//Tavaszünnep//
//Mágustusa - nézőként, Kalisthe Elawin//
*Dayria csupán idézni tudná a mocsárhajú mondatát az illatszereket illető tudatlansága végett: nem semmi. Talán, ha másképpen kérdez rá a hasznosságára, holmi direkt módon, akkor helyben lecsapta volna a lányka fejét tudatlanságának okán, így azonban még elismerésével kénytelen adózni a haszon megfogalmazásának legizgalmasabb módja előtt.*
- Mondhatni. Igazán nem jársz messze a megoldástól. Az illat a csali, a nő a horog, míg a férfiak a fogásaink, talán még ennél is jobb szó a zsákmány rájuk. *Magyarázza, és alig tudja megállni, hogy dús ajkaira ne engedjen kiülni vajmi vészjóslóan gonosz mosolyfélét.* A nők azért használnak ilyen illatszereket, hogy tetszenek a férfiaknak. Legalábbis a legtöbb, de nekünk is jól esik a kellemes illat, nem? *Mosolyog rá bájosan, miközben fél szemmel azért a mágustusa eseményeit is szemmel tartja. Igazán üdvös, hogy nem álltak meg túl közel a küzdelem színhelyéhez, hiszen a látványos csata veszélyesnek is bizonyul. Ó igen, itt nem tompítja a sérüléseket a fegyverek életlensége s holmi vértek, a mágusok vérre menő küzdelmet folytatnak. Egy-egy gyöngéd fuvallat pedig könnyeden szállítja feléjük a vörös élet oly’ ismerős aromáját, s a lény hirtelenjében alig bírja visszafogni legelemibb ösztöneit. Rég volt alkalma táplálkozni, és ez a viadal most olyan, mint kisgyereknek az édességstand a piacon; csupán nehezen bírja megállni, hogy ne tulajdonítson el magának néhányat az ínycsiklandozó desszertekből.
Még szerencse, hogy a nyugati leányzó szóval tartja, máskülönben íriszei valami egészen más formát öltöttek volna a megszokott szürkéskék jégvihar helyett, s az bizonyosan szült volna néhány kellemetlen pillanatot. Felé is fordítja lélektükreit, hogy teljes mértékben elszakadhasson a vércseppek látványától.*
- Igazad van, a Nyugat egy elég tág fogalom. *Szól hozzá a témához, miként ajkaira visszavarázsolja a megszokott, barátságos mosolyát.* Csupán azért kérdeztem, mert ez esetben mégis egy helyről vagyunk valóak. Wegtoren városából jöttem.
~Ja, legutóbb onnét... És ha rákérdez a nevemre...? Úgy se tudja, ki volt az a Dharemon, vagy, hogy miként kerültem ide. Akik tudták, már mind a gyomromban vannak.~
*Nem hiába szellőztette meg a féligazságot, ugyanis reménye, hogy ezzel a kis közös fonákkal még közelebb édesgetheti magához a számára csakugyan megjegyezhetetlen nevű mocsárhajút. Mielőtt azonban túlzottan elmerülhetne alávaló tervezgetésének kénköves bugyraiban, igen csak furcsa kérdést szegez neki Kalisthe.*
- Leves? Nos, itt nem hiszem, de van egy fogadó az udvarnál, majd betérhetünk oda. Szomjazom... *Sóhajt fel meggyötörten, akár egy elkényeztetett kis fruska, aki óhaját elrebegvén azonnal kézbe várja a hűs, kristálykupában felszolgált bort. Azonban hiába vár, senki nem ajándékozza meg ajkait a vágyott nedűvel. Legszívesebben dühödten felcsattanna, ám, mint eddig már oly’ sokszor, ezúttal is lényének mélységébe száműzi sértett, méregtől fortyogó gondolatait.
Helyette inkább csendben hallgatja a mocsárhajú elbeszélését az íjról, és hasonló, számára roppant érdekfeszítő témáról, melyek iránt azóta lett ennyire közömbös, mióta találkozott azzal az éji fruskával a barakkban. Egy rövidke momentum erejéig oldalvást húzza barackszínben tetsző ajkait, s a mágustusa résztvevőire is visszapillant, majd ahogy rendezte kifinomult vonásait, a válaszát is megfogalmazza.*
- Igazad van, az ökölharc a legegyenesebb, de nem a legszebb. A hús, a vér, a kard és az őt forgató lélek tánca jobban lenyűgöz, amennyiben nem holmi szemfényvesztés. *Magyarázza, azt mélyen elkendőzve magában, hogy a szemtől szembeni harc is éppúgy lehengerli, amennyiben azt szebbik alakjában gyakorolhatja. Annál intimebb és közelibb élményt el sem tudna képzelni, ám erről egyelőre jobb, ha senki nem tud semmit.*
- Hallottál netán igét mormolni? *Kérdezi, arcán könnyed mosollyal, amint visszatekint a lányra, s még egy cinkos kacsintást is megejt.* Érdeklődöm a mágia iránt, ám egyelőre semmi tudásom. Bizonyosan halott lennék, ha most közéjük mennék. No és te? Ugyan nem varázsoltam, de korábban nem tűntél lenyűgözöttnek, mintha csak természetes volna számodra a mágia kifürkészhetetlen világa. *Érdeklődik, bár nem vár hatalmas, izgalmas részleteket, hiszen ez a lányka olyan egyszerűnek tűnik a számára, mint a fű, amelyen épp taposnak.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.27 23:23:23