Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

160. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-04 21:07:03
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678

Játékstílus: Vakmerő

// A Harcosok Páholya //

* Az illetlen fogadtatást a törpe nem veszi figyelembe, hiszen ő sem tartotta be túlzottan az emberi etikett szabályait. Turrog egyre inkább kezdi kényelmetlenül érezni magát. Ezek az idegenek nagyon elütnek az Arthenior-i normától, sőt, van valami a kisugárzásukban, ami furcsa módon megrémíti a törpét. Miután többször végignézett az idegeneken, (az orkon többször is) kezét lassan a fegyverei felé csúsztatja. Megbízható buzogánya már alig pár centire van öklétől, mikor felgyorsulnak az események. A törpe figyelmét a két viaskodó nő köti le, ám fél szemmel próbál figyelni a monstrumra és a zöldbőrűre is. Arca egyértelműen kifejezi nem tetszését, ám amikor meghallja a felhúzódó íjjak hangját, hangosan mordul egyet, majd a földre köp. "Íjjak... Milyen gyáva módszer." Mérgelődik magában, ahogy a közeledő páncélosra pillant. A címere egyértelműen ugyanaz, mint a nem messze álló harcosnak. Egy szörnyű oroszlán feje díszeleg mindkettejük ruháján rengeteg ismeretlen rúna közt. Turrog még otthona összeomlása előtt látott rúnákat, de ezeket semmihez sem tudja hasonlítani. A törpe tudja, hogy mikor jön el a harc illetve a béke ideje. Kezét elemeli fegyveréről, majd a szakállas alakra néz.* Látom, hogyha idegen is vagytok, hogy botorság lenne szembeszállni veletek.* Hangja komor ám tisztelettudó. Sosem követelt meg annál több tiszteletet, mint amennyit ő tanúsított mások felé.* Ezeket az embereket nem ismerem, bár úgy tűnik a sorsunk valamiért összefonódott.* Egy pillanatra hátra pillant, majd vissza a szakállasra.* A nevem Turrog. Wylnurana szent tüzének őrzői közé tartozta.* A törpe elég erős indokkal feltételezi, hogy a férfi tudhat valamit népének eredetéről.* Jómagam azért jöttem, hogy kitisztítsam a fejem, ám sosem utasítottam el egy kihívást sem. Rám férne egy kis viaskodás!* Arcára hirtelen apró mosoly kúszik, bár nem biztos, hogy ez észrevehető durva vonásai miatt.* Viszont szeretném ha egy kicsit körülírnák nekem ezt a ... viadalt.* Ejti ki gondolkozva a szavakat.* Egymással fogunk küzdeni? Mert köztünk szólva, nagyon szívesen szembe állnék azzal az orkkal.* Rekedt hangon felnevet, majd várja a férfi válaszait.*


159. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-04 19:15:25
 ÚJ
>Alinar Liathas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

*Ard megjegyzését elengedi a füle mellett, csupán jót mosolyog rajta, aképp azon is, amilyen otthonosan érzi most magát a fiú. Megtörténik a saru levétel, és máris könnyeden szökken ide-oda a fiatal elf.
Neki sem igazán tűnik fel, hogy a szép tünde nyelvet beszéli most, csupán akkor döbben rá, mikor magyarázatot ad Ailának. Visszafogottan nevet az eseten, de csupán azért, mert mókásnak véli Ardrian hirtelen feltámadt energiáját, amit láthatóan alig tud levezetni, annyira boldog.
Aztán Nys is megszólal, ismét az elfek gyönyörű nyelvén, ami megmelengeti a szívét, de tekintettel a gnóm leánykára, ő most marad a közös hangú beszédnél, igazán rosszul érintené, ha a fiatal lány kellemetlenül érezné magát emiatt.*
- Jól mondod, Nyskelienne, áldás ez a nap számunkra *teszi hozzá mosolyogva, ezután pedig lepillant Ailára, hisz választ kap kérdésére.*
- Ohh, így érthető, bár koránt sem tartom jó megoldásnak *mondja kicsit elszomorodva, hogy gyermekek kerülnek így utcára, mindennemű támogatás nélkül, és még csak esélyt sem kapnak egy jobb életre.
Ám nem sokáig szomorkodik, az elfnő lelkes beszédét hallgatja, ami újfent benne is feltámasztja a vágyat, hogy tündért lásson. Oly csodás lények, és éppoly sokrétűek is, így két egyformával biztos nem találkozik a természet szülötte.*
- Ha Nyskelienne a vízesést véli a legmegfelelőbb helynek, úgy vélem tanácsos követnünk a szavát, hátha valóban szerencsével járunk, és rálelünk egy tündérre *mondja elmosolyodva, miközben megigazítja tegezének szíját és már fordul is az ösvényre, hogy minél hamarabb odaérhessenek, már amennyiben a többiek is egyetértenek.
Ezzel ő nem is válaszol a hölgy újabb kérdésére, csupán egy bólintással jelzi, hogy neki megfelel a terv.*
- Na és mond csak, miféle mese válik egy tündér kedvére? Vagy a hangulata nem számít, csak az érdeklődését keltse fel? *kíváncsiskodik, mivel Nys láthatóan sokat tud az aprónépről, ő pedig csupán alap dolgokat, amelyek nem vezetnék őket túl sokra.*

158. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-04 18:45:26
 ÚJ
>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A Harcosok Páholya//

*A nőnek igaza van. Nem kellett volna elsőre bedőlnie, de ennyi erővel egy szót sem kellene elhinnie. Elvégre lehet, hogy az eddigiek és a továbbiak is mind hazugságok. Valamiből viszont ki kell indulni, ha meg akar tudni ezt-azt.
Gyorsan történik minden. Gondolatai túlzottan elragadták ahhoz, hogy időben reagálni tudjon. Arra lesz figyelmes, hogy fegyvert tartó keze megmozdul és nem éppen akart irányba lendül. A következő pillanatban hasfalánál fájdalmat érez és a földre kerül.
"A fenébe! Csak nyugalom... Ne ragadjon el, kérlek, csak most ne!"
Egy kép jelenik meg előtte. Aztán még egy és még egy. Mind hasonló, szinte teljesen egyforma. Még a szereplők is ugyanazok. A háttérben mindenütt vér és a sötét, vörössel áztatott szoba.
"Ne most! Higgadj le, nyugalom! Sil, még most állj meg!" utasítja magát gondolatban.
Légzése felgyorsul. A levegőt dühvel kapkodja befelé, miközben próbálja magát nyugtatni. Szemei előtt a rémképek derengnek. Összeszorítja őket, majd néhány pillanat múlva kinyitja. A kép eltűnik. Kezd megnyugodni. Megfeszített izmai elernyednek és a segítségből nem kérve feláll.*
- Épp az imént mondta, hogy nem bízhatom a szavaiban. Most miért tenném...
"Talán el kellene mennem a templomba, hogy meggyőződjek az igazáról. De miért is kellene... elvégre ha nincs ott a lány, nem tehetek már semmit. Valószínűleg már elkésnék. Viszont ha ott van, akkor később biztosan látom majd, ha arra járok."*
- Mégis miben ügyködnek itt? Ki ez a sok alak és miért fognak mindenkire fegyvert, aki idetéved? Egyáltalán milyen plakátok és milyen viadal? *kérdi. Néhány szót azért hallott, mielőtt elborult az elméje egy rövidke időre. Túl sok kérdés, valószínűleg kevés válasz. Talán most kellene elmennie, amíg nem bonyolódik bele semmibe. A félszerzet viszont felkeltette érdeklődését. Nem azzal, hogy csalódna benne, az hidegen hagyja. Egy vadidegenhez semmi köze. Sokkal inkább a tény, hogy fejleszthetné tudását. De hogyan? Részt kellene vegyen ezen a viadalon?*

157. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-04 10:43:48
 ÚJ
>Nyskelienne Firwhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

- Hogy a mesékben léteznek-e?? *néz Ailára.*
- Nálunk a varázstudók azt tartják, a mesék különös törvényeknek engedelmeskednek... a kimondott szó, a leírt gondolat ám életre kelhet!
- A valóság, vagy amit annak tartunk, a meséből, a gondolat erejéből születik. Vagy éppen az maga...
- Lám csak... én elinduláskor csak gondolkodtam arról, hogy talán sikerül barátokat szereznem, itt az emberek városában! Most pedig itt vagyunk, négyen... egy közös mesében. *gondolkodik Nys hangosan ezen a mese-ügyön.*
- Elen síla lúmenn' omentielvo! *teszi hozzá társaira pillantva, zöld szemeiben felcsillanó titokzatos szikrákkal, az óidők és az őshaza elfjeinek ősi, szépséges nyelvén.*
- Hát, lehet, hogy nincsenek is olyan messze, mint ahogy gondoljuk... *válaszol vissza Ardnak aztán mosolyogva.* - De négyen talán elsőre túl nagy és ijesztő társaság lehetünk egy tündér számára, mit gondoltok? *kérdezi a két elftől tűnődve. Igazán örülne, ha találkoznának eggyel a szépek népéből, így, hogy Ard ennyire lelkesen keresi őket, Aila pedig azt gondolta eddig, hogy tündérekről csupán az árvaházi mesék szólnak.*
- Legtöbbjük roppant bizalmatlan, félénk és magának való teremtés... de ha megbarátkoznak veled, nagyon cserfesek is tudnak lenni... az ám!
- Menjünk tovább ezen az ösvényen! Ez egyenesen a kis vízeséshez vezet... ha valahol, ott lehet hogy rábukkanunk tündérekre. Nagyon közel van ide!
- Ja, és még valamit szeretnek a tündérek: a történeteket!
- A vízesés mellett letelepedhetünk, és mindannyian mesélhetnénk egyet. A végére lehet, hogy előcsalunk vele egy tündért... *mondja mosolyogva.*
- Az íjászkodás úgyis megvár bennünket... *teszi még hozzá. Ardhoz hasonlóan ő is csupán egy jó mókát lát a dologban, ahol nem a versengés a cél, hanem az együttlét öröme.*
- Ha északnak tartunk, feljebb biztosan hamar átvált az erdő fenyvesbe, és akkor célba is lőhetünk majd.
- Mit gondoltok, jó lesz így? *kérdezi Ailára, Alinarra és Ardra pillantva. Igazán jól érzi magát, egy időre még azt is elfelejti, mért is érkezett ide. De azután rádöbben: múlt és jövő fonódik össze a jelenben, és küldetése elől nem térhet ki, végig kell járja a sorsa ösvényeit.*

156. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:13:54
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

// A Harcosok Páholya //

* Echnal, mikor látja, hogy egy tagbaszakadt ember Chothal felé lép - s közben egy másik csuklyás a nőre ront -, kezét a kardjának markolatára helyezi, és már lovát is majdnem megsarkantyúzza, azonban a magas, páncélozott ember még idejében félbeszakítja fegyverének útját az ork felé. A zsoldos túl messze áll tőlük, hogy hallja miről beszélnek, de látszólag a zöld harcosnak nem fog baja esni.
Nem úgy a nőnek, kit ellenfele csúnyán helyben hagy.
Mikor a fák közül előlépnek az íjászok, csupán csak kissé előrehajol a nyeregben. Ha végezni akarnának vele, már bizonyosan megtették volna.
Három íjász, viszonylagos távolságban és nem éppen könnyű páncélzatban. Ha Echnal menekülni próbálna, a lovát mindenképp elveszítené, túl nagy célpont - tekintve, hogy a zsoldos hátán ott a pajzs, ami valamennyi védelmet nyújtana az utána lőtt nyilak ellen. Ha a ló el is veszik, ő elmenekülhet a sűrű, és sötét erdőben, hisz az íj, effajta terep viszonyok között nem a legalkalmasabb fegyver - meg aztán ez a három még mindig lassabb lenne, mint ő a bőrvértjében.
A menekülés gondolatát azonban kénytelen elvetni, nem a kedvezőtlen esélyek, hanem az íjász mogorva modora miatt. Unottan siklatja szemeit az íjász felé, s úgy mondja: *
- Paraszt vagyok vagy harcos? Tedd le az íjad, és döntsd el magad.
* Echnal, kezét ismét a kardjának markolatára helyezi, s úgy várja a másik válaszát, mely remélhetőleg nem egy gyáván kilőtt nyíl lesz.*

A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.03 22:15:30

155. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:01:01
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Harcosok Páholya //

*A vándor hosszú perceket vár, míg nem az északi idegen feláll. Jobban szemügyre veszi a másik fél felszerelését és páncélzatát. Amint a férfi szembe fordul vele, Chothal megpillantja az átkos és véres jelképet. Az oroszlánfejet."Miféle nép viselheti magán ezt az átkos jelet?" Fogalmazódik meg az orkban és szemöldökét összehúzza. Beugranak a képek, melyek beleforrtak Chothal tudatába. Gyűlölet, harag és düh. Fogalma sincs ki viselheti még a Légió jelét, de érzi erre a kérdésre választ fog kapni.
A férfi elregéli saját történetét, melyek orkokhoz kapcsolódnak. Chothal vonásai nem vehetők ki tisztán, de húzza az ajkát akárhányszor, mikor a saját nemzetségét összetévesztik a barbár ork hordákkal. Az Ő népe sosem fosztogatott és gyilkolt a völgyeken kívül. Legalábbis olyan regékről Ő nem tud. Ám mint látszik a vele szemben álló harcos hasonlóan járt, mint Ő. A népét idegen orkok mészárolták halomra.*
-Ismerős történet. Az Én népemet is kiirtották. Az oroszlánfej jelében...
*Mondja Chothal és a férfi nyakában függő díszre bök fejével. Majd így folytatja:*
-De a múlt elmúlt. Ami eltűnt már elő nem lehet hívni.
*Majd a férfi az ork felé nyújtja a kardját és felajánlja a csatlakozást a viadalokra.
Chothal régen járt egy arénában, de ott nem becsületért harcolt. Hanem vérért és dicsőségért.
Ha valaki akkor Ő tudja mit jelent tisztára mosni neveket. Életében már ezerszer kellett saját nevét tisztára mosnia, fajtája bűneitől. Ráadást nem is népének bűnei miatt.*
-Elfogadom a meghívást bajnok.*Azzal erős vaskezét a penge fogatjára fonja, majd így folytatja:*
-A nevemet én nem tisztogatom. Elvégre népem törvényei szerint nem is létezem. De a dicsőségért és becsületért. Birokra kelek ha kell a poklok kapuival is.
*Mondja a vándor, majd azzal elereszti az északi pengéjét. Kicsit hátrébb lép, körbenéz, látja egy régi ismerős is előkerül. A zsoldos Echnal. Nem is csodálkozik ezen. A férfi mindég ott tűnik föl, ahol épp harc és munka van.*
-Akkor hát bajnok? Mi a következő lépés?
*Néz vissza sejtelmesen sárga szemeivel.*

154. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 21:33:03
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

// A Harcosok Páholya //

// Chothal Narral //

*Az északi mogorva arckifejezése Chothal váratlan viselkedésétől egy árnyalatnyit mintha megenyhült volna. Feláll és a közeli rönkön pihenő, méretükben különböző kardokhoz lép. A jelenlévők szemében meglepetésnek tűnhet a harcos két méteres magassága és különleges páncélzata, mely a nappali fényben még tökéletesebbnek és még távolibbnak tűnik. Távoli föld munkája, mert a páncélon található rúnák, melyek a páncél egészét díszítik, mindenki számára ismeretlennek tűnnek, kivéve a mellvérten látható ezüstösen csillogó oroszlánfejet, melyet indaszerű szimbólumok vesznek körül.

Az északi, ügyet sem vetve Silame és a 'szektás' nő közjátékára, Chothal elé lép és érzelemmentes arccal veszi fel a szemkontaktust az orkkal. Hosszú óráknak tűnő percek után végül megszólal.*
- Az otthonomat a Te néped fiai égették fel és tették a földdel egyelővé. Testvéreimet a Te néped fiai mészárolták le a vér és hús összemosódott, émelyítő szagától hajtva és megvadulva. Asszonyainkat a Te néped fiai erőszakolták, majd csonkították meg és hagyták a Vihar és Hó Isteneinek vér-, és lélekfagyasztó egyesített dühének kitéve. A hosszú évek alatt, amit hazámtól elszigetelve kellett eltöltenem, az érzéseim mit sem változtak a fajtáddal kapcsolatban, de szavaid kétséget ébresztettek bennem veled született, heves vérmérsékleted kapcsán. Ha valóban különbözöl kegyetlen fajtársaidtól, hallgatsz a józan eszedre és elfogadod a kezdetleges bizalom jelét. *Jobb kezében tartott hosszúkardját markolatával és tokostul feléd nyújtja, majd az előző hangnemet halkabb és még megfontoltabb hangvétel váltja fel.* Amit feléd nyújtok, még soha nem ereszkedett meg ork előtt, de én most mégis feléd nyújtom, hogy segítségével tisztára moshasd nevedet és dicsőségre tegyél szert a Harcosok Páholyának Viadalán. Érintsd meg a penge markolatát, ha méltónak tartod magad a feladatra, ork uram! *Az északi belefúrja tekintetét Chothal szúrós szempárjába és mozdulatlanul, kinyújtott jobb karjával várja az ork válaszát.*

// Lonea Silame Hyolde //

*Silame harcias viselkedése cseppet sem lepi meg a csuklyás nőt. Kaján vigyorán mit sem változtatva villámgyorsan rántja elő testét elfedő köpenye alól szablyáit. A bal kezében tartott szúrófegyverrel hárítja Silame támadását, míg jobb kezében tartott fegyverével az elf nő oldalát veszi célba, pont két centiméterrel, halálpontosan megállítva a pengét, mielőtt az éles penge belemélyedhetne ellenfele húsába. A gyors harc az északi monológja közben játszódik le, esélyt sem adva az elfnek a szomszédos beszélgetés kihallgatására. A csuklyás nő ebben a sakk-matt pozícióban hajol közelebb Lonea-hoz és villantja meg hófehér fogait.*
- Atrus és az ork beszélgetése nem a Te fülednek való, szépségem! *Rekedt hangja már-már suttogássá gyengül, mégis bántóan erősnek hat minden fülnek az elfajult konfliktushelyzetben.* Pontosan úgy reagáltál, ahogy vártam. Ti, a tiszta vérűek, mindig meghajoltok az első szó előtt, és aszerint cselekedtek. Mi van, ha hazudtam? Mi van, ha nem is láttam errefelé egy gyermeket sem és csak azért falaztam be elmédet a hazugság tégláival, hogy most védekezésnek álcázva mozdulataimat vágjam át az egyik artériádat? Akár hiszed, akár nem, létezik gonosz is a világon, ami megpróbál mindig közéd és a célod közé férkőzni.

*Előnyét felhasználva eltaszítja Silame szablyáját magától, majd egy mesterien gyors és meglepően erős forgórúgással hasfalon találja ellenfelét. Nincs tisztában az elf nő állóképességével, de egy ilyen rúgás már erősebb férfiakat is földre vitt korábban. A csuklyás ahelyett, hogy Lonea-ra támadna, eltaszítja magától fegyvereit, majd ellenfeléhez lép és váratlanul bal kezét felé nyújtva, mosolyogva megszólal.*
- A kislányt egészen a Templom bejáratáig kísértem és Amos főpap gondjaira bíztam. Ha fontosabb számodra egy gyermek, mint a harci tudásod fejlesztése, nem tartalak vissza, de csalódni fogok féltestvéreim kalandvágyában. Ellenben ha fontosabbnak tartod a saját jövődet, elfogadod a segítségem!

// Turrog, a Behemót és Echnal Garm //

*A két kardforgató sorsa a felgyorsult események alatt összefonódni látszik. Turrog szavaira a kezdetekben senki nem figyelt, ám most, hogy a 'szertartás' előtt felszólalt, magára vonta az északi figyelmét, aki az orkkal folytatott beszélgetés közben csak egy-egy kézmozdulattal intett a törp és az érkező ember felé. A parancs nem nekik, hanem az erdő két oldaláról előlépő íjászoknak szólt. Három-három, az északihoz hasonló, de kevésbé kidolgozott páncélzatban díszelgő és felajzott íjjal felfegyverkezett harcos lép elő az erdő két oldaláról, már messziről közre fogva a két harcost. A törpöt félrevonják az ork és elf párostól, míg az embert nyílvesszőnyi távolságra közelítik meg.

A Turrog-ot sakkban tartó íjászok középen álló tagja leengedi íját és közelebb lép a törphöz. Kopasz fejbőre és hosszú, mellkasig érő, fonott szakálla, mélyzöld írisze és bölcs tekintete megfontolt jellemre vall. Mellvértjén ezüst színben ragyogó oroszlánfej díszeleg. Mély hangján megszólal.*
- A szertartást nem lehet megszakítani! Testvériségünk soraiban sok törp szerzett hírnevet így nem zárkózunk el jelenléted elől, de tudnunk kell, a társaid együgyűségét szem előtt tartva: a Viadalra jöttél vagy ez a nap számodra is csak egy kellemes kiruccanásként indult az erdőben?

*Az Echnal-t körülvevő íjászok mogorvábbaknak tűnnek a Turrog-ot figyelőknél, de itt is kilép a középen álló, oroszlán címert mellvértjén viselő alak a félkörből, lövésre kész nyíllal felhúzott íjával most is Echnal-ra célozva. Derékig érő, hátrafogott szőke hajával és kecskeszakállával kísértetiesen hasonlít az orkkal társalgó északira. Mogorva tekintetéhez még mogorvább szavak párosulnak.*
- Mit akarsz itt, arénakutya? Ez az erdő ma nem földmunkás parasztoknak, hanem igazi harcosoknak áll csak nyitva. Halljam! *Tekintetét az Echnal oldalán pihenő hosszúkardra vezeti, majd kaján vigyorral az arcán folytatja.* Úgy! Valóban harcos lennél vagy csak egy sötétben vájkáló tolvaj, aki kardot lopott, hogy ezzel váljon hőssé? Válaszolj, paraszt!

153. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 19:47:31
 ÚJ
>Aila Lamarrion avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Beérnek az erdőbe. Nys megnyugtatja, hogy Ard számára ez a 'mutatvány' nem okoz semmi nehézséget, ezt a szóban forgó elf is megerősíti, majd szökdécselve megindul a fák közt. Aila homlokráncolva figyeli, nem érti lelkesedésének okát. Szépnek találja az erdőt, de nem lát benne semmi rendkívülit vagy izgalmasat. Mosolyogva fordul vissza Nyshez.*
-Hát, többnyire arányos, bár sokszor szigorú. De ez kell is, mert sokan vagyunk és nem könnyű velünk bírni. De én nagyon szeretem.
*Alinar kérdésére rövid töprengés után válaszol.*
-Mint mondtam nagyon sokan vagyunk, és akik már el tudják látni magukat, azokat útjukra bocsátják. Nincs hely minden gyereknek, ha jön egy kicsi, a legnagyobbnak el kell mennie. Az a baj, hogy egyre több kicsi jön, így nagyok már nem igazán vannak.
*Ard egy Aila számára ismeretlen nyelven kérdez valamit a többiektől.*
-Ez elfül volt?*kérdezi a kislány kíváncsian.
Ezután elhangzik a fordítás is. Aila szeme hatalmasra nyílik a csodálkozástól.*
-A tündérek nem csak a mesékben léteznek?

152. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 17:20:17
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//A Harcosok Páholya//

* Echnal csak akkor döbben rá mióta is bújja a könyveket, mikor a nap első sugarai betörnek a könyvtárba. Szemeit dörzsölve áll fel az asztaltól, hogy folytassa Saira keresését, immáron - gondolván, hogy felkészült - az erdőben.

Nem gondolta volna, hogy ilyen zökkenőmentes lesz az útja. Az erdő 'bejáratánál' hezitált egy kicsit, de amióta belépett meg sem fordult a fejében, hogy visszaforduljon. Ha a Szellem találkozni akar vele, hát ő itt lesz.
Rendes kardját a ló nyeregtáskájában helyezte 'nyugalomra', míg a kovácsnál szerzett 'mágikus' kardot az oldalára kötötte. Szeretné hinni, hogy nem fog úgy járni, mint a legutóbbi bátor - bolond - harcos, ki a Szellem ellen vonult, bár ez a kard semmit sem biztosít.
Mikor meghallja az erdei állatok motoszkálásától eltérő hangokat, kissé begyorsul a szívverése, de mikor meglátja a pislákoló tűz mellett lévő emberek - és más fajúak - csoportját, máris nyugodtabb lesz. Ám mikor a kis csapatban megpillantja Chothalt, majdnem elrikkantja magát.*

151. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 16:57:16
 ÚJ
>Gaylia Faunalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Érzékeny füleivel könnyedén érzékeli, hogy az erdő ismét élettel telt meg, legalábbis a tó környéke, mely otthonául szolgál.
Hanyagul otthagyja a tavi tündér a félkész ékszereket, majd belecsobban a vízbe.
Vörös, hullámos haja szétterül körülötte a víz felszínén, és ruhája is könnyeden lebeg, közben pedig fülel; közelítenek, vagy épp távolabbról hallatszanak a léptek.
Borostyán szemeivel kémleli a bokrokat, fákat, arca most ijedelemmel teli, hisz nem tudhatja, jó szándékú-e a látogató.
Minden esetre fel van készülve, hogy pillanatok alatt elbújjon az egyik szikla mögé.*

150. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 16:28:28
 ÚJ
>Ardrian el Faruard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Belépője méltatására könnyedén biccent, inkább nem magyarázza ki, hogy csak azért nem ment körbe, hogy ne várakoztassa meg őket. Meg hát már látott mást is így távozni abból az ablakból, úgy látszik többek szokása ez. A kislány kérdésére csak mosolyogva végissimítja kezét Aila vállán.*
- Ne félts te engem, az erdőben nőttem fel. És ha azokra az idegesítő kövekre nem is mernék ráugrani, egy ilyen finom, füves talajra nem okoz gondot.
*Igen, ő ilyen, jobban szereti a természetességet, ellene van a városodásnak, tökéletesen élt az erdőben, nem is lenne itt, ha éppen nem erre kényszerült volna.
Ahogy lassan tovább indulnak, őt is átjárja az öröm, hogy igen, erdő, illatok, madarak, növények, állatok. Ard pont az a típus, aki tiszteli az életet, mindennél jobban, még az utolsó pici férget is képes számba venni, mosolyogni rá, énekelni neki.*
- Nincs ellenemre a tobozos ügy, bár a környéket jobban ismerők feladata a cél biztosítása.
*Pillant viccelődve Alinar felé, szinte számonkérően, hogy miért nem készült fel erre az eshetőségre. Az árvaházas kérdéshez inkább nem szól hozzá, majd megtud annyit, amennyit neki kell, de hátha tudnak segíteni a kislányon. A könnyed mozgása most látszik meg a legjobban a fiúnak, lehet, hogy nem nemesi, nem szőke a haja, nem oly' kecses, mint a holdfény, elf szavakat is talán némi 'tájszólással' ejti, de tiszta vérű tünde, könnyed mozgását látva ehhez kétség sem férhet. Most otthon van: ahol erdő pihen, ott nem lehet idegen. Egyszerű elfin saruját léptében lekapja - eme szokását Ali már ismeri -, s tarisznyájában helyezi el, majd pár lépéssel a többiek előtt, szinte ugrándozva köszönti a fákat, madarakat, tényleg, mint egy romlatlan, egyszerű, naiv kisfiú. A versenyre se úgy gondol, hogy most mindenáron nyernie kell, csupán szórakozásként barátaival. Rálép az ösvényre, mely a picike tóhoz, s a valószínűleg ott tartózkodó remetéhez vezet.*
- Nys! Merre vannak tündérkék?
*Szól hátra a lánynak, a szemében most ő lett az új témafelelős, hiszen azt mondta, sokat látott már. Egészen más hangsúllyal beszél most, mint eddig, észre se vette, de elf nyelvre váltott, ám nem csupán kiejti a szavakat, szinte énekli őket, ahogy gördülékenyen kiszaladnak ajkain. Amikor észreveszi, hogy milyen nyelven beszélt, vissza is vált a mindannyiuk által ismertre, és a gnóm-lányka felé pislog.*
- Nézd el nekem, csak azt kérdeztem Nyskeliennétől, merre találunk tündéreket. Te láttál már olyat?
*Tudakolja tőle finoman, enyhe mosollyal. Most se átlagosan beszél, csak úgy röppennek ki a száján a szavak, felengedett, otthon van, boldog.*

A hozzászólás írója (Ardrian el Faruard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.03 20:00:04

149. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-03 12:48:34
 ÚJ
>Dariskel Skeldrather avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Szelíd

*Kiér a műhelyből az erdőbe. A környék igen csendes, pont megfelelő egy kis gyakorlásra a számszeríjjal. Leemeli a hátáról, és megtölti. A töltés felgyorsítására igyekszik koncentrálni, ugyanis volt már dolga számszeríjakkal, de minden eszköz más és más. Célba vesz egy 300 lábra lévő fát, és tüzel. Az íj mint mindig most is bebizonyítja, hogy jól van összerakva, legalábbis a célzó vas jól van irányítva, és az ereje is megfelelő a lövéseknek. Folytatja még kicsit a lövöldözést, és igyekszik jól begyakorolni a töltést, majd az egyik fa tövében leheveredik egy kis pihenésre. "Szükségem lesz arra, hogy tudjam használni." Közben újdonsült társain gondolkodik."Érdekes egy csapatot hozott össze a sors. Erre a Saiimos valakire felettébb kíváncsi leszek, bár az utóbbiak után meglepetést biztosan nem fog okozni. Most azt hiszem alszom egyet." Majd hátradől a fának, és szundít egy keveset. Mozgalmas volt az elmúlt időszak.*

148. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-02 19:03:22
 ÚJ
>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A Harcosok Páholya//

*Chothal válaszát hallva alaposabban szemléli a többieket. A csuklyás nő közeledik hozzá. Valami rosszat sejt. Cseppet sem kellemes a másik jelenléte számára és kezdi igencsak kellemetlenül érezni magát. A nő szavai ezen cseppet sem segítenek. Silame igen nyugodt természet. Nem is nagyon lehet kihozni a sodrából, vagy ha igen, ahhoz sok idő és kemény szócséplés szükséges. Egy valamit kivéve. A gyerekeket igencsak kedveli és számára már szinte szentnek minősülnek az apró teremtmények. Ezért is szaladt a kislány után. "Erre most ez a némber visszaküldte a vadak közé... Már most elegem van belőle!"
Hátra nyúl csomagjához és villámgyorsan kirántja belőle egyik szablyáját. Azt ha csak tudja, a csuklyás torkának szegezi.*
- Merre küldte a gyereket? *kérdi visszafojtott haraggal. Eddig fel sem figyelt a törpre. Most viszont már nem fordul hozzá, végig fegyverének kiszemeltjén tartja szemeit.*
- Üdvözletem! Mondja, nem látott errefelé egy kislányt? Nagyjából a derekamig érhet, szőke, koszos, szakadt ruhában. Az arca is maszatos. *mond el néhány dolgot, hátha a nemrégiben érkezett látta. Reméli, hogy igen. Vagy azt, hogy választ kap a nőtől és még időben megtalálja. A ragadozók semmi perc alatt végezhetnek a gyerekkel, ha nem éri utol időben. Tekintetében a düh és az aggodalom keveredik. Dühös a csuklyásra, amiért elküldte az erdőbe a lányt és aggódik a lány miatt, hogy nehogy megtámadja valami.*
- Szóval, merre küldte a lányt? *kérdi ismét a nőt.*

147. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-02 15:36:39
 ÚJ
>Alinar Liathas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

- Micsoda könnyed belépő... *szól hozzá ő is Ard ugrásához az ablakból, majd mosolyogva sétál velük tovább, bár szíve szerint még elidőzne a Holdudvarban, de talán majd akkor, ha egyedül lesz. Most itt van neki a társaság, aminek úti célja van, így nem szeretne senkit sem hátráltatni ezzel.
Az udvar kis kapujánál megállva előreengedi a hölgyeket, Ardriant viszont maga mögött tudva lép utánuk. Nem illetlenségből, egyszerű szokás ez.
Kék szemeit végigfuttatja a zöldellő füvön, apróbb cserjéken, majd megemelve tekintetét elé tárul az erdő nagysága. Kedve csak jobbá tevődik ezáltal, akárhányszor eltudna jönni ide, sose unná meg.*
- Ha megbocsátod kérdésemet, kedved Aila, miért engedtek utadra az árvaházból? Nem hinném, hogy magaviseleted kellemetlen lenne, és még felnőtt sem vagy *intézi a gnóm lánykához kérdését, miközben arca komollyá, szemei viszont együtt érzővé válnak. Nem igazán tudna indokot fabrikálni elméjében, így a kisasszonytól várja a választ, feltéve, ha szeretné azt megadni.
Közben beérnek az erdőbe, de még gyalogolniuk kell, hogy beljebb érjenek. Ezúttal Nyskelienne ötleteire is kíván reagálni, így most felé fordul.*
- Ha Ard barátom sem bántja, felőlem használhatjuk a tobozokat is céltáblául, ám ahogy említetted, már az maga egy kihívás, hogy fenyvest találjunk ezen erdőben. De talán akad, vagy épp az öreg remete is segítségünkre válhat *veti fel ő is ötleteit, miközben könnyeden sétálgat velük*

146. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-02 11:13:51
 ÚJ
>Nyskelienne Firwhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

*Elindulnak hát, át a Holduvaron, az artheniori erdő felé. A Fogadó mögött fentről leugorva Ard is csatlakozik hozzájuk, magával hozva a felszerelését. Az íj első látásra nem tűnik különlegesnek, nincsenek rajta messziről feltűnő díszítések, de Nys tisztában van vele, hogy egy igazán jó íjász kezében a maga készítette íj szinte a meghosszabbodott karja, akarata, és félelmetes pontosságra és gyorsaságra képes vele.
Rámosolyog Ardra, ahogy az csatlakozik hozzájuk, és megigazítja a vállán a saját fegyverét.
- Köszönöm *bólint komolyan a Holdudvart illető bókra.*
- A népem szívesen fogadná Mindannyiótokat, bátran ígérhetem *hajol meg kicsit, ahogy mindhármuk felé intézi szavait* - és ki tudja... talán nincs is olyan messze az az idő.
*Puhán lépdel könnyű bőrcsizmájában a többiek mellett, és hamar maguk mögött hagyják a Holdudvar kis faajtaját, eljutva az erdőt szegélyező fűsáv zöldellő, a reggeli harmatot néhol még mindig őrző széles ösvényére.*
- Az elfek népéből sokan vannak, akik a fákon élik mindennapjaikat, és az erdő az otthonuk. Nem láttam még elfet, aki leugorva valahonnan megütötte volna magát... bár minden megeshet! *mondja közben Ailának mosolyogva, mesélősen.*
- Még az is, hogy Ard egyszer megüti magát, ha túl magasról ugrik le valahonnan... *ugratja egy kicsit a fiatal elfet, bár Ard könnyű mozgását látva Nys szerint annak a helynek nagyon magasnak kell lennie.*
- És mondd csak, milyen ez a Theris néni? Szigorú és félni kell Tőle? Vagy kedves, és vigyáz az árvaházi gyerekekre?
*kérdezi még Ailától, de igazából azon tűnődik, vajon ki biztosítja az Árvaház fenntartását, és milyen régi lehet az intézmény. "Talán módom lesz ezzel a Theris nénivel beszélni, és megtudhatjuk tőle... " gondolkodik.

Ahogy lefordulnak a fűsávból az erdő felé, a fák körbeölelik őket.*
- Itt sokkal otthonosabb mindannyiunknak, igazad van *néz mosolyogva Alinarra.*
- Talán fenyőtobozokra lőve kipróbálhatnánk kinek-kinek a célzótudását... *veti fel az ötletet.* - De ahhoz keresnünk kellene egy fenyvest... mivel ez itt egy fiatal tölgyerdő. Bár makkokon is próbálkozhatunk! *nevet fel* - de akkor én nem biztos, hogy minden esetben találatot fogok elérni! *kacag.*

A hozzászólás írója (Nyskelienne Firwhin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.02 11:15:51

145. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-01 20:27:22
 ÚJ
>Ekler Cesairo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36

Játékstílus: Szelíd

*Eszeveszetten fut. A fáradtságtól már alig tudja egymás elé rakosgatni a lábait, de addig megy, amíg össze nem rogy. Úgy ki szeretné fárasztani magát, hogy gondolkozni se legyen ereje. Most az egyszer nem tudná elviselni ha a boldog emlékek előtörnének. A barátaival együtt töltött idők
Csak szeretne az erdő csendes és oltalmazó békéjével egyé válni.
Térdei nem bírják sokáig és az egyik sziklánál össze is esik. Zihálva veszi a poros levegőt. Próbál a légzésére koncentrálni. Csak is csak arra, de érzelmei végül csak a hatalmába kerítik ,és keserves zokogásban tör ki. Nála szinte már valós értelmet nyerhetne a 'szíve összeszorul' mondás. A sírási hullámok között levegőért kapkod, de amint a tüdejébe kerül egy kevés rögtön ki is menekül onnét. Kezét arcába temeti. Szégyelli, hogy érett nő létére így viselkedik. De jelen helyzetben nem képes másra.
Végül akarva vagy akaratlan sikerül álomba sírnia magát. Nem érdekli, ki talál rá, majd másnap ráér elgondolkozni hogyan is tovább.*

A hozzászólás írója (Ekler Cesairo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.01 20:28:09

144. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-01 17:29:53
 ÚJ
>Gaylia Faunalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Mint már hosszú évtizedek óta, most is az erdőben sétálgat az alacsony tündérke, ilyen-olyan növényeket gyűjtögetve, hogy újabb ékszert alkosson magának.
Kedveli ezt az elfoglaltságot, sokszor köti le magát ezzel, aképp most is, ugyanis magányos egyed lévén nem igen akad társasága. Az emberektől, egyéb lényektől is tartózkodik, de azért nem bánkódik; boldog, harmonikus életet él a természettel.
Vidáman nézelődik, és már igen sok mindent összeszedett, így a vízeséshez igyekszik vissza, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát, elvégre vízi tündér.
A tó partjához sétál, majd óvakodva körülnéz, de szerencséjére most elég kihalt, így nem kell bujdosnia.
"Hála a teremtőmnek, végre egy békés nap, amikor nem jár ide mindenféle idegen." Sóhajt magában, és kicsit morcosan elhúzza a száját, de aztán mosolygós arccal leül a köves partra, lábait pedig a vízbe lógatja, és nekilát az újabb ékesség elkészítéséhez, miközben halkan dudorászik valami vidám dalt.
Nem is tudja honnan ismeri, talán az öreg remetétől, vagy épp apró rokonaitól, nem tudni, de az biztos, hogy nagyon kedveli, és gyakran dúdolgatja unalmas óráiban.*

A hozzászólás írója (Gaylia Faunalyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.01 17:30:14

143. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-01 14:25:12
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Harcosok Páholya //

*Az ork nem lepődik meg. Nem kedvelik a fajtáját. Különösképp az emberek. Ha tíz-húsz évvel fiatalabb lenne, az északi beütésű férfit alaposan agyonverné. Azonban kora, meghozta azt a minimális bölcsességet, ami elég ahhoz, hogy kulturáltabbnak nézzék az átlag orknál.
Amikor a köpet a lábától nem messze ér földet, előbb a földre néz, majd az unszimpatikus harcosra. Csak mordul egyet, kardját a földbe szúrja és így szól:*
-Ahogy nézem, az emberek önök felé sem mások...
*Ám nem hagy időt a sors további csöndes provokációra, hirtelen a kocsmában látott elf nő tűnik fel. Silamé. A nő felé tekint, majd így szól higgadtan:*
-Épp e kedves társaságnak vendégszeretetét élvezem.
*Mondja gunyorosan az ork, majd így folytatja:*
-Tekintsünk el ember a provokáló megjegyzéseitől. Miféle plakátok? Nem rég érkeztem vissza a városba...
*Mondja komolyan Chothal és reméli a férfi meg a fura női társa, aki épp Silaméval próbálkozik, nem valami két személyes vándorcirkuszt üzemeltet.
Várva a választ feltűnik még egy alak. Egy törp. Jól páncélozott és jól fegyverzett. Nem igen találkozott Chothal a városban említésre méltó törppel, de az idegen annak tűnik. A modora nem épp kedves, de Chothalt ez nem igazán izgatja.*
-Épp most próbálom kihúzni a 'barbárból' és 'szektás' társából, mire készülnek... törp uram.
*Mondja Chothal. Ha nincs bemutatkozás... hát nincs. Akkor Ő is tárgyilagosan beszél.*

142. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-05-01 14:03:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

// A Harcosok Páholya //

*A tűzrakás vidám lángjai hosszú órák elteltével gyengülnek, míg nem már csak gyenge parázsként ontják magukból a hideg éjszakától enyhén védő meleget. Az első érkezőt váratlan némaság fogadja, illedelmes kérdésére pedig csak egy érezhetően negatív válasz érkezik. A nehéz fémvértet viselő északi fel sem állva a hamvaktól az ork felé fordul és a földre köp, majd levegőnek nézve a két méter magas harcost, odaszól csuklyás társának.*
- Nem hittem volna, hogy Arthenior ennyire bővelkedik az agyhalott monstrumgépekben. Bárcsak visszakaphatnám azt az órát az életemből, amit a plakátok elhelyezésével töltöttem...
*Kioktató szavai után az erdő lombjai megvadulnak, talán az enyhe szél támadásai miatt, talán az avarban rejtőző ismeretlenek intenzív mozgása miatt.

A konfliktus helyzet pillanatában érkezik meg a második számú jelentkező - legalábbis a csuklyás így könyveli el a dupla szablyát viselő elf nőt. Gúnyos vigyorral arcán áll fel a tűz mellett elhelyezett szikláról, amin eddig törökülésben szemlélte az első napsugarakat. Az elfhez lép, ügyet sem vetve a nála kétszer nagyobb orkra. A tűznél ülő északi a szeme sarkából, unottan figyeli az eseményeket. A csuklyás nő rekedtes hangon megszólal.*
- Ne izgulj kedvesem, mi találkoztunk azzal a kislánnyal és nekem köszönhetően talán megtalálta a helyes utat, ha csak nem támadta meg és mészárolta le valamelyik ragadozó fenevad az erdőben, ahová beküldtem, két órával ezelőtt. Nehéz elhinni, hogy ebben a városban ennyi a magának való, ostoba gyermek és 'dicső' harcos, akik egy szóra engedelmeskednek.
*Groteszk vigyora és kegyetlen szavai még a legnyugodtabbakat is komoly feladat elé állítják; a csuklyás nőben az alvilági rosszindulat született újjá.

A harmadik érkezőt az északi kitűnő érzékszerveinek köszönhetően már távolról kiszúrja, de egyelőre még annyi figyelemre se méltatja, mint az elsőként érkezett orkot. Azzal, hogy nem köpi le a törpöt, máris több tiszteletet tanúsított felé, már ha nevezhetjük tiszteletnek, ha az embert semmibe veszik és levegőnek nézik.*

141. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2012-04-30 23:57:56
 ÚJ
>Turrog a Behemót avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678

Játékstílus: Vakmerő

//A Harcosok Páholya//

*Turrog nyugodtan sétálgat az erdőben. A barakkban tett látogatása, habár felettébb felüdítő, nagyon is fárasztó és izomkínzó volt. Kicsit talán még meg is húzta karjait, bár a fájdalom elenyésző a lelkében érzett tragédiához képest. Napok, talán hetek teltek el azóta, hogy a pusztán megtörtént a baleset, ahol elesett az egyik társa. Turrog tudja, hogy a csatatér veszélyes, főleg tapasztalatlan mágusok számára, ám akárhogy is próbálja vigasztalni magát, a nő az ő hibája miatt vesztette el az életét. Több száz, talán ezer ellen halálát is okozta már a törpe, ám a fiatal hölgy elhullása volt rá a legnagyobb hatással. A harcos azóta már a templomot is megjárta, mégpedig fogadalom céljából. Fogadalmat tett, hogy soha többet nem szegi meg a harcosként tett esküjét. Bármi is történjen.*

*Pár órája sétálgathat, mikor fényekre lesz figyelmes. A sötétben alakok bontakoznak ki, köztük ez harcos és egy ork. Turrog keze ökölbe szorul, ahogy meglátja őket. Arthenior már az otthona, és mikor legutóbb orkokat látott, a város majdnem porig égett. A törpe tekintete most a többi idegenre vándorol. Egy csuklyás, talán nő, és egy elf szerű képződmény, aki csak az idegenek közé ront hirtelen a semmiből. "Mit csinálhat az a hegyesfülű abban a társaságban?" Kérdezi magától, majd halk társalgás szavait hozza felé a szél. Nem érti, mit is mondhatnak, de azt feltételezheti, hogy biztos semmi jóban. Turrog megfeszített idegekkel lassan a tömeg felé kezd ballagni, majd mikor már a fény őt is éri, megszólal.* Mondják csak, milyen közös ügye lehet egy páncélos barbárnak, egy elfnek, egy orknak és egy szektatagnak?* Kérdezi komor hangon. Közelebbről jobban megfigyelheti az idegenek kinézetét, így azt is, hogy elég jól fel vannak fegyverezve. Akárcsak ő.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257