//Tavaszünnep//
//Moon, Worenth, Nerilil//
*Egy tolvajnak megmutatni, hogy hova hol rejtőzik egy értékes mágikus tekercs, nem a legbölcsebb megmozdulása volt a férfinak. Persze, honnan is tudhatná, hogy ő nem az a szende lelkű kis hajócskázó leányka? Mindenesetre a tekercs nem érdekli. Jelenleg nincs olyan munkája amiért ellophatná, egyéb esetben meg úgysem ért hozzá. Így vállait vonja meg. De kezdi sejteni, hogy miről is beszél viszont Worenth.*
- Áh, ha tudtam volna, hogy mindenki kap jutalmat, biztos jelentkeztem volna. *Vigyorodik el.* - Legfeljebb betudják a blöffömet egy sikertelen varázslatnak, s máris van egy saját mágiám. *Neveti el a dolgot, majd nagyot sóhajt.*
- Hol van már az a régi szép világ, amikor csak a győzteseket jutalmazták? És ezt most ne vegye magára. *Legyint a mágus felé.
Worenth nevetésére, s butykosának címzett beszédre, csak újra felemeli, s újabb kortyot iszik belőle. Bizony a nap már lehanyatlóban van, s ezzel egyenes arányosságban fogyatkozik rumjának készlete. De sebaj, a fél napot átharcolta a Vöröske, így az ő készletei még bőven elég lesz neki, a hazaútra.
~Haza?~
Rázza meg a fejét újra. Inkább visszatér az üzleteléshez, hiszen ahhoz legalább ért. S még élvezi is, s ki hitte volna, hogy pont ezen a rendezvényen fognak tőle érdeklődni bárminemű áru iránt? Már épp válaszolna is, mikor a kis hallgatag Rumlopó megszólal mellette. Szemöldöke a magasba kúszik, karjait is keresztbe fonja. Szemei sarkából figyeli a lányt.*
- Szerény? *Hangzik a válasz, s nem törődve azzal, hogy kik is állnak vele szemben, elneveti magát a feltételezésen. Sose gondolta volna, hogy pont ezt a benyomást fogja bárkiben is kelteni. Meglehet, Nerilil is csak megjátssza magát, de hát, akkor is. Közben a lopó kezére üt, ahogy próbálja elvenni az italát. Amit ő is lopott társnőjétől.*
- Két hét? Megérdeklődésre? Persze, utána tudok járni. Ha ad egy elérhetőséget madár futtában *S ezt most szó szerint érti.* - Tudom önt értesíteni. Vagy ha két hét múlva küld valakit a Rumos Rókába, az is megteszi, ott megtalál. Ám, ha mégsem, akkor a pultos tudja, merre keressen a Kikötőn belül.
*Válaszolja végül. A Rumos már-már törzshelye, s a tulajt is ismeri már régről. No meg őt is ismerik, épp nem a Bele nevén, de a leírás alapján tudhatják. Meg amúgy is, ha nincs is ott – amiben ő maga is erősen kételkedik – akkor is átmenetileg meg tudja mondani, hogy milyen néven is keresik őt.*
- Mh… Nehéz erre most mit mondani, de úgy vélem, hogy pár száz aranyba bele fog fájnia kegyednek. Ha ezek után is érdekli, akkor feltétlen utána járok.
~Már, amint lesz egy szabad percem.~
*A mágiákra csak türelmesen figyel, s tán kezdi is kapiskálni, hogy mit is akarnak neki mondani. De reagálni már nincs rá idő, úgy tűnik, hogy hamar másra terelődik a szó. Kelletlenül húzza el a száját, ahogy hátra pillant.*
~Ezért a rumja az enyém… száz aranyam.~
*Morog magába. Nem az bántja, hogy Vöröske veszíteni fog, láthatólag, hanem, hogy veszít rajta.*
- Igen a döntő. *Sziszegi.* - Majd jövőre megnyeri.
*Úgy tűnik, hogy ez a mondat az ünnepen közkedveltté vált a nap végére.*
- Viszlát hölgyem, s uram. *Köszön el a két alaktól, ahogy azok elmennek tőlük. Kissé eltávolodik a kis vakarcstól is, s a dalnoktól. Remélve, hogy Rumlopó is követi. Közelebb akarja látni, hogy veszít társnője, hogy igen is lássa a lány, hogy látja, hogy veszít.*
- Lassan vége a napnak, akkor a Rumos? Mit fogsz addig csinálni?
*Néz szürke íriszeivel Nerililre.*