Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Artheniori erdő | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 342 (6821. - 6840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257
6840. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 17:06:41
Üzenet elküldve: 2016-08-07 17:06:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Pihenése nyugodt, álma már-már békés. Semmi nem zavarja meg, egészen hajnalig. Akkor az álom képei is szertetöredeznek. A bűnös pedig a valóság talaján zörög. Bosszús érzés fut át benne, de ez már félálomba, majd azonnal ébred, mint a riadt őz. Pördültében ül fel, ujjai tőrének markolatára futnak.
De csak Kharasshi az.*
-Finomabb módszert is választhattál volna az ébresztésre.
*Morran, majd lassan feláll. Nyújtózik egyet, hogy aztán nekifogjon összeszedegetni a holmiját, és úgy ahogy rendet tenni. Például a tüzet is eloltja.*
-De nagyon sietős.
*Jegyzi meg. Most már a hangulata is sokkal jobb. A vizes kulacsból jót húz, majd a hím felé nyújtja. Persze, ha nem kér a másik, akkor elteszi a készséget, majd kint a patakból merít bele frisset, mielőtt végleg nekivágnak az útnak.*
-Ha annyira sietsz, akkor induljunk, csak még adj tíz percet.
*Jegyzi meg, aztán kardjával nekilát, hogy erősebb ágakat is levágjon, és egyféle áthatolhatatlan barikádot képezzen a barlang szája elé. Két okból is. Nem baj, ha más nem veszi észre, no meg az sem egy hátrány, ha valami ragadozó nem költözik bele. Ha esetleg Kharasshi segít neki, akkor hamarabb is elkészülhetnek.
Ahogy ezzel végez, vagy végeznek, akkor más már nem marad tényleg hátra, mint neki indulni az útnak. A közeli patakból valóban teletölti a kulacsot, majd zsákját is a hátára veszi.*
-Arra.
*Mutat előre, aztán indul is. Egyenesen a város irányába. Fél napi járóföldre vannak.*
*Pihenése nyugodt, álma már-már békés. Semmi nem zavarja meg, egészen hajnalig. Akkor az álom képei is szertetöredeznek. A bűnös pedig a valóság talaján zörög. Bosszús érzés fut át benne, de ez már félálomba, majd azonnal ébred, mint a riadt őz. Pördültében ül fel, ujjai tőrének markolatára futnak.
De csak Kharasshi az.*
-Finomabb módszert is választhattál volna az ébresztésre.
*Morran, majd lassan feláll. Nyújtózik egyet, hogy aztán nekifogjon összeszedegetni a holmiját, és úgy ahogy rendet tenni. Például a tüzet is eloltja.*
-De nagyon sietős.
*Jegyzi meg. Most már a hangulata is sokkal jobb. A vizes kulacsból jót húz, majd a hím felé nyújtja. Persze, ha nem kér a másik, akkor elteszi a készséget, majd kint a patakból merít bele frisset, mielőtt végleg nekivágnak az útnak.*
-Ha annyira sietsz, akkor induljunk, csak még adj tíz percet.
*Jegyzi meg, aztán kardjával nekilát, hogy erősebb ágakat is levágjon, és egyféle áthatolhatatlan barikádot képezzen a barlang szája elé. Két okból is. Nem baj, ha más nem veszi észre, no meg az sem egy hátrány, ha valami ragadozó nem költözik bele. Ha esetleg Kharasshi segít neki, akkor hamarabb is elkészülhetnek.
Ahogy ezzel végez, vagy végeznek, akkor más már nem marad tényleg hátra, mint neki indulni az útnak. A közeli patakból valóban teletölti a kulacsot, majd zsákját is a hátára veszi.*
-Arra.
*Mutat előre, aztán indul is. Egyenesen a város irányába. Fél napi járóföldre vannak.*
6839. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 17:05:31
Üzenet elküldve: 2016-08-07 17:05:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Igazából csak akkor veszi észre a köpenyt, amikor a melege elillan körüle, s helyére az éj csípős lehelete férkőzik. Kissé megrázkódik, de inkább nem hánytorgatja a témát. Nem szorul ő babusgatásra. Még csak az kéne! Semmi szükség nem volt a takargatásra és most se a karcos hideg feszíti vonásaira a zordságot, á, dehogy! Bírja ő a hideget. Cöhh.
Azért rak még a tűzre néhány vastagabb ágat és átdörzsölgeti a kezeit melegével. Miután Arixu elhelyezkedett és légzése egyenletessé simult, a hím jobban szemügyre veszi a barlangot. Elgondolkodik, vajon milyen tervei lehetnek a hellyel a nősténynek. Sokakat nem enged a múlt, s kényszeresen építgetik emlékeiket a jelen birtokaira. Újra és újra. Vajon Arixunak is ez lehet a terve? Egy mélységi kolónia itt, egy barlang sötéten ásító biztonságában?
Csak hümment a gondolatra. Tekintetét a lángok közé szegezi és a kis Szegénynegyedbéli viskó jár a fejében. Eszébe jut a Bitang is, hogy a helye a féltető alatt milyen üres, de aztán el is mosolyodik.
~ Lefogadom, hogy te már otthon vagy, cimbora. ~
Nem valószínű, hogy épp azok a hígvelejű martalócok babrálnának ki az ő megveszekedett hátasával.
A pirkadat még alig harapdálja a látóhatárt, amikor Arixut ébreszti. Már javában bontja a bejárathoz összehordott ágakat, mikor a zajra minden bizonnyal már ébredező nőstény felé fordul.*
- Ébredj. Hajnalodik. Ideje indulni.
*Már eddig is minden itt töltött fertályóra kínkeserves volt, de most már végképp noszogatja a hímet a mehetnék. Türelmetlenségét épp hogy csak takargatva várja végig, míg Arixu összekészül a visszaúthoz.*
*Igazából csak akkor veszi észre a köpenyt, amikor a melege elillan körüle, s helyére az éj csípős lehelete férkőzik. Kissé megrázkódik, de inkább nem hánytorgatja a témát. Nem szorul ő babusgatásra. Még csak az kéne! Semmi szükség nem volt a takargatásra és most se a karcos hideg feszíti vonásaira a zordságot, á, dehogy! Bírja ő a hideget. Cöhh.
Azért rak még a tűzre néhány vastagabb ágat és átdörzsölgeti a kezeit melegével. Miután Arixu elhelyezkedett és légzése egyenletessé simult, a hím jobban szemügyre veszi a barlangot. Elgondolkodik, vajon milyen tervei lehetnek a hellyel a nősténynek. Sokakat nem enged a múlt, s kényszeresen építgetik emlékeiket a jelen birtokaira. Újra és újra. Vajon Arixunak is ez lehet a terve? Egy mélységi kolónia itt, egy barlang sötéten ásító biztonságában?
Csak hümment a gondolatra. Tekintetét a lángok közé szegezi és a kis Szegénynegyedbéli viskó jár a fejében. Eszébe jut a Bitang is, hogy a helye a féltető alatt milyen üres, de aztán el is mosolyodik.
~ Lefogadom, hogy te már otthon vagy, cimbora. ~
Nem valószínű, hogy épp azok a hígvelejű martalócok babrálnának ki az ő megveszekedett hátasával.
A pirkadat még alig harapdálja a látóhatárt, amikor Arixut ébreszti. Már javában bontja a bejárathoz összehordott ágakat, mikor a zajra minden bizonnyal már ébredező nőstény felé fordul.*
- Ébredj. Hajnalodik. Ideje indulni.
*Már eddig is minden itt töltött fertályóra kínkeserves volt, de most már végképp noszogatja a hímet a mehetnék. Türelmetlenségét épp hogy csak takargatva várja végig, míg Arixu összekészül a visszaúthoz.*
6838. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 17:00:43
Üzenet elküldve: 2016-08-07 17:00:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Mondhatjuk akár szerencsének, vagy ösztönnek is, hogy nem fogta meg végül a hím vállát, hogy így ébressze fel. A másik még így is úgy ébred, mint láncra vert vad. Berögződés ez, az azonnali és ösztönös védekezés, vagyis a védekezésből indított támadás. Látott már nem egy pengetáncost. Halálosabbak már nem is lehettek volna. Kharasshi hirtelen mozdulatán is ezt a kifinomultságot véli felfedezni, mely akaratlanul is mosolyt csal az ajkaira. A mordulás nem több, mint a talmi kiszolgáltatottság érzése.
Ha meg akarta volna ölni a hímet, hát könnyen megtehette volna azt álmában. De semmi ilyen szándéka nincs, és reméli ez kölcsönös. Persze, ha Arixu élete fonala itt szakad el, akkor nem lesz aki a hímet visszavezesse a városba.*
-Rendben van.
*Mondja halkan, és köpenyét, melyet a másik a felülés lendületében lesodort magáról, megemeli. Még benne bújik meg a test hőjének melege. Magára csavarja, és elfekszik az összehordott avaron. Talán egy hajszállal puhább, mint a puszta kő. Karját feje alá fordítja, ahogy oldalára dől. Ő sem tesz másként, mint a hím. Ujjai között egyik tőrének markolata pihen, bár kétségtelenül tudja, ha elalszik, álmában épp oly kiszolgáltatott lesz.
Felsóhajt, háta a tűz felé fordul, hogy a melege érje. Szemeit becsukja, és elméje már is egy kusza álomba zuhan. Ám ez nem rémlátomás, mint a hímé volt, koránt sem. Sokkal inkább egy vágyálom megjelenése, az elme játéka. A barlangot kiszélesítették, járatokat véstek bele, s egy tekintélyes létszámú kis csapat népesíti be. Erős hímek, határozott nőstények, és még kölykök is szaladgálnak itt szép számmal. Sőt, mintha még Kharasshi arca is felbukkanna, sápadt bőrű asszonya oldalán. Elmosolyodik álmában. Valahol elméje mélyén tudja, hogy ez csak álom, de azt is sejti, akár igazzá is válhat, ha ügyesen keveri a kártyáit. Miért is ne?*
*Mondhatjuk akár szerencsének, vagy ösztönnek is, hogy nem fogta meg végül a hím vállát, hogy így ébressze fel. A másik még így is úgy ébred, mint láncra vert vad. Berögződés ez, az azonnali és ösztönös védekezés, vagyis a védekezésből indított támadás. Látott már nem egy pengetáncost. Halálosabbak már nem is lehettek volna. Kharasshi hirtelen mozdulatán is ezt a kifinomultságot véli felfedezni, mely akaratlanul is mosolyt csal az ajkaira. A mordulás nem több, mint a talmi kiszolgáltatottság érzése.
Ha meg akarta volna ölni a hímet, hát könnyen megtehette volna azt álmában. De semmi ilyen szándéka nincs, és reméli ez kölcsönös. Persze, ha Arixu élete fonala itt szakad el, akkor nem lesz aki a hímet visszavezesse a városba.*
-Rendben van.
*Mondja halkan, és köpenyét, melyet a másik a felülés lendületében lesodort magáról, megemeli. Még benne bújik meg a test hőjének melege. Magára csavarja, és elfekszik az összehordott avaron. Talán egy hajszállal puhább, mint a puszta kő. Karját feje alá fordítja, ahogy oldalára dől. Ő sem tesz másként, mint a hím. Ujjai között egyik tőrének markolata pihen, bár kétségtelenül tudja, ha elalszik, álmában épp oly kiszolgáltatott lesz.
Felsóhajt, háta a tűz felé fordul, hogy a melege érje. Szemeit becsukja, és elméje már is egy kusza álomba zuhan. Ám ez nem rémlátomás, mint a hímé volt, koránt sem. Sokkal inkább egy vágyálom megjelenése, az elme játéka. A barlangot kiszélesítették, járatokat véstek bele, s egy tekintélyes létszámú kis csapat népesíti be. Erős hímek, határozott nőstények, és még kölykök is szaladgálnak itt szép számmal. Sőt, mintha még Kharasshi arca is felbukkanna, sápadt bőrű asszonya oldalán. Elmosolyodik álmában. Valahol elméje mélyén tudja, hogy ez csak álom, de azt is sejti, akár igazzá is válhat, ha ügyesen keveri a kártyáit. Miért is ne?*
6837. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:59:42
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:59:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Nyugtalanul alszik, de nem riad fel. Ahhoz túl fáradt. Csupán a nyugtalanul rebbenő tekintet a csukott szemhéjak alatt, csupán az súg zaklatott álmairól. No meg a ki-kivillantott íny, a kardmarkolatra szoruló ujjak, az olykor-olykor ütemét vesztő lélegzet. Végül aztán csak elernyed kissé. Eleresztik a rémálmok, megnyugtatja a tűz ropogása, melege. Nyugodtan alszik, ahogy oly régen már. Elmerül az emlékben, mikor az erdőillatú nőstényke mellett ébredt. A cirógatására, arra, hogy fehér fonatait tekergeti az ujja körül, míg mosolyogva figyeli ura ébredezését. Mégis húgocskája hangja szólongatja az emlékek közül. Törzse egyik kis hadiárvája, akit atyja magához vett. Nagyon ragaszkodott mindig Kharasshihoz. Szinte hozzá volt nőve a kaftánja széléhez az első időkben. Mélyen búgó hangja kifogyhatatlan volt a kérdésekből.
Az ébredéssel egyszerre hasít belé, hogy azt a világot már múltba zárta a sors és ez most ezer karommal hasít a lelkébe. Mintha becsapták volna. Egy pillanatra düh villan a fakó íriszekben, ahogy a hím szeme felpattan és már mozdul is a kardot tartó kéz. De épp csak egy arasznyit, míg ráébred, hol is van.*
- Ébren vagyok *mondja, s kicsit elgémberedve, de ülő helyzetbe fordul. Összébb húzza magán elnyűtt ruháit és kicsit közelebb húzódik a tűzhöz.* - Pihenj te is. Hajnalban felkeltelek.
*Nyugtalanul alszik, de nem riad fel. Ahhoz túl fáradt. Csupán a nyugtalanul rebbenő tekintet a csukott szemhéjak alatt, csupán az súg zaklatott álmairól. No meg a ki-kivillantott íny, a kardmarkolatra szoruló ujjak, az olykor-olykor ütemét vesztő lélegzet. Végül aztán csak elernyed kissé. Eleresztik a rémálmok, megnyugtatja a tűz ropogása, melege. Nyugodtan alszik, ahogy oly régen már. Elmerül az emlékben, mikor az erdőillatú nőstényke mellett ébredt. A cirógatására, arra, hogy fehér fonatait tekergeti az ujja körül, míg mosolyogva figyeli ura ébredezését. Mégis húgocskája hangja szólongatja az emlékek közül. Törzse egyik kis hadiárvája, akit atyja magához vett. Nagyon ragaszkodott mindig Kharasshihoz. Szinte hozzá volt nőve a kaftánja széléhez az első időkben. Mélyen búgó hangja kifogyhatatlan volt a kérdésekből.
Az ébredéssel egyszerre hasít belé, hogy azt a világot már múltba zárta a sors és ez most ezer karommal hasít a lelkébe. Mintha becsapták volna. Egy pillanatra düh villan a fakó íriszekben, ahogy a hím szeme felpattan és már mozdul is a kardot tartó kéz. De épp csak egy arasznyit, míg ráébred, hol is van.*
- Ébren vagyok *mondja, s kicsit elgémberedve, de ülő helyzetbe fordul. Összébb húzza magán elnyűtt ruháit és kicsit közelebb húzódik a tűzhöz.* - Pihenj te is. Hajnalban felkeltelek.
6836. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:49:23
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:49:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Igen, sok minden változott azóta a nap óta, hogy Arixu a különös párbaj közepébe csöppent. Akkor még valóban az volt, aminek a másik tartotta. Ostobán öntelt nőstény. Azóta sok minden történt, és mivel más lehetősége nem volt, így a saját hibáiból tanult. No meg, nem ostoba még sem. Képes volt előre levonni következtetéseket, és összeilleszteni finoman a kirakós mozaikjait.
És Kharasshi most is tökéletes érzékkel jellemzi. Nem csak Arixut, de az egész fajt is. Vérengző szörnyeteg, veszélyes és büszke.
Aztán elmosolyodva nézi, ahogy a hím oldalra dől, elvackolja magát a földön, és a következő pillanatban már alszik is. Elnézi a békéssé váló arcot, hallgatja a halk szuszogást. Aztán nesztelenül feláll, köpenyét a fekhelyről felemeli, és Kharasshi hátára teríti. Majd a bejárathoz lép, és a korábban, még jóval a hím felbukkanása előtt, odakészített ágakkal elbarikádozza a bejáratot belülről. Persze, egy medve ellen nem védene, sem a nagyobb testű ragadozók ellen. Egy farkas falka is gondot jelentene. De azért arra mindenképpen jó, hogy felriassza. Így meg, mégiscsak ketten vannak, ha minden kötél szakad.
Az idő lassan telik, ahogy az éjszaka ezúttal ólomlábakon halad előre. Olykor a tűz lángjai közé tol egy-egy újabb fadarabot, majd tovább ül, az alvót nézve, míg elméjében egymást követik a kuszábbnál kuszább gondolatok. Valahogy még inkább megerősödik benne a késztetés, hogy ne a városban telepedjen meg. Nem bírná elviselni annak furcsa nyomását. Teherként nehezedik vállára a lehetőség. Talán megkérdezhetné erről is Kharasshi véleményét. Ki tudja? Ám mi van, ha a másik ettől gyengének tartaná? Vajon számít ez? Valóban gyengévé válik-e ennyitől?
Megcsóválja a fejét.
Végül a hold állása súgja meg az időt. Már túl vannak éjközépen, csupán négy óra van hátra a hajnal beköszöntéig. Közelebb lép a hímhez, leguggol, és szólítja.*
-Kharasshi.
*A név után bizonytalan mozdulattal nyúl előre, hogy vállát érintve ébressze fel. Talán a bizalmatlanság ezúttal is segítségére lehetne? Még mielőtt hozzáérhetne, megállítja a mozdulatot.*
-Kharasshi.
*Igen, sok minden változott azóta a nap óta, hogy Arixu a különös párbaj közepébe csöppent. Akkor még valóban az volt, aminek a másik tartotta. Ostobán öntelt nőstény. Azóta sok minden történt, és mivel más lehetősége nem volt, így a saját hibáiból tanult. No meg, nem ostoba még sem. Képes volt előre levonni következtetéseket, és összeilleszteni finoman a kirakós mozaikjait.
És Kharasshi most is tökéletes érzékkel jellemzi. Nem csak Arixut, de az egész fajt is. Vérengző szörnyeteg, veszélyes és büszke.
Aztán elmosolyodva nézi, ahogy a hím oldalra dől, elvackolja magát a földön, és a következő pillanatban már alszik is. Elnézi a békéssé váló arcot, hallgatja a halk szuszogást. Aztán nesztelenül feláll, köpenyét a fekhelyről felemeli, és Kharasshi hátára teríti. Majd a bejárathoz lép, és a korábban, még jóval a hím felbukkanása előtt, odakészített ágakkal elbarikádozza a bejáratot belülről. Persze, egy medve ellen nem védene, sem a nagyobb testű ragadozók ellen. Egy farkas falka is gondot jelentene. De azért arra mindenképpen jó, hogy felriassza. Így meg, mégiscsak ketten vannak, ha minden kötél szakad.
Az idő lassan telik, ahogy az éjszaka ezúttal ólomlábakon halad előre. Olykor a tűz lángjai közé tol egy-egy újabb fadarabot, majd tovább ül, az alvót nézve, míg elméjében egymást követik a kuszábbnál kuszább gondolatok. Valahogy még inkább megerősödik benne a késztetés, hogy ne a városban telepedjen meg. Nem bírná elviselni annak furcsa nyomását. Teherként nehezedik vállára a lehetőség. Talán megkérdezhetné erről is Kharasshi véleményét. Ki tudja? Ám mi van, ha a másik ettől gyengének tartaná? Vajon számít ez? Valóban gyengévé válik-e ennyitől?
Megcsóválja a fejét.
Végül a hold állása súgja meg az időt. Már túl vannak éjközépen, csupán négy óra van hátra a hajnal beköszöntéig. Közelebb lép a hímhez, leguggol, és szólítja.*
-Kharasshi.
*A név után bizonytalan mozdulattal nyúl előre, hogy vállát érintve ébressze fel. Talán a bizalmatlanság ezúttal is segítségére lehetne? Még mielőtt hozzáérhetne, megállítja a mozdulatot.*
-Kharasshi.
6835. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:47:14
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:47:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Talán megérett, amit ennek a fiatal nősténynek a fejébe akart verni már a kezdet kezdetén? Mintha most egészen más lenne. Figyel arra, amit Kharasshi mond neki, nem pedig csak elengedi a füle mellett, hogy máris marva replikázzon. De mintha ennél több is lenne az egész mögött, amit a hím nagyon is ért. Magány. Amikor az önállóság és a függetlenség hetyke, arrogáns szólamai megkopnak, a világ sivár pusztasággá komorul. Ő ezt az űrt leginkább rossz szomszédi viszony kialakításával és kisebb-nagyobb csetepatékkal igyekezett orvosolni. Meg szesszel. Sok szesszel.*
- Gyilkosok vagyunk *fordul Arixu felé.* - Gyilkosok és vérszomjas szörnyetegek! Ezt... ezt sose felejtsd el! És ne akard elhitetni se mással se magaddal az ellenkezőjét. Az vagy, ami: egy mélységi nőstény. Veszélyes és büszke. Ilyen a természetünk. A lélek dolgai más lapra tartoznak. Azokkal mindenki magának számol el. A lényeg, hogy tudd, ki vagy és hogy te dönts róla, miben hiszel.
*Micsoda szónoklat. Pislogni is alig van már ereje, de papol, mint valami prédikátor. Meg is mosolyogná magát, ha nem lenne ilyen veszettül fáradt. S hogy miért mondja a lány épp neki mindezt? Mert az ilyesmit megérezni.*
- Mindig van mitől tartani *motyogja, szinte csak félhangosan, míg összegömbölyödik a tűz mellett, mint egy viharvert eb. A kardot magához húzva, a markolatot fogva szenderedik el. Pedig még meg akarta kérdezni, hogy mire is kell a nősténynek ez a barlang és szólni akart, hogy ha felébreszti a váltásra, inkább szóval tegye, mint érintéssel.*
*Talán megérett, amit ennek a fiatal nősténynek a fejébe akart verni már a kezdet kezdetén? Mintha most egészen más lenne. Figyel arra, amit Kharasshi mond neki, nem pedig csak elengedi a füle mellett, hogy máris marva replikázzon. De mintha ennél több is lenne az egész mögött, amit a hím nagyon is ért. Magány. Amikor az önállóság és a függetlenség hetyke, arrogáns szólamai megkopnak, a világ sivár pusztasággá komorul. Ő ezt az űrt leginkább rossz szomszédi viszony kialakításával és kisebb-nagyobb csetepatékkal igyekezett orvosolni. Meg szesszel. Sok szesszel.*
- Gyilkosok vagyunk *fordul Arixu felé.* - Gyilkosok és vérszomjas szörnyetegek! Ezt... ezt sose felejtsd el! És ne akard elhitetni se mással se magaddal az ellenkezőjét. Az vagy, ami: egy mélységi nőstény. Veszélyes és büszke. Ilyen a természetünk. A lélek dolgai más lapra tartoznak. Azokkal mindenki magának számol el. A lényeg, hogy tudd, ki vagy és hogy te dönts róla, miben hiszel.
*Micsoda szónoklat. Pislogni is alig van már ereje, de papol, mint valami prédikátor. Meg is mosolyogná magát, ha nem lenne ilyen veszettül fáradt. S hogy miért mondja a lány épp neki mindezt? Mert az ilyesmit megérezni.*
- Mindig van mitől tartani *motyogja, szinte csak félhangosan, míg összegömbölyödik a tűz mellett, mint egy viharvert eb. A kardot magához húzva, a markolatot fogva szenderedik el. Pedig még meg akarta kérdezni, hogy mire is kell a nősténynek ez a barlang és szólni akart, hogy ha felébreszti a váltásra, inkább szóval tegye, mint érintéssel.*
6834. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:43:27
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:43:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Bólint. Így igaz. Ha valaki olyan téved ide, akit nem lát szívesen, annak itt ér vége életének útja. Járhatott volna így a hím is, de hát ugye, másként történt.
Miközben falatozik, kissé oldalra biccentett fejjel hallgatja Kharasshi szavait. Valóban nem gondolta eddig, hogy a felszíni rokonokkal nem keveredik a mélységiek vére. Hát miféle átok ez? Miért csak az emberrel képes ritkán megfoganni? S ha csak önmaguk között szaporodhatnak, mégis miért ölik egymást? Talán éppen ezek a kérdések vezették a hímet is arra az útra melyen most jár? Elképzelhető.
Félreteszi a kaját. Kissé elment az étvágya. Pontosan átérzi a másik hangjából kiérezhető vágyakozást, bár lehet, ezt a hím titkolná. Elfintorodik a saját érzésein.*
-Sajnálom.
*Talán ez most a másiknak is furcsa, de az ő hangjából is őszinteség csendül.*
-Soha nem becsülök alá senkit.
*Egyszer követett el ilyen hibát, és eléggé kellemetlen leckét is kapott érte. A tanár pedig épp itt ül vele szemben most.*
-Bizonyára.
*Jegyzi meg némi irigykedéssel a hangjában, miközben vállat is von. Érdemtelen. Sóhajt. Neki semmilyen nincs.*
-A baj az, hogy a felszínen születettek eleve ferde szemmel néznek minket. S nem igazán tudunk jót tenni. Tudod Kharasshi, ha valakinek sokat mondják, hogy bolond, az egy idő után bolondul kezd viselkedni, hogy megfeleljen a ráaggatott képmásnak. Gyilkosnak, vérszomjas szörnyetegeknek tartanak minket, hát azokká is válunk. Senki nem kíváncsi a lelkünkre. Van egyáltalán lelkünk? *Hatásszünet.* Olyan családból jöttem, ahol nem hisznek a jóságban. Eleve úgy neveltek, hogy könyörtelen, arrogáns, és öntelt legyek. *Felsóhajt, és el is fordul.* Csak azt tudnám, miért mondom el ezt épp neked?
*Vállat von, majd a fekhely felé pillant, melyet előkészített.*
-Megoszthatjuk az őrséget. Nincs mitől tartanod.
*Bólint. Így igaz. Ha valaki olyan téved ide, akit nem lát szívesen, annak itt ér vége életének útja. Járhatott volna így a hím is, de hát ugye, másként történt.
Miközben falatozik, kissé oldalra biccentett fejjel hallgatja Kharasshi szavait. Valóban nem gondolta eddig, hogy a felszíni rokonokkal nem keveredik a mélységiek vére. Hát miféle átok ez? Miért csak az emberrel képes ritkán megfoganni? S ha csak önmaguk között szaporodhatnak, mégis miért ölik egymást? Talán éppen ezek a kérdések vezették a hímet is arra az útra melyen most jár? Elképzelhető.
Félreteszi a kaját. Kissé elment az étvágya. Pontosan átérzi a másik hangjából kiérezhető vágyakozást, bár lehet, ezt a hím titkolná. Elfintorodik a saját érzésein.*
-Sajnálom.
*Talán ez most a másiknak is furcsa, de az ő hangjából is őszinteség csendül.*
-Soha nem becsülök alá senkit.
*Egyszer követett el ilyen hibát, és eléggé kellemetlen leckét is kapott érte. A tanár pedig épp itt ül vele szemben most.*
-Bizonyára.
*Jegyzi meg némi irigykedéssel a hangjában, miközben vállat is von. Érdemtelen. Sóhajt. Neki semmilyen nincs.*
-A baj az, hogy a felszínen születettek eleve ferde szemmel néznek minket. S nem igazán tudunk jót tenni. Tudod Kharasshi, ha valakinek sokat mondják, hogy bolond, az egy idő után bolondul kezd viselkedni, hogy megfeleljen a ráaggatott képmásnak. Gyilkosnak, vérszomjas szörnyetegeknek tartanak minket, hát azokká is válunk. Senki nem kíváncsi a lelkünkre. Van egyáltalán lelkünk? *Hatásszünet.* Olyan családból jöttem, ahol nem hisznek a jóságban. Eleve úgy neveltek, hogy könyörtelen, arrogáns, és öntelt legyek. *Felsóhajt, és el is fordul.* Csak azt tudnám, miért mondom el ezt épp neked?
*Vállat von, majd a fekhely felé pillant, melyet előkészített.*
-Megoszthatjuk az őrséget. Nincs mitől tartanod.
6833. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:41:14
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:41:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Lassan kezd neki az evésnek. Ilyesfajta luxusban az elmúlt napokban alig volt része. Úgy érzi, a gyomra dió nagyságúvá zsugorodott azóta. Csak arra tud gondolni, hogy nemsokára hazatér, hogy átöleli Ydrisst, hogy a tüdejébe szívja a rőt lobonc erdő illatát.*
- Ha rátalálnak, majd megölöd őket *sandít Arixura. Szinte mordul. Olyan egyszerű zöngéket üt meg a hangja, mely magától értetődőséget sugall csupán, semmi mást.
A holtak seregére csak bólint. Ami azt illeti, nagyon nem is tudja, miként áll most ez a város köré gyűlő fenyegetés. Igazából az egész olyan távolinak tűnik a történtek után.*
- Nem *rázza meg a fejét.* - Rosszul tudod. A Nép vére nem keveredik. Talán, nagyon ritkán az emberével, de egy fakóvérű sosem fogan meg a fajtánktól. De ha úgy lenne, én lennék a legbüszkébb atyja egy ilyen korcsnak. *Nyomaték és őszinteség van a szavaiban és talán szomorúság. Hiszen hogyne vágyna gyermekre Ydrisstől, hogyne gyűlölné magát, hogy frigyükkel megfosztja őt az anyaság csodájától. De ezt választották. Ugyanakkor összeszorul a szíve, ha arra gondol, mégis láthatja sarját. Voltak pillanatok, amikor úgy hitte, a sors elvette tőle ezt az adományt a múltban elkövetett bűnök miatt.*
- Miért gondolod, hogy puhányok? *kérdez vissza néhány falat után.* - Az enyéim sok-sok éven át harcoltak velük. Hidd el nekem, bőséggel fizettek a vérükkel azok, akik alábecsülték őket.
- Ez az ellentét sosem fog kikopni a népeinkből. De az a fakóvérű az asszonyom, s nem így lenne, ha érdemtelen lenne rá.
*Lassan kezd neki az evésnek. Ilyesfajta luxusban az elmúlt napokban alig volt része. Úgy érzi, a gyomra dió nagyságúvá zsugorodott azóta. Csak arra tud gondolni, hogy nemsokára hazatér, hogy átöleli Ydrisst, hogy a tüdejébe szívja a rőt lobonc erdő illatát.*
- Ha rátalálnak, majd megölöd őket *sandít Arixura. Szinte mordul. Olyan egyszerű zöngéket üt meg a hangja, mely magától értetődőséget sugall csupán, semmi mást.
A holtak seregére csak bólint. Ami azt illeti, nagyon nem is tudja, miként áll most ez a város köré gyűlő fenyegetés. Igazából az egész olyan távolinak tűnik a történtek után.*
- Nem *rázza meg a fejét.* - Rosszul tudod. A Nép vére nem keveredik. Talán, nagyon ritkán az emberével, de egy fakóvérű sosem fogan meg a fajtánktól. De ha úgy lenne, én lennék a legbüszkébb atyja egy ilyen korcsnak. *Nyomaték és őszinteség van a szavaiban és talán szomorúság. Hiszen hogyne vágyna gyermekre Ydrisstől, hogyne gyűlölné magát, hogy frigyükkel megfosztja őt az anyaság csodájától. De ezt választották. Ugyanakkor összeszorul a szíve, ha arra gondol, mégis láthatja sarját. Voltak pillanatok, amikor úgy hitte, a sors elvette tőle ezt az adományt a múltban elkövetett bűnök miatt.*
- Miért gondolod, hogy puhányok? *kérdez vissza néhány falat után.* - Az enyéim sok-sok éven át harcoltak velük. Hidd el nekem, bőséggel fizettek a vérükkel azok, akik alábecsülték őket.
- Ez az ellentét sosem fog kikopni a népeinkből. De az a fakóvérű az asszonyom, s nem így lenne, ha érdemtelen lenne rá.
6832. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:38:12
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:38:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Nem kerüli el figyelmét a hím fáradtsága. Akár kiszolgáltatottságnak is hathatna, de azért nem venné még így sem félvállról a másikat. Elérti a kivárást is, elvégre az örök bizalmatlanság társadalmuk létalapja. A maga feléből tör darabot az ételből, és tolja ajkai közé a falatot. Ezen nem fog most huzakodni. Ha Kharasshinak így a megnyugtatóbb, akkor legyen így.*
-Valóban, nem ugyanaz.
*Hagyja jóvá a kijavítást egy apró mosoly kíséretében.*
-Mennyire vannak mögötted? Jó lenne, ha nem találnának rá erre a helyre. Terveim lennének a barlanggal.
*Vallja meg, ezúttal talán a hím számára is meglepő módon. De hát ez már csak egy ilyen este lesz. Majd bejegyzik az emlékkönyvükbe, hogy a meglepetések napja volt.*
-A holtak seregére gondolsz?
*Újabb kérdés. Arixu is kényelmetlenül érzi magát eme fenyegetettségtől, s igazából nem is tudja eldönteni mi a jobb stratégia. A városban maradni, ami egérfogóvá is válhat, vagy kijönni az erdőbe, ahol csak magára számíthat. Jelenleg megvonja a vállát.*
-Azért tervezgetni kell, mert bármikor adódhat egy lehetőség. Ne akkor kelljen már törni az agyadat azon, hogy mit csinálj.
*Azért a másik szavaira rövidet sóhajt.*
-A felszínire gondolsz? Eszerint már teljesen az asszonyod lett, és te az ő ura? Nem leszel túl puhány, ha felveszed a szokásaikat? Azt tudod, hogy közös utódotok korcs lesz? Magnélküli.
*Mintha számítana neki valamit is. Csupán érdekli, mennyire szabta már át a másikat a felszín annyira eltérő társadalma. Valóban érdekli, és ezt Kharasshi abból is érezheti, hogy ezúttal a mélyen doromboló, búgó hangban nincs gúny, sem sértés, csak őszinte kíváncsiság. Ahogy a skarlát íriszek mélyén is ez csillan meg.*
*Nem kerüli el figyelmét a hím fáradtsága. Akár kiszolgáltatottságnak is hathatna, de azért nem venné még így sem félvállról a másikat. Elérti a kivárást is, elvégre az örök bizalmatlanság társadalmuk létalapja. A maga feléből tör darabot az ételből, és tolja ajkai közé a falatot. Ezen nem fog most huzakodni. Ha Kharasshinak így a megnyugtatóbb, akkor legyen így.*
-Valóban, nem ugyanaz.
*Hagyja jóvá a kijavítást egy apró mosoly kíséretében.*
-Mennyire vannak mögötted? Jó lenne, ha nem találnának rá erre a helyre. Terveim lennének a barlanggal.
*Vallja meg, ezúttal talán a hím számára is meglepő módon. De hát ez már csak egy ilyen este lesz. Majd bejegyzik az emlékkönyvükbe, hogy a meglepetések napja volt.*
-A holtak seregére gondolsz?
*Újabb kérdés. Arixu is kényelmetlenül érzi magát eme fenyegetettségtől, s igazából nem is tudja eldönteni mi a jobb stratégia. A városban maradni, ami egérfogóvá is válhat, vagy kijönni az erdőbe, ahol csak magára számíthat. Jelenleg megvonja a vállát.*
-Azért tervezgetni kell, mert bármikor adódhat egy lehetőség. Ne akkor kelljen már törni az agyadat azon, hogy mit csinálj.
*Azért a másik szavaira rövidet sóhajt.*
-A felszínire gondolsz? Eszerint már teljesen az asszonyod lett, és te az ő ura? Nem leszel túl puhány, ha felveszed a szokásaikat? Azt tudod, hogy közös utódotok korcs lesz? Magnélküli.
*Mintha számítana neki valamit is. Csupán érdekli, mennyire szabta már át a másikat a felszín annyira eltérő társadalma. Valóban érdekli, és ezt Kharasshi abból is érezheti, hogy ezúttal a mélyen doromboló, búgó hangban nincs gúny, sem sértés, csak őszinte kíváncsiság. Ahogy a skarlát íriszek mélyén is ez csillan meg.*
6831. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:35:14
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:35:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Ahogy Kharasshi felemelkedik, a nőstény mindjárt követi is eme gesztust, mintha csak fogat villantó vicsor lenne, amivel újranyitják a hierarchia kérdését. Szerencsére ez a kör most rendhagyó módon, megállapodással ér véget. Bár a hím most sem hátrált volna ki az esetleges összetűzésből, kifejezetten hálás érte, hogy nem ugranak egymásnak. Mi több, a nőstény kegyesen megtoldja egy kérlek-kel a mondandóját, amibe, ha akarna se tudna belekötni, így kész örömmel tehet eleget a dolognak. Szinte úgy roskad le a fáradtságtól, de továbbra is igyekszik megőrizni a tartását. Az ételt elfogadja, de az óvatossága nem hajlandó elcsendesedni. Megvárja, míg előbb a nőstény ízleli meg a maga felét. Reméli, hogy a kivárást érteni fogja a másik, azt meg még inkább, hogy nem veszi zokon. Furcsa is lenne. Az ilyesmi valószínűleg mindennapos rutin volt az Óhazában. Mert vajon mi is egy mélységi bizalmatlanság nélkül?*
- Nem menekülök. A nyomomban vannak. Ezt mondtam. De a kettő ne ugyanaz *jegyzi meg egy vállvonással.*
- Ilyen halálszagú időkben nem volt még nagyon kedvem tervezgetni a holnapnál tovább.
*Megsimítja az Ydrisstől kapott gyűrű helyét a kezén. Különös, hogy tud így hiányozni az az ékszer, ami szimbolikájával már az első pillanatban görcsbe rántotta a gyomrát.*
- Leginkább csak háborítatlanul élnék az asszonyommal. Végre. *Fáradtan hajtja le a fejét. Nem csüggedtség, inkább csak elcsigázottság ez. Elmerengő tekintetében az otthon hívása dereng.*
*Ahogy Kharasshi felemelkedik, a nőstény mindjárt követi is eme gesztust, mintha csak fogat villantó vicsor lenne, amivel újranyitják a hierarchia kérdését. Szerencsére ez a kör most rendhagyó módon, megállapodással ér véget. Bár a hím most sem hátrált volna ki az esetleges összetűzésből, kifejezetten hálás érte, hogy nem ugranak egymásnak. Mi több, a nőstény kegyesen megtoldja egy kérlek-kel a mondandóját, amibe, ha akarna se tudna belekötni, így kész örömmel tehet eleget a dolognak. Szinte úgy roskad le a fáradtságtól, de továbbra is igyekszik megőrizni a tartását. Az ételt elfogadja, de az óvatossága nem hajlandó elcsendesedni. Megvárja, míg előbb a nőstény ízleli meg a maga felét. Reméli, hogy a kivárást érteni fogja a másik, azt meg még inkább, hogy nem veszi zokon. Furcsa is lenne. Az ilyesmi valószínűleg mindennapos rutin volt az Óhazában. Mert vajon mi is egy mélységi bizalmatlanság nélkül?*
- Nem menekülök. A nyomomban vannak. Ezt mondtam. De a kettő ne ugyanaz *jegyzi meg egy vállvonással.*
- Ilyen halálszagú időkben nem volt még nagyon kedvem tervezgetni a holnapnál tovább.
*Megsimítja az Ydrisstől kapott gyűrű helyét a kezén. Különös, hogy tud így hiányozni az az ékszer, ami szimbolikájával már az első pillanatban görcsbe rántotta a gyomrát.*
- Leginkább csak háborítatlanul élnék az asszonyommal. Végre. *Fáradtan hajtja le a fejét. Nem csüggedtség, inkább csak elcsigázottság ez. Elmerengő tekintetében az otthon hívása dereng.*
6830. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:31:00
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:31:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Átok-e vagy áldás az, hogy hová születik valaki? A mélység szülötte puhánynak tartja a felszínen született, vagy legalább is itt nevelkedett elkorcsosult fajtársakat. Szinte mindnek van valami hibája. Azonban Arixu nem ostoba, és látja azt is, miért változtak meg ennyire. Alkalmazkodnak. Beépülnek abba a társadalomba, mely talán befogadja őket. Mi sem ékesebb bizonyíték erre pont Kharasshi választása. Egy felszíni elf pár, már-már aláírt passzus arra, hogy beilleszkedett, és elfogadja e társadalom dogmáit.
Elfintorodik aprón.
Amikor a hím felemelkedik, akkor vele együtt mozdul a nőstény is, szintén feláll. S bár alacsonyabb a hímnél, mégis szemeik közelebb vannak egymáshoz, mintha ő egy alacsonyabb helyzetben lenne.*
-Tiszta lapot.
*Az ő hangja is üresen koppan, ugyanúgy, mint a másiké, tekintetében kérdés. No csak, elképzelhető lenne, hogy a sors játéka folytán egyazon kívánalom találkozik? Létezne, hogy a nagy szövőnő szeszélye folytán kezére játszana a szerencse? Apró mosoly születik ajkán, nem kevés elégedettséggel fűszerezve. Mennyivel kellemesebb így ez, minthogy neki kellene a hím elé járulnia, és kérni.*
-Legyen hát így.
*Hangzik a válasz, melyben ezúttal finom árnyalatok bújnak meg. Az elégedettség mellé engedékenység is társul, a mélységiekre jellemző arrogancia és gőg nélkül.*
-Ülj le kérlek.
*Ezúttal az ő hangja is békülékeny hangsúlyba vált át. Talán az újraindítás meghozza azt a lehetőséget, melyet ott a tisztáson elpuskáztak. Arixu visszaereszkedik, kissé féltérdre, hátsóját a sarkára engedve. Tarisznyájáért nyúl, és némi szárított húst, kétszersültet kotor elő belőle, melyek puha rongyba vannak tekerve. Ketté osztja az amúgy sem sok ételt, és kettőjük közé helyezi egy nagyobbacska kő tetejére.*
-Egyél.
*Kulacs is kerül elő, melybe ezúttal csak víz locsog. A forrásból merítette nem is olyan régen. Ezt is úgy teszi, hogy a másik elérhesse.*
-Van valami terved a jövőre nézve, a menekülésen és a városba jutáson túl?
*Kis, csipkelődő fény villan íriszei mélyén, s hasonló a mosoly is, mely ajkai szegletében játszik. Ha már tiszta lap, hát megpróbálja normális mederbe terelni a beszélgetést. Elvégre, jóval korábban, jó pár nappal ezelőtt eldöntötte már, hogy még szüksége lehet Kharasshira akármilyen téren. Ez a jelenlegi helyzet pedig, lehetőséget ad rá. Miért is ne kezdjen akkor bele egy jó viszony kiépítésébe?*
*Átok-e vagy áldás az, hogy hová születik valaki? A mélység szülötte puhánynak tartja a felszínen született, vagy legalább is itt nevelkedett elkorcsosult fajtársakat. Szinte mindnek van valami hibája. Azonban Arixu nem ostoba, és látja azt is, miért változtak meg ennyire. Alkalmazkodnak. Beépülnek abba a társadalomba, mely talán befogadja őket. Mi sem ékesebb bizonyíték erre pont Kharasshi választása. Egy felszíni elf pár, már-már aláírt passzus arra, hogy beilleszkedett, és elfogadja e társadalom dogmáit.
Elfintorodik aprón.
Amikor a hím felemelkedik, akkor vele együtt mozdul a nőstény is, szintén feláll. S bár alacsonyabb a hímnél, mégis szemeik közelebb vannak egymáshoz, mintha ő egy alacsonyabb helyzetben lenne.*
-Tiszta lapot.
*Az ő hangja is üresen koppan, ugyanúgy, mint a másiké, tekintetében kérdés. No csak, elképzelhető lenne, hogy a sors játéka folytán egyazon kívánalom találkozik? Létezne, hogy a nagy szövőnő szeszélye folytán kezére játszana a szerencse? Apró mosoly születik ajkán, nem kevés elégedettséggel fűszerezve. Mennyivel kellemesebb így ez, minthogy neki kellene a hím elé járulnia, és kérni.*
-Legyen hát így.
*Hangzik a válasz, melyben ezúttal finom árnyalatok bújnak meg. Az elégedettség mellé engedékenység is társul, a mélységiekre jellemző arrogancia és gőg nélkül.*
-Ülj le kérlek.
*Ezúttal az ő hangja is békülékeny hangsúlyba vált át. Talán az újraindítás meghozza azt a lehetőséget, melyet ott a tisztáson elpuskáztak. Arixu visszaereszkedik, kissé féltérdre, hátsóját a sarkára engedve. Tarisznyájáért nyúl, és némi szárított húst, kétszersültet kotor elő belőle, melyek puha rongyba vannak tekerve. Ketté osztja az amúgy sem sok ételt, és kettőjük közé helyezi egy nagyobbacska kő tetejére.*
-Egyél.
*Kulacs is kerül elő, melybe ezúttal csak víz locsog. A forrásból merítette nem is olyan régen. Ezt is úgy teszi, hogy a másik elérhesse.*
-Van valami terved a jövőre nézve, a menekülésen és a városba jutáson túl?
*Kis, csipkelődő fény villan íriszei mélyén, s hasonló a mosoly is, mely ajkai szegletében játszik. Ha már tiszta lap, hát megpróbálja normális mederbe terelni a beszélgetést. Elvégre, jóval korábban, jó pár nappal ezelőtt eldöntötte már, hogy még szüksége lehet Kharasshira akármilyen téren. Ez a jelenlegi helyzet pedig, lehetőséget ad rá. Miért is ne kezdjen akkor bele egy jó viszony kiépítésébe?*
6829. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:28:41
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:28:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Tény, ami tény, Kharasshinak veleszületett tehetsége van, hogy alkalomadtán ellenségeket szerezzen, de az is igaz, hogy ezek az ellentétek általában nem húzzák túl sokáig. Vagy azért, mert az acsargásból azért viszonylag hamar kibontakozik a hím természete, ami mindent összevetve igazán nem is olyan szörnyű. Meg kell tanulni bánni vele, az kétségtelen, de ahogy a félszemű példája is mutatja, jobban megéri ebbe fektetni az energiákat, mint az ellentét elmélyítésébe.
Arixuval más a helyzet. A lány mentalitása, melyet az Óhazából hozott, nos, mintha undok gát lenne közöttük. Valahogy úgy tűnik, mindketten túl makacsok és önérzetesek, hogy engedjenek, ez pedig csak egyre előcitálja az ellenérzéseket, akkor is, ha az idő már kezdte őket megfakítani.
A felizzó pernye visszfényei gyúlnak a nőstény tekintetében. Lehetne ez gyújtópont itt és most, hogy egy utolsó dühödt lobbanásban érjen véget ez a viharos ismeretség. Kharasshiban azonban ezúttal nem talál tükörképére a felhorgadó indulat. Talán azért, mert érzi, hogy ezúttal ő volt az, aki előbb beszélt, mint gondolkodott. Pénzt akart ajánlani, de valószínűleg az ajánlat maga is inkább sértés volna. A helyzet ez irányú csavarodása azonban nem hozza zavarba. Lassú, szinte méltóságteljesnek ható mozdulattal emelkedik fel. Fakó pillantását a nőstényre szegezi.*
- Tiszta lapot *hangzik el az alku keményen megnyomott, de indulattalan szavakkal. Súlya van. Mintha még a visszhang se boldogulna vele. Amíg más mondandót könnyedén röppent ide-oda a barlang falain, addig ez csak tömören koppan.
Azzal a fenyegetéssel Arixu olyan határra tévedt, ami omlékony talajjal inog az erőszakos halálba vivő végzet szomszédságában. Ezt ott és akkor a hím is a tudtára hozta. Annak ellenére, hogy az ilyesmi mindkettőjük élete fölé nyugtalanságot függeszt, Kharasshi nem állt volna el tőle. Most viszont hajlandó felajánlani a békét, ami komoly csereérték.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól bármit elnéz a nősténynek. Az eddigiekre szól az ajánlat, mintha csak most találkoztak volna először.*
*Tény, ami tény, Kharasshinak veleszületett tehetsége van, hogy alkalomadtán ellenségeket szerezzen, de az is igaz, hogy ezek az ellentétek általában nem húzzák túl sokáig. Vagy azért, mert az acsargásból azért viszonylag hamar kibontakozik a hím természete, ami mindent összevetve igazán nem is olyan szörnyű. Meg kell tanulni bánni vele, az kétségtelen, de ahogy a félszemű példája is mutatja, jobban megéri ebbe fektetni az energiákat, mint az ellentét elmélyítésébe.
Arixuval más a helyzet. A lány mentalitása, melyet az Óhazából hozott, nos, mintha undok gát lenne közöttük. Valahogy úgy tűnik, mindketten túl makacsok és önérzetesek, hogy engedjenek, ez pedig csak egyre előcitálja az ellenérzéseket, akkor is, ha az idő már kezdte őket megfakítani.
A felizzó pernye visszfényei gyúlnak a nőstény tekintetében. Lehetne ez gyújtópont itt és most, hogy egy utolsó dühödt lobbanásban érjen véget ez a viharos ismeretség. Kharasshiban azonban ezúttal nem talál tükörképére a felhorgadó indulat. Talán azért, mert érzi, hogy ezúttal ő volt az, aki előbb beszélt, mint gondolkodott. Pénzt akart ajánlani, de valószínűleg az ajánlat maga is inkább sértés volna. A helyzet ez irányú csavarodása azonban nem hozza zavarba. Lassú, szinte méltóságteljesnek ható mozdulattal emelkedik fel. Fakó pillantását a nőstényre szegezi.*
- Tiszta lapot *hangzik el az alku keményen megnyomott, de indulattalan szavakkal. Súlya van. Mintha még a visszhang se boldogulna vele. Amíg más mondandót könnyedén röppent ide-oda a barlang falain, addig ez csak tömören koppan.
Azzal a fenyegetéssel Arixu olyan határra tévedt, ami omlékony talajjal inog az erőszakos halálba vivő végzet szomszédságában. Ezt ott és akkor a hím is a tudtára hozta. Annak ellenére, hogy az ilyesmi mindkettőjük élete fölé nyugtalanságot függeszt, Kharasshi nem állt volna el tőle. Most viszont hajlandó felajánlani a békét, ami komoly csereérték.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mostantól bármit elnéz a nősténynek. Az eddigiekre szól az ajánlat, mintha csak most találkoztak volna először.*
6828. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:18:52
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Arixu pontosan tudja, mi játszódhat le a hímben, ennyire már ismeri Kharasshit. Azt is sejti, hogy amaz egy rossz szóért, hibás gesztusért, azonnal a nyakát törné. Talán még ezek nélkül is. Elmereng egy futó pillanatra azon, hogy mi lenne ha egymásnak ugranának itt és most? Vélhetően Arixu húzná a rövidebbet, hiszen fizikálisan a hím sokkal erősebb.
Nézi, miként lép közelebb a másik a tűzhöz, és a lángok fénye hogyan játszik az elgyötört arcon. Megszánná? Szó nincs róla. Szánalom az iránt ébred, aki iránt érzünk valamit. Arixu viszont leginkább közönyt érez Kharasshi iránt, így a szánalom, a részvét sem merül fel benne. Bár sejti, hogy a szánakozás teljesen kihozná sodrából a hímet. Azonban ez nem célja. Most nem. Még.*
-Már megint valakinek a tyúkszemére léptél? Nem vagy túl óvatos.
*Jegyzi meg, ezúttal jól hallható gúnnyal, ám mégis érdektelenül. Nem, valóban nem érdekli a történet, hogy kit, miért és hogyan bosszantott fel annyira Kharasshi, hogy ki is akarják érte nyiffantani. Valljuk meg, ez a hímnek eléggé könnyen megy. Vegyük csak az ő példáját. Nem sok kellett, csak egy ostoba fenyegetés.
Újabb faágat tol a tűzbe, majd még egyért nyúl, de ez megáll a levegőben. Döbbenten pillant a másik szemeibe.*
-Megfizetnéd? A szolgálataimat?
*Harag? Bosszúság? Értetlenség? Bizalmatlanság és arrogancia? Ezek talán mind kihallhatóak a mélyen búgó hangból, ahogy visszakérdez. Az ág eleje belekoppan a tűzbe, apró szikrák röppennek fel, hogy pernyeként hulljanak aztán alá a barlang sziklatalajára.*
-Mit adhatnál te nekem?
*Úgy vakkantja oda a szavakat, mint egy sarokba szorított farkas, ugrásra készen.*
*Arixu pontosan tudja, mi játszódhat le a hímben, ennyire már ismeri Kharasshit. Azt is sejti, hogy amaz egy rossz szóért, hibás gesztusért, azonnal a nyakát törné. Talán még ezek nélkül is. Elmereng egy futó pillanatra azon, hogy mi lenne ha egymásnak ugranának itt és most? Vélhetően Arixu húzná a rövidebbet, hiszen fizikálisan a hím sokkal erősebb.
Nézi, miként lép közelebb a másik a tűzhöz, és a lángok fénye hogyan játszik az elgyötört arcon. Megszánná? Szó nincs róla. Szánalom az iránt ébred, aki iránt érzünk valamit. Arixu viszont leginkább közönyt érez Kharasshi iránt, így a szánalom, a részvét sem merül fel benne. Bár sejti, hogy a szánakozás teljesen kihozná sodrából a hímet. Azonban ez nem célja. Most nem. Még.*
-Már megint valakinek a tyúkszemére léptél? Nem vagy túl óvatos.
*Jegyzi meg, ezúttal jól hallható gúnnyal, ám mégis érdektelenül. Nem, valóban nem érdekli a történet, hogy kit, miért és hogyan bosszantott fel annyira Kharasshi, hogy ki is akarják érte nyiffantani. Valljuk meg, ez a hímnek eléggé könnyen megy. Vegyük csak az ő példáját. Nem sok kellett, csak egy ostoba fenyegetés.
Újabb faágat tol a tűzbe, majd még egyért nyúl, de ez megáll a levegőben. Döbbenten pillant a másik szemeibe.*
-Megfizetnéd? A szolgálataimat?
*Harag? Bosszúság? Értetlenség? Bizalmatlanság és arrogancia? Ezek talán mind kihallhatóak a mélyen búgó hangból, ahogy visszakérdez. Az ág eleje belekoppan a tűzbe, apró szikrák röppennek fel, hogy pernyeként hulljanak aztán alá a barlang sziklatalajára.*
-Mit adhatnál te nekem?
*Úgy vakkantja oda a szavakat, mint egy sarokba szorított farkas, ugrásra készen.*
6827. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:16:57
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:16:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
~Tényleg. Tényleg eltévedtem. Köszörüld még rajtam a nyelved, szuka és én esküszöm...~
*A belső monológról legfeljebb csak a markáns állkapocs megfeszülése árulkodhat valamelyest. A nemtetszés és a kénytelenség egészen a hím ajkaiig jut a továbbiakat hallgatva, mintha valami rosszízű étken rágódna csupán büszkeségből is, de nem emel panaszt. A nőstény szavai elég egyértelmű üzenetet sugallnak a számára: ha erőltetné az indulást, ő húzná a rövidebbet, mert sajnos ezúttal elég vacakul áll a szénája.*
- Várhat reggelig *morogja, de mintha a fogát húznák. Beljebb óvakodik és a tűz közelébe húzódik. A meleg szinte karmolja a bőrét. Igazán csak most tudatosul benne, mennyire átfagyott odakint.*
- Vadászok járnak a nyomomban *mondja ki a száraz tényeket, mielőtt feszült figyelmét újból felrónák.* - Hárman. Sebesültek. Ha van eszük, feladták, de nem tudom biztosan. *Leguggol és a combjának támasztja a vértől mocskos kardot.* - És erről elég is ennyit tudnod.
*A legjobb lenne, ha a biztonság kedvéért felváltva őrködnének az éjjel. Igaz, ami azt illeti, Kharasshi még pislantani se pislant szívesen a nőstény társaságában, nem hogy aludjon. A bizalmatlansága egyesül azon a ponton bukik meg, hogy már most csaknem feldől a fáradtságtól, de igyekszik ebből minél kevesebbet mutatni. Nem mintha úgy hinné, Arixunak ne tűnne fel az állapota.*
- Megfizetem a szolgálataidat, ne aggódj *vakkantja oda, mielőtt úgy tűnne, szívességet kér.* - Ha a városba értünk.
~Tényleg. Tényleg eltévedtem. Köszörüld még rajtam a nyelved, szuka és én esküszöm...~
*A belső monológról legfeljebb csak a markáns állkapocs megfeszülése árulkodhat valamelyest. A nemtetszés és a kénytelenség egészen a hím ajkaiig jut a továbbiakat hallgatva, mintha valami rosszízű étken rágódna csupán büszkeségből is, de nem emel panaszt. A nőstény szavai elég egyértelmű üzenetet sugallnak a számára: ha erőltetné az indulást, ő húzná a rövidebbet, mert sajnos ezúttal elég vacakul áll a szénája.*
- Várhat reggelig *morogja, de mintha a fogát húznák. Beljebb óvakodik és a tűz közelébe húzódik. A meleg szinte karmolja a bőrét. Igazán csak most tudatosul benne, mennyire átfagyott odakint.*
- Vadászok járnak a nyomomban *mondja ki a száraz tényeket, mielőtt feszült figyelmét újból felrónák.* - Hárman. Sebesültek. Ha van eszük, feladták, de nem tudom biztosan. *Leguggol és a combjának támasztja a vértől mocskos kardot.* - És erről elég is ennyit tudnod.
*A legjobb lenne, ha a biztonság kedvéért felváltva őrködnének az éjjel. Igaz, ami azt illeti, Kharasshi még pislantani se pislant szívesen a nőstény társaságában, nem hogy aludjon. A bizalmatlansága egyesül azon a ponton bukik meg, hogy már most csaknem feldől a fáradtságtól, de igyekszik ebből minél kevesebbet mutatni. Nem mintha úgy hinné, Arixunak ne tűnne fel az állapota.*
- Megfizetem a szolgálataidat, ne aggódj *vakkantja oda, mielőtt úgy tűnne, szívességet kér.* - Ha a városba értünk.
6826. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:09:38
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:09:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Komisz mosoly kúszik ajkára, ahogy a hím válasza felszólal, és eljut füléig. Nincs mitől tartani? Egy mélységi számára folyamatos gyanakvás az élet. Tartani mindig van mitől. Akár szarkazmusnak is érezhetné a hím szavait. Mindenesetre megmulattatja, ám ezt hamar visszanyeli, nem mutatja.
És Kharasshi a barlangba lép.
Arixu a tűz közelében leteszi az ágakat, pár lépéssel hátrébb a köpenyéből egy már elrendezett helyre szórja az avart, majd ráteríti az anyagot az egészre. Nem túl kényelmes, de az alkalomnak megfelelő fekhely kerekedik. Aludt már rosszabb helyen is. A tűz mellé guggol, féltérden, innen pillant fel a hímre, amikor amaz megszólal. Figyelmesen hallgatja a kimért szavakat, majd némi flegmasággal ajkai szegletében elmosolyodik.*
-Tehát tényleg eltévedtél.
*Nyugtázza, majd kezével int a másiknak, hogy azért jöjjön már beljebb, és üljön le. Nem kell máris rohanva, lábait a nyakába kapva, nekiindulni az útnak. Jómaga például csak reggel fog most már útra kelni. Megtehetné persze, hogy éjszaka megy, hiszen neki nem akadály a sötét, de túl veszélyes éjjel az erdő.*
-Nagyon sietsz? Én csak reggel indulok vissza, de ha éjjel akarsz haladni, elmondhatom, merre van a város. Csak nehogy még jobban bekeveredj az erdőbe.
*Talán valamennyi gúny is sugárzik hangjából. Megcsóválja a fejét, ahogy végig méri Kharasshit. Jól látja, hogy amaz ugrásra kész. Olyan, mint az őz, amikor a szél feléje sodorja a távolból egy farkas jól ismert szagát. Megint fejet csóvál, majd felsóhajt.*
-Ülj már le, lazíts!
*Szól oda neki könnyeden, érzékeltetve, talán itt nincs kitől tartani. Tőle legalább is, egyelőre semmiképpen sem. Korábban már döntött arról, hogy miként rendezné kapcsolatát a hímmel. Na persze, arra ő sem számított, hogy épp itt, az erdő közepén akadnak össze. Úgy tervezte, hogy egyszer csak megjelenik a kis házikónál a szegénynegyed szélénél, bemutatkozik illedelmesen, és előadja mit okoskodott ki. Nos, az élet kissé megkeverte a kártyapaklit, de talán jobb is így. Lerendezhetik egymás között.*
*Komisz mosoly kúszik ajkára, ahogy a hím válasza felszólal, és eljut füléig. Nincs mitől tartani? Egy mélységi számára folyamatos gyanakvás az élet. Tartani mindig van mitől. Akár szarkazmusnak is érezhetné a hím szavait. Mindenesetre megmulattatja, ám ezt hamar visszanyeli, nem mutatja.
És Kharasshi a barlangba lép.
Arixu a tűz közelében leteszi az ágakat, pár lépéssel hátrébb a köpenyéből egy már elrendezett helyre szórja az avart, majd ráteríti az anyagot az egészre. Nem túl kényelmes, de az alkalomnak megfelelő fekhely kerekedik. Aludt már rosszabb helyen is. A tűz mellé guggol, féltérden, innen pillant fel a hímre, amikor amaz megszólal. Figyelmesen hallgatja a kimért szavakat, majd némi flegmasággal ajkai szegletében elmosolyodik.*
-Tehát tényleg eltévedtél.
*Nyugtázza, majd kezével int a másiknak, hogy azért jöjjön már beljebb, és üljön le. Nem kell máris rohanva, lábait a nyakába kapva, nekiindulni az útnak. Jómaga például csak reggel fog most már útra kelni. Megtehetné persze, hogy éjszaka megy, hiszen neki nem akadály a sötét, de túl veszélyes éjjel az erdő.*
-Nagyon sietsz? Én csak reggel indulok vissza, de ha éjjel akarsz haladni, elmondhatom, merre van a város. Csak nehogy még jobban bekeveredj az erdőbe.
*Talán valamennyi gúny is sugárzik hangjából. Megcsóválja a fejét, ahogy végig méri Kharasshit. Jól látja, hogy amaz ugrásra kész. Olyan, mint az őz, amikor a szél feléje sodorja a távolból egy farkas jól ismert szagát. Megint fejet csóvál, majd felsóhajt.*
-Ülj már le, lazíts!
*Szól oda neki könnyeden, érzékeltetve, talán itt nincs kitől tartani. Tőle legalább is, egyelőre semmiképpen sem. Korábban már döntött arról, hogy miként rendezné kapcsolatát a hímmel. Na persze, arra ő sem számított, hogy épp itt, az erdő közepén akadnak össze. Úgy tervezte, hogy egyszer csak megjelenik a kis házikónál a szegénynegyed szélénél, bemutatkozik illedelmesen, és előadja mit okoskodott ki. Nos, az élet kissé megkeverte a kártyapaklit, de talán jobb is így. Lerendezhetik egymás között.*
6825. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:08:06
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:08:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Az ismeretlen megmutatja magát, ám Kharasshi hiába hunyorít, próbál fókuszálni, leginkább csak a körvonalait tudja kivenni. Nem túl magas, nem túl vállas, vékony alak. Eddig jó. Ha arra kerülne a sor, talán nem lenne gond elbánni vele. Ez a gondolat fut át a fején először, hiszen most elsősorban túlélésre bazíroz. A megkönnyebbülés azonban nem tart sokáig. Csupán addig, amíg a hang nyomán az emlékezetébe nem kúszik annak a dühítő mélységi fruskának a képe.
~Hogy a rosszsors rohassza rád az eget, te...~ morzsolja el magában a szitkot, de egy méltatlankodó prüszköléssel kénytelen-kelletlen beletörődik a helyzetbe. Csak azt nem tudja még, hogy fogja kibírni, hogy meg ne fojtsa az első adandó pillanatban. Ha csak eszébe jut a legutóbbi találkozásuk, máris bizsereg a tenyere, hogy roppanásig szorítsa azt az irritáló kis gigát, amiben mindig rosszul időzített és rosszul fogalmazott szavak fogannak.*
- Persze. Nincs... *morogja szarkasztikusan, de azért egy újbóli körülnézés után azért megindul Arixu után. Nem szeretné, ha ismét rajtaütnének. Főleg ennek a szukának a társasága. De egyelőre úgy néz ki, egyedül van.
Azért mindennek ellenére Kharasshi nagyon is óvatos. Pattanásig feszül minden idegszála, minden izma, ahogy a barlangba lép. Semmi de semmi bizodalma sincs se a helyhez se a vendéglátójához.*
- Nem akarok kertelni *mondja továbbra is fél szemét a nőstényen tartva, felét a környezetén, ugrásra készen, gyanakvással telve.* - Vissza kell jutnom a városba és hajlandó vagyok egyezkedni veled a segítségedért cserébe.
*Nem, nem fűlik a foga az alkudozáshoz, ez minden kiejtett szaván érezhető, de a szükség kényszere ezúttal lenyomja ezt a békát a torkán.*
*Az ismeretlen megmutatja magát, ám Kharasshi hiába hunyorít, próbál fókuszálni, leginkább csak a körvonalait tudja kivenni. Nem túl magas, nem túl vállas, vékony alak. Eddig jó. Ha arra kerülne a sor, talán nem lenne gond elbánni vele. Ez a gondolat fut át a fején először, hiszen most elsősorban túlélésre bazíroz. A megkönnyebbülés azonban nem tart sokáig. Csupán addig, amíg a hang nyomán az emlékezetébe nem kúszik annak a dühítő mélységi fruskának a képe.
~Hogy a rosszsors rohassza rád az eget, te...~ morzsolja el magában a szitkot, de egy méltatlankodó prüszköléssel kénytelen-kelletlen beletörődik a helyzetbe. Csak azt nem tudja még, hogy fogja kibírni, hogy meg ne fojtsa az első adandó pillanatban. Ha csak eszébe jut a legutóbbi találkozásuk, máris bizsereg a tenyere, hogy roppanásig szorítsa azt az irritáló kis gigát, amiben mindig rosszul időzített és rosszul fogalmazott szavak fogannak.*
- Persze. Nincs... *morogja szarkasztikusan, de azért egy újbóli körülnézés után azért megindul Arixu után. Nem szeretné, ha ismét rajtaütnének. Főleg ennek a szukának a társasága. De egyelőre úgy néz ki, egyedül van.
Azért mindennek ellenére Kharasshi nagyon is óvatos. Pattanásig feszül minden idegszála, minden izma, ahogy a barlangba lép. Semmi de semmi bizodalma sincs se a helyhez se a vendéglátójához.*
- Nem akarok kertelni *mondja továbbra is fél szemét a nőstényen tartva, felét a környezetén, ugrásra készen, gyanakvással telve.* - Vissza kell jutnom a városba és hajlandó vagyok egyezkedni veled a segítségedért cserébe.
*Nem, nem fűlik a foga az alkudozáshoz, ez minden kiejtett szaván érezhető, de a szükség kényszere ezúttal lenyomja ezt a békát a torkán.*
6824. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 15:39:40
Üzenet elküldve: 2016-08-07 15:39:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Az ő orrába is bekúszik a füst összetéveszthetetlen szaga. Elmorzsol magában egy kurta káromkodást, de már sejti, hogy a közeledő épp ennyire érzi ezt. Könnyű beazonosítani a helyet tőle, de nem számít. Amennyire halkan csak módjában áll, elővonja a rövidkardot a fatörzs takarásában, és felkészül egy támadásra. Váratlanul éri a felcsendülő hang, hiszen erre számít a legkevésbé. De nem csak a hirtelensége az, mely meglepi, hanem valami más is. Ismerős. Emlékeinek mélyéről máris felbukkan hozzá az arc.
Háta simul a fának, most fejét is hozzáhajtja.*
~Ez nem lehet.~ Villan fel benne. ~Szerencse, vagy átok?~
*Lassan mozdul meg, visszaszorítva a normálisra szívének verését. Önelégült mosoly kúszik ajkára, ám ebből a sötétség miatt semmi nem látszik. Kifordul lassan a fa törzse mögül, alakját ím már körülrajzolja a homály mélyén megülő fény. A másik még csak annyit láthat talán, hogy karcsú nőalak magaslik fel némileg felette, hiszen egy domb oldalában állnak, és ő feljebb helyezkedik el.*
-Légy hát vendégem.
*Kúszik a hím felé a jól ismert mélyen búgó hang, melyben ezúttal némi vidámság is csendül. Talán csak nem kineveti a másikat? Az önelégedettség eltűnik azonban, és valamiféle közömbösség váltja fel a helyét, ahogy megfordul, és határozott léptekkel megindul vissza a barlanghoz. Menet közben hajol le a levelekkel teli köpenyért, és a néhány maréknyi száraz ágért. Léptein nem lassít, hiszen nem szeretné, hogy Kharasshi időnek előtte érje utol.
Be is lép a barlang sötéten ásító száján, melyen kiszűrődik az aprócska, gondosan rakott tűz fénye.*
-Gyere be, nincs mitől tartanod.
*S vajon neki van-e oka félni a másiktól, tartania a hímtől? Nos hát. Ez a kérdés hamarosan mindenképpen tisztázásra fog kerülni.*
*Az ő orrába is bekúszik a füst összetéveszthetetlen szaga. Elmorzsol magában egy kurta káromkodást, de már sejti, hogy a közeledő épp ennyire érzi ezt. Könnyű beazonosítani a helyet tőle, de nem számít. Amennyire halkan csak módjában áll, elővonja a rövidkardot a fatörzs takarásában, és felkészül egy támadásra. Váratlanul éri a felcsendülő hang, hiszen erre számít a legkevésbé. De nem csak a hirtelensége az, mely meglepi, hanem valami más is. Ismerős. Emlékeinek mélyéről máris felbukkan hozzá az arc.
Háta simul a fának, most fejét is hozzáhajtja.*
~Ez nem lehet.~ Villan fel benne. ~Szerencse, vagy átok?~
*Lassan mozdul meg, visszaszorítva a normálisra szívének verését. Önelégült mosoly kúszik ajkára, ám ebből a sötétség miatt semmi nem látszik. Kifordul lassan a fa törzse mögül, alakját ím már körülrajzolja a homály mélyén megülő fény. A másik még csak annyit láthat talán, hogy karcsú nőalak magaslik fel némileg felette, hiszen egy domb oldalában állnak, és ő feljebb helyezkedik el.*
-Légy hát vendégem.
*Kúszik a hím felé a jól ismert mélyen búgó hang, melyben ezúttal némi vidámság is csendül. Talán csak nem kineveti a másikat? Az önelégedettség eltűnik azonban, és valamiféle közömbösség váltja fel a helyét, ahogy megfordul, és határozott léptekkel megindul vissza a barlanghoz. Menet közben hajol le a levelekkel teli köpenyért, és a néhány maréknyi száraz ágért. Léptein nem lassít, hiszen nem szeretné, hogy Kharasshi időnek előtte érje utol.
Be is lép a barlang sötéten ásító száján, melyen kiszűrődik az aprócska, gondosan rakott tűz fénye.*
-Gyere be, nincs mitől tartanod.
*S vajon neki van-e oka félni a másiktól, tartania a hímtől? Nos hát. Ez a kérdés hamarosan mindenképpen tisztázásra fog kerülni.*
6823. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 15:00:02
Üzenet elküldve: 2016-08-07 15:00:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Csend. Vészjósló jelzés a természet ölén. Kharasshi nem moccan, csak a gondolatai lódulnak meg. Ösztönösen a levegőbe szimatol, amikor valami ismerős illat legyinti meg: füst. Orrát az égnek emeli, mint a prédát érző ragadozók, de ez most nem a vadászat ideje. Kizárt, hogy az üldözői elébe kerültek volna, ha egyáltalán még a nyomában vannak. Annyira pedig még azok se tűntek agyalágyultnak, hogy tüzet rakjanak. Adott nekik kóstolót belőle, hogy kiféle-miféle. Űzött vagy üldöző, ha a sötétség leereszkedik közéjük, elmosódnak a határok.
Nem, ezek biztosan nem ők. Ez persze nem jelenti azt, hogy biztonságos előmerészkednie. Kelepce még mindig lehet és a rosszakaratot se méri Lanawin eme tájéka szűk marokkal.*
- Nincs ártó szándékom *szólal meg végül, nem kiabálva, de jól hallhatón.* - Artheniorba tartok. Eltévedtem.
*Nem sok választása van. Ha az égiek kegyesek hozzá, akkor ez az idegen akár kiutat is jelenthet a számára. Ha pedig nem... akkor nem fogja könnyen adni a bőrét.*
- Megmelegedhetnék a tüzednél? *kérdi, s lassan kilép a fa mögül a kis tisztás felé, ahol némi fény még átszüremlik. A kardot nem dobja el, de megadón, lefelé tartja. Tekintete idegesen pásztázza a környéket. Nagyon nem szeretne nyilat kapni egy óvatlan pillanatban. Nem sokat lát már, ösztönei inkább hagyatkoznak a hallására. De amíg az idegen elő nem lép, a helyzet eléggé feszült ponton reked meg. Ezúttal az se lenne hátrányos, ha mondjuk nem ijesztené el az illetőt. Ha csak nem egy szerencsétlen bolond, aki pont annyira eltévedt, mint ő, a kiutat jelentheti ebből az átkozott erdőből.*
*Csend. Vészjósló jelzés a természet ölén. Kharasshi nem moccan, csak a gondolatai lódulnak meg. Ösztönösen a levegőbe szimatol, amikor valami ismerős illat legyinti meg: füst. Orrát az égnek emeli, mint a prédát érző ragadozók, de ez most nem a vadászat ideje. Kizárt, hogy az üldözői elébe kerültek volna, ha egyáltalán még a nyomában vannak. Annyira pedig még azok se tűntek agyalágyultnak, hogy tüzet rakjanak. Adott nekik kóstolót belőle, hogy kiféle-miféle. Űzött vagy üldöző, ha a sötétség leereszkedik közéjük, elmosódnak a határok.
Nem, ezek biztosan nem ők. Ez persze nem jelenti azt, hogy biztonságos előmerészkednie. Kelepce még mindig lehet és a rosszakaratot se méri Lanawin eme tájéka szűk marokkal.*
- Nincs ártó szándékom *szólal meg végül, nem kiabálva, de jól hallhatón.* - Artheniorba tartok. Eltévedtem.
*Nem sok választása van. Ha az égiek kegyesek hozzá, akkor ez az idegen akár kiutat is jelenthet a számára. Ha pedig nem... akkor nem fogja könnyen adni a bőrét.*
- Megmelegedhetnék a tüzednél? *kérdi, s lassan kilép a fa mögül a kis tisztás felé, ahol némi fény még átszüremlik. A kardot nem dobja el, de megadón, lefelé tartja. Tekintete idegesen pásztázza a környéket. Nagyon nem szeretne nyilat kapni egy óvatlan pillanatban. Nem sokat lát már, ösztönei inkább hagyatkoznak a hallására. De amíg az idegen elő nem lép, a helyzet eléggé feszült ponton reked meg. Ezúttal az se lenne hátrányos, ha mondjuk nem ijesztené el az illetőt. Ha csak nem egy szerencsétlen bolond, aki pont annyira eltévedt, mint ő, a kiutat jelentheti ebből az átkozott erdőből.*
6822. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 12:59:05
Üzenet elküldve: 2016-08-07 12:59:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszve//
*Alig éri utol a fiút, már meg is jelenik valami a bokorból, amerre az előbb még az elveszettnek tűnő fiatal kiabált. Egy pillanatra megijed, hogy az imént említett élőholtak közé tartozik a hozzájuk csatlakozó lény, de nem tűnik ellenségesnek. Ahogy közelebb jön, jobban megnézi, és bár láthatóan rossz állapotban van, határozottan élőnek látszik.*
-Nem, nem viccelek, ez valahogy nem tűnik szórakoztató dolognak. *A gnóm arcán egy fintor jelenik meg, de csak futólag. A szavahihetőségének tisztázása pillanatnyilag fontosnak tűnt neki, de csupán másodpercekkel később már el is van felejtve, ahogy a másik ismeretlenhez fordul.*
-Üdv! Nekem sem áll szándékomban bántani téged. Mi se könnyebb, mint innét kijutni! Ami azt illeti Arthenior nincs is nagyon messze, abba az irányba. *Mutat arra, amerre eredetileg haladt, ezzel megerősítve a sápatag fiút.
A kérdésekre egy pillanat alatt sokkal komolyabb arcra vált, de csak a történet kedvéért.*
-Hogy hol vannak a halottak és bántanak-e? Mindenhol és az élők vérére szomjaznak! *Kitárt karokkal körbeint a környéken.* -Kemény csaták voltak a kikötőben és Grombar kastélyánál, azelőtt pedig a hajdani Hold karavánpihenőben. A kikötő mostanra romokban hever, mire ez a seb begyógyul, hosszú idő fog eltelni. A kastélynál a Vashegy ura és seregei tartják magukat, de ki tudja meddig? Hiszen a legnagyobb hősök is halandók! A karavánpihenőnek pedig csak romjai maradtak, mára sehol nincs és holtak lakják azt, ami mégis megmaradt belőle. *Egy pillanatnyi szünetet tart, aztán egy sokkal biztatóbb arckifejezéssel folytatja, kicsit talán még halkabban is, mintha csak valamilyen titkot akarna elárulni.* -De Artheniort varázslat védi, így mindig biztonságos lesz, amíg el nem pusztítják, bármi is legyen e mágia szíve. Ezért nem is volt soha szüksége falakra. És mégis hogy jutnának be a halottak?
*Sokkal jobban hangzik így, mintha azt is elmondaná, hogy Amos Thenior, Arthenior főmágusa állítólag elárulta nem csak a várost, de az élőket is, de még mindig nem elég jó. Van egy érzése, hogy azért, mert még nem igazán jutott a végére.*
-Ráadásul, nem csak délen vannak hősök, de nem ám! Vannak a városban olyanok, akik fegyverkeznek, úgy hallottam... Mindenesetre, én nem ácsorognék itt. Egyedül sem szívesen haladnék, de azok, akik elhoztak idáig, más irányba mennek, így búcsút kellett vennem tőlük.
*Alig éri utol a fiút, már meg is jelenik valami a bokorból, amerre az előbb még az elveszettnek tűnő fiatal kiabált. Egy pillanatra megijed, hogy az imént említett élőholtak közé tartozik a hozzájuk csatlakozó lény, de nem tűnik ellenségesnek. Ahogy közelebb jön, jobban megnézi, és bár láthatóan rossz állapotban van, határozottan élőnek látszik.*
-Nem, nem viccelek, ez valahogy nem tűnik szórakoztató dolognak. *A gnóm arcán egy fintor jelenik meg, de csak futólag. A szavahihetőségének tisztázása pillanatnyilag fontosnak tűnt neki, de csupán másodpercekkel később már el is van felejtve, ahogy a másik ismeretlenhez fordul.*
-Üdv! Nekem sem áll szándékomban bántani téged. Mi se könnyebb, mint innét kijutni! Ami azt illeti Arthenior nincs is nagyon messze, abba az irányba. *Mutat arra, amerre eredetileg haladt, ezzel megerősítve a sápatag fiút.
A kérdésekre egy pillanat alatt sokkal komolyabb arcra vált, de csak a történet kedvéért.*
-Hogy hol vannak a halottak és bántanak-e? Mindenhol és az élők vérére szomjaznak! *Kitárt karokkal körbeint a környéken.* -Kemény csaták voltak a kikötőben és Grombar kastélyánál, azelőtt pedig a hajdani Hold karavánpihenőben. A kikötő mostanra romokban hever, mire ez a seb begyógyul, hosszú idő fog eltelni. A kastélynál a Vashegy ura és seregei tartják magukat, de ki tudja meddig? Hiszen a legnagyobb hősök is halandók! A karavánpihenőnek pedig csak romjai maradtak, mára sehol nincs és holtak lakják azt, ami mégis megmaradt belőle. *Egy pillanatnyi szünetet tart, aztán egy sokkal biztatóbb arckifejezéssel folytatja, kicsit talán még halkabban is, mintha csak valamilyen titkot akarna elárulni.* -De Artheniort varázslat védi, így mindig biztonságos lesz, amíg el nem pusztítják, bármi is legyen e mágia szíve. Ezért nem is volt soha szüksége falakra. És mégis hogy jutnának be a halottak?
*Sokkal jobban hangzik így, mintha azt is elmondaná, hogy Amos Thenior, Arthenior főmágusa állítólag elárulta nem csak a várost, de az élőket is, de még mindig nem elég jó. Van egy érzése, hogy azért, mert még nem igazán jutott a végére.*
-Ráadásul, nem csak délen vannak hősök, de nem ám! Vannak a városban olyanok, akik fegyverkeznek, úgy hallottam... Mindenesetre, én nem ácsorognék itt. Egyedül sem szívesen haladnék, de azok, akik elhoztak idáig, más irányba mennek, így búcsút kellett vennem tőlük.
6821. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-07 11:17:54
Üzenet elküldve: 2016-08-07 11:17:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak-fények//
*Az erdő egyszerre lehet barát, ám ellenséggé is épp olyan könnyen válhat. Soha nem lehet tudni. Arixu mégis úgy véli, ezúttal az előbbivel van dolga. Hogy mit is keres itt egyedül? Nyugalmas helyet. Bár sokan úgy vélik az Artheniori erdő veszélyes hely, a nőstény tisztában van azzal, hogy megfelelő védelmi vonal kialakításával egy terület biztonságossá tehető. S ez a terület egy barlang és környéke lehetne. Megfelelő környéke.
Talán negyedik napja időzik a rengetegben. Alvásidejét általában fa tetején töltötte, nehogy a földön valami nem kívánt ragadózó leljen rá álmában. Ezek az időszakok amúgy rövidek voltak. Módszeresen keresett, a várostól folyamatosan távolodva, állandóan növelve a körcikk sugarát. Mert azért nem körbe-körbe jár, hanem csak egy adott irányba. Ez pedig dél-délnyugat. Túl mélyre, a wegtoreni hegyek irányába nem kívánna elmenni. Lennie kell megfelelő helynek közelebb is.
S lám, a negyedik nap dél tájékában meg is leli, amit keres. Persze, hasonló kényelmes, és kellemes hely már akadt az útjába ez idő alatt, de valamiért eddig mindegyikkel volt valami gond. Túl messze esett a víznyerő hely, vagy jobban útba esett valamely vad csapása. Ilyenek. Azonban ez a hely, amit ezen a napon talált, jónak tűnik. Az erdő talaja kisebb hegyoldallá emelkedik itt. A fák magasak, de néhány tisztás megtöri az összefüggő erdőt. Itt bokros részek sűrítik be az aljnövényzetet. Egy sziklásabb részre érve két nagyobb méretű kődarab között barlang bejárata ásít sötéten. Talán ha két méter magas lehet középen. Ívesen ér földet, és itt akár a három méteres szélességet is elérheti. Nem túl nagy, de azért nem is kicsit. Könnyű befedni, bevédeni. Talán tíz méterrel odébb másik barlang szája sötétlik, jóval kisebb. Még Arixu is nehezen mászna át rajta, de nem is ez a lényeg benne. A sötétségből ér fakad, és nem bőven, de tartósan csobog lefelé, tartva a Nagyerdőkerülő folyó irányába, árkot szabva magának. Elkanyarodik a nagyobbik barlangszáj előtt, mintegy ötször tízméteres platót körülkerítve. A nyílás feletti sziklafalról liánok lógnak le, elfedve valamennyit a hegy oldalának anyagából.
Belül két egymásból nyíló barlangot talál. A külső a kisebb, ennek magassága, talán ha három méter. Elnyújtott kör alakú, kisebb átmérőjénél nyolc lépést számol, a nagyobbiknál tízet. A belső barlang ennél valamivel, talán másfélszeresen nagyobb.
Remek búvóhelynek minősíti, ahol akár véglegesen is letelepedhet, és kezdetét veheti egy arthenirori kolónia megalapítása. Már csak a megfelelő társakat kell maga mellé megkeresni. Na jó, gondol itt azért Vadászra, és talán Amine-re is, bár nem tudja a nőstény mennyiben kívánna csatlakozni. S talán lennének még néhányan. Ezen most nem morfondírozik, ez még a jövő titka. Viszont úgy dönt, az éjjelt itt tölti, majd elrejtve a helyet, másnap visszatér a városba, s talán utána Vadásszal együtt jön már ki ide.
Az este hamar beköszönt az erdő mélyére. A fák lombjai gyorsabban sötétítik be a területet. A barlang szájához ágakat hord össze, s valamiféle fonadékot igyekszik készíteni, hogy megakadályozza a váratlan bejutást egy vadnak. Bent tüzet gyújt. Nem nagyot, és úgy helyezi el, hogy a füst könnyen távozhasson a barlangból, de azért a lángok fényét ne lehessen egyből észrevenni kintről. Mielőtt végleg nyugovóra térne a barlangban, még valami fekhelynek valót is próbál összeszedni, elszáradt avarból, ilyesmikből. Köpenyét használja fel arra, hogy nagyobb mennyiséget vissza tudjon cipelni.
Talán épp az ilyen Neszezését hallhatja meg a közeledő hím, vagy a csermely csörgedező hangját. Ám az estével zajongó, nyugovóra térő állatok neszezése váratlanul elhal, csend üli meg a tájat. Arixu megmerevedik, alakja egy közeli fa törzséhez simul. Ellenben Kharasshival, számára megadatott, hogy a sötétben is jól lásson. Ám mivel a hím éppen meglapul a váratlan neszre, hát nem szúrja ki. Csak szíve dobban fel kissé szaporábban, ujjai kardjának markolatára fognak. Vár. Jó néhány pillanat telik el néma csendben, mire az állatok hangja újra visszatér. Ám a nőstény még mindig nem mozdul.*
*Az erdő egyszerre lehet barát, ám ellenséggé is épp olyan könnyen válhat. Soha nem lehet tudni. Arixu mégis úgy véli, ezúttal az előbbivel van dolga. Hogy mit is keres itt egyedül? Nyugalmas helyet. Bár sokan úgy vélik az Artheniori erdő veszélyes hely, a nőstény tisztában van azzal, hogy megfelelő védelmi vonal kialakításával egy terület biztonságossá tehető. S ez a terület egy barlang és környéke lehetne. Megfelelő környéke.
Talán negyedik napja időzik a rengetegben. Alvásidejét általában fa tetején töltötte, nehogy a földön valami nem kívánt ragadózó leljen rá álmában. Ezek az időszakok amúgy rövidek voltak. Módszeresen keresett, a várostól folyamatosan távolodva, állandóan növelve a körcikk sugarát. Mert azért nem körbe-körbe jár, hanem csak egy adott irányba. Ez pedig dél-délnyugat. Túl mélyre, a wegtoreni hegyek irányába nem kívánna elmenni. Lennie kell megfelelő helynek közelebb is.
S lám, a negyedik nap dél tájékában meg is leli, amit keres. Persze, hasonló kényelmes, és kellemes hely már akadt az útjába ez idő alatt, de valamiért eddig mindegyikkel volt valami gond. Túl messze esett a víznyerő hely, vagy jobban útba esett valamely vad csapása. Ilyenek. Azonban ez a hely, amit ezen a napon talált, jónak tűnik. Az erdő talaja kisebb hegyoldallá emelkedik itt. A fák magasak, de néhány tisztás megtöri az összefüggő erdőt. Itt bokros részek sűrítik be az aljnövényzetet. Egy sziklásabb részre érve két nagyobb méretű kődarab között barlang bejárata ásít sötéten. Talán ha két méter magas lehet középen. Ívesen ér földet, és itt akár a három méteres szélességet is elérheti. Nem túl nagy, de azért nem is kicsit. Könnyű befedni, bevédeni. Talán tíz méterrel odébb másik barlang szája sötétlik, jóval kisebb. Még Arixu is nehezen mászna át rajta, de nem is ez a lényeg benne. A sötétségből ér fakad, és nem bőven, de tartósan csobog lefelé, tartva a Nagyerdőkerülő folyó irányába, árkot szabva magának. Elkanyarodik a nagyobbik barlangszáj előtt, mintegy ötször tízméteres platót körülkerítve. A nyílás feletti sziklafalról liánok lógnak le, elfedve valamennyit a hegy oldalának anyagából.
Belül két egymásból nyíló barlangot talál. A külső a kisebb, ennek magassága, talán ha három méter. Elnyújtott kör alakú, kisebb átmérőjénél nyolc lépést számol, a nagyobbiknál tízet. A belső barlang ennél valamivel, talán másfélszeresen nagyobb.
Remek búvóhelynek minősíti, ahol akár véglegesen is letelepedhet, és kezdetét veheti egy arthenirori kolónia megalapítása. Már csak a megfelelő társakat kell maga mellé megkeresni. Na jó, gondol itt azért Vadászra, és talán Amine-re is, bár nem tudja a nőstény mennyiben kívánna csatlakozni. S talán lennének még néhányan. Ezen most nem morfondírozik, ez még a jövő titka. Viszont úgy dönt, az éjjelt itt tölti, majd elrejtve a helyet, másnap visszatér a városba, s talán utána Vadásszal együtt jön már ki ide.
Az este hamar beköszönt az erdő mélyére. A fák lombjai gyorsabban sötétítik be a területet. A barlang szájához ágakat hord össze, s valamiféle fonadékot igyekszik készíteni, hogy megakadályozza a váratlan bejutást egy vadnak. Bent tüzet gyújt. Nem nagyot, és úgy helyezi el, hogy a füst könnyen távozhasson a barlangból, de azért a lángok fényét ne lehessen egyből észrevenni kintről. Mielőtt végleg nyugovóra térne a barlangban, még valami fekhelynek valót is próbál összeszedni, elszáradt avarból, ilyesmikből. Köpenyét használja fel arra, hogy nagyobb mennyiséget vissza tudjon cipelni.
Talán épp az ilyen Neszezését hallhatja meg a közeledő hím, vagy a csermely csörgedező hangját. Ám az estével zajongó, nyugovóra térő állatok neszezése váratlanul elhal, csend üli meg a tájat. Arixu megmerevedik, alakja egy közeli fa törzséhez simul. Ellenben Kharasshival, számára megadatott, hogy a sötétben is jól lásson. Ám mivel a hím éppen meglapul a váratlan neszre, hát nem szúrja ki. Csak szíve dobban fel kissé szaporábban, ujjai kardjának markolatára fognak. Vár. Jó néhány pillanat telik el néma csendben, mire az állatok hangja újra visszatér. Ám a nőstény még mindig nem mozdul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257