806. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-02 22:38:19
 ÚJ
>Győzedelmes Lorcaen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

~Fák, mindenütt csak fák! Bár ez nem is meglepő, hiszen egy erdőben vagyok!~*Csataménje hátán léptet a rengetegben. Óvatosan, lassan halad nehogy lova lábát törje egy göcsörtös göröngyön vagy egy fa kiálló gyökerében.*~Aztán, ha meghal, honnan szerzek másik lovat?~*Az erdő mindenütt zöld és buja, áramlik belőle a hűvös levegő, az aljnövényzet pedig csak úgy burjánzik a fák között. A kis kitaposott ösvényen haladván hamar megpillantja az erdő vízesésekkel szegélyezett tavát, melyben apró halak fickándoznak.*~Rám férne egy rövidke pihenő.~*Gondolja lova hátáról pásztázva a víz tükrét. Ekkor egy a tóba hulló aprócska légy zavarja meg a víz egyöntetű tükrét. Picinyke lábacskáival kapálózva próbál a víz felett maradni, de az általa kevert örvény felkelti egy a tó fenekén pihenő ponty figyelmét. A hal villám gyorsan a felszínre bukkanva elnyeli a kétségbe esett rovart.*~ Amilyen régen gyötör már az éhség, nyugodtan megelégedhetem egy ekkora hallal is. Ráadásul lemoshatom az út mocskát magamról és a lovam is csillapíthat valamicskét szomján a pihenő alatt.~*Így hát lekászálódik lováról és vetkőzni kezd. Köpönyegét a földre teríti s a többi ruhadarabot csak egyszerűen rádobálja. Zeke és ing, mind a köpönyegen hevernek. Félmeztelenre vetkőzve térdel a tavacska partján, az arcát és a felső testét kezdi el mosni.*~Még nem jött el az ideje a teljes tisztálkodásnak.~*Hátasa mindeközben égető szomját csillapítja a tó hűs vizével. Mire kész a mosdással, lova is ivott eleget. Egy nagy árnyákot adó kőrisfa alatt találnak menedéket a forró, délutáni nap tűző sugarai elől. Lorcaen dobótőre segítségével megszabadítja ágától a mellette zöldellő mogyoróbokrot.*~Ez éppen megfelelő horgászbotnak!~*Csomagjai közül pedig sebtiben kerít egy hosszú bőrzsineget.*~Akadnia kell egy apró szegek valahol a zsákom alján. Áh, horognak talán megteszi.~*Fogja a szeget és elhajlítja annyira, amennyire csak tudja.*~Kész a horog, már csak csalira lenne szükségem.~*Mivel az egyetlen, amit hasznosnak talál egy félholt cserebogár, ezért a bogarat tűzi horgára. Az így rögtönzött botot álltában meglendíti egyszer, meglendíti kétszer és a vízbe hajítja.*~Mesteri dobás volt.~*Jegyzi meg minden szerénység nélkül, majd leül és vár. Majd egy óra hosszán keresztül bámulja a tó smaragd színű vizét, mikor apró rántást érez, a bot egyszerre csak megelevenedik a kezében. Erre felpattan, és óvatosan húzni kezdi a zsákmányát.*~Ez lesz a legnagyobb hal, amit ebben a tóban valaha is fogtak vagy fogni fognak.~*Nem is sejti, hogy mennyire igaza van. Kivéve egy dologban. A zsineg váratlanul elpattan és Lorcaennek minden erejét össze kell szednie, hogy a hátára ne essen. A hal elúszik, Lorcaen pedig csalódottan néz élete legnagyobb fogása után.*~Olybá tűnik, mégis marad a taverna.~*Gondolja, miközben a vállára kanyarítja köpönyegét. Felpattan lovára és újra a fogadó felé veszi az irányt az erdő sűrűjén keresztül. Pár hosszú óráknak érzett perc nyeregben való zötykölődés után orrát megcsapja a gázló különös szaga. Lószőr és emberi testszag elegye sejlik fel, némi víz illattal kiegészítve.*~Közel a gázló. Akkor már a taverna se lehet messze.~*Ekkorra már a nap lebukóban van és a feljövő hold fénye ősszé, ezüstössé varázsolja az már így is mágikusnak tartott erdőséget.*

6805. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-02 16:19:47
 ÚJ
>Dérfattya Eldrynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszve//

*Napját sem tudja annak, hogy mikor volt fedél utoljára feje felett.
Árnyról árnyra halad, úgy surran az erdő sűrűjében, mint egy tejfehér macska, aki attól fél, hogy a nap túlságosan megsüti. Így van ezzel Eldrynn is, hisz' ha sokáig teszi ki magát erős napfénynek, a bőre kihólyagosodik, és oly pokoli fájdalmat okoz, amit a legnagyobb ellenségének sem kívánna.
Nem látja, de fülét megüti a víz csobogása. A hang alapján tíz-húsz lábnyira csordogálhat tőle, talán valami patak, talán csak egy kis erecske, pontosan csak akkor tudhatja, ha közelebbről látja, túl messze van ahhoz a hang forrása, hogy tisztán lássa. Ahogy közelebb ér, arca kedves mosolyra fakad; egy apróbb patakocska folyik kényelmes gyorsasággal, megtörve a kavicsokon, gyönyörűséges sziluettet játszva ezzel medrében. Letérdel hát a patak elé, leveti hátáról szütyőjét, és kiemeli belőle kulacsát. Jó mélyen megmeríti a hűs vízben, mindaddig, amíg az bugyborékoló hangot ad ki. Amint az elhallgat, a fiú szájához emeli, és jócskán meghúzza.
Egy elégedett sóhajjal dugja vissza a víz alá az immár kétszer is megfürdetett csobolyóját, újfent megtelik, és visszakerül a hátizsákba.
Ekkor gyomra egy jókorát kordul.
Napok óta elfogyott az általa csomagolt kenyér, arról a kevéske sajtról nem is beszélve. Azóta bogyókon, gyümölcsökön éldegél, amik elég karcsú falatok egy növésben lévő fiúnak. ~ Addig jó, amíg legalább van mit ennem, még ha az ily csekély is. ~
Megpróbál hát nem foglalkozni éhségével, inkább elindul a patakot követve. ~ Nagy eséllyel a folyóba torkollik. ~ Kezd el tervezgetni. ~ Ha most követem a folyásirányt, akkor csakhamar a Szél Városát is elérhetem. ~
Látótávolságra halad a pataktól, azaz a meder lejtésének kezdetétől kartávolságra. Néha megnehezíti életét, hogy nem lát túl jól, de ezt kompenzálja talpraesettsége, és az, hogy nem feltétlen vizuálisan közelíti meg a dolgokat. A szubjektív gondolkodása is ennek köszönhető, mindig a dolgok másik végéről kezd el gondolkodni, és ez gyakorta be is válik.
Egy órája sétálhat már, mikor fülét megüti a gallyak recsegése. ~ Balra tőlem. Úgy harminc lábnyira. Vaddisznó lenne? Nem, még az sem csap ilyen zajt. Netán medve? ~ Ha el tudna sápadni, most elsápadna, de csakhamar visszanyerné színét. ~ Nem, ezek a léptek úgy, ahogy, de ütemesek. ~*
- Üdvözletem! *Hangja már túlesett elmélyedésén, azonban még fellelhető benne a gyermeki zöngés.* - Tudna segíteni egy kicsit?
*Ha valami értelmes lény, a válaszból tudni fogja. Ha pedig valami állat, például medve, vagy vaddisznó, a válasz hiányából fogja tudni. Egyszerű.*


6804. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-02 15:51:01
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő út - kitérő//

* A városhoz már közel jár ezért hát megsarkantyúzza lovát, sietősebb tempóra fogva hű bajtársát. Mélyzöld utazóköpenye kapkodva úszik mögötte ahogy enyhén előrehajolva szaporázza a vágtát. Így hát hamar át száguld az erdőn, végig az utat követve s csakhamar ki is rajzolódnak előtte Arthenior távoli alakzatai, az obszidián tornyok melyek a Levegő Templomának helyét hirdetik messzire a kíváncsi szemek számára. A jeges szempár elszántan villan egyenesen előre, sietnie kell hiszen ki tudja mit hoz a holnap, de tán a következő óra, vagy lépés sem biztos ezekben a sötét időkben. Főként az után amit megtudott eddig... *

6803. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-02 14:58:59
 ÚJ
>Marzain Khalakzar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Furcsa páros//

*Marzain kellemesen megborzong amikor megérzi a lány kezének puha érintését a vállán , válaszol a kérdésre. Odamutatja neki a tőrt ami a lányé volt, egy nevet véstek bele.*
-Markharának hívták. Azt jelenti hogy suhanó fehérség.
*Ő is látja hogy esteledik, szívesen töltené az éjszakát a csillagok alatt, de Morlának nem ez a véleménye. A kezét nyújtja neki és mikor felállította, segítőkészen megkérdezi.*
-Tudsz járni vagy elvigyelek a hátamon?
*Megindulnak a holdudvar felé, hogy a pegazus fogadóban aludjanak éjszaka a szabad ég helyett.*

A hozzászólás írója (Marzain Khalakzar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.02 15:00:27

6802. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-02 13:56:35
 ÚJ
>Morla Amaroch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

// Furcsa páros //

- Szóval akkor te most alfának tekinted magad csak mert te sebesítettél meg először? Chh. -
~ Érdekes egy nép lehet az övé. ~
* Némán hallgatja végig a történetet amit a sötételf mesél. Mélységes fájdalom tükröződik a lány arcán. Meglepődik hogy egyáltalán ennyire a bizalmába fogadja őt a fiú. *
- Sajnálom. -
* Sokáig ül ott csendben, nem akaródzik megszólalnia ez után. Végül csak annyit kérdez: *
- Hogy hívták? -
* Halkan beszél, szinte még a fájdalmáról is megfeledkezik. Zavartan gyűrögeti szétszabdalt ruhájának maradványait. Nem tudja, mit mondhatna még. Végül csak vigasztalón a vállára teszi a kezét. Elnéz a fák fölött. Gyorsan elment az idő, hamarosan besötétedik. A lemenő nap fényei tompán szűrődnek át a lombok között. Valamivel meg kellene törnie a csendet, nem lenne jó ha az erdő közepén érné őket az éjszaka. *
~ Illetve őt biztosan nem zavarná, de engem annál inkább. ~
- Gyere, segíts fel. Ruhát kell cserélnem, és ennünk, pihennünk is kellene egy keveset. A Holdudvarról könnyen a szálláshelyre juthatunk a fogadón keresztül. -

6801. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-02 13:21:40
 ÚJ
>Éjtáncos Ruara avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Árva Lazyar//

*A lány kijelentésére nem tud mást csinálni, csak mosolyogni.*
- Lehet. *von vállat.*- Nekem pedig ti vagytok fura szerzetek.
*Érdekes dolgokról beszél a lány. Érdekes, ám számára ismert és értett dolgokról. Ezeken is csak mosolyogni tud továbbra is miközben beérnek a fák közé, és immáron elfedik az ágak és a levelek az oly vakítón tűző napsugarakat.*
- Manapság mindenki a mágiában hisz. *válaszol.*- De szerinted mi a hit maga, ha nem igazi mágia? Csodák és látomások... soha el nem hangzott szavak, melyeket mégis értünk... ösztönök, melyek erősebbek mindennél... és erő, melyet csak úgy birtokolhatsz. A hit egyfajta mágia, és a mágia maga a hit.
*A jó tanácsra újra csak megrántja a vállát.*
- Nem az a lényeg, hogy van e valakinek ténylegesen köze a mágiához. Hanem az, ki birtokolja a jeleket. Te pedig birtoklod. Lehet valaki bármekkora mágus, ha nincs rajta a Mester keze. Névtelen marad, senki, egy varázsló, aki bármilyen erős is, elbukik végül, és elfeledik. De akit megjelöltek az árnyak... *lepillant a lányra és egy sejtelmes mosollyal fejezi be a választ, majd ismét maga elé néz.*
- Hogy érted azt, hogy nem lehet mágiát tanulni? *kérdezi közben, mintegy mellékesen, hogy ne hagyja érdektelenül a kijelentést. Az útbaigazítást csak tudomásul veszi, ám a kérdést hallva ismét megjelenik egy halovány mosoly a szája sarkában.*
- Azokról, melyek ott vannak mindenütt. De mindent a maga idejében. Hiszen nem érthetünk meg valamit, amit még addig nem ismertünk, ha egyszerre zúdítják a nyakunkba. *somolyog. Egy ideig csendben sétál ismét, aztán hirtelen csak ennyit mond.*
- Ruarának hívnak. Egy darabig bizonyosan itt leszek. A piacon vagy a fogadóban megtalálsz, ha kérdéseid lennének. Erről... vagy bármi másról. *mondja ismét sejtelmesen kissé.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257