Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-30 12:51:03
 ÚJ
>Laya Ascal Malgath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Taug Quithine//

*A kérdés egészen váratlanul éri. Öt nagy városalapító? Egyáltalán, semmit nem tud erről a városról, nemhogy ilyesmit. De az is lehet, hogy bizony a másik sem tudja, csak át akarja verni. Az azért bizonyos, hogy ez egy teszt. Az igazi küldöttnek elég felháborító lehetne ez az egész. Na meg van itt még egy két kérdés, a válaszadásra azonban nem sok idő lehet. Egyik keze kibújik köpenye alól, hogy állát dörzsölgesse. Ezek a mozdulatok idővel beivódnak az ember tudatába, s már-már reflexszerűen kerülnek elő, még akkor is, ha lányként bizony nem tenne ilyesmit. A következő megjegyzés azonban kizökkenti mindebből. Pislog is néhányat meglepetten, amit aligha láthat a füles, csakhogy mégiscsak ott van, a megdöbbenés pedig látszik is. Aztán meg némi düh, amiért így próbálják kijátszani.*
- Hmm... Gőzöm sincs! *emeli fel végül mutató ujját, majd nevetésben tör ki.*
- És biztos lehetsz benne, hogy ez igaz *rejti el kezét ismét köpenye alatt.*
- A szellem mindent és mindenkor lát. Az egész eddigi életünk vizsgája része, nem pedig a tudásunk. A tudás nem minden, öreg. Őszintén azt sem tudom, hogy miért kell neked segítenem. De azt tudom, hogy kell, ennyi pedig elég. Te magad sem tudtad biztosan, hogy én vagyok a küldött, mégis annak neveztél először. Az első megérzések fontosak, mert legtöbbször azok a helyesek. Főleg, ha az Erdő Szellemének útját követed *vonja meg vállát. Nagyon reméli, hogy mondandója meggyőző lesz. Ha nem, akkor nagyon nagy bajban van. Vagy annyira nem is biztos, csak hát nem árt felkészülni a futásra. A kimerítő és hosszan tartó futásra. Talán pont annak során kötne ki a városban? Vagy egy egészen más helyen?
A felé nyújtott porra kérdőn néz. Egy ideig csak méregeti, kissé gyanakodva. ~Lehet, hogy ettől ilyen hibbant? Ha igen, akkor nem biztos, hogy kellene. De ha nem fogadom el, akkor lehet, hogy azonnal rám támad. Nem sérthetem meg. Egy őrültet nem ajánlatos megsérteni.~ állapítja meg.*
- Köszönöm, elfogadom, de előtte kérlek mond el, hogy mi ez! *kéri meg végül, majd a tájékoztatásnak megfelelően cselekszik. Azért csak óvatosan, egész keveset szippant fel. A pornak szinte csak nyoma volt ujjain, oly keveset.*
- A Szellem... Ó, hát persze. Óv ő minket... Nagyon is óv. Ha sokáig itt ülünk, talán türelmetlen lesz és meg is jelenik előttünk *nevet fel, majd hirtelen hátsófelére huppan. Nem törődik most azzal, hogy keressen egy ülésre alkalmas követ, vagy valami mást. Nem is tudna, mert olyan imbolygásból, mint amivel ácsorgott a továbbiakban, csak az egyenes hátsófélre érkezés volt lehetséges. Most pedig kezével oda is nyúl, hogy megsimogassa kicsit a sajgó részt.*
- Hé, öreg! Nagy baj, ha nem akarok a városba menni? De... Várj! Oda kell mennem! Veled együtt. Vagy nem? De, de, ugye így van? Oda kell mennünk!

3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-29 21:44:17
 ÚJ
>Caletnia Phyaltet avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

// A gyanútlan párocska és egy eredar //

*Valójában a sötételf eszmefuttatása olyannyira ellentmondásos, hogy az már vicces. Persze fogalma sincs arról, mire fáj az eredar foga, de ha éppen a pénzüket akarná, akkor miért ne érné meg neki megölni őket? Utána békésen elveheti minden pénzüket. Sosem értette, hogy miért akar valaki hőst játszani? Azt hiszi, megmentheti a lányt? Vagy csak éppen ennyire önző, hogy nem érdekli, ha a lány meghal, nem dobja el védekezésének eszközeit? Valódi mélységi... Hát kapja meg, amit akar, Caletnia nem csinál ülepet a szájából. Csak félig...*
- A félelem? *kérdez vissza, de nem érdekli válasz, hallotta ő elsőre is. Újból jó erősen szorítani kezdi a lány torkát, hogy ne csak hang, de levegő se közlekedhessen odabent. Persze megvárhatná, amíg a légszomjtól elájul, vagy meg is fojthatná, de vért ígért a sötételfnek. A penge elvándorol az elf nyakától, kilibben oldalra, amit a lány már nem láthat (talán meg is nyugszik, ki tudja?), majd lendületből visszarántja, és a cél pontosan az elf puha hasa. Nincs csont az útban, a tőr könnyedén be tud siklani, akár tövig, elvégre nem túl nagy (persze az elf sem). Ezért kellett hát jó erősen szorítsa a nyakát, hiszen a fájdalom őrült dolgokra készteti az embert, nem kéne, hogy sikítson egy nagyot, mielőtt a fájdalomtól elájul (mert az eredar szinte biztosra veszi, hogy elájul, de legalábbis mozogni már nem nagyon fog). Ezután persze rögtön el is engedi a lányt, hadd dőljön, amerre a természet akarja, és innentől a sötételf élvez előnyt. Előrántja a mesterkardot, és ha nem kényszerül azonnali védekezésre (ki tudja, mit tesz a férfi vak dühében), akkor felvázolja a helyzetet, mivel a mélységi láthatóan híján van a sütnivalónak.*
- Ha kihúzod a tőrt belőle, elvérzik, ha nem, előbb-utóbb akkor is. Ha mozgatod, attól csak még gyorsabb lesz a folyamat. Ráadásul akár farkasok is lehetnek a közelben, akiket a kiömlő vér szaga könnyen idevonzana. Szóval dönthetsz úgy, hogy megküzdesz velem, vagy pedig elfuthatsz, de akkor a lány meghal *hát igen, merész kérdés, hajlandó volna-e meghalni ezért a nőért? Mivel a legutóbbira nem volt hajlandó felelni, az eredar kénytelen volt kezdeményezni, hátha így már a mélységi nem szórakozik, hanem eldönti, hogy hajlandó-e életét adni a hölgyeményért. Ráadásul kicsit higgadtabban tud gondolkozni, ha jó mélyre ment a tőr, hiszen akkor vérszomja félig csillapítva. És nagyszerű érzés.*

3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-29 21:38:53
 ÚJ
>Assim Lassesi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő átka //

*Nagy örömmel látja, hogy némi noszogatásra a halak (vagy mik) a mélységit is meggyógyították. Igazságtalan lenne, ha egy ilyen kis hibának ilyen komoly nyoma maradna, Assim legalábbis annak érzi. Hiszen jól mondja a lány - honnan tudták volna, hogy a patak valójában inkább tenger, ráadásul ennyire veszélyes?
Most sem teljesen érti Mortar gondolatmenetét, abban viszont továbbra is egyetért vele, hogy akkor járnak a legjobban, ha teszik, amit a fehér nyúl szerint tenniük kell, aztán majd lesz valahogy. Ezek a lények, bármilyen furák, biztosan nem akarják a vesztüket, mint az a másik kettő odakinn.
A színház nemigen érdekli, eddig nem is nagyon figyelt fel rá, viszont szép lassan ő is odasodródik a többséggel, és a beszélgetés legvégét már elkapja. Szórakozottan a zsebébe nyúl, hátha akad ott egy-két gyöngy (mindenféle meglepő dolgokra szokott ott találni), de mielőtt jobban körültapogatózhatna, előkerülnek a férgek. Assim ledermed, rövid ideig fel sem fogja, mit lát, így neki nemigen van esélye, hogy időben elkapja a kis élősködőket. Solak reflexei azonban gyorsabbak, ő a hozzájuk közelebb eső Ryliel felé ugrik, amint a féreg kidugja a fejét, hátha sikerül odakapnia, hogy kiszedje az apró állatot. Alighanem a kandúr is felfogta, hogy most egy csapatban kell játszani a többiekkel, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó csapattag legyen.*

3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-29 19:53:33
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Az, hogy mire érkezik válasz és mire nem, addig rejtély, ameddig ki nem próbálják. Pontosabban próbálták volna, hiszen az öltönyös hal, amelyik fogadta őket, minden további szó nélkül távozik. Nem is tettek fel igazán kérdést neki címezve, így nincs értelme, hogy maradjon, magára hagyja a kis csapat tagjait, akik tovább tanakodnak. Mindenki megosztja a másikkal saját gondolatait, elképzeléseit, hátha társaik képesek lesznek ezeket továbbgondolni, kiegészíteni. A nagy megtorpanásnak azonban mindig ára van, hamarosan újabb két személy tapasztalhatja meg, hogy a legártalmatlanabbnak tűnő pillanat is halálos veszélyt rejtegethet magában. Ryliel és Daranel talán észre sem vették az aprócska, csípéshez hasonló érzést, annyira elnyomta ezt a rengeteg inger, érzelmi hullámok, amik érték őket. Könnyű elfeledkezni róla, hiszen annyira elhanyagolható, annyira jelentéktelen ez társaik szenvedéséhez képest, hogy ki is érne rá ilyen helyzetben ennyire apró dolog miatt önmagával foglalkozni? Ennek is elérkezik a maga böjtje.
A színház előtt állva azok, akik ide merészkedtek, kérdéseket tesznek fel az őröknek. A két hal egymásra néz, majd vissza a kérdezősködőkre.*
-Természetesen gyöngyben kell fizetni, minden egyes belépő kereken 12 gyöngy.
*Ha esetleg körbepillantanak, könnyen egyértelművé válhat, hogy a gyöngy nem olyan dolog, ami minden korallbokron megterem, valószínűleg legalább annyira nehézkes hozzájutni, mint az aranyhoz.*
-Nem vezetünk vendéglistát, aki megmutatja a jegyet, az beléphet, de nyúl egészen biztosan nem járt erre, csakis Hajófenék lakói.
*A kártyák említése nem vált ki belőlük semmiféle reakciót, csakis a konkrétan nekik címzett kérdésekre válaszolnak. Daranelnek viszont nincs ideje a kérdést alaposabban megfontolni, bal karjába váratlan fájdalom hasít, pontosan a könyökhajlatba. Ebben a pillanatban Ryliel is ugyanezt érezheti, csak ő hastájékon. A fájdalomnak nincs stabil központja, mintha lassan mozogna, vándorolva, míg végül a bőr felszakad és vérrel együtt egy aprócska féreg kerül elő. Majd még egy. Daranelnek az alkarjából bukkan elő két puha testű, vértől ragacsos állatka, Rylielnek pedig a köldöke környékéről. Alig pár pillanatig láthatóak csak, már ha láthatóak, bár a nő esetében még a ruhát is átszakítják, mielőtt újra visszafúrnék magukat a bőr alá, kegyetlenül tépázva a húst. Igaz, hogy alig két centis darabok, ám rágószerveik elég élesek ahhoz, hogy kellő gyötrelmet okozhassanak. A cél mindkettőnél egyértelmű: a szív, efelé haladnak, átrágva mindent, ami az útjukba kerül.*

3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-29 12:34:41
 ÚJ
>Jailet Weesabl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Lialeth//

- Hát, ma már nemigen törődök a dologgal.
* Mondja egy kis mosoly kíséretében.*
- Álmaim néha nekem is vannak erről... De nem szoktam foglalkozni vele. Bár tanultam álomfejtést a vénektől...
* Emlékszik vissza.*
- De jó! Mi már egy kicsit lazábbak vagyunk, de nálunk is remek kardokat gyártanak, sokan hisznek még a Szellemekben, a vének tanácsát is megfogadják a legtöbben. De nálunk a jóslás és az álomfejtés a legfontosabb dolgokhoz tartozik.
* Mondja mosolyogva. Igazán büszke ő is arra a helyre, ahol lakott.*
- Víz mágia, ugye?
* Pillant a lány hajára, amit csodaszépnek tart. Meglepődve hallja, hogy Lialeth is eltalálta az ő mágiaágát.*
- Pontosan. Úgy látszik, hogy látnokok lettünk, hisz olyan sokmindent én is eltaláltam, most meg te is.
* Mondja mosolyogva.*
- Azért a hold, mert egy éjszaka történt velem az egész átváltozás. A bölcsek is ezt az ágat tartották számomra jónak.

3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-29 10:40:29
 ÚJ
>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153

Játékstílus: Vakmerő

//Drawar Agen//

*A Fa. Mily magasztosan, erőt sugárzón magasodik a szemlélődő fölé. A tény, hogy körülötte hozzá hasonló fák százai sorakoznak, nem hogy csorbítaná az összképet, hanem fel is erősíti azt. Emellett otthont ad mindenféle apró állatnak, madaraknak, mókusoknak, és…
Várjunk, ki az a röhejes alak, aki a Fa ágaiba csimpaszkodik? Csak nem Wandar, a Letrion családból? Nos, mert ha igen, akkor a világon minden a helyén van. Csak ezzel éppen ő nincs tisztában. Jelenleg ő inkább bosszús amiatt, hogy egyrészről egy fán kell csüngnie, hogy egy karó-ágat megszerezzen. De főleg, mert még ebben sem nevezhető úgymond sikeresnek, mivel nem tudja elég mélyre nyomni az ágat, hogy azt a lent álló törpe elérhesse. Megjegyzendő, Drawar sem tétlenkedik, egyhuzamban másodszor esik el, ráadásul ezúttal nagyobbat, ami egy tapasztalatlan szemlélődő számára javuló tendenciát is jelenthetne. Erre cáfolatot a törpe megjegyzése biztosít.*
- Az nem fog menni!
*ugyanis kintebb nem tud lépni, mert a magasabban-lévő-kapaszkodó-ág nem engedi kintebb menni, illetve ha megtenné, valamelyik eltörne. ha pedig az egyik törik, akkor a másik is. A kérdést meghallva körbenéz, s valóban nem lát már mélyre lenyomható ágat - tulajdonképpen ez se nagyon az- kivéve ugye a felmászó-első-ág. Viszont, talán mert ez alatt a pár perc alatt mester-famászónak könyvelte el magát (a sörre már nem lehet sok mindent fogni), támad egy ötlete:*
- Ehredetileg ott mennék le, ahol feljöttem. Viszont most lehet, lejutok máshogy… Csak ne legyél alattam.
*Majd - amennyiben az imént kimondott feltételek teljesülnek - új stratégia gondolatán felbátorodva hátralép egyet, elengedi a lehajlított kapaszkodó-ágat (az kilőtte magát vissza az eredeti pozíciójába, egy balszerencsés madarat majdnem eltalálva közben) majd mindkét kezével szorosan megkapaszkodik az immár egyetlen-létező-ágba-a-világon, majd lelógatja róla egyik lábát - majd a másikat. Az a terve, hogy ha már két kézzel lóg le az ágról, szépen addig araszolgat a vége felé, amíg az le nem törik. Egy kis szerencsével pedig majdcsak nem lesz ekkor már olyan magasan, hogy az esés számottevő legyen, és felfogja a lábával.
Viszont, épphogy a másik lába is elhagyja az ág felszínét, a Magasztos Fa így szólott:*
- Reccs!
*és ezzel egy időben elengedi az ágat, és a hozzá tartozó Wandart is, akinek épphogy eljut az agyáig, amit a Fa mondott, már lent fetreng a földön, nem mellesleg nem a nevetéstől, amit esetleg a favicc válthatott ki belőle. Szerencséjére a lába még be volt hajlítva, így az lassítja az becsapódást anélkül, hogy eltörne, aztán a hátán terül el, a maradék lendülettel pedig, amitől a feje csapódna be, elszámol a kezével, amely megszabadult az ág szorításából még a levegőben. A rá eső ág már a legkevesebb.*
~Nos, adósság letudva.~
- Ezt nem így tehrveztem.
*Ő nem, valakik (vagy valamik) talán. Majd, miközben talpra áll, a Fát figyeli, amolyan „Most boldog vagy?” tekintettel. De a Fa nem tesz semmiféle visszajelzést.*
- Szerintem maradjunk egyelőhre a földön keresésnél, csak ha végképp nem találunk, szedünk a fákhról még.
*És, miközben próbálja elfelejteni az első-felmászó-ágat, elindul a Fával ellenkező irányba, az első ág felé, amit meglátott a földön, és amiről hamarosan ki fog derülni, hogy ugyanaz a görbe, korhadt ág, amit legelőször vett fel.*
~Pedig az az első nagyon jó lenne karónak!~
~Nem érdekel.~
~Lehet, az mentené meg az életed! ~
~Akkor sem!~
~Akár még több karót is kiadhatna, akkora!~
~Elég!~


A hozzászólás írója (Letrion Wandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.29 10:43:16

3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-28 17:36:29
 ÚJ
>Enoka Dynrys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// A gyanútlan párocska és egy eredar //

*Készségesen halad a nővel Azin felé. Szíve szerint kiáltana, hogy azonnal tűnjön el, de az esze most hangosabban, erélyesebben súg, ne tegye. Butaság is lenne. A saját életét sem akarja itt és most befejezni, s a férfit sem akarná ostobán veszélybe sodorni. Annál jóval fontosabb lett a számára. Ahogy a férfi végre feléjük pillant bűntudat csillan fel a szemeiben a félelem mellett. Bele sem gondolt, hogy az ártatlan romantikázásból ekkora baj keveredhet. Egyelőre a beszéd jogával nem él, hiszen, ha akarna sem tudna. A rémület belé fojtotta a szavakat. Épp elég nagy ostobaságot csinált azzal, hogy egyedül kódorgott el a sötétben, nem akarja szavakkal tetézni a bajt, hisz szája bizonyára előbb cselekedne, mint az agya.
Végül a nő Azint is megszólítja, akitől nem várt mást, mint ez a higgadtság, amivel farkasszemet néz a nővel. Bízik a férfi megfontoltságában, de tart attól, hogy hirtelen haragból esetleg ő követne el valami botorságot. Ha szerencséjük van viszont lassan a sötételf fejében megfogalmazódik egy terv, amivel mindketten ép bőrrel kijutnak innen.
A nő karja erősebben szorul a nyakához, amitől szaporábban kezdi kapkodni a levegőt. Szemeit segélykérően tapasztja a férfira, aki pár lépést tesz is az irányukba.*
- Azin..
*Tátogja szinte hangtalanul, mint aki segítséget kér, de valójában inkább óvva intené a férfit. Nem tudják miféle nőszeméllyel lehet dolguk. Ebből ép bőrrel nehezen jutnak ki az már egyszer biztos, de nem kéne rögtön az elején valamelyikük halálára rájátszani.
A nő kérdésére eszébe jut a tőre, melyet apja örökségeként hord magával. Noha megszakadna a szíve, ha a víz mélyén kötne ki, de mi hasznát venné, ha itt befejezné az életet. Így végül csak aprót biccent igenként, de érte nem nyúl. Nem akar hirtelen mozdulatokat tenni, amivel jobban felhergelné fogva tartóját. Ha az rákérdez a hollétére valószínűleg elmondja. Hiszen ő most egy igazi kisnyúl egy ordas farkas markában. Ez az amitől mindig is tartott. Egyedül képtelen túlélni. Útjai során mindig csatlakozott valakihez, aki mellett biztonságban tudhatja magát, s most ez a valaki Azin. De ezt a meggondolatlanságot sosem bocsájtja meg magának. Ha pedig Azinnal valami történik... A gondolat jobban megrémiszti annál, minthogy örökségét elveszíti, vagy a tőr hegye sérti fel a torkát. Noha szeretné, ha békésebb vége lenne ennek a rémálomnak nem tanácsolhatja, hogy a sötételf szabaduljon meg a fegyvereitől. Akkor végképp nem lenne semmi esélyük. De ez így most egy kialakuló matt helyzet, ahol ők állnak vesztésre. Mégis mit tehetne, hogy vége legyen ennek? Gyűlöli az érzést, hogy ennyire esetlen, hogy ennyire nincs haszna.*

A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.29 22:21:08, a következő indokkal:
Fejléc javítása a mesélő által használt fejlécre

3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-28 17:19:43
 ÚJ
>Lialeth N T'ernessia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Jailet Weesabl//

*Elmosolyodva ért egyet a lány szavaival. Elvégre még nagyon fiatalok. Vajon hány éves kortól lehet megkockáztatni egy olyan kijelentést, hogy "Nekem már nincs mit tanulnom." vagy "...nincs mit fejlesztenem a tudásomon."?*
- Nem véletlenül mondtam azt az előbb. *Emlékezteti a lányt, hogy mit is mondott a Szellemekről, hogy az egész város arra gyanakszik.
A magyarázatát meghallgatva most ő vonja meg a vállát.*
- Ne is foglalkozz vele ennyit! Azzal amúgy se tudod meg az okát, és csak magadat ijeszted meg vele, hogy mi van ha... *Tapasztalatból tudja, hogy nem egészséges sokáig ezeken rágódni, mert akkor sem derül ki.* Én is nagyon sokat gondolkoztam már ezen, és már ott tartok, hogy néha különös álmaim vannak. *Magyarázza burkoltan, de már nem fűzi hozzá, hogy személy szerint ő szereti azokat az álmait.
Jailet következő kérdésére szélesen elmosolyodik.*
- Mindenhez! *Javítja ki széles, büszke mosollyal. *Az ősi nyelvet, a fegyverek kovácsolását, ruhák készítését, mindent...a növények és állatok széleskörű ismeretétől kezdve a csillagokból való olvasásig mindent generációról generációra megőriztünk. Ezért sem engedünk be a városunkba vagy az erdőbe idegeneket, maximum 1-2 napra. *Meséli, és talán a lány mivel szintén elf, talán maga elé tudja képzelni azokat a gyönyörűen és igényesen megmunkált kardokat, melyeknek párja sincs az emberi kezek által készítettek között, meg a legjobb fákból készített különleges és aprólékos mintákkal ellátott íjakat. Ő is egy ilyen míves karddal és gondosan elkészített, vékony szinte észrevehetetlen acélszálakkal erősített hó fehér íjjal rendelkezik.* Nálunk ők a szellemi vezetőink. Nem szokás, és nem is szabad ellentmondani nekik. *El sem tudja képzelni az a lehetőséget, hogy a Vének szavát bárki is megkérdőjelezze, de az ő városukban tudják, hogy mit csinálnak. Ez is szintén ősi tudás, mely druidáról druidára száll. Egy vidéki bölcs a nyomukba sem érhet.*
- Azt hiszem ezt könnyen kitalálhatod. * Mosolyog rá közelebb menve hozzá. Eddig egész jól beleérzett a dolgokba vele kapcsolatban, és azok alapján amit elmesélt neki már ezt sem lehet annyira nehéz kitalálni vele kapcsolatban.*
- És te? Nekem nehezebb dolgom van megtippelni, hogy téged melyik mágiaág vonzana. Talán a hold? *Tippel egyet ami a legelőször az eszébe jut, talán mert egyszer szóba került a hold, vagy az arcán lévő jel miatt, nem tudja biztosan. Ezt, vagy a vizet tippelné még talán.*

3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-28 12:49:33
 ÚJ
>Jailet Weesabl avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Lialeth//

- Az én tudásomon is van még mit fejleszteni.
* Mondja el ő is az igazságot. Ugyanis hiába gyakorolt minden nap, azért még nem számít legendás harcosnak.*
- Ez valóban érdekes... Én azt mondom, hogy valami nagy mágiskus hatalom. Lehet, hogy nem egy ember, még annyi más természetfeletti erő létezhet, amire nem is gondolunk.
* Von vállat mosolyogva.*
- Hát... Nem tudom. Mert ugyebár volt ugyanolyan eset is mint az enyém, de ott az illető néhány napig maradt életben, nem halt rögtön meg. Ha már eddig megmaradtam, nem hiszem, hogy hatással lenne még rám a varázslat. Az én esetem mögött is állhat még sok más apró dolog, ami megváltoztathatott sokmindent. Talán a hold állása is közrejátszhatott, vagy nem tudom... Esetleg az a jóslat... De nálad is így van szerintem. Valószínűleg sosem tudom meg, hogy mi történt pontosan, de gondolom ezzel te is így vagy.
* Mondja mosolyogva.*
- Oh, értem. Tehát ti még most is szigorúan tartjátok magatokat az elf hagyományokhoz. Felénk is voltak bölcsek, de nem jelenthették ki, hogy mit tegyünk, csak tanácsot és jóslatokat mondtak. Amit vagy elhitt, meg megfogadott az illető vagy sem.
* Gondol vissza a saját szokásaikra.*
- És te melyik mágiaágat érzed a sajátodnak? Vagyis ők melyiket szánták neked?
* Bár van egy sejtése... Hisz ha a lány a víznek köszönheti nem mindennapi kinézetét...*

3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-28 12:19:07
 ÚJ
>Mortar Gríjachor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Sosem gondolta volna Mortar, hogy életében valaha egy kicsit is örülni fog valakinek, viszont most ez megtörni látszik, s "ellenérvként" felbukkan benne egy halovány szikra, mikor meglátja a többieket. Talán az egész világ, a kezének elvesztése majd visszaszerzése, s a halszerű lények "enyhén" összekuszálták az ébenhajú fejét, így mikor közelebb lép hozzájuk, a félmosoly, mely eléggé halovány, teljesen őszintének tűnik. Mikor Ryliel elé lép, először ő maga próbálja mozgatni ujjait, tekergetni csuklóját, s egy elismerő bólintással könyveli el magában, hogy szinte jobb, mint újkorában! A heg pedig senkit sem érdekel... Így hát ő maga is közelebb nyújtja újranőtt végtagját, s egy biccentéssel jelzi a szőkeségnek, hogy nyugodtan érintse meg. Ha így történik, akkor ő maga az érintés pillanatában kissé megborzong.*
- Már épp kezdtem megszokni, hogy nincs...
*Mondja megnyugtatásképp, hiszen függetlenül attól, hogy vízben vannak s ez elnyeli a könnycseppeket, még látja Ryliel vonásain, hogy nehezen tudja tartani magát, így ezzel a viccesebb elszólással reméli, hogy mosolyt csalhat a hölgyemény arcára. Ám hiába hozták vissza kezét, mosolya hamar lepereg arcáról, hiszen elnézve Amine megcsonkolt karját, teljesen tudja, hogy mit érezhet - hiszen ki tudná nála jobban? Vonásaiban ott ül a részvét, s a hal felé ő is számonkérőn pillant, hiszen ilyen állapotban hogy akarhatják, hogy harcoljanak? Hiába lett ő jól, a többieknek is egészségesnek kell lenniük testileg - hogy lelkileg mennyire viselte meg őket ez az egész, az már teljesen más kérdés...*
- Nem akarom jó színben feltüntetni őket, sőt... Viszont ha belegondolsz, hiába is van bennünk sok düh, nem engedhetjük meg magunknak az ellenállást. Ha a valós világban lennénk, talán. Ám így, hogy azt sem tudjuk, hol vagyunk, hogy kerültünk ide, sajnos nem bízhatunk abban, hogy "majd kijutunk innen", vagy hogy "mindenkit szétverünk és jó lesz". A vízben vagyunk, lélegzünk, s mi biztosíték van arra, hogy egy csettintéssel ne szüntetnék meg a varázsital hatását? *ekkor egy kis szünetet hagy, majd folytatja* Semmi kedvem nekem se itt adni a hőst... De sajnos muszáj, mert kétlem, hogy ellenállással kijutnánk ebből a világból. *mondja Amine felé, bár igazából mindenkinek címezte, végül Daranel felé pillant* Való igaz, még az is lehet, hogy valahol nem fizikai szinten folyik egy harc, vagy háború. Az a baj, hogy ezen a helyen nem is igazán tudhatjuk, mire számítsunk... Talán erősnek számítunk ebben a világban a többi lény mellett?
*Teszi fel a költői kérdést, melyen már magában gondolkozik el. Tény, hogy nem ártana együtt maradniuk, ha már ennyire azt akarják, hogy harcoljanak, márpedig erre nagy valószínűséggel akkor van nagyobb esély, ha együttes erővel teszik azt. Még ha ez nem mindenkinek tetszik is...
A lény pedig nem várt választ ad, Mortar szinte teljesen meg volt róla bizonyosodva, hogy Aminét hagyni fogja, ám úgy látszik, szerencsésen tévedett. Így mikor a hölgyemény megindul utána, az ébenhajú lassú tempóban követni kezdi őt, s nem tart a többiekkel egyelőre körül nézni. Kicsit távolabb megáll az ajtótól, s karba tett kezekkel várja, hogy megérkezzen. Ez hamarabb meg is történik, mint gondolta volna, s egy nagy sóhajjal elismerő pillantást vet a sebhelyre, s hallgatni kezdi a halat. Tehát akkor minden bizonnyal azok a dögök, akik megtámadták őket, ehhez a némberhez tartoztak. Azon a részen pedig magában nagyot röhög, hogy kerüljék el a súlyosabb sérüléseket... Ezt úgy mondta, mintha ők önként tették volna a bestiák szájába a kezüket azzal a címszóval, hogy "Nesztek, rágjátok le nyugodtan, jó étvágyat!". Túlságosan sokat most sem tudtak meg, csak annyit, hogy a Vörös Királynő egy zsarnok uralkodó, s félre kéne állítani. Mondjuk ezt lehetett sejteni, ám Mortar valamiért úgy véli, hogy hiába akarnának többet megtudni, akkor se árulna ez el semmit. Talán az a göthös nyúl? Az ork válaszára bólint, valóban sokkal egyszerűbb lenne, ha mindenki visszakapná a fegyverét, ahelyett, hogy újabb titkolózás lenne, ami a fegyverekre értendő. Az is tény ugyanakkor, hogy ha már ez egy királynő, akkor minden bizonnyal őrzik - sokan. Ők pedig hatan vannak, ami egy szemtől szembeni küzdelemben édeskevés lenne, viszont újra felmerül a gondolat, hogy erejük annyit ér esetleg, mint a fenti világban, avagy többet? Bonyolult dolgok ezek, bár tény, hogy most már ő is jobban érezné magát pengéje társaságában.
Végül ő maga is megindul a többiek után, egyenesen a színházhoz, bár közben jobban körbenéz a környéken, ám túl sok "érdekeset" nem lát - persze ez is a világhoz van viszonyítva. Ám a színház... Őrök, jegyek, elegáns vendégek - talán ott több mindent megtudhatnának? Hát, a pénz minden bizonnyal nem az a pénz, ami az ő világukban van, de akkor mi lehet? Bejutni erőszakkal úgysem fognak... Ebben a pillanatban eszébe ötlik valami.*
- Talán a kártyák?
*Mondja félhangosan, úgy, hogy azért a két őr is hallja, s Daranel is, kinek a zsebe felé biccent. Bár így utólag elég hülye ötletnek tűnik, hogy egy nyamvadt kártyával kellene fizetni, de hát ebben a világban már nem lehet tudni. Ám Mortar kérdései még nem csappantak, így fel is teszi az újabbat.*
- Nincs esetleg a vendégek közt egy Fehér Nyúl nevezetű?

3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 23:34:05
 ÚJ
>Amine de Niiso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő átka //

*Nem gondolta volna, hogy érkezik a kérdésére válasz, de pont az, amire számított. Most inkább kioktatásnak érzi ezt, de ugyanabban a cipőben járnak, senki sem tudja, hogy miért is kell ezt csinálniuk.*
- Igen, kielégítőnek kielégítő volt, csak épp új információkkal nem szolgált. *Támasztja meg a térdén könyökölve a fejét ép kezével, egy féloldalas mosollyal figyelve az emberférfit, aztán már inkább a lányra koncentrál, aki bár érzelmileg szintén nincs teljesen a toppon, mégis segíteni szeretne neki.*
- Igen…tudom. *Sóhajt fel felállva.* A fizikai fájdalomra nagyjából felkészítettek, de…ez már egy teljesen másik kategória. *Mosolyog rá erőtlenül. A lány majdnem annyira ki van a történtektől borulva mint ő, pedig meg sem sérült komolyabban.
Meglepetten kapja hátra a fejét miközben halad. Nem gondolta volna, hogy ennyire hangosan gondolkozik, hogy Ryliel meghallja.*
- Csak mérgelődöm, ne vegyél komolyan. *Mosolyog rá. Valószínűleg igaza van a lánynak, amilyen hirtelen érkeztek, olyan hirtelen fognak valószínűleg távozni, de azért a gondolat kicsit se hangzik kellemetlenül. *Nem igazán tudom, hogy azzal a felszínivel…nem tudom, hogy hogy hívják, mit rontottunk el. *Magyarázza kissé zavarodottan. Elvégre honnan kellett volna tudniuk, hogy egy egyszerű sekélynek látszó patak valójában egy ilyen víz alatti világot ölel magába, néhány vérmes mutáns döggel…
A hal tömör válaszától egy pillanatra még a lélegzete is elakad. *
~Ez komoly?!~ *És tényleg kétszer kellett feltennie ezt a valóban fontosnak számító kérdést, hogy a kopoltyús végre a figyelmével méltassa?!
Érzi, ahogy a felháborodás valahol mélyen próbál magának utat törni, de jelen pillanatban teljesen elnyomja a felcsillanó remény, hogy sérült kezét még valaha mozgatni tudja majd.
Követi a halat, és ugyanúgy ahogy az előbb az ébenhajú, úgy most ő is belép a rózsába. Mikor minden elsötétedik nagyot nyelve vesz egy mély levegőt, amit szinte ki se fúj addig, amíg ismét ki nem kerül a virágból. Ezek után kissé félve pillant rá sérült kezére, még a végén az ő keze „véletlenül” nem úgy sikerülne ahogy kellene, de ilyen probléma szerencsére nem áll fent. Megkönnyebbült sóhajjal emeli fel a kezét, hogy jobban szemügyre vegye csuklótájékon. Ujjait megmozgatja, a halvány sebhelyet minden irányból megnézve. Mintha mi sem történt volna, tökéletesen tudja mozgatni, és mintha a rosszulléte és gyengesége is teljesen elmúlt volna. Persze ő még abban sem volt teljesen biztos, hogy sérült kezét soha többet nem tudta volna mozgatni, mert még csak megpróbálni sem merte nehogy nagyobb kárt tegyen ezzel a sérült részben, de talán jobb is így.*
- Köszönöm. *Vakkantja oda a halnak. A hála a szemében is ugyanúgy látszik, ahogy a hangjából is ki lehet hallani, ahogy az enyhe mérget is, amiért neki külön kellett ezt kérnie, ráadásul kétszer is.
Ez után ő is visszatér a többiekhez. Ahol a hal már magyarázni is kezdi, hogy kiknek köszönhetik a támadást. Mivel fél, hogy bárminemű kérdése felháborodásnak tűnne, vagy csak szimplán megint figyelmen kívül lenne hagyva, inkább csöndben marad, és figyel. Legalábbis mindaddig, amíg a hal komoly felelősségre vonó pillantásával nem találkozik.*
- Sajnáljuk, de honnan kellett volna tudnunk, hogy egy patak ilyen veszélyforrás lehet? *Halk, nyugodt és szelíd hangon szólal meg, hogy az előbbi félelmei közül, ha egy mód van rá, egyik se igazolódjon be. Tisztában van vele, hogy mivel csak ők ketten sérültek meg így valóban ők voltak az elővigyázatlanok, de a jövőre való tekintettel nem ártana tudni, hogy vajon van-e ezeknek bármiféle előjele. Bármi, amiből tudhatják, hogy hova ne menjenek, mihez ne érjenek hozzá.*

3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 22:51:02
 ÚJ
>Taug Quithine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Laya Ascal Malgath//

- Engem nem fogsz kicsontozni, engem nem fogsz kicsontozni, a franc egye már meg, felfogtam *zsörtölődik, hiszen utálja, mikor hülyének nézik. A düh pedig kis időre enyhén kitisztítja a fejét, a fák lombja újra visszavált zöldre (hacsak néhány másodpercre is), kicsit még a szédülés is alábbhagy.*
- Tudom-tudom *dohog, elvégre nagyon is tisztában van ő a tényekkel, nem kell emlékeztetni. Tud ő mindent, csak néha pár dolgot elfelejt. Legszívesebben újra felpattintaná a koponya fedelét, és szívna egy keveset a tartalmából, de megígérte magának és az erdő szellemének, hogy ma már többet nem.* Egyáltalán mit keresel az erdőben? Felejtsük el... *aztán mikor az erdő szellemének küldötte bevallja, hogy valóban az erdő szelleme küldte, az bizony elbizonytalanítja a férfit. Ugyanis ilyen eddig még csak egyszer történt, és akkor lehúzták ötven arannyal. Nem, az igazi küldött arról ismerszik, hogy semmit nem árul a küldetéséről... Legalábbis eddig így volt.*
- Vagy úgy... elmondanád kérlek az öt nagy városalapító elf nevét, kik először érezték úgy, hogy meg kell szakítsák veled a kapcsolatot, és ostoba várost létrehozni? *ez egy nehéz kérdés, még az elfek nagyja sem tudna helyesen válaszolni rá, szóval rövidúton el fog dőlni a küldönc-nem küldönc kérdés.*
- Tudod, a hazudok nyelvét kivágják, tűzre dobják, és megetetik velük *jegyzi meg, ha esetleg sok időt venne igénybe a válasz kipréselése, vagy a kölyök megpróbálna kitérni a dolog elől. Ha rosszul válaszol, akkor valószínű, hogy Taug haragja nagyobb lesz, mint a szer okozta bódulata, ellenben ha helyesen válaszol, akkor elnyerheti a férfi bizalmát. Már csak azt az egyet nem érti a férfi, miért éppen őt küldték felderítésre? Újfent bebizonyította, mennyire nem ért a dologhoz, lévén a szer hatása alatt megint elkotyogott néhány dolgot. Ezek a dolgok általában nem ütnek vissza, de nem hiába szereti olyankor magához venni a port, amikor nincs senki a közelben. Azonban ha már így alakult...*
- Az erdő szelleme bőkezű, az illem úgy követeli, hogy ebben részed legyen *azzal felpattintja a koponya fedelét, és odanyújtja a fiúnak* Javaslom, légy óvatos, és válogasd meg a szavaidat a jövőben *persze ha a kölyök sosem találkozott még ezzel az élvezettel, akkor tájékoztatja, hogyan kell elvégezni a műveletet, miként kell két ujjal egy kis adagot az orrába dugni, és felszívni.*
- Az erdő szelleme óvjon minket *biccent végül, ha a fiú végre belepottyan abba a boldogságba, amiben nemrég (és félig még most is) az elfnek része volt.*

3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 21:27:40
 ÚJ
>Assim Lassesi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// A Vörös Királynő átka //

"De honnan tudjátok, hogy a harcon ugyan azt értik-e amit mi?"
*Assimnak erősen el kell gondolkoznia ezen a kérdésen, nehezen tudja elképzelni, mire célozhat Daranel. Észbeli harc lenne, mint egy sakkjátszma? Ettől nem tűnik értelmesebb választásnak, hogy a fehér nyúl éppen őt hozta ide. Semmiképp sem találja a saját helyét a csapatban és a történetben, és ettől egyre kényelmetlenebbül érzi magát, mert biztos benne, hogy hiába tűnnek értetlennek a többiek is, megint ő az, aki a leglassabban fogja fel a helyzetet. Se szólni, se kérdezni nem mer többet egyelőre, csak zavartan morzsolgatja köténye szélét, és várja, hogy valami kis világosság gyúljon a fejében.
Eközben Solak bizalmatlanul, már-már ellenségesen méregeti a hallényeket. Testtartása elárulja, hogy a legkisebb gyanús mozzanatra is készen áll támadni, de visszafogja magát, amíg muszáj.*

3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 20:30:43
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Vörös Királynő átka //

*Chothalnak az a sanda gyanúja támadt a rozsdás és poros agytekervényeiben, hogy szinte minden kérdésre kapnak valami választ. Lehet minden kérdést megválaszolnának.
Főleg, hogy a hal meggyógyította az útitársait is, s elmondta pontosan mivel is tette mindezt.
Részben Ő is kap némi választ. Egy biztos nem kavicsokkal kell dobálózzanak... ez megnyugtató.
Chothal eszében forog pár kérdést, s ezek közül a leghangosabb tán az, hogy: "Mi a francért kell női ruhában sétálgatniuk fel és alá?!"
De van egy olyan érzése, ez egy fajta fricska. Azonban Őt jobban megnyugtatná, ha inkább a megbízható pallosát és páncélját visszakapná. Ám arra is van biztos valami vicces ötlete a felettük álló félnek, hogy ezt miként tegye nevetségessé.
Szó esik ismét erről a... Vörös Királynőről akitől mindenki fél. Chothal csak ennyit felel:*
-Ha visszakapnám a fegyvereim és páncélom csak az irányába kellene mutassanak, hogy merre van ez a nő és elmagyaráznám neki, hogy zsarnokoskodni nem egészséges...
*Morog az ork.
De nem hangoztatja a véleményét. Még a végén kap valami kellemetlen 'jutalmat'.
Majd végül elérnek a színházig ahol kiderül, hogy mi a mai adás és az is, hogy a belépés... természetesen fizetős.
Chothal nem figyelve a halak reakcióit így szól:*
-Mennyi a belépő? És miben lehet fizetni?
*Valami oka van biztos, hogy miért pont erre sodródtak.*

3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 18:14:09
 ÚJ
>Laya Ascal Malgath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Taug Quithine//

*Az újabb fenyegetés és a másik bottal való hadakozási képessége most nemigen ijeszti meg. Ilyen előadással nem is csoda, csakhogy nevetni nemigen van kedve. Sőt, mi több, talán még neki is állna hadakozni, ha rajta múlna, csakhogy válla említése újra kizökkenti addigi állapotából. Említett tagjára sandít. Vékonyka, nem is széles, és igen, igaza van a másiknak, nem túl erős, de azért egy őrülttel talán még elbánna. ~De hogy jött rá ilyesmire? Ennyire látszik? Minden esetre, fiúnak hívott. Ez jó jel.~ jegyzi meg magában. Ezek szerint ily módon még nem lepleződött le. Igyekszik is elkerülni, éppen ezért tartja a tisztes távolságot.*
- Mint mondtam, engem nem fogsz kicsontozni! *szólal fel erőteljesebben, ez azonban nem a határozottság műve, elvégre annak közelében sem jár. Sokkal inkább az ingerültség és mélyen kavargó düh az, mi segít feltornázni hangerejét. Aztán... megdermed. Mikor női névvel illetik, egyszerűen megfagy, holott nem is az ő nevét említik. Egy pillanatra meg is rezzen, mikor elönti a félelem, holott egyáltalán nem érti, hogy miért kéne a lelepleződéstől tartania egy vadidegen őrült előtt.*
- Az előbb érkeztem, tudod jól *hagyja el újra a pillanatra előkerülő illemet és magázást. Udvarias szavakkal semmit nem ér, tehát a magázódással sem. Egyébként is csak egy dilis alakkal áll szemben, semmi többel. Egy őrült csupán, ki hol itt van, hol egészen máshol, ezzel lassan őrületbe kergetve a lányt. Azért legalább lassan kezd körvonalazódni, hogy miféle alak ez, már ha hihet egyáltalán szavainak, melyeket a képzelgések közben hadovál. Ha viszont igazat beszél, akkor cseppet sem tisztességes alak, aki egy barlangban bujkál, vélhetően társakkal. Vagyis most nem, hiszen most itt van, a város felderítésének céljával. ~Én, mint "fiú-akit-az-erdő-szelleme-küldött"? Ezt még előnyömre fordíthatnám. Akkor is elviszem a városba és odaadom az őröknek! Aztán pedig azért, mert segítettem nekik, azonnal bevesznek maguk közé. Lehet... Lehet, hogy azonnal parancsnokként?~ Az álmodozás azonnal elnyeli. Díszes egyenruha, fényes fegyverek, tekintély... Amerre megy, a csalók, gyilkosok, tolvajok és minden efféle gaz egyéb menekülni kezd, vagy valami koszos sarokban lapít. Emberek ugranának parancsára, amint szóra nyitja ajkait. ~Ez aztán az élet!~
Persze minden sokkal egyszerűbb lenne, ha a férfi engedelmesen meg is indulna, nem pedig a porba vágná hátsófelét. Minden jó lenne, ha már most is minden egyes szavára ugranának és tennék, amit elvár, csakhogy ez nem így megy. Most még nem. Hacsak nem bír ez a fickó oly áhítattal a fiú irányába, kit az erdő szelleme küldött, mint újonc az őrparancsnok irányába. Most azonban ez az egy dolog tűnik a legjobb esélynek, így szándékában is áll megpróbálni.*
- Azt hiszem, lebuktam... Hé, öreg! Az általad adott nevet elfogadom, úgyhogy hívhatsz Xirolnak. Cserébe azonban viselned kell az általam adott nevet, addig, míg a szellem útmutatásai által vezetlek. Úgyhogy mostantól Öreg a neved. Elfogadod a feltételem? *kezd bele a nagy műsorszámba, mi ha valaki látná arcát, talán nehezen hinné el, így azonban, hogy az anyag árnyéka jóformán takarja, s egy őrülttel van dolga, talán több esélye van a sikerre.*
- Feladatod van a városban. Fel kell derítened, úgyhogy emeld fel a hátsód és gyere. *~Akármerre is menjünk~ teszi hozzá gondolatban.*
- Egy dolgot azonban tarts észben. Engem a fenséges és nagy hatalommal bíró Erdő Szelleme küldött hozzád. S így, mint követéhez és útmutatódhoz, egy ujjal sem érhetsz. Ha mégis megpróbálkozol ilyesmivel, viseld és várd türelemmel a rád rótt büntetést. Indulhatunk?

3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 17:03:03
 ÚJ
>Taug Quithine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Laya Ascal Malgath//

*Úgy látszik, mégis inkább ficánkol, mint egy halacska... Hát jó, a kicsontozás attól még elkerülhetetlenül be fog következni néhány órán belül, ha az a lusta emberzabáló végre előtolja a képét, hogy közölje, igényt tart-e a maradékra. Taugnak ez az egyetlen szórakozása van, nem rontaná el.*
- Öreg? Mégis kit nevezel te olyan öregnek, mint a korhadt tölgyek, he? A nagyanyád kínja, az öreg! Verekedni akarsz? Mert akkor figyelmeztetlek, úgy forgatom ezt a botot, mint egy második kart! Mármint... karból már van kettő, akkor legyen harmadik kar, vagy mondjuk második... mindegy *majd megvakarja a fejét* Miről is beszéltünk? Az a csont a válladban... *hunyorog, bár aligha tudna most biztosra menni, hogy valóban valaki vállát nézi-e, vagy mondjuk egy ágat* nem túl ígéretes, pedig szép tőrt lehetett volna faragni belőle. Elég kis gyengécske vagy, fiú... *majdnem hozzá teszi azt is, hogy "és a testvéred is", aztán rájön, hogy csak pillanatnyi kettőslátása lett.*
- ó hát a búvóhelyünk-barlangról *feleli büszkén, és egyelőre nem jut el a tudatáig, hogy erről talán nem kéne beszélni egy idegennek... meg úgy senkinek, aki nincs beavatva* Ahol meghúzzuk magunkat, meg ahol kicsontozlak *bólogat vidáman, ahogyan felsejlik előtte a barlang képe, olyan tisztán, mintha itt is lenne... hát ez itt is van... aztán mégsem. Persze meghallja a lány szavait, hogy a fák nem lilák, de arra csak annyit mond:*
- Az jó *mintegy "nem hiszek neked, mivel látom, de te láthatóan vak vagy, ezért tapintatosságból nem folytatom a témát" válaszként.*
- A város, valóban! Azt kell felderítenem. Köszönöm Rovéna, mindig meg tudsz segíteni néhány hasznos tanáccsal... csak azt mondd már meg, mióta vagy te itt? *bámul szörnyen bután a fiú-lányra, aki meglehetősen nagyon hasonlít Rovénára, ha már így összekeverte őket. Aztán persze ez is letisztul, és pontosít.*
- Bocs kölyök, azt hiszem összekevertelek valakivel *ma már nem kéne több por... ez egyre bizarrabb, és az erdő szelleme még nem küldött neki semmilyen jelet. Nincs itt más, csak ez a fiú... Habár... lehet pont ő a jel.*
- Dehogy megyek én az őrséghez, ki nem állhatom őket. És ami azt illeti, ők se szeretnek engem. És ez teljesen rendjén van így. Nem kell folyton a seggüket nyalni *tápászkodik fel, miután leült, majd (mivel már nem tud állni a lábain) előremutat a botjával.*
- Mutasd az utat, fiú-akit-az-erdő-szelleme-küldött! Ez túl hosszú név... legyen inkább... Xirol. Az egyik öreget hívták így még a faluban. Mindegy is. Mutasd az utat, Xirol! *majd még mielőtt beszélgetőtársasága köpni-nyelni tudna, újra levágódik a földre, duzzogva elhelyezkedik, majd megjegyzi:*
- Nem megyek a városba, utálom a városokat! Nem érdekel, mit mondtak! Nagyon muszáj odamenni? *pillant fel "Xirolra".*

3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 16:33:11
 ÚJ
>Lialeth N T'ernessia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Jailet Weesabl//

*Így már világos neki nagyjából, hogy mire is gondolt a lány, és ezt egy bólintással jelzi is.*
- Értem. *Bólint ismét. Barátságos egy lány, és láthatóan szeret magáról mesélni. De így már legalább bebizonyosodott, hogy valóban nem egy városból származnak, és biztosan az erdő sem stimmel. De nem is baj. A kultúrájuk és örökségeik megvédése érdekében nem is nagyon befogadó a városuk. Arról meg még nem is hallott, hogy az erdő külső gyűrűin más elfek is élnének.*
- Az én apám is közelharcos és nem íjász. De én mindkettővel megismerkedtem valamennyire, bár igazán bánni egyikkel sem tudok. *Enyhe beismerő vallomás ez a részéről, de most felesleges az óvatosság, meg hát ez a lány folyton mesélt eddig, úgy illik, hogy ő is viszonozza valamivel.*
- Inkább azt tartották érdekesnek, hogy semmiféle nyom nem utalt vajúdásra. *Mosolyog rá halkabbra véve a hangját miután leugrott a fáról. Így közelebbről is lehetősége nyílik megnéznie Jailet haját, szemét és az arcán lévő tetoválást.*
- Tehát bele kellett volna halnod. *Szűri le a szürke tényállást.* Tálán mert az egyik a megmentésed szolgálta, ezért nem haltál bele. *Próbál ő is a sötétben tapogatózni, de ahogy az ő eseténél is a lány, úgy valószínűleg ő maga sem tud neki ismeretlen vagy még át nem gondolt információkkal szolgálni.*
- Valami olyasmi. *Bólint a lány kérdésére.* Nálunk a városunk vénjei jelölik ki sok gyermek útját a csillagok állásából, illetve az Erdő Szellemeinek a szavaiból, bár ez utóbbi nagyon ritka. Sokak általában egyszerűen csak öröklik a szüleik mesterségét, de a vének nagyon sokszor beleszólnak a dolgokba. *Magyarázza megpróbálva a tőle telhető lehető legrövidebben, és értelmesebben elmesélni ennek a folyamatát.
Nála szó sem volt biztatásról, csak tömör, egyértelmű kijelentésről.*

3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 15:52:02
 ÚJ
>Laya Ascal Malgath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Taug Quithine//

*Nos, nem éppen efféle reakcióra számított. Sőt, ami azt illeti, soha életében, senkitől nem várt volna efféle reakciót. Szemeit kérdőn felvonja, miközben ajkai megrökönyödött "vigyorra" húzódnak. Persze a hallottak nem csak ezt váltják ki a lányból. Ujjai jobban szorulnak fegyvere nyelére köpenye alatt, miközben fél lépést hátrál. Mikor pedig felkel a másik és újonnan felé nyúl, akkor még többet, hogy még csak véletlen se érje el. ~Francba, mégis mi ez az alak?~ Nagyon reméli, hogy nem akarja sokáig kergetni azért, hogy megragadja öltözetét, mert nem szívesen rohangálna. A botos fickót talán könnyen le tudná rázni, de az is lehet, hogy nem, ha azt is figyelembe veszi, hogy gőze sincs arról, hogy merre kellene mennie.*
- Hé, öreg, engem aztán nem csontozol ki! *Már éppen mondana valamit az utolsó kívánsággal kapcsolatban is, mikor hirtelen témaváltás következik be. Csak pislog döbbenetében, egyáltalán nem értve, hogy mi történik itt. ~Elmebeteg! Biztosan elmebeteg!~ állapítja meg az általa helyesnek vélt diagnózist. Bár orvosnak, gyógyítónak, vagy nevezzék bárminek is, nem nevezné magát, azért ennyit még ő is képes megállapítani. Ha valaki nem épelméjű, azon látszik, ahogyan ezen az alakon is.*
- Mégis miféle barlangról beszélsz te? Közel s távol egyet sem láttam. Ráadásul most látlak először. A fák meg... olyan színűek, amilyennek lenniük kell, nem pedig lilák *tájékoztatja a hibbantat. Tisztán látszik rajta, hogy mennyire feszült. Ha arcát nem is igen látni a fején lévő lepel miatt, mi képébe van húzva, hogy minél kevesebbet lássanak ábrázatából, merev tartásából és testének enyhe remegéséből ez egészen észrevehető. Arról már nem is beszélve, hogy hangja sem olyan, mint egy tökéletesen nyugodt valakié. Inkább feszültséggel és bosszúsággal telt, némi riadalommal vegyítve. Ehhez tartozik szóhasználatának kevésbé illedelmes változata is. ~Mégis mit kéne tennem? Ha itt hagyom, még a végén kicsontoz valakit. Nem hagyhatok csak így itt egy ilyen őrültet! Őrként kell viselkednem. Ez az!~*
- Hé, öreg! Induljon meg a város felé! Elkísérem az őrséghez, ott majd kezdenek magával valamit. Útba igazítják, vagy ilyesmi. *szólítja fel a hozzá képest jóval korosabbnak tűnő egyént. Persze azt nem mondja, hogy inkább lecsukatná. Még az kellene, hogy menekülőre fogja, vagy a lányt próbálja meg kicsontozni, felnégyelni, vagy akármi mást csinálni vele. Nem, jobb a békesség! Ha tényleg eltévedt, akkor talán ebbe belemegy.*

A hozzászólás írója (Laya Ascal Malgath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.27 15:53:58

3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 15:27:59
 ÚJ
>Taug Quithine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

//Laya Ascal Malgath//

*Éppen remekül érzi magát, miután sikerül visszanyelnie, amit vissza kell. Az italról szokták azt mondani, hogy üres gyomorra nem szabad, ki a fene hitte volna, hogy ennél a pornál is van ilyen megkötés? Vagy csak már rég ízlelte? Ki tudja? Mindenesetre a közeledő neszekből a világon semmit nem észlel, nem csak azért, mert az illető olyan jól lopakodik, hanem olyan szépen megtette a hatását a szer, mint egy fejre mért kalapácsütés. Ki kívánhat ennél többet? A torokköszörülésnek nem tulajdonít nagy jelentőséget, már majdnem mondaná, hogy "jobbulást, erdő szelleme", de aztán valaki megszólítja. Noha a szavakból nem sokat fog fel, de legalább elnéz abba az irányba, ahonnan jöttek.*
- Nem-nem, a szállítmányokat kérjük a barlang mögött leadni, a kicsontozást én végzem, a többi mehet az emberevőhöz... habár aszondják' gyomorból jó dudát lehet csinálni. Na hadd nézzem... *kapaszkodik bele a botjába, és talpra küzdi magát, a nyitott koponyából pedig majdnem kihullik a szer. Viszont... végül mégsem, és ennek örömére újabb adagot vesz belőle magához, majd lecsukja a fedelét. Aztán egyik kezével a botba kapaszkodva igyekszik megragadni az előtte álló ruháját, és kicsit közelebb húzni magához. Ha ezt a műveletet nem koronázza siker, akkor valószínűleg megjegyzi:*
- Ne ficánkolj már, hát nem vagy te hal! A kicsontozás csak délután kezdődik *ha ennek hatására sikerül megtapogatnia a szerencsétlent, akkor hümmög kicsit, majd egy "átlagos" jelzővel lerendezi, és visszaül. Ha a roppant szívhez szóló szavak sem használnak, akkor pedig megvonja a vállát, és szintén visszaül. Mindkét eset folytatása az lesz, hogy enyhén morcosan megkérdi:*
- Utolsó kívánság akad-e? Ha akarod, talán tudok dudát csinálni a gyomrodból... mi a sz... *pillant körbe hirtelen* Mióta vagyunk az erdőben? Miért hoztál az erdőbe? *pillant rá ismét a társaságára nagyon gyanakvó szemekkel* A barlangnál nem volt jó, ehe? De komolyan... mi a francot keresünk itt, és miért lilák a fák? *vakarja a fejét, hirtelen átbillent egy másik tudatállapotba, a fák lila színe már nem kedves csoda számára, inkább zavaró tényező. Viszont az elmúlt három percben teljesen abban a tudatban élt, hogy a barlangnál vannak, hát nem csoda, hogy fejbe vágta a felismerés, hogy egy erdő közepén van.*
- Assze' eltévedtem *nyögi.*

3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2014-07-27 12:09:21
 ÚJ
>Laya Ascal Malgath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Taug Quithine//

*Az erdőben, nem túl nagy alak kószál. Egy ember alakja, vagy valamiféle hasonló teremtményé. Úgy be van öltözve, hogy nemigen lehet megállapítani. Egy gyors mozdulattal arcába húzza a fején lévő anyagot. Keze kisejlik erre az időre, fehér ingével együtt, majd újra elbújik minden a durva köpeny mögött. Járása már-már felér egy egyszerű lábvonszolással. Nem is telik bele sok idő, mire leroskad egy útjába akadó nagyobb kődarabra, egy fa nem túl távoli szomszédságában. Egy fa? Inkább sok, tekintve, hogy egy erdőben van.
~Melegem van!~ nyöszörög gondolatban. ~Talán most még egy kicsit lehetne...~ folytatódik a gondolatmenet, melynek eredményeként ujjai az érdes szövet széléhez másznak, hogy kis ügyeskedés után lazítson annak szorosságán, majd hátra csapja azt, hogy kevesebb helyen melegítse. Fejéről is lehúzza a felesleges "takarót", világos pillantása pedig máris a környezetet kezdi fürkészni. Most, hogy felszabadult kissé, kezeivel megtámaszkodik háta mögött a kövön, még kényelmesebbé téve a kis pihenőt, ezzel egy időben pedig kevésbé megterhelővé téve a felfelé való nézést. Merthogy azt csinálja. Minduntalan a levelek közt elbúvó vékonyabb és vastagabb ágakat szemléli, miközben olykor hunyorog az átszökő napsugarak miatt, mik néha szemeire találnak. Le is hunyja pilláit, élvezve kicsit az arcát melengető sugarakat, egy sóhaj eleresztése után pedig lágy ívű mosolyt kerít ábrázatára. ~Így már sokkal jobb! De sajnos itt az ideje tovább menni. Szép ez az erdő, de jó lenne mihamarabb megismerni a várost. Ide később is visszajöhetek.~
Gondolatmenetéből egy ismeretlen hang szakítja ki. Sőt, inkább rángatja, tekintve, hogy nem kis ijedelemmel jár az egész. A lány azonnal felpattan. Háta mögé nyúl, hogy fejére és maga köré is visszahúzza a fekete leplet. Csak ezt követően mer körbenézni, csakhogy nem lát senkit. A szavak azonban igencsak felkeltik érdeklődését. Jól megigazgatja magán a ruhákat, remélve, hogy mindent sikerül kellőképp álcáznia, ezt követően pedig megindul a hang irányába. Szíve egyre hevesebben dobog mellkasában, ahogy közeledik a forrás felé. Közben fülel, hogy lehetőleg minden egyes szót elcsípjen. Egy fa mögött hallgatja még végig az utolsó szavakat. Vesz egy nagyobb levegőt, hogy egész halkan és lassan kifújja azt, ezt még egy utolsó igazítás követi, majd kilép. Köpenye alatt fegyverén tartja kezét, a biztonság kedvéért. Nem néz ki túl épelméjűnek az alak, kihez közelít, még úgy sem, hogy lomha léptei alatt többször is végig tudja nézni tekintetével.*
- Khm... *köszörüli meg torkát, de nem jelzésértékűen, sokkal inkább azért, hogy valami elfogadhatóbb, kevésbé nőies hangot sikerüljön majd kiadnia. Persze így is legfeljebb ifjúnak nézhetik, ami megenged magának némiképp vékonyabb hangszínt.*
- Elnézést! Akaratlanul is meghallottam, hogy mit mond. Az erdő szelleme... Tényleg létezik?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257