Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 164 (3261. - 3280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3280. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-30 08:05:23
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*Felemeli tekintetét a húsról és végig méri az idegent, azután biccent egyet a fejével. Egyre inkább az az érzése, hogy ez a csodabogár egy, vidám groteszk maszk mögül néz rá. Nyúlánk teste és szürke bőre, valamint vonásai elárulták számára, hogy sötételf szerzet, mint ő, mégsem érzi egy kasztba tartozónak magával. Megnézi az Azzunak nevezett kis jószágot, aki kíséri és már nyelvén lenne, hogy szép áldozat lenne az istennőknek és még meg is ehetné, de Fibienne lelkesedését látva inkább lenyeli a mondatot.*
~Ilyen különös sötételf szerzetet? Vásári komédiás, aki mesél egy kis húsért? Najó! Lássuk milyen vagy mesélőnek. Elvégre tényleg az adósod vagyok én nem voltam ott, mikor kellett, ha enni kérsz cserébe, akkor még mindig én jártam jobban.~
-Én nem találkoztam ezekkel a szívélyes népekkel... ,de készséggel elhiszem, hogy léteznek ilyenek.
*Vigyorog még magában egy sort, aztán a közömbös arca mögül előhúz egy mosolyt.*
-Az életmentés elegendő, ahhoz, hogy velünk tartson. Tessék ne éhezzen egy sötételf ivadék sem.
*Azért mielőtt közelebb engedi magukhoz, gondolja közli, tudja miféle. Nála bizalmatlanabb nőt aligha találhatott volna Arthenoirban. Az elbűvölő maszk még gyanús is neki, de kishúga láthatóan kezdi élvezni a társaságot és ő nem akarja elrontani az örömét. Megfog egy pokrócot és magukkal szemben lerakja a földre, aztán felé int, hogy jelezze részéről kijelölte a megfelelő helyet a jövevény számára.*
-Csk tessék érezze magát otthon. Izgatottan várom a történetet.
*Visszatér kishúga mellé és a térdére ül, hogy azért fel tudjon pattani, ha kell. Fére billent fejjel mosolyog.*



A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.30 08:06:12

3279. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-30 00:47:35
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*Fogvacogva hagyja, hogy nővérkéje lehámozza róla a vizes ruhát, majd gyorsan begubózódik az egyik meleg pokrócba. Miután a kényelem és a meleg is ily módon biztosítva lett számára, minden figyelmét az idegennek szenteli. Vagyis folyton Ziál mögé pislant, így az idegenből furcsa ember, majd vicces bácsi lesz, s mire a görény megközelíti fekete kis orrával, már bujkáló mosollyal nyújtja kezét a szőros, kvaffogó állat felé. Mielőtt megérintené, egy kíváncsi pillantást vet Azzu gazdája felé, majd ha a görény engedi, vidáman megvakargatja annak füle tövét.*
-Azzu milyen állat? Nem láttam még ilyet, de nagyon aranyos! És úgy látszik ízlik neki a sült hús...
*Jegyzi meg, miközben a görény lelkesen rágcsálja a nagylelkűen elfogadott húst. Fibienne csak nézi csodálkozva és egyre nagyobb érdeklődést tanúsír az állat irányába, habár gazdájáról se feledkezett meg.*
-Milyen történetet? Mese vagy olyan igazi?
Nézd Ziál! Teljesen össze tud kuporodni!
*Kiált boldogan nővérkéjének. A szőrös kis jószág már bele is lopta magát gyermeki szívébe.*

3278. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-30 00:13:43
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ébredés//

*Ryrroshvar - mert, hogy így hívják a férfit - meglepetten konstatálja, hogy az első választ az eddig szótlan kislány adja neki. Ha lehet ennél, még szélesebb lesz a vigyora. Még hófehér, irreálisan szabályos fogai is kivillannak. Olyan, mintha egy vonalzó mentén illesztették volna be őket a helyükre.*
-Áh, hogy a nővéred! *billenti oldalra a fejét.*
-Igaz, hiszen fiatal még anyának... de hát olyan kevés a hasonlóság... *mondja sajnálkozó arckifejezéssel, majd gyorsan visszaveszi vigyorát.*
-Igaz, igaz, mennyire igaz! Tele vagyok furcsábbnál furcsább valamikkel... például a botom... nem akármilyen bot ez... na meg a madarak! Hát milyen okos vagy! Valóban nem tudnak beszélni! De más a helyzet... *kezdi sejtelmesen, majd a következő pillanatban szinte a semmiből terem a kezében egy fekete orrú vadászgörény.*-...a görényekkel! *pillant elégedetten a kislányra, miközben az állat végig szalad a karján, és megtelepedik a vállán.*
-Igazam van, Azzu? *kérdezi, mire az állat két lábra áll a nyaka mellett, és furcsa cserregő hangokat ad ki. A férfi eztán széles mozdulattal, egész testével az elf felé fordul. Pedig nincs nagy távolság a gyerek és a nő között.*
~Ez már mindjárt jobb fogadtatás!~ *gondolja.* ~Na de várjunk csak! Hát nem fog így lekoptatni!~
-Igazán nem tesz semmit! *mondja a nő hálálkodását hallva, majd a háta mögött összefonva karjait, színpadiasan meghajol. Olyan egyenes háttal, mintha egy deszkát kötöttek volna hozzá, és olyan mélyre, hogy az orra majdnem a térdét súrolja. A kis állat leesik a válláról, s ahogy a földre puffan, ismét két lábra áll, és olyan hangosan kezd a férfi felé kaffogni, hogy teljesen olyan hatást kelt, mintha veszekedne vele. Meglehetősen mulatságosnak tűnik. A férfi fekete hajtincsei előre hullanak, s amikor ismét kiegyenesedik, rakoncátlanul himbálóznak arca mellett. Idegesen söpri ki a szeméből.*
-Ám, ha szabad megjegyeznem...
*Erre lelép. Fogja magát, és csak úgy elcsörtet a gyerekkel! Mikor a nő és a kislány háttal kerülnek neki, arca egy pillanat alatt elsötétül, aztán szemei ismét hunyorogni kezdenek. Na nem! Őt nem hagyják sosem faképnél!
Hosszú léptekben, kényelmesen, és macskás ruganyossággal elindul a nyomukban, s pár méterre megáll a kis táborhely előtt.*
-Ha szabadna megjegyeznem... *kezdi újra, emeltebb hangon, hogy a nő hallja.*... amint az imént el is kezdtem mondani, mikor illetlenül, durván félbeszakított... *mondja a lehető legjobb kedéllyel - miközben a lába mellett elsurrant az Azzunak nevezett állat, és egy pillanat alatt Fibienne lábánál termett kedvesen szimatolva.*
-...azt hallottam, az Artheniorban és környékén élők igencsak barátságos, vendégszerető népek... akik nem nézik tétlenül egy szegény, segítőkész vándornak a szenvedését. És mint tudjuk... az istennők nem adnak enni.
*A kijelentésére még a vadászgörény is éhesen szimatol a sült nyúl felé.*
-Már bocsássanak meg a tolakodásért... de némi falatot szívesen elfogadnék... cserébe egy kis meséért... ha az életmentésem nem lett volna elegendő. Hisz semmiség. *rántja meg a vállát.*-Mindennapos eset. Gondolom én. *vigyorog.*

3277. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:46:17
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*Lassan ő is végig méri az előtte álló fura szerzetet. Különösnek hat, de tény, hogy az előbbi következtetésével és gunyoros szemével nem tűnik túl veszélyesnek, sőt inkább komikusnak hat, de azért jó lesz óvatosnak lenni. Lassan leengedi a tőrét és szélesen elmosolyodik, az előbbi idegességnek nyoma sincs az arcán. Fibienne megjegyzésére felnevet.*
-Akkor kis húgom köszönöd meg szépen a hívatlan furcsa bácsi segítségét! Bizony nagy szerencse, hogy erre járt. Köszönjük és az Istennők kísérjék tovább útján!
*Azzal se szó se beszéd ott hagyja az idegent a vízben és megy vissza egyenesen a tábor helyhez és a meleg pokrócokhoz, mert karján kishúga már reszket. Az átélt izgalmaktól, vagy a hideg víztől azt nem tudja, de lehúzza róla a vizes ruhát és gyorsan becsomagolja a meleg pokrócokba nehogy megfázzon, majd nyugtatóan megsimogatja a hátát. Látszólag egyáltalán nem figyel az idegenre, de érzékeivel követi minden mozdulatát és a szeme sarkából végig szemmel tartja. Józan hűvös természete visszatér, miután kishúgát biztonságban tudja. Odasétál a nyúlmaradékhoz és levág Fibiennének és magának is egy darabot, majd Letelepszik a pokrócra ő is. A történések közben csak most tudta átfutni a pár sort, amit Lazelit hagyott nekik hátra, így őfelőle is nyugodt lehet. Eszeget és közben a nem törődöm veled maszkot varázsolja arcára, alatta láthatatlanul, most éppen olyan kajánul vigyorog, mint az előbb a zöld köpenyes idegen.*
~Milyen lehetetlen viselet egy erdőben. Na mi lesz? Ide jössz vagy mész? Fura egy szerzet vagy! Mint egy sötételf és egy gnóm ivadéka.~
*Szeme sarkából követi az idegen minden mozdulatát.*

3276. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:29:16
 ÚJ
>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457

Játékstílus: Vakmerő

//Észak reménye//

*Lehet, hogy ahonnan Azel'irt jött, ott jó ötlet farkassal az oldalán mászkálnia. Errefelé viszont némi okkal és joggal látják levadászandó veszélyforrásnak az efféle négylábút. Félelemnek ehhez köze nincs - jóval veszélyesebbek az állatra, mint az őrájuk; pusztán mások megkímélése a cél.*
- Ha rossz szándékkal közeledtél volna, akkor már nem élnél *vigyorodik el az új jövevény szavai hallatán, megerősítve azt, amit az íjász mondott. Bizony, valószínűleg pont azon vitatkoznának Svirrel, hogy melyik bokor alá is rakják el a hullát. De mivel a furcsa páros láthatóan békés szándékú, nem tesz semmiféle lépést ez irányba. Így Elinarának is akad valódi társasága a keresgéléshez, amit egyetlen fejbólintással helyben is hagy. Amíg a farkas nem rakoncátlankodik, akkor senkinek sem esik bántódása. A távozó Svirnek csak odaint. Hamarosan úgyis újra találkoznak.*

3275. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:27:50
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

~Nem. Ez az ember nem olyan... ~
*Szögezi le magában a dolgot, de szemét továbbra sem veszi le a férfiról. Az ijedelem helyett valami makacs kitartás költözik tekintetében, mint mikor a macskák kiszúrják a zsákmányt. Hallgatag, néma kis lányka. Még csak nem is sikított. Se akkor mikor meglátta, se most, mikor is Ziál védelmezően karjába zárja. Belül ugyan nagyban megkönnyebbül, de a szemkontaktust így is nehezen szakítja meg. Nem reagál a férfi szavaira, továbbra sem hagyja el egy szó sem az ajkát. A kék ruhácskából csak úgy csurog a víz, mikor nővérkéje felemeli. Az idegen utolsó szavaira azonban érdekes módon határozottan csengő gyermekhang ad választ.*
-Ziál nem az anyám, hanem a nővérem. És... Köszönöm, de nem bízom magában. Tele van furcsa valamivel, ráadásul nem is ismerem. A madarak pedig nem is tudnak beszélni.
*Fibienne zár maga körül. Zár és véd. Csak ez után öleli át szorosan nővérkéjét és könnyebbül meg egy kicsit. Ő majd megvédi. Most már biztonságban van a furcsa idegen elől. Nem tetszik neki a szeme.*

3274. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 22:47:57
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ébredés//

*Ahogy számított rá, a kislány fel is ébred.
Aztán ahelyett, hogy megköszönné amit tett, elkezd neki itt ijedezni. Ezért is utálta mindig a kölyköket. Olyan ostobák. Ő nem volt ilyen gyerekként, egyszer még egy farkassal is farkasszemet nézett, aztán persze az anyja sikoltva kapta ölbe és rohant el vele, de nem veszi magára az anyja gyávaságát.*
-Jajj, ne már...! *mondja, amikor a kislány hátrál, és még le is fröcsköli. Némiképp felszisszenve áll fel azonnal eddigi guggoló helyzetéből. A tőrt már mélyen visszasüllyesztette a csizmájába. Olyan gyorsan emelkedik a helyzet magaslatára, hogy még a hátára kötött faragott botja is fejbe kólintja. Csípőre teszi a kezét, és úgy néz a kislányra.*
-Hát ez a köszönet? *korholja, majd egy pillanat alatt vissza varázsolja olyan jól begyakorolt, elbűvölő vigyorát, és jobb kezét felemelve megmozgatja mutatóujját.*
-Az ilyen kislányoknak nem volna szabad egyedül császkálniuk errefelé! Látod mi lett veled! Ha nem jövök, lehet már mosómedvék falatoznának a csinos kis kobakodból!
*Na jó. Be kell vallani, nem éppen a legmegnyerőbb a gyereknyugtatási technikája. Csak remélni meri, hogy nem marad a nyakán... áh! Vagy úgy?
Az idegen nő egy pillanat alatt elszáguld mellette, ölbe kapja a gyereket, és tőrt szegez rá. Először a homloka közepéig szalad a szemöldöke, majd elneveti magát. Van valami ijesztő a hangjában. De az arca mégis olyan megnyugtató, ahogy jókedvűen nevet a helyzeten, ahelyett, hogy megijedne.*
-Hát így köszöntik errefelé a fáradt vándorokat? *kérdezi végül, mikor kineveti magát. Karba fonja a kezeit mellkasa előtt, és alaposan végig méri a nőt.*
~Elf... neeem... szép, de nem olyan fenséges... fél-elf. Nocsak! Egy rokonlélek?~
-Egy köszönöm épp jó volna... *válaszol végül a kérdésre.*-Igaz kicsim? *hajol előrébb a kislány felé gügyögve.*-Na persze... *egyenesedik ki, majd lassan sétálgatni kezd a páros előtt.*
-...tekintve, hogy megzavartam a nagy családi idillt... hoppá! Várjunk csak! *torpan meg ismét felemelve mutatóujját.*
-Csak nem? Csak nem? Egy kis madár azt csiripelte most nekem, hogyha a kedves anyuci nem tűnt volna el, talán nem esett volna baja a kislánynak. Hohó! Micsoda fordulat kérem szépen! Még jó, hogy én itt voltam... *dugja zsebre a kezét, és néz kaján vigyorral Ziál szemeibe.*

3273. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 22:28:16
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*Egyre inkább szorongató érzése támad, ahogy a tábortűz körül lévő helyeket pásztázza szemével hiába. Nem látja kishúgát semerre és Lazelit is elment, így nem kérhet segítséget a kereséshez. Hirtelen, valami a tó felé vonzza a tekintetét. A belső megérzése azt súgja, arra kell mennie, de most! Futva teszi meg azt a pár métert vissza és döbbenten felfedezi a jelenetet a tónál. Egy zöld köpenyes furcsa idegen és Fibienne, ahogyan rémülten mered rá. Nem sokat gondolkozik előkapja futtában csizmájából az egyik tőrét és a folyóba gázolva, szándékosan majdnem elsodorja az idegent. Közben felméri, hogy nem lát nála fegyvert, de ki tudja mit akarhat egy kislánytól az erdőben. Felkapja a vízből karjára a kislányt a másik kezében lévő tőrt karját kinyújtva az idegenre szegezi.*
-Mit akar tőle?
*Kérdezi talán egy kicsit indulatosabban is a kelleténél. Ha józansága a tegnapi események hatására és a kishúga iránt érzett szeretete miatt nem lenne egy kicsit elhasználódva, akkor valószínűleg nem közelített volna ilyen indulatosan a helyzethez, de jelen pillanatban nem nagyon tudja higgattan kezelni az idegen felbukkanását.*


3272. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 21:39:39
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés//

*Szeme hirtelen pattan fel valami furcsa, késztető érzés hatására. Talán túl gyorsan is hatott rá a varázslat, de hát elég fogékony mindenfajta ilyen apróságra. Ahogy felébred, először köhigcsélni kezd, majd a meglepettség miatt túl gyorsan akar felállni a vízből, minek hatására megcsúszik és hangos csobbanással zuhan vissza a fenekére, akaratlanul is talán lefröcskölve az eddig észre nem vett idegent, pedig elég közel van hozzá. Ha figyelmét eddig el is kerülte volna, most sóbálvánnyá meredve mered tágra nyílt, rémült tekintettel a teljesen idegen alakra.*
~Ki ez? Mit akar? Hol van Ziál?~
*És hasonló típusú kérdések cikáznak a fejében, miközben a világért se mozdulna meg onnan, ahova esett. Csak nézi és nézi az idegent, le nem véve róla a tekintetét. Haja csuromvizes, s kócosan lóg bele szemébe, míg a Lazelit-től kapott csinos kék kis ruhácska dermedten tapad bőréhez. Talán még fázik is ott a tóban ücsörögve egy kicsikét, de nem törődik vele. Nem tudja eldönteni, mit is akarhat tőle ez az idegen?*
~Nem... Az nem lehet... Nem vihet el! Itt van... Ziál itt van...~
*Mondogatja magában, de nővérkéjét egyelőre nem látja. Különben is, akkor le kéne emelnie tekintetét az idegenről. Az idegenről, aki férfi és ki tudja mit akarhat.*

A hozzászólás írója (Fibienne Ayalsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 22:28:01

3271. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 20:27:32
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ébredés - Fibienne és Ziál//

*Már napok óta bolyong ebben a nyavalyás erdőben. És persze az is kezdi idegesíteni már, hogy miért épp a kedvenc, zöld selyem, aranyszegélyes köpenyét vette magára. A másik, igaz már túl mocskos, de inkább abba akadnának bele az ostoba gallyak a bokrokról. Úgy nyújtózkodnak utána, mintha életcéljuknak tekintenék, hogy visszarántsák.*
-Ha még egyikőtök belém akad, leátkozom... *morog fel hangosan, amikor ismét belé kapaszkodik egy ág. Kicsúszik egy szál. Bosszankodva tépi le a ruháról, és mogorva, komor képpel csörtet előre tovább az úton. Olyan zajt csap, hogy egy mérföldes körzetben biztosan nem megy a közelébe egy állat sem.
Tud halkan mozogni ha akar, amiért most ezt nem teszi meg, igen egyszerű oka van. nem akar.
Annyira fáradt, éhe,s és elcsigázott már, hogy magasról tesz arra, ki hallja meg és ki nem. Egy közeli hegy lábánál éjszakázott, és erről a helyről füstöt látott felszállni az éj leple alatt. Rég nem találkozott már senki emberfiával, így éppen idejét látta annak, hogy valami jó kis falatot, vagy aranyat csaljon ki néhány ostoba utazóból.
Aztán kisvártatva kiér a napfényes tisztásra.
Mintha nem messze tőle valaki elosont volna a fák közé, de nem tanúsít neki különösebb figyelmet. Inkább a tábortűz, és a hús maradványain akad meg a szeme, amit azonnal észrevesz éles szemével. Hanyagul kisöpri arcából szénfekete tincseit, és széles léptekkel elindul az irányba. Nincs itt senki. De miért nincs? Megtorpan. Nem volna jó, ha belesétálna valamiféle őrült csapdába, amit egy hagymázas képzelgésű kannibál állított a gyanútlan, védtelen utazóknak. Na persze ő nem védtelen.
Látja, hogy nem csak a hús, de pokrócok, és néhány más tárgy is szanaszéjjel hever a tűz mellett. Lábnyomok is vannak a hervadó fűben.
Szemei felé tezsi egyik kezét, hogy a vakító sugarakat kitakarja, és szétnéz. Ekkor látja meg a tó partján a kislányt.
Vagy az is lehet, hogy gnóm, vagy tündér, de inkább embergyereknek tűnik. Csak fekszik ott a sekély vízben, és nem mozdul.
Megrántja a vállát és visszafordul a tűzhely irányába, ám mielőtt elindulna, hogy gyorsan összeszedje amit tud, ismét elgondolkodik.*
~És ha ez a csapda?~
*Megadóan sóhajt fel néhány perc gondolkodás után. Szemeit forgatva sarkon fordul, és hosszú lábaival, ruganyos léptekben, ráérősen elindul a tópart felé.
Kisvártatva odaér a kislányhoz, aki még mindig mozdulatlanul fekszik.*
-Halihóóó... *varázsol széles mosolyt az arcára, de a lány nem tanúsít nagy figyelmet számára. Ismét felsóhajt.*
-Na ne mááár...
*Leguggol, alaposan ügyelve rá, hogy ne lógjon bele a talárja vége a mocskos, iszapos vízbe, majd egy ujjal megböki a kislány vállát.*
-Öhm... minden rendben van?
~Naná, hogy nincs. Itt fekszik kifekve... mételyes istenek... miért pont velem történik ez?~
-Öhm... nos... azt hiszem segítségre volna szükséged...
*Előhúzza egyik sima, fénytelen fémtőrét csizmája szárából, és belevág vele a bal tenyerébe.*
-Na jó, ettől majd kinyitod a szemed...
*Ökölbe szorítja kezét, apró vércseppet kibuggyantva ezzel a tenyeréből, és szórakozottan morog pár rég elfeledett nyelve írt szócskát. Aztán csak vár.*

3270. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 20:00:43
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Ébredés-Fibienne-Lazelit//

*Békésen alszik, még azt sem érzékeli, hogy Fibienne felkel. Amíg Lazelit meg nem mozdul nyugodtan pihen. Akkor lassan kezd magához térni és csukott szemmel, hallgatja a lovag szavit, hogy mennie kell. Az álom ködén át mondja neki, hogy mehet csak siessen vissza, hozzájuk. Hagyja, hogy a férfi feltornázza magát és pilláit csak akkor nyitja ki, amikor már elment. Lassan kinyújtózva felül és szétnéz maga körül. A lovag tényleg elment nem csak képzelte. Tegnap nagyon kimerítő érzelmi hullámzáson esett át, most mégis meglepően nyugodtan ébredt. A lovag hangja nyugodtan csengett, bár igaz csak félálomban hallotta.* ~Biztosan dolgozni ment késő van már a nap pedig magasan áll, de hol lehet Fibienne?~
* Nem gondol rosszra, hiszen a kislány mozgékony természet és, ha felébredt biztos valahol játszik. Azért, úgy gondolja jobb lesz megkeresni. Körül néz, de egyelőre nem látja sehol. Kezd egy kicsit nyugtalan lenni.*
-Fibienne! Hol vagy húgocskám?
*Kérdezi és amikor nem érkezik válasz nagyon nyugtalan lesz. Elindul megkeresni, de megérzése most megcsalja, mert nem a víz felé indul, hanem a sűrű bozótos felé.*

3269. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 19:36:35
 ÚJ
>Lazelit Eyron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Ébredés//

*Mikor felébred, Ziál még mindig hozzábújva fekszik, és békésen alszik a kialudt tűz mellett.
Óvatosan fejti le magáról a nőt, majd mikor meglátja, hogy Fibienne nincs a helyén, egy pillanatra megmerevedik, és ijedten néz körbe. Aztán szerencsére meglátja a kislányt nem messze a tótól.*
~Biztos csak a dolgát akarja elvégezni...~ *sóhajt fel megkönnyebbülten. Gyorsan felkapkodja a holmijait, majd kicsit megbökdösi Ziál vállát.*
-Ziál... mennem kell... *suttogja. Nem tudja, hogy a nő hallotta-e, amit mondott. Mintha félálomban motyogott volna valamit, de az is lehet, hogy csak rosszul hallotta. Gyorsan kivett egy kis pergament és szenet a táskájából, s rákanyarított néhány sort, hogy dolgozni indult, és majd a fogadóban lesz, egyék meg a maradék nyulat. Aztán vet még egy utolsó, óvatos pillantást a kislány felé, de mivel a nap már magasan áll az égen, és késésben van, maradék holmiját összekapva gyors léptekben indul a város felé, kisvártatva pedig elnyeli őt a sűrű erdő. Már nem látta, mi történt a kislánnyal... pedig ott kellett volna lennie... *

3268. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 18:49:48
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Észak reménye//

*Svir elégedetten veszi tudomásul, hogy Yerougha hamar köztük, az élvonalban terem a hátvédből. Így kiegészülve aztán már tényleg jöhet bármi, szinte bizonyos, hogy könnyedén megbírkóznak vele. No nem a szó legszorosabb értelmében, Svir például sem a farkassal, sem a gazdájval nem szeretne az avarban dulakodni. Nem mintha azok támadást terveznének.*
- Vagy szőrösebb, amelyiket választja. *Folytatja a kínálat ismertetését Elinarának. Kár lenne, ha a tündér megfelelő tájékoztatás híján nem tudna választani. Már ugyebár legfeljebb másodikat, az ellenállhatatlan kalap, a hősi jelvény mellé. Hitetlenkedő szemeket mereszt a farkas mutatványa láttán.*
-~Bah!~
- Arra az esetre ott vannak a nyílvesszők.*Nyugtatja meg Azel'irt. Nem kedvelte meg a fickót, de azt elismeri, hogy rendes, jó szándékű csodabogárnak tűnik.*
- Keressék meg azt a növényt, ha szeretnék, nekem még át kéne vennem az új nyílvesszőimet a kovácsműhelyben. Vacsorakor találkozhatunk egy fogadóban, addig egy farkas mellett más miatt úgysem kell aggódnia Elinara.*Egy szó, mint száz: hajrá! Neki viszont még tényleg van némi dolga a városban, így pedig, hogy másra is rábízhatják a tündér istápolását nem érzi szükségét annak, hogy maradjon észak reményét keresni. Ha nem marasztalják mindenáron, akkor megy. A vacsoránál pedig mindenképpen ott lesz majd.*

//Péntek óta vár rám a kovács.//

A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 19:14:19

3267. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 18:25:22
 ÚJ
>H'sakar Gaudjo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Harbossagi - Vadászat//

*Szó mi szó, hamar az erdőbe értek. Nem ebből az erdőből jött, hanem abból, ami a Hold-Karavánpihenő felé vezető úton van, így hagyja, hadd vezesse társa útjuk során.
A levelek a zöld spektrumának minden árnyalatában előfordulnak, a borostyántól kezdve egészen a smaragdzöldig. Ez különös is az óriás számára, hisz törzse vadászterületeibe csak tűlevelű erdők tartoznak. Egyhangú, mégis uniformjukban gyönyörű erdők, melyek rengeteg vadat rejtenek. Egyetlen vetélytársuk a wargok voltak, de pletykákból azt hallotta, hogy itt nincsenek. Megkönnyebbülés H'sakar számára.*
-Nagyszívű, így szólítlak. Tested kicsi, szíved nagy. A vadak beljebb vannak, és biztos nem ösvényen átszaladgálni. Le kell térni ösvényről, akkor fogunk is valamit.
*Rugdossa maga körül az ösvény porát, jelezve, hogy itt az emberek miatt elég kevés vad vetemedne arra, hogy itt lakjon.
Se szó, se beszéd, egyből a cserjésbe csörtet, és vaddisznó módjára horkantgat, közben hangosan lépkedve az avarban. Ha társa követi, a válla fölött szól át, futtában.*
-Utánozni vaddisznók hangja, elhitetni állatokkal, hogy vaddisznók vagyunk, így nem menekülnek el. Gyerünk, te is! Változz át vaddisznó!


3266. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 18:05:53
 ÚJ
>Fibienne Ayalsa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Ébredés-Ziál, Lazelit//

*Álma most nyugodt. Legalábbis a két nappal ezelőttihez képest. Most nem zargatják nyíltan az emlékek, csupán hátul, valahol az elméje egy apró kis szegletében sustorognak apró színes foszlányként, melyekből nem áll össze semmi. A tudatnak így is elég, hogy ott vannak, léteznek, jelzik minden egyes rezdülésükkel, hogy nem lehet őket elnyomni vagy bezárni. Ott zúgnak, honnan nem lehet őket eltávolítani. Azt támadják, amit nem lehet előlük elzárni, mert ő maguk is egyek az emlékekkel...
Nem tudja mikor ébredt fel, de egyszer csak azt veszi észre, hogy ébren van és figyeli a környezetét. Haja szétbomlott az este folyamán, s most kósza tincsek lengnek szeme előtt. A Lazelit-től kapott pokróc, mint egy védelmező burok, öleli körbe, s ontja testébe a meleget. Felül és elkezdi magát kihámozni belőle, mert úgy érzi, hogy az anyag nem engedi elég levegőhöz jutni. Megkönnyebbülten hagyja el száját a köszönő sóhaj, mikor tüdeje friss levegőt szív be a lentihez képest. Óvatosan körbe néz és furcsa kép találja a tűz másik oldalán. Ziál a lovag ölében szendereg békésen, valami egészen természetes mosollyal, míg Lazelit nővérkéjét óvatosan átkarolva szuszog mellette. Elmerengve nézi az alvó párost, de aztán lelkében a féltékenység kicsinyke lángja kezd feléledni.*
~Ziál mellettem aludt el, de úgy látszik neki a Lovag mellett jobb.~
*Halkan feltápászkodik, s úgy ahogy van, mezítláb kezd el sétálni a reggeli tóhoz, hiszen ez a víz egészen más, mint a tegnapi. A hajnali sugarak aranyra festik a tó tükörsima felszínét, s szitakötők színes villogása tarkítja a látképet. A tavirózsák, melyek előző nap már becsukták szirmaikat, most a fénytől ébredezve bontogatják ki gyönyörű virágszirmaikat, hogy Fibienne csak úgy ámul-bámul ennyi gyönyörűség láttán. Már nem is foglalkozik a mögötte alvókkal, habár még benne motoszkál valahol az a kis lángocska.*
-Jó reggelt.
*Köszönti halkan, inkább csak magának a másnapot. Lábát óvatosan beleérinti a vízbe, de mindjárt ki is kapja, hiszen sokkal hidegebb, mint azt ahogy gondolta.*
~Ez tegnap még melegebb volt!~
*Még egyszer újrapróbálkozik, de ezúttal nem húzza ki, hanem csak boldogan hagyja, hogy a hűvös víz csiklandozza bokáját. Ekkor villan be a kép. A kép, mely egész éjszaka kísértette, de nem fedte fel való énét. A kép, mely az a nap óta nem hagyja nyugodni, most belerondít a csodálatos reggeli képbe, s ijedten tapasztalja, hogy a világ homályosodni kezd körülötte. A felismerés rettegést szül szívében, de egy ellenkező hátrálás után akaratlanul is összecsuklik, s a víz hullámozva megtörik a reggeli napfényben, szabályos körgyűrűket hagyva maga után.*

3265. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 08:44:11
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Svir, Yerougha, Azel'ir//

*Mikor Albunt is maga mellett tudja, végkép megjön a bátorsága. Bár a két kísérője jól hallhatóan kimért a farkas gazdájával, ő kezd feléjük kíváncsi pillantásokat vetni és amikor a farkas meghajol még el is mosolyodik és tágra nyílt szemmel bámulja, milyen okos jószág. Ráadásul a piros köpenyes Azel, úgy tűnik még a keresett növényről is talán tudna felvilágosítást adni. Kicsit bizonytalanul néz Svire és Albunra, mert érzi, hogy nincsenek elragadtatva a helyzettől, így nem tudja helyes lenne, e a részéről beszédbe elegyedni, de úgy gondolja az ellen nem lehet kifogásuk, hogy az eladni szánt növények után érdeklődik, hiszen lassan ebéd idő van és ha sikeres a vállalkozás, akkor talán még a fogadóban is tudnak enni. Boldogan gondol arra, hogy talán végre viszonozni tudná valamivel a sok mentőakciót és szíves látást, így kihúzza magát és bátran szólal meg.*
- Nagyon okos farkas. Azért jobb, ha kicsit távol maradok tőle, mert egy falatra be tudna kapni. Ami a növényt illeti... tényleg sok van belőle itt? Jó lenne, ha találnánk belőle még. Megmutatná, ha tudja merre találunk? Persze csak, ha van ideje és nem tartom fel.
*Lopva néz két testőrére.*
-No és persze, ha nincs kifogásuk ellene.
~Vagy egymás ellen.~

A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.29 08:53:40

3264. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 04:32:30
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Esti tüzeskedés//

*Megdöbbenve néz Lazelit után. Nagyon sok idő lepereg még idő anya homokóráján, mire megértik egymást. Tudja jól, hogy mit követett el, de elfogadja azzal együtt. Azt hitte világosan beszélt, nem volt könnyű elfogadnia, de sikerült. Elhúzza a száját, tényleg úgy beszél vele a férfi, mintha nem volna ura a cselekedeteinek. Utána megy vissza a tábor tűzhöz és szándékosan mellé ül le, majd a tüzet figyelve megszólal.*
-Ne beszélj úgy velem, mint egy gyerekkel, aki nem ismeri fel a báránybőrbe bújt farkast. Tudom mit követtél el és, hogy a tetted nem te vagy! Ha így lenne szerinted eljönnék veled a sötét erdőbe, vagy nyugodt álomra hajtanám a fejem a közeledben? Szerinted én mi vagyok? Nem tündér, ahogy gondolod. Csaltam már, loptam, alakoskodtam és... Tessék ilyen vagyok egy sötételf ivadék egy szörny, még csak nem is ember, eltorzult gonosz... hogy védelmezhetnél egy ilyet, mint én?
*Direkt túlozza el ennyire a dolgot, hogy Lazelit érezze milyen, amikor ezeket ő hallja, valakiről akit szeret.*
-Nekem pontosan, így hangzik, amikor ezeket te mondod. De tudod mit? Inkább alszom is, ha voltál olyan kedves felajánlani, elvégre egy dühöngő gyilkosnál ki vigyázhatná jobban az álmaimat?
*Fog egy pokrócot és Lazelit ölébe hajítja, majd a fejét a combjára hajtja és úgy fekszik le. Betakarózik, majd gyorsan jó éjt kíván, majd nekilát meditálni, ami úgy néz ki, mintha máris aludna.*
~Ha eltávolodsz tőlem én tudom meg elsőnek, most nem hagylak elmenekülni, ezúttal nem. A nap első sugarai együtt találnak mind a hármunkat. Az Istennők vigyázzanak ránk!~

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:25:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.

3263. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 04:14:12
 ÚJ
>Lazelit Eyron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Esti tüzeskedés//

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

-Ez... nem egy... idióta illemszabály! *fordul vissza a férfi Ziál felé, eléggé hangosan bosszankodva.*
-Nem kellett volna mert... mert... az előbb mondtam el, Ziál, az istenekért! Erőszaktevő vagyok és gyilkos! Komolyan mondod, hogy egy ilyen férfit szeretnél magad mellé? A legnagyobb bűnt követtem el, amit el lehet követni a világon... hogy tudsz egyáltalán rám nézni? Én leköpném magam... *fordul el ismét a nőtől, miközben megtörli a száját, melyből halvány csíkocskában szivárogni kezd a vér. Talán elharapta a nyelvét egy kissé.*
-Már az is a legnagyobb megtiszteltetés számomra, ha a barátom maradsz... nem várhatok többet, és nem is lehet...
*Mikor Ziál kimondja a kislány nevét, szó nélkül, gyors léptekben indul vissza a táboruk felé. Nem voltak messze, látótávolságban volt a tűz is, és a kislány is. Épp csak annyira ment el a férfi, hogy ne kelljen Ziál szemei előtt maradnia. Ahogy visszatér, megnyugodva látja, ahogyan Fibienne mit sem sejtve, békésen alszik.*
-Neki sem kellene egy ilyen közelében lennie... *céloz magára, erősen megnyomva az "ilyen" szócskát, hogy a nő is értsen belőle, amikor utolérte. Tesz némi fát a tűzre, majd megsemmisülten leül a pokrócra, a lehető legmesszebb Fibiennetől.*
-Maradhatunk itt éjszakára... aludj ha akarsz, van még pokróc... én majd őrködöm... *nyúl ruháiért, és elkezdi magára venni felsőit. Már jócskán hűvössé vált az éj, de a pokróc alatt majd kellemes meleg lesz a lányoknak.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:18:14, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.

3262. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 04:00:40
 ÚJ
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Esti tüzeskedés//

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Most, hogy ő már megnyugodott, megérzi a vihart a férfi lelkében, Jól érzékeli a döbbenetet a vívódást és a küzdelmet, amit belül ő még biztos vív magában.*
~Légy erős, kérlek én le tudtam győzni, te is le tudod! Maradjunk együtt. Tudom, hogy te sem akarsz magányosan tovább bolyongani a fájdalmaddal. Kérlek győzd le!~
*Egy pillanatra megáll a szívverése, félelmében amikor Lazelit eltaszítja őt magától. Arra gondol talán a küzdelemben mégis alul maradt. De aztán a férfi szorosan és szenvedélyesen öleli magához és megcsókolja. Érzi a vért a szájában, olyan, mintha megpecsételnék a szövetségüket. A férfi közelsége felébreszti benne a nőt, összes vágyával együtt és szenvedélyesen viszonozza a csókot, a vére száguldani kezd és a boldog gondolat az agyában dübörög.*
-Győztél!
*Mielőtt végleg elborítaná a szenvedély a lovag elszakad tőle és bocsánatot kér. Ő meg döbbenten áll és megint nem érti, pedig meg mert volna esküdni rá, hogy a közös jól érthető nyelven mondta, hogy szereti. Akkor miért kér bocsánatot? Még, ha ő nem is érezne, így, de az előbb, mikor kimondta a nevét... a megérzései nem szoktak csalni. Különben most tárulkoztak ki egymásnak ez annyira természetes volt. Vagy lehet ez megint valami lovagi illem szabály? Ha igen jókor jut eszébe.*
-Nem értem, miért nem kellett volna? Talán nem ez a szokás, ha szeretsz valakit? Áh... ne haragudj, sosem fogom érteni az emberi illem szabályokat, megtanulni talán, de betartani egyszerűen sosem fogom tudni.
*Megrántja a vállát, aztán megkönnyebbülten mosolyogva néz a lovagra.*
-Tudod, néha az az érzésem, hogy nem értelek, de ha hagysz nekünk időt, akkor biztos, hogy megértelek, majd teljesen.
*Gyengéd pillantást vet a lovagra, majd kimondja, ami a nagy érzelmi viharok között magára maradt.*
-Fibienne...

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:18:33, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.

3261. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-09-29 03:27:38
 ÚJ
>Lazelit Eyron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Megfontolt

//Esti tüzeskedés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*A férfi megáll a tóparton, és idegesen kezd el fel és alá járkálni. Talán az őrület határát súrolja, ahogyan újra és újra beletép a hajába... nem tudja felfogni még mindig, ami akkor történt, és nem tudja felfogni, azt sem, hogy mindezt most elmondta valakinek. Gyűlöli magát, és gyűlöl mindent a múltjában, az anyja emlékén kívül. Gyűlöli, hogy nemesnek született, gyűlöli, hogy valaha is szerelmes lett, és gyűlöli még azt is, hogy levegőt vesz.
Aztán lépteket hall, és a hang irányába fordul, de mielőtt bármit is mondhatna - már ha tudna ezek után bármit is mondani - olyan erős ütést érez az állkapcsán, hogy megszédül tőle, elveszíti az egyensúlyát, és a földre zuhan. Még épp időben teszi le jobb kezét, hogy csak féltérdre essen. Ám az ütés magához téríti. Elképzelése sem volt rá, hogy Ziálnak ekkora ereje van. Igaz, ha a múltkori kardvívást veszi példának... elég veszedelmes nővel áll szemben.
A könnyei megszűnnek folyni, az őrületet meglepettség váltja fel, ha a fájdalom nem is múlt el. Ezt megérdemelte. És most arra vár, hogy a nő végre kiadja az útját. Aztán...*
-Te kérsz bocsánatot? *nyögi ki végül halkan, miközben feláll, a lány felé tornyosulva. Ziál nem láthatja az arcát, épp háttal áll a sápadt holdnak. De ő jól látja a lányét. És megdöbbenti az, amit lát. Ő nem Corena... semmiféleképpen sem.*
-Ziál... *teszi egyik karját remegve a lány hátára, amikor az magához szorítja. A szíve majd kiugrik a mellkasából, olyan hevesen ver a történtek után. Fémes ízt érez a szájában. Vér. Erős ütés volt.*
-Én...
*Mikor a lány kimondja a szót, megragadja a két vállát, és eltaszítja magától. Néhány pillanatig csak nézi, a gyönyörű zöld, smaragd szemeket, melyek szinte életre kelnek a holdfényben.
Majd a következő pillanatban, ugyanúgy, ahogyan az imént eltaszította, erősen magához vonja, és megcsókolja.
Heves, érzelmektől zsúfolt csók ez, mely keveredik a fájdalommal, a vággyal, a szenvedéllyel. Még ha a fémes íz ott van továbbra is a szájában, erősebb az az édes nedű, amit Ziál ajkairól kóstolhat. A mellkasában életre kelt szörnyeteg elégedetten, tombolva üvölt fel, és hevesen követeli a jussát... aztán a férfi elszakad a lánytól. Ellép tőle, és a tó felé fordul.*
-Ne haragudj... nem kellett volna... *szabadkozik.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.29 13:18:57, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása, hiányzó jelek pótlása.

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257