//A Hallgatagok//
*Bár este sikerült visszaaudnia reggel így is korán kel fel. Még a Nap sem jött fel. Egy ideig csak pislog, hogy megszokja a fényviszonyokat, majd mikor ezzel végzett figyelni kezdi az alvó templomot. Vagyis jobban mondva csak a békésen alvó gnómot figyeli. Nem tudja mit álmodhat, de az biztos, hogy nem mozdul, csak a mellkasa jár ahogy a levegőt veszi. Allyn egyedül van, mindenki alszik körülötte. Bár nem zavarja, hogy úgy nézheti meg magának a gnómot, hogy Thaira nem piszkálja.*
~Ennyire nem lehetek szerelmes. Még úgy is szépnek látom, ha alszik.~
~Attól még átrázott! De miért is kell neked ilyen hangosan, azon gondolkodni, hogy mennyire tetszik neked, ha?~
*Mondja Thaira kicsit álmos hangon, hiszen most ébredt fel.*
~Igen, képzeld muszáj! Hogy gondolkodjak, csendben nem lehet ezt te tudod a legjobban.~
~De én akartam még aludni!~
~Akkor aludj. Ki akadályoz benne meg?~
~Te! Mert akkora szád van, hogy az mellett képtelenség aludni!~
*Hát igen, ha felébresztik Thaira nagyon morcos tud lenni. S most ez a helyzet áll fenn. Ám ekkor a gnóm megfordul és elkezd nyújtózkodni, mire Allyn képtelen mással foglalkozni, mint azzal, hogy a férfit nézze. Még a térdét is felhúzza, s mit sem törődik a vállára siető kis gyíkkal, csak ráfekteti kezeit a térdére, azokra pedig az állát. Így figyeli, ahogy a gnóm felkel, s nem zavarja, hogy belső hangja kritizálja viselkedését. Egyszerűen nem érdekli, gondolkodás nélkül teszi amit. Szemei csillogva figyelik a másikat, majd mikor az feláll, s int neki, ő követi példáját. Ezek után elhagyják a templomot, kint tekintete a felkelő Napra vándorol, s mintha egy idili hangulat alakulna ki, Allyn megint hallhatja a számára annyira kedves hangot.*
- Rendben van, akkor ezt fogjuk tenni. Erdő, kikötő, mágustorony, kastély, hárpia, aztán meg lesz, ami lesz. Jó kilátások, csak bár azt még mindig nem tudom, hogyan szerzünk hárpia szemet, de majd meglátjuk!
~Szemet és meglátjuk! Ez de jó!~
*Kacag fel Thaira Allyn fejében, mire a lány szörnyülködő ábrázattal szólal meg.*
- Nem a hárpia szemével fogjuk meglátni, te igen okos! Ez undorító ötlet volt.
*Teszi még végül hozzá, majd csak csendben követi a gnómot a temetőn keresztül, a folyóparton, meg a tisztáson át. Végig némán halad a férfi mellett, mintha valami nem lenne rendben. Kicsit szorongás érzete van, de nem tudja miért. Olyan, mintha Zrekil nem is akarná, hogy ott legyen vele.*
~Ez nem kérdés ez tény! Egyáltalán nem akarja, hogy itt legyünk! Csak nyűg vagyunk a hátán!~
~Nem! Biztos nem így van, csak valami, baja van. Biztos ez a helyzet, valami nincsen rendben. Nem velem van gondja!~
*Nyugtatja magát a lány, majd ahogy beérnek az erdőbe a gnóm megint megszólal. Allyn figyelmesen végig hallgatja, s csak bólint egyet. Majd megint Thaira-s hangnemben szólal meg.*
- Tudom, hogy elmentél! Felkeltem és nem voltál ott! Persze tudtam, hogy a mülyebe akarsz menni, így jártam egyet a templomban, aztán visszaültem és Thaira sértései, meg egy két könny csepp kíséretében elaludtam. Mikor legközelebb felkeltem már ott voltál. Kívánom, hogy találkozz még a hölgyel!
*Nem akar nyers lenni, de máshogy nem tudja kifejezni magát. Ugyanis azzal a hangnemmel amivel ő szokott beszélni, képtelenség érzelmek nélkül mindent elmondani. S nem is tudna, hiszen abból a fájdalomból, amit Thaira sértései okoztak neki, így is kiadott egy keveset, hiszen szemében, megint könnyek gyűltek, de ezeket le tudta győzni, s egy pillanat múlva már hírük sem volt. Közben persze ő is keresi az ösvényt, ami a kikötőbe vezet.*