Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

200. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-28 22:09:55
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Fény és Árnyék - Fény//

* A zsoldos nem lepődik meg, mikor a nő elfogadja a felé nyújtott segítő kezet, hisz ki akarna ilyen ítéletidőben a tájban gyönyörködni?!
Miután felpattan Echnal mögé, a férfi gyorsabb tempóra ösztönzi lovát, hogy minél előbb kikerüljenek a haláli felhők alól.
A menekülés közben több fegyveres mellett is elmennek, akikben Echnal most nem ismeri fel azt a rendíthetetlen magabiztosságot, mint mikor ki tudja hányan tartottak nyilat, lövésre készen a zsoldosra. Persze nem hibáztatja őket, ha ez a Szellem műve, akkor rajta kívül senkinek nincs esélye - azaz lehet, hogy neki sem, de a jelenlévők közül biztosan ő viseltetik a legnagyobb gyűlölettel ezzel a természetfelettivel szemben.
A vihar csak nem akar csillapodni, és a ló is egyre nyugtalanabb a folyamatos villámok, és mennydörgések hatására, de Echnal szeme előtt egy menedék kezd kirajzolódni. Egy jókora sziklapárkány, mely alatt kényelmesen elférhetnek, a lóval együtt.*

199. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-28 21:49:48
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//Fény és Árnyék - Fény//

*Chothal bent ülve és néha kilesve a kövek közti réseken látja az idő nem lesz jobb. Sőt... egyre-másra vadul. Reméli, akik túlélik el bírnak inalni.
Akik meg nem bírtak minél fájdalommentesebben mentek át a túlvilágra. Így gondolkodván valaki beszól a repedésen. A hang ismerős. A kissé mogorva törp az... nagy valószínűséggel. Chothal homlokát nyomogatva és kissé sziszegve így szól ki:*
-Bújj be... Van még hely. Akár egy egész hadnak is.
*Mondja Chothal és megvárja míg a törp bekászálódik. Bár véleménye szerint, amint a törpben tudatosul, hogy ki mellett fogja a vihart kivárni elmegy a kedve.
Ám ami aggasztó... az a vihar hirtelen és indokolatlan megjelenése. Chothalnak nincs jártassága a mágiában és a misztikus jelenségekben, de van amit ösztönösen megérez. Ilyet a természet nem produkál... erre valaki rásegített. Bár erről majd a törpöt is megkérdezi. Biztos lesz véleménye róla.*

198. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-28 20:46:42
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678

Játékstílus: Vakmerő

//Fény és Árnyék - Fény//

*Turrog kissé felüdült, hogy már nincs életbeszélyben, ám ekkor morajlani kezd az ég. A törpe fejét a felhők felé fordítja.* Az isten szerelmére...* Ahogy kiejti a szavakat, dió méretű jégdarabok kezdenek záporozni. Pajzsát rögtön feje fölé emeli, ám a víz és a szél még most is bántja a harcos bőrét. Lábát kapkodva az erdő felé veszi az irányt. A nem messzire becsapott villámok hatására talán nem egy erdő magas fái közt kéne megbújnia, ám vagy ezt választja, vagy azt hogy egy jég darab a koponyájába fúródjon. Folyamatosan mérgelődik, miközben gyors lépésekkel megpróbál kikerülni a tömegből. Az idegenek közül sokan meghaltak, ám a 'társait' még látja elmenekülni. Az egyik alak egy lóra pattan, és felkarol egy kivehetetlen árnyékot. Ha Turrog jobb szemekkel rendelkezne, talán látná, hogy kik is azok pontosan, ám mivel most a természet is ellene játszik, képtelen megmondani. A harmadik hozzátartozó szintén az erdő felé rohan. A törpe más kiutat nem látva utána szalad, és próbálja addig követni, amíg csak lehet.*

*Alig telik pár pillanatba, míg az erdő árnyai közé nem ér ő, és az alak aki jó pár lépéssel előtte lohol. Ez a nagy vihar sok emléket felkavar Turrog-ban, de ez nem esik jól neki. Megesküdött magának, hogy nem fogja többet használni azt a mágikus erőt. Az előtte szaladó férfi páratlan ügyességgel egy sziklatömb alá veti magát, ahol úgy tűnik biztonságban lesz. A törpe is követné példáját, ám a lyuk előtt megáll és újra a feje fölé emeli pajzsát.* Van még bent hely? nem kell sok, csak egy törpének elegendő.* Arcát közelebb emeli a réshez, hátha ki tudja venni, kit is rejt a menedék.*


197. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-28 20:02:04
 ÚJ
>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Fény és Árnyék - Fény//

*Kezd elege lenni ebből az egészből, még így is, hogy sikerült megnyugodnia. Átkozza magát, amiért képes így elborulni elméje, valahányszor harcra kerül a sor. Ennek hasznát is vette már, de kis híján okozta már vesztét is. A kettő viszont cseppet sincs egyensúlyban, sajnálatára.
Válaszokat nem kapnak, azonban váratlan fordulat így is következik. Már mindenki faggatózásba kezd, mikor az ég hirtelen elsötétül. Nemrégiben egy furcsa zajra is felfigyelt, de állatnak tulajdonította. Silame feltekint az égre, de nem lát semmit, csak sötét felhőket, a fák lombjait és néhány nagyobb valamit, ami feléjük tart. Az egyiket azonnal meg is érzi karján, minek cseppet sem örül.
"Jég? Hogy lehet? A fenébe... Áu!" Jobb ötlet híján előveszi fegyvereit és azokkal téríti el az érkező jégdarabokat, azonban maga is tudja, hogy ezt nem csinálhatja a végtelenségig.
Tekintetével a többieket figyeli. Chothal menedéket talál, a törp még nemigen lépett semmit, néhányan meghaltak, az utoljára érkezett harcos pedig... felpattant lova hátára.
"Ideje lenne nekem is keresni valami rejtekhelyet..." elmélkedik, mikor maga mellől zajra lesz figyelmes. Feltekint és egy kart lát meg felé nyújtva. Gondolkodás nélkül elteszi fegyvereit, majd megragadva a kart, felszökken a lovas mögé.*
- Mehetünk!
*Ezzel letudja a kommunikációt. Úgy véli lesz még ideje bőven ilyesmire, ha kevésbé kellemetlen környezetbe érnek.
"Ez a hely... nagyon fura. Talán le kellene lépnem az egész városból?"*

196. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-28 17:07:35
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Fény és Árnyék - Fény//

* A férfi nem tud eleget tenni Echnal kihívásának, mert leszakad az ég. De nem afféle nyári zápor keletkezik, hanem valóságos égiháború kezd dúlásba a fejük felett.
A zsoldos valamiféle varázslatot sejt, hisz a vihar kitörése előtt egy kísérteties kacaj járta be a vidéket.
" Talán a Szellem?" gondolja magában, s ezt a feltevését csak erősíti, hogy az előtte álló egyik fegyveresbe belecsap a villám, ki holtan rogy aztán össze.
" Sejtettem, hogy rossz ötlet volt ide jönni"
A jókora jégdarabok ellen Echnal sisakjával igyekszik védekezni, de persze nem várhatja ki itt a vihar végét.
Chothal gyorsan elszelelt, így a kérdések későbbre maradnak.
" Vagy mégsem" akad meg a szeme a nőszemélyen, kit nem rég helyben hagytak. A karcsú teremtés aligha lenne terhére a lónak, tehát a menekülésben nem igazán gátolná. És a látottakból ítélve ő is tudhat annyit, mint az ork.
Gyorsan odaüget az elfhez, s karját nyújtva neki ajánl gyorsabb menekülési útvonalat.*

195. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-28 16:40:12
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//Fény és Árnyék - Fény//

*Amint Chothal beszélget a bajnokkal, már fejében születnek meg a gondolatok, milyen is lesz első riválisának agancsait letörni.
Itt rásandít régi társára Echnalra. Chothal nem érez semmit. Ha az ember lesz az ellensége, ugyanúgy le fog rá sújtani. Persze nem akar benne kárt tenni...
Ez nem egy olyan harc ahol egymás életét ki kelljen oltani. Silaméról meg nem is gondolta, hogy ért a fegyverforgatáshoz.
Ami meg a törpöt illeti... nem hagyja figyelmen kívül, hogy az apróbbnak tűnő harcos riválist lát benne. Kár...
Amint így gondolkodik, egyszer csak az ég elborul és a koránt sem idilli pillanatokból immáron valóságos pokol lesz.
Villámcsapások... vihar... és jégeső. Mintha a természet megőrült volna. Chothal mellvértjén és fején nagyot koppan pár darab jég. "Az ördögbe."
Elhőköl a bajnoktól és fel se mer nézni az égre. Ha tovább kint marad a nyílt terepen agyonverik a jégdarabok. Holtan pedig nem fog semmilyen bajnoki címet szerezni.
Chothal nem mérlegel, szégyen a futás... de hasznos.
Azzal orkot meghazudtoló gyorsasággal az erdő sűrűje felé indul. Hátha talál menedéket. A szél erős lökéseit és a jég darabokat ignorálva rohan az utat lesve, hátha talál valami menedéket. Ágak csapódnak, recsegnek majd hirtelen egy nagy széllökéstől és villámcsapástól egy fa kidől. Pont fölötte. Az ork elugrik a rönk útjából és újra feltápászkodik, ám érzi feje már nagyon fáj. A jégeső megtette a hatását.
Tovább rohan, illetve inkább már csak szédeleg és meglát két-három nagy kőből álló kupacot. Úgy néz ki pont megfelel alkalmi menedéknek. Bekúszik az egyik résen és bent viszonylag tágas teret talál a kövek közt. Összehúzza magát és homlokát fájlalva így mordul meg:*
-Ez nem menekülés... csak irány változtatás.
*Majd összehúzza magát és megpróbálja kivárni a vihar végét.*


194. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 17:16:23
 ÚJ
>Idhreniel Ealwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Miután eleget elmélkedett a templomban, kisétál a temető felőli oldalra. A folyópart felé sétálva zöldes szemeit végigfuttatja az út menti sírokon, sírhalmokon, de sokat nem mondanak neki, csupán azt juttatja eszébe, hogy az emberek mily hamar eltávoznak. Szerencsétleneket nyavalyák kísértik, sokszor értelmetlen háborúkban vesztik életüket, ha nem a szegénység legmélyebb bugyraiban találnak az általuk sokszor emlegetett megváltásra. Éppen ezért sietősebbre fogja lépteit, és könnyeden kisétál az apró kiskapun, mely egy sziklásabb, meredek részhez vezet. Nem épp szereti az ilyesfajta terepviszonyokat, de hála elf mivoltának hamar átjut rajta, és a folyón kitüremkedő köveken átszökkenve eljut az erdei tisztáshoz.
Pár percig elmélyed gondolataiban, miközben a centire pontos, szabályos elrendezést figyeli, aztán Arthenior erdejébe halad tovább.
Itt már járt nemrég, itt ismerte meg a keleti harcost is, így újabb reményekkel lépdel a magasra nyúló, sok fényt be nem engedő fák közt, hallgatva az erdő lágy és kellemes zaját.
Mint akkor is, most is maga mögött húzza szürke bársonyköpenyének alját, mely még fél méteren szeli a puszta földet, de nem kényeskedik ezen, hiszen a természet piszka bármely elf honban ismeretes lehet, amennyiben nem a városba telepedtek.
Ahogy egyre mélyebbre halad, lassan az erdei tóhoz ér, hol egy hangos csobogású vízesés leledzik. Ám a víz hangos mivolta ellenére is jól érzékeli néhány honfitársa és pár ember beszédét.
Ugyan nem azért jött, hogy újabb ismerősöket szerezzen, kivételesen csak megpihenni vágyott a megnyugtató környezetben, de ha már így esett, nem ódzkodik az esetleges társaságtól.
Odaér a tó partjához, majd megáll, és kezeit kecsesen összefonva maga előtt, tekintetét végigfuttatja a tájon.
Szemben egy tündér, egy elf nő és egy kislány ügyködik valamin, míg kicsit oldalt két férfi társalog. Az előbbiektől még két elf hímegyed is távozik, és igen csak elcsodálkozik, mennyi honfitársat lát így hirtelen.
Ám láthatóan mindenki társaságban van, így lassan, kimérten leguggol a vízparton, majd előre nyújtja finom mozgású, fehér kezét. Ujjbegyeivel megérinti a víz tükrét, és úgy simít végig rajta, mintha az is szilárd felület volna, és érezné gyengédségét. Ajkait halovány mosolyra is húzza, mert nyugodtságot érez belőle.
Aztán visszahúzza kacsóját, és másikat is igénybe véve, lehúzza fejéről a köpenyhez tartozó csuklyát, így hosszú, szőke tincsei lágyan omlanak le vállaira és hátára.
Ennek köszönhetően finoman ívelt arca is jobban láthatóvá válik, ahogy értelmet tükröző zöld szemei is.*

193. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 15:34:58
 ÚJ
>Hirelian Alinoshai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

*Hagyja, hogy átvegyék tőle a fegyvert, majd a saját 'ékeit' gyűjti maga köré. A kardját az ölébe fekteti, a mellvért viszont elég könnyen kikezdi a csupasz bőrt, így inkább nem fárad a felöltésével. Ha a másik rá akar rontani, öltözködés közben úgysem sok esélye lenne. Inkább belemegy a beszélgetésbe minden mindegy alapon. Figyelmesen hallgatja a lovagot, aztán színpadiasan ásít egyet.* -Hogy vén vagy, az nem vitás. Már ne is haragudj, de a szarkalábak a szemed körül, hááát, nagyra nőttek, mi tagadás. *Mutogat a másik arca felé, képzeletbeli szarkalábakat rajzolva a levegőbe. Aztán elvigyorodik.* -Hát nézd! Gyerekkorom óta a szegénynegyedben élek egy sikátorban, és más maradékát eszem, közben meg bujdosom az eladósodott apám üldözői elől, szóval hitem, vagy nevezzük bármi egyébnek nemigazán volt soha semmiben és senkiben. Legfeljebb a gyerekekben. Ők legalább őszinték, meg tiszták. Legalábbis idebent. *Veregeti meg szíve felett a mellkasát.* -Aztán, aztán... Húsevő bogarakkal még szerencsére nem futottam össze, bár a bolhák csípése, meg az rühatkák mászkálása sem teszi kellemesebbé a létet. Persze a föld alatt elnyelődni sem lehet kellemes egy földrengés folyamán. de nem tudhatom, csak végignéztem *von vállat.* Van kajád? Nem akarok tiszteletlennek tűnni, de ha már úgyis itt vagy... Ha nincs, ott van a bokor alatt néhány gimbar (harang alakú, lédús gyümölcs) leszedve, egyél csak, meg csüccsenj le! Úgy látom el sem tudod képzelni milyen fárasztó folyamatosan felfelé nézni. Kitörik az ember nyaka. *Panaszkodik fintorogva és megdörgöli elgémberedő nyakát.* -A nevem? Kék Ég vagyok, szolgálatodra. Már bocsi, de mint mondtam, épp bujkálok vagy mi, olyan alakok elől, amilyennek te is látszol, szóval ha nem gond, egyelőre nem mondom meg az igazi nevemet. Legalábbis ameddig fel nem öltöztem és nem veszem a kezembe a fegyvereimet. Tudod hogy van ez: tiszta játék. *Vár egy kicsit, aztán hozzáteszi.* -Azért a javadra legyen írva, nem látszol annyira pocakosnak, mint akik általában meg szoktak kergetni, mielőtt egy trágyakupacban végzik arccal előre.

192. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 15:15:16
 ÚJ
>Elthrad Ganterth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

* Elthradot kissé meglepi az idegen reakciója a történtekre. Mikor meglátja, hogy az ismeretlen megfogja, majd meg is nyalja apja egyetlen hagyatékát, rövid időre eluralkodik rajta a düh, kezét pedig kardja markolatára csúsztatja.
" Itt, és most megölhetném, senki nem venne róla tudomást. De inkább nem. Érdekes fickónak tűnik. "
*Végül leveszi kezét a markolatról, majd visszaveszi a másik férfitól a tőrt. Elővesz egy kisebb rongyot, majd elkezdi letörölgetni a pengéről a rajta maradt föld darabkákat, és az idegen nyálát.*
- Lepukkadt? -* kérdezi gondterhelten.*
- Lehet. Attól függ, hogy a te szádból éppen ez mit jelent. Nem vagyok egy mai gyerek. Sok dolgot láttam már. Sokat, amit nem akartam látni. Sorstársak vagyunk e? Ezt én nem ítélném meg. Ha te is elveszítetted a hitedet az emberekben, akkor talán. Ha te is egy elbukott nemesi dinasztia sarja vagy, akkor azt hiszem, igen. És ha láttál már embereket meghalni, aztán pedig elrohadni, és a húsevő bogarak lakomájává válni, akkor biztosan.-* mondja végül ki azt, ami eszébe jut. Már régóta nem beszélt emberekkel. Valahogyan idegenkedik tőlük. Ám ebben a férfiban lát valamit, amit a legtöbb emberben nem. Ez a valaki nem mesterkélt, nem gazdag polgár, és nem is szánalmas koldus. Talán megér egy próbát.*
- Mi a neved? - * kérdezi tőle, hiszen ezáltal is többet tudhat meg róla.*

191. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 15:10:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Szelíd

//Harcosok Páholya- Fény és Árnyék- Fények//

*Ahogy a sötétben rejtőző alak végzett a tisztáson, most az erdő mélye felé veszi az irányt. Hangtalanul mozog, lábai szinte nem is érintik a földet, így semmilyen nyomot nem hagy maga után. Rövidesen meg is találja, amit keresett. Fegyveres alakokat lát mindenütt, de ő maga nem látszik a fák árnyéka között. "Milyen édes, hogy mindjárt egymásnak ugranak. De dobjuk fel egy kicsit a hangulatot, mert ez már kezd kissé unalmassá válni." Lehunyja szemeit, koncentrál, aztán hangtalanul kezd el kántálni, kezeit feje fölé tartva. Mikor befejezi a szinte hallhatatlan szavak mormolását, elégedetten kacag fel. Hangja egy mozdulatra erősödik fel, és csapódik össze-vissza a fák törzsén, az egész területet bejárva. Hátat fordít a népségnek és amilyen észrevehetetlenül jött, olyan észrevétlenül tűnik is el.
Először csak a kacagást hallják meg a fegyveresek, majd a fák fölött összesűrűsödnek a felhők. Dörögni és villámlani kezd, a szél pedig egy orkán erejével csap le a jelenlévőkre. Ketten rögtön az életüket is vesztik egy óriási villám miatt, mindenki más pedig kezeivel védve fejét az előtörő jégeső elől, tör előre a fák közé menedékért, amik viszont nem sokat fognak fel az égi támadásból. Már senkit nem érdekel sem a harc, sem a hírnév, elsődlegessé vált a diónyi jégdarabok elleni védelem megtalálása: az egyetlen esély a túlélésre.*

190. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 14:49:30
 ÚJ
>Hirelian Alinoshai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

*Meztelen talpát a fűszálak között pihenteti. Meg is mozgatja lábujját, hogy közéjük csusszanjon a kissé nedves fű. Rezzenést hall- hiszen lopakodás ide, lopakodás oda, a rozsdás vért, csak rozsdás vért marad, de nem akaródzik neki reagálni a hangra. Inkább a pocakjára fordul, és úgy dönt, nem vesz tudomást Gimbarról. Mivel korábban látta a törpét eltűnni a fák mögött, úgy véli, végre ő is idetalált, de a lovag annál azért önérzetesebb, hogy rögtön megbocsásson számára. Ekkor váratlanul egy tőrt dobnak az orra elé. Hirelian kinyitja a hangra a szemét, ami még csak véletlenül sem hasonlít a törpééhez, aztán megteszi az első dolgot, ami eszébe jut: mélyről jövő böfentéssel üdvözli a pengét. Aztán nyamnyog egy kicsit, és arrébb gördül kezébe fogva az elé hajított tőrt, felfedve teljes, fedetlen valóját.* -Tudod jó uram, a majdnemet és a nemet ég és föld választja el egymástól. *Törökülésbe tornássza magát, és a fickó arca felé emeli tekintetét.* -Csinos tőr. *Két mutatóujja közé fogja a fegyvert és a gyér fény felé tartja.* -Nekem is hasonlóm van. Talán csak nem egy lepukkadt sorstárshoz van szerencsém? Érdeklődik vidoran, és kisvártatva megnyalja a fémet, csak úgy kíváncsiságból. A félelf úgy véli, hogy az ember nyelve sokkal könnyebben kiszűri az egyenetlenséget a fegyvereken, mint az ujja.*

189. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 14:36:14
 ÚJ
>Elthrad Ganterth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

* Végre itt van. Az erdőben, ahol az egész vidék életre kel. Szürke kőfalak helyett magas, nagy időket megélt fák, sáros utcák helyett szép zöld, zsenge fű...igen. Ez az artheniori erdő. Elthrad mélyen beszívja a friss levegőt, majd tovább indul. Egyre jobb hangulata lesz, belül szinte ugrál az örömtől, ám arca rezzenéstelen, csupán egy rövid, halvány mosoly ül ki az arcára. Boldogan lépeget az erdőben, céltalanul mendegél, szemei pedig a csodálatos tájat kémlelik.
Ekkor meghallja a halk, csobogó hangot, amit a vízesés áraszt széjjel a levegőben. Ösztönösen a víz felé veszi az irányt, még mindig lassú, de ütemes léptekkel. Amint közelebb ér, megpillant egy embert, aki a füvön fekszik. Minden bizonnyal kipiheni a mindennapos küzdelmeket.
A jó kedv és személyének sötétebbik oldala frigyre lép fejében, így elterveli, hogy majd jól ráijeszt az idegenre.
Próbál halkan járni, és úgy helyezkedni, hogy az ismeretlen ne lássa meg. Majd mikor eléggé közel ér, előveszi ruhái alól a hosszú tőrt, amit még apjától kapott, majd a földbe hajítja, pont az idegen arca mellé. Ekkor odalép hozzá.
- Vigyázz, idegen. A világ veszélyes. Akár meg is ölhettelek volna. Legközelebb ne csak a csillagokra figyelj.-* mondja a férfinak szokásosan komor hangján.*

188. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-26 12:50:33
 ÚJ
>Hirelian Alinoshai avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 218
OOC üzenetek: 76

Játékstílus: Megfontolt

*A szavakat tett követi, Hirelian beveti magát az erdőbe. Sötét van, így az amúgy is nehézkes kiigazodás még nehezebbé válik. Ehhez képest kifejezetten hamar eléri a vízesést, amit még annak idején szíve hölgye mutatott be neki. Mélyen letüdőzi a friss levegőt és nagyot nyújtózkodik. Ha vele jött Ekler, a dereka köré csavar néhány nagyobb levelet, ha nem, hát anyaszült meztelenül lát neki a mosásnak. A mellvértjét maga mellé helyezi, és rajta tartja két szemét, minek következtében a mosás igencsak lassan halad. Végül tisztának ítéli a durva anyagból készült öltözetet. Kirakja száradni a ruhákat, majd ő is megmártózik a még éppen elviselhető hőmérsékletű vízben.* -Brr! Utálok fürdeni! Úúú-tááá-lóóók! *Nyafog, de a sok izzadság után valahol mélyen elismeri, hogy szüksége van arra, hogy lemossa magáról a koszt. Néhány illatos levelet használ szappanként, aztán amilyen gyorsan csak tud, csurom vizesen kimászik ki a vízből. Megrázza csöpögő sörényét, a vízcseppek apró, csillogó golyókként hagyják el haját.* -Ezzel is megvolnánk, még sincs este. *Mormolja, aztán elvigyorodik.* -Mégis este van. *A már korábban említett nagy levelekkel letörölgeti magát, majd újabbakat tép, amiket maga köré csavar, hogy ne fagyjon át teljesen. Mellvértjét maga mellé fekteti, ő pedig a hátára fekve figyeli a fák lombjai között megcsillanó csillagokat.*

187. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-25 12:50:34
 ÚJ
>Wraeco Thempestas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

*Nyugodtan lépked oldalán a pillekönnyű félvér teremtéssel, szíve választottjával, legféltettebb kincsével. Csizmájával mély nyomokat hagy a magasra nőtt susnyásban, miközben gondolatai Elhia Dea körül forognak; most azonban nem mer kedvesére pillantani: tudja, hogy ismét elöntenék elméjét a bájos lány utáni testi vágyai, s ösztönösen cselekedne mindenfajta mérlegelést mellőzve.
Lassan elérik a holdudvar kapuját. Wraeco - bár sokszor járt azóta erre - fejében ismét leperegnek Elhiával való első találkozásuk gyönyörű pillanatai.*

A hozzászólás írója (Wraeco Thempestas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.25 12:54:57

186. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-25 12:30:06
 ÚJ
>Elhia Dea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Nehezen tud elszakadni az apró csillogó holmiktól. Nő létére szereti az ékszereket, de gyakorlatiassága megint leküzdi gyengébbik énét. Gyors rendelés után Wraeco társaságában elhagyja a műhelyt és a sűrű rengeteg felé indulnak.
A távolban már látszódnak a lombok, így lehetetlen lenne eltévedniük. Egyedüli akadályozó tényező a magasra nőtt fű, amit még zsengesége miatt nem tud elfektetni a szél. Ez a hátrányuk lehet, mert a lágy szálak megőrzik a nyomokat. Legyen az illető pillekönnyű, vagy sok súlyt nyomó. A megújuló növényzet mindent megőriz.
Elhia ezért is szereti a természetet. Kisebb korában is odavolt a régi történetekért, amit még a szent fájuktól hallott. Igaz azóta megkoptak azok az érzékei, de ha gyakorolja és fejleszti őket, akkor hamar ismét a mesterévé válhat. Ehhez tökéletes hely neki az erdő sötétje. Most kivételesen nem szaladgál, és nem bújik el kedvese elől, mint egy kisgyerek. A Piactéren töltött éjszaka nagy hatással volt rá ezért komolyabban veszi környezetét és gondolatait. Mint egy hűséges hitves, ballag Wraeco mellett kézen fogva.*

185. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-25 07:43:41
 ÚJ
>Lisassa Ellahur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Fény és Árnyék - Árnyak//

*A felkelő nap sugarai bearanyozzák a táj minden egyes szegmensét, és erősen törnek át a fák lombjai között. Lisassa bosszankodva várakozik, hogy végre magához térjen az elkábított tanácsos. Már nagyon megbánta, hogy egyáltalán eljött a találkozóra. Eddig semmi haszna nincs, csak egy homályos ígéret, aminek egyelőre nincsen valóságalapja, csak az előtte fekvő tanácsos szava. Már éppen elunná az életét és távozna, mikor mozogni kezd a korábban még vonyító hivatalnok. Nincs jó bőrben, de ez igazán nem érdekli Lisassát, felőle meg is pusztulhat, ha úgy látja jónak. Továbbra is mérgesen várja az észhez térést, de mikor Twikkle kinyitja a szemeit, már ismét a bájos arcát mutatja a férfi felé. Az viszont, ahelyett, hogy köszöntené, vagy legalább megköszönné neki, hogy megmentette, tart egy rövid beszédet a lányáról - akinek a nevét elraktározza gyorsan az eredar - majd összezuhan. Egy pár pillanatig némán áll felette a csodaszép nő, majd megnézi a férfi nyaki ütőerén a pulzusát. Halott.*
- Francba! Kín meg eltűnt a fattyát megkeresni, hát ez fantasztikus! Elmegyek, elvarrom a szálakat. *Veszélyes vad mosoly ül ki az eredar édes pofikájára, majd lehajolva átkutatja a férfit és minden használhatót eltesz. Aztán szó nélkül ott hagyja a férgeknek a férfit és elindul a város kapujához, hogy megnézze magának az Koene Twikkle-t*

184. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-25 01:05:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Szelíd

//Fény és Árnyék - Árnyak- Meera Flame részére//

*Meera kutatása nem marad eredménytelen. Valamivel távolabb a tisztástól néhány kavicsdombot talál, amik tökéletes gúlákba rendezve, egymástól másfél méterre lettek felállítva. A halmokhoz viszont nem tartoznak lábnyomok, ami több, mint furcsán hathat. A környéken nem érezni a korábbi támadók szagát, ellenben valami furcsa, kesernyés illat megcsapja az eredar orrát. Mint a Wuqquából készült kivonat, ami megfelelő kezelést követően szövetekre alkalmazható színezőanyagként szolgál. Másra nem is lehet felhasználni, mert a fém rozsdás lesz tőle, a fa meg napokon belül elkorhad érintésétől.
A királykék anyag látványa tűnik fel pár másodpercre Kín szemei előtt, de egyelőre nem tudja hová tenni az emlékképet. Helyette az erdőben koslat tovább új nyomokat keresve, míg végül belátja, az esztelen keresgélés nem vezeti őt nyomra. A fiú elvesztése harag és kétségbeesés sajátos egyvelegét okozza a nő számára, és ugyan a tudatalattija tisztában van azzal, hogy meg kell nyugodnia, hogy gondolkozhasson, ösztönei és érzelmei viszont mindent megtesznek, hogy megnehezítsék Kín dolgát. Most először kezdi megérteni, hogy mit is érezhetnek áldozatai, akiknek lelkét ő és fajtársai a végsőkig kínozták.*

183. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-25 00:36:48
 ÚJ
>Meera Cyrienne avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 105

Játékstílus: Vakmerő

//Fény és Árnyék - Árnyak//

*Meera mélyeket szív a levegőből, amiben nyomokban még fel tudja fedezni a fia által hagyott illatokat. Körülnéz, alaposan megvizsgálja a környéket, hátha talál valami nyomot, bármit ami utalhatna rá, hogy merre vitték a fiút. Bőven elég fény van szerencsére a keresgéléshez, akár órákig ráér keresgélni. Ha a szükség úgy hozza így is tesz. Más dolga úgy sincs és ha lenne is ez volna az elsődleges. A tisztás szélénél letérdel oda, ahol fiának nyomát elvesztette, s megvizsgálja a terepet, majd onnan indul befelé az erdőbe, sejtése szerint csak arra vihették, már ha el nem repült és Lathspellt ismerve ezzel a lehetőséggel számolni kell. De ráér akkor foglalkozni vele ha valóban semmi más nyomot nem talál. Először is azt a tézist veszi alapul, hogy fia vagy az erdőben vagy a városban van. Ilyen rövid idő alatt repülve sem juthatott messzebbre, s a szárnyai sem bírnák a nagy távolságokat.*

182. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-24 10:40:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Szelíd

//Fény és Árnyék - Árnyak//

*Az idő gyorsabban telik, mint ahogy a két eredar érzékeli. A nap elérte a horizontot, ám a fák vastag törzse közt még nem tud áttörni sugaraival. Az ég még mindig sötét, ám a hold már nem látszik, és a csillagok fénye is elhalványult. Meera még tétovázik, mielőtt elindulna, ám Lisassa rövidre zárja a beszélgetést és eltűnik a fák között. Az egyedül maradt eredarnak szélesek a lehetőségei, hiszen Lathspell bárhol lehet, ha egyáltalán még él. Az eddigi információi alapján óriási területet kell majd átfésülnie, akár lanawin teljes területét is.

Míg Kín fia nyomába ered, a tanácsos köhécselve, lassan magához tér, de arcának színe semmivel sem jobb, mint menekülés közben. Úgy néz ki sem a fejbevágás, sem a kényelmetlen utazás nem tett jót neki. Óriás kortyokban nyeli a levegőt, és láthatóan próbálja összerakni, hogy mi is történt az éjszaka folyamán. Jobbjával a törzsét kezdi el tapogatni, míg végül a szíve felett állapodnak meg ujjai. Lassú, masszírozó mozgást végez mellkasán, míg másik kezével a fején esett púpot vizsgálgatja. Reszketve emeli fejét Lisassa, az egyetlen vele maradt eredar irányába. Láthatóan nehezen találja a szavakat, végül csak ennyit tud mondani:*
-Kishúgom! Már rég a karavánpihenőben lenne a helyed virágszálam! Koene Twikkle! *Suttogja, majd előrebukik a feje, és nem mozdul többet.*

181. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-23 20:21:11
 ÚJ
>Ardrian el Faruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Kedvesen, nyugodtan, finom, elcsodálkozó mosollyal figyeli a ténykedést az ékszerek közül, ránéz az előbbi földtúrástól piszkos kezeire, az azokon kevésbé jól ápolt körmökre, elszontyolodik, tudva, hogy ő erre sem lesz képes soha. Az egyetlen művészet, amihez eddig tehetséget mutatott, csupán az íjászat, és talán csak ő hívja azt annak, mert nem érzi magát teljes elfet, hogy semmi magasztos dolgot nem művel.
Próbálja visszacsalni arcára a vidámságot, szóval egyenként megkeresi mind a négy társa tekintetét, hogy rájuk mosolyoghasson. Fejét, gondozott, tiszta hajzatát a mellette ülő Nys vállára hajtja, ahogy az már átadta az 'ajándékát'.*
- Tényleg csodaszép!
*Mondja gyermeki lelkesedéssel, nem is lehet tudni, hogy magára a tündérre, vagy az ékszerre gondol. Megnézi Aila ékszereit, nagy vigyorral mereszti rájuk nagy, barna szemeit. Egyszerűen csodálja azt, ha valaki képes valamire, és szomorú, amiért ő nem- hiszen Ard mindenben, mindenhol otthon szeretne lenne, csak ez, mint sejthető, kevéssé megy neki.
Felemeli fejét Nys válláról, és, hogy ne zavarja a 'művészeket', a füléhez hajol, és suttogva kérdez.*
- Miért szomorodtál el így, Nyssie? Nem illik egy ilyen bájos elf arcra fájdalom.
*Egy kicsit elveszettnek is érzi magát itt köztük, úgyhogy hasznossá teszi magát, és elindul megkeresni a remetét, ha jól tudja, errefelé szokott segíteni a meditálni vágyóknak. Alinar se épp az ékszerek világába született szerinte, úgyhogy halkan megrántja ruhaujját, hogy tartson vele.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257