Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 11:09:38
Üzenet elküldve: 2014-07-03 11:09:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
*Szép célnak találja, amit a férfi kitűzött maga elé, bár kíváncsi lenne, ezt hogy is gondolja megvalósítani.*
-Szép eszmék! Bizonyára sokan értékelik, hiszen nem hordja fenn az orrát annyira. *Az utolsó szót kissé kiemeli és egy csipkelődő mosollyal párosítja. Úgy néz ki tényleg talált egy lovagot. Persze csak szóban. Nála a tettek számítanak, de ezt nem köti a férfi orrára.*
-Arsenor most te jössz. Úgy érzem túl sokáig irányítottam a beszélgetést. *Illendően adja át a szót, mivel biztos benne, hogy a férfi kevesebbet mutat, mint ami. Bár lehet, hogy téved.*
*Szép célnak találja, amit a férfi kitűzött maga elé, bár kíváncsi lenne, ezt hogy is gondolja megvalósítani.*
-Szép eszmék! Bizonyára sokan értékelik, hiszen nem hordja fenn az orrát annyira. *Az utolsó szót kissé kiemeli és egy csipkelődő mosollyal párosítja. Úgy néz ki tényleg talált egy lovagot. Persze csak szóban. Nála a tettek számítanak, de ezt nem köti a férfi orrára.*
-Arsenor most te jössz. Úgy érzem túl sokáig irányítottam a beszélgetést. *Illendően adja át a szót, mivel biztos benne, hogy a férfi kevesebbet mutat, mint ami. Bár lehet, hogy téved.*
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 10:49:38
Üzenet elküldve: 2014-07-03 10:49:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Aseld Culoro//
* Bátyja igazán lelkesnek bizonyul, ennek örül. Az erdőbe fognak menni. Aseld szavaira bólint. Alig várja, hogy újra együtt vadásszanak. Akár el is adhatják, de az elsődleges cék most nem ez, hanem visszahozni a régi szép idők hangulatát. Ha bátyja elvégezte minden tennivalóját, akkor Ymra elindul az erdő felé. Még korán van, a fák levelein át beszűrődik a napfény. Ymra int bátyjának, hogy álljanak meg egy helyben. Nem kell olyan sokat várniuk, az egyik bokorban mozgolódás támad, majd rohanás, s dübörgés hallatszik. Nem egy kis nyúl van csak a bokorban. Egész nagy fogás lehetne, mert egy vaddisznó töri meg az erdő csendjét. Kíváncsian nézi, hogy mi elől menekül az állat. Talán egy másik vadász az? A lány céloz és lő. Még tovább fut az áldozat, így várakozóan bátyjára néz, hogy vessen véget a vaddisznó szenvedésének. Ha Aseld is jól célzott, akkor a vad már elterül. Közelebb megy hozzá.*
- Szép példány.
* Már nem olyan fiatal, de a húsa attól még jó lehet.*
* Bátyja igazán lelkesnek bizonyul, ennek örül. Az erdőbe fognak menni. Aseld szavaira bólint. Alig várja, hogy újra együtt vadásszanak. Akár el is adhatják, de az elsődleges cék most nem ez, hanem visszahozni a régi szép idők hangulatát. Ha bátyja elvégezte minden tennivalóját, akkor Ymra elindul az erdő felé. Még korán van, a fák levelein át beszűrődik a napfény. Ymra int bátyjának, hogy álljanak meg egy helyben. Nem kell olyan sokat várniuk, az egyik bokorban mozgolódás támad, majd rohanás, s dübörgés hallatszik. Nem egy kis nyúl van csak a bokorban. Egész nagy fogás lehetne, mert egy vaddisznó töri meg az erdő csendjét. Kíváncsian nézi, hogy mi elől menekül az állat. Talán egy másik vadász az? A lány céloz és lő. Még tovább fut az áldozat, így várakozóan bátyjára néz, hogy vessen véget a vaddisznó szenvedésének. Ha Aseld is jól célzott, akkor a vad már elterül. Közelebb megy hozzá.*
- Szép példány.
* Már nem olyan fiatal, de a húsa attól még jó lehet.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:38:52
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:38:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*A kérdés kicsit meglepi Arsenort. Ő sosem képzelte még el azt, hogy ő lovon az erény és egyéb dolgok védelmében sárkányokkal küzdjön meg ilyesmik.*
-Nem nekem elég lenne az is ha a Dongnor névre ismét felkapnák az emberek a fejüket, hogy az a család az elért már valamit.
*A következő kérdés még inkább zavarba hozza Arsenort. Igaz utána majd olyan dologról fognak beszélni amiről majd tud de, előbb el kell oda érni. Úgy dönt a lovaghoz hasonlítja magát hisz számára mostantól a lovag lesz a tökélete züllöttség megszemélyesítője.*
-Hát számomra fontos mások élete, nem hordom annyira fent az orrom és nem lopnék soha.
*Nem a szavak embere de, igazat mond.*
*A kérdés kicsit meglepi Arsenort. Ő sosem képzelte még el azt, hogy ő lovon az erény és egyéb dolgok védelmében sárkányokkal küzdjön meg ilyesmik.*
-Nem nekem elég lenne az is ha a Dongnor névre ismét felkapnák az emberek a fejüket, hogy az a család az elért már valamit.
*A következő kérdés még inkább zavarba hozza Arsenort. Igaz utána majd olyan dologról fognak beszélni amiről majd tud de, előbb el kell oda érni. Úgy dönt a lovaghoz hasonlítja magát hisz számára mostantól a lovag lesz a tökélete züllöttség megszemélyesítője.*
-Hát számomra fontos mások élete, nem hordom annyira fent az orrom és nem lopnék soha.
*Nem a szavak embere de, igazat mond.*
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:23:51
Üzenet elküldve: 2014-07-03 00:23:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
-Ó igazán? *Sok férfival találkozott már akiknek felmenői rangosabbak, elismertebbek voltak, de igazi lovaghoz még nem volt szerencséje. Talán túl magasra teszi a mércét a lovagiasság elvárásához.*
-Akkor te is lovag akarsz lenni? *Csak a kérdés erejéig pillant fel, utána fél kezébe gyűrve ruháját, elkezdi megmosni lábait, melyek elfáradtak egy kissé a gyaloglálsban. Ettől függetlenül persze oda figyel Arsenorra. Élénk figyelemmel követi, ahogy sikálja, dörzsöli a rászáradt vért pajzsáról, s látja, ahogy a hosszú fekete haja belelóg szemébe a művelet közben.*
-Most mondjon kérem 3 jó belső tulajdonságot! Utána persze az is érdekelne, hogy mennyire ismeri az erdőt, mivel magam is jártas vagyok benne, de a fegyverforgatára is visszatérhetünk. *Kedves, ám de kihívó szemekkel néz Arsenor-ra.* Csatában én sem maradtam még alul. *Visszafordul a vízhez, s tovább mossa hosszú lábait.*
A hozzászólás írója (Sanzca Lorye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 00:25:17
-Ó igazán? *Sok férfival találkozott már akiknek felmenői rangosabbak, elismertebbek voltak, de igazi lovaghoz még nem volt szerencséje. Talán túl magasra teszi a mércét a lovagiasság elvárásához.*
-Akkor te is lovag akarsz lenni? *Csak a kérdés erejéig pillant fel, utána fél kezébe gyűrve ruháját, elkezdi megmosni lábait, melyek elfáradtak egy kissé a gyaloglálsban. Ettől függetlenül persze oda figyel Arsenorra. Élénk figyelemmel követi, ahogy sikálja, dörzsöli a rászáradt vért pajzsáról, s látja, ahogy a hosszú fekete haja belelóg szemébe a művelet közben.*
-Most mondjon kérem 3 jó belső tulajdonságot! Utána persze az is érdekelne, hogy mennyire ismeri az erdőt, mivel magam is jártas vagyok benne, de a fegyverforgatára is visszatérhetünk. *Kedves, ám de kihívó szemekkel néz Arsenor-ra.* Csatában én sem maradtam még alul. *Visszafordul a vízhez, s tovább mossa hosszú lábait.*
A hozzászólás írója (Sanzca Lorye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.03 00:25:17
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:41:38
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:41:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zeti//
*Lábai egyre beljebb viszik a bölcs óriások sűrű, csendes labirintusába. Hogy merre tart? Azt maga sem tudja pontosan. Csak megy, amerre az érzései vezetik. Mindenki keres valamit. A gesztenyepej csődör vidáman prüszköl olykor, ezzel elérve, hogy a fiatal félvér kezei gyengéden megsimogassák hatalmas fejét, vagy épp megveregessék erős nyakát. Elméjében felidézi a régi történeteket, s megpróbálja helyre illeszteni azokat. Gondolatban eljátszani a múlt eseményeit a jelen színpadán.*
- Bár ne volnátok ilyen csöndesek! Vagy olyan nyelven szólnátok, amit én is megértek. *pillant fel a kérges öregekre, halkan suttogva bele szavait a szélbe. Elvégre úgysem hallhatja őket senki. Csak az erdő, akihez szólnak. Ostoba gondolat, és választ várni is oly felesleges. Választ, vagy útmutatást ami megmondja, merre tovább. A vágy mégis ott lapul a mélyre zárt szívben, csalfán áhítozva a képtelenért. Ám túl könnyű volna, ha a fák mindazt elmesélhetnék, mi lombjaik alatt kezdődik és véget ér a hosszú évek során.
Így hát némán sétál tovább a rengetegben. A zöld koronák résein néhol beszűrődik egy-egy vékonyka fénysugár, különös szépséget kölcsönözve a félhomályos természeti csodának. Itt, ki tudja épp hol is pontosan, valamiféle nyugalmat érez az egyedüllétben. Pedig sokszor kívánta már ennek az ellenkezőjét. Valakit, aki elkíséri útjain. Akivel már nincs egyedül. Persze teljesen soha nem magányos, hisz Zorgon, a hátas mindenhova elkíséri. S többre is becsüli mint a legtöbb emberi lényt. Hűséges és kitartó, ami oly kevesekre igaz a város utcáit járók, vagy épp a karavánokban utazók közül.
S mikor nem számít rá, mikor már magáénak érezte a környezetet átjáró békét, egy alak tűnik fel vele szemben. Lassan halad, akár csak a lány. Testét hosszú, zöld színű köpenybe burkolja, arcát pedig csuklyája fedi el. Ahogy közeledik, pillantásuk mégis összeér, s az anyag sötétségéből egy égszín szempár néz vissza rá. Némán halad el mellette a lány, kecses, határozott lépteivel. Többet nem is pillant rá. Az erdőséget figyeli. Mégis, ahogy maga mögött hagyja, mintha valami szokatlan erő húzná vissza. Mégsem áll meg. Ellenáll a furcsa, érthetetlen késztetésnek. Ekkor szél kerekedik, egyszerre rántva le az idegen fejéről a leplet, s borzolva meg a nőstényke ébenfekete tincsekkel tarkított hóhaját. ~Talán a fák mégse volnának oly szótlanok? Bolondság.~ Buta feltevés, mit talán jobb maga mögött hagyni. Vagy mégsem? Vajon hol húzódik a lehetséges és a lehetetlen határa?
Ha léptei tovább vinnék is, egy hang gátolja meg. Hallja, amint az ismeretlen megfordul, majd a kérdést, mit felé int. ÉS amire mindketten tudják a választ. Mégsem megy tovább. Visszafordul. Zöld lélektükrei végigpillantanak az aranyhajú férfin.*
- Ismerhetjük? *válaszolja meg a kérdést sajátjával. Nem, semmiképp sem ismerhetik egymást. Hangja mégsem barátságtalan, mint a legtöbb idegennel. Mégsem folytatja az utat, ahogy ezután ésszerű lenne.*
- Most járok itt először. Nem ismerem ezt az erdőt, sem ezt a várost. És mégis, oly sok dolog van, mi ideköt hozzá. Ostobán hangzik, igaz? *Mennyi balgatag gondolat, amiket hasonló, esztelen cselekedet kísér. Nem jellemző rá, hogy bárkivel szóba elegyedik. Hiszen nem is ezért jött ide. De akkor miért teszi ezt? Talán a szél súgta?*
*Lábai egyre beljebb viszik a bölcs óriások sűrű, csendes labirintusába. Hogy merre tart? Azt maga sem tudja pontosan. Csak megy, amerre az érzései vezetik. Mindenki keres valamit. A gesztenyepej csődör vidáman prüszköl olykor, ezzel elérve, hogy a fiatal félvér kezei gyengéden megsimogassák hatalmas fejét, vagy épp megveregessék erős nyakát. Elméjében felidézi a régi történeteket, s megpróbálja helyre illeszteni azokat. Gondolatban eljátszani a múlt eseményeit a jelen színpadán.*
- Bár ne volnátok ilyen csöndesek! Vagy olyan nyelven szólnátok, amit én is megértek. *pillant fel a kérges öregekre, halkan suttogva bele szavait a szélbe. Elvégre úgysem hallhatja őket senki. Csak az erdő, akihez szólnak. Ostoba gondolat, és választ várni is oly felesleges. Választ, vagy útmutatást ami megmondja, merre tovább. A vágy mégis ott lapul a mélyre zárt szívben, csalfán áhítozva a képtelenért. Ám túl könnyű volna, ha a fák mindazt elmesélhetnék, mi lombjaik alatt kezdődik és véget ér a hosszú évek során.
Így hát némán sétál tovább a rengetegben. A zöld koronák résein néhol beszűrődik egy-egy vékonyka fénysugár, különös szépséget kölcsönözve a félhomályos természeti csodának. Itt, ki tudja épp hol is pontosan, valamiféle nyugalmat érez az egyedüllétben. Pedig sokszor kívánta már ennek az ellenkezőjét. Valakit, aki elkíséri útjain. Akivel már nincs egyedül. Persze teljesen soha nem magányos, hisz Zorgon, a hátas mindenhova elkíséri. S többre is becsüli mint a legtöbb emberi lényt. Hűséges és kitartó, ami oly kevesekre igaz a város utcáit járók, vagy épp a karavánokban utazók közül.
S mikor nem számít rá, mikor már magáénak érezte a környezetet átjáró békét, egy alak tűnik fel vele szemben. Lassan halad, akár csak a lány. Testét hosszú, zöld színű köpenybe burkolja, arcát pedig csuklyája fedi el. Ahogy közeledik, pillantásuk mégis összeér, s az anyag sötétségéből egy égszín szempár néz vissza rá. Némán halad el mellette a lány, kecses, határozott lépteivel. Többet nem is pillant rá. Az erdőséget figyeli. Mégis, ahogy maga mögött hagyja, mintha valami szokatlan erő húzná vissza. Mégsem áll meg. Ellenáll a furcsa, érthetetlen késztetésnek. Ekkor szél kerekedik, egyszerre rántva le az idegen fejéről a leplet, s borzolva meg a nőstényke ébenfekete tincsekkel tarkított hóhaját. ~Talán a fák mégse volnának oly szótlanok? Bolondság.~ Buta feltevés, mit talán jobb maga mögött hagyni. Vagy mégsem? Vajon hol húzódik a lehetséges és a lehetetlen határa?
Ha léptei tovább vinnék is, egy hang gátolja meg. Hallja, amint az ismeretlen megfordul, majd a kérdést, mit felé int. ÉS amire mindketten tudják a választ. Mégsem megy tovább. Visszafordul. Zöld lélektükrei végigpillantanak az aranyhajú férfin.*
- Ismerhetjük? *válaszolja meg a kérdést sajátjával. Nem, semmiképp sem ismerhetik egymást. Hangja mégsem barátságtalan, mint a legtöbb idegennel. Mégsem folytatja az utat, ahogy ezután ésszerű lenne.*
- Most járok itt először. Nem ismerem ezt az erdőt, sem ezt a várost. És mégis, oly sok dolog van, mi ideköt hozzá. Ostobán hangzik, igaz? *Mennyi balgatag gondolat, amiket hasonló, esztelen cselekedet kísér. Nem jellemző rá, hogy bárkivel szóba elegyedik. Hiszen nem is ezért jött ide. De akkor miért teszi ezt? Talán a szél súgta?*
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:39:01
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:39:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka-Sanzca//
*A zavart a lány következő kérdése töri meg. Legalább valami másról van szó.*
-Értek hozzá de, jobban megbízok a lándzsámban.
*És mutatja a fegyvert. Közelharcban a kard jobb de, a lándzsa az ellenfél távol tartására jobb. És ma kipróbálta milyen a két fegyvert egyszerre használni. Hasznos de, fárasztó tapasztalat volt. A lány besétál a patakba Arsenor egy pillanatra úgy gondolja lehet, hogy zavar de, egy újabb kérdést kap. Nem is könnyű.*
-Három jó tulajdonság? Ismerem az erdőt, tudom használni a fegyvereimet és...hát...
*Itt már eléggé el kell gondolkoznia. Végül a családja jut eszébe. Hisz ezért akar kalandozó lenni, hogy a családja nevét visszahozza.*
-A családom régen nagy tiszteletnek örvendett. Nagyapám egy lovag volt.
*A zavart a lány következő kérdése töri meg. Legalább valami másról van szó.*
-Értek hozzá de, jobban megbízok a lándzsámban.
*És mutatja a fegyvert. Közelharcban a kard jobb de, a lándzsa az ellenfél távol tartására jobb. És ma kipróbálta milyen a két fegyvert egyszerre használni. Hasznos de, fárasztó tapasztalat volt. A lány besétál a patakba Arsenor egy pillanatra úgy gondolja lehet, hogy zavar de, egy újabb kérdést kap. Nem is könnyű.*
-Három jó tulajdonság? Ismerem az erdőt, tudom használni a fegyvereimet és...hát...
*Itt már eléggé el kell gondolkoznia. Végül a családja jut eszébe. Hisz ezért akar kalandozó lenni, hogy a családja nevét visszahozza.*
-A családom régen nagy tiszteletnek örvendett. Nagyapám egy lovag volt.
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:18:43
Üzenet elküldve: 2014-07-02 23:18:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka-Arsenor//
*Zavarán megpróbál hamar túllenni, így ruháját kezdi igazgatni, majd vidám mosolyt varázsol újra arcára.*
-Akkor Arsenor, te bizonyára kardforgató lehetsz. Remélem tippem helytálló. *Szeme komiszan rebben, majd feláll helyéről és a patak partjára sétál. Cipőjét lerúgja lábáról és mezítláb sétál bele a hűvös vízbe. Szoknyáját kétoldalt fölgyűri, hogy ne érjen bele a vízbe. Oldalról felles sa férfira, majd újabb kérdést intéz felé.*
-Mondj magadról három jó tulajdonságot! *Szeretné terelni a témát, hogy ne érje őket újabb kellemetlen hallgatás.*
*Zavarán megpróbál hamar túllenni, így ruháját kezdi igazgatni, majd vidám mosolyt varázsol újra arcára.*
-Akkor Arsenor, te bizonyára kardforgató lehetsz. Remélem tippem helytálló. *Szeme komiszan rebben, majd feláll helyéről és a patak partjára sétál. Cipőjét lerúgja lábáról és mezítláb sétál bele a hűvös vízbe. Szoknyáját kétoldalt fölgyűri, hogy ne érjen bele a vízbe. Oldalról felles sa férfira, majd újabb kérdést intéz felé.*
-Mondj magadról három jó tulajdonságot! *Szeretné terelni a témát, hogy ne érje őket újabb kellemetlen hallgatás.*
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:13:52
Üzenet elküldve: 2014-07-02 22:13:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Toragg //
- Ha a sámán nem szeretné, hogy megleld, akkor sosem fogod kifürkészni útjait. *ekkor széttárja bölcsen a karjait* Ám úgy látszik, hogy a mai nap kedvez néked, Fiam! *mondja, majd egy nyugtató mosoly ül ki arcára* Ajándék egy barbár hölgy személyében? *pillant a hárpiára* Az ezekből kinyert alapanyagok amúgy is fogyatkoznak nálam, így remekül eltaláltad! Viszont, miben lehetek a segítségedre?
*Újabb lépést tesz fajtársa felé, miközben jobban szemügyre veszi a hárpiát, s egy elégedett bólintással könyveli el magában, hogy a test tökéletes állapotban van még.*
- Honnan cipelted ezt ide?
*Pillant fel rá, s miközben kitámasztja kezét botján, érdeklődve figyeli Toraggot.*
- Őszintén szólva, megleptél, Fiam. Ám jó értelemben. Tudod, manapság az orkokat buta lényeknek gondolják, ami sajnos a legtöbb esetben igaz is. Nem jó látni, hogy fajunk ennyire kezd hanyatlani, s hogy a lelkük ennyire a homályba borul. *mondja kiábrándultan* Viszont Te más vagy. *mondja bölcsen* Ilyen egy igazi Ork. Annak pedig, hogy hátra hagytad a törzsed, minden bizonnyal meg volt az oka. Amint látod, én magam is egyedül élek. *mosolyogja kacsintva, majd megindul az egyik irányba* Jer utánam, Fiam, negyed óra és sötétségbe borul minden, nem túl szerencsés akkor a vadonban tanyázni.
*Pillant hátra, s kicsit le is lassítja lépteit, ha Toragg hozza magával a nőstényt.*
- Ha a sámán nem szeretné, hogy megleld, akkor sosem fogod kifürkészni útjait. *ekkor széttárja bölcsen a karjait* Ám úgy látszik, hogy a mai nap kedvez néked, Fiam! *mondja, majd egy nyugtató mosoly ül ki arcára* Ajándék egy barbár hölgy személyében? *pillant a hárpiára* Az ezekből kinyert alapanyagok amúgy is fogyatkoznak nálam, így remekül eltaláltad! Viszont, miben lehetek a segítségedre?
*Újabb lépést tesz fajtársa felé, miközben jobban szemügyre veszi a hárpiát, s egy elégedett bólintással könyveli el magában, hogy a test tökéletes állapotban van még.*
- Honnan cipelted ezt ide?
*Pillant fel rá, s miközben kitámasztja kezét botján, érdeklődve figyeli Toraggot.*
- Őszintén szólva, megleptél, Fiam. Ám jó értelemben. Tudod, manapság az orkokat buta lényeknek gondolják, ami sajnos a legtöbb esetben igaz is. Nem jó látni, hogy fajunk ennyire kezd hanyatlani, s hogy a lelkük ennyire a homályba borul. *mondja kiábrándultan* Viszont Te más vagy. *mondja bölcsen* Ilyen egy igazi Ork. Annak pedig, hogy hátra hagytad a törzsed, minden bizonnyal meg volt az oka. Amint látod, én magam is egyedül élek. *mosolyogja kacsintva, majd megindul az egyik irányba* Jer utánam, Fiam, negyed óra és sötétségbe borul minden, nem túl szerencsés akkor a vadonban tanyázni.
*Pillant hátra, s kicsit le is lassítja lépteit, ha Toragg hozza magával a nőstényt.*
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:57:40
Üzenet elküldve: 2014-07-02 21:57:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Az elfek nyilaitól... //
*Mélyet sóhajt a másik nemes egyszerűséggel kimondott reakcióján. Be kell ismernie, hogy eddig ebben nagyon is hasonlítottak, ami a szűkszavúságot érinti, de szája továbbra sem nagyon akar leállni, ami nem kis meglepődést okoz még számára is. Továbbra is vezeti lassan a lovat maga mellett, bár már előre tudja, hogy az ismeretlen szőkeség nem fogja nagy örömmel venni, azt az ágrecsegést, amit majd a szürke kanca patái okoznak az avaron.
A gerlés megjegyzés után azonban elcsendesül, érzi az iróniát a nő hangjából és ettől kicsit erősebb szorítja a szárat és megforgatja szemeit, de nem szól.*
~Ha te azt tudnád, hogy milyen könnyű~ *Célozza gondolatait a nő utolsó szavainak, de úgy tűnik már így is annak határait súrolja, talán nem lenne tanácsos leállni veszekedni leendő házigazdájával, még akkor is ha az erdő nem a nő tulajdona, de látszólagosan beleegyezett, hogy vele töltse az estét. Szemei sarkából újabb pillantást vet rá. És az erdőig tartó útján magában mereng. Mégis miből gondolhatta Ehnadios, hogy majd pont ő fog remekelni? Persze, emlékszik még utolsó beszélgetésükre, és arra is, hogy ez a megbízatás elsősorban az ő hasznára válhat, bár ebben már koránt sem volt olyan biztos. Hiszen évekig volt mellette, de mégis várt ezzel a küldetéssel. Ha már eddig is tudta, hogy neki fontos ez a dolog, akkor miért nem egyből küldte oda? Miért kellett vele ennyit várni?
Hasonló elmélkedéseiből szakítja vissza a világa a nő ismét felcsendülő hangja, miközben elérték az erdőt. Ahogy számított rá, a ló nehezen tud osonni, ez még ő is idegesíti, hiszen régvolt erdőlakó létére mindig is csendben közlekedett az ágak között, a zavaros, száradt levelek fedte avarban, így fülének majdhogynem fülsértő, ahogy a kanca lábaival elhibázza a lépéseket. Viszont el mégsem engedheti.
Torkát megköszörülvén néz ismét a nőre. Egyből arra a gondolatra jut, hogy ő is csak elgondolkodhatott, ha eddig várt ezzel a kérdéssel, s nem rögtön a gerlés mondandója után tért rá.*
- Nos,ha te lennél *Nyomja meg egy kicsit az utolsó szót* - miután elmondtam azt, amit mondtam az imént, teszem azt, magad ismernéd be, hogy az vagy akit keresek. Legalábbis akkor, ha jót akarnál magadnak. *Mondja most már visszatérvén eddigi énjéhez, miután túltette magát a ballépésen, hogy nem azt az illetőt találta meg, akit kellett volna. Ugyanakkor a gyanúja ismét csak felmerül az óvatos érdeklődésen, de már nem tudja mit gondoljon. Megérzéseire most egy ideig nem fog hagyatkozni, az biztos.* - És feltételezem, hogy azt akarnál. Mint mindenki...
*Csendesül el, s továbbra is szeme sarkából figyeli a másik reakcióit.
Puha, óvatos léptekkel halad, igaz, már ez mit sem számít, fél kilométeres körzetben halhatják, hogy valaki az erdőt járja. Ingerülten harap a szájára.*
- Messze vagyunk még? Ez az állat olyan zajt csap... Bár, nem ismerem ezt a környéken, de nekem nincs sok félnivalóm... *Jegyzi meg óvatosan, hátha valami hatása lesz.* - Gondolom azonban ezt te jobban tudod. *Céloz az erdőre és annak félnivalóira, ám könnyen meglehet, hogy a másik félreérti mondanivalójának lényegét.*
A hozzászólás írója (Lianne Walessor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.02 21:58:02
*Mélyet sóhajt a másik nemes egyszerűséggel kimondott reakcióján. Be kell ismernie, hogy eddig ebben nagyon is hasonlítottak, ami a szűkszavúságot érinti, de szája továbbra sem nagyon akar leállni, ami nem kis meglepődést okoz még számára is. Továbbra is vezeti lassan a lovat maga mellett, bár már előre tudja, hogy az ismeretlen szőkeség nem fogja nagy örömmel venni, azt az ágrecsegést, amit majd a szürke kanca patái okoznak az avaron.
A gerlés megjegyzés után azonban elcsendesül, érzi az iróniát a nő hangjából és ettől kicsit erősebb szorítja a szárat és megforgatja szemeit, de nem szól.*
~Ha te azt tudnád, hogy milyen könnyű~ *Célozza gondolatait a nő utolsó szavainak, de úgy tűnik már így is annak határait súrolja, talán nem lenne tanácsos leállni veszekedni leendő házigazdájával, még akkor is ha az erdő nem a nő tulajdona, de látszólagosan beleegyezett, hogy vele töltse az estét. Szemei sarkából újabb pillantást vet rá. És az erdőig tartó útján magában mereng. Mégis miből gondolhatta Ehnadios, hogy majd pont ő fog remekelni? Persze, emlékszik még utolsó beszélgetésükre, és arra is, hogy ez a megbízatás elsősorban az ő hasznára válhat, bár ebben már koránt sem volt olyan biztos. Hiszen évekig volt mellette, de mégis várt ezzel a küldetéssel. Ha már eddig is tudta, hogy neki fontos ez a dolog, akkor miért nem egyből küldte oda? Miért kellett vele ennyit várni?
Hasonló elmélkedéseiből szakítja vissza a világa a nő ismét felcsendülő hangja, miközben elérték az erdőt. Ahogy számított rá, a ló nehezen tud osonni, ez még ő is idegesíti, hiszen régvolt erdőlakó létére mindig is csendben közlekedett az ágak között, a zavaros, száradt levelek fedte avarban, így fülének majdhogynem fülsértő, ahogy a kanca lábaival elhibázza a lépéseket. Viszont el mégsem engedheti.
Torkát megköszörülvén néz ismét a nőre. Egyből arra a gondolatra jut, hogy ő is csak elgondolkodhatott, ha eddig várt ezzel a kérdéssel, s nem rögtön a gerlés mondandója után tért rá.*
- Nos,ha te lennél *Nyomja meg egy kicsit az utolsó szót* - miután elmondtam azt, amit mondtam az imént, teszem azt, magad ismernéd be, hogy az vagy akit keresek. Legalábbis akkor, ha jót akarnál magadnak. *Mondja most már visszatérvén eddigi énjéhez, miután túltette magát a ballépésen, hogy nem azt az illetőt találta meg, akit kellett volna. Ugyanakkor a gyanúja ismét csak felmerül az óvatos érdeklődésen, de már nem tudja mit gondoljon. Megérzéseire most egy ideig nem fog hagyatkozni, az biztos.* - És feltételezem, hogy azt akarnál. Mint mindenki...
*Csendesül el, s továbbra is szeme sarkából figyeli a másik reakcióit.
Puha, óvatos léptekkel halad, igaz, már ez mit sem számít, fél kilométeres körzetben halhatják, hogy valaki az erdőt járja. Ingerülten harap a szájára.*
- Messze vagyunk még? Ez az állat olyan zajt csap... Bár, nem ismerem ezt a környéken, de nekem nincs sok félnivalóm... *Jegyzi meg óvatosan, hátha valami hatása lesz.* - Gondolom azonban ezt te jobban tudod. *Céloz az erdőre és annak félnivalóira, ám könnyen meglehet, hogy a másik félreérti mondanivalójának lényegét.*
A hozzászólás írója (Lianne Walessor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.02 21:58:02
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 17:48:41
Üzenet elküldve: 2014-07-02 17:48:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ferra//
*Zöld idill, mely szemnek úgy mint fülnek is gyönyörű, s nyájas érzések elhozója. Az erdő óriásainak káprázatos levélzubbonyaik ebben az évszakban a legszebbek, miután az égből alászálló napsugarak megvilágítják a viaszos felületüket. Így a vörös korong nektárja túlvilági fényjátékot hoz létre az erdőjárók szeme láttára. Ez csak egy csalfa színjáték mely olykor becsapja, de általában csak kényezteti a halandók íriszeit. Ezalatt a hallásunk is kiélesedik, és a tarka énekesmadarak füttye úgy tűnik, mintha a vállunkról eresztették volna ki hangjukat. A több tucat apróság egyéni szólama egy dallá formálódik össze, melyhez a kíséretet a fülbe búgó lágy szellő adja. Földanyánk keze munkáját dícséri mindez, és a madarak is mind az ő nevét dícsőítik.
Legalábbis ezt gondolja Zetriat ki ugyan nem érti e dalok jelentését, de annyiszor hallotta különböző stílusban, hogy ha szeretne akár az ő füttye is beleolvadna a műbe. Most épp nem célja ez, hisz lassan búcsúznia kell a természettől, a város már csak egy karnyújtásnyira van. Talán ezért is lassítja a lépteit apró araszolásokra, és emeli fel azúr tekintetét a madarak uralta területekre. ~Ha én is tudnék repülni... elhagynám ezt a világot, és soha többé vissza sem néznék.~ Hiába csak most tért vissza szülővárosába sok sok év távollét után nem szívesen gondol vissza az itt eltöltött életére, pedig mennyi szép napja is volt itt az erdőben. Egymaga sétálgatott a fák árnyékában, élvezte az egyedüllétet, és csodálta a Napot, hogy képes ennyi rossz dolog láttán is minden egyes nap felülkeredni a holdon és megvilágítani az alatta elterülő tájat. Vagy ha nem vágyott véletlen a természet társaságára sem egy eldugott helyet keresett, és saját kezével fabrikált íjjával gyakorolta lövést. Sokszor eszébe jutott, hogy vajon ott áll-e még az a korhadt törzs, melybe nap mint nap nyílait eresztette. Nem tudja, hisz ifjonc kora óta nem volt ott. De miért ne maradt volna egy helyben? Lába nincs, hogy elszökjön, egyébként pedig kinek szúrná a szemét egy halott fa?
Álmaiból ha tehetné sosem ébredne fel, hisz olyan kellemesek, és nosztalgikusak, ám most is kizökkenti egy vele szembejövő alak. Lágy sziluett rajzolódik ki Zet előtt, és egy zöld szempár pillant vissza rá. Első ránézésre csak a hófehér haja, mely furcsa lehetne az elf számára, de a Dwirinthaleneknél való szolgálata idején látott már néhány ilyen adottságokkal felvértezett sötételfet. Mégis ez a hölgy csak elvétve hasonlít volt munkaadóira, mellesleg a bőre egyáltalán nem annyira sötét. Valami furcsa, láthatatlan érzés lengi körül, mikor a szőke ifjú közelebb ér hozzá. Először úgy dönt, hogy békében hagyja a furcsa erdőlátogatót, és tovább sétál mellette. Mindkettejüknek jobb lesz, hisz az elf is csak egy kis békére vágyott, nem váratlan társaságra. Már elhagyja a kecses nőt, mikor a szél felerősödik, majd belemarkol arany tincseit fedő csuklyájába, és egyszerűen lerántja róla. Ez valami különleges mágia lehetett, hisz a férfi egy-kettőre meggondolja magát. Megtorpan és visszafordul.*
-Elnézést, ismerjük mi egymást?
*Nem tudja mi ütött ilyen hirtelen belé, hisz jól tudja a választ: még soha életében nem látta ezt a nőt, valami ennek ellenére is azt súgja neki, hogy muszáj leszólítania.*
*Zöld idill, mely szemnek úgy mint fülnek is gyönyörű, s nyájas érzések elhozója. Az erdő óriásainak káprázatos levélzubbonyaik ebben az évszakban a legszebbek, miután az égből alászálló napsugarak megvilágítják a viaszos felületüket. Így a vörös korong nektárja túlvilági fényjátékot hoz létre az erdőjárók szeme láttára. Ez csak egy csalfa színjáték mely olykor becsapja, de általában csak kényezteti a halandók íriszeit. Ezalatt a hallásunk is kiélesedik, és a tarka énekesmadarak füttye úgy tűnik, mintha a vállunkról eresztették volna ki hangjukat. A több tucat apróság egyéni szólama egy dallá formálódik össze, melyhez a kíséretet a fülbe búgó lágy szellő adja. Földanyánk keze munkáját dícséri mindez, és a madarak is mind az ő nevét dícsőítik.
Legalábbis ezt gondolja Zetriat ki ugyan nem érti e dalok jelentését, de annyiszor hallotta különböző stílusban, hogy ha szeretne akár az ő füttye is beleolvadna a műbe. Most épp nem célja ez, hisz lassan búcsúznia kell a természettől, a város már csak egy karnyújtásnyira van. Talán ezért is lassítja a lépteit apró araszolásokra, és emeli fel azúr tekintetét a madarak uralta területekre. ~Ha én is tudnék repülni... elhagynám ezt a világot, és soha többé vissza sem néznék.~ Hiába csak most tért vissza szülővárosába sok sok év távollét után nem szívesen gondol vissza az itt eltöltött életére, pedig mennyi szép napja is volt itt az erdőben. Egymaga sétálgatott a fák árnyékában, élvezte az egyedüllétet, és csodálta a Napot, hogy képes ennyi rossz dolog láttán is minden egyes nap felülkeredni a holdon és megvilágítani az alatta elterülő tájat. Vagy ha nem vágyott véletlen a természet társaságára sem egy eldugott helyet keresett, és saját kezével fabrikált íjjával gyakorolta lövést. Sokszor eszébe jutott, hogy vajon ott áll-e még az a korhadt törzs, melybe nap mint nap nyílait eresztette. Nem tudja, hisz ifjonc kora óta nem volt ott. De miért ne maradt volna egy helyben? Lába nincs, hogy elszökjön, egyébként pedig kinek szúrná a szemét egy halott fa?
Álmaiból ha tehetné sosem ébredne fel, hisz olyan kellemesek, és nosztalgikusak, ám most is kizökkenti egy vele szembejövő alak. Lágy sziluett rajzolódik ki Zet előtt, és egy zöld szempár pillant vissza rá. Első ránézésre csak a hófehér haja, mely furcsa lehetne az elf számára, de a Dwirinthaleneknél való szolgálata idején látott már néhány ilyen adottságokkal felvértezett sötételfet. Mégis ez a hölgy csak elvétve hasonlít volt munkaadóira, mellesleg a bőre egyáltalán nem annyira sötét. Valami furcsa, láthatatlan érzés lengi körül, mikor a szőke ifjú közelebb ér hozzá. Először úgy dönt, hogy békében hagyja a furcsa erdőlátogatót, és tovább sétál mellette. Mindkettejüknek jobb lesz, hisz az elf is csak egy kis békére vágyott, nem váratlan társaságra. Már elhagyja a kecses nőt, mikor a szél felerősödik, majd belemarkol arany tincseit fedő csuklyájába, és egyszerűen lerántja róla. Ez valami különleges mágia lehetett, hisz a férfi egy-kettőre meggondolja magát. Megtorpan és visszafordul.*
-Elnézést, ismerjük mi egymást?
*Nem tudja mi ütött ilyen hirtelen belé, hisz jól tudja a választ: még soha életében nem látta ezt a nőt, valami ennek ellenére is azt súgja neki, hogy muszáj leszólítania.*
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 17:11:48
Üzenet elküldve: 2014-07-02 17:11:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sanzca Lorye//
*A lány is jobban örülne ha Sancza-nak szólítaná Arsenor. A Lorye név jobban tetszik neki de, hát ha így esik jól a lánynak akkor így hívja. Arsenor zavart ki nem mondott dolgaiból a lány végül nehezen de, rájön mi történt. Zavarba is jön. Arsenor nem tud mit tenni zavartan bólint.*
-Utána minden bizonnyal megöltek volna. Szerencsére megmentettek a társaim.
*Csak ennyit mond. Arra már nem tér ki, hogy a lovag pedig szinte mellette nem mondott nemet erre és ott előtte kezdett el a hárpiákkal "játszadozni". Nem véletlen, hogy Arsenor kicsit átértékelte a kalandor életet ezek után. Folytatja hát a páncélja súrolását. Nehezen jön le a vér.*
*A lány is jobban örülne ha Sancza-nak szólítaná Arsenor. A Lorye név jobban tetszik neki de, hát ha így esik jól a lánynak akkor így hívja. Arsenor zavart ki nem mondott dolgaiból a lány végül nehezen de, rájön mi történt. Zavarba is jön. Arsenor nem tud mit tenni zavartan bólint.*
-Utána minden bizonnyal megöltek volna. Szerencsére megmentettek a társaim.
*Csak ennyit mond. Arra már nem tér ki, hogy a lovag pedig szinte mellette nem mondott nemet erre és ott előtte kezdett el a hárpiákkal "játszadozni". Nem véletlen, hogy Arsenor kicsit átértékelte a kalandor életet ezek után. Folytatja hát a páncélja súrolását. Nehezen jön le a vér.*
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:58:02
Üzenet elküldve: 2014-07-02 16:58:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Arsenor//
*A kérésre elfogadóan biccent, majd féloldalas sokatmondó mosolyával megkeresi a másik tekintetét.*
-Ugyanakkor én is jobban örülnék, ha Sanzca-nak hívnál. *A hárpiákról feltett kérdése láthatólag zavarba hozza a férfit. Hallott már különböző vándoroktól, no meg kuncsaftoktól a hárpiák játékairól, de hitelességükre nem sokat adott. Nem csoda hát, ha érdekli egy olyan véleménye, aki elvileg szemtől szemben állt egy ilyen bestiával. Legalább is zavar erre enged következtetni. Eldől a fától, aminek eddig nekitámaszkodott, s most tenyerével tartja meg magát, miközben egy tincset megszokásból a füle mögé tűr.*
-Mármint megakarták erősza...mármint...ohh. *Tágra nyílt szemekkel néz maga elé, majd gyorsan lekapja pillantását a férfiről.* Elnézést. *Mondja halkan, s most rajta van a sor, hogy zavarba jöjjön. Nem tud erre mit mondani.*
*A kérésre elfogadóan biccent, majd féloldalas sokatmondó mosolyával megkeresi a másik tekintetét.*
-Ugyanakkor én is jobban örülnék, ha Sanzca-nak hívnál. *A hárpiákról feltett kérdése láthatólag zavarba hozza a férfit. Hallott már különböző vándoroktól, no meg kuncsaftoktól a hárpiák játékairól, de hitelességükre nem sokat adott. Nem csoda hát, ha érdekli egy olyan véleménye, aki elvileg szemtől szemben állt egy ilyen bestiával. Legalább is zavar erre enged következtetni. Eldől a fától, aminek eddig nekitámaszkodott, s most tenyerével tartja meg magát, miközben egy tincset megszokásból a füle mögé tűr.*
-Mármint megakarták erősza...mármint...ohh. *Tágra nyílt szemekkel néz maga elé, majd gyorsan lekapja pillantását a férfiről.* Elnézést. *Mondja halkan, s most rajta van a sor, hogy zavarba jöjjön. Nem tud erre mit mondani.*
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:38:45
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:38:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zetriat//
*A hatalmas erdő, melyben még soha nem járt, mégis hallott már róla egyet s mást. És most, hogy végre belép néma óriásai közé, mintha a fák is ezeket a történeteket suttognák vissza. Emlékek, néhány furcsa, szokatlan történetről. Egy szokatlan párról, kiknek az életét köszönheti. És a város, mely felé tart, és amitől szinte csak néhány lépés választja el. A szél városa. Kíváncsi már, hogy olyan -e, mint amilyennek elképzelte. Vagy ha nem, akkor hát vajon merre húz a mérleg nyelve? A mesék között akadnak jók, vagy rosszabbak, melyek összefonódva kissé zavaros, rejtélyes képet festenek a helyről. De ez talán így is van rendjén. Hisz semmi sem lehet egyszerűen jó vagy rossz. Mindennek megvannak a maga árnyalatai, és ahol fény van, ott a világra árnyék is vetül. "Éjszaka kell ahhoz, hogy megláthassuk a hold fényét." Csendülnek fel emlékei közt a mélyen búgó női szavak. Egy hang, amit soha többé nem hallhat már, hiába szeretne. Egy emlék, ami egyszerre tölti meg a szívet boldogsággal, és szorítja össze keserűen. Hosszú ujjai körbefonják a nyakában lógó ezüst medált, mely egy félhold alakját formázza. Szemként egy apró, zöld követ illesztettek bele, a megfelelő helyre. Ugyanolyan zöldet, mint amilyenek saját lélektükrei, s egyszerre mint édesanyjáé. Az utolsó kézzel fogható dolgok egyike, mi szülei után maradt. És amitől semmiért sem válna meg. Esetleg némi lehetetlennel viaskodó, valóra válthatatlanért cserébe. A csodákkal azonban nem túl bőkezű a sors. Nem, mert csodák nincsenek.
A langyos szellő a hajába kap, s játékosan megtáncoltatja a fehér fürtöket, melyekbe néhol egy-egy hollószín tincs vegyül. Az árnyékban marad, és érzékeny szemeit kissé összeszűkíti, miközben az erdőt figyeli. Végül úgy dönt, inkább leszáll hátasáról, és sétálva folytatja tovább az útját. Letér a városba vezető irányból, a sűrűbe veti magát. Ezúttal nem siet. Szeretné ismerni a helyet, ahol minden elkezdődött. Talán néhány éjszakát itt tölt, s csak azután lép Arthenior kövezett utcáira. Ez attól is függ, kíváncsisága mennyire fogja előre hajtani.
Miközben lovát vezeti maga mögött, kezével leszakítja egy fa gyümölcsét. Megdörzsölgeti, majd beleharap tovább haladva a lombhullatók alatt. Nem azért jött ide, hogy bármilyen alakokkal társalogjon, és talán kissé magának való teremtés. Ami felmenőit nézve egyáltalán nem meglepő vonás. Könnyed, mégis határozott léptekkel szeli át a rengeteget. Csizmái halkan érintik a talajt, s alattuk olykor megreccsen egy-egy száraz gally. Anyjához hasonlóan, arcára nem vetülnek ki érzelmei. Tekintete talán egy leheletnyi ridegséget hordoz magában. Nehéz volna megmondani, élvezi -e a gyaloglást, vagy sem? Pedig mindig is szerette az erdőt, ahol ritka vándor az ember, s bármilyen más hasonló városlakó. Neki nincs problémája a fajok közti különbséggel. Hogy is volna, elvégre ő maga is egy ember és egy mélységi nászából fogant. Nem. Ferra nem becsül többre egy elfet egy törpnél, egy gazdagot egy szerencsétlen tolvajnál. Mindet, különösebb válogatás nélkül ugyanúgy képes gyűlölni bármelyiket.*
*A hatalmas erdő, melyben még soha nem járt, mégis hallott már róla egyet s mást. És most, hogy végre belép néma óriásai közé, mintha a fák is ezeket a történeteket suttognák vissza. Emlékek, néhány furcsa, szokatlan történetről. Egy szokatlan párról, kiknek az életét köszönheti. És a város, mely felé tart, és amitől szinte csak néhány lépés választja el. A szél városa. Kíváncsi már, hogy olyan -e, mint amilyennek elképzelte. Vagy ha nem, akkor hát vajon merre húz a mérleg nyelve? A mesék között akadnak jók, vagy rosszabbak, melyek összefonódva kissé zavaros, rejtélyes képet festenek a helyről. De ez talán így is van rendjén. Hisz semmi sem lehet egyszerűen jó vagy rossz. Mindennek megvannak a maga árnyalatai, és ahol fény van, ott a világra árnyék is vetül. "Éjszaka kell ahhoz, hogy megláthassuk a hold fényét." Csendülnek fel emlékei közt a mélyen búgó női szavak. Egy hang, amit soha többé nem hallhat már, hiába szeretne. Egy emlék, ami egyszerre tölti meg a szívet boldogsággal, és szorítja össze keserűen. Hosszú ujjai körbefonják a nyakában lógó ezüst medált, mely egy félhold alakját formázza. Szemként egy apró, zöld követ illesztettek bele, a megfelelő helyre. Ugyanolyan zöldet, mint amilyenek saját lélektükrei, s egyszerre mint édesanyjáé. Az utolsó kézzel fogható dolgok egyike, mi szülei után maradt. És amitől semmiért sem válna meg. Esetleg némi lehetetlennel viaskodó, valóra válthatatlanért cserébe. A csodákkal azonban nem túl bőkezű a sors. Nem, mert csodák nincsenek.
A langyos szellő a hajába kap, s játékosan megtáncoltatja a fehér fürtöket, melyekbe néhol egy-egy hollószín tincs vegyül. Az árnyékban marad, és érzékeny szemeit kissé összeszűkíti, miközben az erdőt figyeli. Végül úgy dönt, inkább leszáll hátasáról, és sétálva folytatja tovább az útját. Letér a városba vezető irányból, a sűrűbe veti magát. Ezúttal nem siet. Szeretné ismerni a helyet, ahol minden elkezdődött. Talán néhány éjszakát itt tölt, s csak azután lép Arthenior kövezett utcáira. Ez attól is függ, kíváncsisága mennyire fogja előre hajtani.
Miközben lovát vezeti maga mögött, kezével leszakítja egy fa gyümölcsét. Megdörzsölgeti, majd beleharap tovább haladva a lombhullatók alatt. Nem azért jött ide, hogy bármilyen alakokkal társalogjon, és talán kissé magának való teremtés. Ami felmenőit nézve egyáltalán nem meglepő vonás. Könnyed, mégis határozott léptekkel szeli át a rengeteget. Csizmái halkan érintik a talajt, s alattuk olykor megreccsen egy-egy száraz gally. Anyjához hasonlóan, arcára nem vetülnek ki érzelmei. Tekintete talán egy leheletnyi ridegséget hordoz magában. Nehéz volna megmondani, élvezi -e a gyaloglást, vagy sem? Pedig mindig is szerette az erdőt, ahol ritka vándor az ember, s bármilyen más hasonló városlakó. Neki nincs problémája a fajok közti különbséggel. Hogy is volna, elvégre ő maga is egy ember és egy mélységi nászából fogant. Nem. Ferra nem becsül többre egy elfet egy törpnél, egy gazdagot egy szerencsétlen tolvajnál. Mindet, különösebb válogatás nélkül ugyanúgy képes gyűlölni bármelyiket.*
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:04:38
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:04:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sanzca Lorye//
*A lány legalább megpróbálja tegezni Arsenort. Igaz nem épp a legjobb módon. Ő ugyanis nem szereti mikor a családnevén szólítják.*
-Ha lehet inkább az Arsenor legyen. Örvendek Lorye.
*A hárpiákról szóló kérdés zavarba hozza Arsenort. Megvakarja a tarkóját és pársor megköszörüli a torkát mielőtt válaszolna.*
-Hát lehet így is fogalmazni de, az biztos, hogy nagyon hát... ő... hát... nagy a szeretetéhségük. Úgy értem erőszakosak. Mármint úgy erőszakosak, hogy magukat ráerőszakolják az emberre még akkor is ha nem akarja. És veszélyesek. Nagy éles karmaik vannak.
*És megmutatja a pajzsát amiből egy deszkát átszakított az egyik bestia.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.06 15:11:18, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák javítása.
*A lány legalább megpróbálja tegezni Arsenort. Igaz nem épp a legjobb módon. Ő ugyanis nem szereti mikor a családnevén szólítják.*
-Ha lehet inkább az Arsenor legyen. Örvendek Lorye.
*A hárpiákról szóló kérdés zavarba hozza Arsenort. Megvakarja a tarkóját és pársor megköszörüli a torkát mielőtt válaszolna.*
-Hát lehet így is fogalmazni de, az biztos, hogy nagyon hát... ő... hát... nagy a szeretetéhségük. Úgy értem erőszakosak. Mármint úgy erőszakosak, hogy magukat ráerőszakolják az emberre még akkor is ha nem akarja. És veszélyesek. Nagy éles karmaik vannak.
*És megmutatja a pajzsát amiből egy deszkát átszakított az egyik bestia.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.06 15:11:18, a következő indokkal:
Durva helyesírási hibák javítása.
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:53:34
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:53:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Mort//
*A hangra, bár kissé megrezzen, elvégre egyáltalán nem számított egy érkezőre, de különösebb ijedtség jeleit nem adja. Megfordul, majd az arcán lévő fáradtság valamelyest vidám árnyalatokat vesz fel, ahogy meglát maga előtt egy másik orkot. A ruházatából inkább papnak mondaná, mintsem erdei sámánnak, de Toraggot is nézték már barbár harcosnak, sőt... Földművesnek is az évek alatt, nem is beszélve a barbár földművesről.*
-Üdvözletem! *Köszönti, még a kérdésre való válasz adása előtt.* Hallottam a városban egy mendemondát, miszerint él az erdőben egy öreg sámán, őt jöttem felkeresni. Ezt a hárpiát, mint egy fajta ajándékot hoztam neki, tudom, legalábbis remélem, hogy a hasznára lesz majd, úgy, ahogy nekem is hasznomra váltak régebben az efféle prédák...
*A másik zöld(/es) bőrű méretei kissé meglepik Toraggot. Először valami görnyedt, kis termetű, (még ha ez az egyed sem számít fiatalnak) jóval öregebb orkot képzelt el, mint erdei sámán, de ezt sosem tudhatja az ember, ork, amíg meg nem bizonyosodik róla a saját szemével.*
-Ezt az imát, még őseim tanították nekem, amikor gyermek voltam. A törzsem nyelvén van. Jómagam is sámánként foglalatoskodom, legalábbis foglalatoskodtam, míg el nem jöttem a szülőföldemről...
*Itt látszólag nincs a legbüszkébb ábrázata, valamint hangjában is érezni egy kis szégyent, de tényleg csak egy hajszálnyit, elvégre ki lenne büszke arra, hogy otthagyta törzsét, melyben nevelkedett és melynek vallási élete is szinte, hogy tőle függött. De hát mindennek van oka, ahogy ennek is. A kérdések megválaszolásán kivül nem szólal meg, amíg a másik ismét nem mond, vagy újból nem kérdez valamit. Nem szánt szándéka egy idegen orrára kötni mindent, amit csak tud, majd ha kiderült, hogy tényleg ő az, akit keres. Bízik benne, hogy az Ősök elvezették Toraggot a másik sámánhoz, vagy éppen fordítva.*
*A hangra, bár kissé megrezzen, elvégre egyáltalán nem számított egy érkezőre, de különösebb ijedtség jeleit nem adja. Megfordul, majd az arcán lévő fáradtság valamelyest vidám árnyalatokat vesz fel, ahogy meglát maga előtt egy másik orkot. A ruházatából inkább papnak mondaná, mintsem erdei sámánnak, de Toraggot is nézték már barbár harcosnak, sőt... Földművesnek is az évek alatt, nem is beszélve a barbár földművesről.*
-Üdvözletem! *Köszönti, még a kérdésre való válasz adása előtt.* Hallottam a városban egy mendemondát, miszerint él az erdőben egy öreg sámán, őt jöttem felkeresni. Ezt a hárpiát, mint egy fajta ajándékot hoztam neki, tudom, legalábbis remélem, hogy a hasznára lesz majd, úgy, ahogy nekem is hasznomra váltak régebben az efféle prédák...
*A másik zöld(/es) bőrű méretei kissé meglepik Toraggot. Először valami görnyedt, kis termetű, (még ha ez az egyed sem számít fiatalnak) jóval öregebb orkot képzelt el, mint erdei sámán, de ezt sosem tudhatja az ember, ork, amíg meg nem bizonyosodik róla a saját szemével.*
-Ezt az imát, még őseim tanították nekem, amikor gyermek voltam. A törzsem nyelvén van. Jómagam is sámánként foglalatoskodom, legalábbis foglalatoskodtam, míg el nem jöttem a szülőföldemről...
*Itt látszólag nincs a legbüszkébb ábrázata, valamint hangjában is érezni egy kis szégyent, de tényleg csak egy hajszálnyit, elvégre ki lenne büszke arra, hogy otthagyta törzsét, melyben nevelkedett és melynek vallási élete is szinte, hogy tőle függött. De hát mindennek van oka, ahogy ennek is. A kérdések megválaszolásán kivül nem szólal meg, amíg a másik ismét nem mond, vagy újból nem kérdez valamit. Nem szánt szándéka egy idegen orrára kötni mindent, amit csak tud, majd ha kiderült, hogy tényleg ő az, akit keres. Bízik benne, hogy az Ősök elvezették Toraggot a másik sámánhoz, vagy éppen fordítva.*
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:33:10
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:33:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Arsenor//
*Meglepetten látja, hogy a férfi picit összerezzen, majd ránézve megnyugszik tekintete. Ja, valami oknál fogva tőle sosem tart senki. Nem mintha ezt akarná, csak úgy felötlik benne a lehetőség. Meglehetősen sármosnak tartja az idegent, de azért a magázódásból szívesen váltana közvetlenebb szóhasználatra.*
-Hívhatom Don-nak? Tudja tegeződni sokkal jobban szeretek. *Érdeklődő és kissé kihívó tekintettel néz a férfira, de semmi hátsó szándék nélkül.*
Az én nevem Sanzca Lorye és kikapcsolódni jöttem ide, de ne aggódjon, nem zavart meg! *Reméli ebben a férfiban több tiszesség rejlik, mint a többiben és végre tud valakivel beszélgetni is, csak úgy szimplán.* Igaz az, hogy a hárpiák meglehetősen csinosak? *Kérdi szemét megrebbentve, de igazi kíváncsisággal.*
A hozzászólás írója (Sanzca Lorye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.02 13:38:43
*Meglepetten látja, hogy a férfi picit összerezzen, majd ránézve megnyugszik tekintete. Ja, valami oknál fogva tőle sosem tart senki. Nem mintha ezt akarná, csak úgy felötlik benne a lehetőség. Meglehetősen sármosnak tartja az idegent, de azért a magázódásból szívesen váltana közvetlenebb szóhasználatra.*
-Hívhatom Don-nak? Tudja tegeződni sokkal jobban szeretek. *Érdeklődő és kissé kihívó tekintettel néz a férfira, de semmi hátsó szándék nélkül.*
Az én nevem Sanzca Lorye és kikapcsolódni jöttem ide, de ne aggódjon, nem zavart meg! *Reméli ebben a férfiban több tiszesség rejlik, mint a többiben és végre tud valakivel beszélgetni is, csak úgy szimplán.* Igaz az, hogy a hárpiák meglehetősen csinosak? *Kérdi szemét megrebbentve, de igazi kíváncsisággal.*
A hozzászólás írója (Sanzca Lorye) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.02 13:38:43
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:26:31
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:26:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Toragg //
*Valóban, hamar leszállhat az éj, s a sötétedés az erdő sűrűjében sokkal hamarabb történik, mint egy fáklyákkal megvilágított városban. A rengetegben pedig még egy tábortűznél is veszélyes lehet, nem hogy egy apró fény nélkül! Az pedig még szerencsétlenebb helyzetet szülhet, hogy egy tetemet cipel magával az ork, aminek bár még számára nincs érezhető szaga, a többi vadat nagyon könnyen idecsalhatja, hiszen a szaglásuk nekik sokkal kifinomultabb s jobb.
Nem sokkal azután, miután Toragg elmormolja az imát és elindul, egy halk, morgós hang szólal fel mögüle.*
- Fiam, hát te meg miért cibálsz magaddal egy holttestet?
*Lép elő a fa mögül egy Toraggnál jóval magasabb s szélesebb ork. Hosszú, fehér köpenyt visel, homlokának felső részét egy ékköves fejdísz takarja, s kezében egy öreg varázsbot pihen, melynek végén szintén valamilyen halovány kő van rögzítve.*
- Honnan ismered ezt az imát? Ki tanított erre, Fiam?
*Lép végül közelebb a férfi kíváncsian, akin látszik, hogy jóval idősebb a hárpiacipelőnél. Tán ő lenne az erdei sámán? Ehhez képest kedvesnek tűnik, annak ellenére, hogy az emberek szerették azt híresztelni, hogy egy mogorva, bolond ork sámán rejtőzik az erdő sűrűjében.*
*Valóban, hamar leszállhat az éj, s a sötétedés az erdő sűrűjében sokkal hamarabb történik, mint egy fáklyákkal megvilágított városban. A rengetegben pedig még egy tábortűznél is veszélyes lehet, nem hogy egy apró fény nélkül! Az pedig még szerencsétlenebb helyzetet szülhet, hogy egy tetemet cipel magával az ork, aminek bár még számára nincs érezhető szaga, a többi vadat nagyon könnyen idecsalhatja, hiszen a szaglásuk nekik sokkal kifinomultabb s jobb.
Nem sokkal azután, miután Toragg elmormolja az imát és elindul, egy halk, morgós hang szólal fel mögüle.*
- Fiam, hát te meg miért cibálsz magaddal egy holttestet?
*Lép elő a fa mögül egy Toraggnál jóval magasabb s szélesebb ork. Hosszú, fehér köpenyt visel, homlokának felső részét egy ékköves fejdísz takarja, s kezében egy öreg varázsbot pihen, melynek végén szintén valamilyen halovány kő van rögzítve.*
- Honnan ismered ezt az imát? Ki tanított erre, Fiam?
*Lép végül közelebb a férfi kíváncsian, akin látszik, hogy jóval idősebb a hárpiacipelőnél. Tán ő lenne az erdei sámán? Ehhez képest kedvesnek tűnik, annak ellenére, hogy az emberek szerették azt híresztelni, hogy egy mogorva, bolond ork sámán rejtőzik az erdő sűrűjében.*
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:39:28
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:39:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*Nehezebb feladatra vállalkozott, mint ahogy azt eleinte gondolta. A tetem, melyet a vállán hurcol, az erdőben lévő nehéz tereptől még nehezebbnek tűnik. Igaz, úgy határozott, hogy majd a sámánnál lepihen, ha odaér, de ezen kénytelen lesz most változtatni. Nem bírja tovább egy huzamban. A tetemet egy fa törzséhez fekteti, hogy kényelmesen 'ülhessen', majd Toragg is helyet foglal mellette.*
~Hát, hiába... Nem szoktam én hozzá a tehercipeléshez. Hajdanán, lehet, hogy még könnyedén futottam is volna vele, de azóta kissé berozsdásodtam, ezt még ha tehetném se tagadnám!~
*Kuncog kissé magába, majd a végeláthatatlan fák, sűrű erdejét kezdi bámulni. Háttal ül az eddig megtett útnak, szóval a rá váró tereppel néz szemben.*
~Amíg megtalálom azt az orkot, rám is fog esteledni... Nagyon remélem, hogy nem így lesz, de ha mégis, talán megszállhatok nála egy éjszaka erejéig. Egyedül a vadonban... He he.! Kinőttem én már abból!~
*Bebiztosítva kis túrájának sikerét, letérdepel, majd hatalmas tenyereit térdeire helyezi.*
-Wen yaord, wen porris'lim. Porris'lim, erel'parale radn Rawok, erel'harpin radn erel'traeh. Plaar Rhou'lim'tor, tar serrol Tho'Rhee thorlmu yaord radn serrol'lim tho darob'lim tho'warolis'lim radn Rezuk'kram. Serrol Rhee'lim'tor! Raayk Toragg.
*Egy halk imát kezd mormolni az ősökhöz, hogy segítsék útján, biztos, ami biztos. Valóban csak suttogja, ha élne mellette a hárpia, se tudná kivenni pontosan a szavakat. A rövid, kis fohász után ismét kiegyenesedik, hogy a mellette fekvő, élettelen testet ismét vállára véve útnak indulhasson.*
-Na, elég a lazsálásból, drágám! Ideje indulnunk.
*Unszolja magányában a testet, majd elindul egyenesen a nagy semmibe. Ha valami probléma lenne az út során, az ork nemes egyszerűséggel hajítaná le válláról a 'nőt', hogy minél előbb felkészülhessen a támadásra, de szerencsére nem úgy néz ki, mintha bármi is nekiesne, bár, melyik az az idióta állat, vagy két lábon járó az, aki előre bejelenti jöttét, persze csak ha az negatív hatású az áldozatra (jelen esetben Toraggra) nézve. Azért szemeit rajta tartja a kisebb-nagyobb bokrokon és aljnövényzeten, hátha előbukkan valahonnan valami. Attól pedig, hogy elveszti a kitűzött célt, nem igazán tart, elvégre még elképzelése sincs, merre kéne mennie. Egyedül a visszaút sikerén aggódik valamennyit. Azt hallotta, hogy Arthenior erdeje elég nagy ahhoz, hogy valaki egy életre bent ragadjon, az meg nem lenne pont a legszerencsésebb.*
~Hát, hiába... Nem szoktam én hozzá a tehercipeléshez. Hajdanán, lehet, hogy még könnyedén futottam is volna vele, de azóta kissé berozsdásodtam, ezt még ha tehetném se tagadnám!~
*Kuncog kissé magába, majd a végeláthatatlan fák, sűrű erdejét kezdi bámulni. Háttal ül az eddig megtett útnak, szóval a rá váró tereppel néz szemben.*
~Amíg megtalálom azt az orkot, rám is fog esteledni... Nagyon remélem, hogy nem így lesz, de ha mégis, talán megszállhatok nála egy éjszaka erejéig. Egyedül a vadonban... He he.! Kinőttem én már abból!~
*Bebiztosítva kis túrájának sikerét, letérdepel, majd hatalmas tenyereit térdeire helyezi.*
-Wen yaord, wen porris'lim. Porris'lim, erel'parale radn Rawok, erel'harpin radn erel'traeh. Plaar Rhou'lim'tor, tar serrol Tho'Rhee thorlmu yaord radn serrol'lim tho darob'lim tho'warolis'lim radn Rezuk'kram. Serrol Rhee'lim'tor! Raayk Toragg.
*Egy halk imát kezd mormolni az ősökhöz, hogy segítsék útján, biztos, ami biztos. Valóban csak suttogja, ha élne mellette a hárpia, se tudná kivenni pontosan a szavakat. A rövid, kis fohász után ismét kiegyenesedik, hogy a mellette fekvő, élettelen testet ismét vállára véve útnak indulhasson.*
-Na, elég a lazsálásból, drágám! Ideje indulnunk.
*Unszolja magányában a testet, majd elindul egyenesen a nagy semmibe. Ha valami probléma lenne az út során, az ork nemes egyszerűséggel hajítaná le válláról a 'nőt', hogy minél előbb felkészülhessen a támadásra, de szerencsére nem úgy néz ki, mintha bármi is nekiesne, bár, melyik az az idióta állat, vagy két lábon járó az, aki előre bejelenti jöttét, persze csak ha az negatív hatású az áldozatra (jelen esetben Toraggra) nézve. Azért szemeit rajta tartja a kisebb-nagyobb bokrokon és aljnövényzeten, hátha előbukkan valahonnan valami. Attól pedig, hogy elveszti a kitűzött célt, nem igazán tart, elvégre még elképzelése sincs, merre kéne mennie. Egyedül a visszaút sikerén aggódik valamennyit. Azt hallotta, hogy Arthenior erdeje elég nagy ahhoz, hogy valaki egy életre bent ragadjon, az meg nem lenne pont a legszerencsésebb.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 09:48:01
Üzenet elküldve: 2014-07-02 09:48:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Felébred. A napsugarak beszöknek a fák lombjai között. Bevilágítják az erdőt és Klumbinnak csak most tűnik fel az erdő szépsége. Feláll és magára teríti köpenyét. Lassan lépked a fűben. Néhány elszórt ágra lép, melyek nagy reccsenéssel törnek ketté csizmája alatt. Keresi a kivezető utat az erdőből.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.02 12:54:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.07.02 12:54:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-02 00:23:42
Üzenet elküldve: 2014-07-02 00:23:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sanzca Lorye//
*Semmiberévedő tekintettel tisztogatja magát és próbál nem gondolni semmire. Akár mennyire próbált békés lenni a lány hangjára Arsenor megrezzen. Mikor hátranéz akkor megnyugodva látja, hogy csak egy fél elf lány az rózsaszín ruhában. Kifújja a levegőt és válaszol.*
-Nem tudom ismeri-e a Grombar kastélyt. Ott voltam. A helyet megszállta néhány hárpia. Én és néhány zsoldos kitisztítottuk a helyet a szörnyvadász társaság egyik emberével. Hát maga mit keres itt az erdőben így egyedül?
*Nincs kedve efféle hivatalos társalgásokhoz de, ha már a lány magázódik akkor magázódnak.*
-Egyébként a nevem Dongnor Arsenor.
*Semmiberévedő tekintettel tisztogatja magát és próbál nem gondolni semmire. Akár mennyire próbált békés lenni a lány hangjára Arsenor megrezzen. Mikor hátranéz akkor megnyugodva látja, hogy csak egy fél elf lány az rózsaszín ruhában. Kifújja a levegőt és válaszol.*
-Nem tudom ismeri-e a Grombar kastélyt. Ott voltam. A helyet megszállta néhány hárpia. Én és néhány zsoldos kitisztítottuk a helyet a szörnyvadász társaság egyik emberével. Hát maga mit keres itt az erdőben így egyedül?
*Nincs kedve efféle hivatalos társalgásokhoz de, ha már a lány magázódik akkor magázódnak.*
-Egyébként a nevem Dongnor Arsenor.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257