Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-06 23:54:28
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

* Argus rohan, mintha az élet múlna rajta. Testéhez képest gyorsan szalad. Látszik rajta, hogy már kezd fáradni, de nem annyira, mint, ahogy várnák tőle. A legtöbben azt hiszik, hogy egy tisztást sem képes keresztül futni, anélkül, hogy bele nem halna. De még bírja. Sokan megbámulják, hogy hova rohan ilyenkor.*

1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-06 16:01:21
 ÚJ
>Yaral Jorin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Loq Cordulk//

*Mivel Loq sem dob fel semmilyen témát, hanem a gondolataiba merül, ezért Yaral is fojtatja az elmélkedést. Elgondolkodik azon, hogy vajon a kalózok képesek lesznek-e befogadni őt maguk közé. A bérgyilkosokban senki sem bízik és ezt bizony joggal teszik. Senki nem szereti, ha álmában átvágják a torkát, bár a kölyöknek esze ágában sincs ilyesmit tenni. Meg hát ő egy tök ismeretlen és első ránézésre tapasztalatlan fiatal srác. Legalábbis mások mindig ezt állapítják meg róla. Aztán csodálkoznak amikor a pengéje a torkuknak szorul.*
"Bezzeg Erith. Őt mindig is kerülték a zord külseje miatt. Főleg, hogy a falunk védelmében kiszúrták az egyik szemét. Azóta szerintem nem nagyon mernek a közelébe menni."

1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-06 15:39:37
 ÚJ
>Gwomel Hulat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Serora Aya//

- Hát, igazság szerint én úgy gondoltam keresek egy barlangot, ki akarom szellőztetni a fejem.
~ Hú, Serora biztos vadembernek néz, még, hogy barlang? -
- Mármint, ő, úgy értem, hogy én az erdőben szállok meg. *Ó, most fél, hogy a nő azt hiszi, hogy igénytelen, ahonnan jött, a nők nem szeretik, hogyha egy férfi igénytelen, ő sem az, persze nem is sznob, az öltözködése is erre utal. ~Ó, hogy miért nem tudok normálisan beszélni? Ez a nő egyszerűen megbabonázott.~ Gwomel ilyet ritkán gondol, bár ő szereti a nőket, volt is elég gondja ebből, de ez a nő most tényleg tetszik neki.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.06 17:07:47, a következő indokkal:
Jeljavítás; nem létező írásjelek törlése.

1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-05 23:39:47
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

* Sietve érkezik, mint akit üldöznek. Igaz nem üldözi senki, csak az éhség, s a fáradság, de számra ezek is olyan valóságosak, mint mások számára a fák, és bokrok. Megáll egy pillanatra, hogy tájékozódjon.*
"Ha arról jött, akkor arra van a templom, akkor abba az irányba kell mennem."
*Elindul a kigondolt irányba, s reméli az lesz a helyes irány.*

1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:35:02
 ÚJ
>Gilvar Westros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Bryril //

* A tűz monoton ropogása egészen andalító és hamarosan mindketten elszenderednek. Gil a kalapját a fejére húzva s egy fűszálat rágcsálva hajtja álomra kócos barna kobakját, s erdei nimfákról, szirénekről.. na meg fekete szemű erdei tündérekről álmodik, kik minduntalan incselkedve hívogatják egy kis szórakozásra. Megmosolyogtató egy álom. A költő nem veti meg a testi örömöket, sőt. Az álom azonban hamarosan véget ér, merthogy Gilvar fázni kezd a hideg és csípős reggeli levegőtől. Kinyújtózkodva ásít egyet. Megigazítja kócsagtollas kalapját és végignéz a táborukon. Bryril még alszik, s nem is óhajtja felébreszteni. Tapasztalatból tudja, hogy még akkor jó lelépni, amíg a nők alszanak, hiszen megérkezhetnek a férjek, vagy a dühös apák dörömbölhetnek az ajtón. Most azonban nem kell számolnia az efféle fenyegetésekkel, s valami csoda folytán nem is tett rosszat.*
- Szépet Bryril! De a reggelnek már vége pár órája. * Villant fehér mosolyt a poéta, s közben elkezd összeszedelődzködni. Táskáját felcsatolja Myri-re, összeszedi a holmijait és megigazítja a ló nyergét. A reggeli napfénynél sokkal jobban látja ki is csapódott hozzá az este, s hogy is utasíthatná vissza az ajánlatot, hogy vele tartson a szőkeség.*
- Épp ellenkezőleg. Örömmel venném.. De mondja kisasszony, nincs családja? Férje... szeretője? Ki otthon várja? * Igazából az sem lenne akadály, ha volna, hiszen most itt van vele, s nem pedig máshol. ( Ezt a magyarázatot egyébként sokszor alkalmazta már)
- Nos, de mielőtt továbbállnánk én a tisztás felé igyekeztem fürdeni egyet. Meg aztán Myrit is meg kéne itatnom. * A ló hátára teszi a kezét, miközben Bryril éppen hosszú barna tincseit fonogatja a pejnek.*

A hozzászólás írója (Gilvar Westros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.04 20:36:56

1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 19:41:40
 ÚJ
>Bryril Enmory avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Gilvar Westros//
*A lány hosszan ül csendesen, és elmerengve néz a tűzbe. Figyeli, ahogy a lángok nyaldossák a fekete fadarabokat. Gondolataiból a ló horkantása szakítja ki. Felnéz, de rögtön visszafekszik a pokrócra, miután nem lát semmi különöset, ami miatt az állatnak oka lenne nyugtalankodni. Arcát a Hold felé fordítja, és elmosolyodik. Reméli, hogy Kairan is azt nézi a szobája ablakából, és gondol rá.
Bryril őszintén hiányolja a szobáját, ahol kellemes meleg van, és finom virágillat érződik. Habár a szabadság édes ízéhez semmi se fogható, nem szívesen aludna az erdő kellős közepén, a vadállatok között. De hát, nem igazán van más választása. Lehunyja a szemét, még egyszer jó éjszakát kíván magában a bátyjának, és hagyja, hogy elragadja magával egy pihentető álom.
Mikor kinyitja szemeit, a Nap már magasan jár. Nemes kisasszony lévén a későn kelésből egy jottányit sem hajlandó engedni.*
- Jó reggelt! -*Mosolyog Gilvarra, aki már régen fent lehet. Ezt abból állapítja meg, hogy a holmijait összeszedte, utazásra készen áll. Bryril is gyorsan felugrik. Végigsimít ruháján, majd beletúr kócos szőke loboncába, ezzel próbálva helyükre kényszeríteni a makacs tincseket. Egyáltalán nincs elragadtatva, hogy nem tud tisztálkodni, amíg egy városba nem érnek, de a dühöngésen kívül mást nem igen tehet ez ügyben.
Az erdő sokkal barátságosabbnak tűnik így, nappal, és a férfi is jóképűbb kipihenten. Bryril alig bírja levenni róla a szemét, de mikor érzi, hogy elvörösödik, lehajtja a fejét. Ellenőrzi, hogy megvan-e mindene, majd a férfi mellé szegődik.*
- Nem bánja, ha Önnel tartok? -*Biggyeszti alsó ajkát.*
~Egyedül nem is olyan rossz…~*Gondolkozik Bryril, aztán megkerüli Gilvart, és a lova másik oldalára perdül. Kezét az állat hátára teszi, és simogatja kicsit. Tép egy marok füvet, azzal a ló felé nyújtja, aki engedelmesen eszik a tenyeréből, vigyázva, hogy meg ne harapja. Fonatokat készít a sörényéből, amit a paci szemrebbenés nélkül tűr.*
- Nocsak, milyen szép lettél! -*Neveti el magát a lány, és megveregeti a kanca nyakát.*

1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 19:21:48
 ÚJ
>Serora Aya avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Gwomel Hulat//
*Serora csalódottan hallja, hogy Gwomel se tudja az utat a tisztásra, de azzal vigasztalja magát, hogy az erdőben is találni biztonságos helyet éjszakára. Meglepetésként éri, mikor a férfi vízzel kínálja. Nyilván észreveszi rajta, hogy milyen bizalmatlan, mert bátorítja, hogy nyugodtan igyon belőle. Tétován elveszi a kulacsot, és a szájához emeli. Régóta nem ivott már, de nem akar mohónak tűnni, ezért néhány korty után visszaadja a tömlőt a férfinak.
- Köszönöm, ez igazán jólesett. -*Mondja hálásan. Ismét zavartan lesüti a szemét. Maga se tudja miért, de nem mer Gwomel szemébe nézni, állandóan kerüli a tekintetét. Máskor nem szokott ilyen félénk lenni. Azzal magyarázza, hogy a férfi idegen számára, és nem tudja, hogyan viselkedjen a közelében.*
- Szállást keresek éjszakára. Ha gondolja, tartson velem. -*Ajánlja fel Gwomelnek. Ha már a férfi is ilyen kedves hozzá, ennyit igazán megtehet…*

1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:19:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

//Megyünk medvét vadászni... Lagavund Skögard//

*A medvéének megvan a magának való esze, de úgy isten igazából nem egy okos állat. Éppen emiatt a harci etikettet sem ismeri, így egyetlen erőteljes csapást mér az óriás fejére, mely törik-szakad az erő és a karmok hatására.
A medve rágcsálja egy keveset a halott melákot, majd egy kevés maradék sült medvehúsért ott is hagyja azt. Talán nem is voltak a bocsai, csak kisebb medvék, kik megpróbálták elbitorolni tőle a területet. Ezt már senki sem fogja megtudni.
Az óriásért meg talán bosszút áll a macskája, csak előbb jobban teszi ha ellátogat a barakkba, nem úgy, ahogy azt a gazdája kifelejtette rövid életéből.*

1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:13:10
 ÚJ
>Lagavund Skögard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Mesélő 3#//

*Az orv medve mintha csak a földből nőtt volna ki, ott terem. Furcsa, hisz Wöndehor mindig jó előre jelzi gazdájának ha mozgást érzékel, ezzel felkészítve a csatározásra vagy menekülésre gazdáját. Ez a hétpróbás tapasztalt zsivány medve, aki láthatóan szinte a lombok fölé emelkedik hatalmas testével, észrevétlenül és nesztelenül cserkészi be az óriást. Ekkora vadat sem látott még Lagavund, arról meg végkép nem volt fogalma, hogy ebben az erdőben a medve bocsok bizony egy Lagavundhoz hasonló óriás méreteit meghazudtolóan nagyra nőnek. Ez már nem tréfa dolog, ekkora méretekkel egy gyarló óriás nem versenyezhet, így előkapja a kétélű bárdját és kardját, letérdel majd oldalra kitartva maga mellé fegyvereit mintegy megadva magát várja, hogy a hatalmas vad végezzen vele, és megbosszúlja bocsainak életét*

1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:02:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

//Megyünk medvét vadászni... Lagavund Skögard//

*Az óriás könnyen vette az akadályokat, hiszen puszta kézzel leterített egy "nagyobbnak" vélt medvét, majd egy kis bocsszerű jószággal is végzett. Nem is zavartatta magát ezek után, megnyúzta, s elfogyasztotta a vadakat, legalábbis azoknak egy részét. Ezek után a vadonban álomra hajtja a fejét, ott ahol az imént még ínycsiklandozó illatok szabadultak a világ ezen eldugott szegletébe. Bátor ember, vagyishogy óriás.
A pihenés után víz után akar nézni, de félelmetesen fantasztikus orra szagot fog. Orrfacsaróan erős szag, de a szag mögött egy még erősebb jószág bújuk meg. Ez bizony egy újabb medve lesz, de joval nagyobb, mint az előző kettő, melyek még a bocsai is lehettek volna - vagy talán voltak is. Az állat hátán egy félig letört nyíl is kikandikál, mintha csak jelezvén, hogy ez a jószág találkozott már kétlábúakkal, s bizonyosan nem örömmel váltak el egymástól.
A méretes bestia pofáját az égnek emelei, s úgy szimatol bele a levegőbe. Morog egyet, mintha csak elégedetten hümmögne, majd megpillantja az óriást, mely az állat méreteivel vetekszik.
"Mennyi hús" gondolhatja egyszerre ember és állat. A gondolatokat azonban általában tettek követik, s most a négylábú a gyorsabb: hatalmas méreteivel megindul az óriás felé, ki alatt beremeg a föld. Ez a menet bizonyosan keményebb lesz, mint az előző.*

1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-04 15:33:38
 ÚJ
>Lagavund Skögard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Meglepődik ahogy az erdőbe lép, hisz az erdő város felöli oldalán először jár. Meglepődve veszi tudomásul, hogy milyen sokan használják ki és belépési pontnak a holdudvarra néző részt, e felől kétség sem fér, hiszen rengeteg szagot és lábnyomot hagytak hátra. Mélyet szippant a levegőbe az óriás majd lassan elindul a fák között arra amerre az orra viszi. Vad szagot érez, méghozzá a kedvenc vadjának a szagát ~Medvék!~
Előre örül a találkozásnak és a harcnak amit a medvével vagy medvékkel meg fog vívni lehetőleg még virradat előtt, hogy még legyen ideje egyet aludni is egy megfelelő helyen itt a fák között.
Miközben ezen gondolkozik, egyre mélyebbre megy az erdőben, és közben megérinti, megtapogatja kezével a fák törzsét, jellegzetes nyomok után kutatva. Ahogy halad befelé a sűrűbe a szag is erősödik és egy-egy fa törzsén érzi a karmolás nyomokat, a lehántott, sérült kérget a tenyere alatt. Van amelyik friss, pár hetes lehet.
Wöndehort bár nem látja, hallja, ahogy az pár méterrel előtte ugrál a lombok közt mutatva az irányt az óriásnak. Viszonylagos csendben teljes koncentrációval haladnak előre. Eltelik pár óra mikor Lagavund hírtelen megáll és leguggol. ~ Közel vannak! ~ gondolja magában és azzal a rövid kardjának markolatát megszorítva, nagyon halkan kihúzza azt hüvelyéből. Egy egészen halk fémes súrlódás hallatszik csak. Amint kezében a kard, egy pár percig még figyel és szimatol az óriás, majd lehunyja a szemét és beszívja a levegőt a tüdejébe. Egy hatalmas medvebőgés szerű ordítást hallat, olyat amit a hím medvék adnak ki magukból mikor egy területet magukénak tulajdonítanak és ezzel adva tudtul a közeli hímeknek, hogy új elbitorló jelent meg az Ő területükön. Az egy családhoz tartozó hím medvék erre a hangra rendszerint megindulnak, hogy megvédjék territóriumukat. És erre az ösztönükre játszik most Lagavund is.
Üvöltése után, még csukva tartja szemét és hallgatózik. Eltart még 10 percig legalább mire egy kisebb emelkedő teteje felől meghallja az első visszafojtott medvemorgást. ~ helyes, ketten jöttetek. ~ Kinyitja szemét. A kedves, meleg tekintetnek már nyoma sincs. Gyilkos ösztön villan meg az összeszűkült pupillákban, állkapcsa megfeszül mikor feláll és elindul a hang irányába.
Wöndehor a magasban csak egy fújással veszi tudomásul a medvék jöttét, és feszült tekintettel követi gazdáját amint az rövid kardját szorítva az utolsó métereket futva, hatalmas lendülettel teszi meg. A közelebbi és nagyobbik medvének feleszmélnie sincs ideje, Lagavund bal öklét már lendítve érkezik meg elé, és felülről egy hatalmas csapással a fejét a földbe csapja, amitől a medve bár nem múlik ki, de állkapcsa eltörik, és elszédül. Ezzel időt ad Lagavundnak a kisebb medvéhez. A kisebbik hím két lábra emelkedik, de még így is csak a nyakáig ér Lagavundnak. Az óriás lendületből odaugrik elé, és bár a medve egy hatalmas csapást indít meg felé, oldalra elhajolva a rövid kardot a medve bal oldalába szúra. A medve viszont még így is végighasítja a bőr vértezetnek a bal váll felöli részét és kisebb sebet ejt Lagavund vállában. A kard pengéje az állat bordáin áthatolva a szívben áll meg. Ahogy elhagyja a penge a teste, az állat holtan rogy össze.
Az óriás visszafordul a fekvő medve felé aki őrjöngve próbál lábra állni mikor Lagavund fölé magasodik.*
- Elmúló erőd szolgáljon engem, lelked pedig a mi anyánkat Barmadhúrt *Mondja nyugodt hangon azt a mondatot amit vadászat közben az apja tanított meg neki mint egy imádságot.
Miután mindkettő kimúlt, megnyúzza az állatokat, a bőrüket kirakja száradni egy fa tetejére oly módon, hogy más ne láthassa, míg a hús egy részét levelekbe csomagolva elássa mélyre a földbe hogy ne romoljon meg. A maradék megsütéséhez tüzet rak majd jóízűen elfogyasztják Wöndehorral.
Mire végez mindennel és álomra hatja a fejét már hajnalodik.
Rövid de pihentető mély alvás után felébred, összeszedi a szőrméket, megvizsgálja sebét mely nem mély és már gyógyulásnak indult, majd Wöndehorra néz:*
- És most szerezzünk vizet. * mondja mosolyogva és elindul arra felé amerről édes folyó víz szagát érezte tegnap, lejjebb az erdőben.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.04 16:32:24, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása; jelpótlás.

1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-03 21:39:51
 ÚJ
>Gilvar Westros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Bryril //

* Miután megpiszkálja a parazsat sandán a még mindig az aljnövényzetben csücsülő szőkeségre pillant. Eltelt már pár perc, s rájöhet, hogy a férfi csupán egy fáradt utazó, s nem egy bordélyba járó koszos brigantik-féle alak. A ruhája tiszta, parfümje kellemes, ahogy mély tenor hangja is, de milyen legyen egy bárdnak? Az összképbe talán csak összekuszált barna haja és több napos borostája rondított csak bele, de mentségére szóljon csupán az erdő miatt volt kénytelen nélkülöznie a fürdőszobát. Okos fiú Gil, tudja jól, hogy előbb utóbb közelebb jön a félénk teremtés, hiszen hideg van, és az erdő közepén egy eltévedt leány nem sokra mehet segítség nélkül. Tapasztalt már abban, hogyan csalogassa magához a fehérnépeket, s bárdjáért nyúl. Leüt pár kellemes akkordot és lám csak a lányka elő is bújik az erdő sötétjéből. Gilvar végre tüzetesebben is megvizsgálja, mialatt a szőke nézelődik.*
- Megsimogathatod. Jámbor egy jószág. Igaz-e Myri? * Fordul hátra az állat felé, s közben végighúzza ujjait a bárd húrjain. Gil egyébként mindig máshogy hívja lovát. Több oldalas balladákat, verseket tanult meg és fúja őket kívülről, de a lova nevét azt nem akaródzik megjegyeznie. Myri egyébként kikötve legelgeti a rózsaszín kukacvirágokat. Gil két kézzel beletúr kócos barna hajtengerébe, s elkapja a lányka tekintetét.*
- Tudtam én, hogy előjön. Jöjjön melegedjen csak. Hiszen hideg van, csoda lenne ha nem fázna. * Végigmér a lány öltözetén, bár a sötétben nem tudta jól kivenni, de kétli, hogy kabát volna rajta. A hangszert egy darabig félreteszi és egy fa törzséhez támasztja. A mandulavágású szemek elkerzekednek s barátságos mosolyra húzódnak a férfi ajkai, hiszen a szőkeségnek most hallja először a hangját, pedig tollas kalapját tette volna rá, hogy néma.*
- Ennek igazán örülök hölgyem. Mondja csak, mit keres itt, egyedül egy ilyen szép teremtés, mint magácska Bryril? Óh ne! Ne a földre üljön. Hanem... * Mondja és hirtelen feláll és Myrihez vagy Pryrihez sétálva a ló hátáról levesz egy foltozott, ócska, de legalább meleg pokrócot.*
- Erre inkább. Jobbal nem szolgálhatok. * Kérdi miközben leteríti a földre a kockás barna textilt. Leporolgatja, majd visszasétál a helyére, s újból a kezébe veszi a bárdot és halkan elkezdi pengetni.*
- Az éj oly hideg,de te Jöjj melegedj,
- Az erdő sötét, s ó semmi kétség,
- Ha a fák takarásában egy árny elsuhan
- Jobb ha tovább mész, s karod nem csenevész
- Kapd elő hát kardod jó lovag, hiszen az időd szalad
- De jobb ha te is futásnak eredsz, mert az erdei rém tüstént megesz
* Ajkai mosolyra húzódnak a dalocska után, melyhez a lány is dúdolgatott, s Gil megállapítja, hogy a lánynak egészen kellemes hangja van, majd oly kellemes, mint megjelenése, amit csak most vesz észre, a sárga lángok sokasága mögé tekintve.*


A hozzászólás írója (Gilvar Westros) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.03 21:40:44

1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-03 20:41:58
 ÚJ
>Loq Cordulk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Yaral Jorin//

*A kölyök nem szól többet. Loq is a gondolataiba mélyed. Igazából csak most kezdi felfogni, hogy mibe is csökkent ő. Kicsit szidja magát de, arra már rájött, hogy ha törik ha szakad akkor ő segíteni fog a kapitánynak. Nem akar egyszerű rakodómunkás lenni. Azt nem bírná. Sem idegileg sem a kalózként kialakult önérzete.*
~Egyáltalán, hogy akar majd pénzt szerezni egy hajóhoz. Ahhoz támogatók is kelhetnek. Nem is ismer senkit szárazföldön. A fogadóba sem mehet be mert az egész város tele van a minket üldöző városőrökkel. Már ha hihetek annak a kis csalónak. Áhh a kapitánnyal nem viccelne senki sem közülünk.~

1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-03 20:02:21
 ÚJ
>Bryril Enmory avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Gilvar Westros//
*Bryril szóra nyitja száját, végül becsukja. Nem tud mit mondani, de nem is mer megszólalni. Csak némán figyeli, ahogy a férfi kényelembe helyezi magát. Tanácstalanul gyűrögeti utazókabátja ujját, nem tudja, mihez kezdjen. A férfi nem úgy néz ki, mint aki bántani akarná, de ugyanakkor bármi megtörténhet. És ő nem tudná megvédeni magát, a férfi így ránézésre is erősebb nála. Végül Bryril közelebb merészkedik, de csak pár lépést. A tűz melege elér hozzá, és kellemesen melegíti megdermedt tagjait. A lángok fénye megcsillan fekete szemében. Végigjártatja tekintetét a férfi táborán. Először a gyönyörű lovat veszi szemügyre, mely békésen álldogál egy fa mellett. Mindig is szeretett volna lovagolni, de a szülei sose engedték. Igaz, hogy szeretetből tették, mert féltek, hogy leesik a lóról, de Bryril akkor is igazságtalannak érezte. Minden vágya, hogy egyszer szabadon száguldhasson egy csodás paripa hátán. A lány tekintete továbbsiklik, ezúttal az idegent szemléli meg. Kócos, sötétbarna haja néha makacsul a szemébe hullik, ami a férfit szemmel láthatóan idegesíti. A szeme feketének tűnik, de a tűz fényénél már sötétbarna. Bryril nem mer egyenesen belenézni, mert fél, hogy elveszne benne. A férfi arcának határozott vonalát meglágyítja csibészes mosolya. A lány ellenállhatatlan vonzalmat érez iránta, tesz is néhány lépést, hogy közelebb kerüljön hozzá.
~Mondanom kellene valamit, hogy magamra vonjam a figyelmét…~ *Fut át az agyán a gondolat.*
- Tetszett a zenéd. -*Nyögi ki végül. De azonnal megbánja, hogy egyáltalán kinyitotta a száját. Miféle tökkelütött alak mond ilyet? Hát, ezt alaposan elszúrta. Gyorsan lehajtja a fejét, hogy a férfi ne is lássa az arcán a zavart pírt, és ne tudjon a szemébe nézni. Még áll pár pillanatig mozdulatlanul, de aztán úgy dönt, leül a tűz mellé. Ha egyszer úgyis elbaltázta… Már az se érdekli, ha az idegen rátámad. Egyszerűen fáradt, és szomjas, törődik is ő a veszéllyel!
A tenyerét a lángok felé tartja, hogy jobban melegedjen. Összekuporodik a földön, a lábait maga alá húzza, és mosolyogva nézi a férfit. Hallgatja a lágy zenéjét, még halkan énekel is hozzá. A szöveget hirtelenjében találja ki, de mivel nem jut eszébe más, a szabadságról szól a dal. Amikor befejezik, Bryril felpattan, és odalép a lóhoz, csak hogy ne kelljen a férfire néznie. Megsimogatja a fejét, és a szemébe néz.*
- Ne haragudjon, még be sem mutatkoztam. A nevem Bryril Enmory. -*Nem fordul meg, úgy tesz, mintha az állatnak mondta volna. Pedig tudja, hogy a férfi is hallja…*



1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-03 17:40:58
 ÚJ
>Arima Nissot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

* Hangtalan, gyors léptekkel halad előre. Sokszor járt már a kikötőben, és mivel mindig ezen a kitaposatlan ösvényen haladt, így akár csukott szemmel is oda találna. De megelégszik azzal, hogy nem kell olyan felesleges dolgokra fecsérelnie az idejét, mint a hezitálás és a tétlenség.
Alig egy órája sétál, mikor gyomra hirtelen hangosan megkordul. Ekkor tudatosul benne, hogy már majd két napja nem evett semmit, mert mindig közbejött valami. Most is, a fogadóban lett volna alkalma, de teljesen megfeledkezett róla, mikor megpillantotta a férfit. Ám most már késő bánat.. Kénytelen lesz vadászni, ha nem akar éhen maradni. Hiszen hosszú még az út a Rókalyukig. Így hát letér a kikötő felé vezető útról, hogy zsákmány után nézzen. Nem is kell sokat mennie, alig tíz perc múlva észrevesz egy apró nyulat az egyik bokor alján.*
~ Nem lesz fejedelmi lakoma, de éhhalál ellen jó.~
* Óvatosan megközelíti az állatot, miközben jobb kezével előveszi egy apró dobócsillagot a köpenye belső zsebéből. Mikor már csak tizenegynéhány méter választja el vacsorájától megáll. A hideg fémet szorító kezét megfeszíti, majd egy hirtelen mozdulattal elhajítja a csillagot. A nyúlnak megijedni sincs ideje, a penge a nyakába fúródik. A hölgy elégedett mosollyal nyugtázza a sikeres "vadászatot", majd odasétál az állat mellé. Kiszedi az apró testből a csillagot, majd az egyik élét használva ejt egy hosszú vágást a háton és elkezdi lenyúzni a bőrt. Mivel igen gyakorlott ezen a téren gyorsan végez, és néhány perc múlva már friss nyúlhúst falatozik az egyik fa tövében. Mikor végez az evéssel a ruhájának szélével letörli a vért a szájáról, majd újra elindul, hogy minél hamarabb a kikötőbe érhessen.*

1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-02 23:33:52
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//A Hallgatagok//

*Bár Allyn elismeri, hogy a hárpiák nem voltak valami könnyű ellenfelek, azt azonban be kell vallania, hogy sokkal inkább hátráltatta a gnómot, minthogy segítette volna. Mivel mindent a gnóm tett meg, őt meg csak felkapta az egyik hárpia és elrepült vele, mint egy csali ként. Ezzel pedig jelentős fejfájást okozhatott Zrekil-nek. Akarata ellenére. Viszont még most sem tudja, mit tudott volna máshogy csinálni, hogyan tudott volna segíteni a férfinek, mikor semmihez sem ért. A parittyával, meg az egy szem tőrével, na meg azzal a néhány semmilyen varázslattal nem megy sokra. Legalább is mire használná bármelyiket, addigra már a gnóm mindig elintézi a dolgokat. Tehát nincs mit tennie, bár a gondolat, hogy feltartja a férfit nagyon idegesíti, hiszen ilyet művelni az esze ágában sem volt.*
~De Allyn te is tudod, hogy mások nem lehetünk csak terhek! Mindenkinek azok vagyunk! Teher, amit el kell rakniuk valahova, hogy ne legyen útban!~
~Ez nem igaz! Mi is jók vagyunk valamire! Ez biztos! Tudom!~
~Na és mire? Na most lég okos kis főnök! Mond meg mire vagyunk jók!~
~Nem tudom! De ő is mondta, hogy ne is gondoljak rá, hogy nem vagyok jó semmire!~
~Viszont a tények ezt támasztják alá! Vagy nincsen igazam? Nem tartottad fel mindig is! A trollokkal is hamarabb végzett volna nélküled. A hárpiákkal is régen megbírkózott volna. Nem kellettél neki. Csak nyűg voltál! Ezt el kell fogadnod!~
~Nem! Tudom mit akarsz tenni! És nem! Nem és nem! Nem adom fel tudom, hogy gyakran nem vagyok jó semmire, de azzal is tisztában vagyok, hogy egyszer én is jó leszek valamire! Ez biztos! Akármit mondasz is! Csak az entitás beszél belőled, befolyásol!~
~Nem! Én akkor is ezt csinálnám, ha nem lenne a lélekkő a közelben.~
*Majd ebből a heves vitából, megint a gnóm rántja ki, mikor megszólal. Allyn elmosolyodik, majd úgy válaszol.*
- Nem! Nem hoztam el a kulacsát! Mikor azt mondtad tegyem vissza, meg is tettem. Azóta nem láttam. Thaira a saját kulacsunk használta. Bár, ha a Hallgatagé lett volna, ő akkor is megtette volna. Ismerem, nem nagyon érdekli más, magán kívül.
*Jegyzi meg nevetve Allyn, s bár ez nem a legjobb pillanat a nevetésre, ezt akkor sem tudta visszafogni. Majd mikor elkezdi nyugtatni a férfit, az hatásosnak bizonyul. Ettől pedig ő maga is boldog lesz. Természetesen tudja, hogy a gnóm nem gyakran ideges, de ha az akkor ott kő kővön nem marad. Ezt már a trolloknál bebizonyította. Azóta Allyn biztos benne, hogy nem szívesen találkozna szembe Zrekil-el, ha ideges. Viszont szerencséjére eddig nem is kellett ilyen helyzetet átélnie, s valószínüleg nem is fog kelleni. Eközben az ösvényre is ráakadnak, s a gnóm megint megszólal, mire a lány kedvesen válaszol. Persze csak egy nagy ásítás után, hiszen mindenki tudja, hogy az ásítás ragadós.*
- Igen azt is kellne valamikor. Csak nem lehet félálomban csinálni az ilyneket. Jobb, ha pihenünk előtte. Aztán majd meglátjuk a többit, hogy mi lesz, hogy lesz? Nyugodtan kell hozzáállni, már amennyire ez lehetséges a mi esetünkben.
*Mondja Allyn eléggé álmos hangon, mivel hirtelen tényleg nagyon rátört az álmosság. Ekkor azonban beérnek az erdőbe, ami persze kicsit ijesztően hat a lánynak, hiszen a fák árnyai nem valami bizalom keltőek, mindenféle furcsa mintát mutatnak, amitől a hideg futkos a fél-elf hátán. Mikor Zrekil megszólal, megremeg egy kicsit, de ez csak a hirtelen szavak hatása, mikor felfogja, mit mond a férfi már minden rendben van.*
- Majdcsak nem lesz baj! Végülis mindjárt ott vagyunk a templomban. Nem lesz semmi bajunk.
*Persze ebben koránt sem biztos, hiszen az elmúlt napok tapasztalata alapján, minden pillanatban lehet valami bajuk. Ez pedig kicsit sem nyugtatja meg. A neheze pedig még csak most jön. Az aminek a megtételekor minden kétséget kizáróan Thaira lesz uralmon. Az áldozat és az entitás végleges elpusztítása. Allyn ebbe most bele se mer gondolni, jobb hogy ha most mennek maguktól a dolgok, ő majd sodródik velük. Vagy nem! Minden lehetséges, azt sem lehet kizárni, hogy beslő hangja milyen gonosz trükköket vethet be annak érdekében, hogy uralhassa a testet. De szerencsére ilyen harc nem lesz a végső feladat megtétele előtt, hiszen maga Allyn fogja átadni az irányítást.*

1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-02 22:40:41
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// A Hallgatagok //

*Allyn is egyetért abban, hogy a hárpiák nem voltak könnyű ellenfelek. Ha így külső szemlélő nézné a helyzetet, minden bizonnyal azt mondaná, hogy a lány csak Zrekil terhére volt a csata során, hiszen tulajdonképpen minden hárpiát a gnóm fegyverzett le, azonban ő ezt egyáltalán nem így érzi. Egyrészről az erőt is onnan merítette a varázslatokhoz, hogy Allynt meg akarta menteni, másrészről szeret másokat megmenteni. Kicsi korától kezdve szeretne nagy dolgokat véghez vinni, és a gonosz erők ellen harcolni, valószínűleg ezért vállalta el ezt a küldetést is. Elvégre viszonylag nagy dolognak számít, habár titokban kell tartsák, de a főpap tudni fogja, és rajta keresztül jó eséllyel Artheniorban és a környéken minden varázstudó. Ez meg elég lehet még a fontosabb pozícióhoz is, ez pedig egy plusz ajándék amellett, hogy a gonosz ellen harcolhat. Majd Zrekil hirtelen felkapja a fejét:*
- Te elhoztad a Hallgatag kulacsát, és... fujj *habár jó eséllyel Allyn a saját kulacsára gondolt, viszont ezt nem mondta ki egyértelműen, és mivel előzőleg egy másik kulacsról volt szó... a gnóm nem bírta megállni. Később a lány biztatására cseppet megnyugszik (nem mintha egyébként mérges lenne, őt nehéz feldühíteni, de ha egyszer sikerül... És minden egyes megtanult varázslattal egyre veszélyesebbnek érzi az ilyen helyzeteket a környezetére nézve), és lassan rá is akad az ösvényre.*
- Nos igen, habár azért aludni is kéne valamikor *mondja a gnóm, majd ásít egyet* Elvégre korán keltünk, most meg késő éjjelig barangolunk. De a kettő nem zárja ki egymást, letudhatjuk holnap, ha találunk rá egy áldozatot *közben szépen lassan beérnek az erdőbe, így indokoltnak lát egy következő varázslatot, amit már használt régebben, de most újból jól jön. Ha sikerül, akkor jó eséllyel nem lesz gondjuk az út során. Ha nem sikerül, akkor is tovább kell menjenek, csak akkor kicsit nehezebb lesz rátalálni a helyes útra.*
- Ez már az erdő *jegyzi meg* Arthenior itt van a közelben, itt már csak nem lehet baj * Igyekszik megnyugtatni a lányt, hiszen érezhetően ideges. Habár nem is lehet hibáztatni, az elmúlt napok történései bárkit megviseltek volta, trollok, hárpiák, és a neheze még csak most jön... Viszont csak megéri, ha ez majd egy nagy tettnek fog számítani a jövőben. Legalábbis Zrekil ezzel biztatja magát.*

A varázsló egy Fényár nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására nappali világosság gyúl. Hatóterülete 20 lépés távolság és a varázslóval együtt mozog.

1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-02 20:32:57
 ÚJ
>Gilvar Westros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

* Még nem húzza elő kardját, csendesen lopózik a rezgő bokrok felé. Hátrafordulván csak lova bólogató fejét pillantja meg, s csend honol mindenütt. Már pedig valakinek lennie kell az istenverte magyalbokor mögött, csak nem hallucinál. Most nem is evett abból a kis veres gombából, amitől olyan szépeket képzel az ember. Akad még belőle bőven a táskájába az unalmasabb és szomorúbb délutánokra. Az olyanokra amikor az ember legszívesebben ki sem kelne az ágyból.*
- Egy nő! * Kiálltja és hátrafordul, és a lovára néz, mintha csak neki mondaná.*
- Egy erdei nimfa? Egy tündér? Neem, inkább egy angyal! * Mondja, ahogy a lány sápadt arcocskáját megpillantja a bokrok között. Leveszi kardjáról a kezét és elégedetten füttyent egyet.*
- Bújjon csak elő kedves, nem bántunk mi. Nem igaz Meron? * Gilnek egyébként sok fura szokása van, azon kívül, hogy a lovához beszél. Talán a lányka örülhet, hogy még csak egy ilyen szokásával találkozott. A költő vidámabb napjain eléggé furcsán tud viselkedni.*
- Ó igen.. Igazad van Meron. A nimfák nem szoktak beszélni. Hogyan? Nem.. nem némák. Egyszerűen csak nem tisztelnek meg minket gyönyörű hangjukkal, s kár is ránk a szót fecsérelni. * Magyarázza éppen legutóbb olvasott könyvének tartalmát az erdei nimfákról, azonban valami nem stimmel.A lánynak erősen fekete, igéző szempárja valahogy nem illik a képbe. Gil nem megy közelebb, nem akarja elijeszteni, lassan hátrálni kezd, de tekintetét egy pillanatra sem fordítja el a lányról. Ki tudja, lehet, hogy egy báránybőrbe bújtatott farkassal néz farkasszemet. És ez milyen vicces, ám egyszerre hátborzongató gondolat, de amikor a bestiáriumot tanulgatta olvasott olyan lényekről, melyek illúziókkal vonják körbe magukat, s így csalják közelebb magukhoz mit sem sejtő áldozataikat. Gil nem hinné, hogy a mai gyönyörű estén pont egy ilyen ritka lénnyel akadna össze, így inkább visszaül a göcsörtök, kivágott fatörzsre és megpiszkálja a tüzet egy faággal. Ez egy elég ártatlan mozdulatnak tűnik, akár elő is bújhat az ágak takarásából a lányka, azonban Gilvar nem egy hétköznapi, egyszerű költő, ha kell egy másodperc leforgása alatt előkapja csizmájába bújtatott tőrét, bár kétli, hogy erre sor kerülne az est folyamán.*
- Nem éhes? * Kérdi és megütögeti a táskáját.*
- Épp volna még egy adag sózott hús. Szívesen megsütöm magának, feltéve, ha megmutatja gyönyörű, erdei nimfákkal vetekedő alakját. * Idő közben rájött, hogy a nő csupán egy egyszerű lány lehet, hiszen volt ideje megfigyelni ruházatát, s kardot ugyancsak nem hordanak magukkal a nimfák.*

1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-02 20:13:17
 ÚJ
>Bryril Enmory avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Bryril leemeli fejéről a csuklyáját, és körülnéz. Tekintetével fogadót keres, vagy egy biztonságos helyet, ahol megszállhat, de nem lát egyebet, csak fákat. Mint úrhölgy, nem igazán ismeri ki magát az erdőben, ezért kezdi elfogni a pánik. Mi lesz, ha megtámadja egy vadállat? Mit fog tenni? Vagy ami még rosszabb: mihez kezd, ha összetalálkozik egy sötételffel, vagy egy orkkal? Nem előítéletes, de manapság mindenfélét hall az ember ezekről a népségekről, és akaratlanul is tartani kezd tőlük. Bryril szinte hallani véli, ahogy édesanyja sipító hangján szidja ezeket a fajokat. Pedig Bryril szerint ők is ugyanolyan értékűek, mint bárki más, még ha az anyja nem is így gondolja. De azért nem szeretne közelebbről megismerkedni velük, inkább biztos távolságban marad…
Mély levegőt vesz, és igyekszik lenyugtatni magát. A biztonság esetére megmarkolja kardját, ami az egyetlen fegyvere. Valaha az édesapja tulajdonát képezte… A lány arcára mosolyt csal a gondolat. A családja bizonyára nem tudja, hogy ő milyen ügyesen cseni el a fegyvereket…
A család. Rájuk gondolva újra elkomorul. Egy percre se bánja meg, hogy elszökött otthonról, egyedül bátyja hiánya üti szíven. A kedves Kairan, aki mindig az emlékei közt fog élni, legyen akármilyen messze tőle.
Hirtelen zörgést hall a mögötte lévő bokorból. Kirántja tokjából a kardot, és a bokorra szegezi, de csak egy nyúl fut el a lábai mellett. Bryril ajkait elhagyja egy megkönnyebbült sóhaj, majd, mivel látja, hogy esteledik, továbbmegy.
Néhány lépés után azonban pislákoló fényre lesz figyelmes. Ahogy közelebb lopózik, hangok ütik meg a fülét. Egy férfi az, a lovával. Az idegen kellemes dallamokat játszik hangszerén, Bryril egész meglepődve hallgatja. Teljesen elfeledkezik magáról, és halkan dúdolni kezd. Mire észbe kap, már fel is fedezik rejtekhelyét. A férfi abbahagyja a zenélést, és felé kiált. Bryril összerezzen, nem tudja, mit tegyen. Elfusson? Vajon az idegen nem fogja bántani? Végül úgy dönt, tesz egy próbát. Nem lenne okos dolog elmenekülnie, mikor a férfi az egyetlen ember, aki talán tud segíteni neki szorult helyzetében. Széthúzza a bokor ágait maga előtt, és előrelép.*

1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2013-12-02 19:49:43
 ÚJ
>Gilvar Westros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

* Az erdő sötétjében, egy félreeső kis helyen táborozik le a bárd. Még két napnyi járóföldre lehet a várostól, s ez már a második éjszaka amit az erdőben tölt mióta elindult. Már egész jól megtanulta, hogyan kell az erdőben boldogulni, sátrat verni és tüzet gyújtani. A vadak befogásában még annyira nem jeleskedett, de hát nem barbár ő, hogy csak úgy elvegye egy erdei lény életét, ő költő és a természet barátja. Élelme akad még szerencséjére valamennyicske, s miután tüzet gyújt a lova melletti málhából előveszi a szárított húst és a kenyeret. Nincs ínyére az ilyen alacsony szintű életmód, hiszen ő a nemesek sorait gyarapítja, kik jobb esetben puha selyemtakarók között hajtják álomra fejüket, mindennek ellenére nem panaszkodik. Az erdő ágai alatt rengeteg kalandban lehet része az ember, amikről balladát írhat a költő, bár Gilvar egy homokszemről is képes ódákat zengeni. Egy vastag farönkön ülve pengeti most is bárdját a ropogó tűz előtt ülve és a hangokat próbálgatja. Néha énekel egy sort, mintha komponálna és valóban így is tenne, de Pryri a kancája felnyerített, s ezzel megzavarta a bárdot.*
- Mi az Pryri? Hallottál valamit? Óh ugyan. * Legyint a költő.*
- Rá se ránts. Csak az erdei állatok. Aludj te jószág. Hallgasd ezt az altatót. * Újból elkezdi pengetni a hangszert, de pár perc után ő is neszezést halk tőle nem messze az aljnövényzetben. Hátrafordul és hunyorogva próbálja a sötét növények közt bujkáló alakot kivenni.*
- Van ott valaki? Tudom, hogy ott van. Barát vagy ellenség? * Lassan leteszi a bárdját és kardjának markolatára csúsztatja a kezét.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257