// Az Unikornis átka //
*Úgy tűnik, nincs komolyabb baja az óriásnak, mi több, mintha még jobban is lenne! Egészen idáig nem látta még ilyen könnyedén mozogni, nemes egyszerűséggel felpattan, mintha következő pillanatban táncra is perdülne, persze azt azért óriás módra. Ám e helyett egy hasonlóan meglepő mozdulatot tartogat Raeyan számára, aki meg is illetődik annak hatására.*
- Jaj, mitcs...
*Nyögi, ahogy a szó szerinti vasmarkok köré fonódnak, s egyszerűen felkapják Raeyant, aki vaságyastul nem nyom annyit, hogy az óriást ebben akár alapjáraton is gátolja. Így ő a lándzsáját szorítja csak, hogy az le ne essen, emellett felismeri hamar a helyzet mibenlétét, így nem kezd el kapálózni sem, hisz a társa jó szándékában, s hogy nem szállta meg őt is valamiképp a kántálás hatása, s ez most épp elég. Vagyis mégsem elég, mert az unikornis megindul utánuk, s mivel elméletileg a leggyorsabban úgy kaphatta fel az óriás, hogy vele szemben van, s így ő az unikornisra pont rálát, amikor az:*
- Jön! Utolér minket!
* Persze megpróbálja furcsa testhelyzetében a lándzsát úgy tartani, hogy azzal akadályozhassa, esetleg megszúrhassa a közelgő jószágot. Amennyiben az ettől függetlenül gond nélkül megközelíti őket, erősen ráharap Raeyan karjára, aki fájdalmasan feljajdul.*
- Eressz el te dög!
*szabad kezével továbbra is fegyverét markolja, azt függőlegesen tartva, elengedve és újra elkapva megpróbálja rövidebbé tenni a keze és a lándzsa hegye közti távot, hogy azt a közepén, vagy még közelebb a hegyéhez fogja, és odafigyelve, hogy ne akadjon az óriásba, megpróbálja kiszúrni vele az egyszarvú szemét egy arra alkalmas mozdulattal, ha tud ilyet jelen testhelyzetében. Az is lehetséges, hogy a művelet közben leejti a fegyvert, ám úgy érzi, kezével nem érné el a szemét, hogy azzal kaparja ki, a kardjához meg technikai okokból nem fér most hozzá. Közben az óriásnak is szól:*
- Tegyél le!
*Annál is inkább, mert felismeri, hogy az óriás most őmiatta került patthelyzetbe. Utálná, ha őmiatta sodródnának veszélybe társai. Ráadásul hasonló jellegű helyzet történt már vele egyszer régen, s akkor nem tudott közbeavatkozni, a hőse veszte pedig mindmáig kísérti néha. Ezt nem akarja, hogy megismétlődjön, ráadásul most ismertnek véli az erőviszonyokat, s tudja, legjobb ha:*
- Hagyd, csak tegyél le!
* Próbálja elejét venni a fölösleges hősködésnek. Bár nem nagy harcos ő, annyira elég lesz, hogy feltartsa az állatot, ha már az őt választotta ki magának elsődlegesen, míg az óriás s tán a többiek is biztonságban bejussanak a barlangba. ~ Na most ki hősködik? ~ Apropó többiek, őket nem látja (vagyis nem tud figyelni feléjük) de reméli, hogy akár a földön van az a kötél, akár átvette valamelyikőjük, azért nincs komolyabb bajuk, már eltekintve a külsejük torzulásától.*
A hozzászólás írója (Letrion Raeyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.16 21:37:54