Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 346 (6901. - 6920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

6920. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-18 22:49:22
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Szerencse, hogy az elf nem gondolatolvasó, mert a végén még szívbajt kapna. Igyekszik, nagyon is, hogy elfogadja a helyzetet, de nem rázódik bele olyan egyszerűen. Csak szépen lassan, lépésekben.
Ami a történetet illeti, igazából csak Risztin választott szolgaságáról jutott pont ez eszébe, tud még egy párat, olyasmiket, amiket vagy reménykedve suttogtak el esténként amikor épp megpihentek a harcok közt, vagy a vadászokét. A beszélgetés közben van ideje nyársra darabolni a nyulat, és már csak azt kell megvárniuk, hogy esetleg kész találjon lenni.
Ő nem igazán gondolt még bele abba, mennyit változhat valaki, meddig marad ugyanaz aki volt, de ő jelentősen kevésbé filozofikus alkat, mint a félvér. Az ő szemében egyszerűen mindenki önmaga, egészen addig, amíg már nem képes felismerni azt, akit valaha igen.*
-Másokat megvédeni... Nem olyan egyszerű, főleg nem, ha nem áll szándékában megkönnyíteni a dolgodat. Mármint, én eredetileg elindultam, hogy megöljem akik a falumra támadtak, de elvesztettem a nyomukat, aztán le is tettem róla, és nem akarom hagyni... Én másokat védek attól, ami minket ért. A rendet attól, ami szembe megy vele. De becsülöm a döntésedet. *Nyugtázza a hallott megjegyzést, és ismét csak jobb, hogy csak a saját gondolatait képes hallani, másokét nem. Nem azért, mert bármi baja lenne a fél-sötételffel, csak nem érti még mindig, hogy adhatja valaki ilyen egyszerűen valaki más kezébe az egész életét.*

6919. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-18 20:16:53
 ÚJ
>Hegyesfülű Kharizan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Serissy Polrin//

*Amikor Kharizan nem kap választ a lánytól, elbizonytalanodik. Hirtelen már nem tartja jó ötletnek azt amit mondott. Megrázza a fejét és zavarában motyog valamit.*
-Mindegy, nem számít.
*Sarkon fordul és inkább elmegy. Az erdő felé veszi az irányt és futásnak ered hogy kiadja magából a dühét és az elkeseredettségét.*
~Én idióta!~
*Szidja magát miközben teljes erőbedobásal suhan futva a fák között mint egy ragadozó ami a vadat üldözi. Miközben a felé tartó törzseket kerülgeti, elönti az agyát az adrenalin és így gondolkozni is tud közben.*
~Többet kell megtudnom az emberekről. Új vagyok köztük és nem értem a szokásaikat. Tanulnom kell.~
*Gondolja és közben eléri az erdő szélét. Lelassít és próbál higgadtan gondolkozni.*
~Irány a barakk, aztán a templom.~

6918. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-18 20:01:00
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//

*Végig húzza az arcán a tenyerét beletemetve arcát, aztán elkínzott tekintetet vet az égre.*
-Jó van kitalálunk valamit, ha nem akarod megenni nyersen.
~Naná, hogy megennéd, ha éheznél a szegénynegyed kövén, ezt nem hiszem el!~
-Jó van megoldom neked, nem kell nyersen enned.
*Fúj egyet türelmetlenül. Vannak elképzelései a gyertyával kapcsolatos kérdés miértjére, de nem akar most a kísérlettel foglalkozni. Jobb azt később megejteni, most hiba lenne olyanba fognia ami még jobban próbára teszi a türelmét. A nadrág téma ennél valóban jobbnak hat.*
-Azt mondod nem parádézhatnék így? Azt gondolod akkor valami csinosabb példány bepróbálkozna és lecsapna rám, ha ezt meglátja?
*Vigyorogva dülleszti ki a mellkasát, aztán egyre szélesebb vigyorral közelít a fűben hátráló lány felé.*
-Azt mondod, hogy azt teszek veled amit akarok?
*Sajátosan értelmezi a leveheted, vagy fenn is tarthatod a gatyádat szöveget. Megcirógatja a lány tarkóját miután ráhelyezte méretes tenyerét, mialatt a lány az arcát simítja.*
~Milyen aranyos tud lenni.~
-Magamon tartom egyelőre, sőt még te nem kéred le se veszem.
*Mosolyog Shyára, aztám egy csók belefér mielőtt eltávolodik, mert a két madárka közül most a szalonkára éhezett rá. Étvágya nem szűnik meg Shya iránt, de olyan ügyesen tért ki a válasz elől, hogy elhatározza nem falja fel addig még a lány nem kéri meg rá. Az egész napos cipekedés is hozzájárul, hogy a vacsora mellett dönt inkább. Odamegy és kirántja a kését a fából, aztán megcsinálja a nyársat és odaviszi Shyának.*
-Na itt várj, mindjárt jövök.
*Eltűnik a fák között, aztán Kisvártatva tér vissza egy pár perc múlva egy lapos kővel a kezében. Az egyik jelzése volt, amit ő maga vitt oda az első fordulóhoz, hogy a patak felé jelezze magának az utat. Most a helyére egy fadarabot tűzött. A kő beszerzése után nekifog a tűzrakásnak. A rablóbandával sokat portyázott erdei rejtekhelyeken lakva, vagy éppen sziklák között. Nem gond neki, hogy a faágakat pár perc alatt elrendezze. A követ középre rakja.*
-Gyere, hozd azokat a tojásokat hercegnőm és üsd a kő tetejére.
*Meggyújtja a tűzet, amikor kész van Shya a művelettel és nézi, hogyan lesz a nyers tojásokból tükörtojás a felforrósodott kövön. Ennyit tudott tenni az ügy érdekében és a hercegnő jelző most inkább a finnyásság miatt jött a szájára.*

6917. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-18 16:19:19
 ÚJ
>Leblasa Rnachertylé avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Elveszve//

*Fél. Elnem tudná mondani, mennyire retteg a háborús helyzet miatt. A fizikai állapota és a megjelenése miatt voltak olyan pillanatai, amikor még az utcára is félt kimenni, attól tartva, hogy meglincselik vagy boszorkányt kiáltanak rá. Most, az élőholtak miatt mindenki sokkal feszélyezettebb, bátortalanabb és bizalmatlanabb az idegenekkel szemben; nagy szerencséje van, hogy két olyan lénnyel futott össze, akik nem ítélik el első pillantásra. Hajlandóak elviselni a társaságát legalább addig, míg elérik a várost.
A kínos bemutatkozáson és megismerkedésen túl vannak, most már kicsit szabadabban beszélget, hogy látja, nem akarnak semmi rosszat tőle. A fehér fiú felé fordul először, nem tud nem rákérdezni a különös külsejére. A kíváncsiság is hajtja, meg az együttérzés, hiszen ő is különös teremtés, aki megmagyarázhatatlan okokból máshogy néz ki, mint a többiek.*
-Tudod... én is átéltem már sok szörnyűséget a külsőm miatt, így megtanultam, senkit sem szabad elítélni. És nagyon kedvesnek tűnsz. *A gnóm hölgy is aranyos volt vele, de azt feleslegesnek érzi külön kiemelni, nem tűnik olyannak, akit meghatna néhány szép szó, a fiúban viszont szeretné erősíteni, hogy barátságosan közeledik felé. Figyelmesen végighallgatja a történetét, közben ha elindul kis csapatuk, követi a többieket Arthenior felé.*
-Telesen egyetértek... a hölggyel... *Nem tudja, hogyan szólíthatná a gnómot, hiszen még be sem mutatkoztak egymásnak. Majd ha beáll egy pillanatnyi szünet, ne felejtse el pótolni.* Az emberek, akik félnek tőled, csak azért mert más vagy, gyengék és nagyon gyávák. *Nem a legnyomósabb filozófiai érv, de egy gyerektől ennél többet ne is várjanak.* És amúgy sem értem, miért gondoltak gonosznak, mert szerintem... *Elharapja a mondadot. Kicsit túlságosan belelendült a beszélgetésbe, el is feledkezett az illemről. Mégsem mondhatja a fiúnak, hogy őt lenyűgözte a hófehér külső és a vérszín tekintet.*
-Kmh... *Muszáj valamit mondania.* Azt hiszem elmaradt a bemutatkozás... Az én nevem Leblasa Rnachertylé, de röviden csak Leba vagy Leby, ahogy tetszik. Titeket hogy hívnak?

6916. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-18 09:06:56
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Lazyar szerencsére nem hozza kellemetlen helyzetbe azzal, hogy olyat mondd, ami ellenkezik a pásztor beszámolójával. Ha így tett volna, Learon nem tudná, hogy mihez kezdjen.*
-Szóval a kút! Akkor itt valami nagy dolog készül, ha négy ember kell hozzá! *Eddig nem nagyon foglalkozott a lánnyal, aki a kopasz háta mögött volt, azt hitte valami gyermek, de ahogy elnézi, rájön, hogy bizony egy megszeppent kis tündérrel van dolga. Azonnal a lehető legbarátságosabb mosollyal fordul felé. Mindig is kedvelte az ilyen elesett kis lényeket. Ezzel a fajjal mondjuk nincsenek jó emlékei, de ez itt szemel láthatóan nem jelenthet veszélyt.*
-Üdvözlégy, Soymara! Tőlünk nem kell félni. Lehet ijesztőek vagyunk, de hidd, nincs okod félni! *hamar kiderül azonban, nem is tőle tart a lány, sokkal inkább útitársnőjétől. A kecskésnek eddig eszébe sem jutott, hogy Lazyar félelmetes volna, de az aprócska Soy szemében biztos az. A mágus kijelentésre ő lép egy kicsit közelebb.*
-Én az vagyok! Egy igazi kecskepásztormágus! *Nem húzza ki magát, nem méltóságteljesen mondja, csak úgy közli a tényt.*
-Bár, a kecském most nincs itt. *Ezt pedig halkan, mintegy magának teszi hozzá, és arcán egyetlen pillanatra szomorúság fut át.* ~Kecskétlenül olyan kellemetlenül érzem magam.~ *Ekkor azonban a sikkantásra felkapja a fejét és a mutatott irányba bámul, kezében pedig láthatóvá válik a buzogány, ahogy hirtelenjében mozdul. Ő is elindul a jelenség irányába. Nem fut, mert észrevette, hogy a gömb egészen kellemes tempóban halad. Bármi is ez, nem akarja, hogy elfáradjanak, ő pedig nagyon hálás ezért.*

6915. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-18 08:42:38
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*A bemutatkozásra igazán nem várt választ kap. A szakállas biztosítja affelől, hogy nem érez ellenszenvet a kopasszal szemben, pusztán a neve miatt. Bato teste nem is mozdul, csak szeme fordul a pásztor felé, egy lélegzetvétellel később már őszinte vigyor terül el az arcán.*
-Igazán nagyvonalú.
*Bato tesz egy lépést előre majd kettőt oldalra, hogy eddigi kényelmetlen előrehajolós-bokorfélretolós testhelyzetét egy élhetőbbre cserélje. Soynara úgy fest aggódóva követi, valahogy mindig a perifériális látásán kívül esik a lány, valószínűleg most is mögé bújt el. Azért egy félénk bemutatkozásra még futja, de mikor a Learonként bemutatkozó fickó a nevének suttogását említi.*
-Mi is! Mondjuk a mi nevünk -
*Egy pillanatra megtorpan, hisz elég nagy hülyeségnek hangzik fejben, amit mondani készül, de hát alapvetően elég bizarr a helyzet és nem is két idegen megítélésétől fog tartani.*
- hát a mi nevünket nem a gömb suttogta, hanem a kút a főtéren. Vagy valami onnan. Aztán meg a víz tükrében láttuk a gömböt erre jönni, sőt, még titeket is láttunk, hogy követitek. Mármint én biztosan, de szerintem Soynara is valami hasonlót láthatott.
*Elgondolkodik egy pillanatra, felméri a társaságot, hogy mi lehet a közös négyükben, amiért pont őket találta meg a varázs, de nem jut messzire. Három ember, egy tündér; két férfi, két nő; egy varázsló, egy tanonc meg két civil. Legalábbis első ránézésre. Semmi hasonlóságot nem tud hirtelen, még a hajuk színe sem stimmel. Gondolataiból az apróság sikolya majd felkiáltása szakítja ki. Elsőnek ösztönösen felé fordul, így szembe találhatja magát a kopasszal, de az az apró ujjat követve a távolba fordítja tekintetét, ahol meglátja az előtűnő gömböt, élőben először.*
-Ott!
*Ismétli el ő is, szinte teljesen feleslegesen.*
-Kapjuk el!
*Lassan indul meg, bár szíve szerint futna, de nem akarja ilyen hirtelen maga mögött hagyni a csapatot. Szapora lépteivel és hátra pillantással jelzi, hogy ha mindenki kész, ő bizony futni fog. Aztán ha senki nem követi igyekezetében, csak kínosan lelassít és úgy követi a többiek tempójában a gömböt, aggódva, hogy az újra eltűnik a fák közt.*

6914. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 23:42:43
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*És aki ágyba hozza a reggelit, inaskodik mellette, és minden más óhajt és sóhajt kielégít amit csak akar. Persze ezekkel a jogokkal csak az elf élhet senki más. Ha pedig Cairynn ezekért a szolgáltatások próbálna anyagi szempontból viszonozni akkor azt nemes egyszerűséggel visszautasítaná. Múltkor amit adott neki "hatalmas" összeget azt is nehezen tudta elfogadni. Remélhetőleg a jövőben nem lesz ehhez hasonló cselekedete. Számára egy pozitív szó, egy dicséret többet ér minden kincsnél.

Na De, vissza a lány kis meséjéhez. Továbbra gyermeki kíváncsisággal figyeli a kis történetet, és szinte látja az egész történetet és szituációt. Ahogy haladnak a sztoriban, már egyik vagy másik szerepbe képzelte el magát.*
~ Vajon, mikor változik meg valaki? Akkor már nem ugyanaz lesz?~
*Közben néha egy kicsit túl gondolja a dolgot, ám ez tényleg egy kényes kérdés, hogy hol van az határ, mikor önmagunkat elveszítjük. Egy megnyugtató mély levegőt vesz, majd kifújja. Egy halovány kis mosoly jelenik meg az arcán, jelezve hogy nagyon tetszett a kis sztori, s csak némán bólogat nem szól semmit, pedig nagyon tetszett neki.

Nem sokára elérnek Risztin kérdéséhez is.*
- Úgy látszik a célom adott, habár bosszú nincs benne.
*Védjen egy személyt. Gyakorlatilag megtalálta azt a személyt aki érdemes rá. Ha a tudatával együtt vissza lehet forgatni az időt, mikor hűséget fogadott akkor ismét megtenné.*


6913. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 23:09:40
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Kint van az erdőben, vadidegen emberek között, miközben egy világító gömböt keresnek, ami tudja a nevüket. Ennél félelmetesebb dolgot hirtelen el sem tud képzelni. A két ismeretlennel pedig biztos, hogy nincs rendben valami. A férfi bal keze furcsán lóg az oldalán, mintha csak oda lenne tűzve. A lány pedig még magasabb, mint a férfi, ettől hatalmasnak és erősnek hat innen lentről nézve. Arca egyik felét haja mögé rejti, arca másik fele pedig... Soynara hátán végigfut a hideg, ahogy felfogja, mit lát. Mintha valami egy függőleges csíkban megolvasztotta volna a bőrt és a húst. Borzalmas látvány, de valami furcsa elégedettségérzet is keresztülsuhan Soynara elméjén. ~A tűz csókja. Pusztít, de hatalmat ad.~ Megrázza a fejét, micsoda butaságok jutnak eszébe?
Közben Bato szóba elegyedik a két idegennel, egyikük neve ki is derül. Soynara igyekszik úgy helyezkedni, hogy Bato közte és a másik két ember között legyen, de azért Bato se könnyen érje el, ha hirtelen meg akarná fogni akármilyen okból. Innen, a kopasz fedezék mögül mutatkozik be olyan hangsúllyal, mintha máris megbánná, hogy elmondta, hogy hívják.*
-Soynara, ez a nevem.
*Kiderül, hogy a másik két ember is a nevét hallotta, nyilván azért jöttek ők is. Soynara egy kicsit fellélegzik, mintha tündérvadászoktól kellene tartani ezen a környéken, de most kiderült, hogy nem ezért vannak itt. A lány megjegyzése a mágiáról mély benyomást tesz rá. Kicsit közelebb óvakodik és felnéz a vörös hajjal keretezett arcra.*
-Te mágus vagy? Tudsz... tudsz varázsolni?
*A lány bosszús kérdésére csak bólogat, de nagyon figyel közben, hogy ha ettől a reakciótól a lány hirtelen dühbe gurulna, gyorsan be tudjon ugrani Bato háta mögé. Ez egyébként a tervre minden olyan esetre, ha hirtelen baj lenne. Végül is megígérte, hogy vigyáz rá és eddig nem bántotta, pedig volt alkalma rá. Azért nem bízik benne, ezek az emberek nagyon furcsán tudnak viselkedni.
De ahogy meglátja az ágakon megrebbenő fényt, gondolkodás nélkül, egy apró sikkantás kíséretében ugrik a kopasz férfi háta mögé, onnan mutat az imbolygó fény felé.*
-Ott! Ott van valami.

6912. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 21:27:08
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Végül is, abban megegyezhetnek, hogy aki rossz minőségű nyíllal tud lőni, az jóval is fog tudni, szóval erre a célra akár a későbbiekben készíthet is.
Ami az ennél sokkal nehezebb témát illeti, az eskü miatt létrejött viszonyt, azon gondolkozik, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha úgy kezelné a helyzetet, mintha hivatásos katonák lennének, és ő Risztin felett állna a rangsorban, közvetlenül. Ez egy gondolat, amit esetleg el tud fogadni.
Mivel úgy fest, a lány elboldogul a nyúzással ő nyugodtan foglalkozik a tűzzel, a nyárssal és meséli a történetet.*
-Nem, nem sikerült. A farkas, aki nem is volt igazi farkas, hanem a trükkök és szabadság istene, nem hagyta. Amikor az istennő azzal próbálkozott, hogy megszelídítse, a vállába mart. Az istennő hazatért, majd újra a farkas nyomába eredt. Újra ugyanez történt, és a következő alkalommal is, mígnem az istennő feladta és úgy döntött, békén hagyja. Csak ekkor csatlakozott hozzá a farkas mint társ, elvégre ha az istennő megszelídíti, megfosztja önmagától. Így viszont követte és a vadászat istennője szabad lett, igazán szabad, és visszatért azokhoz, akik hiányolták. Hallotta, hogy amíg ő távol volt, addig az övéit kisebb farkasok zaklatták és elvitték az élelmüket. Rájött, hogy ahelyett, hogy egy szörnyeteget üldözött, inkább otthon kellett volna maradnia és elkergetni a farkasokat. Elengedte újdonsült társát, hogy újra úgy éljen, ahogy az üldözés előtt, de a farkas vele maradt, mert így már meglátta a szabadságot a feladataiban. Abban, ahogy az erdőt járta, abban, ahogy az övéit védelmezte, és ő döntött ki él, ki hal azok közül, akik ártani akarnak nekik. *Egy pillanatra megáll.* -Valahogy ez olyan történetnek tűnt, ami tetszene neked.
*Megrázza a fejét egy kicsit.*
-Külön nekik nincsenek. Van istene a bosszúnak és van egy olyan istennő, aki a védelmezőket segíti, védjenek bármilyen eszmét vagy személyt, aki arra érdemes, és maga is védi a gyengéket és a rendet. Őket lehetne a harcosok isteneinek nevezni, bár nem igazán azok.

6911. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 20:32:22
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Még a gondolataiban se meri szolgának tekinteni, akkor, na akkor hogy is van ez? Valamilyen szinten el kell jutnia, hogy többről van szó mint egy egyszerű társ. Nincs ellene, hogy az elf próbálja egyenrangúnak tekinteni, hiszen ebből a szempontból igen csak kellemes, mivel még egy ilyen személlyel soha az életbe nem fog találkozni. Cairynnban van egy fajta báj, szavakban ezt képtelenség leírni, viszont furcsa dologokra sem kell gondolni. Nem kell személyeket évekig ismerni, hogy egyes dolgok kiderüljenek a másikról, viszont bizalom nagyon kis esetlen lábakon áll kettőjük között, így hát nem is lehet nagyon ráépíteni. Meg lehet gyorsítani a folyamatot? Ahová veszik az irányt azt nem lehet nevezni sétagaloppnak.
Mindkettőjüknek vannak hiányosságai, de talán az idő haladtával ki tudnak tenni egy egészet.*
- Akkor addig spórolunk. Ha nem is emberre készítjük gyakorlás céljából még mindig mond.
*Ha nem is mondja ki szavakban, azonban már próbál úgy hozzá állni gondolatban, mint mesteréhez vagy gazdájához. Felesleges továbbra is, hogy Risztin mellett lesz zavarodott.
~ Ugyan már ilyen csekélység miatt?~
*Meglepődött arccal néz végig a lányon, mivel elég nehéz nem észrevenni az arckifejezését. Még a végén a félvér fogja kínosan érezni magát.
- Valahogy olyan ismerős ez a hely. Olyan nosztalgikus.
*Ha minden igaz pont ugyanoda köttetek ki mint a múltkor, nem ott vannak ahol először találkoztak hanem a kis tisztáson, kicsit rá is játszik, mintha ezer éve jöttek vissza.
Utána meg is kapja az egyik feladatát, hogy nyúzza meg az állatot.*
- Persze, bízd csak rám.
*Kicsit lassan és komótosan csinálja, szépen elkezdi bemetszeni és szépen lehántja a bundát, nem tudja, hogy fognak-e valamit kezdeni valamit a jövőben, de igyekszik gondosan végezni. Ismeretlen számára a pár másodperces nyúl nyúzási technika, ezért egy pár percet igénybe vesz.
Ilyen apróságokat nyugodtan rá lehet bízni Risztinre, ilyen alapvető dolgokat el tud végezni.
Közben hallgatja a gazdája mondandóját. Érdeklődő ábrázatot vesz fel, mikor az anya esti mesét mond a gyermekének.*
- És aztán? Sikerült neki?
*Ezzel kérdéssel vár ameddig az elf be nem fejezi, de a történetnek még nincs vége és kíváncsian várja a fejleményeket. Miután a csattanó végéhez ér egy furcsa kérdést tesz fel.*
- Harcosoknak van isteneik?
*Elsősorban harcos szeretne lenni, de jelen pillanatban ettől igen csak távol áll. Hiába céloz jól, ebben a világban nagyon keveset számít, ha csak egy valamihez ért valaki, és még az sem tökéletes. Ennek ellenére csak fokozatosan lehet elérni célt, s amiben csak tud abban mesterré akar válni, legyen az íjászat például.*

6910. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:28:22
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Azért egy hangyányi reakciót ki szokott váltani emberekből egy szelíden vakuló lányka, s ezért, hogy az idegenektől semmi sem érkezett, még fenyegetés sem, így lassacskán tőrtelen kezével elrendezgeti magát, mintha mi sem történt volna. Gyorsan összekapja magát, biztos ami tuti, s végighallgatja a csevejt, a bemutatkozást viszont egyelőre kerülné. Nem rossz neveltetés, vagy ellenszenv, pusztán zavarja a rengeteg oda nem illő dolog. Mikor már éppen eljátszaná, a tök tudatlant mi szerint: "Milyen gömböt, itt nincs semmiféle gömb, esetleg egy két kocka, de gömb?! Ugyan már!" Legalább annyi kiderült volna, hogy ők tudnak e másvalamit, vagy esetleg éppen ők csalták ide a kis párocskát*
~Igazad van Learon. Szaladjunk a karjaikba, és kiabáljunk, hogy: "Hahó! Itt vagyunk! Egy susogó gömbvillámmal fogócskázunk, nincs kedvetek csatlakozni? Így. Most te vagy a fogó."~
*Lejátszódik a fejében a jelenet, de nem vidul fel, noha ezen hatalmasat kacagna. Még a haját rendezgeti, miközben, próbálja nem teljesen bolondnak mutatni learon, ezért magyaráz, és helyesel.*
-Én is hallottam de csak a sajátom, ami rám tartozik. Szimpatikus, szubjektív mágia.
*Mondja, hiszen eddig csak a mágia rendszertani besorolását tudta megsaccolni, és igazából pont ennyit is ért a mágiához. Van egy kis tehetsége, háttértudása, de varázsolni semmit.*
-Egyébként Amon felé tart, befele az erdőbe. De ezt mi követtük. Akkor ti melyiket. Két golyóbis van?
*Kérdezi, kíváncsiságba bújtatott ellenszenvvel.*
-Egyáltalán ti is halljátok ezt az átkozott susogást?
*Egyre ingerültebben, ami az ő folyton nyugodt hangján, csak most éri el az átlagot, így intenzitásban. Újra előbukkan a hátuk mögött a susnyásból a gömb fénye.*
~Milyen szerencse, hogy nem játszottad a hülyét Yar.~

6909. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 19:07:52
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Nem igazán jut semmire a gondolkodással, hogy egyáltalán minek is követi a gömböt azon kívül, hogy kíváncsi, és a nagy ötletelgetését is megzavarja Lazyar akitől igazán szépet hall.* ~Kedvesem? No hiszen?~ *Tetszik neki ez a megszólítás. Ő már sokadjára hívta így a vöröst, de tőle most hallja először. Nem is tud válaszolni először, hiszen mit is mondhatna? Ő sem tudja merre megy igazából, csak követi ezt a golyóbist. A kvetkező kérdésre sem tud válaszolni. Erre ugyan szándékozna, de meg van benne fékezve. Azonnal elhallgat amint látja a száj elé kerülő ujjat. Ahogy ő is meghallja a neszezést, botját elengedi és buzogányát csatolja le övéről egy pillanat alatt. Eleget gyakorolta már ezt a mozdulatot, hogy fél karral is könnyen menjen. Így már nem is egészen néz ki kecskepásztornak. Igazából egyáltalán nem néz ki annak, hiszen nincs is nála a kecskéje már. Eldönti magában, hogy akármi jön, ő készen áll rá, hogy megvédje a lányt. Kerüljön akár az életébe is. A fegyvere azonban még a köpeny takarásában van, mert ugye, ha nem ellenség jön, akkor lehet csak rosszat tesz a fenyegető kinézettel. Szemét nem veszi le a gömbről sem. Közben megérkeznek az idegenek is, és a szerzetesforma férfi illően köszönti őket, már, ha egy halihót nevezhetünk annak. Mindenestre a kecskepásztor illőben válaszol.*
-Jó napot! *Ezután a bemutatkozás következik, Learon nem teszi el fegyverét, de ki sem húzza köpenye takarásából. Nem kell tudni a két alaknak, hogy nem veszélytelenek.*
-Nem haragszom, hogy Bato vagy! *Villant egy barátságos mosolyt feléjük.*
-Én pedig Learon vagyok, remélem ezért sincs harag! *A fénygömb pedig egy közös pont, normális emberben ez kételyeket vetne föl, például olyanokat, hogy lehet, hogy ezek ketten hozták rá a fejére a suttogó villámlabdát, meg ilyenek, de ugye Learon közel sem normális, így őt megnyugtatja, hogy végre nem csak kettejük képzelte a furcsa jelenséget.*
-Igen, igen! Mi is éppen annak a nyomában járunk. Furának tényleg fura. Képzeljék! A nevemet suttogta a gömb! *Bele sem gondol, hogy milyen képet mutathatnak a lánnyal. Egy vak, és egy bolond. Szép bemutatkozás.*
-Nem viccelek ám! Mérhetetlenül ostoba képzelgés lenne, nem gondolják? Már-már azt hinné az ember, hogy megőrült, de biztos nem. Meg, ami csuda dolgok történnek mostanában... *Nem ideges, csupán a feszültséget próbálja oldani az értelmetlen és céltalan fecsegéssel.*

6908. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 10:55:18
 ÚJ
>Cairynn Sa'oirse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A madarak gyakorláshoz jó célpontok lehetnek, de sokkal nehezebb utánuk megtalálni az ellőtt nyilat, és nem is kifejezetten nagyok, hogy akár több napi élelem kiteljen belőlük. A nyúl sem feltétlen jobb ebből a szempontból, csak abból, hogy kevesebb nyílvesszőt lehet rá elpazarolni. A rágcsáló legalább a földön rohangál, ahol legalább látni hol landol az ilyesmi.*
-Nem tudom, hogy vagy vele, de én nem vagyok valami nagyszerű nyílkészítő. Nem azt mondom, hogy nem tudok megcsinálni egyet vagy kettőt, de nem szívesen mennék csatába velük. Ha érted... *Kicsit elhúzza a száját, nem valami büszke erre, főleg nem úgy, hogy az apjának az íjkészítés a szakmája. Azzal igyekszik nyugtatni magát, hogy a semminél pont több egy valamivel.
Ami mások gondolatait illeti, arról fogalma sincs, nem is lehet és egy kicsit zavarja is a dolog. A sötételfek és a fél-elfek sem tartoznak Lanawin legmegbecsültebb fajai közé. És ezzel nem akar semmi rosszat mondani a társáról, csak az zavarja, hogy a társadalom hogyan reagál a dologra. Nem igazán tudja hova tenni a kuncogást, de rájött már, hogy Risztin időnként furcsa időpontokban különösen reagál vélhetőleg a saját gondolataira.
A vadászat sikeresnek tűnik. Lehet, hogy a félvérből sosem lesz olyasvalaki aki könnyen olvassa a nyomokat, vagy bármi hasonló, de hogy célozni tud, az biztos.
Körbekémlel, keres egy tisztást, de végül oda jut, ami gyanúja szerint a korábbi pihenőjük volt.
Gallyakat és száraz leveleket gyújt, majd tüzet csihol.*
-Ha tudod nyúzd meg! *Fordul futólag az útitársa felé, miközben dolgozik. Ha nem sikerül egyedül a lánynak, akkor szívesen megtanítja, de nem lenne kifejezetten boldog a fejleménytől.*
-Otthon azt mondják, a vadászatnak külön istene van, istennője tulajdonképpen. Ő áldotta meg a legszerencsésebb és legtehetségesebb vadászokat, íjászokat. A nővére őrzi a házukat, melegen tartja a tűzhelyt, figyel a lángokra amíg ő a vadászokkal tart. Amikor visszatér, és elmeséli a történeteket a testvére, minden nevetés, mosoly vagy sóhaj az ő beszélgetésük visszhangja. *Meséli, nem azért, mert bárki is kérte, csupán azért, mert kedve van hozzá.*
-Egyszer a vadászok úrnője egy hatalmas farkasra vadászott, aminek a bundája olyan színű volt, mint a közeledő vihar felhői és akkora volt, mint egy medve. A farkas elrohant, az istennő pedig üldözte, hosszú-hosszú napokon keresztül. Amikor elfáradt és tábort vert, a szörnyeteg mindig ott ült a tűz fénykörének szélén. *Ha minden jól meg, és nem kell megmutatnia a nyúl nyúzás rejtelmeit, akkor most éppen nyársat farag. Amennyiben a másik nem tud mit kezdeni a bundással, akkor azzal foglalkozik.* -Egy idő után az istennő feladta az üldözést, látva, hogy ha a lény bántani akarná, akkor átharaphatná a torkát álmában. Így úgy döntött, megpróbálja megszelídíteni az állatot... *Szünetet tart, de csak annyira, hogy lássa mit is szól a másik a meséhez. Hallani lehet a hangján, hogy ez még nem a történet vége. Új ágakat rak a tűzre, mintha ez lenne az oka annak, hogy megállt.*

6907. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 09:11:40
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//

*Tépdesi a zsákmányolt madarak tollait és azon agyal, hogyan is lehetne őket a legjobban elkészíteni, és igen, a két tojással is kellene kezdeni valamit, mármint azokkal sürgősen, amiket Morfiusz a zsebében hozott, és amelyek valami csoda folytán túlélték, hogy a férfi megfeledkezett róluk.*
- A tojásaidnak gondoltam. De ha nem, hát nem, ellenben csak tudd, én nyersen nem eszem meg őket! Szóval ha van ötleted, akkor ki vele!
*Olyan nincs, hogy ő csak úgy nyersen megigya a tojásokat, az kizárt, a hideg is kirázza a gondolatra.
Morf újra ott áll előtte, és ő felnéz rá a munkából. Van is rajta mit nézni, az már bizonyos, és Shya, ha már így lehetősége adódik, akkor nem kapkodja el a bámulást. Elmosolyodik, és nem veszi észre, hogy a sötét hajába apró pihék akadtak a kopasztott madár tollából.*
- Köszönöm. A nyárs mégiscsak jobb lenne, meg eltehetnénk máskorra is. És nekem nincs is olyan hosszú tőröm, meg megégetni sem lenne jó a húst. Igaz, a nyársakkal sem én vagyok a legügyesebb, úgy látom, elkelne a segítséged.
*A gyertyás hírre csak bólint, nem tudja hogyan térjen rá a dologra és mikor, de úgy látja Morfiusznak most jó a kedve, és ennek örül, és egyelőre nem is akarja, hogy ez megváltozzon. illetve egyáltalán nem akarja, csak ott motoszkál benne az ígérete is, hogy próbálna neki segíteni, ha tud és ha a férfi engedi.*
~Majd. Most jobb téma a nadrágja.~
*Szélesen vigyorog Morftulius jellegzetes hanglejtését hallva és persze menekül, már amennyiben ez annak minősül.*
- Nem mondom, hogy nem tetszik. De akkor sem parádézhatnál így Artheniorban, bizony, hogy nem!
*Nem vonja vissza a szavait, csak a fűben rákolva hátrál az egyre közeledő férfi elől, nagyjából amíg egy bokor útját nem állja, és Morf olyan közel kerül, és úgy hajol hozzá, hogy a homlokuk összekoccan.*
- Így is tetszik, de le is veheted *felel halkan és a barna szempárba néz, majd óvatosan elmosolyodik.* Attól függően mennyire vagy éhes.
~Vagy éppen mire éheztél meg hirtelen.~
*Nem tehet róla, képtelen ellenállni a férfinak. Nem tud vele hideg lenni, távolságtartó, nem tud nem törődni vele, nem félteni őt. Fogalma sincs mi van meg Morfiuszban, a senkiházi tolvajban, ami nem volt meg eddig senkiben, csak azt tudja, hogy valami olyasmivel bír, ami neki számít és fontos, és azt, hogy ezt valószínűleg a férfi nem tudja magáról. Hogy el sem akarja hinni.
Shya csak azt reméli, hogy ez majd megváltozik idővel, türelemmel, és...
Felemeli a kezét, könnyed finom mozdulattal cirógatja meg Morf arcát.*

6906. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-17 08:47:37
 ÚJ
>Tyhrnitta Wynn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//Lorsan és Nitta - új napok telnek csendesen tova//

*Lorsan válaszára Nitta szemei ragyogni kezdenek, majd szaporán pislant kettőt, mintha csak egy kis por ment volna a szemébe, igen, pont úgy, mintha nem is hatódott volna meg. Hiszen végtére is nem kellene picsogni egy ilyen mondat miatt, ezt ő is így gondolja, csak éppen nem sokat tehet ellene.*
- Az jó. Jó így *sikerül kimondania, majd félig elfordulva lova törli meg a szemeit.*
- Szóval egy nem számít. Igaz, az aranyból is cseppen, így mondják. Hát végtére is a lényeg, hogy legyen minden napra valami, amit a tányérunkba rakhatunk.
*Már mosolyog, mikor újra a párjára néz.*
- Kipróbálhatjuk majd azt is, ha úgy érzed, hogy tudsz majd közben az evésre figyelni.
*Nitta megnyalja a szája szélét, majd a helyére teszi az utolsó eszcájgot is.
Igazság szerint kissé kételkedik abban, hogy Lorsan képes lenne csakis a tányérjára összpontosítani, és ezt a meggyőződését az elsuttogott javaslat és kérés csak tovább táplálja.
Belepirul, mint rendesen.*
- Ej, te!
*Hessegető mozdulatot tesz, de nem igazán tiltakozik, csak úgy tessék-lássák módon, majd a házukból kilépve a part felé indul.*
- De előbb nézzük meg a halakat, meg a vizet. Hiszen holnapra az lesz az étel.
*De azért a léptei és a csípője ringása nem azt mutatja, hogy minden más tilos lenne.*
- Jössz, kedvesem? *szól hátra a válla felett.*

6905. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-16 22:15:16
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar//

*Az üres járat, ami az agyára telepszik pár percre véget ér, mintha elvágták volna. Körülnéz még egyszer, a rend még mindig szokatlan. Shya hangját hallja fentről. Meghökkenten szalad fel egyszerre mind a két szemöldöke. Nem semmi nője van, serpenyőt meg nyársat keres a menekülésre való rókalukban.*
-MI? Serpenyőt?
*Kidugja a fejét a rejtekgödörből, aztán a fák koronája felé emelve a fejét kér segítséget a természettől.*
-Figyelj ide madárkám, ez nem valami nyaraló! Itt semmi ilyen nincs.
~Az is csoda számba megy, hogy te itt vagy. Jó ég, serpenyő meg még mi a... phff... nők.~
*Kikapaszkodik a rejtekből és Syha mellé sétál, aki nagyban készíti elő a vacsorát. Félrebillentett fejjel nézi egy darabig. Lassan kisimul a függőleges ránc a két szeme között.*
-A vacsora különben jól hangzik. Csinálok nyársat neked, ha az kell.
*Előveszi a kést a nadrágzsebéből, mert az új nadrágba nincsenek meg az előre gyártott rejtekzsebek, így jobb híján odatette. Keresni kezdi szemével a megfelelő fadarabot, amit nyársnak hegyezhet.*
-Én nem szoktam ennyit vesződni. Felszúrom egy hosszabb tőrre, aztán a tűz fölé és kész.
*A nyársnak alkalmas fát azért keresi tovább, annak ellenére amit elmond.*
-Egyébként gyertya van odalent, amennyit akarsz.
*Nemsokára meglát egy ágat, ami jó lehet. Közbe Shya megjegyzésére újra felnevet.*
-Na, azt ne mondd, hogy nem tetszik a nadrágom! Csak azért vettem fel, hogy neked tetsszen!
*A hangja a sértődött Morftuliuszt idézi, akinek most szólták le a legújabb divat szerint készült öltözékét. A kést elhajítja, hogy a fa törzsében pihenve várja meg még újra foglalkozik vele. Lassan Shya mellé sétál, farkas módjára nézve a lánykát. Közelebb megy hozzá, közelebb, még közelebb, aztán a homloka már fél centi híján az övét érinti. A tekintette közben mit sem változik.*
-Levehetem, ha az jobban tetszik neked. Most azonnal csak egy szavadba kerül.
~Aztán jön a pacsi, a puszi, ami még kell.~
-Na mit mondasz? Megteszi mostanra, vagy dobjam le azonnal?
*A homlokát hozzákoccantja Shya homlokához és az ajkaira ér a lehelete a mondat közben.*
~Nem tudom, hogy tudsz egy pillanat alatt felhúzni, de jobb, ha óvatos vagy. Ketten vagyunk csak az erdő közepén. Egy másik lány simán félne, te meg berendezkedsz.~
*Nem sok különösebb nőt ismer Shyánál. Folyton folyvást szájal, idegesíti. Azt hajtogatja, hogy szereti, sír, aggályoskodik, néha egyenesen az őrületbe kergeti, de mégsem akarja elküldeni. Nem akarja egy pofonnal magához téríteni. Nem tudja hova tenni a jelenséget, hogy mindezekkel együtt vonzza. Egyre jobban ragaszkodik hozzá, pedig az agyára megy. Lassan beléphetne egy önkínzó rendbe, gond nélkül felvennék.*

6904. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:26:36
 ÚJ
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Szívesen meghallgatná az elf sztoriját, egy kis beszélgetésre mindig van idő, s jobban megismerhetnék egymást, de ez még csak a jövő zenéje. Abból a szempontból, egyikőjük sem vágyik arra, hogy erőszakkal meséljen magáról, egyelőre nem tart ott ez a kapcsolat, még mindig friss. Ennek ellenére Risztin már úgy áll a dolgokhoz, mintha már évtizedek óta letette volna fogadalmat tett volna neki. Igaz a tények más mondanak, mivel ebből az időből származó tapasztalatot nem tud felmutatni, de igyekszik fejlődni.*
~ Ennyire kevés, vagy nem szereti a tojást?~
- Madarak, jó célpontok és a tollaik jók lehetnek az íj készítéshez is, habár a a húsuk nem valami kiadós.
*Félvér bárhol elalszik, nem fog panaszkodni, mint egy úri kislány, ami pedig alkalmas az emberi fogyasztásra alkalmas azzal nem lesz probléma.
Szó se róla, legtöbb esetben ha valaki megengedheti magának a kényelmet, vagy élhet a lehetőséggel, nem fogja visszautasítani, azonban az erdő közepén aligha lesz pihe- puha ágy meleg takaróval; hacsak valaki nem nyitott egy boltot épp a közelben.
Nem sokára meg is indulnak a vadászatra ezúttal a félvér próbálkozik a lövészettel.*
~ Jó látni a mosolyát, remélem mindig a kedvében fogok járni.~
*Ezt most nem lehet megmondani, hogy meddig marad így, viszont ezek pillanatok nagyon drágák a számára, hiába ismerik egymást pár napja, és még sem érzi a megbánást magában, hogy kinek is fogadott hűséget. Félvér arca is derűssé válik ennek láttán. Közben kicsit elgondolkozik.*
~ Mit gondolhat rólunk mások? Egy félsötételf és egy elf? Milyen ironikus.~
*Felkuncog magában, amit Cairynn remélhetőleg nem fog félreérteni.*

- Értettem!
*Halkan mondja szinte már suttogva, utána komoly arcot vág, mivel szeretne hozzájárulni a vadászat sikerességéhez, betölti a számszeríjat, hogy már lövésre készen legyen. Több időt vesz igénybe egy egyszerű íjnál, azonban onnantól már tüzelésre készen áll.
Követi az utasításokat, és egy nyúl ugrik ki a bokorból.
Egy hangot nem ad ki, csak céloz és lő. Egy lövéssel leteríti az áldozatot.*
- Most már csak tűz kell, és neki is láthatunk a lakomának.

6903. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-16 20:20:43
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*A páros eltűnt néhány elburjánzott aljnövény mögött, de Bato kitartóan kapar utánuk. Azért hátra-hátra pillant, hogy Soynara is követi-e, szerencsére nincs, csak néhány lépéssel lemaradva, így bátran söpri félre maga elől az ágakat, hogy a túloldalon az ismerős vörös hajú lányt lássa, akinek valamiért az arcába lóg a haja és hátra tett kézzel mered az érkezők felé.*
-Halihó!
*Köszön ismét, biztató, széles mosolyra húzva a száját. A tündér is köszön, igen bátortalanul. Felé fordul egy pillanatra, tekintetével biztosítja affelől, hogy semmi gond, majd visszafordul a sebhelyes arcú felé, akiről egyébként pontosan tudja, hogy a másik szeme ép, hisz látta a vízben, ezért meg sem fordul a fejében, hogy teljesen vaknak akarná tettetni magát.*
~Biztos csak beleakadt valami a hajába, vagy - nem tudom.~
*Ennyivel le is rendezi a kérdéskört, de kissé kétértelmű pillantásokat kap mind tőle mind a férfi társától.*
-Ne haragudjatok, Bato vagyok. Egy fura fényes gömböt keresünk, ami ha minden igaz erre szállingózott.
*Az olyan apró részletekről egyelőre nem szól, mint, hogy a nevüket is hallották, na meg, hogy az egészet a főtér kútjának tükrében láthatták, pláne, hogy ott még a két idegent is, akikkel jelenleg szemben állnak, volt alkalmuk szemügyre venni. Jobb ha nem azonnal nézik hülyének az embert, ráér az később is. Valamiért a látomás erre vezette kettejüket, ez egészen biztos, de, hogy a másik kettő miért pont most és miért pont itt sétál, vagy miért kezdték el követni a gömböt, már ha ők is látták, az még kérdéses.*

6902. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-16 19:41:33
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Még mindig nem biztos benne, hogy mit is keres itt, csak annyiban biztos, hogy ha már idáig eljött, kideríti, mi szólítgatta a nevén. Jobb az ilyesmit megtudni, hiszen nem emlékszik, hogy akár egy szökőkútnak, akár egy szökőkút vizében megjelenő fénygömbnek bemutatkozott volna mostanában. ~Valami varázslat lehetett. Mágia. De ki csinálta? Miért csinálta?~ Persze nem talál válaszokat, csak sétál tovább és reméli, hogy útitársát is csak a kíváncsiság hajtja, nincsenek hátsó szándékai. A férfi egyébként is mintha próbálna kedves lenni vele, még mondja is, hogy vigyáz rá. Soynara félénken felmosolyog rá egy pillanatra, de aztán újra behúzza a nyakát és visszatér az ideges pillantgatáshoz és kéztördeléshez. Bato láthatja, hogy milyen feszült, mert meg is kérdezi, hogy akar-e visszafordulni. Soynara újra felnéz rá, aztán megpróbálja megfogalmazni, hogy igen, nagyon szeretne hazamenni, nem is emlékszik, volt-e ilyen messzire otthonról, de mégsem mehet, hogy nem tudja, honnan tudta valami a nevét, aminek ő nem mondta meg. A beszélésben a levegővételig jut, amikor Bato előre mutat. Arra fordul és döbbenten ismeri fel a szökőkút vizében látott két embert. Úgy mennek, ahogy a vízben látta. Akárhogy is nézi, ez bizony ijesztő. Önkéntelenül tesz egy kis lépést oldalra, hogy Bato háta mögé kerüljön, onnan kukucskál előre. A férfi azonban, úgy tűnik, nem híve a hosszas megfigyelésnek, mert előre siet és rájuk köszön. Soynara aggódva nézi, legszívesebben elbújna egy bokorba, de a kopasz férfi már méterekkel előtte van. Tudatosul benne, hogy ha nem tartja a lépést, egyedül marad. ~Egyedül, itt, a fák között...~ Nem kell kétszer végiggondolnia a helyzetét, lélekszakadva rohan Bato után. Mikor a férfi köszön, úgy érzi, modortalanság lenne, ha nem mondana semmit, így alig hallhatóan ő is üdvözlést rebeg.*
-Hahó...

6901. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-16 19:29:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Sa’argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Bato békésen, Soynara kellő félelemmel átitatva ugyan, de követik a forrás vizében felvázolt jövőképet. A szerzetes azt is jól sejti, hogy varázslat húzódik a dolog mögött, és talán ez a tény még inkább arra ösztökéli a párost, hogy a holdudvaron keresztül az erdő mélyébe vessék magukat.
A másik párosnak némiképp könnyebb a dolga, hiszen ők legalább az elejétől fogva tudták, hogy mit is üldöznek, ahogy abban is reménykedtek, hogy ez tényleg csak egy egyszerű és ritka természeti jelenség. A két csapat információit összevetve talán egészen más képet raknak majd össze a történetből, egészen más perspektíva rajzolódik ki a szemük előtt.
De vajon lesz-e erre idő? Történik-e fontos, netán roppant veszélyes esemény, ami a gondolatokat és a beszédet elnyomja, és cselekvésre készteti a kíváncsi kalandorokat?
A kérdés egy darabig még nyitott marad számukra, de egy biztos: Ha a vörös hajú lány nem épp azzal foglalkozna, hogy késsel várja a hozzájuk csatlakozni vágyókat, akkor a vak szeme ellenére is láthatná, hogy a gömbvillám nem természetesen mozog.
Ez igaz a többiekre is, feltéve, hogy tudják, hogy miként is kell mozognia egy ilyen furcsa természeti jelenségnek.
Alapvetően megfigyelhető, hogy a sebessége igazodik a négyes sebességéhez. Ha lassan mennek, a fénygömb is mérsékli a tempóját, ha gyorsítanak, mert a terep engedi, akkor a villámgolyó is hasonlóképpen tesz.
Akárhogy is, meg nem áll, egyetlen másodpercre sem!
Mindenesetre van ideje a társaságnak egy pár szó erejéig megismerkedni egymással, vagy akár arra is, hogy Árva hirtelen felindulásból leborotválja a jövevények haját, noha Bato esetén ez képletesen értendő.
Ha megtörténik a nagy egymásra találás, és úgy határoznak, hogy a titokzatos fénygömböt tovább követik, akkor körülbelül még egy kilométert kell sétálniuk, mire valami történik.
Egy olyan részen, ami ugyan tisztásnak nem nevezhető, de a fák ritkábbak, megáll a gömbvillám. A tőle legközelebb eső négy fa által körülhatárolt, torz alakzat kellős közepén.
Egy ideig, vagy talán örökre is ott lebeg majd, azt előre senki sem tudja, hogy meddig is, de mindenesetre van lehetősége a társaságnak megvitatni a történteket, netán közelebb merészkedni vizsgálat céljából.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257