//Beszerző körút – édes kettesben//
*Az, hogy Taran csak helyeselni tud arra, hogy olyan lenne, mint Nadae, a frászt hozza rá. Meredten bámulja az avart és reméli, hogy a férfi csak viccelt. Egyáltalán nem akar olyan dühöngő, elmebeteg alkoholista lenni, mint a kalózka. Igaz, ezen tulajdonságok mindegyike illik rá, de sokkal mérsékeltebben, mint az emlegetettre. Lehet, hogy csak túl szokatlan neki, hogy ilyen hosszú ideig nem fogja látni, hiszen eddig ő volt a társa minden úton. No, nem mintha panaszkodhatna, hiszen bár társnőjével valahol egy hullámhosszon van, de mégsem olyan, mint Taran társasága, aki mellett, hogy bizonyos szükségleteket is kielégít, nem ordibálja le a vöröske fejét, ha ostobaságot kérdez. Füleit azért nem kerüli el, a halk kérdés, bár nem válaszol rá, de elmosolyodik magában.*
- Nem tudom. *Feleli teljes őszinteséggel a tiszteletről feltett kérdésre.* Engem sem tisztelt senki, nekem miért kéne bárkit is? *Valahonnan innen fakadhat a dolog, de leginkább a nyomasztó gyerekkorból, meg a rákényszerített dolgokból.* A tisztelet akkor jó, ha kölcsönös. És vagy magától jön az érzés, vagy nem. *Vonja meg a végén a vállát.*
- Ó, én nem akarom, hogy levágják a fejem! *Vékonyodik el a hangja.* Örülök, hogy eddig megőriztem.
*A további tanácsokat és meglátásokat azért örömmel veszi, némileg kisegíti a fejében levő zűrzavar rendberakásában.
Az erdőben a fák olykor sűrűsödnek, olykor ritkulnak, egy biztos, már baromira unja, hogy csak ezeket látja a tenger helyett. Az eltelt idő alatt viszont csak három kígyó hozta rá a frászt esténként, ami egész jó arány. Persze időközben sok bölcsességet igyekezett kiszedni a másikból, s gyakran elmélázott, hogy az miért is nem unta még meg a sok fecsegést.*
- Ahaaa… *Rendesen elnyújtja a szót.* Szóval manőverezés. *Ezzel a kis hasonlattal, sokkal inkább megragadta a tanonc a kalóz fantáziáját, s nem kis segítség volt számára.*
- A kovácshoz megyünk először. Kell egy kard, amit majd megáldasz. *Kacsint felé, jelezve, hogy egyáltalán nem felejtette el, amit ígértetett vele.
Menet közben azonban leesik neki utólag néhány dolog. Például amikor a férfi azt mondta, hogy rosszul hazudik. Ezt követően pedig leesik neki a korábban közbeszúrt kis elszólása is a férfinek, s lassan minden összeáll a fejében. Megtorpan menetközben és meghökkenve néz a másik után.*
- Te… te tudod! *Mutat rá, némi ijedtséggel a szemében. Hirtelen átfut a fején megannyi lehetőség. Gyorsan leszúrja Tarant majd elfut és amikor visszaér a barlangba azt mondja felfalta egy medve. De ezt nem szeretné. Esetleg megfenyegeti, hogy ha elmondja valakinek akkor megöli. Csak éppen neki nincs mivel fenyegetnie a mágust. Így marad az, hogy megpróbál némi bizalmat fektetni a férfibe, s addig is rajta tartja a két szemét. Csak éppen, ez a legnehezebb megoldás. Leszúrni könnyebb lenne. Ha leakarná. De nem.*
- Miért nem szóltál közbe, hogy ne csináljak magamból komplett idiótát? Vagyis… nagyobbat, mint amekkora eddig voltam. *Szinte rákvörös az arca. Hogy a idegtől, a félelemtől, vagy a meglepettségtől-e? Valószínűleg mindegyik együtt.* De… de honnan tudod? Tényleg rosszul hazudhatok… *Sóhajt egyet maga elé. Ki tudja hányan jöttek már rá a sok kitalált történet hamisságára és vonták le a következtetést. Végül is volt már erre példa.*