//Nitta és Lorsan//
– Nem is tudom, valahogy újabban sűrűn keveredem bajba. Valami gond lehet a viselkedésemmel, nem? *kérdezi tréfásan komolykodó hangnemben.
De végül is az egész reggel, vagy inkább délelőtt így indul, vidáman, lazán, kedvesen évődve. Lorsan mikor visszatér, megpörgeti őt, csak hogy érezze a törődést.
Aztán egyszerűen végigtapogatja, felmérve minden porcikáját, és közben hümmög.*
– Ne csinálj már úgy, mintha lóvásáron lennél! *szól hát rá, de a hangjában nincs igazi harag vagy sértődöttség.* Már hazahoztál, a nyakadon maradok, akár rossz, akár nem is annyira. Kénytelen leszel megbékélni a helyzettel!
*Nitta a fejét csóválja a párja komiszkodásán, de végül elmosolyodik és a fák ügyét már közösen vitatják meg.*
– Távolabb, vagy sem, de ha nyári vihar van, az állatok talán bemenekülnek a fa alá, nem lenne jó, ha az meg vonzaná a villámokat. Ezért gondoltam hársra is. Nem is tudom. Meg a teája is finom, és mikor virágzik az illata is. Talán az akác is jó lehet *veti még fel.* Bár azt kordában kell tartani, de amikor virágzik szép, meg a méhek is szeretik. A füves pusztákon láttam már.
~Aztán nem tudni, hogy itt jó lenne-e, majd Lorsan kitalálja.~
*Elneveti magát.*
– Igen, kimegyek, és akkor megnézzük. Bár bízom benned, hogy jó helyet találtál neki.
*Bólint, mert az csak természetes, hogy főz, meg a női munkákat elvégzi, hiszen ez így van, Lorsan meg gondoskodik arról, amiről neki kell, mint férfinak.
Végül nekilátnak a reggelinek.*
– Ez most nem olyan vastag, viszont nemsoká délidő, addigra készül majd valami tartalmasabb étel, kitalálok valamit *ígéri* és készítek ki neked teát, nehogy elszomjazz! Ez benne foglaltatik az ellátásban. Tudod *neveti el magát* Napi háromszori étkezés, tea bármikor, és mellé csókok. Ha így megfelel!