*Fáradtan bandukol a sűrű erdőben a fiatal nő. Messziről, távolról érkezik. Barna, hosszú köpenyét megtépték az erdő szúrós bokrai. Barna cipője is inkább szürke a portól. Lassan megy, fáradt. Majd egy hosszabb gyaloglás után úgy dönt, letelepszik az egyik fa alá. Szerencséje van, ezért a fán ehetőnek tűnő gyümölcsöt pillant meg. Lábujjhegyre állva éppen elcsípi az egyik vadkörtét. Leül a fa alá és jóízűen beleharap a vadkörtébe.*
~Finom édes.~ *Gondolja. Mohón újra és újra harap belőle. Amikor végez a körtével a csutkát csak úgy maga mellé teszi a földre. Már éppen fel állna, amikor a fűben érdekes dolgot talál. Gombák sorakoznak alig egy lépésnyire az imént lerakott csutkától. Odafordul, kinyújtja a kezét. Éppen elér egyet. Óvatosan eltöri a gombát és alaposan szemügyre veszi. Barna kalap, vékony, sárgás tönk. Megszagolja. Kellemes illata van a gombának. Letöri a kalapot a tönkről, és tovább nézegeti. Semmi furcsát sem lát rajta, de az illati igen erős, sőt csípőssé vált. Egy ideig csak nézegeti, forgatja kezében, és már majd nem eldobja, mint mérgező gombát, amikor észre veszi, hogy egy csiga éppen most falatozik egy másik, ugyanilyen gombából.*
~Ha a csigának jó, nekem is jó lesz.~ *Gondolja, és az elhatározást, tett követi. Összeszedi az összes gombát. Kis kosárkája nem lévén, hát a köpönyegét veti le, és abba csomagolja be a gombákat. Néhány körtét is tesz a köpönyegbe. És folytatja útját. Maga sem tudva hová is megy. Egy bizonyos városba kellett volna eljutnia, de jócskán eltévedt, úgy három nappal ezelőtt. Azért reméli, csak eljut valahová. Az erdőben tovább ballagva egy egy kislányt lát meg. Egy idős férfi vezeti. Az ember nem is tudja, hogy a kislányt, vagy az idős férfit szánja. A kislány csont sovány, sápadt, alig vánszorog. A férfi is alig vánszorog, talán a kor az oka. Verenka odaballag hozzájuk. Illendően köszön, és szóba elegyedik velük. A férfi elmondja, hogy a Bűvös Gombát keresik. A kislány nagyon beteg, az a gomba talán meggyógyítaná. *
- Milyen az a gomba? *kérdezi Verenka az öreg embertől.*
- Barna kalap, sárga tönk...* mondja a férfi.* Vadkörte fa alatt szokott nőni. *teszi még hozzá.*
~Ez a gomba pont olyan, mint, amit én találtam... Ha gyógyító ereje van, sokat érhet... De mire jutnék a pénzzel, az nem vezet ki az erdőből, és nem igazít útba...~ *Gondolja a fiatal nő. Amíg ezen gondolkodik, a kislány köhögni kezd. Kis testét erősen rázza a köhögés, szemében könnycseppek csillognak. A köhögés több percig tart, maid aléltan zuhan a kislány az öreg ember kezébe. Alig piheg. Nem biztos, hogy még egy ilyen csúnya köhögést kibírna. *
- Van abból a gombából a köpenyemben néhány darab. Szívesen odaadom, ha... * elhalkul Verenka hangja. Maga sem tudja, hogyan mondja...*
-Mit kérsz érte cserébe? * kérdezi a férfi* Szegények vagyunk, nincs pénzünk. * mondja a férfi.*
- Nem pénz kell * mondja Verenka*
-Eltévedtem. Egy Arthenior nevű várost keresek. Útba tudna igazítani? * Kérdezi Verenka. Közben már a földre lerakott köpenyét bontogatja. A kislány lassan magához tér.*
-Nézd papa * motyogja.* Nála van Bűvös Gomba.
- Igen van, kislány. És neked adom mindet. * mondja Verenka. Közben az öreg emberre néz. Az öreg hezitálni látszik. *
- A kislányom élete sokat ér, de nem árulhatom el a várost.* mondja a férfi sápadtan. *
-Nem baj...Itt a gomba... Gyógyulj meg kislány!* mondja Verenka. Egyetlen pillanat alatt lemondott arról, hogy valaha is célhoz érjen, hogy valaha is megszűnjön az örökös vándorlása... Lassan összecsomagolja a köpönyegét, egy vadkörtét odanyújt a kislánynak. Majd csendesen elköszön az öreg embertől és a nagyon beteg kislánytól. Alig haladt pár lépést, amikor az öreg ember utána szól.*
- Ha a várost nem is mutathatom meg, azért még eljöhetnél hozzánk. Egy fürdő, meleg étel és egy ágy biztosan rád férne... Még a nevedet sem tudom...*
-Verenka vagyok. Vadoc Verenka. Valóban rám férne főleg egy ágy. * mondja Verenka és elmosolyodik. Majd így folytatja*
- A kislányt pedig szívesen vinném én.* mondja még. A férfi átadja Verenka kezébe a kislányt, és elindulnak az öreg ember háza felé...*