Nincs játékban - Artheniori erdő
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínArtheniori erdőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 352 (7021. - 7040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

7040. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-09-01 03:04:34
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Vége! Elment a villámlény! Soynara szipogva maszatolja a könnyeket az arcán, miközben körbe nézelődve próbálja feldolgozni, hogy még mindig él és éppen úgy tűnik, senki és semmi nem próbál valami kimondhatatlan borzalmat tenni vele. Gondolatai még mindig lassan forognak, a történtek megemésztése nem könnyű az ennél sokkal nyugodtabb életvitelhez szokott tündérnek. ~Mágus...~ Elképzeli magát, a kis tündért, ahogy varázsol valami... mit is? Valami nagyot és lángolót, amitől ez a Wojen vagy ki megijed és inkább békén hagyja, ahogy mindenki más is. Akkor többé nem kell szaladnia.

Ahogy végignéz magán, ellenőrizve, hogy mindene megvan, érez egy kis büszkeséget. ~Azért ez nem katonák elől menekülés volt az utcán, nem-nem! Ilyen viharlényt látva még a verekedős katonák is szaladtak volna, bizony...~ Persze, hogy állta a sarat, hiszen nem volt hova menekülnie. Ezt ő is hamarosan belátná, de most elméje minden erejével azon dolgozik, hogy a lányt újra használható állapotba hozza pozitív gondolatok segítségével. Részben sikerrel jár, Soynara kábán néz fel, ahogy alkalmi útitársai beszélgetni kezdenek.

Bato persze megint nagyon bátor és kemény hangon kijelenti, hogy ő márpedig ott lesz, mert felelősség hárult rá és ez biztosan nagyon fontos dolog. Könnyű neki, hiszen aki ilyen rettenthetetlenül kopasz, az dacol minden veszéllyel. Learon közben cukorral kínálja, amit rövid illetődött toporgás után pirulva elfogad.*
-Köszönöm szépen! *A cukor valóban édes, nagyon ízlik a kis tündérnek, ezért majszolás közben egy félénk, apró kis mosolyt küld a kecskepásztor mágus felé.*
-A tejet is szeretem... *Kérni nem mer, ugyanakkor tudja, pontosan ezt tette a megjegyzésével, ezért még jobban elpirul.*

*Lazyar távozik, kacér mozgásával mintha direkt ingerelné a férfiakat, hogy kövessék a kocsányon lógó szemeiknél fogva utána kötve. Soynara úgy látja, neki itt már semmi dolga nincs. Viszont a várostól igen messze vannak, ezért szégyenlősen megrángatja Bato ruháját.*
-Elkísérsz a városid?

A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.01 03:10:02

7039. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 22:00:24
 ÚJ
>Győzedelmes Lorcaen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Üldözöttek//

~Fa és vas vigyáz rám, mert ha meghalok a pokol vár!~*A csörtetés zaja egyre közelebbről érkezik. A leány már a fán gubbaszt, készen arra, hogy meglepje az üldözőit. Először a kutya ront ki a bozótból, szemlátomást jobban leköti a lovag látványa és az új szagok sokasága, minthogy a másik, az általa eddig követett nyomnak utánajárjon, így hát nem szúrja le az állatot.*~Egyelőre nem!~*Hamarosan Lorcaen már a vadászokkal néz farkasszemet. A vezetőjük, tényleg tapasztalt erdőjárónak néz ki, amit viszont négy társáról már nem lehetne elmondani.*~Lássuk csak, egy őrült vadászfajzat, egy izmos henteslegény és az atyám szakállára! Három koszlott jobbágy! Az az erdei ember bizonyára a hírhedt Hradar vagy ki a fene!~* Lorcaen kicsivel komolyabb bérenccsapatra számított, de ebbe ugyancsak beletörhet a bicskája.*~De hisz ezek nem is bérkopók, csak bosszúvágyó fajankók, hogy mást ne mondja!~*Láthatóan nincsenek elragadtatva, a lovag fegyverzetének látványától. A különös csapat körül fogja a férfit, igyekszenek fellobbantani a félelem lángját szívében.*~Azzal próbálkozhattok ám napkeltéig is! Nem álltatok ti még szemben Agancsfai Archybalddal és hírhedt lovasságával!~*Nevethetnékje támad, de nem tartja illendőnek beleröhögnie a nemes vadászok arcába.*~Még megsértődnének itt nekem!~*Az útonállók vezére, Hradar szól hozzá kicsit sem udvariasnak titulálható hangnemben.*~Gondoltam, hogy nem egy úriember, na de, hogy ennyire!~
- Üdvözletem uraim! Kellemes esténk van. Pont alkalmas egy remekbe szabott hajtóvadászatra! De amint látom, nem rókára vagy esetleg nyúlra fáj a foguk. Hogy kérdéseire is választ adjak, a nevem Győzedelmes Lorcaen és mind emellett nem, nem láttam semmiféle cafkát errefelé. Ha cafkákra vágynak menjenek bordélyba vagy legalábbis egy kocsmába, fogadóba tudom is én. Az út szélén akad egy pár. És most én kérdeznék önöktől valamit, ha nem bánják.~Akár bánják, akár nem akkor is megkérdem!~*Mondandója közben igyekszik mozogni, a vadászok és kutyájuk láthatóan minden idegszálukkal a lovagra fókuszálnak. Nem néz a fára, de a szeme sarkából látni véli, hogy a leány bizony nem a legelőnyösebb helyzetben kuporog az ágon, ha ugrásra készül.*~Mondtam, hogy hangtalanul mássz le! Ha lemászol, nyert ügyünk van!~*Továbbra is igyekszik szóval tartani az oktondi bagázst. Csak remélni meri, hogy Ezüst gondolatolvasó vagy legalábbis eszébe jutnak a korábban megbeszéltek.*
- De akkor is, ha már az erdőben keresnek a kedvükre való ifjú hölgyet, miért rajtam keresik azt?

7038. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 19:59:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Üldözöttek//

*Legelőször a kutya érkezik, földnek szegezett orral a forró nyomon. Jó harminc lépésre a lovagtól megtorpan, felnéz és megdermed, majd ugatva jelzi gazdájának, hogy talált valakit. Rövidesen kétlábú társai is befutnak, élükön egy fekete szakállas, vadászok jellegzetes ruháit viselő férfivel, aki bal kezében fáklyát, jobb kezében felajzott nyílpuskát szorongat. Nyomában fél percen belül még négyen érkeznek. Hárman vasvillát fognak a fáklya mellett, a negyedik, jóval vállasabb egyén valami bárdfélét markol, akiben Yera a falu hentesét ismerheti fel. Vastagon dagadó izmai élesen elütnek a másik három termetétől. Mindannyian tanácstalanul merednek a lovagra, miközben minden neszt elnyom a kutyaugatás. Legelőször a nyílpuskás reagál.*
-Te meg ki vagy? És hol az a cafka?

*Nem támadnak, de kicsit messzebb lépnek egymástól, hogy nagyobb erőt mutassanak, bár ennél agresszívebben nem szívesen lépnének föl. Láthatóan nem tetszik nekik, hogy egy állig acélba öltözött lovaggal kerültek szembe. Nem értik a helyzetet, bizonytalanul tekintgetnek körbe, az üldözött lány valamilyen nyomát keresve, de senki, még a kutya sem sejti, hogy Yera már a fejük fölött áll egy ágon. Mivel a lovag felett helyezkedett el, ezért ha most leugrik, pont szembetalálja magát az üldözőivel.*


7037. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 18:07:50
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Az érintéstől egy pillanatra összerándulnak az ujjai, hiszen általában, ha valaki hozzáér az egy szép zúzódással távozik a közeléből. Most azonban nincs ereje ehhez, és nem is szívesen bántana olyasvalakit, aki a segítségére van. Az ilyesféle önzetlen gesztusokat egy életre megjegyzi.
A lehető legkedvesebb mosolyát felöltve, ami talán egy kicsit erőltetettnek is tűnhet, elfogadja a sajtot és megeszi.*
-Tényleg finom *jegyzi meg teli szájjal, napok óta száraz kenyéren él, amellett szinte minden ízletesnek tűnik. Rágcsálja még egy darabig, közben csak reméli, hogy nem lesz tőle semmi baja, majd a falatot lenyelve a férfi bal karjára pillant.*
-Mi történt a karjával? *Ha Learon nem hívja fel rá a figyelmét még egy darabig biztosan nem vette volna észre, hogy nem használja. Alaposabban szemügyre veszi, hátha van még valami, amit nem vett észre elsőre. Rögtön fel is tűnik neki, hogy van valami a tenyerén, egy darabig nézegeti, de mikor már túl feltűnő lesz ahogy vizsgálgatja, inkább úgy dönt megkérdezi.*
-És mi az a tenyerén? *Nem tűnik sebnek vagy furcsa nagy anyajegynek, s ha a másik megmutatja neki, a lány szinte azonnal felismeri a jelet.*

7036. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 12:40:06
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Most, hogy teljesen elhitte, és ráhümmentett a Grombar kastély megtámadásának ötletére, annyira elszánt, hogy szinte dacosan néz a kavargó fergetegre, és félelem nélkül néz fél-farkas szemet a csapkodó villámokkal. Akinek egy villámvarázs égeti meg az arcának felét, és vakítja is meg, annak ez a világ legnagyobb bátorságpróbája, és úgy van vele, hogyha ez megy, a holdudvari próba, kismiska lesz. Meg persze a csatában sem fog elmenekülni, ahogy azt munkaadói megkövetelnék, és a ház címere amit viselni fog. Már látja önmagát mint hatalmas varázslót, zöld irbiszmintás ruhában. Megvárja amíg elül a vihar, és megtörik a csend. Még mindig törtető elszántsággal bámul a semmibe mint egy csatahajadon. Aztán elkezdi összeszedni a fegyverét, meg amit talál még magához vesz. Az árvaházban ráragadt szokás a harácsolás, és talál is szebb tőröket a magáénál. Nem akar egy ölnyi fegyverrel sétálni a városban, de amit tud posztókabátjába tekerve elviszi. Miközben ezt pakolja össze, reagál. Leginkább Batora.*
-A felelősség eddig is rajtunk volt, csak nem törődtünk vele.
*Mondja, és feltápászkodik. Learonhoz fordul, és talán az összeráncolt szemöldöke mellé, egy kedves mosolyt is elenged, és mindig nyugodt, simogató hangján szólal meg.*
-De estig még rengeteg időnk van. Ha hazakísérne kedvesem, igazán megköszönném. Nekem engedélyt kell kérnem az úrnőmtől, bár biztos megadja, de szólni, akkor is jó volna.
*Mondja és biccent is a többieknek.*
-Akkor este. Holdudvar.
*És már fordul is meg. Női megérzés, hogy Learon követni fogja, a kellemesen ringatott formás idomainak látványát, amik a nyurga, hosszú, és kecses lábakon hintáznak. Valahogy érzi.*

7035. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 09:59:33
 ÚJ
>Shyahar Ezymo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Gyanítja, hogy Morfiusz remekül szórakozik rajta, de igazából nem bánja, mert valahol tényleg nevetséges az egész, mármint ha maga elé képzeli, amint bottal püföl egy másik nőt, csak azért, hogy utána gyógyítóhoz vigye.*
~Abszurd.~
- Igazad van, gyógyítóhoz csak azért vinném, hogy fel ne kössenek, ha mégis nagy baja lenne. Érted? De igazából nem lenne értelme.
*Shya sóhajt, aztán a hangja komolyabbá válik.*
- Nem lenne annak értelme, hogy nekimenjek egy vetélytársnak. Mert az mit sem segítene a dolgon. Az egész nem így működik, senkivel sem, velem sem, de veled meg aztán főleg nem.
*Félig lehajtja a fejét a lány, a tunikája szélével játszadozik, majd újra a kedvesére néz.*
- Az igazság az, hogy ha te lépni akarnál, akkor lépnél akkor is, ha nincs is a közelben egy harmadik. Ha meg maradni akarsz, akkor akkor is maradsz, ha tucatnyian próbálnak elcsábítani. Én úgy hiszem, te vagy olyan határozott jellem, hogy csak nem vehetnek rá olyasmire, amiben te magad nem vagy benne.
*Shyahar most egészen komolyan néz Morfiuszra.*
- Így hát semmi értelme egy másik nőt elagyabugyálni. Te nem zsákmány vagy, ami a győztest illeti, nem tárgy, vagy trófea.
*Óvatosan elmosolyodik.*
- Téged nem visszatartani kellene, ha mennél, hanem... nos inkább... ~nálad azt kell elérni, hogy maradni akarj~.
*Majdnem elszólja magát, de csak majdnem. Végül a mondat utolsó része kimondatlan marad. De ettől függetlenül Shya úgy érzi, ha úgy tudnak együtt lenni, hogy Morf ne akarjon elmenni, sőt, akkor az jó. Úgy is jó, ha férfi sosem mondja ki azt a szót. Mert az bizonyos, hogy nem kényelmességből van vele, nem szükségből maradt mellette, ezzel a lány tisztában van, ahogy azzal is, hogy leléphetett volna. Több alkalma is lett volna rá. De nem tette. És ez most így elég.*
~Szavak. Mondani bármit lehet, elhinni nem kötelező. Ahogy ő sem igazán hiszi, hogy szeretem. Mert a szavakban nem bízik. De akkor nézzük a tetteket! Mégis ki cipelt egész nap a hátán, mikor ott is hagyhatott volna? Ki ment el vízért? Ki hozott ételt? Ki kötözte be a bokámat? Ki az, aki elmesélte a legnagyobb félelmét, és ki az, aki a lázálmai elől értem nyújtja a karját? Mindegy mit mond, hogy szól-e.~
*Közben persze eldől a fűbe és hagyja, hogy Morf a domborulataira fogja a dolgot.*
~Nem mintha nem lennének nálam sokkal csinosabb nők Lanawinen.~
*Sikkant mikor a férfi hasra fordítja és megdögönyözi.*
- Na de héé!
*Aztán persze nevet, és visszafordul a hátára, elhelyezkedik és Morfot nézi.
Egymást nézik.
A méltatlankodása, hogy Morf az ő nadrágját használja asztalkendőnek féktelen jókedvet vált ki a férfiból, és Shya vele nevet. Élvezi ezeket a perceket, és ilyenkor még inkább úgy érzi, hogy minden a helyére kerül, hogy jó így.*
~Jó vele.~
*De a tűz szokás szerint előcsalja a férfi démonait, Shyanak pedig a legnagyobb fájdalomra egy biztos ellenszere van csak.
Természetesen tudja, hogy erről az egészről beszélniük kell majd, hiszi, hogy segíthet az, ha meg tudja tanítani a férfinak azt a bizonyos mozdulatot a mécses lángjával, és reménykedik, hogy közben a koncentrálás segíthet elérni egy olyan lelkiállapotot, mikor megnyílhat az a zár a férfi tudatalattijában, és Morf képes lesz emlékezni.*
~Egyre közelebb jutunk. Egyre közelebb van ahhoz. Odaér majd, csak azt nem akarom, hogy beleroppanjon, vagy tönkremenjen belé.~
*A lány érzi, a mai este még nem alkalmas. Morf eléggé csalódott volt, hogy ő annyira tiltakozott az ellen a szer, a varázsgomba ellen, de oka van rá, hogy így tett. De éppen emiatt ma még biztos nem erőltetne semmit.
De szenvedni sem hagyná Morfiuszt semmi kincsért.
Ugyanakkor ő mégsem az a fajta, aki ilyenkor azt mondaná, hogy na hajrá, ugorj rám, ne gondolj másra! Illetve, lényegileg erről van szó, ha őszinte akar lenni magához, csak nem ilyen lélektelenül és otrombán.
Egy szem málna, egy csók, újabb szem és újabb csók, ezúttal mély és forró, nyoma sincs benne játékosságnak, csak a szükségnek és a vágynak.
Morf feketévé sötétülő szemeibe néz, a férfi pupilláiban a tűz visszfényei táncolnak.*
~Ő maga a tűz!~
- Itt vagyok *súgja válaszul.* Veled!
*Aztán már nem beszélnek, most Shya sem, csak sóhajt, nyöszörög, zihál, és kacag is, mikor Morf türelmetlenségének áldozatul esik a felsője, aztán sikolt, de nem fájdalmában, nyögdécsel, de nem a kíntól.
Mert nem fáj semmi, akkor sem, ha vad, és féktelen és szenvedélyes, az ölelésük mégsem okoz fájdalmat, csak gyönyört.
Nem tudja, mennyi idő telik el, míg újra lenyugodva nyúlnak el a fűben.
Halkan sóhajt, ahogy Morf a szétszakított tunikájával takarja be, majd újra a karjaiba veszi és magához húzza.
A férfi hallgat, és Shya látja, hogy felfelé bámul. Mellé gömbölyödik, a kedveséhez bújik, jobb tenyerét Morf mellkasára simítja, érzi a párja szívdobbanásait.*
- Majdnem annyi csillag van az égen *mondja halkan*, majdnem annyi...
*Lassan moccan, Morf mellkasára könyököl, a szemeiben néz.*
- Most a csillagok látszódnak a szemeidben.
*Odahajol hozzá, gyengéd csókot ad a párja szájára, aztán megemeli a fejét újra, és most Morf ajkait nézi, némileg hitetlenkedve, majd cseppet vizsgálódva, mint aki most fedez fel valamit.*
- Nem fáj? *kérdezi végül félénken.* Úgy néz ki, kicsit megharaptalak itt.
*Ujjbegyével finoman érinti meg Morfiusz alsó ajkát.*

7034. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 09:55:49
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Vissza a Vashegyre//

*A tündérke megnevezés után a tündérkém már Mofi figyelmét is megragadja. A törpe a bozontos szakállával, és ezekkel a szavakkal valami kedves nagyapóra emlékezteti, és ennek okán a szavai is más értelmet nyernek. Úgy tűnik valóban védelmet biztosítanak neki, és ami még jobb, úgy is gondolják, hogy őt meg kell védeni, tehát nem is várják el tőle, hogy ő legyen a harcias. Ez a tény rendkívüli nyugalommal tölti el, és sűrű bólogatás közepette válaszol a szekér bakjáról, ahol az út alatt csücsül.*
- Ne tessék aggódni Uram, itt leszek végig. Ha úgy adódik, akkor szívesen vállalom az őrködést is, amikor megpihenünk, ha rám bízzák a feladatot.
*Jelentkezik gyorsan valamire, ami eszébe jut, hogy azért biztosítsa a többieket arról, hogy neki is vehetik hasznát. Mivel ő nem sétál, hiszen apró lábaival nagyrészt csak lassítaná és hátráltatná a többieket, nem igazán tud kifáradni, hiszen a szekéren ülve a lovakkal húzatja magát. Azt azonban figyeli, hogy az állatok mennyire fáradtak, és úgy dönt, hogy ha maga miatt már nem szólhat, majd jelzi, ha úgy látja, hogy az igásoknak kell egy kis pihenő.*

A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.31 09:57:08

7033. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 09:43:20
 ÚJ
>Hrothgaar Skyllagrimmson avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175

Játékstílus: Vakmerő

//Vissza a Vashegyre//

*A Mofeta, Niras és Hrothgaar alkotta hármas rövidke utazás után megérkezik az artheniori erdőhöz.*
- No itt volnánk. Tündérkém, ha lehet ne nagyon csatangolj el tőlünk. Az erdő sűrű és sötét. Aki nem ismeri, könnyen ott maradhat pár napra.
*Jegyzi meg, mielőtt ténylegesen is bevennék magukat az erdőbe. Hrothgaar halad elől, mutatván az utat.*
- Nagyjából egy napi út áll előttünk, úgy osszátok be a készleteiteket és az erőtöket. Ha pihenő kell, szóljatok.
*Hallhatják hangját, bár ezek az instrukciók inkább Mofetának szólnak, mint Nirasnak.*

7032. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 06:42:25
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Wojest nem bizonyul ellenszenvesnek a pásztor üres fecsegésével szemben. Volt már rá példa, hogy csendre intették, ami igazán szokta zavarni, de most nem ez történik, hanem a fénylény szépen kiválasztja szavaikból a fontosakat, és csak arra válaszol.* ~Nem lehet túl jó beszélgetőpartner, de legalább nem sértődékeny!~ *Magában Wojestet az érdekes ismerősök körébe sorolja már. A válaszra azonban nem tud mit gondolni.* ~Ki lesz szegényebb? Az emberiség?~ *Már ötlete nincs, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ily módon nem megengedett az elbukás részükről. A Grombari csatáról még életében semmit sem hallott és a helyről sincs túl sok emléke, csupán hallomásból egy kevés. Ezután úgy véli segítőjük, hogy mindent elmondott, elkezd szertefoszlani, Learon pedig integet felé jobbjával.*
-Hát, akkor szervusz! A viszont látásra! *Azonban a jelenés már nem köszön vissza neki.* ~A macska rúgja meg! Micsoda tiszteletlenség, csak úgy eltűnni!~ *Már nem ijed meg a villámoktól, meg miegyébtől, hiszen ha eddig nem vitte el a másik karját egy ilyen hullám, akkor eztán sem fogja megtenni. Odamegy, ahol Bato megtalálja a fegyverét és elkezdi kiráncigálni. Nem egyszerű folyamat, mert jól beékelődött, de végül csak ki tudja húzni. Ezután leül a földre és hallgatja, nézi, hogy a többiek mit csinálnak. Főleg a kis tündért tartja szemmel, nehogy a végén félelmében világgá fusson, bár ezt nem tartja valószínűnek. Sokkal inkább azt, hogy a kopasz csillogó feje az egyetlen világítótorony szerencsétlen életében most, aminek fényét a világért sem vesztené szem elől, nemhogy egy kis erdei bolyongásért, egyedül.*
-Nem hiszem, hogy bármi okunk is lenne félni tőle. *Elkezd kotorászni batyujában. Elnézi, ahogy Bato próbálkozik visszakötni medálját, de ő meg sem próbál segíteni, fél kézzel úgysem menne neki, csak még tovább tartana a művelet.*
-Ahogy én is! Nem hiszem, hogy egy ilyen feladatot rá szabadna bízni akárkire. Hiába, egyszerű emberek vagyunk mi, de lehet, pont ez a lényeg. *Fejti ki álláspontját.*
-Van bennünk egy egészséges félsz a haláltól, így nem fogunk hősiesen, de értelmetlenül meghalni, mint oly sokan, hanem minden lépésünket átgondoljuk. Szerintem szándékosan nem nagy és eposzi kalandorokat választott Wojest, hanem ilyen kis furcsa alakokat, mint mi. *Ekkor megtalálja amit keresett, aminek egy félhangos "végre!" szóval ad hangot. Egy körülbelül maroknyi zsákot tart a kezében.*
-Kér valaki? *Mutatja fel.*
-Égetett cukor. Nagyon finom! *Soy felé néz, és mosolyog közben. Hiába nem tudja levetkőzni azt a megszokást, hogy a tündérek azért olyan aprók mert gyerekek. A kicsik pedig szeretik a cukrot és az édességeket. Ő maga is kivesz egyet, közben pedig leakasztja övéről a két kulacsát.*
-De van itt tej, meg rum is, ha valaki szereti! Jót tenne ilyen helyzetben egy kis nyugtató finomság... *Ezzel iszik is egy kortyot a tejből azzal öblíti a cukrot.*

7031. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-31 06:13:59
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//

*Terve beválik, hiszen lassú lépteit észreveszi a lány, és feltápászkodik, hogy mellé szegődjön, Learon pedig magában mosolyog a történteken. Mindig is szeretett másokon segíteni, főleg akkor, ha az a valaki egy ilyen szép lány.* ~Még, ha a haja is vörös lenne, akkor lenne az igazi!~ *A hé! megszólításra megáll, s vele együtt az állatai is. Bevárja Naesala-t.*
-Nem garantálom! *Vigyorodik el a kecskékkel kapcsolatos kérésen.*
-Ezek nem holmi láncon tartott állatok. Ha valami baja van valamelyikkel, tessék megbeszélni velük! *Erre megsimogatja a legközelebbi mekegőt.*
-Örülök a szerencsének! *A lány kérdésére hangosan nevetni kezd. Megérti az ilyen egyszerű emberek észjárását is, akik meg foglalkoznak az ismeretlenekkel, meg azok megjegyzéseivel. A városiakkal sosem törődött túl sokat, mert azok nem értik meg az ő gondolkodásmódját.*
-De! Hogyne! *Fordítja arcát beszélgetőpartnere felé.*
-Képzelje, még ujjal is mutogatnak felém, hogy nézzétek, ott a bolond félkarú a falkájával! *Jobbját pedig egy pár pillanatra Naesala vállára teszi, végigsimít rajta próbaképpen, miként iszonyul az ilyesfajta érintéshez, de aztán folytatja.*
-Én pedig csak mosolygok, mert tudom, hogy sosem fognak olyan boldogok és nyugodtak leni, mint én, meg a kecskék. *Ezzel előkotor erszényéből egy darab finom kecskesajtot, letör belőle, a szájába tömi, majd úti társának is felajánlja.*
-Nagyon finom, és tápláló. Ez kell egy sérültnek, nem az erdőben alvás, meg a séta!

7030. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:48:34
 ÚJ
>Bato Luo'Su avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*"Nincs másik csapat." Ez a mondat még néhányszor visszhangzik a fejében, miközben azt figyeli, ahogy a semmiből előtűnt lény a semmibe vész. Nem marad utána csak a látványos pusztítás. Bato lassan elindul, csak céltalanul körbe, és mintha csak nem hinne a szemének, közelebbről is megvizsgálja a néhol derékba tört, néhol gyökerestől kiszakadt fákat, a feltépett aljnövényzetet. Kicsit odébb meglátja, vélhetőleg Lazyar egyik tőrét a fából kiállni, ugyan rossz felével, hisz a markolat ütött a fába akkora lyukat, hogy a a fegyver kényelmesen ott maradjon.*
~Volt ám ereje.~
*Jegyzi meg magában amivel párhuzamosan már fel is hívja társai figyelmét a felfedezésre.*
-Nézzétek csak.
*Mutat a tőr irányába, s a földet és fákat pásztázva, az iménti véletlen sikerén felbuzdulva keresi a többi elveszett tárgyat, legfőképp a medálját, és az annak a szalagjára erősített követ.*
~Ugye meg lesz. Hol van már?~
*Igyekszik abban az irányban kutakodni, amerre repült a becses kincse, közben pedig kezdeményezi a történet megvitatását a csoporttal.*
-Mit gondoltok? Most hogy Worest elment.
*Ismétli hibásan a nevet, amit két perccel ezelőtt még sikerült jól kimondani.*
-Egyszerre ijesztő és biztató. De mindenképpen nagyon hirtelen.
*Fejti ki a maga gondolatait kezdetnek, s amíg az esetleges véleményeket hallgatja, tovább keresi, s kisvártatva sikeresen meg is találja a kissé meggyötört medálját. Elhúzza a szája szélét, ahogy maga elé emeli, de könnyen visszahajlítja majdnem az eredeti állapotára, majd megpróbálja visszaszíjazni a helyére, a felkarjára.*
~Mae pedig olyan jól odakötötte.~
*Morgolódik egy kicsit magában, miközben esetlenül próbálkozik. Ha nem kap segítséget, kissé kuszán és csálén, de sikerül felrakni, eddigre pedig valószínűleg már ki-ki ki is fejthette a gondolatait a dologgal kapcsolatban.*
-Én biztosan ott leszek. Ha nincs más, akkor nagy felelősség hárult most ránk.
*Ha összeszedelődzködött a csapat, és mindenki indulásra kész, úgy meglódul a város felé, hisz a próba is ott fog zajlani, vagy legalábbis ott veszi kezdetét.*

7029. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 22:36:07
 ÚJ
>Naesala Wynroris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Felvonja a szemöldökét. Még hogy ő kísérje vissza a városba? Hát maga sem tudja merre van, hiszen ha tudná, már rég ott lenne, nem pedig itt ülne a tölgy tövében egy rakat kecske, egy furcsa szakállas ember és egy kutya társaságában.
Learon, mert mint kiderült, ez az idegen neve, azonban még mielőtt Nae észbe kaphatna, már el is indult az állatkompániájával, bár feltűnően lassú léptekkel.*
~Vagy talán arra gondolt, hogy segítene eljutni Artheniorba?~ *a szédelgéstől kissé lelassult az észjárása. Nem igazán szeret kiszolgáltatott lenni és szívességet kérni, de kénytelen lesz félretenni a büszkeségét. Ha itt marad és a banditák visszajönnek bosszúra éhesen, már képtelen lesz megküzdeni velük.*
-Hé! *szól utána, majd visszateszi a kardját a hüvelyébe és nehézkesen felkászálódik a helyéről.* -Magával megyek. Csak tartsa kordában a kecskéit.
*Továbbra sem biztos, hogy jó ötlet megbízni a férfiban, bár nem látszik veszélyesnek, és egyelőre úgy tűnik, a rum sem volt mérgezett.
Lassú, megfontolt léptekkel igyekszik utolérni Learont, valamivel jobban érzi magát, mint mikor leült, de azért még nem viháncolna futkorászva a fák között.*
-Naesala Wynroris *mutatkozik be röviden és tömören* -Nem nézik bolondnak, amikor Artheniorban ennyi állattal mászkál?


7028. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:26:27
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Tűz és Víz//
//Shyahar //
//A hozzászólás +16-os részleteket tartalmaz!//

*Jót röhög magában, nem elég, hogy Shya a botjával verné szét, aki van olyan merész és bepróbálkozik vele, még gyógyítóhoz cipelné a szerencsétlen áldozatot.*
~Nem értem minek bajlódnál azzal, aki ellenfeled. Miféle nő vagy te? Ilyet még nem pipáltam.~
*Olyan már megtörtént, hogy hajba kaptak miatta a lányok és jól megtépték egymást, de aztán egyik sem vitte a gyűlölt másikat gyógyítóhoz, hogy ne maradjon az utcán.*
-Ne mondd már, hogy azzal bajlódnál, hogy gyógyítóhoz viszed. Akkor már inkább ne verd péppé, mert nálam próbálkozik azzal beljebb vagy.
*Bosszantja, hogy Shya ezek szerint úgy gondolja kisajátíthatja magának, már más is elkövette azt a hibát és hamar lelépett mellőle. Ennek ellenére Shya ragaszkodása valahol tetszik neki.*
~Néha befoghatná a száját persze, de ettől eltekintve nincs baj vele.~
*Kivéve, hogy az őrületbe tudja kergetni, mint most amikor a földön hempereg előtte és magát simogatja.*
-Akarod, hogy részletezzem, vagy inkább mutassam meg?
*Az előzékeny kérdés után, a combját simogató lányhoz fordul és elfordítja egy határozott mozdulattal, hogy a hátsójába markoljon, aztán mind két részt dombos részt meglapogatja.*
-Igaz, ilyen nincs is még egy.
*Vigyorogva paskolja meg a végén megérdemelt elismeréséül. Nem emlékezteti a lányt, hogy az első adandó alkalommal, ha úgy tartja kedve bizony elmehet mással és el is megy, ha akar. Ezt nem szabhatja meg neki senki. Az egyetlen ami mellette tartja, persze a formás fenekén kívül, hogy a kedve azt tartja vele legyen. Párszor már majdnem úgy döntött lelép mellőle, de aztán mindig úgy jött ki a lépés, hogy maradt. Nézi, ahogy a fűben kényelmesen elhelyezkedik és a tojás után a vacsora többi része a szájába talál. Nem vágyik most máshova, jó ez. Shyával ellentétben, ő megfordult már pár zsivány tanyán, a hegyekben is élt már barlangokban meghúzódva. Ismer mostanra pár fogást ami a túléléshez kell. Olyat mondjuk miként süsse a tojást, hogy ne kelljen lenyalnia a kőről, de elhatározza Shya adagját mindig csak egy oldalon süti. A látványról nem maradna le, ahogy tudja enni. A figyelmeztetés ellenére jókorát nyel félre a rátörő nevetéstől, ami éppen egy falattal találkozik a torkában. A méltatlankodás, hogy Shya combjába törölte a kezét és a megjegyzés utána pont elég ahhoz, hogy kis híján fulladásig nevesse magát. A lángok később eltörlik a jókedvét és előhozzák újra a múlt hangjait, pedig már éppen megint jól érezte magát. Úgy látszik ez nála nem tarthat soká, legalábbis a tűz közelében. Amit idáig Shya elfeledtetett vele most megint dörömböl az elméjében. Szinte kábán áll fel és engedelmeskedik annak, amit a lány mond. Ebből világosan láthatja bárki, hogy nincs magánál. A sikolyt a fejében kezdi már-már megszokni. Hátradől és tűri Shya kedveskedését, de az izmai megfeszülnek és nem sokáig képes elviselni a múlt képeit. Felnyúl érte és magához rántja. A málnától ízes szájára tapad és azonnal bejárja a nyelvével. Egy dolog van ami elűzi a rossz emlékeket és jelenleg másra sem tud gondolni, hogy azoktól megszabaduljon.*
-Gyere...
*Lihegi Shya ajkaira, aztán türelmetlenül rángatva bontja ki a textilekből, hogy hozzáférjen. Szerencsére rajta nincs most sok, amit le kell rángatnia. Mohón veszi birtokba Shya testét, hogy a szenvedély viharos ködébe vesszenek a sikolyok és az emlékképek. Az ég már feketéllik és a tábortűz sercegő parazsa ad csak valami derengő fényt, amikor újra kezd kijózanodni. Shya cafatokra tépett felsőjét látva igyekszik vissza vetíteni, mennyire szerette hevesen. Valami lelkiismeret furdalás félét fedez fel, amiért Shya kedveskedését most sem tűrte sokáig. A megtépett ruhadarabbal takarja be, amennyire lehet. Kezd hűvös lenni, de nem mozdul és nem szól. Egyenletesen lélegzik, valami kellemes zsibbadásban. Az emlékei eltűntek. Karjai között tartja a lányt és mivel nem akarja hallani az esetleges szemrehányás szavait, hát hallgat.*



7027. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 21:01:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Az entitásnak sokkal jobb kedve lesz, hiszen nem érkezik felé annyi kérdés. Inkább csak a bizonytalanság szülte kérdések záporoznak, ennek nem érzi szükségét, hogy megválaszolja.
Viszont a kecskepásztor felvet egy jogos dolgot, aminek megválaszolása emelheti a nyomást a kicsiny csapaton, ugyanakkor arra is ösztönözheti őket, hogy komolyabban vegyék.*
-Nincs másik csapat. Ha elbuktok, egy fontos fegyverrel szegényebbek lesztek a csatamezőn.
*Hogy a "lesztek" alatt mit is ért, az kérdéses. Kicsit olyan, mintha az egész halandó társadalmat kívülállóként nézné? Vagy esetleg a mágikus négyes vonatkozásában szólt? Kiváló kérdés.
Úgy fest, hogy Lazyar is itt van lélekben, mert keveset beszélt ugyan, de nagyon fontos kérdést tett fel.*
-Igen. Első körben a grombari csatában fogjátok használni a képességeteket. Ha lesz további ütközet, akkor pedig azokban.
*Egyértelmű felvetéseket, kérdéseket hallott, ám a kicsiny tündértől olyan motyogást hall, amit igazából nem tud a jelleméhez illeszteni. Nem mondott a feladatra semmit, amit annak vél a szellemlény, hogy időre van szüksége. Ha dönt, úgy is ott lesz, vagy pedig nem jön el majd.
Nem is csépli tovább a szót az entitás.*
-Minden lényeges információt tudtok, a feladatom első része így véget ért!
*Amorf villámok csapnak ki a testéből, hogy elnyelje azokat a körülötte kavargó felhőforgatag. Minden csapással kevesebb lesz az addig alaktalanra formálódó fénygömb, míg az ötödik után teljesen eltűnik.
A körülöttük lévő szél teljesen eláll, így a kavargó felhőtömeg forgását kellően lelassítja, és így az is szépen szertefoszlik.
Nem marad más hátra, csak a látvány. Ahol a felhő vonult, ott nagyjából öt méter széles körvonalban a fák az óramutató járásával megegyezően teljesen le vannak tarolva.
Az sáv után ismét állnak a fák, és a törzsükbe be vannak ékelődve a társaságtól elszedett fegyverek. Mintha mindegyikük a földből kiálló izzó fémgyűrű (oldalról csak fémkupacoknak tűnnek) felé indultak volna, amíg az útjukat nem állta a természet. Ez a kép is belefér egy öt méteres területbe, míg a külső öt méteren a belsőhöz képest ellentétes irányba vannak letarolva a fák.
A fegyvereket kisebb-nagyobb erővel ki tudják majd húzni, és Bato is megtalálja az égkövének a tartóját, noha egy kis egyengetésre szüksége lesz, mert elhajlott.
Ha esetleg közelebb mennek az izzó fémkörhöz, akkor érezhetik, hogy még süt belőle a meleg, de egyébként már a táj és a vadon csendes. Entitásnak, sőt állatoknak sincs semmi nyoma.*

7026. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 18:38:06
 ÚJ
>Anyátlan Yera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Üldözöttek//

*Yera kissé meglepődik, mikor rájön, ő élve kell. ~Mégis ki akar velem csinálni, és mit? Aki nem öl meg, mindig látni szeretne téged egy kicsivel tovább szenvedni... Az a nő tényleg ilyen fontos volt? Vagy talán pont nem ő, hanem az, aki aznap vele volt...~ Lorcaen ötletére felkapja a fejét.*
- Őrült Zseni. *Körbenéz, a legideálisabb fát keresi.* Nos, sikert ahhoz az állathoz. *Mondja, és rohanni kezd a fa felé, amelyet kinézett magának. Tőrét visszacsúsztatja helyére, és mászni kezd; ami nem jelent sok nehézséget, hiszen oda van a természetért, kiskora óta, és anno ez a mindennapos programja volt. Ha kint alszik, még ma is egy fára mászik, hogy véletlen se essen bele valami vadállat, vagy bandita. Hüvelykujját felfelé állítva jelez a szőkének, már ha az látja ezt abban a sötétben. Leguggol egy vastag, kiálló ágon. Most közvetlenül lorcaen feje felett van. Stabil állást vesz fel, elég magasan van, hogyha akár fényt is gyújtanak, a perifériás látásból kiesik. És, hát ki az, aki nézne felfelé? ~Fordulj jobbra, balra, nézz a fák mögé, és kukkants be a bokrokba is, vagy egy szikla mögé a tónál. De soha ne nézz fel, nem szeretném, ha idő előtt le kéne rád csapnom.~ Még nem érkeztek meg Hradarék, Yera sietve leszól Lorcaennek:*
- Kiskorodban játszottál bújócskát? *Kis szünetet tartva hozzáteszi.* Én voltam a legjobb hunyó. Akit én egyszer megtaláltam, többet senki más nem. *Nevet fel halkan, próbálja oldani a feszültséget, bár utólag rájön, talán ez nem a legviccesebb mondat lehetett az erkölcsös emberfiúnak.* Számítok rád!

A hozzászólás írója (Anyátlan Yera) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.30 18:38:48

7025. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:53:10
 ÚJ
>Mofeta Wirfall avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Taitos//

*És Mofi indul is, azonnal, és a csacsi is úgy tűnik bizonyítani akar, hiszen zokszó nélkül, első kérésre követi kis gazdáját. Egy rövid idő után a tündér úgy dönt, hogy ha már itt van a hátasa, fel is pattan rá, így pedig még könnyebb a vándor mellett maradnia, tartani az iramot. Sokat nézelődik, igyekszik belesni a fák közé, és elsődlegesen arra néz, amerre Taitos, majd arra, amerre Lord, hiszen úgy véli, mindkettejüknek jobb képességei lehetnek a megfigyelésben nála. Persze amikor kérdést kap, azonnal válaszol, vagyis jelen esetben kérdez.*
- Fura nyelven? Nem fura nyelv, ez csak egy szó. Olyan, mint az én nevem. Az is biztosan jelentett valamikor valamit még Thenior idejében, ahogyan a Thenior is, de ma már fogalmam sincsen. Persze, lehet, hogy én vagyok csak tudatlan, és aki ilyesmivel foglalkozik, az tudja, de én csak hallottam valahol. Vagy talán Lurd volt? Nem tudom, nem is fontos. És ha Ön szerint is jó a hangzása, akkor megtartom ezt a nevet. Neki is tetszik, ugye Lord?
*Paskolja meg a szamár nyakát, majd a rafináltságra büszke mosolyt ölt az arcára, és megrázza a fejét.*
- Előbb kell ahhoz felkelnie, hogy engem ilyenekkel becsapjon. Körbenéztem előtte a piacon, és figyeltem, hogy mennyiért veszik mások az állatokat, és ennyibe kerül. Ráadásul az én csacsim még fiatal is, könnyebben tanítható, jobban fog hozzám ragaszkodni, és sokkal de sokkal tovább élvezhetem a társaságát. Ennél jobb üzletet nem is csinálhattam volna.
*Fellelkesül a jól sikerült üzlet emlékén, ám amikor újra előkerül a meditálás, azonnal csöndben marad, és figyelmesen, érdeklődve várja a további fejleményeket. Még előre is dől egy picit a csacsin, és a két füle között kukucskál át, hogy közelebbről hallhassa a szavakat.*
- Nem túl mély állapot. Értem. Azt hiszem.
*Ebben bizonytalan ugyan, ám abban nem, hogy ő vajon mindenre fel van-e készülve. Tudja jól, hogy nincsen, és nem is próbálja magát áltatni ennek ellenkezőjével. A csend miatt úgy véli, hogy most valami nagy pillanat fog következni. Mivel Taitos elengedte a füle mellett a repülésre vonatkozó kérdését, kissé aggódva figyeli, de nem sürget semmit, majd amikor elérkezik a kérdés, ő is hosszan elgondolkodik a válaszadás előtt.*
- Ezen pont nemrég gondolkodtunk egy másik tündérrel, Uram. Hogy léteznek félelfek, félorkok, de például féltündérrel soha nem találkozott még senki, úgy tudom. És arról is beszélgettünk, hogy a nagy mágusok biztosan találni fognak majd valami megoldást arra, hogy a különböző fajok gyermekeinek bajait megoldják. Tudja, én mindig igyekszem nem előítéletesnek lenni.
*Nem gondolta volna, hogy neki kell majd biztosítania erről a mesterét, hiszen az ő szava ilyen tekintetben nem sokat számít. Úgy véli, hogy ha Taitos jónak látja, hogy egy orkkal, vagy akár a legvadabb szörnyekkel jön össze, az mindig az ő magánügye marad, így nem is érti a kérdést, bár annak a lehetőségét fenntartja, hogy valamit félreért, vagy esetleg túlgondol.*

7024. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 16:09:58
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Mofeta//

*Az ár emlegetése azért cseppet felugrasztja Taitos szemöldökét. Na meg a csacsi neve is.*
-Na, akkor gyerünk, indulás!
*Mutat az erdőbe vezető, ösvénnyé szélesedő csapásra. Onnan pedig egyenesen mennek egy darabon.*
-Na szóval. Miért nevezed ilyen fura... nyelven? Ezt a csacsit?
*Pillant bizonytalanul a kis tündérre. Nem hallotta még a "Lord" szócskát, habár ellenére nincs.*
-A hangzása viszont jó.
*Ismeri el ezt azért a fiú mindenképpen, miközben botja lassan kalapál az úton.*
-Az árban pedig a harmada szép dolog, de aki rafinált az háromszoros áron is kezdi. Nem mindegy.
*Pillant áthatóan a kereskedő tanoncra, aki nyilván tudja ezt magától is.*
-Amúgy az előbb meditáltam picit.
*Szól még magyarázva.*
-Úgyhogy annyira nem zavartatok, van az a nem túl mély állapot, mikor az ember mások jöttével is tisztában van.
*Most, hogy ezt letudták picit mesélhet tovább.*
-Az egy jó hely erre. Ez... kevésbé. Elég sűrű erdő, útonállók elszórtan, vadak gyakrabban járnak erre. Jó, ha fel vagy készülve mindenre.
*Teszi még hozzá, majd picit csendbe burkolódzik.*
-Mi a véleményed arról, mikor két nagyon különböző *szünetet tart elgondolkodva.* lény. *Találja meg a szavakat* Hathatós szövetségre lép. Még ha elsőre nem is illenek össze, vagy hirtelen indult az egész kapcsolat?
*Tesz fel egy szinte váratlan kérdést. De Taitos már csak ilyen, szereti, ha néha picit elrugaszkodottabb a téma.*

7023. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:43:31
 ÚJ
>Soynara Ceryllas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sa'argathot Ébredése//
//Szellemirtók//
//Kezdetek//

*Igen, ő gyáva. Nagyon fél, de miért ne félne? Mit tehetne a jelenlévők bármelyike ellen, ha ellene törne? Milyen eszköze van az elszaladáson kívül arra, hogy megvédje magát? Semmilyen, ha Bato akarta volna, akár a vállán cipelhette volna idáig. Persze erre nem volt szükség, a lányt szinte megbabonázta a tar koponya, így szokásával és életvitelével szöges ellentétben bizalmat szavazott a fényesfejű férfinek. Ami lehet, hogy élete utolsó tévedése volt, hiszen lám, itt áll egy ki tudja, melyik tündérrém lyukból szalajtott viharlény előtt, aki valami próba teljesítését kéri majd rajta számon, aztán meg sírból kikelt szörnyek ellen küldené őket. A többiek persze mind elszántak, a félvak lány vad és merész, a kecskepásztor varázsló is síkra szállna a mekegő populáció érdekében és Bato is, nem hazudtolva meg a róla eddig alkotott képet, kopasz fejével azonnal rábólint a kihívásra. De ő, Soynara, mire fel legyen bátor? Érzi, ahogy a remegés beleáll a lábába, legszívesebben elszaladna és sírna egy kiadósat.
Learon próbálja menteni, de szavai kegyes hazugságok csupán, majd' összeesik, annyira fél már most. Mi lesz majd vele, ha a próbán kell helytállni? Mi lesz vele, ha belerángatják valami csatába, ahol seregével jönnek mindenféle tündérfaló rémségek? Mi lesz vele, ha valaki elkezd vele kiabálni?! ~Ha nagy mágus akarok lenni…~ Képzeletében a viharlény a sikertelen próba után élve süti meg, elszenesedett teste élettelenül csuklik a porba. ~Ha nagy mágus akarok…~ Lelki szemeivel látja, hogy a temetőben a föld alól hirtelen nevenincs borzalmak, megelevenedett holttestek kapaszkodnak elő és rontanak hörögve mindenre, ami él. ~Nagy mágus…~ Fejében a tapinthatatlan sötétség ölt testet, karmok, agyarak formálódnak árnyakból, amik aztán a karjába, lábába marnak és marcangolják. ~Mágus…~ Kezét ökölbe szorítva próbálja megfékezni a remegését, tekintetét lesüti és elkezdenek potyogni a könnyei. Már csak egy szót ismételget magában. ~Mágus.~ És végül még egy szót.*
~Hatalom.~
-Holdudvar… Mikor a hold… a legfényesebb. *Suttog, de ha éppen rá figyel valaki, az hallhatja, amit mond.*


A hozzászólás írója (Soynara Ceryllas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.08.30 15:47:41

7022. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:09:08
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

//Feltárás a kazamatában//

* A nagy zörgésre számított ugyan, de még így is fel-felpillant ő is, nehogy egy szikla pottyanjon hirtelen rájuk. Bár valószínűtlen, hogy ilyen komoly csapdát készítettek volna, azok akik ezt az egészet kitalálták, de idővel minden megöregszik, és nem feltétlenül fog jól működni. Azonban a moraj lassan elhal, a barlang csendje visszaáll. Persze csak rövid ideig, hiszen hamar helyet kapnak az emberi szavak. Se Vlendor, se Reus nem jön elő új ötlettel, úgyhogy Omon magáénak érzi e feladatot. Magában próbálja megfejteni a továbbjutás kérdését, de aztán valami másra jön rá. *
- Ha tudjuk is, hogyan kell megoldani ezt a rejtvényt, akkor sem tudjuk, mire jó. Talán épp most hatástalanítottunk egy csapdát - vagy épp működésbe hoztuk azt... * Most a terem másik felébe néz el - oda, ahol az ajtó és a karok vannak. *
- Bedobok néhány követ. * Már, ha talál és már, ha senki nem akadályozza meg ebben. Próbál nem kavics nagyságúkat keresni, de nem is olyanokat, amiket két ember bír csak el. Ha talál néhányat, akkor a "folyosó" külöböző helyeire dobálja őket. Valamelyiket egészen közel magukhoz, valamelyiket távolabb. Lesz, ami lesz. *

7021. hozzászólás ezen a helyszínen: Artheniori erdő
Üzenet elküldve: 2016-08-30 15:07:32
 ÚJ
>Syvyan D'Arch avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Az edzések hatására könnyen és gyorsan visszarázódott a hétköznapokba. Fegyverei újra könnyedén táncoltak kezeiben, mozdulatai újra gyorsak és nesztelenek lettek. Itt volt az ideje, hogy kamatoztassa tudását ehhez azonban még egy rövid utazás várt rá melynek célja Amon Ruadh volt és a Tanácskozás Terme. Útja az Artheniori erdőn keresztül vezet. A természetben igyekezett feltöltődni, hallgatta mit mesél neki a vadon a fák lombjain és az avaron átszűrődő hangokon keresztül. Nem telt bele sok idő, mire az út Amon Ruadh felé fordult. Lassan emelkedni kezdett az út, így jelezve az utazónak, hogy közeledik a hegyi város felé.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7238-7257