//A félelem háza//
*Valami halk köszönöm-félét rebeg az orknak, ahogy az előre engedi, ő eléggé picinek számít a többiekhez képest, így minden probléma nélkül átfér. Eddig volt könnyű a dolog, innentől jön a csúszós lépcső, amin bukdácsolhat felfelé. Szerencse, hogy nem tudja, hogy a mögötte haladó Bron milyen illetlen helyen bámulja, különben teljesen pánikba esne, és mivel csak férfiak maradtak rajta kívül, képtelenség lenne lecsillapítani. Eddig azért nem történt még meg ez, mert a helyzettől való félelme nagyobb, mint az erősebb nemtől való tartás, így képes a csapatmunkára, nem fagy le, nem próbál menekülni. Amúgy sem tudna, hova, annak meg nincs értelme, hogy egyedül gubbasszon valami sötét sarokban, várva a csodát. Csodák nincsenek, csakis a teremtő elme tettei, amik néha túlszárnyalják az elvárásokat, ezért nevezzük őket csodának.
Odafent mindenki a saját dolgával törődik, ő a kockával "játszik", a két férfi pedig a falat kapirgálja. Timandra nem tudná megmondani, hogy ez miért jó, de nem kotyog közbe, biztos benne, hogy Mord és Bron tudja, mit csinálnak, így hagyja is nekik a munka ezen részét. Ő elmerül a sorok forgatásában, csak akkor pillant fel, maikor a fal túloldaláról kiabálás hallatszik.*
-Ez az ajtó nem visz minket közelebb a szabadsághoz. Ha lenne onnan kiút, akkor azt mondta volna, hogy "bejönni", de ha csak kijönni tud, akkor azt jelenti, hogy be van zárva. Valószínűleg önként van bent, tehát valamiért biztonságosnak hiheti azt a helyet. Ráadásul csak elhagyni nem akarja, arról nem szólt, hogy mi ne menjünk be.
*Odalép két társa mellé, halk hangon osztja meg gondolatait, ami a kiáltások elemzése közben születtek. Lehet, hogy megint tévúton jár, de megbocsájtható neki, ha mindenben logikát keres.*
-Ne féljen, nem kell kijönnie, ha nem akar. Csak beszélni szeretnénk Önnel!
*Kezét a falra tapasztalja és próbál visszakiabálni, hátha a hang tulajdonosa meghallja a szavait.
Kicsit hátrál, egyrészt így teret enged a többieknek, hogy tovább ügyködjenek, másrészt még nem végzett a kockával. Két sor már a helyén van, hogy a harmadik jön, min kettőt fordít, az utolsón pedig egyet. ha helyes a logikája, így kell lennie, ha nem, hát fordítva próbálkozik. Előbb vagy utóbb, de ki kell nyílnia, akkor pedig kiderül, mi rejlik benne.*