// Tavaszünnep//
// Nadae Eilwen//
* Még mindig bárgyú vigyorral a képén, hallgatja a szavakat. Arcáról lehervad a mosoly, mikor ajánlatod kap a lánytól. Úgy tűnik egy új élet reménye, ha nem is sokáig, de kijózanították. Összeráncolja homlokát, nem tudja eldönteni, hogy a Nad komolyan beszél, vagy csak viccelődik vele.*
- Komolyan kérded? * nem akar hiú ábrándokat ébreszteni magában. Így jobbnak látja, ha nyíltan rákérdezz. Ha a kalóz mozdulata, szavai azt sugallják, hogy nem csak egy rossz tréfa, egy darabig merőn nézi a másikat. A csend ismét közéjük telepedik. Csak messzi távolból hallja a forgatag zaját, ahogy elgondolkodik. Céltalanul érkezett a városba, szerencsét próbálni, meg tudni, hogy mire is képes. Maga előtt is titkolta, hogy igenis magányos. A városon kívül élt, persze volt, hogy betért vagy az Öreggel vagy egyedül a Artheniorba. Ismeretségeket is kötött, így vagy úgy. De az olyanok, mint ő inkább magányosan töltik napjaikat. Ha társaságra vágynak, inkább keresnek egy üveg bort vagy valakit, aki felmelegíti a testüket egy éjszakára. Néha verődnek bandába, akkor is csak egy jó üzlet reményében. Hallomásból tudja, hogy voltak próbálkozások arra, hogy az alvilági figurákat egy csoportba fogják. Viszont a megerősödő városi őrség hamar feloszlatta a csőcseléket. Viszont ő nem akar egyedül lenni, s most itt a lehetősége, hogy bajtársakra talán barátokra tegyen szert. Ismét Nadet fürkészi, elmosolyodik kedvére való a társasága. Igaz a modora kicsit nyers, de jó beszélgető partner, életvidám és vicces is. Elnéz a vörös hajú felé, aki még mindig az elfel társalog, s láthatóan még mindig bosszús az ártalmatlan csínyük miatt. Nem ismeri csak névről, de így is szimpatikus Nernek. Igaz nem ígért neki, kalandokat, s fogcsikorgató izgalmakat. Csak egy maroknyi retardáltat, talán tanulhat tőlük valamit, nem csak a rum ivást. Nem egy kimondottan alvilági társaság lehet az övék, legalábbis így ránézésre. *
- Mondanám, hogy igyunk rá, de elvetted a rumomat. * húzza széles mosolyra száját.*
- Te, mint úri? * kacag fel.* - Ah, vagy úgy. Tőr vagy testőr, he, ez még szóviccnek is jó lenne. *nevet fel ismét, majd komorodik el.* - Na, jó annyira mégsem. A lényeg az, hogy egy jól kidolgozott tervvel, egy kis kémkedéssel nincs lehetetlen. A rajtaütés, meglepetés ez a kulcsa mindenek. *
* Megfordul a fejében, hogy elhamarkodott döntést hozott, mikor belegyezett a csatlakozáshoz. A lány ismét a férfira mutat, a lovagra. Vagy egy másikra, nem tudja eldönteni, hisz hirtelen elég sokan kezdtek itt gyülekezni a fogadás miatt. A kérdés meglepi, s elgondolkodtatja, hogy a lány vajon sokat ivott vagy kicsit lökött. Vagy kettő az egyben. Nem tudja, mi lenne a helyes válasz, ezért csak ennyit mond.*
- Lényegtelen páncél vagy posztó, egy kutya mind. Hisz egyszerűek, mint az egyszer egy. S igazad van, körítés nélkül nincs dicsőség. * mosolyodik el. A noszogatás még jobban arra ösztökéli, hogy felálljon. Gondolatban megveregeti a vállát, hogy milyen ügyes is volt. Melyet a következő pillanatban már Nad meg is ragad, s vezetni kezdi, a tömegben. Nem is árt az első pár lépésnél, hisz imbolyog, mint egy lámpás. De van méltóság a földön, így hamar összekaparja magát, s egyre határozottabbak lesznek léptei. Bár némi odafigyelést azért igényel. * ~ Jobb láb, bal láb. Jobb láb… ~ * Elérik a fogadó bizottságot, keletlenül húzza félre a száját a sor láttán. Türelmetlenül toporog, míg sorra nem kerülnek. Aztán előveszi erszényét, s hanyagul ejti le az asztalra.*
- 200 aranyat Dynti…, hogy is hívják ? * néz kérdőn a lányra. Ha válaszol így folytatja.* - Na, ő rá. Arra, hogy a Vörös Bestia megnyeri az egész tornát.
* A kalóz kijelentésére, miszerint halott ügy, hogy kirabolják a bizottságot, helyeslően bólint. A felismerés, hogy nem akarnak neki több rumot adni, megdöbbenti. Igaz, hogy az előbb még épp az ecsetelgette magának, hogy nem akar rum ivásban legendás lenni, de hát akkor is. * ~ Lehet, hogy csak félt, vagy a rumot félti. Vagy gondolatolvasó. ~ *sandít a lányra gyanakvón. Nem sokáig tart ez az állapot, mert a szórakozás megemlítésére, bizony köddé válik. A tömegben, míg a pást felé haladnak, nézelődik. Megakad a szeme egy fura alakon, aki éppen mindenféle hordót és egyebeket hord össze. Maga a tett is furán hathatna, de karnevál van. Nem tudja, mihez készül elő a félvér, de igazán kíváncsi, hisz tudomása szerint a Ki mit tud? a Holdudvaron zajlik. Végül nem is tudja kideríteni, hisz elérnek a pásthoz. A harcolók már felálltak, gyors kezdés, a lány meg lehet kicsit bolond, hogy így neki ront a férfinak, de gyorsaságát még ki is használhatja. Bár az emberek latolgatása, hogy ki is lehet a jobb vagy éppen a fütty s a kiáltások eltompítják az ember hallását. Viszont ő nem ember lévén, valami mást is hall. Tekintetével, a hang irányát keresi, néhány lépést hátrál is újdonsült társától, fejét nyújtogatva. A félvér már az összeeszkábált pódiumon áll, s lantját kezébe tartva énekel. Mindig is szíve gyengéi voltak a dalnokok, regemondók, hisz Öreganyja is e szenvedélynek hódolt. Rengeteg legendát s mesét hallott tőle. A lányra néz. ~ Szórakozni akart. S ha más nem is, a flaska felkelti az érdeklődését. Két legyet egy csapásra. S ha még szerencsénk van, arról az összetákolt magaslatról, jobban is láthatjuk a viadalt. ~ * Visszalép a kalózhoz és megfogja a karját, s a fejével int, hogy kövesse. Mikor már a rálátás tökéletes a fickóra. Rámutat.*
- Ott, ni, látod? Ott még énekelhetsz is. * kacsint rá a lányra.*
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.06 17:04:32