//Lorsan és Nitta//
– Igen, előnyben vagy, de talán nem sokáig *ismeri el, és elmosolyodik. Megfogalmazódik benne egy ötlet, de még nem tudja, hogyan is vezesse elő. Valahogy úgy szeretné, hogy emiatt Lorsan ne gondolja, milyennek is, talán a felkínálkozó a jó szó. Nittát ugyanis úgy nevelték, hogy egy férfinak kell kezdeményeznie.*
~Ugyanakkor az nem tilos, hogy megmutassuk, hogy nem merev elutasításba ütközne. És egyébként is, úgy vettem észre, kissé húznak a vállai. Talán nem fog tiltakozni némi kis masszázs ellen.~
*Lorsan szavai meghatják a lányt. Elmosolyodik, lágyan, gyengéden, é azokba a halványzöld íriszekbe néz, melyeket egyre jobban kedvel. Sőt ez talán már nem is a megfelelő szó.*
– Akkor nagyjából sejted, nekem milyen érzés volt, mikor megláttam Idát. Vagy a tudat, hogy nem csak magamnak kotyvasztok valakit, hanem itt vagy. És szeretném *kissé zavartan nevet fel, de aztán folytatja*, szóval szeretném, ha ízlene a főztöm. A tata óta nem igazán volt alkalmam bárkiről is gondoskodni. Igaz, vigyáztam a kis védenceimre, de az más. Az volt a munkám, fizettek érte, és róluk igazából mégsem én gondoskodtam, nekem csak a testi épségükre kellett figyelnem, de más adott nekik enni és más ölelte meg őket az esti mese után.
*A kérdésre bólint.*
– Az, meglátod, nem híg mártás, hanem majdnem pudingszerű, sűrűbb, krémesebb de tele van gyümölccsel, fanyar és édes egyszerre, mint amiből készült.
*Egyre jobban izgul, Lorsan mit fog szólni majd egy ilyen desszerthez. Úgy általában még azt sem tudja, a férfi édesszájú-e.
Az elf viccén elvigyorodik, de aztán bólint.*
- Vagy kísérletezni fogok, vagy valahogy megtudom valakitől, hogyan is csináljam. A laposkenyér megy, meg a palacsinta is. Ez is menni fog előbb-utóbb *mondja bizakodva, és valami melengető jó érzés tölti el a tudatra, hogy a férfi türelmes vele ilyen téren.*
– Odateszem a vizet *meg is teszi, melegedhet az bátran, amíg ők befejezik az ebédet.* Herbatea lesz, mert rendes teafüvem már nincsen, a városban talán lehet kapni, de nem mindig, ugyanakkor ez is nagyon finom ám, majd meglátod. Meg ahogy majd jönnek az esők, jó is, megvéd a hűléstől.
*Közben örömmel látja, hogy a hal jól fogy, ő is eszik belőle, aztán ha a férfi nem kér már repetát, mert ha kér, akkor kap is, ez természetes, Nitta nem számolja ki az ételt, szerencsére nincsenek annyira megszorulva, hogy ilyesmire kényszerüljön, feláll, és elővesz két kis tálkát.*
– Nézd csak, ilyen! *mondja, és ahogy megmeríti a kanalat a szószban, mutatja is Lorsannak.
Sűrű, krémes szósz, vöröses lila, hála a szedernek és a málnának, a folyton érő vadepernek, és teli van gyümölcsdarabkákkal. Az illat, amit érezhet akinek jó az orra szintén gyümölcsös, finom, édes-aromás.*
– Mennyire vagy jó belőle? *kérdezi és várakozóan pillant az elfre.*