//Nitta és Lorsan//
*Nitta látja Lorsan konok arckifejezését, és sejti a párja nem fog csak úgy az ő kedvéért dalra fakadni. Nem lenne jellemző, hogy meggondolja magát, legalábbis nem ebben a kérdésben. Illetve, Nitta szerint, ahhoz igen nagy dolognak kellene történnie.
Eltöpreng azon, mi lenne megfelelő indok, mi lehetne az amitől még az ő párja is dalra fakadna.*
~Nagy öröm, vagy nagy bánat. De inkább legyen az előző.~
*Észreveszi, hogy amíg elgondolkodott, Lorsan bizony rajta legeltette a tekintetét, elmosolyodik.*
– Jaj, te! Ha így nézel rám, még bajba hozol *már nevet is.
A párja vigyorát sem véti el, ahogy ő kimegy a házukból, hogy az állataik után nézzen.
Mindkettejüknek megvan a maga munkája, az, amit hozzá tudnak tenni az egészhez.*
~Bizony jól van ez így kitalálva. Egy férfi, egy nő.~
*Hallja kint motozni Lorsan, ő meg közben bent készül, és szerencsére nem is marad le. Ha már kései a reggeli, akkor legalább arra ne kelljen még plusz várni.
Az elf léptei közelednek, így Nitta tudja, hogy ott van mögötte, miközben ő leteszi a második agyagtányért is, arra viszont nem számít, hogy elkapja a derekát, átkarolja.
Aprót sikkant, de aztán igyekszik nem kapálózni, fel ne boruljanak, mikor Lorsan felkapja és megpörgeti, jobbját a férfi nyaka köré fonja, arca kipirul.*
– Azt, hogy szép lesz. Azt szólom, hogy segítek neked locsolni is, ültetni is. Ha kell a karám építésében is. Nem vagyok annyira kis gyenge, nem a szobában sápadoztam eddig sem.
*Lelkesen mosolyogva felel, mert a tervek jók, és neki is tetszenek.*
– A karám fölé mindenképpen. Nem is tudom mi él itt jól, inkább olyan kellene, ami nem túl magas, ne vonzza oda a nyári viharok villámait. Talán hárs? Az erdőben van tölgy, és valahol láttam gesztenyét is.
*Elgondolkodva bólint miután Lorsan leteszi.*
– Ha meglenne a helye, jó lenne egy kis gyümölcsös. Majd apránként. Annyi a munka, hogy rengeteg. Mindent szeretnék, de minden nem megy egyszerre, azt tudom. Pont ezért elébb a reggeli, utána a többi. Megmutatod nekem, hova gondoltad a kerítést? *kérdezi, és közben fordul, hogy teát töltsön maguknak, és mézet is tesz bele.*